Faustyna Kowalska naplója

586   Midőn kijöttem a főpásztortól, a következő szavakat hallottam lelkemben: „Lelked megerősítésére (52) helyetteseim által ugyanazt hozom tudomásodra, amit én kívánok tőled. De tudd meg, ez nem lesz mindig így. Sok dologban ellenkezni fognak veled. Ezáltal válik láthatóvá benned az én kegyelmem, s az is, hogy ez az én művem. De azért ne félj, én mindig veled vagyok. Tudd azt is, leányom, hogy minden teremtmény, tudatosan vagy nem, akár akarja, akár nem, mindig az én akaratomat teljesíti.”

584   „Ha elgondolkozol arról, amit neked a lelked legmélyén mondok, ebből sokkal több hasznot nyersz, mint ha sok könyvet olvasnál. Ó, ha a lelkek hallgatnának arra, amit szívük mélyén mondok nekik, rövid időn belül a szentség magaslataira emelkednének.”

583   (50) Egy alkalommal Jézust láttam, amint szinte összeesett a szomjúságtól. Így szólt hozzám: „Szomjazom!” – Vizet nyújtottam Néki. Elfogadta, de nem ivott belőle, hanem eltűnt. Úgy volt öltözve, mint szenvedéseiben.

582   Lelkem benseje olyan, mint egy nagy, csodálatos világ, melyben csak Isten lakik és én. Istenen kívül nem léphet be ide senki. Az Istennel való élet kezdetén (49) félelem és vakság uralkodott el bennem. Világossága elvakított, s azt hittem, hogy Ő nincs ott a szívemben. Pedig akkor Isten működött a lelkemben, s a szeretetem tisztábbá és erősebbé vált. Így alakította az Úr akaratomat az Ő szent akaratával szorosan eggyé. Nem tudja senki megérteni, mit élek át lelkem pompás palotájában, ahol állandóan Kedvesemmel tartózkodom. Külső dolgok nem zavarnak az Istennel való kapcsolatomban. Még ha a legerőteljesebb szavakat használom is, nem tudom visszaadni még a látszatát sem annak, hogy lelkemet milyen felfoghatatlan boldogság és szeretet járja át – amely nagy és tiszta, mint a forrás, amelyből táplálkozik, s ez maga az Isten. Hogy a lelkemet át- és átjárja Isten, ezt fizikailag is érzem, testem is részesül ebben az örömben. Előfordulhat, hogy Isten sugalmazásai ugyanabban a lélekben különbözőek, mégis ugyanabból a forrásból fakadnak.

581   „Legtöbbet akkor közlök veled, amikor szíved mélyén beszélgetsz velem. Itt zavartalanul munkálkodhatok, itt megpihenhetek, mint egy zárt kertben.”

580   (47) Egyszer így szólt hozzám az Úr: „Jobban megsebeznek a kiválasztott lelkek apró gyarlóságai, mint a világban élő lelkek bűnei.” – Nagyon fájt nekem, hogy Jézusnak a kiválasztott lelkek miatt kell szenvednie, Jézus pedig azt mondta: – „Az apró gyarlóságokkal még nem ért véget szenvedésem. Leleplezem előtted szívem titkát; lásd, mennyit szenvedek ezektől a választott lelkektől! – A nekik adott kegyelmekért sok hálátlanságot kapok, ezzel táplálják állandóan szívemet ezek a választott lelkek. Szeretetük langyos. Szívem nem bírja ezt elviselni. Rákényszerítenek, hogy eltaszítsam őket magamtól. Mások nem bíznak jóságomban, nem akarják megismerni a velem való édes bizalmasságot szívük mélyén; valahol a távolban; keresnek engem, ahol nem találnak rám. Ez a jóságom iránti bizalmatlanság bánt legjobban. Ha halálom nem győzött meg benneteket szeretetemről, akkor mi győzhet meg? Gyakran halálosan megsebez egy lélek, s ilyenkor senki sem tud megvigasztalni. (48) Arra használják fel kegyelmeimet, hogy megsértsenek. Vannak lelkek, akik megvetik kegyelmeimet, s szeretetem többi jelét. Nem akarják meghallani hívásomat, s a pokol szakadékába rohannak. A lelkek ily elvesztése halálos szomorúságba süllyeszt. Ebben az esetben nem tudok segíteni a lelkeken, bár Isten vagyok, mert megvetnek engem. Szabad akarattal vannak felruházva, s így megvethetnek vagy szerethetnek engem. Te, irgalmasságom sáfárja, hirdesd az egész világnak jóságomat! Ezzel megvigasztalhatod szívemet.”

