21724 ima található a honlapon, összesen 27779 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    Dr. Frajka Félix atya homiliái
    Hetente frissül

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    http://www.felixatya.hu

    A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

    A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
    Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
    Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

    Félix atyaUrunk mennybemenetele

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    23

    Bevezetés

    Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

    A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié Litánia

    Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és a szerint éljen. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    „Menjetek!”

    Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus isa leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

    Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

    Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

    Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

    Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

    Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

    És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa

    Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

    A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

    Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

    Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

    Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

    Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

    Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt.

    Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

    Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele.

    Jó tudnunk és erősen hinnünk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. Én veletek vagyok a világ végéig, mondja az Úr.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    16

    Bevezető

    A húsvéti örvendezés hatodik hetét kezdjük a mai vasárnapon. Most már lassan hitünk harmadik legfontosabb eseményére kell figyelnünk, mely egyre közelebb kerül hozzánk. Ez pedig a pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának napja. A mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is erre hangol bennünket. Az evangéliumban, az utolsó vacsora búcsúbeszédéből azt a részt halljuk majd, amikor Jézus megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te kinyilatkoztattad nekünk az Atya szeretetét. Uram, irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te közbenjársz értünk az Atyánál. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megerősítesz bennünket Szentlelked által. Uram, irgalmazz!

    Az Evangélium után

    Egy mai végrendelet kb. így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, XY örökösömre, hagyom." – Az Úr Jézus egészen más végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült figyelemmel hallgatták búcsúszavait.

    Mit hagyott Krisztus örököseire?

    A Szentlelket, mint ügyvédet

    A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket.

    Nemcsak a gyászolóknak van szükségük vigasztalóra, hanem mindnyájunknak egy jó ügyvédre, aki velünk marad örökre.

    Mit hagyott Jézus örököseire?

    Az igazság érvényesülését

    A mai világ egyik legnagyobb vétke az igazság relativizálása. El akarják hitetni az emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"

    Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodhatja a fejét, és végképp nem tud dönteni. És ez a cél, kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést, hogy nincs igazság.

    Ha valamikor szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az „Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van, hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban, rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság szerint az erkölcstelenség közepette is.

    Mit hagyott Jézus örököseire?

    Az árvaság feloldását

    Munkácsy megrendítő festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír, a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet hosszan szemlélve a kislányt sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha szülőtlen árva marad!

    Hasonló árvaságérzés fogja el a tanítványt, ha elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat, filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a tanítványra, ha tanító nélkül árva marad.

    Érthető, ha az apostolok szívét is elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem magára gondolt, hanem apostolaira. őket akarta megvigasztalni. És mivel vigasztalta őket?

    „Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a világ végén dicsőségesen visszatér, vagy, hogy a halál pillanatában eljön értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva be is következik. És attól kezdve teljesül: „Én veletek maradok a világ végezetéig."

    Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni, még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken! Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" És az apostolok is ezt az örömhírt viszik majd a világba: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul ÉL.

    Mit hagyott Krisztus örököseire?

    Szeretetét

    „Aki teljesíti parancsaimat és szeret engem, azt Atyám is, én is szeretni fogom,"- mondja Jézus.

    A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva, szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának eszkimó jelenete. - Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik", ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem jelenti, hogy szükségszerűen sikeres lesz a földi életünk, hanem azt, hogy ez a szeretet mindent a javunkra fordít az életben. Merjünk bízni abban, hogy az Úristen tudja, mi válik a mi javunkra. És ha ebben bízunk, akkor ez a szeretet önmagunk fölé emel minket, és képessé tesz még a lehetetlen megtételére is.

    Az Úr jézus utolsó vacsorai búcsúbeszédéből nem a Siralomház hangulata, nem a magába roskadó reménytelenség árad, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat.

    Mi nem egy süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus hős elszánt követői vagyunk. Hanem annak a Jézusnak, aki azt mondja nekünk: „Bízzatok, én legyőztem a világot! Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 5. vasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    09

    Bevezető

    Aki felnézett már a budapesti Szent István Bazilika homlokzatára, az ezt láthatta kőbe vésve: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Bazilikát építő elődeink számára oly annyira fontos volt ez a jézusi mondat, hogy felvésették Budapest legnagyobb templomára. De fontosak e számunkra is e jézusi szavak? És annyira e, hogy tartósan bevéssük ezeket a szavakat a szívünkbe is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk Jézus! Te vagy az Út! Add, hogy mindig a Te utadon járjunk. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus! Te vagy az Igazság. Add, hogy mindig a Te Igazságod vezéreljen minket. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk Jézus! Te vagy az Élet! Add, hogy életünk a tiédhez legyen hasonló mindig. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    A „Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Jézusi szavak elhangzása után az apostolok kíváncsian várták, hogy mivel vigasztalja meg őket Mesterük. Ő pedig így folytatta beszédét: „Higgyetek Istenben, és Bennem is higgyetek!”

    Az utóbbi évtizedeket méltán nevezhetjük a nyugtalanság, a féle-lem, az aggodalmak korszakának. Hiába próbáljuk körül bástyázni életünket különféle biztonsági intézkedésekkel, a technika vívmányaival, mindez nem orvosolja nyugtalanságunkat. Minden kísérletezés ellenére egy istentelen világban élni annyi, mint egy nyugtalan, félelmes világ-ban vergődni. Ebből az állapotból az Úr Jézus figyelmeztetése szerint csak az Istenben és a Benne való hit emelheti ki az emberiséget, s nemzetünket.

    Minden embernek van valamilyen sejtése, fogalma, s hite az Isten-ről. De olyan, amelyikre építhetné életét, s épülhetne nemzetünk élete, jelene és jövője, már jóval kevesebbnek. A magára hagyott emberi értelem csak keveset tud meg Istenről. Hogy ki Ő, s miként szerezhetünk Róla megbízható ismereteket, ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen Urunk Jézus Krisztus közvetítő szerepe.

