Faustyna Kowalska naplója

Ó, Jézusom! Számkivetésem utolsó napjai legyenek teljesen legszentebb akaratod szerint. Egyesítem szenvedéseimet, keserűségeimet, magát a halálomat szent szenvedéseiddel, s felajánlom magamat az egész világért. Könyörgök Isten irgalmának gazdag kegyelméért, a lelkekért, főleg azokért, akik házainkban élnek. Erős bizalommal egészen szent akaratodra bízom magam, hiszen csupa irgalom vagy. Utolsó óráimban irgalmad lesz mindenem, ahogy magad megígérted ezt...

+ Ó, Istenem! Mily nagy vágyódás fogott el ma Utánad! Szívemet már semmi sem tudja betölteni. Ez a föld már nem adhat nekem semmit. Jézusom, oly erősen érzem a számkivetést, oly régen vagyok már itt. Ó, halál! Isten követe! Mikor hozod el már a vágyott pillanatot, amikor örökre egyesülhetek Istenemmel?

Emlékeztetlek arra, leányom, hogy valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára. Ebben az órában kéréseddel mindent elnyersz[*] magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem az egész világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot. Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat, amennyiben kötelességeid lehetővé teszik ezt. Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, merülj el imában – ha röviden is – azon a helyen, ahol éppen vagy. Irgalmam tiszteletét kívánom minden teremtménytől, de legelőször is tőled, mert ezt a titkot legteljesebben veled értettem meg.''

Megjegyzem, hogy zárdába lépésem óta azzal a szemrehányással illetnek, hogy szent vagyok. De ez a megjegyzés mindig gúnyosan hangzik el. Eleinte igen fájt, de később, ahogy érettebb lettem, nem törődtem már vele. Midőn 412 azonban egy napon egy másik személy lett megsértve ,,szentségem'' miatt, ez már igen fájt. Elkezdtem panaszkodni az Úrnak. Az Úr így válaszolt: ,,Szomorkodsz emiatt? Hiszen az vagy. Nemsokára magam fogom ezt benned feltárni, s a többiek ugyanezt a ‘szent’ jelzőt mondják majd, de most már szeretettel.

Ó, nagy Irgalmasság Istene, végtelen Jóság! Ma az egész emberiség nyomorúsága mélységéből kiált Hozzád irgalomért. Ó, Isten, az emberiség ínsége erőteljes hangján hív Téged. Ó, irgalmas Isten, ne vesd meg e föld számkivetettjeinek imáját. Ó, Uram, felfoghatatlan Jóság, aki ismered nyomorúságunkat. Saját erőnkből nem tudunk Hozzád emelkedni. Ezért kérünk Téged, jöjj elénk kegyelmeddel, és sokszorozd meg részünkre irgalmadat, hogy szent akaratodat egész életünkben és halálunk óráján hűségesen teljesíthessük. Irgalmad hatalma védjen meg az ellenség támadásaitól, hogy gyermeki szívvel hűségesen várjuk eljöveteledet. Ezt a napot egyedül Te ismered. Várunk rá, hogy mindent elnyerünk, amit Jézus – nyomorúságunk ellenére – megígért. Jézus a reményünk. Irgalmas Szívén mint nyitott kapun keresztül lépünk be a mennyországba.

+ Ó, Jézus, örök szeretet, ki bezárkóztál az ostya színébe, Elrejtetted itt Isteni Fenséged, tündöklő szépséged, Azért, hogy lelkemnek adhasd magad egészen, S hogy el ne riassza őt fenséged. Ó, Jézusom, örök szeretet, ki elrejtőztél a kenyérben, Örök Világosság, a boldogság felfoghatatlan forrása, Már itt a földön úgy akarsz velem lenni, mint az égben, És átélem ezt, mikor isteni szereteted rám árad.

Ó, Jézusom, hiszek szavaidban, és semmi kétség sincs már bennem. A főnöknővel való beszélgetés során ő is mondta nekem, írjak többet irgalmadról. Ez a tanácsa a legpontosabban megegyezik a Te kívánságoddal. Ó, Jézusom! Most értem meg, ha Te egy lélektől kívánsz valamit, megadod az elöljáróknak is a sugallatot, hogy engedélyt adjanak hozzá. Megtörténhet ugyan, hogy nem azonnal kapom meg az engedélyt, ilyenkor türelmünket teszed próbára...

Ebben a pillanatban, ahogy a tollat kezembe fogtam, felfohászkodtam a Szentlélekhez, s ezt mondtam: „Jézus, áldd meg ezt a tollat, hogy minden, amit leírok, Isten dicsőségét szolgálja!” Erre ezt hallottam: „Igen, megáldom, már azért is, mert ez az írás a főnöknő és a lelkiatya iránti engedelmesség pecsétjét viseli magán. Már ez is dicsőségemet szolgálja. Sok lélek hasznára fog válni. Azt kívánom, hogy minden szabad percet használj fel, és írj jóságomról és irgalmasságomról. Az a te hivatalod, s egész életed feladata, hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd őket: bízzanak kegyelmem mélységében.”

Midőn az Urat valamely cselekedetem miatt engeszteltem, mely egy idő múltán tökéletlennek bizonyult, Jézus ezekkel a szavakkal vígasztalt: „Leányom! Megdicsérlek tiszta szándékod miatt, mellyel ezt a cselekedetet végezted. Szívemet örömmel töltötte el, hogy szeretetemre figyeltél. Hasznod is van ebből: a megaláztatás. Gyermekem, azt akarom, hogy a legkisebb cselekedetedet is mindig ilyen tiszta szándék vezesse.”

Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Úr: „Leányom, segíts nekem egy haldokló bűnös lelkét megmenteni! Imádkozd érte az irgalmasság rózsafüzérét, amit tanítottam neked.” Amint elkezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imádkoztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő sugarak körülfogták a beteget, és a sötét hatalmak pánikszerűen menekültek. A beteg békésen még egy utolsót sóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját.

Jézusom! Rejts el engem, ahogyan Te is rejtve vagy a fehér ostya alakjában. Rejts el az emberek szeme elől. Főleg adományaidat rejtsd el, melyekkel oly gazdagon megajándékoztál. Engedd, hogy külsőleg ne látszódjék mindaz, amit lelkemben művelsz. Isteni Főpap! Legyek kezedben egy fehér ostya, változtass át, de csak Te tudj átváltozásomról. Mindennap áldozati ostyaként felajánlom magam Neked, s könyörgök irgalomért a világ számára. Szeretnék egészen elenyészni Érted. Izzon előtted oszthatatlan szeretetem mint csendesen égő áldozat, és szálljon fel illata a trónodig. Te vagy az urak Ura, de szereted a kicsiny, alázatos lelkeket.

Ebben a pillanatban úgy láttam, mintha egy palotában lennék, Jézus kezét nyújtotta, maga mellé ültetett, s jóságosan így szólt: „Jegyesem, alázatod mindig tetszik nekem. A lélek legnagyobb nyomorúsága sem tart vissza engem, hogy egyesüljek egy ilyen alázatos lélekkel, de a gőgöt nem bírom elviselni.” Midőn magamhoz tértem, átgondoltam mindent, ami velem történt. Hálát adtam Istennek a nekem adott szeretetért és irgalomért.