37200 ima található a honlapon, összesen 61599 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Tempfli Imre Katáng barát

    Dr. Tempfli Imre Katáng barát
    Változó frissítés

    Életem új – utolsó – szakaszához érkeztem, vallomást szeretnék tenni arról, hogy változatlanul nem akarok mást, mint mások lelki tápláléka és orvossága lenni! Életem eddig is „pro-existentia“ – „másokért való élet” volt, és ezután is az lesz! Képiesen „katáng”: egyfajta útmutató, egyszerű, nem hivalkodó, mégis egyedien szép, szemet gyönyörködtető lét, és akinek szüksége van rám, az az út mentén megtalál!

     

    „Katáng” Mindig is tetszett utánozhatatlan színű kék virága. Mit tudtam én még akkor arról, hogy gyökere, szára és virága számtalan betegségre orvosság. Az lepett meg már gyermekkoromtól fogva, hogy nem ágyásokban, nem a megtrágyázott anyaföldben, hanem egyszerűen az út szélén virít. Ott, ahol más növény fanyalogva csak vegetál, ő ott bontja ki pompás szirmait. Sőt, az az igazi otthona! Ott érzi jól magát! Ott van az ő helye! Ezért is nevezik németül „Wegwarte“-nak, szószerinti fordításban „útmenti őr“-nek, „útvigyázó“-nak...

    Egyrészt egyszerű, de mégis szép, tiszta, boldog gyermekkorom előtt tisztelgek! Ez illetve áldott családom, jó barátaim, nagyrabecsült tanítóim és tanáraim, kedves osztálytársaim, ismerőseim és falusfeleim, illetve híveim és tanítványaim formáltak azzá, aki ma vagyok! Köszönet nekik!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát„Harmadnapra feltámadt a halálból…“

    Napi Ima20 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    04
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát „Harmadnapra feltámadt a halálból…“

    Vannak pillanatok az életedben, amelyek olyan sötétek és szívszorongatóak, hogy azt hiszed: lelked egy sötét sírüregben fekszik...

    Vannak helyzetek az életedben, amelyek olyan kiábrándítóak és szörnyűek, hogy hetekig nem tudsz kikászálódni belőlük. Szíved ilyenkor végtelenül szomorú, és nem vagy képes semminek és senkinek sem örülni. Olyan érzés ez, mintha egy mély sírgödörben feküdnél...

    Vannak olyan napok az életedben, amikor – bár vakítóan kacag fölötted a nap, te mégis – mindent sötéten látsz, mert megoldhatatlannak tűnő dolgok nehezednek a lelkedre, és kétségek között vergődve nem találsz kiutat. Úgy érzed, halotti légkör vesz körül...

    Hol van ilyenkor Isten? – kérdezed.

    Szeretném, ha tudnád, hogy nem létezik egyetlen egy sírhalom sem, amelyről Isten ne tudna!

    Nincs egyetlen egy jeltelen sírgödör sem, amelyet Ő ne tartana számon!

    Sőt, az egész földön nem létezik egyetlen egy olyan sírüreg sem, amelyben valaki fekszik, és Ő ne vigyázna ott is poraira – vagy álmaira!

    És ez érvényes a lelki sírhantokra is!

    Isten mindegyik fölött ott tartja kinyújtva életosztó kezét!

    A te lelkivilágod „háromnapos“ sírja fölött is...

    Csak Ő nem azt ígérte, hogy életedtől minden sötétséget távol tart.

    Azt sem, hogy mindig elkerülnek majd a problémák és a bajok.

    Még csak azt sem, hogy nem kell szenvedned és néha-néha „meghalnod”.

    A sötétség, a szörnyű helyzetek, a szenvedés és a halál mind az élethez tartoznak!

    Isten rendezte ezt így!

    Nézd Jézust. Őt is szinte elnyelte nagycsütörtök éjszakáján a sötétség. Őt is szétzúzta nagypénteken a szenvedés. Ő is ott feküdt nagyszombaton a holtak birodalmában. De Húsvétvasárnap Isten feltámasztotta Őt – és kihozta a sírból!

    Isten azt ígérte, hogy veled lesz az élet minden pillanatában, minden helyzetében és minden napján.

    Isten azt ígérte, hogy veled marad életed minden útszakaszán.

    És Isten azt ígérte hogy, ha kell, akkor alászáll veled a lelki sírgödörbe is, amelyben – látszólag holtan – a „feltámadásra” vársz.

    Mert az Ő neve: „Veled vagyok“ – mindegy, hogy hol vagy és ott hogyan érzed magad!

    Jézus sírjának „három napra“ volt szüksége, ahhoz, hogy a feltámadás helyévé váljék.

    Vannak olyan élthelyzetek, amelyeknek több idő kell ehhez...

    De egyszer minden sírgödörnek vége lesz!

    Mert Isten előhoz és élővé tesz minden benne elhantoltat.

    Jézus halála és feltámadása óta ugyanis ami halott, az egyszer ismét fel fog támadni.

    Még a te halottnak tűnő örömeid is!

    Ezekkel a gondolatokkal kíván minden barátjának, rokonának és olvasójának áldott, békés, derüs, örömteli és meghitt Húsvétot,

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátÉnek férfihangra

    Napi Ima28 imádkozás /layout/img/logo.png

    Márc
    19
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Ének férfihangra

    Mindenik embernek a lelkében dal van,

    és a saját lelkét hallja minden dalban.

    És akinek szép a lelkében az ének,

    az hallja a mások énekét is szépnek.

    Babits Mihály: A második ének (1928)

    Valamikor régen egy gyermek szívében egy kis dallamocska született. Olyan finom volt, mint egy harmatgyöngyös pókháló, és olyan könnyű, mint a tavasz első napján az azúrkék égbolt. A gyermek úgy megörült a kis dallamocskának, hogy egyre ezt fütyörészte. Sőt, annyira gyönyörűnek találta, hogy amikor valami megfelelő ajándék után keresgélt a magasságos Úristen számára, ezt a dallamocskát akarta Neki adni. Felkereste hát Őt mennyei trónusán és azt mondta: „Uram, jóságos Istenem, fogadd el tőlem szerény ajándékul ezt a kis szívemből fakadt dallamocskát, hadd vidítson fel, valahányszor gondterhelt vagy!”

    A magasságos Úristen erre szélesen elmosolyodott és azt válaszolta: "Köszönöm gyermekem! Megtisztelsz ajándékoddal! Dallamocskád valóban nagyon szép, viszont még hiányos."

    A gyermek arca előbb elszomorodott, majd megadóan így szólt a magasságos Úristenhez: „Jó, Uram, tégy belátásod szerint!”

    Erre a magasságos Úristen megajándékozta őt a SZERELEMMEL.

    A gyermek visszatért a földre, és szívében csodálatos új érzések támadtak. Keresni kezdte lelke másik felét. S mikor megtalálta, úgy érezte, szívére tudná szorítani az egész nagy világot. A szerelem érzésére szívében a kis halk dallamocska harsogó melódiává változott. Első hallásra semmit sem veszített vidámságából, de muzsikája örvénylőbb, mélyebb és gazdagabb lett. Gyönyörűen csengett! A fiatalember folyton ezt dúdorászta. Sőt, annyira gyönyörűnek találta, hogy a magasságos Úristennek akarta ajándékozni. Felkereste hát Őt ismét mennyei trónusán és azt mondta: „Uram, jóságos Istenem, fogadd el tőlem szerény ajándékul ezt a szívemben szárnyaló melódiát, hadd örvendeztessen meg, valahányszor egyedül érzed magad!”

    A magasságos Úristen erre jóságosan elmosolyodott, és azt válaszolta: "Köszönöm fiam! Megtisztelsz ajándékoddal! Melódiád valóban nagyon csodálatos, viszont nem tökéletes, valami még hiányzik belőle."

    A fiatalember arca előbb elkomorodott, majd megadóan így szólt a magasságos Úristenhez: „Jó, Uram, tégy belátásod szerint!”

    Erre a magasságos Úristen megajándékozta őt a SZENVEDÉSSEL.

    A fiatalember visszatért a földre, és az emberek között férfivá érett. Küzdött, harcolt, minden nehézséggel szembeszállt, legyőzte a szenvedést, túlnőtt önmagán. Eközben a szívében élő melódia is megváltozott. Vidámságából – első hallásra – most sem veszített, de muzsikája ércesebb, érettebb, elgondolkodtatóbb és gyengédebb lett. A háttérből pedig minduntalan fel-felsejlett benne egy halovány bús melankólia. A férfi állandóan ezt énekelte.

