62859 ima található a honlapon, összesen 147132 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Dr. Tempfli Imre Katáng barát

Dr. Tempfli Imre Katáng barát
Változó frissítés

Életem új – utolsó – szakaszához érkeztem, vallomást szeretnék tenni arról, hogy változatlanul nem akarok mást, mint mások lelki tápláléka és orvossága lenni! Életem eddig is „pro-existentia“ – „másokért való élet” volt, és ezután is az lesz! Képiesen „katáng”: egyfajta útmutató, egyszerű, nem hivalkodó, mégis egyedien szép, szemet gyönyörködtető lét, és akinek szüksége van rám, az az út mentén megtalál!

 

„Katáng” Mindig is tetszett utánozhatatlan színű kék virága. Mit tudtam én még akkor arról, hogy gyökere, szára és virága számtalan betegségre orvosság. Az lepett meg már gyermekkoromtól fogva, hogy nem ágyásokban, nem a megtrágyázott anyaföldben, hanem egyszerűen az út szélén virít. Ott, ahol más növény fanyalogva csak vegetál, ő ott bontja ki pompás szirmait. Sőt, az az igazi otthona! Ott érzi jól magát! Ott van az ő helye! Ezért is nevezik németül „Wegwarte“-nak, szószerinti fordításban „útmenti őr“-nek, „útvigyázó“-nak...

Egyrészt egyszerű, de mégis szép, tiszta, boldog gyermekkorom előtt tisztelgek! Ez illetve áldott családom, jó barátaim, nagyrabecsült tanítóim és tanáraim, kedves osztálytársaim, ismerőseim és falusfeleim, illetve híveim és tanítványaim formáltak azzá, aki ma vagyok! Köszönet nekik!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátEgyüttérzés és részvét

Napi Ima21 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
10
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Együttérzés és részvét

Együttérzés és részvét

Egy fiatalember utazik a személyvonaton. Minden állomáson kinéz az ablakon, elolvassa a helység nevét – és fájdalmasan felsóhajt. Négy-öt állomás után utazótársa aggódva megkérdezi tőle: „Talán fáj valamije? Olyan szomorúan sóhajtozik." Erre a fiatalember így válaszol: "Köszönöm, nincs semmi bajom. Csak – én boldogtalan! – rossz irányba megyek: már rég le kellett volna szállnom. De nem teszem, mert – itt bent olyan kényelmes." „Így soha nem fog célba érni!” – figyelmezteti az utazótárs. A fiatalember azonban már nem figyel rá, a vonat ugyanis lassítani kezd és ő mindenképp ki akarja olvasni a következő helység nevét…

Bizarr – inkább rossz irányba megy, mint kiszállna a kényelmes fülkéből!

Különös – inkább nézi, mint viszi el céljaitól egyre távolabb az élet vonata, csak ne kelljen visszafordulnia!

Fura – inkább megalkuszik a boldogtalanság esélyével, mintsem újrakezdje!

Bármilyen abszurdnak tűnik is, ez egyesek számára talán gyakoribb életforma, mint gondolnád. Bölcsesség kell ugyanis beismerni, hogy életed korrekcióra szorul.

Bátorság kell ahhoz, hogy kiszállj, és szembeszegülj a változás szelével. Szent elszántság kell ahhoz, hogy merj valami újat kezdeni.

Életed során gyakran vagy úton, és mindegyik út életbevágóan fontos a számodra! Ha egyet is nem járnál be, személyiséged helyrehozhatatlanul torzó maradhatna, boldogtalan lennél!

Kezdődött a nevelésed és az oktatásod útjával. Majd folytatódott a hivatáskeresés és a karriered útjával. Most pedig talán már egy jó ideje azon vagy, hogy a személyes boldogságod útját megtaláld. Mindegyik útszakasz sorsdöntő számodra, de talán az utóbbi valamennyinél több felelősséggel jár, hisz ez az az út, amely embertársad – házastársad, partnered, barátod-barátnőd, ismerősöd – szívéhez vezet.

És Te, mert Isten-lehelte szép teremtmény akarsz lenni, nem csak azt szeretnéd, hogy mások szeressenek, hanem azt is, hogy Te is őszintén szeress valakit, valakiket, másokat. Szeretnéd őket boldoggá tenni!

Ha meg akarod érinteni a másik ember lelkét, azt csakis az együttérzés, a másik helyzetébe való beleérzés képességének megszerzésével sikerül!

Ha ki akarod nyitni a másik ember szívét, akkor az kizárólag a részvét kulcsával lehetséges!

