Ferenc pápa video

„Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.”

Ferenc pápa – 2025 március

Mindannyian egy gyönyörű, tökéletes családról álmodunk. De tökéletes család nem létezik. Minden családnak megvannak a maga problémái, de hatalmas örömei is.

A család minden tagja fontos, mert minden tag más, mint a többi, minden ember egyedi. De ezek a különbségek konfliktusokat és fájdalmas sebeket is okozhatnak, és a legjobb gyógyszer a sebzett család fájdalmának gyógyítására a megbocsátás.

A megbocsátás azt jelenti, hogy adunk még egy esélyt. Isten mindig ezt teszi velünk. Isten türelme végtelen. Megbocsát nekünk, felemel minket, újrakezdhetjük. A megbocsátás mindig megújítja a családot, reménykedve tekint előre.

Még ha nincs is lehetőség a „happy endre”, amit szeretnénk, Isten kegyelme erőt ad a megbocsátáshoz, és ez békét hoz, mert megszabadít a szomorúságtól, és mindenekelőtt a haragtól.

Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.

https://www.youtube.com/watch?v=XGzKlIP7uJs

A Szentatya szavai a videoban

„Imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem.

Imáitok erőt adnak nekem, és segítenek abban, hogy a Szentlélekre hallgatva megkülönböztessek és kísérjem az Egyházat. Az, hogy valaki pápa, nem jelenti azt, hogy elveszíti emberi mivoltát. Ellenkezőleg, az én emberségem minden nap Isten szent és hűséges népéével együtt növekszik.

Mert pápának lenni is egy folyamat. Az emberben tudatosul, hogy mit jelent pásztornak lenni.

És ebben a folyamatban megtanulja, hogyan lehet szeretetteljesebb, irgalmasabb, és mindenekelőtt türelmesebb, mint amilyen Isten, a mi Atyánk, aki olyannyira türelmes.

El tudom képzelni, hogy pontifikátusuk kezdetén minden pápában ott volt ez a borzongás, aggodalom, a tudat, hogy keményen meg fogják ítélni.

Mert az Úr komoly számonkérést fog kérni tőlünk, püspököktől.

Kérlek benneteket, hogy ítéljenek jóindulatúan. És imádkozzatok, hogy a pápa, bárki is legyen az, ma én vagyok soron, kapja meg a Szentlélek segítségét, hogy legyen fogékony erre a segítségre.

Imádkozzunk a Szentatyáért, hogy küldetésének gyakorlásában a Szentlélek segítségével továbbra is a rábízott nyáj mellett tudjon állni!

Csendben mondjátok el ezt az imát: a ti értem szóló imátokat.

És imádkozzatok értem! Eredményesen!”

Ebben a hónapban Ferenc pápa megosztja velünk személyes történetét: „17 éves koromban ... egyáltalán nem gondoltam arra, hogy pap legyek. De egy nap bementem a templomba... és Isten ott volt, és rám várt!” 

„Isten még ma is hívja a fiatalokat, néha olyan módon, amit el sem tudunk képzelni” – mondja a szentatya februári videójában, amelyet az ő világméretű imahálózata készített a Vatikáni Médiával és a Los Angeles-i érsekséggel együttműködve.

Ferenc pápa arra hív minket, hogy bízzunk a fiatalokban és az életükben munkálkodó Szentlélekben. Teremtsünk teret közösségeinkben, ahol támogathatjuk álmaikat, kétségeiket és megkülönböztetésük útját.

„Imádkozzunk, hogy az egyházi közösségek megértsék azoknak a fiatal embereknek a vágyait és kételyeit, akik a papi és szerzetesi életre éreznek hívást.”

Hogyan tudjuk Egyházként vezetni és ösztönözni a következő generációt, hogy Isten hívását meghallja? Oszd meg gondolataidat, vagy csatlakozz hozzánk az alábbi imával! ❤️

—--------------------------

Ferenc pápa szavai:
„17 éves koromban diák voltam és dolgoztam. Megvoltak a saját terveim. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy pap legyek. De egy nap bementem a templomba... és Isten ott volt, és rám várt!

Isten még ma is hívja a fiatalokat, néha olyan módon, amit el sem tudunk képzelni. Néha nem halljuk meg, mert túlságosan lefoglalnak minket a saját dolgaink, a saját terveink, sőt még az Egyházon belüli teendőink is.

