Ferenc pápa video

Imádkozzunk az Egyházért, hogy egyre inkább a párbeszéd és meghallgatás lelkületével legyen jelen a világban, és engedje, hogy a Szentlélek elvezesse a peremvidékekre is!

Az imaszándékról

Október különleges hónap az egész Egyház számára, hiszen Rómában megrendezésre kerül a Szinódusi Gyűlés. És „amikor az Egyház Szinódust tart” – emlékeztet bennünket a pápa – „egyedül ez a szinódusi dinamika lendíti előre missziós hivatását”.

„A misszió az Egyház szívében van” - mondja Ferenc pápa az imaszándékát kísérő videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített és gyártott. „Az ima és a megkülönböztetés által a Szentlélek segít nekünk a „fül apostolságát” végezni, vagyis Isten fülével hallgatni, hogy Isten szavával szólhassunk”.”

Mivel a Szinódus egy „úton járás”, az a célja, hogy „mindenkit elérjen, mindenkit megkeressen, mindenkit befogadjon, mindenkit bevonjon, anélkül, hogy bárkit is kizárna”.

Nyissuk meg a szívünket, és „imádkozzunk az Egyházért, hogy minden szinten életstílusként fogadja el a meghallgatást és a párbeszédet”.

A Szentatya szavai a videóban

A misszió az Egyház szívében helyezkedik el. És még inkább, amikor egy Egyház Szinóduson van. Egyedül ez a szinódusi dinamika viszi előre missziós hivatását – vagyis válaszát Jézus megbízatására, hogy hirdesse az evangéliumot.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy itt semmi sem ér véget.

Inkább mi itt folytatjuk az Egyház útját. Ezt az utat az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan fogjuk bejárni, hallgatva az Úrra, aki mindig elénk jön.

Ő a meglepetések Ura.

A Szentlélek az ima és a megkülönböztetés által segít bennünket, hogy a „fül apostolságát” végezzük, vagyis Isten fülével hallgassunk, hogy Isten szavával tudjunk szólni.

És így közeledünk Krisztus szívéhez. Küldetésünk és a hang, amely Hozzá vonz minket, Tőle ered.

Ez a hang feltárja előttünk, hogy a misszió lényege az, hogy mindenkit elérjünk, mindenkit megkeressünk, mindenkit befogadjunk, mindenkit bevonjunk, anélkül, hogy bárkit is kizárnánk.

Imádkozzunk az Egyházért, hogy egyre inkább a párbeszéd és meghallgatás lelkületével legyen jelen a világban, és engedje, hogy a Szentlélek elvezesse a peremvidékekre is!

Az Imaszándékról
Miért menjünk Szentmisére vasárnap?

Természetesen nem csak azért, hogy kövessünk egy szertartást. Ahogy Ferenc pápa mondja: „Ha a Mise végén ugyanolyanok vagytok, mint az elején, akkor valami nincs rendben”.

Ez azért van így, mert „az Eucharisztia Jézus jelenléte”, aki „eljön és át kell, hogy alakítson benneteket”.

Így kezdi Ferenc pápa a júliusi imaszándékot tartalmazó videót, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített a detroiti érsekség segítségével.

Mi több, folytatja a pápa, „ez egy mód arra, hogy megnyíljunk a világ felé, ahogyan Ő tanított minket”.

A Szentmisére járva bátorodunk fel arra, hogy „önmagunkból kilépjünk, és szeretettel megnyíljunk mások felé”.

Imádkozzunk együtt Ferenc pápával, „hogy a katolikusok az Eucharisztia ünneplését helyezzék életük középpontjába”.

A Szentatya szavai a videóban:
„Ha a Mise végén ugyanolyanok vagytok, mint az elején, akkor valami nincs rendben.

Az Eucharisztia Jézus jelenléte, mélyen átformál. Jézus eljön, és át kell, hogy alakítson téged.

Az Eucharisztiában Krisztus az, aki Önmagát felajánlja, aki értünk adja magát. Meghív minket arra, hogy az életünk belőle táplálkozzon, és testvéreink életét táplálja.

Az Eucharisztia ünneplése találkozás a Feltámadott Jézussal. Ugyanakkor egy mód arra, hogy megnyíljunk a világ felé, ahogyan Ő tanított minket.

Minden alkalommal, amikor az Eucharisztiában részesülünk, Jézus eljön, és erőt ad nekünk arra, hogy úgy szeressünk, ahogy Ő szeretett, mert bátorságot ad arra, hogy találkozzunk másokkal, hogy kilépjünk önmagunkból, és szeretettel megnyíljunk mások felé.

Imádkozzunk, hogy a katolikusok az Eucharisztia ünneplését helyezzék életük középpontjába, amely mélyen átalakítja az emberi kapcsolatokat, és megnyitja őket az Istennel és a testvéreikkel való találkozásra!”