    Jézus számtalan olyan igazságot közölt velünk, amelyet nem lehet fölfedezni értelmünk segítségével. Ő maga szinte elénk élte az Istent. Tőle tudtuk meg: Isten nem valami kegyetlen zsarnok, hanem szerető atyánk. Nem a törvény, nem az igazság Istene csupán, hanem az irgalomé is. Nem követelésekkel fordul az emberek felé, hanem adományokkal. Nem ítélkezni akar fölöttünk, hanem megbocsátani és kegyelmezni. Nem lesújtani, hanem fölemelni. Nem az igazak Istene csupán, hanem a bűnösöké is.

    Ezért mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Az ember nem érti, hogy a TV-ékben, mozikban, valamint a rádiók hullámain miért kap főszerepet az emberi bűn és gonoszság bemutatása? Egyesek azzal érvelnek, hogy a bűn bemutatásával akarják megdöbbenteni, és jobb belátásra bírni a nézőket. Azt hiszem, egészen másról van itt szó. Valami sátáni erőfeszítésről annak érdekében, hogy az ember megadja magát sorsának és összetörje azokat az eszméket, amelyeket Isten állított elénk Jézus Krisztusban. Valakinek érdeke, hogy az emberek ne járják az igazság és az igaz élet útját. Mindannyian szomorúan tapasztaljuk, hogy hová vezet mindez.

     A lelki béke, a nyugalom partja felé Jézus az egyetlen s biztos út.

    A szomorkodó apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte apostolainak, hogy Atyja házában, ahol bőségben van hely, otthont készít számukra, hogy ott lehessenek vele ők, és mindazok, akik hisznek benne.

    Amikor Jézus eme szavait halljuk: „Atyám házában sok lakó-hely van”, ne csak a mennyországra gondoljunk. Hiszen a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod. Mennyivel több lakóhely lenne a földön is, ha Föld valóban atyai ház lenne mindenki számára! Ha harcászati eszközökkel nem lerombolnák az emberek lakóhelyét, hanem folytonosan építenének, hogy bőségesen legyen lakóhely minden ember számára e földön is!

    Napjainkban egyre növekszik a hajléktalan emberek száma. Jól tudjuk, hogy ennek milyen következményei vannak. Az otthontalan ember idegenül érzi magát a földön. A miért vagyunk e világon kérdésre? Tamási Áron Ábeljének adott válasza: „hogy otthon legyünk valahol e világban”, nem teljesedik be életében. Az embernek előbb földi, emberi otthonra van szüksége, hogy fölébresszük benne a mennyei haza iránti vágyat. Nekünk otthonnal bíró emberek közösségének van tehát bőven tennivalónk!

    Köztudomású, hogy egy házat igazi otthonná csak a szeretet varázsolhat. Templomaink is akkor változnak  újra a hívek közös otthonává, ha a szeretet vezérli és egyesíti őket testvéri közösségben.

    A szeretetnek kell átmelengetnie családi otthonainkat, de a nagyobb családokat is, közösségeket is, így nemzetünket is!

    S miként a pusztában vándorló népet a tűzoszlop vezette a sötétségben az Ígéret földje felé, úgy bennünket pedig, ha beborul felettünk az ég, vagy ha sötétség borul ránk, a szeretet lángoszlopa kell, hogy vezessen a gyűlölködés világában is a boldogabb jövőbe, s ha majd üt a végóránk, akkor pedig az örök otthonunkba is.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    02

    Bevezetés

    Ma, húsvét 4 vasárnapját, Jópásztor vasárnapját, immár 57. alkalommal a Hivatások, a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjának szenteljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, s imáinkkal mutassuk meg a Jópásztor, övéiről gondoskodó szeretetét e világban. Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott eme hívatásunkat?

    Kirie litánia

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai evangéliumi szakasz-ban Jézus a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi a pásztor.

    Valami ehhez hasonló szolgálatot vállalt Jézus is, amikor megalapította Egyházát és arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit. Ezért nevezhette magát kapunak. Csak rajta keresztül juthatunk az istenszeretők boldog közösségébe.

    Jól tudjuk, hogy Jézus jópász-tori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának. Róluk, a láthatatlanul közöttünk maradó Jézus jópásztorairól, a papi hivatásokról, a papi szolgálatról, a pap életéről sokféleképp szoktak szólni az emberek, a hívők is. Csak egyet nem szoktak tenni: Köszönetet mondani nekik.

    Úgy érzem, a mi templomi közösségünk szeretné pótolni ezt a mulasztását, és szeretne köszönetet mondani a világegyház különböző helyein, különböző szolgálatokat teljesítő paptestvéreknek, még pedig azokkal a szavakkal, amelyekkel egy korábbi nemzetközi szimpózium résztvevői: a kúriák bíborosai, érsekei, püspökei, papok, szerzetesek, és világiak, az egész egyház hangjaként mondtak köszönetet valamennyi papnak.

    Halljunk ezekből egy párat kivonatosan, mint a mi szívünkből is fakadókat.

    Köszönet nektek, papok, életetekért, amelyek püspökeitek kézrá-tételekor Krisztusnak ajándékoztatok, és ezzel ti is jó Pásztorai lettek e világnak.

    Köszönet nektek, papok, akik magatokat a lelkek gondozásának szentelitek, plébániákon és közösségekben, a kultúra, a munka és a szenvedés területén mindenhol, ahol az ember él és Istent keresi.

    Köszönet a szentségek kiszolgáltatásáért, a szentmise hűséges és buzgó ünnepléséért. Köszönet azért, hogy az Egyház és az egész teremtés hangjává váltok a szent zsolozsma napi végzésében.

    Hála azért az odaadásért, amellyel a papok csökkenő száma miatt ti naponként hősiességig menő nagylelkűséggel teszitek a vállatokra nehezedő jópásztori munkát.

