Ferenc pápa video

„Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Ferenc pápa – 2024 december

„A keresztény remény Isten ajándéka, amely örömmel tölti el életünket.
Ma nagy szükségünk van rá. A világnak valóban nagy szüksége van rá!
Amikor nem tudod, hogy holnap tudsz-e majd enni adni a gyermekeidnek, vagy hogy amit tanulsz, lehetővé teszi-e, hogy jó állást kapj, könnyű elcsüggedni.
Hol kereshetünk reményt?
A remény egy horgony – egy horgony, amelyet egy kötéllel dobsz át, hogy a parton kiköthess.
A remény kötelébe kell kapaszkodnunk – erősen bele kell kapaszkodnunk.
Segítsünk egymásnak felfedezni ezt a találkozást Krisztussal, aki életet ad nekünk, és a remény zarándokaként induljunk útnak, hogy megünnepeljük ezt az életet. A közelgő jubileumba való belépés a következő szakasz ebben az életben.
Napról napra töltsük meg életünket a remény ajándékával, amelyet Isten ad nekünk, és engedjük, hogy rajtunk keresztül elérjen mindenkit, aki keresi.
Ne feledjétek – a remény soha nem okoz csalódást.
Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Egy gyermek elvesztése talán a legszörnyűbb fájdalom, amit egy szülő átélhet. Nincs olyan szó, ami leírhatná ezt a mélységes gyászt. Ferenc pápa arra kér bennünket, hogy ebben a hónapban csatlakozzunk az ő imádkozásához éppen azokért a szülőkért, akik elvesztették a gyermeküket.
 

A Ferenc pápa imaszándékát kísérő, a Pápa Imavilághálója által készített videóban a Szentatya arra hív bennünket, hogy sajátos módon figyeljünk az ezt a szívszorító veszteséget elszenvedő apákra és anyákra – hallgassuk meg őket, és álljunk mellettük szeretetünkkel, akárcsak Jézus, amikor a legsérülékenyebbekről gondoskodott.
 

Ferenc pápa hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a családok támogassák egymást hitükkel, amely egy nagy pillér, amelyen a remény újjászülethet.
 

„Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

A Szentatya szavai a videóban

„Mit mondhatunk azoknak a szülőknek, akik elvesztették gyermeküket? Hogyan vigasztalhatjuk őket? Nincsenek erre szavak.

Tudjátok, amikor az egyik házastárs elveszíti a másikat, özvegy lesz. Egy gyermek, aki elveszíti a szülőjét, árva. Erre is van szó. De amikor egy szülő elveszíti a gyermekét, arra nincs szó. A fájdalom olyan nagy, hogy nincs rá szó.

Az nem természetes, hogy túléled a gyermekedet. Az ilyen veszteség okozta fájdalom különösen intenzív. A bátorító szavak időnként banálisak vagy szentimentálisak, nem segítenek. Bár a legjobb szándékkal mondjuk ki őket, a végén még súlyosbíthatják a sebet.

Ahhoz, hogy vigaszt nyújtsunk ezeknek a gyermeküket elveszített szülőknek, meg kell hallgatnunk őket, szeretettel közel kell lennünk hozzájuk, felelősségteljesen törődnünk kell az általuk érzett fájdalommal, utánozva azt, ahogy Jézus Krisztus vigasztalta a szenvedőket. És azok a szülők, akiket megtart a hitük, bizonyára vigasztalást találhatnak más családokban, akik egy ilyen szörnyű tragédia elszenvedése által, mint ez, újjászülettek a reményben.

Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

„Mi közösség vagyunk.” Többek között ezt üzeni nekünk a Szentatya október hónapra.

Ferenc pápa emlékeztet bennünket annak a fontosságára, hogy együtt haladjunk, „közös felelősséget vállalva az Egyház küldetéséért”. Azt is hangsúlyozza, hogy a papok „a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai”, és hogy „Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk”. Ezért a szerzeteseknek, a laikusoknak, a papoknak, minden kereszténynek „életünkkel kell tanúságot tennünk”, mindig a képességünk legjavát nyújtva.