De a Szentlélek az álmok által is szól hozzánk, és szól hozzánk a fiatalok szívében érzett aggodalmak által. Ha figyelemmel kísérjük az útjukat, látni fogjuk, hogy Isten új dolgokat tesz velük. És képesek lesznek úgy fogadni az Ő hívását, hogy az jobban szolgálja az Egyházat és a mai világot.

Bízzunk a fiatalokban! És mindenekelőtt bízzunk Istenben, mert Ő mindenkit hív!

Imádkozzunk, hogy az egyházi közösségek megértsék azoknak a fiatal embereknek a vágyait és kételyeit, akik a papi és szerzetesi életre éreznek hívást.”

„Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Ferenc pápa – 2024 december

„A keresztény remény Isten ajándéka, amely örömmel tölti el életünket.
Ma nagy szükségünk van rá. A világnak valóban nagy szüksége van rá!
Amikor nem tudod, hogy holnap tudsz-e majd enni adni a gyermekeidnek, vagy hogy amit tanulsz, lehetővé teszi-e, hogy jó állást kapj, könnyű elcsüggedni.
Hol kereshetünk reményt?
A remény egy horgony – egy horgony, amelyet egy kötéllel dobsz át, hogy a parton kiköthess.
A remény kötelébe kell kapaszkodnunk – erősen bele kell kapaszkodnunk.
Segítsünk egymásnak felfedezni ezt a találkozást Krisztussal, aki életet ad nekünk, és a remény zarándokaként induljunk útnak, hogy megünnepeljük ezt az életet. A közelgő jubileumba való belépés a következő szakasz ebben az életben.
Napról napra töltsük meg életünket a remény ajándékával, amelyet Isten ad nekünk, és engedjük, hogy rajtunk keresztül elérjen mindenkit, aki keresi.
Ne feledjétek – a remény soha nem okoz csalódást.
Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Egy gyermek elvesztése talán a legszörnyűbb fájdalom, amit egy szülő átélhet. Nincs olyan szó, ami leírhatná ezt a mélységes gyászt. Ferenc pápa arra kér bennünket, hogy ebben a hónapban csatlakozzunk az ő imádkozásához éppen azokért a szülőkért, akik elvesztették a gyermeküket.
 

A Ferenc pápa imaszándékát kísérő, a Pápa Imavilághálója által készített videóban a Szentatya arra hív bennünket, hogy sajátos módon figyeljünk az ezt a szívszorító veszteséget elszenvedő apákra és anyákra – hallgassuk meg őket, és álljunk mellettük szeretetünkkel, akárcsak Jézus, amikor a legsérülékenyebbekről gondoskodott.
 

Ferenc pápa hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a családok támogassák egymást hitükkel, amely egy nagy pillér, amelyen a remény újjászülethet.
 

„Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

A Szentatya szavai a videóban

„Mit mondhatunk azoknak a szülőknek, akik elvesztették gyermeküket? Hogyan vigasztalhatjuk őket? Nincsenek erre szavak.

Tudjátok, amikor az egyik házastárs elveszíti a másikat, özvegy lesz. Egy gyermek, aki elveszíti a szülőjét, árva. Erre is van szó. De amikor egy szülő elveszíti a gyermekét, arra nincs szó. A fájdalom olyan nagy, hogy nincs rá szó.

Az nem természetes, hogy túléled a gyermekedet. Az ilyen veszteség okozta fájdalom különösen intenzív. A bátorító szavak időnként banálisak vagy szentimentálisak, nem segítenek. Bár a legjobb szándékkal mondjuk ki őket, a végén még súlyosbíthatják a sebet.

Ahhoz, hogy vigaszt nyújtsunk ezeknek a gyermeküket elveszített szülőknek, meg kell hallgatnunk őket, szeretettel közel kell lennünk hozzájuk, felelősségteljesen törődnünk kell az általuk érzett fájdalommal, utánozva azt, ahogy Jézus Krisztus vigasztalta a szenvedőket. És azok a szülők, akiket megtart a hitük, bizonyára vigasztalást találhatnak más családokban, akik egy ilyen szörnyű tragédia elszenvedése által, mint ez, újjászülettek a reményben.

Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

„Mi közösség vagyunk.” Többek között ezt üzeni nekünk a Szentatya október hónapra.