    Köszönet nektek papok, hitvallók, akik testeteken hordozzátok Krisztus és az Egyház szenvedésének jeleit.

    Hála nektek, akik életeteket adjátok oda barátaitokért, Jézus Krisztus nagy művért, az ő titokzatos testéért, az egyházért.

    Köszönet nektek misszionáriusok, akik elviszitek Krisztust, az üdvösséget a föld és az emberi szívek legvégső határáig.

    Köszönet nektek, megszentelt élet intézményeiben és az apostoli élet közösségeiben élőknek, akik a kolostorokban engeditek a világ szívét tovább dobogni. Hála legyen néktek!

    Köszönet néktek, fiatal papok, akik " igent"- mondásotokkal felkínáltátok fiatal életeteket Krisztusnak és az Egyháznak: Napról napra és életetek minden körülménye között újuljon meg buzgóságtok!

    Köszönet nektek, idős és beteg papok, akik erőtök megfogyatkozása ellenére szenvedéseitek felajánlásával teljes szolgálatot végeztek.

    Köszönet nektek, papok, akik az Egyház szociális tanítását követve síkra szálltok minden kitaszított ember igazáért.

    Köszönet nektek, papok, akik ebben a halál kultúrájától fenyegetett korszakban bátran védelmezitek és nagyra tartjátok az élet értékét és kultúráját annak kezdetétől természetes végéig.

    Köszönet néktek paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva élitek életalkonyotokat a papi otthonokban. Kísérjen benneteket az a bizonyosság, hogy nem vagytok egyedül! Lélekben Veletek vagyunk, S Veletek van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyház éltetőlelke!

    Köszönet Neked, Péter utóda, aki papi életed példájával és tanításoddal megerősíted a papokat, testvéreidet a Krisztushoz való tartozásuk tudatában és nemeslelkű szolgálatukban, amit az Egyházban az emberek javára végeznek.

    Köszönet nektek, nők és férfiak, akik papjaitokat (érdemtelenül engem is) rokonszenvetekkel és imádságtokkal bátorítjátok és támogatjátok feladataikban helyes együtt-működésetek által.

    Egészen különleges hála nektek, édesanyák és édesapák, akik papot adtatok az Egyháznak!

    Ebben az ellentmondásokkal teli világban hősies, nem mindennapi feladat vár Krisztus papjaira, korunk jópásztoraira. Imádkozzunk azért, hogy valóban azok is legyenek és megújult lélekkel, bátor hirdetői legyenek a jóhírnek e világban, ott és azon a helyen, ahová a Gondviselés állította őket őrállóknak.

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    25

    Bevezetés

    A Föltámadt Jézus húsvét utáni találkozásai közül talán a szívünket legjobban megérintő, a mi szívünket is lelkendezésre késztető, emmauszi tanítványokról szóló, történetet fogjuk hallani az evangéliumban. Életünkben nem először. Épp ezért az ezzel kapcsolatos korábbi szép élményeink felidézésével hangoljuk lelkünket a Húsvéti Szent Titok méltó megünneplésére.

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

     Jézus Krisztus! Aki a kenyértöréskor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Azt hiszem, amikor Lukács evangélista leírta az emmauszi tanítványok történetét, akkor minden kor keresztény emberének alkalmat kívánt adni az önmagára történő alkalmazására, arra, hogy a tanítványokban önmagunkra ismerjünk.

    A történet ugyanis egyszerre reális és szimbolikus. Ebből adódóan örök és mindig időszerűsíthető. Szinte kortársai lehetünk a Föltámadt Krisztusnak és a tanítványoknak. Ebből adódik, hogy nemcsak egy konkrét esemény leírásaként foghatjuk fel ezt az evangéliumi szakaszt, hanem az emberi élet útjáról, a hitről, a vendéglátásról, jövendölések bizonyító erejéről szóló tanításként is.

    A leírtakból tudjuk, hogy a mai evangéliumi szakaszban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok még leragadtak a nagypénteki eseményeknél, és a gyász érzései töltötték be lelküket.

    Jézus elvesztésében mindannak összeomlását látták, amiben addig hittek, és ami jobb jövőt ígért nekik, mert még nem értették Jézus küldetését és nem hitték el, amit már hallottak másoktól: hogy a sírban nem találtak senkit és Jézus feltámadt. A történetnek ez a része, a jóban való remény és a remény szétzúzódásának példázata.

    A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk mi is barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Mi is sokszor táplálunk, bizonyos helyzetekben, megvalósíthatatlan reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink, arról, hogy a jó Isten jobban tudja, mint mi, hogy mi válik a javunkra.

    Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordult volna vissza, nem ment volna Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

    Tudjuk, hogy a letört, elkeseredett emberek elveszítik a tisztánlátásukat. Talán ez is, a tanítványok letörtsége is, oka volt annak, hogy nem ismerték fel a hozzájuk társult Jézust. De Jézus hozzá segíti őket a tisztánlátáshoz.

    Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van.

    Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a Jeruzsálemből leverten távozó két tanítvány mellé is.

    Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, és úgy érezzük, hogy nem tudunk kitörni ebből a nehéz helyzetből.

    Mi lesz velünk, mi lesz a családunkkal, mi lesz nemzetünkkel, mi lesz a járvány sújtotta emberiséggel, ha mindez így folytatódik tovább? Miért nem járhatunk az őseink által kitaposott úton? Miért bántják mindig a magyart és keresztényt azok, akik bár köztünk élnek, de nincs semmi kötődésük sem a magyarsághoz sem a kereszténységhez?

    A hívő ember ebben a kaotikus állapotban is bizakodó. A két tanítványhoz hasonlóan meghallgatja az Úr Jézus tanítását, aki az Írásokból bizonyítja, hogy ami megtörtént, annak meg kellett történnie és így kellett történnie. A hétköznapi életünkben sincs ez másképp. Isten mindent, ami megtörtént, a javunkra fordít.

