19001 ima található a honlapon, összesen 22359 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    Dr. Frajka Félix atya homiliái
    Hetente frissül

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    http://www.felixatya.hu

    A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

    A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
    Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
    Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

    Félix atyaVízkereszt

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    06

    Bevezetés.

    Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzeteinek képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született Messiás előtt.

    Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.

    Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta szívvel borulhassunk le a Messiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

     

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre: Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent: Uram, irgalmazz!

     

    Evangélium után.

    A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt.

    Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e, vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

    Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében.

    Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét is felkeltette.

    Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket.

    A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.

    Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését.

    Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus egyetlen királya felé. Keresték a Messiást.

    Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról, úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak előtte.

    Az istenkeresés komoly nehézségekkel jár Az istenkeresés témája napjainknak is égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének.

    Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

    Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

    Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát.

    Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben.

    Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

    Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás.

    Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaKarácsony 2. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    04

    Bevezetés

    Karácsony a kereszténység egyik legfiatalabb, 4. században keletkezett, de egyben egyik legnagyobb ünnepe is, amelyen Jézus születését, testet öltését üljük meg. Liturgiailag nyolcaddal. A mai vasárnap evangéliuma magasztos szavakkal mondja el a Karácsony, a Megtestesülés titkát. Azt, hogy az Ige testté lett, s közöttünk lakott, s azoknak, akik befogadták őt, hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek. A kérdés az, hogy befogadtuk e mi őt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért emberré lett örök Ige. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus Krisztus! Te testvérünkké lettél, add, hogy mi is testvérei legyünk egymásnak! Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus! Te hatalmat adtál azoknak, akik befogadnak Téged, hogy Isten gyermekei legyenek. Add, hogy mi is Isten gyermekeiként éljünk e világban. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Az Evangélium a Karácsony üzenetét és titkát idézi. Szent János evangélista himnuszt zeng, a megtestesült Bölcsességről, az Isten Igéjéről, amely közöttünk lakozott. "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek." Szent János apostol, a szeretett tanítvány tényszerű megállapítása, hogy habár Isten szeretetből megtestesült, övéi közé jött, de nem mindenki ismerte fel. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.”

    Szent Pál apostol ezt még jobban kiemeli és megerősíti: „Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.”

    Nagyon fontos, hogy ebben a megkezdett évben, újra tudatosítsuk ezt az Istenhez való tartozásunkat.

    Jézus azért lett emberré, hogy általa a távoli Isten, közelvalóvá legyen. - Ez a titok a Szentírásban kétféle módon áll előttünk: a születéstörténetek elbeszélő formájában (a szinoptikus evangéliumok leírásában) és a Krisztus örökkévalóságáról szóló dogmatikus, kifejtő-értelmező kijelentésekben (János evangéliumában apostoli levelek leírásában).

    A karácsony nem egy népre, hanem az egész világra vonatkozó esemény. Lukácsnál nem véletlenül játszik olyan nagy szerepet a világtörténelmi keret (Augustus császár, Cirénius és Pilátus helytartók), nem hiába nyílik meg az ég a betlehemi mezők felett, s nem véletlenül hirdet az angyali szózat békét az egész földnek.

    Pálnál a krisztológiával kapcsolatosan nem ok nélkül találunk kozmológiai (a világegyetemre vonatkozó) kifejezéseket. Az emberrélétel az egész emberiségre vonatkozik. Ezzel az Úristen új fejezetet nyitott az egész emberiség történetében.

    A karácsonyi történet a jövőre is vonatkozik. A karácsony fénye a hívők számára megváltoztatja a valóság képét minden dimenzióban.

    Karácsony az új teremtés kezdete: „A régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Olvassuk a Korinthusiakhoz írt második levélben. Karácsony a keresztény reménység forrása. Motivál és mobilizál minket, ugyanakkor vigasztal is az örök karácsony fényével. A karácsony túlmutat az egyéni és családi vonatkozásain.

    A karácsony a kereszténységnek mind a mai napig a legnépszerűbb, leghatalmasabb és a legtöbb vallásos embert megmozgatni képes ünnepe. Ünneplése a szeretet kifejeződése kíván lenni – a kölcsönös ajándékozás, a családi összejövetelek és a vendéglátás formájában is.

    Karácsonykor megolvad a jégpáncél az emberi szíveken, felengednek az emberek, s közelednek egymáshoz. Ha máskor nem is, de ilyenkor kicsit testvéreknek is érzik egymást.

    A karácsonyt az emberi nyüzsgés szürkesége, sőt ínsége és nyomorúsága borítaná be, ha nem ragyogna át rajta Isten ember iránti üdvözítő szeretetet.

    Szürkeség, sötétség borítja be mindazok életét, akik nem fogadják be őt, de a miénket, akik befogadtuk és befogadjuk, öröm árasztja el, mert hatalmat adott nekünk, hogy Isten gyermekei, a Világosság fiai legyünk. és isteni fénnyel járjunk e világban.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÚjév 2020

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    31

    Bevezető

    Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

    Gondolkodtunk e már azon, hogy mit teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben? Tegyük meg az első lépéseket már most e szentmise kezdetén.

