Faustyna Kowalska naplója

+ Ma, mialatt imádkoztam, lelkemet heves vágy fogta el, hogy cselekedjem. Nem tudtam zabolázni buzgalmamat. Ó, annyira vágyom, hogy az új Kongregáció tagjai Isten trónja előtt álljanak, s könyörögjék ki az egész világ számára Isten felfoghatatlan irgalmát, s ugyanakkor dicsérjék és magasztalják ezt a felfoghatatlan irgalmat. Valamilyen különös erő késztet cselekvésre.

+ 1937.3.8. Ma, midőn P. Andraszért imádkoztam, láttam, milyen közel áll az Úrhoz, és milyen kedves Neki a lelke. Nagyon örültem, mert erősen kívánom, hogy minden lélek minél szorosabb kapcsolatban legyen Istennel.

Ma meglátogatott az Úr. Szívére szorított, s azt mondta: „Pihenj meg, gyermekem. Én mindig veled vagyok.”

+ 1937.3.5. Ma hosszabb ideig éreztem testemben Jézus szenvedéseit. Ez nagy fájdalom, de mindent a halhatatlan lelkekért.

Ma kértem az Urat, hogy találkozhassam egy bizonyos személlyel. Ez legyen jele annak, hogy az Úr ebbe a zárdába hívta meg. Találkoztam vele, s megértettem, hogy ennek a léleknek van hivatása. Kértem az Urat, formálja Ő maga a lelkét. Magam is többször beszéltem vele hivatásáról – a többit majd az Úr elvégzi.

1937.3.1. Az Úr tudtomra adta, mennyire nem tetszik Néki a fecsegő lélek. ''Az ilyen lélekben nem találok nyugalmat. Kínoz a szüntelen zaj, s ebben a lármában a lélek nem tudja megkülönböztetni hangomat.''

+ Dicsőség és tisztelet Neked, ó, Szentháromság, örök Isten! Védjen meg jogos haragodtól a Belőled fakadó irgalom! Zendüljön fel felfoghatatlan irgalmad dicsérete! Minden műveden ott van, ó, Istenem, kifürkészhetetlen irgalmad pecsétje.

+ Ó, Uram, Istenem, azt parancsolod nekem, hogy írjak azokról a kegyelmekről, amelyekben részesítesz. Ó, Jézusom, lelkiatyáim határozott utasítása nélkül egyetlen szót sem írnék arról, ami a lelkemben történik. Ha mégis írok magamról, a szent engedelmesség határozott parancsára teszem.

Isten és a lelkek Minden teremtmény dicsérje és áldja Isten irgalmát most és mindörökké!

Krakkó, 1937.3.1.
Mindenható Istenemnek szent akarata!
Te vagy gyönyörűségem és minden örömem.
Uram, szent kezed nekem bármit ad,
Örömmel, odaadással és szeretettel veszem.
Szent akaratod – az én pihenésem, 
Benne rejlik egész szentségem
És örök üdvösségem,
Mert Isten akaratát tenni – a legnagyobb érdem.
Isten akarata – nem más, mint az Ő kívánságai.
Lelkem fenntartás nélkül teljesíti azokat.
Ezek az Ő isteni vágyai,
Midőn felfed nagy titkokat.
Tégy velem akaratod szerint, Uram,
Nem állítok Eléd akadályokat s fenntartásokat.
Lelkem gyönyörűsége, szerelme Te vagy,
Ezért hát Rád bízom minden titkomat. +

Isten akarata, te vagy eledelem, Te vagy minden gyönyörűségem. Siettesd, Uram, Irgalmad ünnepét, hogy megismerhessék a lelkek jóságod forrását! Isten és a lelkek
A Legszentebb Oltáriszentségről nevezett Fausztina nővér

Az Utolsó Vacsora már készen áll, Jézus Apostolaival asztalhoz ül, Egész lénye szeretetté vált, A Szentháromság döntése beteljesül. Vágyva vágytam együtt étkezni veletek, Mielőtt elér a szenvedés és halál. Midőn távozom – marasztal a szeretet, Mely vérét ontja, testét adja, mert nem ismer határt. Szeretetét kenyér színe alatt rejti, Bár távozik – mégis velünk marad. Nem volt szükséges magát így kiüresíteni, Forró szeretet lángol e színek alatt. A kenyér és bor felett mondja e szavakat: Ez az én Testem és Vérem. Bár titokzatos, de szeretettel teli szavak, S tanítványainak nyújtja a kelyhet. Megrendül Jézus lelkében, És szólt: egyikőtök elárulja Mesterét. Néma csend lett a tanítványok körében, És János az Úr keblére hajtja fejét. A vacsorának vége. Menjünk ki az Olajfák hegyére! Betelt a szeretet. – Az áruló is kész már, Hogy tettét végezze. +