    Sőt, annyira gyönyörűnek találta, hogy arra gondolt: ez már biztosan fog tetszeni a magasságos Úristennek! Ezért egy napon újból felkereste Őt mennyei trónusán és azt mondta: „Uram, jóságos Istenem, fogadd el tőlem szerény ajándékul ezt a dalt, amelyben szívem vére lüktet, hadd derítsen jókedvre, ha a földre tekintesz és közöttünk, emberek között visszásságot látsz!"

    A magasságos Úristen erre szomorkásan elmosolyodott és ezt válaszolta neki: "Köszönöm fiam! Megtisztelsz ajándékoddal! Zengő éneked valóban nagyon szép, viszont még mindig nem tökéletes, egy valami hiányzik belőle, egy utolsó ajándék, a legnehezebb!"

    A férfi arca előbb elborult, majd megadóan így szólt a magasságos Úristenhez: „Jó, Uram, tégy belátásod szerint!”

    Erre a magasságos Úristen megajándékozta őt a MAGÁNNYAL.

    A férfi visszatért a földre. Attól fogva, bár az emberek között élt továbbra is, a világ hangja lassan elnémult körülötte. Ő eközben egyre lényegrelátóbb, megértőbb és Istenrenézőbb lett. A magányban a szívében lakó ének megint megváltozott. Halkabban, változatosabban, sokszínűbben és emberségesebben zengett, mint annak előtte. Valóságos szimfóniává magasztosult. Benne lüktetett egy egész férfiélet sok-sok tapasztalata, és belefolyt az öregség magányának minden keserűsége, öröme. Lenyűgözően hangzott!

    Erre a magasságos Úristen leszállt a trónjáról, odalépett az ősz öreg férfihoz és azt mondta neki: "Köszönöm fiam! Most már tökéletes! Ilyen legyen minden férfi éneke!”

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya - Katáng barát SzentmiseFrankfurti Szent Erzsébet magyar kat. egyházközség

    Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    28

    https://youtu.be/xWNsrEl4Fok

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátSzavaink

    Napi Ima29 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    15
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Szavaink

    „Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.’’ Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!’’ Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult.” (vö. Mk 1,40-42)

    „Akarom, tisztulj meg!“ Három jézusi szó. A görög eredeti szövegben csak kettő: „Telo, katarisztéti!“ A latin fordításban is: „Volo, mundare!“ Mégis micsoda erejük van! A leprás meggyógyul és visszatérhet az életbe!

    Elgondolkoztál már azon, hogy hány szót ejtettél ki eddig a szádon? És vajon hányat fogsz még egész életeden át kiejteni? Ne törd magad a válasszal, senki nem tudja. Nem csak azért, mert nem tudjuk, meddig élünk még e világon, de azért sem, mert a szavakat embere is válogatja: mindegyikünknél különböző eredményre jutnánk. Vannak szófukar emberek, és vannak, akiből csak úgy ömlik a szó, mint a vízfolyás. Mi, papok – sajnos – ez utóbbi csoporthoz tartozunk, sokat mondunk, hisz hivatásunk is megköveteli. Én is a következő negyedórában kb. ezer szót fogok kiejteni (utánaszámoltam, és pontosan 1078). De jobb, ha nem számolod, inkább figyelj, mert nagyon érdekes témát „teszek szóvá”: a szavainkról fogok beszélni!

    Az első, amit róluk el szeretnék mondani az az, hogy nem mindegyik egyforma fajsúlyú. Vannak értékes, veretes szavaink, és vannak fölöslegesek, értéktelenek. A világ teremtésének története pl. a Szentírás kezdetén értékes, mert nem csak hitünk egyik alapigazságát, a teremtést fejtegeti, de a világirodalom gyöngyszemei közé is tartozik. Mégis tudod, hány szóból áll? Magyarul pusztán 615-ből. És a Katolikus Hitvallásunk, amelybe az egész emberiség eredete és megváltása van összefoglalva? 77-ből! A tízparancsolat pedig, amely – ha az ember tartaná magát hozzá – az egész világot jobbá változtatná, csupán 42 szót tartalmaz! Végül Isten – minden teljességében és szeretetében – mindössze egyetlen egy szóban mondta ki önmagát. Szava, Igéje megtestesült és közöttünk „lakozék”: Jézus.

    Ezzel szemben az EU a karamellacukorka forgalmazásával kapcsolatos rendelkezése 2911 szóból áll. Ez utóbbi példán láthatod, hogy vannak értékes és értéktelen szavaink...

    1. NINCSENEK azonban – és ez a második érdekes dolog, amit szavainkról tudnod kell! - ÜRES SZAVAK! A magyar nyelv ismeri ugyan az „üres beszédet”, az üres szavakról nem tud! Miért? Mert szerinte is szavainknak igenis mindig és minden esetben van súlyuk, még akkor is, ha ennek nem mindig vagyunk tudatában. Szavaink, amelyeket a nap folyamán kimondunk gyógyíthatnak, de rombolhatnak, felemelhetnek, de le is sújthatnak!

    Minden, amit mondunk, annak kimondhatatlan következménye van!

    Szavainknak súlya, hatalma van, sőt azt is mondhatnánk: szavaink maguk a hatalom! Szavainkkal sokkal több hatalmat gyakorolunk mások fölött, mint a kezünkkel. Dicséretes például, hogy ma a szülők már nem veréssel nevelik gyermekeiket. Viszont hányszor bántják a gyerekeket szavaikkal? Hány és hány házasságban repülnek a bántó, sértő szavak, amelyek jobban fájnak, mint akármi. És az nyer, akinek jobb argumentumai vannak, helyesebben, aki jobban (vagy többet?) tud beszélni...

    Istenem, mennyi hiábavalóságot beszélünk egyházközségeinkben is! Hányszor folytatunk önmagunkkal beszélgetéseket, amelyekkel sokkal károsabban befolyásoljuk jellemünk fejlődését, mint gondoljuk!

    Üres szavak tehát nincsenek!

    2. Léteznek viszont ROSSZINDULATÚ, BÁNTÓ SZAVAK! – Vajon miért ragadtatjuk el magunkat gonosz, mérgező, sértő, meggondolatlan szavakra, jóllehet a Szentírás nem egy helyen óv ettől? Ilyenkor szavaink olyanok, mint a tőr, a kard, a nyílvessző vagy akár a mérgeskígyó. Istenem, mennyi mindent mondtunk életünk folyamán akkor, amikor jobb lett volna, ha hallgatunk, vagy még jobb, ha valami felemelőt, bátorítót mondunk a sértő szavak helyett!

    Rosszindulatú, bántó, sértő szavainkra érvényes egy örök szentírási törvény: „Amit vetünk, azt fogunk aratni!” „Amit mondunk, az be fog következni!” „Amit várunk, azt fogjuk megkapni!” „Legyen úgy, ahogyan mondtad!” – szól az örök bibliai igazság! Ha nap, mint nap azon sopánkodunk, hogy milyen rosszul megy nekünk, rövid időn belül valóban rosszul fog majd menni! Ha gyermekeinknek folyton azt mondjuk, hogy nem lesz belőle semmi, akkor később valóban nem lesz belőle senki!

    Rosszindulatú, bántó, sértő szavaink olyanok, mint a méreg, és három embert mérgeznek meg: aki mondja, akinek mondja és akiről mondja!

    A legkárosabb azonban az, hogy nem lehet visszavonni őket! Ahogyan egy magvas mondás is mondja: „Három dolog nem tér vissza soha: a kilőtt nyíl, az elmúlt nap - és a kimondott szó!”

    Egy család a következő példával próbálta ezt meg gyermekeinek megmagyarázni. A szülők három kis tubus fogkrémet vásároltak - minden gyermeknek egyet, egyet. Este, amikor együtt ültek a családi asztalnál, azt mondták a gyermekeiknek: „Most az egyszer kinyomhatjátok a tubus tartalmát itt, az asztalabroszon!” A gyerekek hitetlenkedve néztek egymásra. Majd harsogva nekiláttak. Miután kiürítették a tubusokat, az apa előhúzott egy 10 eurós bankjegyet a pénztárcájából, és azt mondta: „Amelyikőtök először visszateszi a fogkrémet a tubusba, az kapja meg ezt a bankjegyet!” A gyerekek izgatottan próbálták kis ujjaikkal visszanyomogatni a fogkrémet a tubusba, de néhány sikertelen próbálkozás után feladták és csalódottan azt mondták: „Nem megy!” Mire az anya kifejtette: „A Szentírásban azt olvassuk, hogy szavainkkal pontosan ugyanez történik. Az egyszer elhangzott szavakat nem lehet egyszerűen visszavonni."