    A két tanítvány meghívja az Úr Jézust a vacsorához gyönyörű szép, és sokféleképpen értelmezett szavakkal, „Maradj velünk, mert lemenőben már a nap.” És a kenyértörés mozdulatában a tanítványok fölismerik elsiratott Mesterüket. A találkozás nem maradt eredménytelen, visszafordulásra késztette őket.

    Bárcsak mi is gyakrabban ülnénk egy asztalhoz Jézussal. És elfogadnánk az Úr Jézus eucharisztikus lakomára történő meghívását.

    Bárcsak minél több honfitársunk találkozna az Emmauszi tanítványokhoz hasonlóan Jézussal az eucharisztikus lakomán is.

    Ha körülnézünk közvetlen környezetünkben, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy még mindig, milyen sok embertársunk járja az emmauszi tanítványokéhoz hasonló lélekkel az életútját.

    Annak ellenére, hogy Jézus ma is itt jár közöttünk, s mellénk akar szegődni. Példájával bíztatni akarja Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévedettek, a csüggedők felé. S miként ő az Emmauszi tanítványokban, úgy mi is kortársainkban élesszük újjá a föltámadásban való hitet, s reményt.

    Mi hívő keresztények ugyanis, a remény, s a föltámadás népe vagyunk. S azért fáradozunk, s könyörgünk, hogy szomorú helyzetünkben, Jézus mellénk és honfitársaink mellé álljon, s hazahívó szavát minden magyar meghallja.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    18

    Bevezetés

    A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.

     

    Kirie litánia

    Jézus Krisztus! Te vagy a szívűnk békessége. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Te vagy az életünk: Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Te vagy a boldogságaink forrása: Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Miközben Tamás Apostol történetét hallgatjuk, azt hiszem, mindnyájan rokonszenvet érzünk iránta. Ennek okát abban határozhatjuk meg, hogy legtöbbünk hite nem nélkülözi az átmeneti vagy tartós kételyeket, és mindig rászorulunk hitünk táplálására, erősítésére.

    Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy Jézus nem tesz szemrehányást Tamásnak, és jómaga vállalkozik kételyei eloszlatására. Ezzel is példát adott nekünk, hogy megértéssel forduljunk kételyekkel viaskodó testvéreink felé.

    Igaz, a józan értelem is elvezethet a hit kapujához, mivel a rendet, célszerűséget sugárzó világ-egyetem Isten feltételezése nélkül teljesen érthetetlen. Ám az is nyilvánvaló, hogy az élet fájdalmas titkai, számunkra érthetetlen jelenségei elhintik bennünk a kételyek magvait.

    Ezért a felnőtt hívő keresztények is, időnként újra és újra megvizsgálják hitüket, és korszerű magyarázatokkal igyekeznek azt elfogadhatóvá tenni, elsősorban ön-maguk számára.

    Az úgynevezett "fizikai bizonyosságra" való törekvés mindannyiunk közös vágya.

    E tekintetben alig különbözünk a "kételkedő" Tamástól, aki csak azt akarta elhinni, amit előtte már látott. Hozzánk hasonlóan meg-feledkezett arról, hogy a mindennapi életben sok olyan dologgal találkozunk, amelyet egyszerűen el kell fogadnunk, és hinni kényszerülünk. Hiszen képtelenné válna a mindennapi élet, ha csak azt hinnénk el, amit látunk.

    A világban sok olyan dologgal találkozunk, amit nem látunk, de mégis biztos létezőként elfogadunk. Így eszünk, értelmünk, gondolkodó képességünk létezését.

    A rádiózás, televíziózás, s mobiltelefonálás korában a bennünket körülvevő, testünkön is áthatoló, a tér minden pontjában jelenlevő és egymásra szuperponálódott elektromágneses mezőket, mint olyan anyagot, amit képtelenek vagyunk még elképzelni is, de kis millió dolgot tudunk róla, és végtelenül sok hang és képinformációt közvetítenek számunkra.

    Már a mindennapi életben is teljesen tarthatatlan a "Csak azt hiszem, amit látok" elv. Mennyivel inkább akkor a hit területén.

    Mégis Tamás apostolhoz hasonlóan látni szeretnénk mi is mindent. Közvetlenül érzékelni szeretnénk még az istenes dolgokat is. De bármennyire is vonakodunk Isten és dolgai elfogadásától, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy alig akad ember, aki képes végérvényesen szakítani vele.

    Még az ateisták is állandóan keresik a megfelelő okokat, bizonyítékokat Isten létének tagadásához.  Nem hisznek Benne, de foglalkoznak Vele. Mégis csak különös, hogy jóllehet Isten sehol sem mutatható ki teljes bizonyossággal, léte mégsem hagy nyugton senkit sem.

    Mégis csak különös, hogy szüntelenül keressük a dolgok végső okait. Keresünk és kutatunk, csak-hogy nyugtot találjon lelkünk. Ez a nyugalom mégsem akar bekövetkezni és várat magára.

    A bennünket körülvevő rejtélyek nyugtalansággal töltenek el, és Isten keresésére sarkallnak. Tapasztaljuk, hogy Isten nélkül sehol sem találunk boldogságot, nem találunk sem békét, sem örömet. Szent Ágostonnal valljuk: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned, O Uram!"

    Jól tudjuk, hogy a hit végső-soron nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem isteni ajándék. Szükséges viszont hozzá mindig a hinniakarás, az emberi igyekezet és jószándék, de sokkal inkább az isteni kegyelem, a Jézus szavára való odafigyelés. A "Nyújtsd ki kezedet… S ne légy hitetlen, hanem hívő" szavak meghallása is!

