Faustyna Kowalska naplója

389–390   A szeretetnek kölcsönösségen kell alapulnia. Ha Jézus értem kiitta a keserűség kelyhét, nekem, az Ő menyasszonyának, hogy bizonyítsam szerelmemet Iránta, szintén el kell fogadnom minden keserűséget. Aki meg tud bocsátani, sok kegyelmet nyer Istentől. Valahányszor felnézek a keresztre, szívből megbocsátok.

388   Mit tett a kegyelem és szemlélődés a legnagyobb bűnössel! A haldoklónak megtelik a szíve szeretettel: – „Emlékezz meg rólam a paradicsomban!” Bűnbánata azonnal átalakítja a lelkét. A lelki életet komolyan és őszintén kell élni.

(164) Általános alapelv

387   Nagyon nem szép lenne, ha egy szerzetesnővér könnyítést keresne a szenvedésben.

386   Úgy érzem, Isten megengedi nekem, hogy kissé föllebbenthessem a fátylat, hogy a föld ne kételkedjék jóságában. Isten nincs alávetve a sötétségnek és a változásnak. Egyedüli és ugyanaz mindenkor. Akaratának nem állhat ellen semmi. Az átlagos emberi erőnél nagyobb erőt és bátorságot érzek magamban a kegyelem révén, amely bennem lakozik. Megértem azokat a lelkeket, akik a remény ellenére szenvednek, mert magam is megtapasztaltam ezt a tüzet. Isten azonban semmit sem ad, ami meghaladja erőnket. Minden remény ellenére sokszor csak a való remény éltetett. Reményem így az Istenben való teljes bizalomig fokozódott. Történjék meg velem mindaz, amit öröktől fogva részemre elhatározott.

385   Örömmel és készséggel érintettem ajkaimmal a kehely keserűségét, amit a szentmisén naponta átélek. Azt a részt, amit Jézus részemre elrendelt, s amit senkinek sem engedek át. A legédesebb Eucharisztikus Szívét állandóan vigasztalni fogom, háladalt fogok játszani szívem húrjain – a szenvedés a leghálásabb tónus. Buzgón fogom keresni, mivel tudnám ma megörvendeztetni szent Szívedet.
      Az élet napjai nem egyhangúak: ha sötét felhők takarják el a napot, megpróbálom sasként áttörni őket, hogy tudassam a lelkekkel, nem hunyt ki a nap.

384   (163) Amikor 9-10 óráig ott maradtam az imaórán, rajtam kívül még négy nővér is jelen volt. Közelebb mentem az oltárhoz, s elkezdtem az Úr Jézus szenvedésein elmélkedni. Hirtelen rettenetes szenvedés fogta el a lelkemet a világban élő számtalan lélek hálátlansága miatt. De főleg az Istentől kiválasztott lelkek hálátlansága okozott kimondhatatlanul nagy, minden képzeletet felülmúló szenvedést. Szörnyű hálátlanságukat látva elhagytak testi erőim, úgy éreztem, megszakad a szívem. Arcra estem. Nem tudtam elrejteni hangos sírásom. Valahányszor Isten nagy irgalmasságára s a lelkek hálátlanságára gondoltam, szívemet átjárta a fájdalom, mert megértettem, hogy mennyire bántja ez Jézus legédesebb Szívét. Égő szívvel újítottam meg önfelajánlásomat a bűnösökért.

383   A lelkigyakorlat kezdetén a kápolna mennyezetén megláttam Jézust keresztre feszítve. Nagy szeretettel tekintett le a nővérekre, de nem mindre. Három nővérre szigorúan nézett. Nem tudom, miért, csak azt tudom, szörnyű lehet ezzel a pillantással találkozni, mely a szigorú Bíró pillantása. Ez a tekintet nem engem sújtott, mégis megdermedtem a rémülettől. Most, hogy ezt írom, még mindig reszketek. Nem mertem egy szót sem szólni Jézusnak, elhagyott az erőm, s azt hittem, nem bírom végighallgatni az előadást. Másnap újra láttam ugyanezt. Most már ki mertem mondani: „Jézusom, milyen nagy a Te irgalmad!” – Harmadik nap is megismétlődött a látomás. Jézus pillantása csupa jósággal telve nézett a nővérekre, kivéve ezt a hármat. Erőt merítve a felebaráti szeretetből azt mondtam az Úrnak: „Te, aki magad vagy az irgalom, amint nekem mondtad, kérlek irgalmad nagy erejére, hogy tekints erre a három nővérre is kegyesen. Ha ez mégsem egyeztethető össze bölcsességeddel, kérek Tőled egy cserét. Legyen rám irányuló gyengéd tekinteted az övék, s a rájuk vetett szigorú pillantásod az enyém.” Erre Jézus azt felelte: „Lányom, a te őszinte, nagylelkű szeretetedért sok kegyelemmel árasztom el őket. Bár ők nem kérik ezt tőlem, a neked adott ígéret miatt teszem.” Ebben a pillanatban Jézus irgalmas tekintete ezen a három nővéren is megpihent. Látva Isten jóságát nagy öröm árasztotta el szívemet.

382   (162) Tudom, hogy nem magamért élek, hanem sok más lélekért. Tudom, hogy a nekem juttatott sok kegyelem nemcsak részemre adatott – hanem a lelkekért is. Ó, Jézus, irgalmad mélysége elöntötte a lelkemet, aki a nyomorúság mélysége vagyok. Köszönöm, Jézus, minden kegyelmedet és részesedést keresztedből, amit éltem minden pillanatában adsz nekem.

380   Nem teszek egyetlen mozdulatot, egyetlen gesztust sem tetszésem szerint, mert engem köt a kegyelem. Állandóan arra ügyelek, mi tetszik jobban Jézusnak.

379   Egy imaórán megígérte nekem Jézus: „Haláluk óráján végtelen irgalommal fogok bánni azon lelkekkel, akik irgalmasságomhoz menekülnek, s azokkal is, akik másoknak hirdetik nagy irgalmamat.

Szenved a szívem amiatt – mondta Jézus –, hogy még a választott lelkek sem értik meg, mily nagy az én irgalmam. Viselkedésük egyfajta bizalmatlanság. Ó, mily nagyon megsebzi ez szívemet! Emlékezzetek fájdalmas szenvedéseimre, és ha már nem hisztek szavaimnak, higgyetek legalább sebeimnek.”