    3. JÓINDULATÚ SZAVAINK – Ami rosszindulatú szavainkra érvényes, az érvényes a jóindulatúakra is. Ha embertestvéremnek valami jót akarok tenni, akkor az csak akkor sikerül, ha előbb jószándékú, tiszteletteljes, elismerő szavakat mondok neki. Erre a legjobb példa Jézus Urunk!

    Ő a jó szavak embere volt. Ezért állandóan olyan emberek tűntek fel körülötte, akik elveszítették becsületüket, akiknek összetört az életük, akiket mások már rég kizártak, leírtak. Nála azonban, mert szóba állt velük, időt szánt rájuk, tanította őket, feléledtek, kinyíltak, ismét remek emberekké váltak, mert Jézus azt mondta nekik minden gesztusával, szavával és cselekedetével: „Megértlek, szeretlek, elfogadlak.” És aki őszinte szándékkal közeledett Jézushoz, az új életerővel távozott tőle. Mivel Jézus ilyen jó volt, mindig volt ideje szép beszélgetésekre. Nikodémus számára, aki őt egy éjszaka kereste fel, épp úgy, mint a pogány kafarnaumi századosra, akinek fia halálán volt, vagy a szamariai asszonyra a kútnál, akinek házasélete négyszer is tönkrement. De volt ideje a kitaszítottak és a lenézettek számára is. Jézus Urunk senkit nem írt le! A mai evangéliumban szereplő leprást sem! Jézus Urunk szája mindig tele volt jóindulatú, bátortó, vigasztaló, felemelő szavakkal!

    Ha minduntalan jó szavakat mondanánk, azok szívünket egyre jobbá tennék, átalakítanák olyanná, hogy belőle mindig másokat felemelő, bátorító szavak forrásoznának.

    Ha a jó szavakat begyakorolnánk, akkor bennünk is elindulna egy láncreakció, egy pozitív lavina. Mert a jóindulatú szavak sem üres értéktelen szavak, hanem mindig megteremtik és végbeviszik azt, amire Isten küldte őket.

    Még egy utolsó szó!

    Egy kiejtett szavunk sem marad következmény nélkül! Ezért érdemes rájuk vigyáznunk! Mert:

    általuk rombolunk, vagy építünk,

    káromolunk vagy áldunk,

    másokat csüggedté tehetünk vagy bátoríthatunk,

    megalázunk vagy felemelünk.

    Isten azért adta nekünk a szánkat és benne a szavakat, hogy Őt velük dicsérjük, magasztaljuk és áldjuk, embertársainkat pedig felemeljük!

    Ha ezt tesszük, akkor szavainknak súlyuk és értékük lesz itt a földön, de oda át a túlvilágon is.

    Mert üres szavak – azok nincsenek!

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátA BOLDOG HÁZASSÁG HÉT FORRÁSA (Folytatás)

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    12
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát A BOLDOG HÁZASSÁG HÉT FORRÁSA  (Folytatás)

    4. Tapintatosnak, bölcsnek és találékonynak lenni

    A boldog házastársak – különösen kényes esetekben – mindig találnak bölcs megoldásokat arra, hogy egy - akár indulatosnak induló - beszélgetés során is mindent elmondhassanak egymásnak, és hogy a partner teljesen rájuk figyelve meg is hallgassa őket. Kijelölhetnek pl. egy tárgyat, amelyet nagyon "forró témák” esetén szimbolikusan elővehetnek, és ez mindkettőjük számára azt jelenti: "Most én szeretnék beszélni, hallgass meg, kérlek." Meghatározott idő elteltével aztán majd szerepet cserélnek.

    Arra is rájönnek, hogy fontos megtanulni: kellő időben hallgatni tudni. Hallgatni és idejében elhallgatni. Az ilyenkor gyakorolt türelem elsimítja az indulatokat, elejét veszi a vitáknak és lakatot tesz az ingerült szavak elé. Ha így tesznek, előbb vagy utóbb mindig együtt fogják tudni oldani a dolgokat.

    Ismerek házasokat, akik egy-egy gyertyát raknak az éjjeliszekrényükre, és ha valami nagyon nehéz dolog nyomja egyikük szívét, amelyről nem tud beszélni, akkor meggyújtja a partner gyertyáját. Így az tudja, hogy valami nyomja a másik szívét, s mielőtt lefeküsznek, igyekeznek megbeszélni a kényes problémát. És ha akkor este nem is mindig sikerül, de másnap biztosan...

    5. Mindig nyitottnak lenni a partner felé

    A boldog házasok, ezt is megfigyeltem, abban is találékonyak, hogy egymás iránti érzelmük ne sekélyesedjen el vagy ne váljék rutinná. És ez szerintem a boldog házasság ötödik forrása. Hogy egy modern képet használjak: mindig „online” vannak, mindig nyitottak a partner felé! „Mindig kapcsolatban maradni"! - ez teremt közöttük igazi mély intimitást.

    Pillantásaik, szavaik, gesztusaik és cselekedeteik folyton azt sugallják, hogy a partnerüket szemmel tartják, figyelemmel kísérik: „Te állsz az első helyen az összes látható dolog közül!” Ebből természetesen következik majd az a vágy, hogy minden dolgot együtt tegyenek, egymásnak örömet okozzanak: együtt főzzenek és étkezzenek, együtt kávézzanak vagy este egy pohár bort megigyanak, együtt sétáljanak, hallgassanak zenét, filozofáljanak, tréfálkozzanak, olvassák a Szentírást...

    Természetesen az idők során a házastársaknak azt is meg kell tanulniuk, hogy a házasság nem aranykalitka! A partnernek – mint minden embernek! – szüksége van „szabad terekre”, „szabad helyekre”, azaz olyan lehetőségekre, ahol egyéniségüket, belső értékeiket kibontakoztathatják (szabadidő, jóbarátok, hobbi), hogy ne sekélyesedjenek el, vagy ne váljanak egyoldalúakká. Ellenkező esetben sem a partner, sem önmaguk nem lesznek igazán boldogok! Az igazi házasság nem föltétlenül az áldozatra épít, sokkal inkább az egészséges és ésszerű kompromisszumokra!

    Tehát mindig nyitottnak lenni egymás felé! Az antennákat egymás irányába fordítani! Egymásra figyelni! Ez az állandó törődés úgy egymáshoz köti majd a házastársakat, hogy valóban egy feloldhatatlan életszövetségben egyesülnek egymással!

    6. Mindig nyitottnak lenni a környezet felé

    A boldog házasok folyton gazdagítják kapcsolatukat azzal is, hogy közös terveket kovácsolnak, álmokat szőnek és mindig közös – nemes – célokhoz igazodnak.

    Ha Andrej Rublev Szentháromság ikonját nézi az ember, a három személy olyan szeretetteljesen néz egymásra, mintha egy asztal melleti baráti megbeszélésen lennének. Pedig épp megváltják a világot és benne az emberi nemet! Nem magukat, hanem egymást nézik! Nem magukkal, hanem – együtt, közösen – másokkal törődnek!

    A keresztény házasok „asztal melletti beszélgetéseinek” is ilyeneknek kell lenniük! A mindennapi saját gondok mellett – „világot megmentő” témákról is kell, hogy szóljanak. Azaz nem csak önösen egymást kell bámulni, még csak elszigetelődniük, elzárkózniuk sem szabad, hanem nyitniuk kell a környezetük felé, oda kell fordulniuk a mellettük élő embertársakhoz is! Küldetésük arra is szól, hogy őket is meg kell ajándékozniuk a bennük támadt isteni szeretettel! Különösen a hétvégeken! Jézus Urunk tanítása értelmében gyakorolniuk kell az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit: látogatni a betegeket, vígasztalni egy gyászoló családot, vagy segíteni a ház körüli munkában egy nagycsaládos anyukának, és így tovább.

    Ezért is van minden jó keresztény házasságban olyan nagy szerepe a vasár- és ünnepnapoknak: ezeken lehet a hétköznap megbeszélt „világmegmentő” ideálokat, álmokat és terveket konkrétan megvalósítani!