Az Imaszándékról:
„A kínzás nem a múlté. Sajnos része napjaink történelmének” – állapítja meg Ferenc pápa abban a videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített a júniusi imaszándékának terjesztésére.

Véget kell vetni ennek a borzalomnak. És hogy véget vessenek neki, „elengedhetetlen, hogy a személy méltóságát mindenek fölé helyezzük”.

Ellenkező esetben, ahogy Ferenc pápa a videó végén rámutat, „az áldozatokat nem személyeknek, hanem „dolgoknak”  tekintik, melyekkel kíméletlenül és rosszul bánhatnak”, halált vagy maradandó, egy életen át tartó lelki és fizikai sérüléseket okozva ezáltal.

Imádkozzunk együtt Ferenc pápával, „hogy a nemzetközi közösség konkrétan kötelezze el magát a kínzás eltörlése mellett, és nyújtson támogatást az áldozatoknak és családjaiknak!”.

A Szentatya szavai a videóban:
„Kínzás. Istenem - kínzás!

A kínzás nem a múlté. Sajnos része napjaink történelmének.

Hogyan lehetséges, hogy ennyire hatalmas az ember képessége a kegyetlenségre?

A kínzásnak vannak rendkívül erőszakos formái. Mások kifinomultabbak, mint például valakinek a megalázása, az érzékek eltompítása, vagy a tömeges fogva tartás olyan embertelen körülmények között, amelyek elveszik az ember méltóságát.

De ez nem újdonság. Gondoljunk csak arra, hogyan kínozták és feszítették keresztre magát Jézust.

Vessünk véget a kínzás e szörnyűségeinek. Alapvető fontosságú, hogy a személy méltóságát mindenek fölé helyezzük.

Ellenkező esetben az áldozatokat nem személyeknek, hanem „dolgoknak”  tekintik, melyekkel kíméletlenül rosszul bánhatnak, halált vagy maradandó, egy életen át tartó lelki és fizikai sérüléseket okozva ezáltal.

Imádkozzunk, hogy a nemzetközi közösség konkrétan kötelezze el magát a kínzás eltörlése mellett, és nyújtson támogatást az áldozatoknak és családjaiknak!”

Imádkozzunk, hogy az egyházi mozgalmak és csoportok minden nap újra felfedezzék evangelizációs küldetésüket, és saját karizmáikat a világ szükségleteinek szolgálatába állítsák!

Az Imaszándékról:
Az élő Egyház mozgásban lévő Egyház. Az egyházi mozgalmak pedig, ahogy Ferenc pápa a Pápa Világméretű Imahálózata által ebben a hónapban készített videóban mondja, „ajándékot jelentenek, kincsek az Egyház számára”.

Ahogyan kétezer évvel ezelőtt Pünkösdkor az apostolok megkapták azt az ajándékot, hogy különböző nyelveken hirdessék a feltámadást, úgy ma az egyházi mozgalmak és csoportok is „különböző nyelveken beszélnek” – magyarázza a pápa. És kreativitásuk révén „minden egyes napon újra felfedezik karizmájukban az evangélium vonzerejének és újszerűségének megmutatására szolgáló új utakat”.

Az Egyháznak szüksége van rájuk, teszi hozzá Ferenc pápa, és arra buzdítja őket, hogy „működjenek a püspökök és a plébániák szolgálatában, és kerüljék el azt a kísértést, hogy önmagukba zárkózzanak”. Imádkozik azért, hogy „fedezzék fel naponta újra a küldetésüket, az evangelizáló küldetést”, és „állítsák saját karizmáikat a világ szükségleteinek szolgálatába”.

A Szentatya szavai a videóban:
„Az egyházi mozgalmak ajándékot jelentenek, kincsek az Egyház számára! Azok vagytok!

Ezek a mozgalmak megújítják az Egyházat a párbeszédre való képességük által, evangelizáló küldetésének szolgálatára. Karizmájuk révén minden nap újra felfedezik az evangélium vonzerejének és újszerűségének megmutatására szolgáló új utakat. Hogyan teszik ezt? Különböző nyelveken beszélve különbözőnek tűnnek, de ezeket a különbségeket a kreativitásuk hozza létre. De mindig értik és megértetik magukat.

Működjenek a püspökök és a plébániák szolgálatában, hogy elkerüljék a kísértést, hogy bezárkózzanak önmagukba, aminek ugye megvan a veszélye?

Legyünk mindig mozgásban, reagáljunk a Szentlélek indítására a kihívásokra, a mai világ változásaira.

Maradjunk az Egyházzal összhangban, hiszen az összhang a Szentlélek ajándéka.

