Faustyna Kowalska naplója

820   Őrangyalom azt mondta, imádkozzam egy bizonyos lélekért. – Reggel megtudtam, hogy egy olyan emberről volt szó, aki éppen haldokolt. Isten különös módon hozza tudomásomra, ha valakinek szüksége van az imámra. Mostanában gyakrabban fordul ez elő, mint korábban.

819   + Ó, Isten irgalmának kimeríthetetlen forrása, áradj ránk egészen! Jóságodnak nincs határa. Nyomorúságom mélysége fölött erősítsd meg irgalmad hatalmát, mert könyörületed határtalan. Irgalmad felfoghatatlansága és különlegessége ámulatba ejti az angyalok és az emberek értelmét.

818   1936.12.16. A mai napot – minden szenvedésemet és imámat – Oroszországért, ezért a szegény országért ajánlottam fel. A Szentáldozás után azt mondta Jézus: „Nem tudom már tovább elviselni ezt az országot. Ne kösd meg kezeimet, leányom!” (209) Megértettem, hogy az Istennek tetsző lelkek imája nélkül már ez az egész nép elpusztult volna. Ó, hogy szenvedek e miatt a nép miatt, amely kiűzte Istent határai közül.

817

1936.12.13. Gyónás Jézus előtt
 

Sírnom kellett, ha arra gondoltam – tekintve bűnös lelkemet és bizonyos nehézségeket – hogy már három hete nem gyóntam. A körülmények úgy adódtak, hogy nem volt rá lehetőségem. Először a gyónási napon ágyban kellett maradnom. A következő héten délután volt gyóntatás, de nekem délelőtt már a kórházba kellett jönnöm. Ma délután eljött Andrasz atya, leült a szobámban, hogy meghallgassa gyónásomat. Eleinte egyetlen szót sem szólt. Nagyon örültem, mert már nagyon vágytam gyónni. Mint mindig, kitártam egész lelkemet. Az atya minden csekélységre válaszolt. Egészen különleges módon boldog voltam, hogy mindent elmondhattam. (208) Vezeklésül feladta Jézus Neve litániáját. Midőn el akartam mondani a litánia elmondásával kapcsolatos nehézségeimet, felállt, hogy megadja a feloldozást. Hirtelen nagy fényesség sugárzott alakjából. Ekkor láttam meg, hogy nem P. Andrasz áll előttem, hanem Jézus. Ruhája fénylett, mint a hó. Azonnal eltűnt. Először kissé nyugtalan lettem, de azután valami rendkívüli béke szállt a lelkembe. Rájöttem, hogy Jézus ugyanúgy fogadta gyónásomat, mint egy gyóntató atya. Ez alatt a gyónás alatt lelkemet átjárta valamiféle különleges érzés. Az első pillanatban nem is értettem, mit jelenthet ez.

815   Jézus – Szerelmem – ma tudomásomra hozta, milyen nagyon szeret. Bár oly mély szakadék tátong köztünk, Teremtő és teremtmény között, mégis, mintha egyenlők lennénk – a szeretet kitölti ezt a szakadékot. Maga az Úr ereszkedik le hozzám, s tesz képessé a Vele való érintkezésre. Elmerültem, s mintegy tökéletesen elvesztem Benne. – Szerető tekintete előtt a lelkem mégis hatalmat, erőt nyer, s tudatosul benne, hogy szeret, s őt is nagyon szeretik. Tudja, hogy a Hatalmas védi őt. Az ilyen ima, ha rövid is, nagyon gazdagítja a lelket. Órákig tartó szokványos ima nem világítja meg úgy a lelket, mint az ilyen rövid, de magasabb rendű ima egy pillanata.

814   (206) + 1936.12.12. Ma csupán Szentáldozáshoz járultam, és rövid ideig vettem részt a szentmisén. Élő Kenyér! Minden erőm Benned van. Nehezemre esik egy napot is Szentáldozás nélkül eltölteni. Ő az én pajzsom – Nélküled, Jézus, nem tudok élni.

812   + Ma harcot vívtam a sötétség szellemeivel egy lélekért. Hogy gyűlöli a sátán Isten irgalmasságát! Látom, milyen ellenállást tanúsít ezzel az egész művel szemben.

811   Midőn beléptem magányomba, meghallottam ezeket a szavakat: „Minden lelket, aki ezt a rózsafüzért imádkozza, megvédem halálos óráján, mint saját dicsőségemet. Ha mások imádkozzák egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt (205) az imát a haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket; – Fiam fájdalmas szenvedése megindítja irgalmam mélységét.”

Ó, bárcsak mindenki felismerné, milyen nagy az Úr irgalma, mennyire szükségünk van mindnyájunknak erre az irgalomra, főleg ebben a döntő órában.

809   Az éjszaka hirtelen felébresztettek. Egy lélek kért imát, akinek nagy szüksége volt erre az imára. Röviden, de egész lelkemből kértem az Úr kegyelmét számára.
 

810   A következő napon tizenkettő után, amint beléptem a terembe, megpillantottam egy haldoklót. Megtudtam, hogy az éjjel kezdődött meg nála az agónia. Éppen akkor, amikor imát kértek tőlem. (204) Hirtelen meghallottam lelkemben a hangot: „Imádkozd el azt a rózsafüzért, amit tanítottam néked!” Szaladtam a rózsafüzéremért, letérdeltem a haldokló mellé, s lelkem egész buzgóságával elkezdtem a rózsafüzért imádkozni érte. Hirtelen kinyitotta a szemét, s rám nézett. Még nem fejeztem be az imát, amikor csodálatos nyugalomban meghalt. Buzgón kértem az Urat, teljesítse ígéretét, amit ehhez a rózsafüzérhez fűzött. Az Úr tudatta velem, hogy ez a lélek elnyerte az ígért kegyelmet. Ez volt az első lélek, aki megtapasztalhatta az Úr ígéretét. Éreztem, hogyan fogja körül őt az Úr irgalmassága.

808   12.11. Ma nem tudtam részt venni az egész szentmisén. Csak a legfontosabb részeknél voltam jelen. A Szentáldozás után pedig azonnal visszatértem magányomba. Hirtelen elfogott Isten jelenléte, s egyidejűleg megéreztem – rövid időre – az Úr szenvedéseit. Ekkor mélyebben megértettem az irgalmasság művét.