Ferenc pápa néhány rövid mondatban foglalja össze ezt a nagy jelentőségű üzenetet abban a videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata a Brooklyn-i Egyházmegyével és a Szinódus Főtitkárságával együttműködve, valamint a Pápa Világméretű Imahálózata Alapítvány támogatásával készített: „Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részei vagyunk az Egyház közösségének, benne élünk”.

„Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.”

A Szentatya szavai a videoban

Mi keresztények mindannyian felelősek vagyunk az Egyház küldetéséért. Mindnyájunk 'pap'. Mindenki. Mi papok a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai vagyunk. Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk. Ezért együtt kell haladnunk, a szinodalitás útját járva.

Persze, megkérdezhetnéd, hogy mit tudok én buszsofőrként csinálni? Földművesként? Halászként? Amit mindannyiunknak tennie kell, az az, hogy az életünkkel tegyünk tanúságot. Legyünk társfelelősök az Egyház küldetéséért.

A laikusok, a megkereszteltek az Egyházban, a saját házukban vannak, és gondját kell viselniük, ahogy nekünk, papoknak és felszentelt személyeknek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnunk azzal, a legjobb tudásunk szerint. Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részt veszünk az Egyház közösségében és benne élünk.

Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.

„Meghalljuk-e a környezeti katasztrófák áldozatai millióinak fájdalmát?”

Ez az egyik kérdés, amelyet Ferenc pápa feltesz nekünk szeptember hónapban, amikor a Föld kiáltásáért imádkozunk.

„Azok, akik a leginkább szenvednek e katasztrófák következményeitől, a szegények”, akik kénytelenek elhagyni otthonaikat, amikor azokat katasztrófa sújtja.

A Pápa Világméretű Imahálózata által készített videóban (The Pope Video) Ferenc pápa arra bátorít bennünket, hogy ökológiai, valamint gazdasági, társadalmi és politikai válaszlépések meghozatalával aktívan vegyünk részt a globális válság elleni küzdelemben.

„Imádkozzunk, hogy mindannyian meghalljuk szívünkkel a Föld, a természeti katasztrófák és a klímaváltozás áldozatainak kiáltását, személyes elkötelezettséget vállalva arra, hogy gondoskodunk a világról, amelyben élünk.”

A Szentatya szavai a videoban

    „Imádkozzunk a Föld kiáltásáért.
    Ha megmérnénk a bolygónk hőmérsékletét, azt mutatná, hogy a Földnek láza van. És éppen olyan beteg, mint bárki más, aki beteg. De vajon figyelünk-e erre a fájdalomra?
    Meghalljuk-e a környezeti katasztrófák áldozatai millióinak fájdalmát?
    A katasztrófák következményeitől leginkább a szegények szenvednek, azok, akik az áradások, hőhullámok vagy a szárazság miatt kénytelenek elhagyni otthonukat.
    Az ember által okozott környezeti válság, például az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés vagy a biológiai sokféleség csökkenése olyan válaszokat kíván, amelyek nem csak ökológiai, hanem társadalmi, gazdasági és politikai jellegűek is.
    Kötelezettséget kell vállalnunk a szegénység elleni küzdelem és a természet védelme mellett, meg kell változtatnunk személyes és közösségi szokásainkat.
    Imádkozzunk, hogy mindannyian meghalljuk szívünkkel a Föld, a természeti katasztrófák és a klímaváltozás áldozatainak kiáltását, személyes elkötelezettséget vállalva arra, hogy gondoskodunk a világról, amelyben élünk.”

Ennek a hónapnak az imaszándékával Ferenc pápa arra hív minket, hogy imádkozzunk a hazájukból menekülő emberekért, – a saját országuk elhagyására kényszerülő testvéreinkért.
    A Pápa Világméretű Imahálózata által készített videó segít bennünket abban, hogy elgondolkodjunk a migránsokról: „Aki befogad egy migránst, Krisztust fogadja be”. Keresztényként nem maradhatunk közömbösek a „családokat elválasztó falakkal és a szívekben lévő falakkal” szemben. „Álljunk a migráns mellett, támogassuk és segítsük a beilleszkedését.”
    Imádkozzunk együtt azért, hogy a háború vagy éhínség elől menekülő, veszélyekkel és erőszakkal teli utazásra kényszerített migránsok vendégszeretetre és új életlehetőségekre találjanak a befogadó országokban.

