Faustyna Kowalska naplója

456

Háromnapos lelkigyakorlat

A lelkigyakorlat előestéjén, az elmélkedési pontokat ismertető beszéd alatt a következő szavakat hallottam: „Ezen a lelkigyakorlaton a pap ajkával hozzád szólok, hogy a lelked mélyén hozzád intézett szavaim igazságát megerősítsem, s biztossá tegyem. Bár minden nővér részt vesz ezen a lelkigyakorlaton, rád vagyok figyelemmel, hogy megerősítselek, s a rád váró nehézségek elviseléséhez bátorságot adjak. Ezért buzgón hallgasd meg a pap szavait, s lelked mélyén gondolkozz el rajtuk.”

457   Ó, mily nagy csodálkozás fogott el, hiszen mindazt, amit a páter mondott az Istennel való egyesülésről, s ennek akadályairól, lelkemben szó szerint átéltem, s hallottam már Jézustól, aki a lelkem mélyén beszélt így hozzám. A tökéletesség az Istennel való szoros kapcsolaton nyugszik.

455   Ha szenvedés ér, már nem okoz keserűséget, s a nagy öröm sem ragad el. Telve vagyok békével, a lélek kiegyensúlyozottságával, ami az igazság felismeréséből fakad.

Mit törődöm azzal, hogy kedvetlen szívek vesznek körül, ha lelkemben a boldogság teljessége lakozik. Vagy mit használna más szívek jóindulata, ha bensőmben nem lenne enyém Isten. Ha lelkemben van Isten, ki árthat nekem?

              +

454   Máskor így szólt az Úr: „Leányom, vedd a kegyelmeket, melyeket az emberek visszautasítanak; végy annyit, amennyit elbírsz.” Ebben a pillanatban lelkemet elárasztotta Isten szeretete. Oly bensőséges összetartozást érzek Vele, hogy nem találok kellő kifejezést ennek a kapcsolatnak a jellemzésére. Úgy érzem, hogy minden, ami az Istené – minden jósága, minden kincse – az enyém is, bár nem nagyon törődöm ezekkel, mert elég nekem Ő egyedül. Benne látok mindent, Rajta kívül – semmit.

Sehol sem keresek boldogságot bensőmön kívül, ahol Isten lakik. Lelkemben örvendek Istennek. Itt állandóan együtt vagyok Vele, itt folynak le legbizalmasabb beszélgetéseink, itt vagyok Vele biztonságban. Ide be nem hatol egyetlen emberi tekintet sem. A legszentebb Szűzanya bátorít erre a kapcsolatra.

453   (189) Egyszer azt mondta nekem az Úr: „Miért félsz és reszketsz, mikor hozzám tartozol? Nem tetszik nekem a lélek, amikor felesleges aggodalmaknak adja át magát. Ki mer hozzád érni, ha velem vagy? Az a lélek a legkedvesebb nekem, aki erősen hisz jóságomban, és tökéletesen bízik bennem: őt én is megajándékozom bizalmammal, s megadok neki mindent, amit kér tőlem.”

452   Ha a lelkek magukba szállnának, Isten azonnal szólna hozzájuk. Szétszórtságuk azonban elnyomja az Úr szavát.

451   Egyszer Szentáldozás után e szavakat hallottam lelkemben: „Lakóhely vagy Te számunkra.” Ebben a pillanatban megéreztem a Szentháromság – az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétét a lelkemben. Isten templomának s az Atya gyermekének éreztem magam. Ezt nem tudom megmagyarázni, de a lélek jól érti. Ó, végtelen Jóság! Milyen mélyen leereszkedsz egy nyomorúságos teremtményhez!

450

Éjjeli imádás

Nagyon nyomorultul éreztem magam, s azt gondoltam, nem tudok imaórát tartani, mégis minden akaraterőmet összeszedtem, s bár cellámban összeestem, nem törődtem fájdalmammal, Jézus szenvedésére gondoltam. Ahogy beléptem a kápolnába, megértettem lelkemben, hogy Isten nemcsak a jó cselekedeteinkért készít részünkre nagy jutalmat, de már őszinte akaratunkért is, hogy megtegyük a jót. Mily nagy kegyelme ez Istennek !