     

    Kirié-litánia

    Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára:

    Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk:

    Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember:

    Uram, irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Minden emberi közösség, minden kultúra életereje lemérhető azon, hogyan értékeli az anyai szolgálatot. Ahol a nők nem tekintik áldott és boldogult állapotnak, ott a halál kaszái suhognak. Az élet tanítómestere, a történelem számos példával bizonyítja ezt a szomorú igazságot.

    Az anyátlan, apátlan, gyermektelen világ mindenkor önmaga sírásója. Erre figyelmeztet egyházunk a polgári év első napján, amikor Szűz Mária istenanyaságát állítja elénk. Azt az alázatos, egyszerű asszonyt, akinek anyai ölén született és indult el isteni küldetésére a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ezért lett Mária a karján hordozott Kisdeddel az újév drámájának első szereplője.

    A liturgia azonban nem azért állítja elénk Máriát, hogy megcso-dáljuk, és dicséretét zengedezzük. Sokkal inkább az a célja, hogy belátassa velünk az anyai szolgálat fönségét, és követésére buzdítsa Éva leányait.

    Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki kell mondanunk: Minden keresztény hívőnek az a szerepe, mint Máriáé. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak, minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell jelenítenünk a világ Világosságát.

    Isten már kezdettől fogva munkatársi szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, amelyet egy szókimondó író, Papini disznóólnak nevezett, megjelenjen az a Jézus, aki mint a bűnösök barátja, szívünk istállóját templomivá változtathatja.

    Erre azért is nagy szükség lenne napjainkban, mert a Sátán, akit a Szentírás gyilkosnak nevez, félelmetes fegyvereket adott az emberiség kezébe.

    "Napjaink válságát egyetlen mondatban lehet összefoglalni: az emberi tudat kialakulásától egészen századunk közepéig az embernek csak egyénileg kellett szembenéznie a halállal; Hirosima óta az emberiség egésze kénytelen együtt élni a biológiai fajként való kihalás lehetőségével."

    Sajnos ennek a kockázata fennáll.

    Ezek ellenére az ember értelmes természetéből következik, hogy célokat tűz maga elé és terveket kovácsol.

    Ilyenkor, újesztendő táján, egyének és közösségek, intézmények, hivatalok nagy feladatokra vállalkoznak. Igaz, hogy számos olyan esemény közbe jöhet, ami megakadályozza egyéni és közös terveink megvalósítását, mert az ismert törvény szerint, ami közbejöhet, az, közbe is jön.

    A hívő ember a tervezésben Máriát utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata nem más, mint a mi földi boldogságunk.

    Mária hívatása Isten terveiben csupán az, hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé tehet.

    Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy mi krisztushívők a világ világossága lehetünk?

    Bármilyen kicsik is vagyunk, szerény körülmények között élünk, az a küldetésünk, hogy a világ világosságává legyünk!

    Lehet, hogy csak kevesek számára világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal fényesebb lenne sötét világunk. Ez a mindenkori keresztény feladat, amihez nem kell sok pénz, csak szeretet.

    Ezért az újévi program összeállításakor szülessék meg szívünkben a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket és minden honfitársunkat, közülük kiemelten is azokat, akik oly bölcsen, alázattal, s önzetlen szeretettel szolgálják népünk szent javát.

    Csak így biztosíthatjuk magunk, mieink, és nemzetünk számára a békés jelent, s biztonságos jövőt és boldogulást.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaSzent Család ünnepe

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    28

    Bevezetés

    Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

    A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva és elfogadva, ezek legyenek a mi családi életünk meghatározói is.

    Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..

     

    Kirié litánia

    Urunk! Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!

    Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

    Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

     

    Evangélium után

    A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből, a Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a figyelmet. Elsősorban arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén túl szembenéznek erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált gyermekek foglalják el a család élén.

    A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből, a szeretet erős keresztény követelményével közelíti meg a közösségi élet, így a család ideális képét, szemben a mindennapok felmerülő problémáival.

    A 12 éves Gyermekjézus templomban történt megtalálása ismert mindannyiunk előtt.A tizenkét éves Jézus a templomban, elsősorban nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója krisztológiai jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom! Vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos kapcsolatban van Istennel, az Atyával. A Szentírás mégsem mulasztja el megjegyezni, hogy a Gyermekjézus engedelmes volt nekik, anyja pedig szavait mind megőrizte szívében.

    Kétségtelen, hogy a család ősi emberi intézmény, de a családi élet konkrét szervezetét, viszonyait erősen befolyásolják az egyes korok gazdasági, társadalmi viszonyai.

    Pál leveleiben fellelhetők, a családra vonatkozó intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli patriarkális felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve bontakoztatja ki a családi eszményt.

    A mai olvasó talán némi zavarral olvassa az ilyen sorokat, de ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik a lényegre, akkor rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az igazi vezérlő elv a szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje.

    És így már nem az a fontos, kit említ az apostol elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a keresztény szeretet követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi életébe.

    Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer keservesen tapasztaljuk, hogy az adott kor erős befolyással van a család szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy akár ideológiai kényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtő Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban, amely a divatfelfogásoktól függetlenül, maradandó alapja ennek az együvé tartozásnak.

    Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanítva, úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus EGYET alkot a házasságban, a Teremtő elgondolása szerint. Ez az egység teremti meg az alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.

