Faustyna Kowalska naplója

Midőn Jézust szívembe fogadtam a Szentáldozásban, szívem minden erejével így kiáltottam hozzá: „Jézusom, változtass át egy másik ostyává; élő ostya szeretnék lenni Részedre – Te hatalmas Úr vagy és mindenható, megadhatod nekem ezt a kegyelmet.” – Az Úr így válaszolt: „Élő ostya vagy, aki kedves a mennyei Atya előtt, de gondold meg, mi is az ostya – áldozat, tehát ...” Ó, Jézusom, értem, mit jelent az ostya, értem, mit jelent az áldozat. Szeretnék fenséged színe előtt élő ostya lenni, égő áldozat, amely naponta dicsőségedre lángol. Midőn erőm kezd fogyatkozni, a Szentáldozás tart fenn, ad erőt. Valóban félek attól a naptól, amikor nem járulhatok a Szentáldozáshoz. Lelkem sajátságos erőt merít a Szentáldozásból. Ó, élő Ostya, lelkem világossága!

+ Ma lelkem az Úr fogadására készül, ki mindenre képes, aki tökéletessé és szentté tud tenni engem. Bár gondosan készülök eljövetelére, de felmerül egy nehézség, hogy mondjam ezt el Neki. Azonnal elvetettem ezt a gondolatot, úgy mondom majd el Néki, ahogy szívem éppen diktálja.

+ Ma örömtől remeg a szívem, nagyon vágyom Jézus jövetelére. Vágyódom Utána, epedő szívem mindig nagyobb szeretettel lángol Érte. Midőn Jézus eljött, kisgyermekként vetettem magam a karjaiba. Elmondtam neki örömömet. Ő meghallgatta szerető vallomásaimat. Bocsánatát kértem, amiért nem készültem fel a Szentáldozásra, mert folyton csak arra gondoltam, hogy megosszam Vele az örömömet. Jézus ezt válaszolta: „Ilyen előkészület, amivel ma fogadtál a szívedbe, a legkedvesebb nekem. Ma egészen különlegesen megáldom ezt az örömödet, amit ma semmi sem zavar meg benned.”

+ Ma szívem a Megváltó fogadására készül, ki maga a jóság és szeretet. Kísértések és szétszórtság zaklat, és nem hagyja, hogy kellőképpen felkészüljek az Úr jövetelére. – Ezért még jobban magamhoz akarlak venni, Uram, mert tudom, hogy érkezésed meg fog szabadítani ezektől a kínoktól. Ha azonban az a kívánságod, hogy szenvedjek, kérlek, erősíts meg a harcra. Jézusom, Megváltóm, ki eljöttél szívembe, űzd el a szétszórtságot, ami zavarja Veled való beszélgetésemet. Jézus így válaszolt: „Azt akarom, hogy olyan légy, mint a harcban megedzett lovag, aki a csatazajban is tud parancsokat osztogatni másoknak. Így kell neked is, gyermekem, a legnagyobb nehézségek közepette uralkodni magadon, és semmi se távolítson el tőlem, még saját bukásaid sem.” Ma egész nap egy olyan nehézséggel küzdöttem, amit csak Te ismersz, Jézusom...

+ Ma lelkem különösen ki akarja fejezni szeretetét Jézus iránt. Midőn betért a szívembe, lábaihoz borultam, mint egy rózsabimbó. – Azt szeretném, ha szeretetem illata állandóan egészen a trónja lábáig szállna. Látod, Jézusom, ebben a kis rózsabimbóban benne van egész szívem, de nemcsak akkor, amikor égőn lángol Érted, hanem napközben is, amikor szeretetem által kívánom bizonyítani a kegyelmeidhez való hűséget. Ma az adódó nehézségeket és szenvedéseket szeretném azonnal megragadni, hogy újra rózsabimbóként Jézus lábaihoz vessem. Nem fontos, hogy közben az ember keze vagy sokkal inkább a szíve vérzik.

Szentáldozás után éreztem a saját szívemben Jézus Szívének dobogását. Bár már régóta él bennem az a tudat, hogy Jézus jelenléte egészen a következő Szentáldozásig tart bennem – ma egész nap imádtam a szívemben lévő Jézust, és arra kértem, hogy oltalmazza kegyelmével a kisgyermekeket, akiket a gonosz fenyeget. Isten fizikailag is érezhető eleven jelenléte egész nap tart, és egyáltalán nem akadályoz meg kötelességeim teljesítésében.

+ Ma szeretnék egészen átalakulni Jézus szeretetévé, s Vele együtt felajánlani magam az égi Atyának. A szentmise alatt megpillantottam a kis Jézust a kehelyben. Azt mondta nekem: „Ahogy most a kehelyben látsz, úgy lakom a szívedben.”

Midőn a Szentáldozást fogadtam, átéltem a mennyei Atya mélyebb megismerését, megéreztem a lelkek iránti atyaságát. Ma a Szentháromság dicsőítésében élek. Megköszönöm Istennek, hogy jóságos kegyelmében gyermekeivé fogadott minket.

+ Ma lelkem a gyermek érzésvilágában él. Úgy egyesülök az Istennel, mint egy kisgyermek az Atyjával, egészen Isten gyermekének érzem magam.

+ Ma lelkemben a nyomorúság mélységét érzem. A Szentáldozáshoz akarok járulni, mint az irgalom forrásához, hogy elmerüljek a szeretetnek ezen tengerében. Midőn Jézust fogadtam, belevetettem magam mérhetetlen irgalma mélységébe, s minél jobban éreztem, milyen nyomorult is vagyok, annál jobban növekedett a bizalmam iránta. Egész nap ebben az alázatosságban éltem.

Midőn szívembe fogadtam Őt, szétszakadt a hit függönye. Megpillantottam Jézust, aki azt mondta: „Lányom, szereteted sok közömbös lélekért kárpótol, jutalmaz engem.” E szavak után magam maradtam, de egész nap a jóvátétel, kárpótlás lendületében éltem.

+ Ma szeretnék a Szentáldozásban a lehető legszorosabban egyesülni Jézussal a szeretet által. Oly bensőségesen vágyódom Rá, hogy azt hiszem, nem bírom kivárni a pillanatot, amikor a pap az Oltáriszentséget nyújtja nekem. Lelkem eszméletlenségbe ájul.