    Ma az evangéliumi szakasz-ban a "hitetlen" Tamás apostolról hallottunk. Inkább bizonyosságra törekvő volt ő, nyugtalan lélek, aki szüntelenül töprengett és kutatta az igazságot, akárcsak a legtöbben közülünk, akinek ugyancsak jócskán kijutott a töprengésből és a nyugtalanságból.

    Mégsem csüggedünk és veszítjük el bátorságunkat. Mert, miként Tamás apostol, úgy mi is, találkozhatunk a föltámadt Üdvözítővel. S miként Tamás apostol az apostolok közösségében, úgy mi is a hívők közösségében. Megtérése, hívővé válása előtt Tamás apostolnak előbb ugyanis vissza kellett térnie a hívők közösségébe. Csak miután visszatért oda, találkozott az Úrral és született meg benne a hitvallás: "Én Uram, én Istenem!"

    A visszatérésnek ez a lehetősége minden kétkedő és bizonytalankodó előtt mindig, de különösen is most nyitva áll. Éljünk hát vele!

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvétvasárnap

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    11

    Bevezetés
    Krisztus Urunk feltámadását ünnepeljük. Szent Ágoston szerint, mit sem érne Krisztus feltámadása, ha bennünk nem támadna fel.
    Bennünk is fel kell hát támadnia! Fel kell támadnia, már-már halott hitünknek! Már-már halott reményünknek. Már-már halott szeretetünknek!
    Mit teszünk mi azért, hogy hitünk, reményünk és szeretetünk újra éledjen?

    Kirié litánia
    Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!
    Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!
    Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

    Evangélium után
    Nagypénteken végre megnyugodva tértek haza a Názáreti Jézust végleg elhallgatni akarók. Nehéz, de alapos munkát végeztek. A bajkeverő názáreti prófétát sikerült végleg elhallgattatni. Egyre növekvő népszerűségének csak keresztrefeszítésével lehetett gátat vetni. Nagypéntek után kialszik a személye és tanítása iránti lelkesedés tüze, gondolták.
    Igaz, joggyilkos perre volt szükség. Pilátust is kényszeríteni kellett az ítélet jóváhagyására. Végre azonban minden megoldódott. A veszedelmes tanító halott, sírja lepecsételve, katonák őrzik.
    Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus ellenségei nem sokáig örülhettek győzelmüknek. A sír, Jézus sírja megnyílt és győzelmének lett az emlékjele.
    Szomorú, hogy ebből az eseményből oly keveset tanulnak Jézus mindenkori ellenségei. Ennek következménye, hogy ismételten eleve bukásra ítélt harcot folytatnak ellene. Balga módon azt képzelik, hogy a föltámadt Krisztust és a vele azonosuló Egyházat megsemmisíthetik az erőszak fegyvereivel, vagy a médiumok legrafináltabb módszereivel. aminek szomorú tanúi lehetünk.
    Ma is, amikor a világsajtó néha kampányszerűen egy-egy valóban súlyos és tűrhetetlen bűnügy kapcsán általánosítva támadja és gyalázza az egész papságot, sőt a Katolikus Egyházat, olyan módszerekkel, amelyeket semmilyen más hivatásbeli vagy szakmai közösséggel szemben nem alkalmaznak.
    Igaz, hogy az Egyházban összegyűlt Isten népe nemcsak a szentek, de a bűnösök gyülekezete is. Egyről azonban nem szabadna megfeledkeznünk. Nevezetesen arról, hogy Jézus, Egyházába is beleoltotta a feltámadás csíráit. Ennek köszönhetően Egyházunk életében is eljön a tavasz, elgördül a szikla, széttörik a pecsét, földre zuhannak a katonák. A lelki halottak a bűnbánat révén új életre támadhatnak.
    Ugyanis az egyes ember és az emberi társadalmak életében is jöhetnek idők, amikor tékozló fiúként elhagyják az atyai házat. Évtizedeken át ezt tette, és napjainkban is ezt teszi népünk egy jó része. Ám az ember akkor értékeli igazán Isten közelségét, az atyai ház biztonságát és melegét, amikor elfordul tőle és miután eltékozolta mindenét, visszatér az atyai házba.
    Az egész világot elárasztó szörnyű járvány hatására, a Hála Istennek, ma már tékozló és kijózanodó nemzetünk, s nemzetünk tékozló fiai és leányai is kezdenek visszafordulni, és az atyai ház felé tartani. És kezd megvalósulni a hitükben megingott, s hitüket elhagyott testvéreink hitbéli és erkölcsi feltámadása is.
    Ezek ellenére még mindig elég erősek a Krisztust elfogadni nem tudók, illetve nem akarók ajkáról felhangzó vádak. Sokan arra hivatkoznak, hogy a kereszténység kovásza kétezer esztendő alatt sem tudta átformálni az emberek életét.
    Igaz, a kereszténység elterjedése a kezdet kezdetén villámszerűen ment végbe. De mintha megtört volna a lendülete, s megszűnt volna kovásznak lenni.
    Ám ne tévesszük szem elől, hogy mi még korai keresztények vagyunk, mint ahogy az évmilliárdokkal mérhető Föld korához viszonyítva maga az emberiség is még korai emberség. S azután hitem szerint előbb öregszik meg az emberiség, mint a jézusi tanítás. Ne feledjük Jézus szavait: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak!"
    A világ kétségtelenül ennek az ellenkezőjét szeretné tapasztalni. És ennek érdekében meg is tett és tesz mindent.
    De ezt már sokszor megpróbálták megtenni, sokszor remélték már azt korábban is, hogy a kereszténység haldoklik. Ezt, illetve a kereszténység halálát remélték a külső véres üldözéstől, a belső romlástól, az Iszlám erőszakos terjesztésétől, és a keresztényeket mészároló nagy forradalmaktól. Azonban azok, akik ezt remélték, minden esetben csalódtak.
    Első nagy csalódásuk a keresztrefeszítéssel kapcsolatban következett be. Az Emberfia ugyanis új életre kelt. Bizonyos értelemben azóta is mindig ez történik. Állandóan el akarják pusztítani, amit Jézus elkezdett. És minden alkalommal, amikor a síron a földet döngölik, azt hallják, hogy a döngölés ellenére is, mégis él és más helyeken is, ahol eddig még nem volt jelen, szintén felbukkan, s társadalmat erjeszt az evangélium kovásza és terjed Isten országa, mert, amint már említettem az Egyházba is beoltatott a föltámadás csírája..
    A magyarság már több mint ezer éve ennek az egyháznak kebelén tapasztalta meg az egyéni és nemzeti feltámadás lehetőségét. Sokszor megnyílt előttünk a sír, hol nemzet süllyed el, de minden alkalommal sikerült új életre támadnunk.
    Úgy néz ki, hogy napjainkban is, az új életre támadásunk jeleit vehetjük észre. De ne feledjük: A föltámadásnak, egyéninek és nemzetinek van egy feltétele:
    Csak Krisztussal lehet feltámadnunk. Beléje kell kapaszkodnunk megújuló hitünkkel. S el kell fogadnunk tanítását, a szeretet evangéliumát és a szerint kell élnünk hétköznapjainkat.
    Ha majd a szeretet, egyetértés, s egyetakarás köt össze bennünket a családban, s a hazában, akkor lesz feltámadás: egyéni is, és nemzeti is!
    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaVirágvasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    05