Imádkozzunk, hogy az egyházi mozgalmak és csoportok minden nap újra felfedezzék evangelizációs küldetésüket, és saját karizmáikat a világ szükségleteinek szolgálatába állítsák! Szolgálat...”

Imádkozzunk az erőszakmentesség kultúrájának elterjedéséért, hogy az államok és a polgárok egyre kevesebbszer nyúljanak a fegyveres megoldáshoz!

Az Imaszándékról:
Döntsünk mindannyian az erőszakmentesség határozott támogatása mellett. Ahogy Ferenc pápa mondja: „Erőszak nélkül élni, beszélni és cselekedni nem azt jelenti, hogy feladjuk, hogy elveszítünk valamit vagy lemondunk bármiről is, hanem azt, hogy mindenre törekszünk”. Idén van a 60. évfordulója Szent XXIII. János Pacem in Terris enciklikájának, és Ferenc pápa ismét előtérbe helyezi ennek az enciklikának az üzenetét, arra emlékeztetve minket, hogy „Bármilyen háború, bármilyen fegyveres összecsapás mindig mindenki vereségével végződik”. A Pope's Worldwide Prayer Network által készített áprilisi videó végén ezt a kérést fogalmazza meg: „Tegyük az erőszakmentességet cselekedeteink vezérfonalává, mind a mindennapi életben, mind a nemzetközi kapcsolatok során”.

A Szentatya szavai a videóban:
Erőszak nélkül élni, beszélni és cselekedni nem azt jelenti, hogy feladjuk, hogy elveszítünk valamit vagy lemondunk bármiről is, hanem azt, hogy mindenre törekszünk
Ahogy Szent XXIII. János mondta 60 évvel ezelőtt Pacem in Terris enciklikájában, a háború őrültség. Teljesen ésszerűtlen. Bármilyen háború, fegyveres összecsapás mindig mindenki vereségével végződik.
Fejlesszük ki a béke kultúráját.
Emlékezzünk arra, hogy még önvédelem esetén is a béke a végső cél, és hogy tartós béke csak fegyverek nélkül létezhet.
Tegyük az erőszakmentességet cselekvéseink vezérfonalává, mind a mindennapi életben, mind a nemzetközi kapcsolatok során. Imádkozzunk az erőszakmentesség kultúrájának elterjedéséért, hogy az államok és a polgárok egyre kevesebbszer nyúljanak a fegyveres megoldáshoz!

Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!

A visszaélésekre, különösen az Egyház tagjai által elkövetett esetekre válaszul nem elég az, hogy bocsánatot kérjünk.
Bocsánatot kérni szükséges, de nem elég. A bocsánatkérés jót tesz az áldozatoknak, de nekik kell mindennek „a középpontjában” lenniük.
Fájdalmuk és lelki sebeik akkor tudnak elkezdeni gyógyulni, ha megoldást találnak – ha konkrét lépések történnek az elszenvedett borzalmak helyreállítására és azok megismétlődésének megakadályozására.
Az Egyház ne próbálja takargatni a visszaélések semmilyen tragédiáját. Akkor sem, ha az családokban, klubokban vagy más típusú intézményekben történik.
Az Egyháznak mintaként kell szolgálnia a probléma megoldásának segítésében, és felszínre kell hoznia azt a társadalomban és a családokban.
Biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.
Imádkozzunk azokért, akik az Egyház tagjai által velük szemben elkövetett sérelmeket szenvedtek el; hogy találjanak magában az Egyházban konkrét választ fájdalmukra és szenvedéseikre.
Az egyháznak biztonságos tereket kell kínálnia az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, pszichológiai támogatást és védelmet kapjanak.

Imádkozzunk azokért, akik az egyházi közösség tagjai által elkövetett sérelmek miatt szenvednek: hogy az Egyházban valódi választ kapjanak fájdalmukra és szenvedésükre!

Imádkozzunk, hogy megélve a kommuniót, a krisztusi közösséget, a plébániák egyre inkább a hit, a testvériség és a befogadás közösségeivé váljanak a leginkább rászorulók számára!

Ferenc pápa - 2023. február

Néha azt gondolom, hogy ki kellene tennünk egy táblát a plébániák ajtajára, amelyen az áll: „Szabad a belépés”.
A plébániáknak szorosan összetartozó közösségeknek kellene lenniük, bürokrácia nélkül, emberközpontúaknak - olyan helynek, ahol megtalálható a szentségek ajándéka.
Újra a szolgálat és a nagylelkűség iskoláivá kell válniuk, ajtóik álljanak mindig nyitva a kirekesztettek előtt, és a befogadottak számára is. Mindenki számára.
A plébániák nem a kevesek klubja, amely egyfajta társadalmi hovatartozást biztosít.
Kérem, hogy legyünk merészek.
Gondoljuk újra mindannyian plébániai közösségeink stílusát.

