Faustyna Kowalska naplója

796   (197) Azt mondta nekem az Úr, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt az irgalmasság olvasóját kell kilenc napon át imádkozni. Nagypénteken kell elkezdeni. „Ez alatt a kilenced alatt megadok a lelkeknek minden kegyelmet.”

794–795   (196) 1936.12.9. Ma Krakkó közelébe Prądnikba utazom egy kúrára. Három hónapig kell ott maradnom. Elöljáróim nagy gondossága rendezte el, hogy odautazhassak. Főleg az általános főnöknő, aki különösen törődik a beteg nővérekkel. Elfogadtam ezt a kegyelmet, hogy részt vehetek ezen a kúrán, de teljesen átadtam magamat Isten akaratának. Tegyen velem azt, amit akar. Nem kívánok mást, csak szent akaratát teljesíteni. Egyesülök a Szűzanyával, elhagyom Názáretet, s Betlehembe megyek, s ott fogom tölteni a Karácsonyi ünnepeket idegenek között, de együtt Jézussal, Máriával és Józseffel, mert ez az Isten akarata. Igyekszem mindenben teljesíteni Isten akaratát. Nem kívánom jobban a gyógyulást, mint a halált. Egészen rábízom magam Isten végtelen irgalmára. A legteljesebb békében élek, akár egy kisgyermek, csupán azon fáradozom, hogy Iránta való szeretetem mindig mélyebb és tisztább legyen, s Isten tekintete kedvét találja bennem.

793   A Szűzanyával töltöm perceimet. Nagy sóvárgással várom az Úr eljövetelét. Igen nagyok a vágyaim. Azt óhajtom, minden nép ismerje meg az Urat. Szeretnék előkészíteni minden nemzetet a Megtestesült Ige fogadására. Ó, Jézusom, áradjon bővebben irgalmad forrása, mert az emberiség nagyon beteg. Most nagyobb szüksége van könyörületedre, mint bármikor. Te vagy nekünk, bűnösöknek, az irgalmasság kimeríthetetlen tengere. Minél nagyobb a nyomorúságunk, annál több jogunk van irgalmadra. Te vagy az a Forrás, aki végtelen irgalmaddal minden teremtményt boldogítasz.

792   Sohasem beszélek saját élményeimről. A szenvedésben enyhülést csak az imában keresek. A legcsekélyebb kétség esetén is kikérem a gyóntató, és csak az ő tanácsát. Nyitva tartom a szívemet mások szenvedései előtt. Saját fájdalmaimat, amennyire lehetséges, Isten Szívébe rejtem, hogy kívülről ne lehessen látni azokat.

Kiegyensúlyozottságra törekszem mindig, viharos körülmények között is. Nem engedem benső békémet és a csendet semmivel se megzavarni. Nem fogható semmi a lelki békéhez. Nem mentegetőzöm, ha igazságtalan szemrehányás ér. Ha a főnöknő meg akarja tudni az igazat (195) arról, hogy helyesen vagy helytelenül cselekedtem, ezt nem feltétlenül tőlem tudhatja meg. Az én dolgom csak az, hogy mindent belső alázattal fogadjak.

Ezt az adventi időt a Szűzanya utasítása alapján akarom eltölteni – csendben és alázatosan.

791   Rejts el, Jézus, irgalmad mélyére! S azután ítélkezzenek felettem felebarátaim, ahogy nekik tetszik.

790   (194) Elhatározás továbbra is ugyanaz: – egyesüljek az irgalmas Krisztussal.

Általános elhatározás: belső csend, hallgatás.

789   Minden körülmények között adjak elsőbbséget másoknak, főleg a rekreáción. A társakat csendben hallgassam meg. Ne szóljak közbe, még ha tízszer is ugyanazt mesélik. Sohasem fogok olyan dolgok után érdeklődni, melyekre nagyon kíváncsi vagyok.