    7. Együtt imádkozni

    Az ima összekapcsol Istennel és egymással. Az imádságban az ember - különösen a házasok! - megnyílnak a végtelen Isten előtt, és így megtapasztalják azt, hogy az egymással való legszorosabb kapcsolat sem minden: létezik egy az övékénél még nagyobb Szeretet! Isten szférája veszi körül őket, és biztonságot ad nekik. Elviselhetővé teszi az őket körülvevő világ – házastársi, családi, baráti, munkahelyi – kapcsolataik megannyi problémáit. Különösen a házastársi szeretet korlátainak (féltékenység, önzés, fölösleges vita, ingerlékenység) megtapasztalása akár ugródeszka is lehet annak a Szeretetnek a felfedezéséhez, amely korlátlan, mindig ad, mindig megbocsát, mindent elvisel, és ami örök. Ez – szerintem – az igazi boldog házasság hetedik forrása!

    Tóbiás könyve az Ószövetségből arról számol be, hogy Tóbiás és választottja, Sára, mielőtt egymásnak ajándékozták magukat, együtt imádkoztak (Tob 8, 1–9). Imájuk egy csodálatos hálaadó imádság elsősorban egymásért, azután azért a ragyogó ötletért, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette meg az embert.

    Az ima, vagy másképp kifejezve: az Istennel való bensőséges kapcsolat a partnerrel való kapcsolatot is magasabb nívóra helyezi! Akik együtt imádkoznak, azok intimebben, bensőbben kapcsolódnak egymáshoz lelkileg is – és testileg is! Azok, akik tudják, hogy a házasság isteni küldetés, testi szerelmüket is magasabb hivatásnak tartják. A szerelmi együttléteik már nem csak a test ösztönös vágyaiból, hanem ebből az isteni parancsból forrásoznak: „De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.” (vö. Mk 10,6-8). A testi szerelem tehát a házasság lelkiségéhez tartozik! Isten akarta ezt így! Ő nem ellensége a testi örömnek sem, nem is vetekszik vele, hanem megáldja, megszenteli, és termékennyé teszi azt! Azok a házastársak, akik együtt imádkoznak, és Isten akarata szerint szeretik egymást testileg, nagy zömmel együtt is maradnak az élet viszontagságai között, és ezekhez minden szükséges kegyelmet megkapnak Istentől.

    Aki pedig partneréért naponta egy tizedet elimádkozik a rózsafüzérből, az előbb-utóbb meg fogja tapasztalni, hogy Szűz Mária vigyáz a szívük egységére, különösen válságok idején!

    Talán első látásra úgy tűnik, hogy ennek a fenti 7 forrásnak a gyakorlati haszna csekély, talán tanításának értékét sokan ugyanolyan kevésre becsülik, mint a víz értékét. Aki viszont rendszeresen felkeresi ezeket a „vízforrásokat” és merít belőlük, az hamarosan meg fogja tapasztalni, hogy "házasságának nagy kőedényei" folyamatosan színültig lesznek, és tartalmukat Jézus nap, mint nap az öröm és a boldogság finom borává fogja változtatni.

    Sőt, mi több, kis családját a "házassági csatározások" messze elkerülik. Noha néha ő is izzadni fog, mint a kánai menyegzőn izzadtak a szolgák, mert naponta megtölteni a kőedényeket nem lesz könnyű neki sem! De az új bor íze, amelyet Jézus ad majd neki, minden erőfeszítést kárpótol, és a fáradság közepette is tartós, igazi boldogsággal ajándékozza meg.

    Ezért a Házasság Hete apropóján minden fiatal és idős keresztény házastestvért arra akarok buzdítani, hogy: "Töltsétek meg a kőkorsókat, és az Úr majd kegyelemmel tölt el Titeket!", és kívánok Nektek sok-sok boldogságot! Papi áldással és szeretettel,

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátA BOLDOG HÁZASSÁG HÉT FORRÁSA

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Feb
    09
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát A BOLDOG HÁZASSÁG HÉT FORRÁSA

    A Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközségben teljesített szolgálatom alatt mintegy 200 jegyespárt készítettem elő a házasság szentségére. Igyekeztem nekik mindig valami újat, érdekeset és hasznosat mondani. Egyrészt mert meg voltam győződve arról, hogy a jegyesoktatás életbevágóan fontos, hisz a jegyeseknek tudniuk kell, mit tanít Jézus és nyomában a Katolikus Egyház a házasság szentségéről. Másrészt pedig köztudott – s ebben nekem nem csak a teológusok és pszichológusok, de maguk a házasok is igazat adnak! –, hogy a házassággal soha sincs kész az ember: minden reggel újra és újra kell kezdenie a tanulást...

    Most a Házasság Hete alkalmával – felkérésre – megpróbálom hát összefoglalni mindazt, amit az elmúlt évek tapasztalata bennem a boldog házassággal kapcsolatban összegyűjtött. Ehhez keretnek, a Kánai menyegzőről szóló szentírási részt (vö. Jn 2,1-12) választottam. János evangélista, aki maga is jelen volt az esküvőn, elmondja nekünk, hogy a menyegzőre Szűz Mária, Jézus és az apostolok is hivatalosak voltak. Majd arról ír, hogy a lakodalmon egy elég kínos dolog történt: elfogyott a bor! Jézus azonban segít a helyzeten.

    Számomra a történetben most a szolgáknak Jézusba vetett mélységes hite és bizalma, illetve ezek folyományaként a verejtékes munka a fontos, amivel megtöltik a hat nagy kőedényt. Jézus ugyanis azt parancsolja nekik, hogy az egyenként 100-100 literes amfórákat töltsék meg vízzel. A valóság azonban az, és ezt a szolgák is észrevették s talán egymás közt szóvá is tették, hogy nem a víz, hanem a bor fogyott ki, mégis megteszik azt, amit Jézus parancsol nekik. Az egyenként 15 literes merítő vedrekkel 40 alkalommal kellett a kúthoz menniük és vissza, ahhoz, hogy a kőedényeket színültig megtöltsék – és bennük a csoda megtörténhessen!

    A történet szemmel láthatóan azt akarja kiemelni, hogy egyfelől a csodához emberi közreműködésre van szükség. Másfelől pedig, hogy ha a házastársak Jézus elé viszik egymás iránti érzéseiket, legyenek azok bármilyen hiányosak, szerények, hétköznapiak, Ő bizalmukat, jószándékukat, hitüket megáldja és boldogsággá változtatja!

    Ennek az írásnak a tárgya: hogyan tölthetik meg a házastársak az edényeiket „vízzel”?

    Válaszom: van a boldog házasságnak hét jó forrása, azokból! Ha a házastársak ezeket fellelik, akkor állandóan lesz elég „vizük”, amelyeket majd Jézus mindig a kölcsönös szeretet és boldogság borává változtatja.

    A hét forrást én a következőkben határoznám meg.

    1. Örömet szerezni a házastársnak

    Boldogok akkor lesznek a házastársak, ha tudatában van annak, hogy Isten őket egymás számára gazdagító ajándéknak szánta. Ha ezt meggondolják, akkor nem lesz nehéz egymás számára kisebb-nagyobb örömet szerezni, akár naponta többször is.

    Egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban azonban – számtalan visszajelzésből tudom! – nem mindig könnyű. Hogyan kell az „egymás-számára-örömet-szerezni” szokást begyakorolni? Úgy, hogy minden lehető alkalommal azt kérdezem meg magamtól: „Vajon amit most mondok vagy teszek, örömet okoz-e a partneremnek, vagy csalódást, sértést, bosszúságot, fájdalmat?” És ha erre a kérdésre az esetek többségében majd igennel tudok válaszolni, akkor kifejlődik bennem a figyelmes jóakaratú szeretet. Ez pedig tudvalevő, hogy a mások szívéhez vezető ajtónak a kulcsa!

    Hadd illusztráljam egy nem mindennapi esettel! Egy fiatalember menyasszonya számára a következőket találta ki. Amikor Ausztráliában volt egy hónapig, hogy az ottani Katolikus Világifjúsági Találkozón részt vegyen, úgy szervezte meg, hogy szíve választottja, aki otthon maradt, minden nap kapott vagy egy levelet, vagy egy kis ajándékot. Minden napra egy ajándék! Ez a boldog házasság első forrása!