Mily édes fáradozni Istenért és a lelkekért. A harcban nem kívánok semmi pihenőt. Utolsó leheletemig fogok küzdeni Uram és Királyom dicsőségéért. Nem teszem le a kardot, míg csak trónjához nem szólít; nem félek a csapásoktól, mert Isten a pajzsom. Az ellenségnek kell félnie tőlünk, nem fordítva. A sátán csak a gőgösöket és gyávákat győzi le, az alázatosaknak erejük van. Az alázatos lélek nem zavarodik meg, s nem aggódik semmi miatt. Semmi sem térítheti el a Nap izzásához tartó szárnyalásomat. A szeretetet semmi sem kötheti meg. A szeretet szabad, mint egy királynő, a szeretet eléri Istent.

449   1935. augusztus 5. – Az Irgalmasság Anyjának ünnepe. Az idén nagyobb buzgalommal készültem erre az ünnepre, mint az előző években. Már reggel belső harcot éltem át arra a gondolatra, hogy el kell hagynom ezt a Kongregációt, mely Mária különleges oltalma alatt áll. Ez a belső harc az egész elmélkedés és az első szentmise alatt folytatódott. A második szentmisén elmondtam a Szűzanyának: nehezemre esik elhagyni ezt a Kongregációt, mely a Te különleges oltalmad alatt áll, ó, Mária! – Akkor megláttam a Szentséges Szüzet elmondhatatlan szépségben, aki az oltártól a térdeplőmhöz jött, magához ölelt, és azt mondta: „Isten kimondhatatlan irgalmából az Anyátok vagyok. Az a lélek a legkedvesebb nekem, aki Isten akaratát hűségesen teljesíti.” – Megértette velem, hogy Isten minden kívánságát hűségesen teljesítettem, (188) ezért kegyelmet találtam Nála. – „Légy bátor, ne félj a megtévesztő akadályoktól, inkább szemléld Fiam szenvedéseit, így győzelmet aratsz.”

(187) 1935. július 30.

448   Szent Ignác ünnepe. Buzgón imádkoztam ehhez a szenthez és szemrehányást tettem neki, amiért nem figyel rám, s fontos dolgokban nem segít rajtam, nevezetesen Isten akaratának teljesítésében. Így szóltam hozzá: „Te, aki a mi védőszentünk vagy, s aki mindig az Isten iránti szeretetnek s annak a buzgalomnak tüzében égtél, hogy Isten nagyobb dicsőségét szolgálhasd, alázatosan kérlek, segíts meg engem Isten szándékainak végbevitelében.” Ez a szentmise alatt történt. Hirtelen megpillantottam Szent Ignácot az oltár bal oldalán egy nagy könyvvel a kezében. Azt mondta: „Leányom, nem vagyok közömbös ügyeddel szemben. Ezt a szabályzatot ebben a közösségben is lehet alkalmazni". – Rámutatott a könyvre, és eltűnt. Nagyon megörültem, hogy ennyire törődnek velünk a szentek, hogy oly szoros a velük való kapcsolatunk. Ó, Isten jósága! Mily szép a lelki világ, hogy már itt a földön érintkezhetünk a szentekkel. Egész nap éreztem a nekem oly drága Védőszent közelségét.

447   Péntek. Beteg voltam, és nem mehettem szentmisére. Reggel 7 órakor láttam a gyóntatómat, amint misézett. A kis Jézust is láttam. A mise végén eltűnt a látomás, s újra – mint azelőtt – a cellámban voltam. Kimondhatatlan öröm töltött el, hogy bár nem lehettem jelen a kápolnai misénken, egy messzi templomban mégis részt vehettem rajta. Jézus mindent el tud intézni.

446   Ezután a kereszten láttam az Úr Jézust. Midőn Jézus a kereszten függött, egy sereg más lelket is megpillantottam körülötte, kik éppúgy keresztre voltak feszítve, mint Ő. És megláttam a lelkek második és harmadik csoportját is. A második csoport nem volt keresztre feszítve, hanem a lelkek szorosan kezükben tartották a keresztet; a harmadik csoport se keresztre nem volt feszítve, se nem szorították kezükben keresztjüket, hanem magukkal vonszolták azt, s elégedetlenek voltak. Jézus azt mondta: „Nézd a szenvedésben és a megvetésben hozzám hasonló lelkeket! Ezek a dicsőségben is hasonlók lesznek hozzám. Akik kevésbé hasonlítanak rám a szenvedésben és a megvetésben, azok a dicsőségben is kevésbé fognak hasonlítani.”

A legtöbb megfeszített személy a papi rendből volt. A megfeszítettek közt általam ismert személyek is voltak. Ennek nagyon örültem. Jézus végül azt mondta: „Holnap a reggeli elmélkedésben gondolkozz el azon, amit most láttál.” S Jézus azonnal eltűnt.