    Sajnos, ami a fentebbiek szerint a legerősebb alapja a családi életnek, a szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az embertől, mint a természetes létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő, szülők-gyermek között. Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott példát, életét feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről himnuszt ír Szent Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a kolosszeiekhez írt levél mai ünnepre rendelt részletében.

    Ez a szeretet nem automatikusan jelenik meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával. Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink, igényeink ellenében. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.

    Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget.

    A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is.

    Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaKarácsony ünnepe

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    25

    Bevezetés

    Karácsony kettős ünnep. Az első nap, Jézus születésének, második nap pedig, az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe. Látszólag, mintha ellentétben állnának egymással. Itt élet, ott halál. Ám a hit szemével szemlélve, hamarosan eloszlik az ellentét. István halála ugyanis nem csupán földi élete végét, hanem egy új élet születését is jelentette. István nyitva látta az eget és ezt ezért láthatta, mert a Betlehemi Gyermek megnyitotta előttünk.

    Észrevesszük e mi a két születés közötti kapcsolatot? Jézus e világra és az ember örök életre való szültés közötti kapcsolatot: Vizsgál-juk meg lelkiismeretünket!

     

    Kirie litánia

    Urunk Jézus Krisztus! Te mondottad: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Valóban azoknak tarjuk mi őket? Uram ir-galmazz.

    Mit teszünk mi napjaink üldözött keresztényeinek sokaságért. Krisztus kegyelmezz.

    Hiszünk mi abban, hogy a keresztények kiontott vére a keresz-ténység magva? Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    "A kövek beszélnek"

    Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

    Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

    Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

    Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

    A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

    Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

    Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

    Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

    Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

    István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

    A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

    Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

    Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül!

    Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszúvágyat. Emlékezzünk csak a megbosszulás vezérelte végzetes Első Világháború elindítására. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszút, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek, vértanúinak szenvedéseit, s halálát.

    Gondoljunk csak a közeljövőben boldoggá avatandó Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 70 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján.

    Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

    A bosszúállás ugyanis nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

    Az István felé repülő köveken sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali üzenet megvalósulását.

    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaKarácsony - ünnepi mise

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    24

    Bevezető

    Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. Fényárban úsznak a zsúfolásig megtelt templomok és a krisztushívők ajkáról örömmel száll az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

    Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus. Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillagnak az üdvözítő fénye beragyogja szívünket.

    Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

     

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Add, hogy Igaz hittel, gyermek szívvel, a világgal kibékülve ünnepeljük szent születésedet! Uram

     

    Evangélium után

    A hívő keresztény ismeri Jézus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit. Ismeri a szegény názáreti ifjú pár, Mária és József betlehemi utazásának viszontagságos körülményeit, a róluk szóló bibliai elbeszéléseket. Ismeri az égi küldöttek énekét, a pásztorok imádását.

    De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása. A népies elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét. Feltűnő, hogy ebben nincs szó angyalokról és pásztorokról, betlehemi barlangról és a fényes csillagról. Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.

    Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: S az Ige testté lett, és közöttünk élt"

    Az evangélista nem tartotta fontosnak a Lukács evangéliumából ismert események felsorolását. De lényegében ugyanazt az evangéliumot hirdeti, mint amelyet Lukács színes elbeszéléseivel, csak éppen eltérő módon. János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez. János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

    A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyén a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.

    A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk. Bizonyos erők az elbutítást gőz erővel folytatják, és a sötétben maradó, nem gondolkodó agyakkal azt hitetik el, amit akarnak.

    A munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság, nem a világosság elutasításának a következménye e?

    Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gátlástalan vagyonszerzés, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása?

    Ezek megfékezésére hiábavalónak látszik minden emberi erőfeszítés. Hála Istennek nem! Azért nem, mert sokan fáradoznak azért, hogy eloszlassák a sötétség cselekedeteit. Mert sok az olyan erőfeszítés, olyan akarat, amely a költő szerint: előbb, vagy utóbb, de diadalt arat.

    Azonban a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők sem tétlenek. Akadályozzák a legnemesebb emberi törekvéseket.

    Nem fogadják be a Világ Világosságát, sőt azokból is szeretnék kioltani, akik befogadják Őt, és ma is az Ő tanítása szerint élnek. És nem sikertelenül. Ennek köszönhető sokakban a hit megfogyatkozása.

    Valljuk meg őszintén: A bajok oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása.

    Nem kell ahhoz különleges prófétai tehetség, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje..

    Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.

    Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban, hivatásbeli kötelességeinknek a teljesítésében. Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.

    Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel. Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya Egyszülöttének dicsőségét. Ma rajtunk a sor, hogy befogadjuk a Világ Világosságát Üdvözítőnket, Jézus Krisztust.

    Fogadjuk hát be Őt, hogy mi is Isten gyermekei lehessünk és megtapasztalhassuk Üdvözítőnk emberszerető jóságát, s a megtapasztalt jóság, tegyen bennünket a szeretet és béke továbbadóivá e világban.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaAdvent 4. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    21

    Bevezetés

    Ma, Advent 4. vasárnapján, Mária jegyeséről, Józsefről hallunk, akinek Isten álomszerű látomásban nyilatkoztatta ki üdvözítő tervét. Az evangéliumi beszámolóból kitűnik, hogy Isten üdvözítő szándékainak megvalósításában feltétlenül számít az ember együttműködésére. József egykor erre készségesen vállalkozott. Engedelmesen és hitből fakadó cselekedetekkel válaszolt Isten hívó szavára. És mi, készségesen vállalkozunk-e Isten hívó és üdvözítő szándékának a megvalósítására?