    Te is begyakorolhatod! Ne habozz! Partnered iránti szeretetednek és a boldog házasságotoknak egyedül csak a fantázia és találékonyság szab határt!

    2. A házasságot saját rituálékkal ápolni

    Azt is megfigyeltem, hogy a családi rituálék (minden családban más és más!) és a szeretet apró gesztusai mennyire erősítik a kapcsolatot, mert mély, vonzó érzéseket ébresztenek a partnerekben és ápolják az egy életre szóló összetartozás tudatát. A rituálék kezdődnek azzal, ahogyan reggel és este köszöntik egymást. Ha egyikük reggel szó nélkül megy el a munkába, vagy este hazajön, (most, a homeoffice idején szobájából előjön...) s először a kutyát köszönti, aztán bekapcsolja a a televíziót, majd csak utána szól partneréhez, és akkor is így: „Na, mi a vacsora? Gyorsan kell ennem, mert ma még egy videókonferenciám van...", ebből halálbiztos, hogy nem alakul ki egy boldog házasság!

    Fontos tehát, hogy a házastársak olyan sajátos rituálékat találjanak ki, amelyek újra és újra képesek bennük felkelteni az első szerelem érzését! Az ilyen rituálékhoz tartoznak a becenevek, a sajátos, egyedi „mosoly-jelek” (smiley-k), épp úgy, mint a mindennapi telefonbeszélgetések, apró üzenetek akár levélke akár e-mail vagy wathsapp formájában, vagy ölelések, símogatások, illetve a születésnapok és a különböző családi évfordulók saját szokások szerinti megünneplése...

    3. Egymással nyíltan és őszintén beszélni

    Hosszú papi életem alatt volt alkalmam megfigyelni azt is, hogy a boldog házastársak titka – harmadszor – az, hogy sikerült az évek folyamán a maguk számára egy olyan „külön kis fészket” teremteniük, ahova – csak ketten! – visszahúzódhattak. Ott levethették a mindennapi különböző feladatok és elvárások által rájuk kényszerített maszkokat; azok lehettek egymás színe előtt, akik valójában voltak, és egymásnak félelem nélkül elmondhatták érzéseiket, vágyaikat, elvárásaikat, csalódottságukat, problémáikat, és minden mást, ami a szívükben időről-időre összegyűlt.

    Milyen égi ajándék az a partner, aki társát gyengeségében és törékenységében is elfogadja olyannak, amilyen!

    Hát ezek lennének azok a források (egyelőre csak három), amelyekből bőségesen lehet vízet meríteni ahhoz, hogy a házastársak azokat Jézus elé tegyék, Aki aztán finom, boldogító, örömet ajándékozó borrá változtatja majd őket.

    (Folyt. köv.)

    Imre atya

    2021-02-09.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátTéli arcok

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    25
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Téli arcok

    Ha a Heilbronn melletti Nordheimot Neipperg irányába elhagyod, akkor egyből feltűnik a Heuchelberg. Nem is annyira magassága miatt híres (legmagasabb pontja csak 353 m!), hanem mert rajta ameddig a szemed ellát, mindenütt csak szőlő és szőlő... A Rolf család itt termeli messzeföldön híres borait: a Lembergert, a Pinot Noirt, a Samtrotot, a Késő Bordóit és az Acolont. A máskor gazdagon termő szőlőtőkéken termést most hiába keresel. Leveleik is mind lehulltak. A venyigéket vastag zúzmara takarja. Hideg tél van deres reggelekkel, kopasz szőlőtőkékkel és bánatos fákkal. A hegy tetején álló kilátó is csak vakoskodik a ködben.

    Mélabúsan ropog a hó a lábam alatt. Az anyaföldet fürkészem. Kérge kemény és fagyos. Arca szomorú és kietlen. Tekintete üres és befelé forduló. Öle rideg és terméketlen. Szinte mindenütt fehér szemfedőként borítja a hó. Azt hinnéd, hogy meghalt. A látszat azonban csal!

    Hisz amikor a tavasz első napsugara végigsímogat rajta, máris felszínre kerül az a sok drága kincs, amelyet télen ölében, a felszín alatt féltékenyen rejtegetett.

    Elegendő egy kis langymeleg fuvallat kikeletkor, amely végigcirógatja arcát: vonásai egy szempillantás alatt kivirulnak, megszépülnek és megfiatalodnak. Tekintete pedig csillogó lesz, mint a fiatal szerelmesek szeme.

    Elégséges egy kis nyárelői lágy szellő, amely a tincseibe kap, és tüstént milliárdnyi virág fon hajába koszorút. A fái pedig rögvest életre kelnek, és rövig idő alatt élettől duzzadó rügyeket hajtanak.

    A tél elrejtett csodáinak a tavasz a szorgos kincskeresője és szerencsés megtalálója!

    Ha figyelmesen járod az élet útját, minden nap találkozol olyan emberekkel (nem egyszer a hozzád legközelebb állók között is!), akik látszólag halottak.

    Arcuk sápadt és beesett, szemük üres és befelé forduló, tekintetük komor és aggódó, hátuk hajlott és megroppant, ajkuk néma és hangtalan, kedvük szomorú és nyomott. Lelkileg halottnak látszanak.

    Hogyan segíthetnél rajtuk?

    Először is fogadd el, hogy bennük most tél van! Ki tudja, mi dúl szívükben? Milyen ólomsúllyal nehezedik lelkükre az a teher, amit az élet most a hátukra rakott? Ki tudja, mennyi belső energiát rabol el tőlük az a gond, probléma, kilátástalannak tűnő helyzet, amelyet nem tudnak kezelni illetve megoldani?

    Azután ne akard őket minden áron – olcsó szófordulatokkal, vagy felszínes közhelyek idézgetésével – megnevettetni! Az élet ugyanis nem mindig kacagó tavasz vagy verőfényes nyár! Tél is van benne! Sokszor igen kemény tél!

    Óvakodj attól is, hogy problémájukat alábecsüld vagy általánosítsd! Hisz – és ez a természetes! – mindenkinek a saját maga baja a legnagyobb és a leghúsbavágóbb!

    A kiváncsiskodás sem célravezető! Ne kérdezősködj hát fölöslegesen, ne akard fájdalmuk minden részletét ismerni! Mert nem a sok tudnivaló segít a gyógyulásban, hanem az együttérző, sokszor szótlan türelem!

    Végül ne oldódj fel a sajnálkozásban sem, mert ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy előbb utóbb ugyanabba a mély érzelmi gödörbe esel, amelyikben ők vannak! És akkor végképp nem tudsz rajtuk segíteni!

    Mit tegyél hát?

    Egyszerűen csak maradj mellettük! Olykor-olykor szótlanul öleld meg őket! Ezzel jelezd nekik: nem érted ugyan helyzetüket; szomorúságuk igazi mélységét nem tudod átérezni, a nagy terhet sem tudod levenni vállukról, de mellettük állasz! Számíthatnak veled, támaszkodhatnak rád! Van egy biztos fogódzó pont, amely mostani helyzetükben életfontosságú kapaszkodót nyújt nekik!

    Légy Te számukra a napsugár, amely ha végigsímogat rajtuk, újra életre kelnek.

    Légy Te a meleg fuvallat, amely ha végigcirógatja arcukat, kivirulnak, megszépülnek és megfiatalodnak, tekintetük pedig újfent csillogni fog, mint a fiatal szerelmesek pupillája!

    Légy Te a lágy szellő, amely fürtjeikbe kap, és nyomában a jókedv ismét kibomlik, mint a virágok, s az életkedv kirügyezik, mint a fák!

    Legfőképp azonban imádkozz értük, hogy Isten virrasszon fel végre enyhe tavaszt rájuk!

    Ha így teszel, akkor majd "kincset" találsz a téli arcok mögött, és részese lehetsz egy-egy lélek csodálatos újjászületésének!

    Minden embernek szüksége van a télre!

    Neked is!

    Talán, hogy a megoldatlannak látszó helyzetek közepette észrevedd azt az új utat, amelyet Isten mutatni akar neked.

    Talán, hogy a legyőzhetetlennek tűnő nehézségek miatt támadt szomorúság során a benned támadt űrt valami értékesebbel töltsd ki.

    Talán, hogy a súlyosnak látszó problémák ideje alatt a kegyelem fényében megtaláld a szántóföldedbe elrejtett és időközben elfeledett megannyi kincsedet.