Fejleszd ki tehát magadban azt a lelki érzékenységet, amely a körülötted élők rejtett vágyait is kitalálja.

Élesítsd belső látásodat, hogy olvasni tudj a sorok között és megértsd: milyen nyelven beszél a másik ember szíve.

Légy finomlelkű akár annak árán is, hogy néha megsebeznek vagy kihasználnak, mert csak így tudod mások lelkének a rezdüléseit megérteni!

Nincs más út a másik ember szívéhez, mint ez a kettő: az együttérzés és a részvét útja.

Keresd hát szüntelen, és ha egyszer megtaláltad, ne engedd, hogy a kényelem, az érdektelenség és a közöny pora betemesse.

Hisz ez a Te boldogságod egyedüli útja is!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátKereszt és feltámadás

Napi Ima53 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
16
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Kereszt és feltámadás

Kereszt és feltámadás

Kérdezz meg tíz embert, melyik életúton járna szívesebben: azon, amely keresztekkel szegélyezett, vagy azon, amelyen nincsenek keresztek? Meglátod, valamennyi azt válaszolja: „A keresz nélkülin!"

De kérdezd meg ugyanezt a tíz embert, szeretne-e olyan életúton járni, amelyen emberileg valamint lelkileg folyton fejlődik, és egyre jobbá, naggyobbá válik? Meglátod, mind azt válaszolja: „Természetesen!"

Most kérdezz meg tíz olyat, akik emberileg, szellemileg és lelkileg is nagy tekintélynek örvendenek, arról, hogy mi tette őket egyénileg értékessé, lelkileg éretté, erkölcsileg jóvá és szellemileg naggyá? A válaszuk így fog hangzani: „Az életem útjait szegélyező keresztek!”

Milyen vakok is vagyunk néha! Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az, amit mi „keresztnek” nevezünk, az nem valami értelmetlen tragédia, amely örömeinket és boldogságunkat, álmainkat, vágyainkat és terveinket keresztülhúzza.

Épp ellenkezőleg! Mióta Ő meghalt, de feltámadt, keresztjeink mind megannyi lehetőség arra, hogy növekedjünk. Az ember nem képes bensejében növekedni, ha egy virágos kert közepén ül, s tálcán hozzák neki az ételt és az italt. Viszont bensejében nő, ha beteg, ha nehézségek érik, ha szenved, ha nagy vesztességet kell elviselnie. Mert ha a keresztet elfogadja és megpróbálja ajándékként felfogni, akkor egyre érettebb, tisztább, értékesebb lesz, és túlnő szűkkeblű énjén.

Milyen rövidlátóak vagyunk néha! Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az, amit mi „keresztnek” nevezünk, az nem feneketlen gödör, sötét verem, amely elnyel és örökre magába zár bennünket.

Épp ellenkezőleg! Mióta Ő meghalt, de feltámadt, keresztjeink magasba vívő lépcsők, amelyeken fokról fokra Isten felé lépegetünk!

Olyanok, mint a kotta keresztjei: mindig fölfelé emelnek.

Milyen érthetetlenek vagyunk néha! Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az, amit mi „keresztnek” nevezünk, az nem lezuhanás isteni magasságokból, nem is összeomlás, vagy megsemmisülés!

Épp ellenkezőleg! Mióta Ő meghalt, de feltámadt, keresztjeink istenibbé válásunk nélkülözhetetlen eszközei! Egyrészt mert a kereszthordozás közben titokzatos, soha nem sejtett belső pozitív erők válnak bennünk szabaddá és emelnek fölfelé. Másrészt a keresztek idején mindig rádöbbenünk arra, hogy teremtmények vagyunk, és kezünket segítségért a Teremtő felé nyújtjuk!

Isten soha nincs közelebb hozzánk, mint akkor, amikor keresztet hordozunk!

Sőt, Fiában Ő is rá van szegezve életünk keresztjeire!

Milyen zavaros elképzeléseink vannak néha! Azt képzeljük, hogy az, amit mi „keresztnek” nevezünk, az szakadék Isten világa és a mienk között.

Épp ellenkezőleg! Mióta Ő meghalt, de feltámadt, keresztjeink nem szakadékok, nem elválasztanak, hanem hídak Isten világa és a mienk között!

Sőt, ha jobban meggondolom, nincs is más égbe átívelő híd, csak egyedül a kereszt!

Mióta Ő meghalt, de feltámadt, keresztjeinken mindig, de mindig már átragyog a Húsvét és a feltámadás, hogy mi növekedjünk és egyre krisztusibbá váljunk!

