Faustyna Kowalska naplója

Midőn a keresztutat imádkozom, a tizenkettedik stációnál mélységes meghatottság fog el. Itt szemlélem Isten irgalmának mindenhatóságát, mely Jézus Szívén áttört. Minden egyes alkalommal, mikor a keresztutat imádkozom, Jézus megnyitott Szívébe zárom az egész szerencsétlen emberiséget, valamint egyes személyeket, akiket szeretek. – Az irgalmasságnak ebből a forrásából tört elő a két sugár: a vér és a víz, melyek a kegyelmek áradatával öntik el a világot...

+ Jézusom, úgy vettem észre, mintha kevesebbet foglalkoznál velem. – ,,Igen, gyermekem. Elrejtőzöm lelki vezetőd[351] mögé. Ő foglalkozik veled akaratom szerint. Becsüld meg minden szavát, mintha az enyém lenne. Ő a függöny, aki mögé elrejtőzöm. Én és a lelki vezetőd egyek vagyunk. Az ő szavai az én szavaim.''

Örök Szeretet, Irgalmasság Mélye, ó, Háromszemélyű Szentség, mégis egy Isten! Mindnyájunkat szerető öledben tartasz, s mint jó Atya, senkit sem vetsz meg. Ó, isteni Szeretet, élő Forrás! Áradj ki ránk, méltatlan teremtményeidre. Ne tartsa vissza nyomorúságunk szereteted árját, hiszen irgalmadnak nincs határa

+ Ó, alázat! Te pompás virág! Tudom, csak kevés lélek mondhat magáénak. Talán azért, mert olyan szép vagy, s oly nehéz elnyerni téged. Biztos, mindkettő oka. Maga Isten talál tetszést benned. Az alázatos lélek előtt nyitva állnak az ég zsilipjei, s a kegyelmek tengere zúdul rájuk. Ó, de szép az alázatos lélek! Szívéből mint tömjénfüstölőből száll fel mindenféle kedves illat a felhőkön át egész az Istenig, hogy megörvendeztesse Szentséges Szívét. Az ilyen lélektől semmit sem tagad meg az Úr. Az ilyen lélek teljhatalmú, befolyásolja az egész világ sorsát. Isten egészen a trónjáig emeli fel. Minél alázatosabb a lélek, annál jobban hajol le hozzá az Úr. Gazdagítja kegyelmeivel, s mindenhatósága kíséri minden időben. Az ilyen lelkek élnek a legszorosabb egységben Istennel. Ó, alázat! Verj mélyen gyökeret egész lényemben! Ó, legtisztább, legalázatosabb Szűz, segíts elnyernem a mély alázatot! Most értem meg, miért van olyan kevés szent, mert kevés a mélyen alázatos lélek.

Ma bejött portánkon egy lélek, s kérte, vegyük fel gyermekeink közé, de nem tudtuk ezt megtenni. Ennek a léleknek nagy szüksége lett volna házunkra. Míg vele beszéltem, testemben megjelentek Jézus fájdalmai. Midőn elment, az egyik legsúlyosabb önmegtagadást gyakoroltam érte. Legközelebb nem engedem elmenni az ilyen lelket. Három napig sokat szenvedtem miatta. Nagyon sajnálom, hogy oly kicsik az intézeteink, s nem tudunk több ilyen lelket elhelyezni. Jézusom, Te tudod, mennyit szenvedek minden eltévedt bárányért...

+ JMJ Vágyódva nézek a csillagos égre, Elbűvöl a végtelen ég kékje, Tiszta szívem, Istenem, megsejt Téged, S szeretné már levetni e földi köteléket. Ó, hazám! Vágyakozva szemléllek, Száműzetésem vajon mikor ér itt véget? Jézus, jegyesed szólít Téged, Kit megöl a vágy, mit Irántad érez. Sóvárogva nézem a szentek nyomdokait, Kik e vadonon át már hazájukba értek, Példájuk vezet, tanácsuk int, Biztatnak ők – türelem, nővérünk – hamar lehull köteléked. De szavukat nem hallja a vágyódó lélek, Szíve hevesen törne Urához, Istenéhez, Nem érti meg az emberi beszédet, Mert szeretete egyedül Istené lett. Sóvárgó lelkem a szeretet sebével Áttör minden teremtett létezőn,  S egyesül a végtelen örökléttel, Az Úrral, Ki magával eljegyezte őt. Vágyódó lelkemnek engedd meg, Istenem, Hogy elmerüljön Isteni Háromságodban, Teljesítsd vágyaim, melyekért alázattal kérlek, Szerető szívvel, lángokban égve.