A Szentatya szavai a videóban:

„Kedves testvéreim, ebben a hónapban szeretném, ha a saját országukból menekülő emberekért imádkoznánk.
    A gyökértelenség vagy a valahová tartozás hiányának érzése gyakran kíséri azt a traumát, amelyet a háború vagy szegénység miatt hazájuk elhagyására kényszerült emberek élnek át.
    Ráadásul egyes célországokban a migránsokra fenyegetésként, félelemmel tekintenek.
    Ilyenkor megjelenik a falak kísértete – a családokat elválasztó falaké a földön, és a szívekben lévő falaké.
    A keresztények nem osztozhatnak ebben a látásmódban. Aki befogad egy migránst, Krisztust fogadja be.
    Olyan társadalmi és politikai szemléletet kell hirdetnünk, amely védi a migránsok jogait és méltóságát, olyan szemléletet, amely elősegíti annak lehetőségét, hogy a migránsok teljes mértékben meg tudják valósítani lehetőségeiket, és integrálja őket.
    Álljunk a migráns mellett, támogassuk és segítsük a beilleszkedését.
Imádkozzunk azért, hogy a háború vagy éhínség elől menekülő, veszélyekkel és erőszakkal teli utazásra kényszerített migránsok vendégszeretetre és új életlehetőségekre találjanak a befogadó országokban.”

Ferenc pápa e havi imaszándékában arra kér bennünket, hogy imádkozzunk a szerzetesekért, valamint a szeminaristákért.
    „Minden hivatás” - emlékeztet bennünket – „olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt, amelyet szüntelenül fényesíteni kell", a folyamatos növekedés útján. Mert „a képzés nem ér véget egy bizonyos pillanatban, hanem az egész életen át tart”. A Pápa Videója, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített, segít elgondolkodni üzenetének számos vonatkozásán – a közösségi élet fontosságán, az imádságon, az evangéliumról való tanúságtétel iránti elkötelezettségen, a mások életéhez való közelségen. Mindezeket a dolgokat egy olyan integrált képzés során tanuljuk meg, amely „a szemináriumban és a noviciátusban kezdődik, közvetlen kapcsolatban a többi ember életével”.
    Imádkozzunk együtt azért, „hogy a szerzetes nők és férfiak, valamint a papnövendékek, emberi, lelkipásztori, spirituális és közösségi képzésük révén erősödjenek személyes hivatásukban, és ezáltal az evangélium hiteles tanúivá váljanak”.

A Szentatya szavai a videóban:

„Minden hivatás olyan, mint egy »csiszolatlan gyémánt«, amelynek minden oldalát csiszolni, megmunkálni, formálni kell. A jó papnak, nővérnek vagy apácának mindenekelőtt olyan embernek kell lennie, akit az Úr kegyelme formál, alakít, olyan embereknek, akik tisztában vannak saját korlátaikkal, és hajlandók az imádság, az evangélium elkötelezett tanúságtételének életét élni. A szemináriumtól és a noviciátustól kezdve a felkészülésüket egységesen, a többi ember életével közvetlen kapcsolatban kell fejleszteni. Ez elengedhetetlen. A képzés nem ér véget egy bizonyos pillanatban, hanem az egész életen át folytatódik, a személyt intellektuálisan, emberileg, érzelmileg, lelkileg integrálva. A közösségben való életre való felkészítés is megtörténik – a közösségben való élet nagyon gazdagító, még akkor is, ha néha nehéz lehet. Az együttélés nem azonos a közösségben éléssel.
    Imádkozzunk, hogy a szerzetes nők és férfiak, valamint a papnövendékek, emberi, lelkipásztori, spirituális és közösségi képzésük révén erősödjenek személyes hivatásukban, és ezáltal az evangélium hiteles tanúivá váljanak.

„Vannak olyan országok, ahol a nőknek tilos segélyhez jutniuk, vállalkozást nyitniuk vagy iskolába járniuk.” Tudtátok, hogy ez még a 21. században is így van? Itt az idő, hogy cselekedjünk!