Ilyen értelemben: Áldott Húsvétot!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátHáborúk…

Napi Ima22 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
24
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Háborúk…

Háborúk…

Azt kérdezed, miért dúl köztünk háború?

Mert csak a magunk igazát látjuk és azt szajkózzuk!

Az igazság azonban soha nem csak a mienk! Teljessége nem csupán a mi birtokunk! Embertársaink mindegyikének is ugyanannyi része van benne, mint nekünk!

Isten, amikor az erényekre akarta oktatni az embert, az igazságot egy csodaszép tükörnek formálta. Kerete csupa drágakőből volt, sík üvegfelülete pedig olyannak mutatta azt, aki belenézett, amilyennek Isten megteremtette: egyedinek, megismételhetetlennek, értékesnek, szépnek, egyenlőnek és Istenhez hasonlónak.

„Jól vigyázzatok rá – mondta Isten! Ez az Igazság! Amíg egyben van, addig bennetek és a világban is béke lesz!”

Azonban az emberek mindegyike magának akarta az Igazság Tükrét. Az, a dulakodás hevében felborult – és darabokra tört.

Erre mindegyikük felkapott egy-egy szilánkot, és otthonába futott vele.

Azóta valós vagy vélt igazságunkkal, amelyet tetejében legtöbbször még a birtoklási vágy, az irígység, a bosszú és a másokkal szembeni rosszakarat köde is elhomályosít, egymást egyre megsebezzük.

Azóta abban a kis darab igazságtükrünkben, amiről botorul azt hisszük, hogy az igazság teljessége, csak magunkat látjuk, és nem vesszük észre a másik ember értékeit, érdekeit, jogait, s így boldogságát a "mi igazságunkkal" tönkretesszük.

Azt kérdezed, miért olyan gyakoriak közöttünk a háborúk?

Mert háborúk idején a bennünk lakó rossz magas dombjára mászunk.

A rossz ugyanis egy közönséges, de igen magas domb. Mindegyikünk feláll a magáéra, és onnan leszólja, leócsárolja, hírbe hozza, sértegeti, földbe döngöli és rágalmazza a másikat.

Majd onnan fentről önelégülten úgy látja, hogy embertársának erkölcsi szintje sokkal alacsonyabb, mint az övé.

Onnan fentről balgán azt hiszi, hogy ez mentesíti őt a saját hibáival való szembenézés kötelezettsége alól. Pedig mások – nem egyszer csak vélt – bűnösségével csupán sután takargatja saját helytelen magatartását, illetve törvényesíti saját vétkes cselekedeteit, ahelyett, hogy belenézne az Igazság Tükrébe.

Azt kérdezed végül, hogyan kerülhetnénk el a köztünk dúló háborúkat?

Ha másokkal és magunkkal szemben alázatot és tiszteletet tanulnánk.

Isten születésünkkor mindegyikünknek egy-egy iszákot adott a nyakába. Elől a mellünkön hordott részében kellene gyűjtenünk saját hibáinkat, hogy azok mindig a szemünk előtt legyenek, és ne tartsuk magunkat másoknál jobbnak.

Az iszák hátsó részébe, amely a hátunkon csüng, mások hibáit kellene tennünk, hogy ne azokat tartsuk számon, ne azokról beszéljünk, hanem a magunk életével foglalkozzunk.

De mi rendre megfordítjuk az iszákokat: a mellünkön levőbe gyűjtjük mások hibáit, hogy jól láthassuk és felnagyítva folyton szóvá is tehessük őket. A hátunkon lévőbe pedig a magunk vétkeit tesszük, hogy ne is lássuk őket és ne kelljen szembesülnünk velük.

Ha összeraknánk az Igazság Tükrének apró darabjait, amelyeket önzőn-féltőn csak magunkénak hiszünk, akkor végre egymást olyannak látnánk, amilyennek Isten megteremtett: egyedinek, megismételhetetlennek, értékesnek, szépnek, egyenlőnek, Istenhez hasonlónak, – és mások értékeire, érdekeire és jogaira is tekintettel lennénk. Így nem lenne ok többé a háborúzásra!

Ha alázattal le tudnánk szállni büszkeségünk magas dombjáról, és őszintén beismernénk, hogy a rossz elhintésében nekünk is megvan a magunk része, ha mások botlásait és vétkeit is olyan megértően takargatnánk, mint a magunkét, – akkor nem lennének olyan gyakoriak közöttünk a háborúk!