579   Tudom, hogy azok a kegyelmek, melyeket Istentől kapok, olykor kizárólag meghatározott lelkeknek szólnak. Ez a tudat nagy örömmel tölt el. Mindig örülök más lelkek javának. Mintha csak sajátom lenne.

578   Egy alkalommal Jézus egy bizonyos papi személyről azt mondta, hogy ezek az évek papi éveinek díszei lesznek. A szenvedés napjai mindig hosszúnak tűnnek, de elmúlnak, bár oly lassan, hogy néha úgy érezzük, mintha visszafelé folynának. Mégis gyorsan véget érnek, s aztán következik az örök, felfoghatatlan öröm. Örökkévalóság! Ki érti, ki fogja fel akárcsak ezt az egy szót, mely Tőled származik, ó, felfoghatatlan Isten – örökkévalóság!

577   Egy alkalommal, mikor a gyóntatóm „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek…” imát adta elégtételként, ez igen sok időmet vette igénybe. Sokszor elkezdtem ugyanis, de nem tudtam befejezni, mert lelkem egyesült Istennel, s képtelen voltam folytatni. Néha akaratlanul is elfog Isten mindenhatósága, teljesen elmerülök Benne a szeretet által, s akkor nem tudom, mi történik körülöttem. Midőn a gyóntatómnak mondtam, hogy ez a rövid ima néha túl sok időmbe kerül, s néha nem is tudom végigmondani, azt mondta, hogy még ott a gyóntatószékben mondjam el ezt az imát. Lelkem azonban rögtön elmerült Istenben, s minden erőfeszítésem ellenére sem tudok arra gondolni, amire szeretnék. Erre azt mondta a gyóntatóm: „Kérem, mondja utánam!” (46) Minden szavát utána mondtam, de amint kimondtam, lelkem elmerült abban a Személyben, akinek a nevét épp kiejtettem.

576   Ó, Szentháromság! Örök Isten! Lelkem elmerül szépségedben. Előtted mit sem számítanak századok, Te mindig ugyanaz vagy. Ó, mily nagy a Te fenséged! Jézusom, mi az oka, hogy elrejted fenségedet? Hogy elhagytad égi trónusodat, s köztünk lakozol. Az Úr azt felelte: – „Leányom, a szeretet vezetett, és a szeretet tart itt. Leányom, ha tudnád, mily nagy érdeme és jutalma van az irántam tanúsított egyetlen tiszta szeretetaktusnak, meghalnál az örömtől. Ezt azért mondom, hogy szüntelenül egyesülj velem a szeretet által, mert ez lelked életcélja. Ez az aktus akarati cselekedeteken nyugszik. Tudd meg, hogy a tiszta lélek alázatos. (45) Ha meghajolsz és megsemmisülsz fenségem előtt, kegyelmem követni fog, s mindenhatóságom felemel téged.”

575

Karácsony napja

Éjféli mise. A szentmise alatt újra megláttam a kis Jézust, aki rendkívül szép volt, és kis kezeit örvendezve felém tárta. (44) A Szentáldozás után hallottam e szavakat: „Mindig benn vagyok a szívedben, nemcsak akkor, amikor a Szentáldozásban magadhoz veszel, hanem mindig.” – Nagy örömben éltem át ezeket az Ünnepeket.