A Pápa Világméretű Imahálózata által az imaszándékáról készített új videójában Ferenc pápa hangsúlyozza annak fontosságát, hogy „a kormányok kötelezzék el mindenütt magukat a diszkriminatív törvények eltörlése mellett, és munkálkodjanak a nők emberi jogainak biztosítása érdekében.”

Imádkozzunk együtt azért, „hogy a nők méltóságát és rendkívüli értékét minden kultúrában elismerjék, és hogy megszűnjön a világ különböző részein tapasztalható diszkriminációjuk.”

„A világ sok részén úgy kezelik a nőket, mintha az első dolog lenne, amitől meg kell szabadulni. Vannak olyan országok, ahol a nőknek tilos segélyhez jutniuk, vállalkozást nyitniuk vagy iskolába járniuk. Ezeken a helyeken olyan törvények vonatkoznak rájuk, amelyek bizonyos meghatározott öltözködésre kötelezik őket. Sok országban pedig még mindig gyakorolják a nemi szervek megcsonkítását. Ne fosszuk meg a nőket a hangjuktól. Ne fosszuk meg ezeket a bántalmazott nőket a hangjuktól. Kizsákmányolják őket, háttérbe szorítják őket. Elméletben mindannyian egyetértünk abban, hogy a férfiak és a nők emberi méltósága azonos. De ez a gyakorlatban nincs így. A kormányok kötelezzék el magukat mindenütt a diszkriminatív törvények eltörlése mellett, és munkálkodjanak a nők emberi jogainak biztosítása érdekében. Tiszteljük a nőket. Tartsuk tiszteletben méltóságukat, alapvető jogaikat. Ha nem így teszünk, akkor társadalmunk nem fog fejlődni.
Imádkozzunk, hogy a nők méltóságát és rendkívüli értékét minden kultúrában elismerjék, és hogy megszűnjön a világ különböző részein tapasztalható diszkriminációjuk.”

Imádkozzunk, hogy azok, akik a világ különböző részein életüket kockáztatják az evangéliumért, bátorságukkal és missziós lelkesedésükkel lángra lobbantsák az Egyházat.

Ferenc pápa - 2024. MÁRCIUS

Ebben a hónapban szeretnék elmondani nektek egy történetet, amely a mai Egyházat tükrözi. Ez a hit egy kevéssé ismert tanúságtételét elmesélő történet.

Egy leszboszi menekülttábort meglátogatva egy férfi azt mondta nekem: „Atyám, én muszlim vagyok. A feleségem keresztény volt. Terroristák jöttek hozzánk, ránk néztek, és megkérdezték, milyen vallásúak vagyunk. A feleségemhez egy feszülettel közeledtek, és azt mondták neki, hogy dobja le a földre. Ő nem tette meg, erre a szemem láttára elvágták a torkát.” Ez történt.

Tudom, hogy nem táplált haragot. A felesége szeretetének példájára összpontosított, a Krisztus iránti szeretetre, amely arra késztette, hogy viszonozza, és a halálig hűséges legyen hozzá.

Testvéreim, mindig lesznek közöttünk vértanúk. Ez a jele annak, hogy jó úton járunk.

Egy ismerős azt mondta nekem, hogy ma több mártír van, mint a kereszténység kezdetén.

A vértanúk bátorsága, a vértanúk tanúsága áldás mindenki számára.

Imádkozzunk, hogy azok, akik a világ különböző részein életüket kockáztatják az evangéliumért, bátorságukkal és missziós lelkesedésükkel lángra lobbantsák az Egyházat.

Hogyan nyújthatunk segítséget a gyógyíthatatlan betegeknek?

Ferenc pápa legújabb imaszándéka a Pápa Videó-ban arra emlékeztet bennünket, hogy a gyógyíthatatlan betegeknek joguk van orvosi, pszichológiai, lelki és emberi segítségre. 

Azt is kifejti számunkra, hogy „a gyógyulás nem mindig lehetséges, de mindig gondoskodhatunk a beteg emberről”.

