Faustyna Kowalska naplója

1936.11.19. Ma a szentmisén megpillantottam Jézust, aki azt mondta: ,,Légy nyugodt, leányom! Látom erőfeszítéseidet, melyek nagyon kedvesek nekem.'' Ezután eltűnt az Úr. Éppen Szentáldozás ideje volt. A Szentáldozás után megláttam az Utolsó Vacsora termét, és benne Jézust és az Apostolokat; láttam az Oltáriszentség megalapítását. Jézus megengedte, hogy behatoljak bensejébe, és felismertem nagy méltóságát, s egyúttal nagy leereszkedését is. Az a rendkívüli fény, melyben felismerhettem az Ő fenségét, egyúttal megvilágította azt is, ami az én lelkemben lakik.

1936.11.18. Ma arra törekedtem, hogy áldásig befejezzem minden gyakorlatomat, mert betegebbnek éreztem magam, mint egyébként. Így aztán mindjárt az ájtatosság után elmentem pihenni. Ahogy azonban beléptem a cellámba, azt éreztem bensőmben, hogy N. nővérhez kell mennem, mert segítségre van szüksége. Ahogy beléptem cellájába, így szólt hozzám: ,,Ó, milyen jó, hogy Isten idevezette hozzám.'' Oly halkan beszélt, hogy alig értettem. Azt mondta nekem: ,,Nővér, kérem, hozzon nekem egy citromos teát. Nagyon szomjas vagyok, de mozdulni sem tudok, mert nagyon szenvedek.'' Tényleg nagyon szenvedett, és magas láza is volt. Elvégeztem mellette ezt a kis szolgálatot, s a tea csillapította a szomját. Midőn visszakerültem saját cellámba, lelkemet erősen átölelte Isten szeretete. Rájöttem, milyen fontos dolog, hogy figyeljünk benső sugallatainkra, s hogy hűen kövessük azokat, s hogy valamely kegyelem iránti hűség másik kegyelmet vonz maga után.

Ó, Jézusom, engedd feltárnom irgalmad és szereteted bensejét azok részére, akik ezt kérik. Jézusom, Vezetőm, taníts meg, kérlek, hogy minden imámon és cselekedetemen legyen rajta a Te irgalmasságod pecsétje.

+ Az Úr ígérete: ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján.''

Isten irgalmát azok a lelkek dicsőítik a mennyben, akik azt magukon megtapasztalták. Amit ezek a lelkek megtesznek ott fenn – azt én már itt a földön elkezdem. Áldani fogom az Istent végtelen jóságáért, s azon fogok fáradozni, hogy más lelkek is megismerjék és dicsőítsék kimondhatatlan és felfoghatatlan irgalmát.

Midőn elmondtam a generális főnöknőnek, hogy Isten haragjának csillapítására az Úr eme rózsafüzér imádkozását kívánja a Kongregációtól, a főnöknő kijelentette: egyelőre nem szabad olyan új imádságot bevezetnie, amely egyházilag nincs engedélyezve. –,,De adja ide, nővér, ezt a rózsafüzért, talán egy imaórán elmondhatjuk, majd meglátjuk. Jó volna, ha dr. Sopocko kiadna egy füzetet ezzel a rózsafüzérrel. Így egyszerűbb lenne imádkozása a Kongregációban, mert így kissé nehézkes.''

Így a dolog egy ideig elhúzódott. Látod, Jézusom, most már csak Tőled függ ez a dolog. Teljesen nyugodt vagyok a nagy szorongatások ellenére. A magam részéről már megtettem mindent. Rajtad a sor, Jézusom. Ezáltal válik láthatóbbá a Te ügyed. Teljesen akaratodra bízom magam, tégy velem, amit akarsz. Add kegyelmedet, Uram, hogy egyre bensőségesebben szeresselek! Ez a legkedvesebb nekem, semmire se vágyom Rajtad kívül –örök Szeretet! Mindegy, milyen úton vezetsz – fájdalom- vagy örömteljes úton. Életem minden pillanatával Téged akarlak szeretni. Ha azt parancsolod, Jézus, hogy menjek, s teljesítsem akaratod – én megyek; ha azt parancsolod, maradjak – maradok. Nem fontos, mit kell szenvednem egyik vagy másik esetben. Ó, Jézusom, ha elmegyek, tudom, mit kell elviselnem és szenvednem. Teljes tudattal beleegyeztem ebbe, s akaratom máris elfogadta mindezt. Nem fontos, mit tartalmaz a kehely számomra, elég azt tudnom, hogy Isten szerető keze nyújtotta nekem. Ha visszahívsz erről az útról, s azt parancsolod, hogy maradjak – minden belső sürgetés ellenére maradok. Ha lelkemben továbbra is megtartod ezeket, s ha ebben a belső haldoklásban hagysz engem életem végéig – akaratom teljes tudatában elfogadom azt is. Ó, Istenem, ha maradok, elrejtőzöm irgalmadban, mégpedig oly mélyen, hogy semmiféle tekintet nem vesz észre. Szeretnék életemben tömjénfüstölő lenni, telve rejtett parázzsal, s azt szeretném, hogy a Feléd felszálló tömjénfüst kedves legyen Előtted, élő Ostya. Érzem szívemben, hogy minden apró kis áldozat feléleszti Irántad érzett szeretetemet, bár oly halkan és rejtve, hogy senki sem veszi észre.