Ha újra visszacserélnénk Isten nyakunkba akasztott iszákjának két részét, és nem a mások, hanem csak a magunk hibáival foglalkoznánk, hogy állandóan javítsunk magunkon, – akkor elkerülhetnénk magunk között a háborúkat!

Bárcsak így lenne!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátA lélek rezdüléseit értő…

Napi Ima52 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
23
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát A lélek rezdüléseit értő…
A lélek rezdüléseit értő…
 
Mióta szétmentetek, egyedül vagy. Ő, mint mondod, hamar talált magának egy másikat... Te viszont padlót fogtál és csak nyomorultúl vergődsz.
Olyan érzés ez, ecseteled, mint amikor egy gyomorszájast kap az ember: csak kóvályog és nem tud talpra állni, szeme minduntalan párás vagy folyton csillagokat lát, nem kap levegőt, és állandóan összegörnyed a fájdalomtól.
Tetejében szűnni nem akaró bizalmatlanság kínoz mindenkivel szemben. Minden kapcsolatodban kételkedni kezdesz. Naponta ezerszer is átgondolod: vajon a többi ér-e még valamit? Vagy csak te vagy naiv és nem látod, hogy legtöbben csupán kihasználnak és már rég pusmognak rólad a hátad mögött.
Csoda-e, ha közben állandóan csak gyűl és gyűl benned a teher? Már alig vonszolod magad nehéz ólomsúlyától.
 
Mit csinálj?
Ha valakivel – ne sokkal, csak eggyel – beszélnél gondjaidról, kezdem, az megkönnyíthetné a szívedet. Mindegy, hogy mi az, ami nyomaszt: bűntudat, félelem, lelkiismeretfurdalás, kétségek, gondok, vagy bármilyen más nehézség illetve lelki teher, felszabadulnál.
Ha valakivel, akiben megbízol, folytatom, beszélnél róluk, akkor megkönnyebbülne a lelked.
Akkor terheid egy részét – vagy talán az egészet is! – lerakhatnád nála.
Akkor leesne egy vagy két nehéz kő sebzett szívedről.
Akkor megoldódna benned az a gordiuszi csomó, amelynek megoldása eddig még nem sikerült.
Akkor talán újra meglátnád az alagút végét.
Akkor esetleg ismét szabadnak éreznéd magad, és végre mélyebben fellélegezhetnél.
 
Ha valakivel – ne sokkal, csak eggyel –, akiben megbízol, beszélnél lelki gondjaidról, akkor – bár a kinti világ olyan maradna, mint amilyen most, de – belül a szívedben megváltozna valami!
Valami, ami aranyat ér: megtapasztalnád a belső békét!
Sőt, talán még egy darab gyógyulás is osztályrészed lenne.
 
Keress hát egy olyan megbízható Valakit – ne többet, csak egyet –, akinek jelenlétében ismét visszanyered régi önmagadat, és megszabadulhatsz gondjaidtól illetve nehézségeidtől.
Egy ilyen Ember, ugyanis nem csak jókedvre derít, nem csak a hangulatodat vidámítja meg. Nem.
Egy ilyen Ember az életedet változtatja meg!
Keress hát egyet!
 
De jól nyisd ki a szemed, mondom végezetül, és előtte imádkozz, hogy egy titkaidra vigyázó, a lélek rezdüléseit értő Valakit találj!
 
Imre atya
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátMilyen emberekkel barátkozol?

Napi Ima49 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
31
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Milyen emberekkel barátkozol?
Milyen emberekkel barátkozol?
 
Megfigyeltem,
vannak emberek, akik előtt ösztönösen bezárkózol.
Lakatra zárják a lelkedet, mint rabot a kaloda.
Tudálékos, parancsoló, hangos és domináns viselkedésük megfélemlít.
Ösztönösen is megérzed, hogy csupán uralkodni akarnak fölötted.
Használnak. Felhasználnak. Céljaik és vágyaik elérérésére kellesz nekik, semmi többre.
Ezért bezárkózol, mint veszélyt sejtő csiga a biztonságot jelentő házába.
Vannak viszont olyan emberek, akik előtt egycsapásra megnyílsz.
Az ilyen emberek kiszabadítanak bezártságodból, tágasra tárják lelkedet, mint tavaszi napsugár a virágok kelyhét.
Szerény, szelíd, beleérző és melegszívű bánásmódjuk, személyed iránti nagyfokú tiszteletük arra késztet, hogy megnyílj, és igazi önmagad légy.
Érzed, hogy önzetlen jóindulattal vannak irántad, javadat akarják, támogatnak, komolyan veszik örömeidet és bánataidat, minden mellékszándék nélkül személyed nekik a fontos, nem pedig az, amid van.
Ezért kinyílsz, mint egy illatos rózsa egy nyarat váró hajnalon, amely tudatában van egyedi értékének, szépségének és illatának.
Milyen furcsa: a körülötted élő emberek kinyitnak, vagy bezárnak Téged.
Maradandó nyomot hagyhatnak életedben.
Megkeseríthetik a napjaidat, de - be is aranyozhatják…
Milyen emberekkel barátkozol?
Miért épp velük és nem mással?
 