Imádkozzunk Ferenc pápával együtt, „hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők és családjaik megkapják a szükséges testi és lelki gondoskodást és odafigyelést”.

Amikor egyesek a gyógyíthatatlan betegségekről beszélnek, gyakran összekeverik a két szót: gyógyíthatatlan és kezelhetetlen. De ezek nem ugyanazt jelentik.

Még akkor is, ha kevés esély van a gyógyulásra, minden betegnek joga van orvosi, pszichológiai, lelki és emberi segítségre.

Néha nem képesek beszélni; néha úgy gondoljuk, hogy nem ismernek meg minket. De ha megfogjuk a kezüket, tudjuk, hogy kapcsolatban vannak velünk.

A gyógyulás nem mindig lehetséges, de mindig gondoskodhatunk a beteg emberről, megsimogathatjuk őt. Szent II. János Pál szokta mondani: „Ha lehetséges, gyógyítsd, de mindenképpen viseld gondját”.

Ekkor jön a képbe a palliatív ápolás (a fájdalmak és egyéb kínzó tünetek enyhítése). Ez nemcsak orvosi ellátást biztosít a betegnek, hanem emberi segítséget és törődést is.

A családokat nem szabad magukra hagyni ezekben a nehéz pillanatokban.

Az ő szerepük meghatározó. Hozzá kell jutniuk a szükséges eszközökhöz, hogy megfelelő fizikai, lelki és szociális támogatást tudjanak nyújtani.

Imádkozzunk, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők és családjaik megkapják a szükséges testi és lelki gondoskodást és odafigyelést.

Az imaszándékról

„Nem kell félnünk a karizmák sokféleségétől az Egyházban.”

Így kezdődik a Pápa Világméretű Imahálózata által készített és gyártott e havi pápai videó.

Ferenc pápa arra hív minket, hogy „ne féljünk a sokszínűségtől”. Sőt, azt mondja, hogy „örüljünk ennek a sokféleségnek”. A karizmák, a teológiai és liturgikus hagyományok sokfélesége valami pozitív dolog. A keresztények közötti sokféleség soha nem okozhat megosztottságot. Isten szereti a sokféleséget, ez a Szentlélek jelenlétének a jele. Mert ahogy a Szentatya mondja, „ha a Szentlélek vezet bennünket, a bőség, a változatosság, a sokszínűség soha nem okoz konfliktust”.

„Imádkozzunk, hogy a Szentlélek segítsen minket, hogy felismerjük a keresztény közösségen belül a különböző karizmák ajándékát, és felfedezzük a különböző hagyományok és rítusok gazdagságát a Katolikus Egyházban.”
 

A Szentatya szavai a videóban

„Nem kell félnünk a karizmák sokféleségétől az Egyházban. Sőt, e sokféleség megélésének inkább örülnünk kell!

A sokféleség és az egység már az első keresztény közösségekben is erősen jelen volt. A feszültséget magasabb szinten kellett feloldani.

De ez még nem minden. Ahhoz, hogy a hit útján előrehaladjunk, szükségünk van az ökumenikus párbeszédre is a más felekezetekhez és keresztény közösségekhez tartozó testvéreinkkel és nővéreinkkel.

Ez nem valami zavarba ejtő vagy nyugtalanító dolog, hanem egy ajándék, amit Isten ad a keresztény közösségnek, hogy az egy testként, Krisztus Testeként növekedhessen.

Gondoljunk például a Keleti Egyházakra. Megvannak a saját hagyományaik, a saját jellegzetes liturgikus rítusaik... mégis megőrzik a hit egységét. Ezek erősítik őket, nem pedig megosztják.

Ha a Szentlélek vezet bennünket, a bőség, a változatosság, a sokszínűség soha nem okoz konfliktust.

A Szentlélek mindenekelőtt arra emlékeztet bennünket, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk – Isten mindnyájunkat egyformán szeret, miközben mindenki más és más.”

„Imádkozzunk, hogy a Szentlélek segítsen minket, hogy felismerjük a keresztény közösségen belül a különböző karizmák ajándékát, és felfedezzük a különböző hagyományok és rítusok gazdagságát a Katolikus Egyházban.”