788   Midőn az elrejtett Istennel beszéltem, tudatta velem, ne sokat töprengjek, s ne féljek a nehézségektől, melyekkel esetleg találkozom. „Tudd meg, hogy veled vagyok. Én készítettem elő ezeket a nehézségeket, s én győzöm le őket. Az elutasító magatartást ezzel a művel szemben egyetlen pillanat alatt jóindulatúvá tudom változtatni.” A mai beszélgetésben sok mindent megmagyarázott az Úr, bár nem mindent írok le.

787   1936.12.1.

Egynapos lelkigyakorlat

Ma reggel a meditáció alatt az Úr tudtomra adta és világosan megértette velem, hogy kívánságai megváltoztathatatlanok. Világosan látom, hogy ez alól a kötelességem alól, miszerint teljesítenem kell Isten felismert akaratát, senki sem menthet fel. Egészségem és testi erőim megfogyatkozása sem kielégítő ok, (193) hogy e mű alól felmentést kapjak. Ezt maga az Úr viszi végbe, én csupán eszköz vagyok a kezében. Íme, Uram, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat. Parancsolj örök terveid és tetszésed szerint. Csupán azt a kegyelmet add, hogy mindig hűséges maradhassak Hozzád.

786   1936.11.30. Ma a vesperásnál valamiféle fájdalom járta át lelkemet. Látom, hogy az a mű minden szempontból meghaladja az erőmet. E feladat nagyságához képest csak kisgyermek vagyok, s csupán Isten kifejezett parancsára teszem meg a kivitelezéshez szükséges lépéseket. Másrészt még e kegyelmek súlya is rám nehezedik, melyeket alig bírok elviselni. Látom elöljáróimban a bizalom hiányát, különböző kétségekkel és aggályoskodással kezelnek. Jézusom, látom, hogy ezektől a nagy kegyelmektől is lehet szenvedni. (192) A szenvedések nemcsak lehetségesek, de, mint az isteni működés jeleinek, lenniük is kell. Jól értem: ha Isten maga nem erősítené meg a lelket a különböző megpróbáltatások alatt, az magától nem boldogulna. Maga Isten a védőpajzsa. Ahogy a vesperáson a szenvedésnek és a kegyelemnek erről az együtteséről elgondolkodtam, hallottam Szent Anyánk szavait: „Tudd meg, leányom, hogy bár engem az Istenanyai méltóságra emeltek, mégis a fájdalom hét tőre járta át szívemet. Ne tégy semmit védelmedre, viselj el mindent alázattal. Maga Isten fog megvédeni.”

785   1936.11.29. A Szűzanya megtanított, hogyan készüljek fel Karácsony ünnepére. Ma a kis Jézus nélkül láttam Őt. Azt mondta: „Leányom, törekedj a csendre és alázatra, hogy Jézus, aki a szívedben lakik, kipihenhesse magát. Tiszteld Őt a szívedben. Maradj meg lelked legbelsejében. Kérni fogom számodra a lelki életnek ezen kegyelmét, hogy bensődet el nem hagyva, külsőleg minden kötelességedet még pontosabban teljesíthesd. Szívedben maradj mindig Vele, Ő lesz a te erőd. A teremtményekkel csak annyiban érintkezz, amennyiben szükséges, és (191) kötelességeid megkívánják. Te az élő Isten kedves lakóhelye vagy, ahol Ő mindig szeretettel és jóindulattal tartózkodik. Isten élő jelenléte, melyet mind élénkebben és világosabban megérzel, meg fog abban erősíteni, leányom, amit most mondtam neked. Karácsonyig igyekezz így viselkedni. Később Ő maga adja majd tudtodra, hogyan fogsz Vele érintkezni és egyesülni.”

784   (190) + Köszönöm Istennek ezt a betegséget és testi gyengélkedéseimet, mert így van időm Jézussal beszélgetni. Gyönyörűség számomra hosszú időt az elrejtett Úr lábainál eltölteni. Az órák úgy szaladnak, mint a percek, nem tudni, hogyan. Érzem, égő izzás a bensőm, s nem értek meg más életet, mint a szeretetből fakadó áldozatét.