    Kirie litánia

    Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békítsd ki bennünket Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és jóságot! Uram irgalmazz!

    Evangélium után.

    Amint a bevezetőben már említettem, Advent 4. vasárnapjának evangéliumában Jézus nevelőapja áll előttünk és segít bennünket a helyes karácsonyi készületben.

    Máté nagyszerűen ábrázolja a mai evangéliumi szakaszban József zavarát Az ifjú ács rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Látja, hogy jegyese gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem az övé. Megmagyarázhatatlan rejtély előtt áll. Máriát ismeri annyira, hogy ártatlanságában nem kételkedik. De az anyaság biztos jelét látja rajta. A két tényt emberileg nem lehet összeegyeztetni. Már – már arra gondol, hogy titokban elbocsájtja nagyon tisztelt és szeretett jegyesét.

    És akkor közbelép az Isten. József álmában találkozik az Úr angyalával. Hallja a természetfölötti felvilágosítást: „Ami történt, Isten szent lelkének közreműködésével történt.” József hittel elfogadja.

    Szent Máté, „gyermekségi evangéliumában” Jézus életének eseményeit ószövetségi jövendölésekkel igazolja. Jézus fogantatását is a próféta által Ácház királynak mondott szavaival, melyeket Messiásra vonatkozóként értelmez. Így az ó- és az újszövetség egybekapcsolásával rámutat az egységes üdvtörténetre.

    Máté ezzel azt is igazolja, hogy Jézus az igazi Messiás, aki Józsefen keresztül Dávid leszármazottja. És hitet tesz Jézus szűzi fogantatása mellett is, a József által átélt misztérium közlésével.

    József megértette, hogy Isten maga irányítja az eseményeket és őt, mint önálló, szabad és felelős embert vonja be az üdvözítő tervébe.

    Az üzenet két dolgot tartalmaz. József tegye félre aggodalmát, mert a Máriában fogant élet a Szentlélektől van.

    Az üzenet másik része az, hogy a gyermeknek – az apa szokott nevet adni. Itt József adja neki a Jézus nevet. Ezzel apja lesz neki. E név azt jelenti, hogy Isten megszabadít, üdvözít.

    A névadással Józsefet megilletik az apai jogok, s ő vállalja is, az apai kötelességeket is. Még pedig, feltétel nélkül. Az Írás szavaival: „úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.” Ettől a pillanattól lemondott földi elképzeléseiről, s életét Isten iránti hűségben, egyedülálló hivatásában, a Szentcsalád őreként éli meg.

    Hogy tekinti maga József ezt az életet. (Reményik Sándor szavaival) Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok.

    Ez a gyermek, . . ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek.

    Ez az ácsműhely. ezek a forgácsok, Mit tehettem érte? mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?

    Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog.

    Ó, jó volt véle Egyiptomba futni, S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt.

    Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja.

    Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.

     

    T. József és Mária történetéből láttuk, akik az Úrban bíznak, azok nem szégyenülnek meg soha, mert miként Mária és József tudták, úgy ők is tudják, hogy Jézus nemcsak bűntől szabadító, hanem a világ végéig velünk maradó Isten, Emánuel!

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaAdvent 3. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    14

    Bevezetés

    Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. – Fokozott buzgósággal készülünk arra, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek az ünnepen. - És igyekszünk tanúságot tenni mások előtt is arról, akinek születését ünnepelni akarjuk. - Miként tette egykor a mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint Keresztelő Szent János. Nem szavakkal, hanem Krisztusra mutató életünkkel.

     

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Bocsásd meg azokat a vétkeinket, amelyekkel szeretteinket megbántottunk. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Add meg nekünk, hogy szívből megbocsátsunk azoknak, akik minket megbántottak. Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Add, hogy karácsonyra készülve növekedjék lelkünkben a mindenki iránti tevékeny szeretet. Uram, irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Az egyház sem élhet reklámok nélkül. Két héttel ezelőtt templomainkban kigyulladtak az adventi koszorúk első gyertyái. Ma már a harmadik ég, jelezvén, hogy közeledik a karácsony.

    Úgy látszik, hogy korunkban az adventi koszorú gyertyáival, együtt nagyszerűen sikerült vallásos reklámmá vált. Terjesztésétől még az ellenzék sem vonakodik. Nemcsak templomainkban, úton-útfélén találkozunk vele. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a vallásos cégér bármennyire közismert és köz-kedvelt, mégis csak üres reklám lett sokaknál belőle.

    Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az adventi koszorúk fénylő gyertyái által meghirdetett értékekből - legyen szabad ezúttal üzleti nyelven kifejezni magam -alig kél el valami.

    Sőt e reklám folytán a többség még inkább földies gondolkodásúvá válik, mint volt az előtt. Önfeledten gyűjt és lázasan üzletel, mintha csak örökre a földön akarná berendezni lakását.