Imádkozzunk, hogy megélve a kommuniót, a krisztusi közösséget, a plébániák egyre inkább a hit, a testvériség és a befogadás közösségeivé váljanak a leginkább rászorulók számára!

Imádkozzunk, hogy a pedagógusok hiteles példát adjanak azáltal, hogy versengés helyett testvériségre tanítanak és különösen is segítik a legkiszolgáltatottabb fiatalokat.

Szeretném javasolni, hogy a pedagógusok új tartalommal egészítsék ki a tanítást: testvériség.
A nevelés a szeretet cselekedete, amely megvilágítja számunkra az utat a testvériség érzésének visszaszerzéséhez, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a legkiszolgáltatottabbakat.
A pedagógusok tanúk, akik nemcsak szellemi tudásukat adják át, hanem meggyőződésüket, az élet iránti elkötelezettségüket is.
Tudják, hogyan kell jól kezelni a három nyelvet: a fej, a szív és a kéz nyelvét, mindezt harmóniában. Innen az öröm a kommunikációban.
Sokkal jobban odafigyelnek rájuk, és közösségépítőkké válnak.
Hogy miért? Mert ők hintik el ezt a bizonyságtételt.

Imádkozzunk, hogy a pedagógusok hiteles példát adjanak azáltal, hogy versengés helyett testvériségre tanítanak és különösen is segítik a legkiszolgáltatottabb fiatalokat.

Imádkozzunk, hogy az emberi fejlődésért elkötelezett önkéntes szervezetek találjanak olyan személyeket, akik vágynak arra, hogy elköteleződjenek a közjó szolgálatában, és mindig új utakat keressenek a nemzetközi együttműködésre.

A világnak szüksége van önkéntesekre és szervezetekre, amelyek elkötelezettek a közjó keresése iránt.
Igen, ez az a szó, amelyet ma sokan szeretnének eltörölni: „elkötelezettség”.
A világnak szüksége van olyan önkéntesekre, akik elkötelezik magukat a közjó mellett.
Önkéntesnek lenni, aki segít másokon, olyan választás, amely szabaddá tesz minket; megnyit bennünket mások szükségletei előtt - az igazságosság követelései, a szegények védelme, a teremtés gondozása előtt.
Azt jelenti, hogy az irgalmasság művészei vagyunk: kezünkkel, szemünkkel, figyelmes fülünkkel, közelségünkkel.
Önkéntesnek lenni pedig azt jelenti, hogy együtt dolgozunk azokkal, akiket szolgálunk. Nem csak az emberekért, hanem az emberekkel együtt. Együtt dolgozni az emberekkel.
Az önkéntes nonprofit szervezetek munkája sokkal hatékonyabb, ha együttműködnek egymással és a kormányokkal.
Együtt dolgozva, bármilyen kevés erőforrással is rendelkeznek, megtesznek minden tőlük telhetőt, és valósággá teszik a remény megsokszorozásának csodáját.
Nagy szükségünk van a remény megsokszorozására!
Imádkozzunk, hogy az emberi fejlődésért elkötelezett önkéntes szervezetek találjanak olyan személyeket, akik vágynak arra, hogy elköteleződjenek a közjó szolgálatában, és mindig új utakat keressenek a nemzetközi együttműködésre.

Imádkozzunk a szenvedő gyermekekért, különösen az utcán élőkért, a háború áldozataiért és az árvákért, hogy lehetőségük legyen a tanulásra, és megtapasztalhassák a családi szeretetet.
 

Még mindig több millió gyermek szenved és él a rabszolgasághoz nagyon hasonló körülmények között.
Ők nem számok: ők emberi lények névvel, saját arccal, Istentől kapott identitással.
Túl gyakran megfeledkezünk a felelősségünkről, és szemet hunyunk ezeknek a gyerekeknek a kizsákmányolása felett, akiknek nincs joguk játszani, tanulni, álmodni. Még a család melegét sem élvezhetik.
Minden egyes peremre szorult gyermek, akit elhagyott a családja, iskola és egészségügyi ellátás nélkül van, egy-egy kiáltás! Egy Istenhez felszálló kiáltás, ami megszégyeníti a rendszert, amelyet mi, felnőttek építettünk.
Minden elhagyott gyermek a mi hibánk.
Nem engedhetjük tovább, hogy egyedül és elhagyatottnak érezzék magukat - joguk van az oktatásra és arra, hogy érezzék a családi szeretetet, hogy tudják, Isten nem feledkezik meg róluk.
Imádkozzunk a szenvedő gyermekekért, különösen az utcán élőkért, a háború áldozataiért és az árvákért, hogy lehetőségük legyen a tanulásra, és megtapasztalhassák a családi szeretetet.