Ferenc pápa emlékeztet bennünket annak a fontosságára, hogy együtt haladjunk, „közös felelősséget vállalva az Egyház küldetéséért”. Azt is hangsúlyozza, hogy a papok „a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai”, és hogy „Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk”. Ezért a szerzeteseknek, a laikusoknak, a papoknak, minden kereszténynek „életünkkel kell tanúságot tennünk”, mindig a képességünk legjavát nyújtva.

Ferenc pápa néhány rövid mondatban foglalja össze ezt a nagy jelentőségű üzenetet abban a videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata a Brooklyn-i Egyházmegyével és a Szinódus Főtitkárságával együttműködve, valamint a Pápa Világméretű Imahálózata Alapítvány támogatásával készített: „Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részei vagyunk az Egyház közösségének, benne élünk”.

„Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.”

A Szentatya szavai a videoban

Mi keresztények mindannyian felelősek vagyunk az Egyház küldetéséért. Mindnyájunk 'pap'. Mindenki. Mi papok a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai vagyunk. Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk. Ezért együtt kell haladnunk, a szinodalitás útját járva.

Persze, megkérdezhetnéd, hogy mit tudok én buszsofőrként csinálni? Földművesként? Halászként? Amit mindannyiunknak tennie kell, az az, hogy az életünkkel tegyünk tanúságot. Legyünk társfelelősök az Egyház küldetéséért.

A laikusok, a megkereszteltek az Egyházban, a saját házukban vannak, és gondját kell viselniük, ahogy nekünk, papoknak és felszentelt személyeknek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnunk azzal, a legjobb tudásunk szerint. Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részt veszünk az Egyház közösségében és benne élünk.

Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.

„Meghalljuk-e a környezeti katasztrófák áldozatai millióinak fájdalmát?”

Ez az egyik kérdés, amelyet Ferenc pápa feltesz nekünk szeptember hónapban, amikor a Föld kiáltásáért imádkozunk.

„Azok, akik a leginkább szenvednek e katasztrófák következményeitől, a szegények”, akik kénytelenek elhagyni otthonaikat, amikor azokat katasztrófa sújtja.

A Pápa Világméretű Imahálózata által készített videóban (The Pope Video) Ferenc pápa arra bátorít bennünket, hogy ökológiai, valamint gazdasági, társadalmi és politikai válaszlépések meghozatalával aktívan vegyünk részt a globális válság elleni küzdelemben.

„Imádkozzunk, hogy mindannyian meghalljuk szívünkkel a Föld, a természeti katasztrófák és a klímaváltozás áldozatainak kiáltását, személyes elkötelezettséget vállalva arra, hogy gondoskodunk a világról, amelyben élünk.”

A Szentatya szavai a videoban

    „Imádkozzunk a Föld kiáltásáért.
    Ha megmérnénk a bolygónk hőmérsékletét, azt mutatná, hogy a Földnek láza van. És éppen olyan beteg, mint bárki más, aki beteg. De vajon figyelünk-e erre a fájdalomra?
    Meghalljuk-e a környezeti katasztrófák áldozatai millióinak fájdalmát?
    A katasztrófák következményeitől leginkább a szegények szenvednek, azok, akik az áradások, hőhullámok vagy a szárazság miatt kénytelenek elhagyni otthonukat.
    Az ember által okozott környezeti válság, például az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés vagy a biológiai sokféleség csökkenése olyan válaszokat kíván, amelyek nem csak ökológiai, hanem társadalmi, gazdasági és politikai jellegűek is.
    Kötelezettséget kell vállalnunk a szegénység elleni küzdelem és a természet védelme mellett, meg kell változtatnunk személyes és közösségi szokásainkat.
    Imádkozzunk, hogy mindannyian meghalljuk szívünkkel a Föld, a természeti katasztrófák és a klímaváltozás áldozatainak kiáltását, személyes elkötelezettséget vállalva arra, hogy gondoskodunk a világról, amelyben élünk.”