    Adventi koszorút viszont nem ezért fontunk és nem ezért gyújtjuk meg gyertyáit sem. A zöld ágakkal örök reményünk beteljesedésére akartuk irányítani figyelmünket. A gyertyák növekvő fényével a világ világosságának közeledését akartuk szemléltetni. Az adventi koszorú arra hivatott, hogy felébressze bennünk az egyre csökkenő érdeklődést Isten országának kincsei iránt.

    Célt tévesztett ez a reklám?

    Jézus Krisztus az evangéliumi értékekkel akar boldogítani és az adventi koszorú gyertyái arra hivatottak, hogy szembesítsenek azokkal. Ébresztgetnek és keltegetik kíváncsiságunkat: Kicsoda ez a Jézus Krisztus? Rendelkezik-e olyan árukínálattal, amely még minket, modern embereket is érdekelne? Érdemes-e még egyáltalán őrá figyelni?

    Tulajdonképpen hitünk központi kérdéséről van itt szó, amely szerint eldönthetjük, hogy kitartunk-e Jézus mellett, vagy más (ál)-messiások után nézünk, és tőlük várjuk igazi boldogságunkat.

    Kérdésre nem egyszerű a válasz. Sokan félnek Isten Lelkének irányításától és inkább napjaink tévtanítóinak, nagy ígérgetőinek lábai elé vetik magukat, és így általuk a gyűlölködés, a hatalom, a pénz rabjaivá válnak. A pénz és hatalom istenétől várják az üdvösséget.

    Advent derekán Keresztelő János Jézushoz intézett kérdését halljuk és felkapjuk fejünket: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"

    A karácsony előtti rohangálások közepette nagyon is időszerű kérdés: Alapozhatjuk-e még jövőnket Jézus Krisztusra? Hiszen sokszor úgy tűnik, mintha műve már rég elavult és csődöt mondott volna.

    Néha még hívei is csak szín-ből követik, és nem szívből.

    A Jézusba vetett bizalom megfogyatkozását még Keresztelő Jánosnak is át kellett élnie.

    A Messiás előfutára volt, mégis börtönbe került, sínylődött és senki sem törődött kiszabadításával. A látszat szerint még Jézus sem igyekezett megvédeni lelkes hírnökét. Sőt azt kellett tapasztalnia, hogy akit egy-szer szórólapáttal és fejsze-nyéllel a kezében hatalmas, gonoszságot nem tűrő, tűzzel-vassal pusztító erős Istennek ábrázolt, az szelíd, irgalmas, jóságos és ember-szerető Isten.

    Elkerül mindenféle feltűnést. Csendesen adja tudtul isteni mivoltát. Azt szeretné, ha az emberek a jelekből is olvasni tudnának: meg-gyógyította a testi sérülteket és rokkantakat, barátságosan bánt a bűnösökkel.

    Ennél János többet várt. Több bizonyítékot és isteni megnyilatkozást, de neki is be kellett érnie azokkal a jelekkel, amelyekről már Izajás a Messiással kapcsolatban szólott, és amelyek Jézus ténykedését valóban kisérték: "a vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot".

    Jézus nem lépett fel tüzes karddal, mint ahogy ezt János szerette volna. Ő csendesen körüljárt jót cselekedvén, ahol csak lehetett. János a jelekből végül is felismerte az Isten Fiát, hitt neki és életét áldozta érte.

    Karácsonyi előkészületünk idején feltehetjük a kérdést: Mit tartunk mi Isten Fiáról, a Krisztusról? Sok jel és tudományos megfontolás szól mellette. Sokan örömmel nyugtázzák szeretetét és jóságát az elesettek és bűnösök iránt, de mégsem utánozzák, nem követik példáját és nem engedik, hogy Jézus meggyógyítsa vakságukat, süketségüket vagy bénaságukat.

    Még egy jó hét és itt a karácsony. A sok rohanás közepette találjunk még egy kis időt az önmagunkba szállásra. A szeretet, s a jóság érzületét ébresztgessük, erősítgessük magunkban, hogy örömmel ünnepelhessük majd az Eljövendőt.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaAdvent 2. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    07

    Bevezetés

    Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a tanítómesterünk. Bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére, és a bűnbánat méltó gyümölcseit kell megteremnünk. Nem elegendő csak a bánat, az elkövetett rossz helytelenítése, hanem kell a bánatnak a gyümölcse is. Kell, hogy a felebaráti szeretet tetteivel segítsük egymást a karácsonyi lelkület kiépítéséhez.

    Izajás próféta ösztönöz minket a Kezdőének szavaival: „Sion népe, íme, jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére.

    Hogy valóban megmentésünkre és örömünkre legyen az Úr jövetele, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

     

    Kirie litánia

    Jézus Krisztus, Akiben beteljesedett a mennyei Atya minden ígérete: Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus, Akit az ősatyák sóvárogva vártak: Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, Aki egykor eljössz ismét a világra: Uram, irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Keresztelő Jánost úgy szoktuk emlegetni, mint az Ószövetség utol-só prófétáját, aki mint Jézus kortársa, meghirdette a messiási idők eljövetelét. Kemény szavakkal ostorozta a bűnben fetrengő embereket, és arra figyelmeztette őket, hogy a Messiást életük megváltoztatásával kell fogadniuk.

