Faustyna Kowalska naplója

958   Néhány napja eljött hozzám valaki, s kérte, imádkozzam szándékára, mert fontos és sürgős ügyei vannak. Hirtelen megéreztem lelkemben, hogy ez a szándék nem tetszik Istennek. Azt mondtam az illetőnek, hogy nem fogok imádkozni erre a szándékra – imádkozom majd önért, asszonyom, úgy általában. Néhány nap múlva jött az asszony és megköszönte, hogy érte imádkoztam s nem a szándékáért, mert a szándéka tele volt bosszúvággyal valaki ellen, akinek tisztelettel és becsülettel tartozik (304) a 4. parancs értelmében. Jézus megváltoztatta lelkületét, s most maga is belátta hibáját. Csodálkozott azonban, hogy átláttam a titkán.

957   A szeretet oltárán fog égni akaratom tiszta áldozata; s hogy áldozatom tökéletes legyen, buzgón egyesítem Jézus keresztáldozatával. Ha a nagy szenvedések terhe alatt megremeg természetem, s ha ezalatt fizikai és lelki erőim csökkennek, mélyen elrejtőzöm Jézus Szívének nyílt sebében, (301) panasz nélkül hallgatva, mint egy galamb. Legyen minden hajlamom – még ha az a legszentebb, legszebb, legnemesebb lenne is – mindig az utolsó helyen, és első legyen a Te szent akaratod. Ó, Uram, legkisebb kívánságod drágább nekem, mint az ég minden kincse együttvéve. Tudom jól, hogy nem fognak megérteni a teremtmények, ezért áldozatom még tisztább lesz előtted, Uram.

955   1937.2.15. Ma lelkemben a következő szavakat hallottam: „Atyámnak tetsző szent ostya! Tudd meg, leányom, hogy az egész Szentháromság különös tetszését találja benned, mert kizárólag Isten akarata szerint élsz. Semmilyen áldozat sem hasonlítható ehhez.”

956   + E szavak után lelkemben felismertem az isteni akaratot. Ez annyit jelent, hogy – mindent egy magasabb szempont szerint nézek. Szeretettel fogadok minden eseményt, dolgot, akár kellemes vagy kellemetlen, úgy veszem, mint a mennyei Atya különleges tetszésének jelét.

954   Ma, a Szentáldozás után, azt mondta az Úr: „Leányom, gyönyörűség veled egyesülnöm. A legnagyobb tiszteletet azzal adod meg nekem, ha akaratom alá rendeled magad. Ezáltal az áldások tengerét vonod le magadra. Nem találtál volna nálam különösebb tetszésre, ha nem akaratom szerint élnél.” – Ó, édes Vendégem! Érted minden áldozatra kész vagyok, de Te tudod, (300) hogy csupa gyengeség vagyok, Veled mégis mindent meg tudok tenni. Ó, Jézusom, könyörgök Hozzád, maradj minden pillanatban velem.

953   + 1937.2.15. Ma kissé hevesebbek voltak szenvedéseim. Nemcsak egész tüdőmben érzem a szenvedést, hanem egészen sajátságos módon beleimben is fájdalmakat érzek. Annyit szenvedek, amennyit csak elbír gyenge szervezetem. Mindent a halhatatlan lelkekért, hogy kiesdjem Isten irgalmát a halhatatlan bűnösökre, a papoknak pedig erőt. Ó, mennyire tisztelem a papokat, és esedezem a legfőbb Paphoz: Jézushoz, adjon sok kegyelmet részükre.

952   (298) Jézusom, Te látod, hogy szent akaratod a mindenem. Mindegy, mit teszel velem: azt parancsolod, hogy lássak hozzá a műhöz – nyugodtan hozzákezdek, bár tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas; megparancsolod helyetteseid által, hogy várjak – hát türelemmel várok; eltöltöd lelkem buzgósággal – de nem adsz lehetőséget a cselekvésre; magadhoz emelsz az égbe – de itt hagysz lenn a földön; vággyal töltöd el lelkem Utánad – de elrejtőzöl előlem. Haldoklom a vágytól, hogy örökre egyesülhessek Veled – de nem engeded közelembe a halált. Ó, Isten akarata! Gyönyörűsége és tápláléka vagy lelkemnek. Ha meghajlok Isten akarata előtt, lelkemet mélységes béke árasztja el.

Ó, Jézusom, Te nem a cselekedet sikeres elvégzését jutalmazod, hanem az őszinte akaratot és fáradozást. Ezért egészen nyugodt vagyok, még ha fáradozásaim és törekvéseim eredménytelenek is maradnak, vagy sohase teljesülnek. Ha mindent (299) megteszek, ami tőlem telik, a többi nem tartozik rám. Ezért a leghevesebb viharok sem tudják megzavarni békém mélyét. Lelkiismeretemben lakik Isten akarata.

950   + Ó, örök Isten, akinek irgalma kifürkészhetetlen, s kegyelmének kincse kimeríthetetlen, tekints ránk kegyesen, és gyarapítsd bennünk irgalmadat, hogy nehéz időkben ne essünk kétségbe, s lelkünkben ne törjünk össze, hanem nagy bizalommal adjuk át magunkat szent akaratodnak, ami maga a szeretet és könyörület.

947   Órákig tudok ámulni azon, hogy végtelen Felsége lelkemhez milyen mélyre hajol le. Szüntelen az ámulatom, hogy a legfőbb Úr tetszését találja bennem, s ezt maga mondja nekem. Én pedig még mélyebben belemerülök semmiségembe, mert tudom, mi vagyok magamtól. Be kell azonban vallanom, hogy én is őrülten szeretem Teremtőmet szívem minden dobbanásával, s minden idegszálammal. Lelkem újra és újra öntudatlanul elmerül… Benne. Érzem, hogy semmi sem választhat el az Úrtól, sem ég, sem föld, sem jelen, sem a jövő. Minden változhat, de a szeretet soha, soha, ez mindig ugyanaz marad. (293) Ő, a halhatatlan Uralkodó tudatja velem akaratát, hogy különösen szeressem Őt, s maga önti lelkembe a képességet arra a szeretetre, amelyet kíván tőlem. Mindjobban elmerülök Benne, és semmitől sem félek. A szeretet betöltötte egész szívemet. Beszéljenek bár nekem Isten igazságosságáról, s arról, hogy a tiszta lelkek is remegnek Előtte, eltakarva arcukat, s ezt mondják: Szent, Szent, szüntelenül. S erre azt mondhatják, bizalmas érintkezéseim az Úrral megsértik dicsőségét és fenségét – ó, nem, nem, még egyszer nem! A tiszta szeretetben minden elfér – a legnagyobb tisztelet és a legmélyebb imádat is. A szeretet által a legmélyebb békével merül a lélek Istenbe, s ezt kívülről semmilyen teremtmény sem tudja befolyásolni. Amit a teremtmények a léleknek Istenről mondanak, az halvány árnyék ahhoz képest, amit a lélek bensőleg él át Istennel, s csak csodálkozik azon, hogy egyeseket valakinek Istenről szóló beszéde mily elragadtatásba ejt. Hiszen az ilyen léleknek ez a mindennapi kenyere. Tudja, hogy amit szavakkal ki (294) lehet fejezni, az még nem igazán nagy dolog – tisztelettel meghallgat és elfogad mindent, de neki megvan saját élete Istenben.