Ennek a hónapnak az imaszándékával Ferenc pápa arra hív minket, hogy imádkozzunk a hazájukból menekülő emberekért, – a saját országuk elhagyására kényszerülő testvéreinkért.
    A Pápa Világméretű Imahálózata által készített videó segít bennünket abban, hogy elgondolkodjunk a migránsokról: „Aki befogad egy migránst, Krisztust fogadja be”. Keresztényként nem maradhatunk közömbösek a „családokat elválasztó falakkal és a szívekben lévő falakkal” szemben. „Álljunk a migráns mellett, támogassuk és segítsük a beilleszkedését.”
    Imádkozzunk együtt azért, hogy a háború vagy éhínség elől menekülő, veszélyekkel és erőszakkal teli utazásra kényszerített migránsok vendégszeretetre és új életlehetőségekre találjanak a befogadó országokban.

A Szentatya szavai a videóban:

„Kedves testvéreim, ebben a hónapban szeretném, ha a saját országukból menekülő emberekért imádkoznánk.
    A gyökértelenség vagy a valahová tartozás hiányának érzése gyakran kíséri azt a traumát, amelyet a háború vagy szegénység miatt hazájuk elhagyására kényszerült emberek élnek át.
    Ráadásul egyes célországokban a migránsokra fenyegetésként, félelemmel tekintenek.
    Ilyenkor megjelenik a falak kísértete – a családokat elválasztó falaké a földön, és a szívekben lévő falaké.
    A keresztények nem osztozhatnak ebben a látásmódban. Aki befogad egy migránst, Krisztust fogadja be.
    Olyan társadalmi és politikai szemléletet kell hirdetnünk, amely védi a migránsok jogait és méltóságát, olyan szemléletet, amely elősegíti annak lehetőségét, hogy a migránsok teljes mértékben meg tudják valósítani lehetőségeiket, és integrálja őket.
    Álljunk a migráns mellett, támogassuk és segítsük a beilleszkedését.
Imádkozzunk azért, hogy a háború vagy éhínség elől menekülő, veszélyekkel és erőszakkal teli utazásra kényszerített migránsok vendégszeretetre és új életlehetőségekre találjanak a befogadó országokban.”

Ferenc pápa e havi imaszándékában arra kér bennünket, hogy imádkozzunk a szerzetesekért, valamint a szeminaristákért.
    „Minden hivatás” - emlékeztet bennünket – „olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt, amelyet szüntelenül fényesíteni kell", a folyamatos növekedés útján. Mert „a képzés nem ér véget egy bizonyos pillanatban, hanem az egész életen át tart”. A Pápa Videója, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített, segít elgondolkodni üzenetének számos vonatkozásán – a közösségi élet fontosságán, az imádságon, az evangéliumról való tanúságtétel iránti elkötelezettségen, a mások életéhez való közelségen. Mindezeket a dolgokat egy olyan integrált képzés során tanuljuk meg, amely „a szemináriumban és a noviciátusban kezdődik, közvetlen kapcsolatban a többi ember életével”.
    Imádkozzunk együtt azért, „hogy a szerzetes nők és férfiak, valamint a papnövendékek, emberi, lelkipásztori, spirituális és közösségi képzésük révén erősödjenek személyes hivatásukban, és ezáltal az evangélium hiteles tanúivá váljanak”.

A Szentatya szavai a videóban:

„Minden hivatás olyan, mint egy »csiszolatlan gyémánt«, amelynek minden oldalát csiszolni, megmunkálni, formálni kell. A jó papnak, nővérnek vagy apácának mindenekelőtt olyan embernek kell lennie, akit az Úr kegyelme formál, alakít, olyan embereknek, akik tisztában vannak saját korlátaikkal, és hajlandók az imádság, az evangélium elkötelezett tanúságtételének életét élni. A szemináriumtól és a noviciátustól kezdve a felkészülésüket egységesen, a többi ember életével közvetlen kapcsolatban kell fejleszteni. Ez elengedhetetlen. A képzés nem ér véget egy bizonyos pillanatban, hanem az egész életen át folytatódik, a személyt intellektuálisan, emberileg, érzelmileg, lelkileg integrálva. A közösségben való életre való felkészítés is megtörténik – a közösségben való élet nagyon gazdagító, még akkor is, ha néha nehéz lehet. Az együttélés nem azonos a közösségben éléssel.
    Imádkozzunk, hogy a szerzetes nők és férfiak, valamint a papnövendékek, emberi, lelkipásztori, spirituális és közösségi képzésük révén erősödjenek személyes hivatásukban, és ezáltal az evangélium hiteles tanúivá váljanak.