Amikor a rendből való kilépésről beszélgettem az általános főnöknővel, a következő választ kaptam: ,,Ha az Úr azt parancsolja, hogy a nővér hagyja el ezt a Kongregációt, adja nekem valamilyen jelét ennek a kívánságának. Imádkozzék, nővér, ezért a szent jelért, mert attól félek, hogy tévedés áldozata lesz, másfelől nem szeretném Isten akaratát keresztezni vagy hátráltatni, mert magam is Isten akaratát akarom teljesíteni.'' – Megbeszéltük tehát, hogy itt maradok, míg az Úr felismerteti a generális anyával, hogy Ő az, aki akarja, hogy elhagyjam a zárdát.

Beszélgetés Andrasz atyával a lelkigyakorlat végén. Egy dolgon mindig nagyon csodálkoztam. P. Andrasz-sal folytatott minden beszélgetésben, tanácsainál vagy útmutatásainál, s minden kérdésemre az Úr kívánságaira vonatkozóan olyan határozottan és világosan válaszolt, mintha maga is átélte volna ezt. Ó, Jézusom, ha több ilyen lelki vezető lenne, irányításukkal rövid idő alatt eljuthatnának a lelkek a szentség magaslataira, s nem fecsérelnének el nagy kegyelmeket. Szünet nélkül köszönöm Istennek nagy kegyelmét, hogy kegyeskedett lelki életem útjára állítani ezeket a világító oszlopokat, akik bevilágítják utamat, nehogy eltévelyedjek, s ne habozzak törekvéseimben bensőleg egyesülni az Úrral. Nagyon szeretem az Egyházat, aki neveli a lelkeket, és Istenhez vezeti őket. 1936.10.31. Beszélgetés az általános főnöknővel

[1936.] November 2. Este, a vesperás után kimentem a temetőbe.Imádkoztam egy darabig, amikor megláttam egyik nővérünket, aki így szólt hozzám: ,,A kápolnában vagyunk.'' Megértettem, hogy oda kell mennem, ott kell imádkoznom, hogy bűnbocsánatot nyerjek számukra. Másnap, a szentmise alatt láttam, hogy három fehér galamb száll fel az oltárról az ég felé. Megvilágosodás révén tudtam, hogy nemcsak az a három lélek jutott az égbe, akiket láttam, hanem sok más is, akik nem a mi intézetünkben haltak meg. Ó, milyen irgalmas és jó az Úr!

A fogadalom megújításának napja. Isten jelenléte járja át lelkemet, de nemcsak lelkileg, testileg is érzem ezt.

Megértettem, hogy némely, főleg a legnehezebb pillanatokban egyedül leszek, mindenkitől elhagyatva, magamnak kell állnom a viharokat. Lelkem egész erejével harcolnom kell, még azok ellen is, akiktől segítséget vártam volna. De nem vagyok egyedül, mert Jézus velem van. Ha Vele vagyok, semmitől sem félek. Teljesen tudatában vagyok annak, mit kíván tőlem Isten. Szenvedés, megvetés, csúfolódás, üldözés, megaláztatás lesz állandó osztályrészem. Nem ismerek más utat: őszinte szeretetért – hálátlanság. Ilyen az én Jézus nyomaival jelzett ösvényem. Jézusom, erőm és egyetlen reményem! Egyedül Benned van minden reményem, s tudom, nem csalódom ebben a bizodalmamban.