    Mert a Te „téli arcod” mögött is igen sok értékes „kincs” van elrejtve, amelyet – valamiképp és valaki által, a kellő időben – felszínre hoz majd Isten tavaszi napsugara!

    Imre atya

    A kép lelőhelye: https://meine.stimme.de/.../schwindender-schnee-am...

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátMerj nagyot álmodni!

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    15
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Merj nagyot álmodni!

    Kápráztatón szép volt. Épp vizet hozott öreg édesapjának a patakból, amikor az arra vadászó fiatal herceg észrevette, leszállt a lováról, belenézett égszínkék szemébe, megsímogatta ébenfekete haját, odaadott neki magáról egy kis miniatür arcképet s azt mondta neki: „Várj, míg utánad nem jövök!” Telt-múlt az idő. Ő várt és várt! Udvarlóit mind kikosarazta, mert várta a herceget. Hosszú évek után ébenfekete haja őszbe csavarodott, égszínkék szeme megfakult, csak szívében nem aludt ki még a vágy tüze. Egy napon összecsomagolt hát, cókmókját felrakta kis teherhordó állatára, és felment a királyi palotába. Amikor ajtót nyitottak neki és meglátta a trónon ülő herceget, általvetőjéből elővette a képet, amelyet annyi éven keresztül hordozott magánál, odatartotta a hercegnek és elmondta élettörténetét. A herceg ránézett, és szánakozva azt mondta neki: „Ne haragudj, nem ismerlek!”

    Biztosan élnek még benned olyan álomképek, amelyeket folyton visszasírsz. Azt gondolod róluk, hogy ha megvalósultak volna, akkor ma minden másképp, jobban alakul...

    Talán egy régi fiúra vagy férfire gondolsz, talán egy régi lányra vagy nőre...

    Talán még mindig egy kedvenc foglalkozást vagy hivatást gyászolsz magadban...

    Talán egy valamikori eseményt siratsz vissza, amelyről most azt gondolod: életed nagy lehetősége volt, s te elszalasztottad.

    Talán egy hajdani alkalmat emlegetsz folyton, amelyet más elorzott előled, s te ezért mind a mai napig neheztelsz rá.

    Ismerem ezeket a csalóka múlt-képeket, fantomokat, lidércfényeket.

    Istenem, valóban tudnak néha fájni!

    Pedig nem sajnálnád őket, ha tudnád, hogy mennyi kárt okoznak Neked. Mennyi energiát rabolnak el tőled. Mennyire visszahúznak előrehaladásodban. Mennyire akadályai a boldoggá válásodnak.

    Koloncok, s Te mégis csüngsz rajtuk, és nem engeded el őket, hanem két kézzel görcsösen kapaszkodsz beléjük.

    Ezek a lidércfények rászednek, mert miközben siratattnak veled valamit, ami igazából soha nem volt a tied, és amiről nem tudod bizonyossággal, hogy boldoggá tett volna-e vagy sem, nem tudsz kellő időt szentelni a jelennek. Az meg eliramlik, és homokként kicsordogál ujjaid közül - az élet.

    Ezek az illúziók félrevezetnek, mert nem is veszed észre, hogy szirénhangjukat követve folyton a múltban élsz!

    Ébredj hát! Hagyd őket! Ne kövesd lidércfényeiket!

    Ülj le és vizsgáld meg: Milyen célt akarsz elérni ebben az esztendőben? Mert vannak még, amelyek csak rád várnak! Még nem álmodtad végig minden álmodat!

    Ennek kapcsán annak is utána eredhetnél ismét vagy végre, hogy mi Istennek veled kapcsolatos terve? Szíved legmélyébe ugyanis már rég megírta hivatásodat! Csak felszínre kellene hoznod!

    Aztán ha megfogalmaztad nemes célkitűzéseidet, akkor azt is gondold át: milyen lehetőségeid vannak elérésükhöz? Isten mindig ad Neked lehetőségeket, sokszor olyanokat, amelyekre eddig nem is figyeltél fel!

    Ha pedig összes lehetőségeidet felmérted, akkor már csak egy utolsó kérdésre kell megkeresned a választ: milyen eszközök állnak a rendelkezésedre? Isten - mint mindenkinek! - Neked is adott eszközöket! Talán nem is akármilyeneket!

    Végül ha minden együtt van – cél, lehetőségek, eszközök –, akkor vágj neki bátran az útnak , és meglátod, hogy Isten segítségével – Aki ha bezár egy ajtót, mindig kinyit egy ablakot! – meg fogod találni boldogságodat!

    Ebben az esztendőben is!

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátA törött szárnyú angyal

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    08
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát A törött szárnyú angyal

    Rajta kívül a Karácsony utáni hulladékkirakodást kedvelők már szinte mindent elvittek. Ő még ott állt egy értéktelen szakadozott ülőkéjű széken. Valamikori tulajdonosában még volt annyi tisztelet, hogy nem dobta a földre. Hosszú, fodros, krémszínű ruhájából csak itt ott villant elő valamiféle csillogó dísz. Fejét a kezében lévő mandolinra hajtotta, hogy jobban hallja a dallamot, amit játszik. Arcából alig látszott valami, annyira belepte a por és a piszok... 
    Talán ez még nem lett volna olyan nagy baj, de sajnos az egyik szárnya is le volt törve... 
    Ugyan kinek kell egy törött szárnyú karácsonyi angyal? – gondoltam.
    Mégis hazavittem és megtisztítottam. Most tűntek elő fájdalmasan szelíd arcvonásai! Szemei merengően néztek előre egy pontra, talán a jászolban fekvő Kisdedre. Mintha ő sem tudná egészen felfogni Isten emberré levésének nagy titkát. Csoda? Hisz ki értheti meg ezt? A Magasságos, a Fenséges, a Mindenható, a Teremtő Isten a törékeny emberteremtményének alakját ölti fel, hogy így fejezze ki iránta való végtelen nagy szeretét. 
    Ahogyan tovább tisztítottam az arcát, akkor láttam, hogy a törött szárnyú angyal ajkai zárva vannak. Nem énekel! Egy hangot sem ejt ki! Sőt, ajkai lefelé konyulnak!
    Már-már csalódottan vissza akartam vinni a szakadozott ülőkéjű székre, amikor váratlanul eszembe jutott egy régi középkori legenda, amely szerint a betlehemi angyalok egy része valóban nem énekelt, hanem csak játszott valamilyen hangszeren. Noha mandolinjukat, lantjukat és hárfájukat pengetve magasztalták és dicsőítették Istent, mert Fiát az emberek megváltására a földre küldte, de szájukat egy hang sem hagyta el! 
    Miért? Mert Isten felfedte előttük emberré lett Szent Fia, Jézus Krisztus titkát: nem fogadják be, elutasítják, üldözni fogják, szenvedni fog, sőt keresztre feszítik. Az angyaloknak, mondja a legenda, szüntelenül ott dobolt a fülükben ez a misztérium, amelyet később az egyik apostol, János, így fogalmazott meg: „A (Messiás a) tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11) Minduntalan erre kellett gondolniuk, ezért szép angyalajkukról lefagyott az ének.
    Mikor gondolatban ide jutottam, belém villant a kérdés: Vajon mit érezhetett Isten, amikor elhatározta, hogy Szent Fiát a földre küldi, pedig tudta azt, hogy az emberek egy jó része nem fogja majd befogadni Őt?
    Mit éreznél, ha szüleid – noha mindig engedelmes voltál irántuk, igyekeztél kedvükbe járni, szót fogadni nekik, minden kérésüket teljesíteni – egy napon minden ok nélkül azt mondanák Neked: „Kerülj kijjebb!” 
    Mit éreznél, ha szerelmed – bár ragaszkodásodnak és őszinte érzelmeidnek számtalan jelét adtad iránta – gúnyt űzne titkodból, vallomásodat mások szájára adná, érzelmeidet kinevetné, sőt lelketlenül azt mondaná Neked: „Nem kellesz!”
    Mit éreznél, ha gyermekeid – holott Te szülted őket, szeretted, nevelted, ápoltad, gondoztad, éjt napallá téve mindent megtettél fizikai, szellemi, lelki előrehaladásukért – egy napon azt mondanák Neked: „Nincs rád szükségünk!”
    Mit éreznél, ha hitvestársad – annak ellenére, hogy Te mindenedet neki adtad: fiatalságodat, szépségedet, legszentebb érzelmeidet, hűségedet, szívedet, lelkedet – egyik napról a másikra felcserélne valaki mással, és azt mondaná Neked: „Meguntalak, mást keresek magamnak!” 
    Mit éreznél, ha barátod, barátnőd – annak dacára, hogy ha lelki békére, bizalomra, jótanácsra és eligazító szavakra vágyott, Tőled mindig megkapta; ha bajban volt, Te voltál az első, aki ott termett és az utolsó, aki elment – egy nap szó nélkül hátat fordítana Neked, és azt mondaná: „Ne keress többé! Nincs rád szükségem!”
    Mit éreznél, ha az emberek, akikkel kapcsolatban vagy – jóllehet igyekszel hozzájuk mindig egyenes, becsületes, tisztességes, szeretetteljes, derűs, nyájas, segítőkész lenni – nem csak, hogy nem értékelnék fáradozásaidat, de még ki is zárnának maguk közül azt mondva: „Nem ismerünk!”
    Megérted most már a törött szárnyú karácsonyi angyal hallgatását?
    Megérted most már, hogy Istennek a legnagyobb szívfájdalom a felkínált és visszautasított szeretete? 
    Ha igen, akkor a legfelfoghatatlanabbat még mindig nem mondtam el Neked. 
    Azt, hogy Ő mindezek tudatában mégis eljött, 
    emberré lett érted, értem, mindenkiért,
    és mindezek ellenére határtalanul szeret Téged is, engem is!
    Sőt, minden egyes embert! Még azokat is, akik nem szeretik Őt!
    A törött szárnyú angyalt egyébként a jászolhoz legközelebb tettem, hogy mindig eszembe juttassa: „A (Messiás a) tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11). Vajon én befogadom-e?

