Faustyna Kowalska naplója

867   (243) + Szívemet állandó keserűség tölti el, mert el akarok már jutni Hozzád az élet teljességére. Ó, Jézus, olyannak látom ezt az életet, mint egy szörnyű vadont. Ez a föld nem nyújt táplálékot sem a szívem, sem a lelkem számára, csak Utánad epedek, ó, Uram. Itt hagytad nekem a Szent Ostyát, ó, Uram, de Ez csak még jobban lángra gyújtja vágyamat Utánad, örök Isten, Teremtőm. Jézus, egyesülni kívánok Veled, hallgasd meg jegyesed sóhaját! Ó, hogy szenvedek attól, hogy még nem tudok Veled egyesülni, de legyen meg a Te akaratod!

866   A vesperás alatt hallottam: „Leányom, meg akarok pihenni szívedben, mert ma sok lélek kivetett a szívéből. Halálos szomorúság ez számomra.” Igyekeztem megvigasztalni az Urat, ezerszer is felajánlottam Neki szeretetemet. Lelkemben utálatot éreztem a bűn iránt.

862   1937.1.2. Jézus neve. Ó, milyen hatalmas a neved, Uram! Ez az én lelkem ereje. Ha elhagy az erőm és sötétség hatol a lelkembe, a Te neved a nap, melynek sugarai világítanak, de melegítenek is. Hatására megszépül a lélek, ragyogóvá válik, mert fényét nevedből nyeri. Ha Jézus legédesebb nevét hallom, hevesebben dobban a szívem, s vannak pillanatok, mikor Jézus nevét hallom, s elalélok. Lelkem Hozzá törekszik.

860   Vannak az életben pillanatok, amelyekben a lélek egyedül a mély imádságban talál vigaszt, s fontos, hogy ezekben a percekben a lélek kitartson az imában.

        +

(238)    JMJ            Jézusom, bízom Benned

859   (237) JMJ                 Krakkó - Prądnik, 1937.1.1.

Jézusom, bízom Benned

+ Ma, éjjel 12 órakor, elbúcsúztam az 1936-os óévtől, s üdvözöltem az 1937-eset. Az év első órájában félve, aggódva néztem az előttem álló időre. Irgalmas Jézus, Veled bátran indulok harcba és csatába. Nevedben mindent teljesítek és legyőzök. Istenem, végtelen Jóság, kérlek, kísérjen mindig és mindenben végtelen irgalmad.

Belépve az új esztendőbe, elfog a félelem az élettel szemben, de Jézus kivezet ebből a szorongásból, s tudatja velem, milyen nagy dicsőséget fog hozni Neki az irgalmasság ezen műve.

858   A vesperás alatt megláttam Jézust, aki édesen és mélyen a lelkembe nézett. „Légy türelmes, lányom, már nincs sok hátra!” Ez a mély tekintet s a szavak erőt, bátorságot öntöttek a lelkembe. Bizalom fogott el, hogy az őrült nehézségek ellenére mindent teljesíteni fogok, amit Ő kért tőlem. Az a meggyőződés lett úrrá bennem, hogy az Úr velem van, s Vele minden lehetséges. A világ s az egész pokol minden hatalma semmi nekem, mindennek le kell borulnia az Úr szent nevének hatalma előtt. Mindent kezeidbe teszek, ó, Uram, Istenem. Lelkem egyetlen Vezére, vezess örök akaratod szerint!

+ 1936.12.30. Egynapos lelkigyakorlat
 

856   A reggeli elmélkedés alatt minden teremtett dolog iránt kedvetlenséget és undort éreztem. Minden elhalványult előttem, lelkem elszakadt mindentől, egyedül Isten után vágyom, s mégis élnem kell. Ez egy leírhatatlan mártíromság. Isten szeretetreméltó módon odaadja magát a léleknek, bevonja Istenségének felfoghatatlan mélységébe, ugyanakkor itt hagyja a földön egyedül azért, hogy szenvedjen, s haldokoljon az Utána való vágyakozásban. Ez az erős szeretet annyira tiszta, hogy maga Isten is tetszését találja benne. Tetteihez az önszeretetnek nincsen semmi köze, mert itt mindent áthat a keserűség, s ettől lesz egészen tiszta. Az élet egy állandó, fájdalmas, szörnyű halál, s ugyanakkor az igazi élet és megfoghatatlan boldogság mélysége, lelkierő, és így lesz képes a lélek nagy tettekre Istenért.