    Általános tapasztalat, hogy emberi világunkban az élet nem halad mindig az isteni törvények útján. Csak a szabadságot nélkülöző teremtmények világában érvényesül maradéktalanul az Isten, a természet törvénye.

    Az ember törékeny szabadsága birtokában letérhet az igazság, a jóság útjáról. Bűnt bűnre halmozva megronthatja saját és embertársai életét. Ezért is van szükségünk olyan emberekre, akik mint az igazság és szeretet megszállottjai fülünkbe kiáltják: Emberek álljatok meg, mert másként vesztetekbe rohantok!

    Erre a feladatra vállalkozott Keresztelő János is, amikor rendíthetetlen bátorsággal hirdette a megtérés kötelességét.

    Az evangélium beszámolója szerint. tömegesen vonultak ki hozzá a városok lakói, és sokan őszintén megvallották bűneiket.

    Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy nem szabad az emberiségre, vagy annak egy-egy csoportjára a közös bűnösség pecsétjét ráütni. Nem szabad engednünk, hogy bizonyos, csoportok ráragasszanak nemzetünkre olyan hazug jelzőket, s rágalmakat, amelyekkel le akarják járatni a nagyvilág előtt nemzetünket. De egyházunkra sem, tapasztaltuk, hogy miket. S milyen gyorsan összeomlott ez a harsogó rágalomhadjárat.

    Igaz, hogy olykor elhatalmasodik e világban a bűn, és pusztító vízözönnel fenyeget.

    Ám mindig akadnak olyan Noé-ivadékok, akik Isten oldalára állnak és megépítik azt a bárkát, amely egy új világot zár magába. Az újrakezdésnek ez a reménye adta Keresztelő János ajkára is a prófétaszót, hogy fölébressze az emberek alvó lelkiismeretét. Veszedelmes dolog lenne örömben ujjongni, s megfeledkezni arról, hogy a gonoszság erői alattomos módon továbbra is működnek. Az ördög nem alszik.

    Szentírás szavaival: Most van itt az idő, a kellő idő, hogy ébredjünk a mély álmunkból, s hallassuk szavunkat, harcoljunk és küzdjünk hazugság és gonoszság erői ellen, mert közel van hozzánk, úrjövetelt várókhoz az Úr.

    Legyünk annak is tudatában, hogy miként Keresztelő János hallgatói között is akadtak olyanok, akiket csak a kíváncsiság vagy éppenséggel az ellenséges érzület vezetett hozzá, úgy ma is. Miként a farizeusokat és a szadduceusokat, úgy a maiakat is hasonló szempontok vezetik.

    János azonban prófétai tekintetével felismerte képmutató magatartásukat. Kemény szavakkal megbélyegezte és a viperák fajzatainak nevezte őket. A fejsze már a fák gyökerén van, mondta, s kivágnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

    Ez a kivágás nem látványosan történik a jelenlegi üdvrendben, de folyamatosan működik. Annak ellenére, hogy az Úr Isten türelme végtelen. Ám visszaélnek vele mindazok az emberek és intézmények, amelyek egyházunk, s nemzetünk életfájának hajszálgyökereit vagdossák és megrontják, s szennyezik társadalmunk erkölcsi életének légkörét. Mint, politikamentes értelemben vett környezetvédők, legyünk éberek! Mert tudatformáló eszközök mögött állók nem tétlenek ma sem. Nemcsak a hitet irtogatják az emberek lelkéből, hanem különféle hamis jelszavak hangoztatásával végzik romboló munkájukat. "Művészinek" kikiáltott filmekben mutogatják a rablást, lopást, gyilkosságot, házasságtörést. És erkölcsi nihilizmusra nevelik a fiatalságot. Egyes írók beteges kéjjel úgy mutatják be az embert, mintha a bűnözés lenne alaptermészete.

    A valóságban azonban a hét-köznapok embere nem tolvaj, nem csaló, nem csalja a házastársát és nem követ el erőszakos cselekményeket.

    De ha nem is ilyen, és ilyes-miket nem követ el, azért egyetlen ember, egyetlen hívő sem mondhatja magáról, hogy bűntelen. Csak Urunk Jézus Krisztus tehette fel ezt a kérdést: Ki vádolhat engem a bűnről?

    Keresztelő János ma nekünk, templomba járó hívőknek mondja: "Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az Isten országa!"

    Megkeresztelt mivoltunk, templomba járásunk még nem jelenti azt, hogy mi már tökéletes, hanem azt, hogy folyton tökéletesedő keresztények vagyunk.

    Ha legyőzzük magunkban a rosszat, legyőzzük a világban is. Így majd a gonoszság is visszavonulásra kényszerül és a szeretet gyűrűjébe zárva, le kell, hogy tegye a fegyvert.

    Közel van már az Úr. Szívünk megtisztításával tegyük számára lehetővé a hozzánk való megérkezését!

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaAdvent 1. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    30

    Bevezetés

    A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya, Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.

    De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

     

    Kirie litánia

    Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!

    Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!

    Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsd az eredeti bűn sebeit: Uram, irgalmazz!

    Uram, izgalmazz!

     

    Evangélium után

    Ma, advent első vasárnapján belépünk egy új egyházi évbe és ez-zel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise olvasmányában. "Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!" Fölkelni, levetni a sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.

    Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy a küzdő egyház kebelén belül megtaláljuk az úgynevezett alvó egyházat is. Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik a templomot?

    Közöttünk is vannak talán, akik hosszú éveken át a dolcse niente fare, az "édes semmittevés " párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.

    Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.

    Elég általános tapasztalat, hogy korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.

    Meghalt az Isten, kiáltozták sokan még pár évvel ez előtt is Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember el is hitte a hamis módon a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos filozófia.

    A modern embert ismét elfogta az egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!

    Bennünket, keresztényeket is megfertőzött ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő új gazdasági és politikai irányzat. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mily könnyedén és mily sokan adják fel keresztény és nemzeti identitástudatukat. Mily könnyedén eresztik el fülük mellett a krisztusi szavakat: Virrasszatok! Józanok legyetek és éberek!

    Nem csoda, ha közülünk is egyre többen elalszanak, és egyre növekszik az alvó egyház tábora. Mondanom sem kell, hogy minden látszat ellenére, nyugtalan álom ez, akárcsak annak a gyermeké, aki abban a tudatban alszik el, hogy nincs mellette az édesanyja.

    Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az evangélium megtagadása a sírásója a békés, rendezett földi életünknek.

    A féreg nem szűnik meg pusztítani gyümölcsfáinkat, ha nem vesszük figyelembe létezését. Az emberiséget sem szabadítja meg a bűn következményeitől az isteni törvények sárba tiprása. Éppen ezért a bűn elleni küzdelem közös nagy ügye és feladata az emberiségnek. Vessük el hát a sötétség tetteit! Olyan forradalom ez, amelynek a szívünkben, belső világunkban kell végbemennie. Nélküle nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk de az emberiség életében sem.

    Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.

    Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.

    Tanításából, élete példájából, századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.

    Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk

    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaKrisztus, a mindenség királya

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    23

    Bevezetés

    Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Király előtt hódolunk. A huszadik század elején, amikor a nemzetek kezdtek elpártolni Krisztustól, amikor a népek kezdték el kiáltani a Krisztus-korabeli zsidóság szavaival: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk. Nem akarjuk, hogy a názáreti ács fia legyen a mi királyunk és vezérünk. XI. Pius pápa rendelte el 1925-ben, hogy az egész katolikus világegyházban legyen kiemelt ünnepe Krisztus Királynak. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezése szerint, az egyházi év utolsó vasárnapján.

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

    Evangélium után

    Ellentmondásosnak tűnik, hogy Krisztus a világmindenség királya, hiszen az evangéliumokból úgy ismertük meg Jézust, mint aki soha nem törekedett hatalomra. Napjainkban sokaknak amúgy is idegen ez, hiszen könnyebb Jézust testvérünknek érezni, velünk egyenrangúnak, mintsem Istenfiának, aki akkor nevez barátainak bennünket, amennyiben megtesszük, amit parancsol nekünk (Jn 15,14).

    Élete során Krisztus kerüli azt, hogy királynak tekintsék. Nem szereti a Messiás megszólítást, mert politikai tartalommal társul. A csodálatos kenyérszaporítás után az őt királlyá tenni akaró tömeg elől elmenekül. Amikor csodát tesz, vagy gyógyít, megtiltja, hogy beszéljenek róla. Kerüli mindazt, ami miatt félreértelmezhetnék királyságát.

    Egyetlen egyszer engedi meg, hogy királyként tiszteljék: a Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonuláskor, amelyre már rávetette árnyékát a közelgő szenvedése. Nyíltan pedig Pilátus előtt vallja meg: „király vagyok”; amikor a halálos ítélet küszöbén áll. Nem tiltakozik, hogy a keresztre ráírják, hogy „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A kereszten engedi meg, hogy királynak nevezzék – amikor semmi félreértés nem eshet már.

    A főtanács kereszt alatt álló tagjai bizonyára nem is veszik észre, hogy nem csak elismerik Jézus hatalmát, amikor gúnyolódnak vele („másokat megszabadított”), hanem még azt is, hogy – velük ellentétben – hatalmát mindig a nép javára fordította, és nem önző módon a maga javára, még földi életének utolsó perceiben sem. A kereszten is hatalmát gyakorló királyként válaszol a jobb lator kérésére: „Még ma velem leszel országomban”! 

    Döbbenetes. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak, tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és megváltozó gonosztevő.

    Abból a néhány szóból, amit Jézus a kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai közepette tanúsított, megszületik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és győztest lát a legyőzöttben.

    Olyan hitvallással fordul Jézus felé, amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!"

    S a haldokló Király, aki a kereszten teljesen tehetetlennek látszik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak, akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma velem leszel a paradicsomban!"

    Mily csodálatos Isten irgalma! A halál kapujában is alkalmat ad a megtérésre.

    Oh, bárcsak minden emberhez, honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének. Krisztus az a király, akit meg-rugdaltak, keresztre szögeztek, egykor és ma is, világszerte e világban. Ő nem száll le szent keresztjéről, Ő ott hal meg értünk ég és föld között, mert a keresztáldozata a világ végéig tart. Ő király, nem a keresztje dacára, hanem épp általa: a "sokakért", minden alattvalójáért kiontott vére árán.