    Imre atya
    2021. január 8.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátA kis fekete csillag...

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    25
    Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát A kis fekete csillag...

    Az Úr mély lélegzetet vett, majd aranybotjával - az ég egyik végétől egészen a másikig - kanyarított egy irdatlan vonalat, és olyan hangosan, hogy beleremegett az egész világegyetem, ezt dörögte: „Legyen világosság!” Hirtelen a látóhatár fölött olyan fényesség támadt, hogy a galaxis minden zegzúgát napallá tette, és még a szálldogáló millió apró kis porszemek is fényes szentjánosbogárhoz kezdtek el hasonlítani. A látóhatár alatt viszont még teljes sötétség honolt. Egyik szögletében alig észrevehetően ott aludt az Úr dédelgetett álma: a Föld. Rá különösen vigyázott. Látszott boldog arcán, hogy valami nagyot akar vele – később. Most még puszta volt és kietlen, óriási völgyeit vakhomály borította, csak vizei fölött derengett halk, sejtelmes fény. Az Úr igen csak meg lehetett elégedve az ereménnyel, mert alkonyatkor széles mosollyal vetette magát hátra fényes heverőjén, és elaludt.

    Másnap újabb ötlete támadt. Ismét elővette aranybotját, suhintott vele egy nagyot, mire egy szempillantás alatt létrejött az égbolt. Áttetsző volt, vakítóan fényes és a szivárvány minden színében pompázott. Úgy szikrázott, mint valami ezer darabra széthulló tükör, amelyre a fényes nap sugarai esnek. És olyan hatalmas, hogy beborította az egész világegyetemet, és - mint egy csodálatos reggeli harmatos pókháló - az ég egyik sarkától a másikig feszült. Az Úrnak újfent nagyon tetszhetett, amit alkotott, mert halkan fel-felkuncogott a boldogságtól, sőt még álmában is egész éjszaka mosolygott...

    Harmadnap sokáig töprengett, mielőtt munkához látott. Az angyalok már aggódtak, hogy nem teremt semmit. Egyszerre azonban hirtelen felugrott a trónusról és újból elővette aranybotját. Az angyalok még a lélegzetüket is visszafojtották. Ugyanis ezúttal nem az ég felé suhintott, hanem a Föld fölé fordította aranybotját. Olyan gyengéden, mintha attól félt volna, hogy egy hirtelen mozdulattal jóvátehetetlen kárt tesz a Nagy Tengerben, amely a Földet beborította. Intésére egyszeriben a habokból itt is ott is kisebb nagyobb szigetek emelkedtek ki. Majd halk biztatására előbb óvatosan, majd egyre bátrabban növények, fák és virágok megszámlálhatatlan fajtái dugták ki apró kis fejüket a földből, előbb szárukat, majd leveleiket és millió színű virágaikat, végül pedig különböző gyümölcseiket mutogatva. Az angyalok csak ámultak, bámultak, szemük kerekre tágult, mert ilyen gyönyörű kertet még soha sehol nem láttak. Az Úr pedig a nagy munkától kissé elfáradva, de boldogan roskadt le fényes heverőjére, és menten mély álomba zuhant.

    Negyedik nap nagyon sokáig aludt az Úr. Az angyalok lábujjhegyen járkáltak a trón körül, nehogy fölébresszék. Az Idő azonban türelmetlenül toporgott és dohogott, mert attól félt, hogy valami nagyon fontosról lemarad. Végre kinyitotta szemét az Úr. Mikor látta, hogy mennyire megiramlott vele az idő, rögvest feltűrte hófehér díszes köntösének ujjait egészen a könyökéig, és sietősen lázas munkába kezdett. Szándéka az volt, hogy elválasztja a nappalt az éjszakától. Ezért minden galaxiscsoport közepére feltűzött egy-egy ragyogó csillagot. Hol egy vörös óriást, hol egy ikercsillagot, hol pedig egy pulzárt. De tűzögetett még számtalan vörös-, barna-, és fehér törpe csillagokat is. Hol ide, hol oda. Az égbolt egyből betelt gyönyörűséggel. Az angyalok nem tudtak betelni a látvánnyal, és azzal kezdtek el játszadozni, hogy mindegyik választott magának egy-egy fényes csillagot.

    Az Úr eközben lankadatlanul tovább teremtett. Homlokán hamarosan elkezdett gyöngyöződni az első verejtékcsepp. De még távolról sem fejezte be művét. Sőt most lendült bele igazán. A csillagok egyikének másikának bolygókat teremtett: óriásbolygókat, gázbolygókat, gyűrűs bolygókat, törpebolygókat, kőzetbolygókat, és csak Ő tudja, hogy még mennyi milyenféle más bolygót. Mivel az idő már nagyon megszaladt vele, még egy utolsó gyönyörű csillaggal akarta feltenni a koronát erre a napra. Elővette hát aranybotját, megsuhintotta, és - nem történt semmi. Helyesebben miután azt dörögte, mint máskor, hogy „Legyen!”, a lába elé gurult egy kis fekete alaktalan képződmény. Ekkor az egyik főangyal odalépett hozzá és halálsápadtan azt súgta a fülébe:

    - Uram, elfogyott az anyag, amiből a csillagokat teremtetted. Jobban mondva ennyi maradt még, de ebből a csekély masszából szerintem lehetetlen egy olyan szép nagy csillagot létrehoznod, mint amilyet elképzeltél.

    Az Úr egyik kezében megállt az aranybot, a másikkal pedig dús hajába kapott és összeráncolta a homlokát. Tekintete előbb a messziségben szikrázó szebbnél-szebb csillagokat pásztázta, majd a lába előtt ide-oda guruló fekete kis csillagra esett. Az pedig szomorúan pislogott, mert minduntalan magára révedt és úgy érezte, hogy egy félbemaradt torzó lett. Lenne bár egy fehértörpe csillag, futott át az agyán, amely ha kicsi is, de saját fénye van. Vagy legalább egy barnatörpe csillag, amely ha apró is, de színét mások is látják. Egy fekete kis csillag viszont, amelynek se színe, se fénye, se szépsége nincs, az miért is születik erre a csodaszép világra? Amikor a gondolataival ide ért, szeméből elkezdtek patakokban folyni a kövér könnycseppek...

    Az Úr igen megsajnálta a fekete kis Csillagot, és elkezdett gondolkodni azon, hogy most mitévő legyen? Hirtelen átsuhant rajta egy gondolat, kissé elkomorodott, majd így szólt hozzá:

    - Igaz, hogy nagyobb, mint amilyen most vagy, már nem lehetsz. Fényed se lehet több, mint amennyid most van... Mintkét anyagom elfogyott... De te leszel az egyedüli csillag a nagy világmindenségben, akinek egy nem akármilyen külön küldetése lesz! Most menj csak a pályádra, amelyet kijelöltem neked, és amikor szükségem lesz rád, akkor majd hívatlak...