Istenem! Minden kegyelem ellenére szüntelenül az Istenemmel való egyesülésre vágyom. Minél jobban megismerem Őt, annál jobban vágyódom Utána!

1937.9.29. Ma sok isteni titok vált érthetővé előttem. Felismertem, hogy a Szent Ostya a következő Szentáldozásig megmarad bennem. Isten élő, érzékelhető jelenléte lakik a lelkemben. Ez a tudat mély áhítatot kelt bennem minden erőfeszítésem nélkül...Szívem élő oltárszekrény, amelyben élő Ostya van jelen. Istent sohasem kerestem valahol a messzeségben, hanem mindig saját bensőmben, saját lényem mélyén beszélgetek Istenemmel.

Isten Irena anyát ebben a dologban különleges világossággal áldotta meg. Ő engedte meg elsőnek, hogy az Úr kívánságát teljesítsem, bár csak a jelenés után két évvel lett a főnöknőm. Ő volt, aki először eljött velem, amikor a képet elkezdték festeni, s most, amikor Isten irgalmáról pár dolgot kinyomtatnak, és kis képeket sokszorosítanak, újból velem jött. Isten különösen rendezett el mindent ebben az ügyben. Vilniusban kezdődött el, s mostanra Isten akarata úgy intézte a körülményeket, hogy itt Krakkóban folytatódjék a dolog. Tudom, mennyire kedves Isten előtt ez a főnöknő, s látom, hogyan vezeti Isten a dolgokat, s azt akarja, hogy ebben a fontos időben éppen ennek az anyának az oltalma alatt álljak... Hálát adok Neked, Uram, az ilyen elöljárókért, akik szeretetben és Isten félelmében élnek. Ezért érte imádkozom a legtöbbet, mert ő vállalta magára Isten irgalmassága ügyében a legnagyobb nehézségeket...

1937.9.27. Ma a főnöknő anyával elmentünk egy bizonyos úrhoz, aki az Irgalmas Jézus képének megfestése és nyomtatása ügyében dolgozik. Ugyancsak nyomtatás alatt vannak a könyörgések és a rózsafüzér is, melyekre már megkaptuk az engedélyt. A nagyobb, javított képet is meg kellett néznünk. Rendkívül örültem, mert ez már nagyon hasonlított. Ahogy a képet szemléltem, oly élénken átjárt Isten szeretete, hogy egy pillanatra nem tudtam, hol vagyok. Miután ezeket a dolgokat elintéztük, a Mária-templomba mentünk. Ott részt vettünk egy szentmisén. Jézus itt közölte velem, hogy e mű kapcsán nagyon sok lélek nyeri el az üdvösséget. Ezután bensőséges beszélgetést kezdtem az Úrral. Megköszöntem neki azt a kegyelmet, hogy láthatom végtelen irgalma tiszteletének elterjedését. Ó, milyen nagy Isten bőkezűsége! Dicsértessék az Úr, aki ígéreteit hűségesen állja!

Légy irgalmas irántam, Istenem, Jézusom könyörületes Szíve szerint, Halld meg sóhajom, kérésem, S lásd megtört szívem könnyeit! Ó mindenható, irgalmas Isten, Kegyelmed kimeríthetetlen, S bár nyomorúságom mély, mint a tenger, Minden bizalmam irgalmadba vetem. Ó, öröktől való Szentháromság, kegyes Isten, Kegyelmed soha nem ér véget, Bízom hát irgalmad tengerében, S ha fátyol rejt is, érezlek Téged. Irgalmad mindenhatóságát, ó, Uram, Dicsérjék szerte a világon, Tiszteleted soha el nem múlhat, Isteni Irgalom, lelkem örökre áldjon.

Ma óvatlanul megkérdeztem két szegény gyermeket, igaz-e, hogy otthon nincs semmi ennivalójuk? Egy szót sem szóltak, elhagyták a portát. Megértettem, hogy nagyon nehezükre esik beszélni nyomorúságukról. Gyorsan utánuk siettem, visszahoztam őket, s adtam nekik, amit tudtam, s amire engedélyem volt.