    1: A szenvedô Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességbôl emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Istenfelmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

    Elsô olvasmányhoz / Iz 50,4-7
    Az elsô ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstôl, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

    Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24
    Panasz és könyörgés

    Szentleckéhez / Fil 2,6-11
    Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilág hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyrios-szá, hatalmak, idôk és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

    Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54
    A Jézus szenvedésérôl és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettôl fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltô eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gôg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengô észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félô-tisztelô hit láthat bele... (Mk 14,10-15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1-19,42)

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 5. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    28

    Bevezetés
    Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára te-relik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

    Kirié litánia
    Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirat-tad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
    Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura. Krisztus kegyelmezz!
    Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram ir-galmazz!
    Evangélium után
    Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Már-ta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézus-ban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a bar-langnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
    Mivel a föltámasztás híre el-terjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nem-csak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.
    De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyo-mány jutott a tudomásomra.
    Többek között az a hagyo-mány is tudomásomra jutott Cip-ruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hir-dette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mé-lyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
    A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az esemény-hez fűződő jézusi tanítást.
    Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mon-dandójáról. S nagy a kísértése an-nak, hogy az éltető, életet osztoga-tó Jézus helyett az életre keltett Lá-zárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hit-re nézve veszélyes következmé-nyekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.
    Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan talá-lok életet, helyesebben: örök életet?
    Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igaz-sághoz. Erről tanúskodik maga Jé-zus is, amikor a mai szentírási sza-kaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz ben-nem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”
    Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek ben-ne.
    Miért nem terjedt le futótűz-ként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az ese-mény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Kereszt-re, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodran-gú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely sze-rint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes éle-tet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
    Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az embe-rek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök ha-lálba torkollik, mert semmi kap-csolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.
    A teljes élet kibontakoztatá-sát, s az örök életet is sokan egé-szen másban és máshol keresik.
    Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problé-mát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
    Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
    Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vas-fogát.
    Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajt-ják „konzerváltatni” magukat.
    Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosíté-kát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”
    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 4. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    20

    Bevezetés
    Nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumi szakaszában az Úr Jézus meggyógyít egy vakon születettet. Ez a vakság értelmezhető betűszerint is. De lehet utalásként is értelmezni. Utalásként az emberiségnek arra a vakságára, arra a sötétségére, amelyben oly sokáig élt a Jézus előtti emberiség. De arra a vakságra és sötétségre is, amelyben sok mai ember él. Mi is közéjük tartozunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirie litánia
    Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!
    Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!
    Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!