    Telt-múlt az idő. Az Úr közben befejezte a teremtést, benépesítette a tengert, a levegőt és a szárazföldet különféle érdekesebbnél érdekesebb állattal, végül a hatodik napon feltette a teremtésre a legszebb koronát: megteremtette az embert!

    A világ kereke pedig csak forgott és forgott, évek ezrei repültek el. Úgy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben van. A világegyetem változatlanul nagy fényárban úszott, az égbolt szebb volt, mint valaha, a csillagok továbbra is vakítóan ragyogtak, a Földet pedig a növények és állatok valóságos Paradicsom Kertté varázsolták...

    A kis fekete Csillag már azt hitte, hogy az Úr megfeledkezett róla, amikor hirtelen elébe toppant az egyik fényesszárnyú főangyal a hét közül, és így szólt hozzá fenkölt hangon:

    - Az Úr küldött, szüksége van rád! Készülj, tedd magad rendbe.

    A fekete kis Csillagnak nem sok idő kellett, hogy rendbeszedje magát. Csupán a sok csillagport kellett levernie magáról, amely az évezredek alatt belepte. Majd pályáját – a röpdöső főangyal után igazítva – az Úr felé kanyarította.

    Mikor odaértek a Mennyhez, kapujának szárnyai óriási robajjal szélesre tárultak. A Menny közepén egy hatalmas nagy trónuson ott ült az Úr, körülötte fényes udvartartása: az angyalok serege, szépen kilenc karba osztva. Amikor a kis fekete Csillag az Úrra emelte tekintetét, azonnal látta, hogy nagyon szenved.

    - Kis fekete Csillagom – kezdte az Úr. Elérkezett az az idő, amikor nagyon nagy szükségem lenne rád. Ugyanis teremtményem az ember a Földön nagyon nagy bajban van, és boldogtalan. Hamis, gonosz lidércfények bűvöletében vergődik – és egyedül nem talál vissza a helyes útra, amelyet pedig magam terítettem a lába elé. Teljesen megszakadt a velem való kapcsolata. Keres ugyan engem, de nem tudja, hogy hol kell keresnie!

    Mikor az Úr ezeket mondta, a kis fekete Csillag egy nagy könnycseppet vélt felfedezni az arcán... Az Úr egy lélegzetvételnyi szünet után így folytatta:

    - Menj hát el a Földnek Júdea nevű országa fölé, és mától fogva éjszaka és nappal ragyogj ott, hogy felhívd az emberek figyelmét Szent Fiam, Jézus születésére!

    Erre az egyik főangyal a hét közül, a legnagyobb közbeszólt:

    - Miért nem pusztítod el őket, és teremtesz magadnak másokat?

    Az Úr azonban szelíden leintette a főangyalt:

    - Szeretem őket. Hisz a gyermekeim!

    - Miért nem szólsz le rájuk innen, a mennyből mennydörgő hangoddal? – szólalt meg most egy másik főangyal a hét közül.

    Az Úr ezt válaszolta:

    - A nagy hangzavarban, ami most lenn a Földön uralkodik, nem hallaná meg senki. Meg aztán milyen nyelven mondjam nekik, hisz olyan sokra szóródtak szét, hogy még egymást sem értik! Nem, mindent jól átgondoltam: egy olyan jelet adok nekik, amelyet - ha akar - minden jószándékú ember megérthet, mindegy, hogy milyen nyelvet is beszél. Kis fekete Csillagom, fényeddel hívd fel a világ figyelmét arra, hogy Fiamat küldöm el hozzájuk, aki majd újra megmutatja a hozzám vezető utat azoknak az embereknek, akik barátaimmá akarnak válni.

    - De nincs is fényem! – szipákolta a kis fekete Csillag.

    - Én adok neked az enyémből! – mondta neki jóságosan az Úr. Az én fényem leszel!

    A kis Csillag megilletődött a kitüntetés hallatán, de a nagy boldogságtól egy hang sem jött ki a torkán. Hirtelen azt érezte, hogy teste dagadni kezd, és csak nő, nő addig, míg egy óriási nagy szupernóvává nem lesz. Arca is egyre fényesebb és fényesebb lett, míg olyan vakítóvá nem vált, hogy még az angyalok is el kellett, hogy takarják az tekintetüket, ha nem akarták, hogy megvakuljanak! Végül a kis fekete Csillagból egy gyönyörű Királyi Csillag lett! Nagy, tekintélytparancsoló, minden figyelmet magára vonzó, fönséges és fényes! Keble csak úgy dagadozott a büszkeségtől!

    - Menj hát, Csillag, és fényeddel hirdesd az örömhírt! – bocsátotta el színe elől az Úr.

    Mire a kis fekete, akarom mondani most már Királyi Csillag útra kelt és meg sem állt Júdea országáig. Ott elkezdett ragyogni! Ha láttad volna: csak csillogott, villogott, tündökölt, ontotta a fényét addig, míg az éjszakából nappalt, a nappalból pedig mennyországot nem varázsolt. Szinte harsogva kiabálta az embereknek: „Jó lelkek! Figyeljetek! Készüljetek, mert hamarosan megszületik Isten Fia, aki majd visszavezet benneteket az Úr útjára! Benne ismét az Úr barátai lehettek!”

    Az első napok csodálatosak voltak: amikor ő feltűnt, az emberek az utcákra tódultak és egyre feléje mutogattak. Egy pár nap után azonban megszokták, hiába fényeskedett, már nem érdekelte őket. Fel sem néztek fel az égre, hanem mindenki a maga dolga után látott.

    Egyik éjszaka aztán, amikor szokása szerint felgyújtotta reflektornál élesebb fényeit és csak ragyogott, pompázott, arra lett figyelmes, hogy az egyik közeli mezőn pásztorok tanyáznak. Épp akkor ért a helyhez, amikor az angyalok azt mondták nekik, hogy a közeli Betlehemben egy istállóban gyermek született, és ez a gyermek a Messiás, az Isten Fia. Mikor visszaszálltak az égbe, a pásztorok arcán látni lehetett a tanácstalanságot, hogy most merre induljanak, és a sok közül melyik istállóban keressék a kisdedet? Erre ő sziporkázni és tündökölni kezdett – és fényével a Gyermekhez vezette őket. Istenem, milyen boldog volt mikor látta, hogy ott térdelnek a jászol előtt, benne a gyermekkel, mellette pedig Máriával és Józseffel! Hát még amikor látta, hogy a pásztorok elbeszélése nyomán az egész környék tudomást szerzett Isten Fiának, a kis Jézusnak a születéséről!

    De ő még ennél is többet akart: azt szerette volna, hogy az egész világ tudomást szerezzen Jézus születésének örömhíréről. Ezért attól kezdve még nagyobb fénnyel kezdett el ragyogni! És láss csodát: egy napon messzi országokból három király is észrevette a fényét. Sőt, nyomán – egy hosszú karaván élén – fel is kerekedett és követni kezdte. Ő pedig csak csillogott, villogott, nevetett és táncolt, – fénye pedig visszaverődött a paripák és a tevék aranyszerszámain, a királyok szemének kék, barna és fekete íriszén, míg végül Betlehemig nem jutottak. Ott köszöntötték az isteni gyermeket, hódoltak előtte, és átadták neki ajándékaikat, majd vissztérve hazájukba minden alattvalójuknak elmondták, hogy Júdeában megszületett az Isten Fia, aki azért jött a földre, hogy az embereket újra az Úr útjára vezesse vissza!

    Ő pedig – a kis fekete csillag, aki Királyi Csillaggá vált – ma is járja a pályáját, és csak szórja, szórja a fényét.

    Először is azt mondja Neked: mindegy, hogy kicsi vagy, illetve nagy, mindegy, hogy fehér, barna vagy fekete, Te is Isten alkotása vagy!

    Továbbá azt is, hogy nem céltalan az életed, hanem hivatással jöttél a földre! Ez a hivatásod pedig az, hogy mindenkinek, akit „fényeddel” elérsz, hirdesd: Karácsony óta az Úr Isten és az emberek újra jó barátok lehetnek!

    Végül arra int: soha ne feledd, hogy életednek nagyságot, fényességet és boldogságot a benned hordozott örömhír kölcsönöz! Ha tovább adod, akkor belőled is Királyi Csillag lesz. Mint a kis fekete csillagból.

    Imre atya

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."