    Éljünk méltón tanításához, hogy végóránkon, nekünk, bebocsájtást kérőknek is azt mondhassa majd, amit a jobb latornak mondott: Ma velem leszel a paradicsomban.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaévközi 33. vasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    16

    Bevezetés

    Közeledik a liturgikus év vége. Az Igeliturgia olvasmányai a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Az évközi harmincharmadik vasárnapon az evangéliumi perikópában mintegy ráhangolódunk az egyházi év lezárására, hiszen a világ végéről, a végső dolgokról kapunk tanítást Jézustól. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt véget megelőző jelenségeket?

     

    Kirie litánia

    Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy a véget megelőző jeleket nem olvassuk mindig helyesen. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy e jelek nem eredményezik életutunk kiigazítását. Krisztus kegyelemezz!

    Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem voltunk mindig kellően állhatatosak a hitben. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    „Kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” Jézusnak a jeruzsálemi templom totális pusztulását megjövendölő szavai minden bizonnyal sokkolóan hatottak tanítványaira,

    Olyan ez, mintha egy római zarándoklaton a Szent Péter bazilika mérhetetlen értékeiben el-merülő hívőt szólítaná meg egy hang: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad.” El tudjuk képzelni, micsoda rémületet váltana ki az ezt hallóból.

    A templomépület ugyanis hatalmas kövekből épült, mely az örökkévalóságot jelképezte az apostolok szemében.

    Amennyi ma e falból látszik, ugyanannyi van mélyen folytatólagosan a föld alatt.

    A templombelsőt mindenütt faragott díszes libanoni cédrussal, arany és ezüst díszekkel, fogadalmi ajándékokkal borították. Belül egy négyzetcentiméternyi követ nem lehetett látni. A tanítványok, – mint minden zsidó ember – hihetetlen büszkeséggel nézte a templomot. Jézus mégis azt mondja nekik: kő kövön nem marad itt. Elképzelhetjük tanítványainak elképedését. Zsidó fülnek megdöbbentően hangzik. Alig érthető. Szinte világomlást jelent

    Egyszóval lehetetlennek tűnt a jeruzsálemi templom pusztulása. De egy korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben Jeruzsálemet a római hadsereg hihetetlen kegyetlenséggel elpusztította, A templomba menekülők ezreinek az életét oltották ki az égő templom rájuk zuhanó hatalmas kövei. S patakokban folyt a szemtanú szerint a templom lépcsőin az emberi vér. Valóban kő kövön nem maradt.

    Az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesz ez, és milyen előjelei lesznek. Jézus kitér a válaszadás elől. De Jeruzsálem pusztulásának előjeleiként háborúkról, éhínségről, földrengésről és ragályos betegségekről szól.

    Ezek is bekövetkeztek Jézus halála után nem sokkal. Az I. sz. közepe táján a Római Birodalomban mindenfelé háborúk voltak; számos földrengés pusztított Kis-Ázsiában és a görög szigeteken; Rómában a pestis 30 ezer áldozatot követelt; Palesztinában 45 körül éhínség volt. Jézus a keresztények üldözéséről is jövendölt, s tudjuk, ez is bekövetkezett.

    Jeruzsálem pusztulása így lett a keresztény világban a világvég előképe.

    Hiszen az óta is se szeri, se száma a szünet nélküli töménytelen sok, egyre kegyetlenebb háborúnak.

    Se szeri, se száma a természeti katasztrófáknak. Földrengéseknek, vulkánkitöréseknek, hurrikánoknak, tájfunoknak, orkánoknak, szökőáraknak, özönvízszerű áradásoknak, ipari katasztrófáknak, tengeri olajkutak okozta katasztrófáknak.

    És mennyi a Napban és Holdban, a csak távcsövekkel megfigyelhető katasztrófa, és még sokszorosabban a csillagok világában, a világűrben.

    És mennyi a demokrácia és szabadság exportálásával okozta káosz következtében fellépő testvérháború, etnikai és vallási üldözés.

    Naponta ölik a katolikusokat, Ahogy Jézus mondotta: gyűlölni, üldözni fognak benneteket miattam. Gyűlölik is, és üldözik is a Benne hívőket valahol, szinte naponta.

    És mennyi, az embereket hamis eledellel etető jövendölés. Főleg a világvéggel, annak idejével kapcsolatban. Ha mégsem következik be, akkor újat találnak ki. Miért? Mert vezetőik ebből élnek. Az emberek meg hiszékenyek. Szeretnek rendkívüli dolgokról hallani.

    Mit mond Jézus ezekről a jövendő mondókról?

    Ne higgyetek nekik! Ne kövessétek őket!

    Jézus nem szorongást akar kiváltani bennünk. Hát akkor mit?

    Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra és lássunk. A földi láthatáron túlra is tekintsünk.

    Jézus azt akarja, hogy vegyük észre ezeket a világvége előtti mai jelenségeket, jelzéseket. S tudjuk ezeket helyesen olvasni. S a helyes olvasás Istenhez térést, hitben való állhatatosságot eredményezzen.

    Mert Urunk Jézus Krisztus szavai szerint, aki mindvégig állhatatos marad a hitben, az üdvözül.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."