    Evangélium után
    A látó emberben mindig részvét ébred, valahányszor találkozik egy fehérbotos vakkal. Gyengéden megfogjuk a karját, hogy átvezessük az útkereszteződésben vagy felsegítsük egy járműre. Közben arra gondolunk, milyen jó nekünk, akik látó szemmel járunk a világban. Nem mered elénk a sötét fal, ami elzárná előlünk a világnak tengernyi szépségét. Milyen veszteség nem látni a felénk forduló, tiszteletet, barátságot, szeretetet sugárzó arcok szépségét.
    Talán a vakok, akik már így születtek, nem érzik ezt a roppant veszteséget. Beleszoktak sötét világukba, de hiszem, hogy az ő világukban is minden bizonnyal ragyognak csillagok, s másfajta csillagok. A jó Isten kárpótolja őket is a meg nem kapottakért, vagy az elveszítettekért.
    Találkozhatunk olyan vak embertestvérekkel, akik megbékéltek sorsukkal: meglepően vidámak, élet-szeretők, akiknek művészi az alkotásuk és szép a játékuk, s csodálatosan mély az istenhitük.
    Talán ezekhez hasonló volt az a férfi is, akit útközben megpillantott Jézus. Amint az evangélium beszámolójából kiderül, és erre nem szoktunk felfigyelni, ez a vak ember nem fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy adja vissza szeme világát. Nem láthatta az Élet Urát, nem kérhette segítségét. Jézus azonban kéretlenül is feléje fordult. Megérinti szemét, elküldi fürödni a Silóé tavába, és a vakférfi látó szemmel tér vissza hozzá.
    A gyógyításnak ez a kéretlen megnyilatkozása arra figyelmeztet, hogy Isten akkor is segít rajtunk, ha nem ostromoljuk kéréseinkkel. Még azokat is megajándékozza szeretetével, akik talán elfordulnak tőle. Az ember balga módon hátat fordíthat Istennek, de Isten sohasem fordít hátat az embernek.
    Népünk sok évtizeden át hátat fordított Istennek, de Isten nem fordított és nem fordít hátat népünknek. Újra és újra kéretlenül is gyógyítja népünk vakságát, és én hiszem, hogy az ő segítségével egyre többen lesznek látókká hazánkban, s mint látók, látni fogják, hogy mit kell tenni majd a sorsdöntő pillanatokban.
    Könnyű elképzelnünk a látását visszanyert férfi boldogságát, sugárzó örömét. Élete egy csapásra megváltozott. Kinyílt sötét börtönének ajtaja és virágos szőnyegként terült eléje a teremtett világ ezernyi szépsége. Ezt a látomást még csak megtetézte az a körülmény, hogy gyógyító orvosában fölismerte Isten küldöttét, a Megváltót.
    Nézzük e vak meggyógyítását más realisztikusabban, mai szemmel is. A legtöbb gyógyítás-történet ott ér véget, amikor Jézus meggyógyítja az arra vágyót. Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi végződik.
    Arról mesél, mi történik a meggyógyulttal? Hát, nincs könnyű dolga! Miből él egy munkanélküli koldus? Hisz látón nem ülhet többé a templom ajtajában kéregetni! A látás radikális következményekkel jár. A mi névtelen ex-koldusunk nemcsak kenyérkeresetét veszíti el, hanem kitaszítják a közösségből.
    Exkommunikálják. A Jézus mellett tanúskodó meggyógyított vak szavait a farizeusok visszautasították: „Még te oktatsz bennünket?” És kitaszították. Jézus azonban nem hagyja magára. A kiközösítettet felkarolja, mint ahogy a vakot felkarolta. És újrarajzolja a közösség határait. A kirekesztőket kirekeszti, - valójában önmagukat zárták ki könyörtelen és szeretet-nélküli teológiájukkal. Majd a kirekesztettekből új közösséget alkot. A látó vak lesz ennek az új közösségnek az első tagja.
    Jelképes a gyógyító víz neve: Küldött. A gyógyulásnak ára van. Tanúskodni kell a gyógyító mellett. Az uralkodó kultúrával szemben. Ma is, mindig. Talán ezért maradnak oly sokan vakok. A meggyógyított vak tanúskodott Jézus mellett. És mi?
    Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vakság nem korlátozódik csupán szemünk világára. Sokkal súlyosabb, nehezebben gyógyítható a lelki vakság, amelyet egyszerűen istentagadásnak nevezünk. Ezek a testvéreink arra hivatkoznak, hogy Istent soha senki sem látta. Ebben természetesen igazuk van, ez a Szentírás tanítása is. Az Úr Jézus azonban azért öltötte magára emberségünket, hogy érzéki megismerésünk számára is lehetővé tegye Isten megtapasztalását. Kije-lentette: „Aki engem lát, látja az Atyát!” Igaz, hogy megváltó műve befejezése után visszatért a menny-be, ám megbízta apostolait, apostoli Egyházát, minden igaz követőjét, hogy szavukkal és életükkel mutassák meg Istent a mi vaksi világunknak.
    Nekünk is szólnak az első követőinek mondott szavai: „Ti vagy-tok a világ világossága!” Ezzel arra buzdít bennünket, hogy mint a világ világossága, nyissuk meg mi is, minél több vak honfitársunk szemét az Isten látására. Hogy lássanak és helyesen cselekedjenek a sorsdöntő pillanatokban.
    Eme küldetésünk teljesítésében nem vagyunk egyedül. A krisztusi ígéret nekünk is szól „Én veletek vagyok a világ végezetéig. ”Ha pedig Ő velünk van, akkor nincs mitől és miért félnünk. Most bennünket bátorít e szavaival: „Bízzatok! Én legyőztem a világot!”
    Bízzunk hát testvéreim!
    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 3. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    14

    Bevezetés
    A mai evangéliumi szakaszban Jézus és a Szamáriai asszony párbeszédét fogjuk hallani. A ma emberét is gyötri a testinél sokkal erősebb szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, Jézus Krisztust, aki enyhíthetné a szomját. Mi is a ma emberei vagyunk, Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is hozzá, az élővízforráshoz. Meghalljuk hívását?

    Kirie litánia
    Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
    Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
    Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

    Evangélium után
    Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor a Szamariai-hegyvidéken keresztülhaladó legrövidebb utat választotta, amelyen feljuthatott Galileába.
    Egyébként kevés olyan hely van a Szentföldön, amely annyira elevenen őrzi Isten Fiának emlékezetét, mint Jákob kútja.
    A mai evangéliumi szakasz érdekes megállapításokhoz juttat, a szinoptikus evangéliumok és a János evangéliuma összehasonlításakor.
    A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek alaptörvényeit adja meg a hegyi beszédben.
    János evangéliumában, mint a mai evangéliumi szakaszban is ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során. A hosszú, monológszerű beszédeket olykor idegenkedve hallgatjuk. Annak ellenére, hogy a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Ennek az önmagát kinyilatkoztató tanításnak egyik, művészi módon megalkotott példája, Jézus beszélgetése a Szamáriai asszonnyal.
    A szamariai asszony története ugyanis, pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
    De ne a formai tökéletességet nézzük, hanem az ebben található kinyilatkoztatott igazságokat!
    A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan ért oda Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.
    Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.
    Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy idegen asszonnyal? Tudjuk, hogy az akkori patriarchális világban a férfiak nem folytattak párbeszédet idegen asszonyokkal. Jézus tettének merészségét még növelte az is, hogy az asszony szamariai volt. - Ő beszélgető partnerének tekinti az asszonyt és nem volt hajlandó együtt gyűlölködni honfitársaival. Így és ezért indul meg a párbeszéd.
    Ennek során Jézus beszélni kezd arról az élő vízről, amivel ő akarja megajándékozni az embereket. Kinyilvánítja messiási mivoltát, és ezt azzal bizonyítja, hogy föltárja az asszony múltbéli életét. Mindez meggyőzi a szamaritánus asszonyt Jézus szavainak hitelességéről.
    A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Miután Jézus válaszaiból megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-he-gyen épült szamaritánus templomban.
    A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire, Jézus egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő. - Hogy élővizet tud adni; - ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; - Istent lélekben és igazságban kell imádni; - ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. - Kérdve kifejtő módszerrel Jézus elvezette őt az igazság megismerésére.
    Ezek után az asszony elfut, és hívja Jézushoz a falubeliéit. Azok ki is jönnek, s meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban. Az asszonynak pedig, némi éllel azt mondták: "Most már nem a te beszéded miatt hisszük, hogy Ő a világ Üdvözítője."
    A Szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus az Istennek a legnagyobb ajándéka, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.
    Ez a mi feladatunk is! Megismerni egyre tökéletesebben Jézus Krisztust, s egyre hitelesebben élni az Ő tanítása szerint. És ami még ennél is fontosabb, hogy ebben a keresztény és nemzetellenes globalista világban megismertessük, és elvezessük nem hívő testvéreinket, az embereknek, s nemzetünknek életet adó élővizek forrásához, Jézus Krisztushoz. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaNagyböjt 2. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    07

    Bevezetés
    Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt. Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a ki-választott apostolai előtt. A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is. De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!

    Kirié litánia
    Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
    Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
    Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

    Evangélium után.
    Mióta az Úr Jézus megkezdte nyilvános működését, újra meg újra fölágaskodott hallgatóiban a kérdés: vajon ki ez az ember? A kérdést az Úr Jézus is fontosnak tartotta és föltette apostolainak. Ők Péterrel válaszolták: Te vagy a Krisztus. az élő Isten fia.
    Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus embersége mögött ott rejtőzött istensége is. Mivel ezt az apostolok elhitték, nem okozott különös meglepetést Jézus színeváltozása.
    Rövid ideig tartó ragyogásánál sokkal csodálatosabb az a tény, hogy istenségének fényét szinte egész földi életében elrejtette. Csak most engedi fölragyogni, midőn közeledik a szenvedés, a sötétség órája. Jézus, aki azért jött a földre, hogy a világ világossága legyen, akit a sötétség nem akart befogadni, most néhány percre fölvillantja istenségének fényét.
    Az isteni fényesség sugárza-tában megjelenik két másik szereplő is: Mózes és Illés, az ószövetség két legjelentősebb egyénisége
    Szent Lukács még azt is megírja, hogy Jézus haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetnie. Arról a halálról, amely örök időkre hirdeti Isten e világ, az ember iránti határtalan szeretetét. - A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálunk itt három sátrat ... Hogyne csinálna, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni élet fényességéből!
    Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni és nem menni tova a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést.
    Péter és az apostolok abban a hitben ringatták magukat, hogy Jézus közelében megszűnnek az emberi szenvedések. Megpróbáltatások nélkül nyerhetik el égi és földi boldogságukat. De a hegyről lefelé jövet csalódniuk kellett. Jézus kioktatta őket és általuk a benne hívőket: csak szenvedések és a halál után lehet részünk az örök dicsőségben.
    Péter ezt korábban nem volt képes elfogadni, amikor Jézus közölte az apostolokkal, hogy szenvedni fog és keresztre fogják feszíteni. Valósággal meg akarta vesztegetni Jézust, hogy mondjon le a szenvedések királyi útjáról.
    Félrehívta és beszélni akart vele: hátha mégis csak van üdvösség szenvedések nélkül.
    Péter szabadkozása emberileg érthető. Miért ne küszöbölhetné ki Isten az emberek életéből a sok-sok keresztet? Talán nincs elég hatalma hozzá?
    Jézus mégis a kereszténység árulásának tekinti, ha valaki nem vállalja vele a keresztet. Talán ekkor hangzik el ajkáról Péter felé a legkeményebb dorgáló szó: "Távozz tőlem, sátán!
    Péter és társai a színeváltozás után is csak nehezen tudták megérteni, hogy a szenvedés és a kereszthalál kell, hogy megelőzze Jézus megdicsőülését.
    Jézushoz hasonlóan, Jézussal együtt keresztet hordozó sokféleképpen szenvedő testvéreim! A Táborhegyi színeváltozás fellebbentette egy kicsit a fátylat a szenvedés miértjéről is, és megmutatta, ha keveseknek is, de a keveseken keresztül minden Krisztust követőnek, a kereszthordozást követő megdicsőülést, az örök Húsvétot.
    Az embereknek sokan ígértek már és ígérnek ma is, könnyű álmokat, szenvedések és megpróbáltatások nélküli földi jólétet, paradicsomi életet. Sokan hallgattak is és hallgatnak még ma is rájuk. De az ígért paradicsomi élet helyett még nagyobb szenvedést és nyomort hagytak. És hoznák újból a rájuk hallgatókra, de még az utánuk következő generációkra. Es mégis, mindent feledve, s látva az újabb szomorú tényeket, sokan hallgatnak még ma is rájuk. Pedig nem a szavakat és ígéreteket kell nézni sohasem, hanem a tetteket. - "gyümölcseikről ismeritek meg őket", szól a jézusi figyelmeztetés mindannyiunknak.
    Nekünk hívőknek különösen is szólnak a mai evangéliumban, a Mennyei Atyának Jézusról mondott szavai: Ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok!" - Ha őt hallgatjuk, a megpróbáltatások, szenvedések és kereszthordozások között is biztosan haladunk a cél, a Táborhegyi színeváltozás jelezte örök megdicsőülés felé.
    Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."