Imre atya
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAlmatolvaj volt-e Ádám?

Napi Ima31 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
20
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Almatolvaj volt-e Ádám?

Almatolvaj volt-e Ádám?

December 24-én a keresztények Szent Ádámra, az emberi nem ősapjára emlékeznek, hacsak nem feledkeznek meg róla! Ez az emléknap ugyanis már rég eltűnt a római egyház mártirológiumából. Figyelemre méltó azonban, hogy a 2004-es Katolikus naptárban Szent II. János Pál pápa utasítására ünnepét visszaállították!

Vajon miért? Ez a szentéletű, az élet mélységes titkait jobban megértő pápa többet látott volna Ádámban, mint egy közönséges almatolvajt? Vajon szerinte mondhat-e még valamit Ádám példája a mai kor emberének? Esetleg valami olyasmit, amit az már rég nem is akar meghallani?

Először is tudnunk kell, hogy a tiltott gyümölcs evésén és az ember bukásának történetén kívül a Szentírás édeskeveset mond Ádámról. Annyit említ meg róla, hogy a földből vétetett, Isten képmására férfinak és nőnek teremtetett; otthona pedig az a Paradicsom volt, amelyet a Teremtő gondozásra és használatra rábízott. Később társat kapott saját húsából és csontjából, akinek neve Éva, „minden élő ember anyjá”-t jelenti. Ádám és Éva sorsa a Paradicsomból való kiűzetés után – Káin testvérgyilkossága elmúltával – ködbe vész.

Ezt a tiszteletlennek tűnő „érdektelenséget” még a kereszténység előtti időkben is fájdalmas és majdhogy nem vétkes hiánynak fogták fel, ezért ismeretlen lelki írók lassan egy gazdag legendakoszorút fontak Ádám és Éva alakja köré. Az ilyen szövegeket aztán - feltehetően a keresztény időkben és zömében keresztény szerzők – ún. apokrif (=nem elfogadott, nem kanonikus) írásokban gyűjtötték össze, amelyek végül "Mózes apokalipszise" és "Ádám és Éva élete" néven maradtak ránk, de ezeket se a római se az ortodox egyház nem fogadta el. Noha ezek a legendák csak a Paradicsom utáni idő beköszöntésével kezdődnek és nem mondanak semmit Ádám és Éva teremtéséről, megértésükhöz mégis mindig vissza kell nyúlnunk a Teremtés Könyvének magyarázatához, hisz belőle vétettek.

Az első utalás az ember teremtésére a Teremtés Könyvének 2. fejezetében, a 15. versben történik, és okát így magyarázza a szent szerző: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.“ Érdekes a két ige eredeti héber jelentése: „a munka elvégzése és a kert őrzése”. Ugyanis ugyanezt a két igét használja a papi szerző is, amikor a szövetség sátoráról illetve a benne (és későbben a templomban) zajló kultuszról ír, és érti alatta „a templomi szolgálat elvégzését és a hagyomány őrzését”. Hogy ez az egybeesés egyáltalán nem véletlen, mutatja az a tény, hogy a templom felépítésének, berendezésének és díszítésének a leírása sok részletben követi a Teremtés Könyve 2. fejezetének leírását a Paradicsomról. A Paradicsom ugyanis a templom mintájára „teremtetett”, és benne Ádám szolgálata nem csupán a mezőgazdasági munkálatok elvégzéséből állott, hanem egyúttal Isten imádatából, azaz: papi szolgálat volt!

Pontosan ugyanebbe az irányba mutat az emberi nem eredetéről és teremtésének okáról szóló egyházi tanítás is. A régi katekizmus (még sokan emlékszünk rá), amely nyugaton az 1960-as évekig, nálunk, odahaza szinte egészen a kommunizmus bukásáig formálta a hívek vallási tudatát, ezzel a kérdéssel kezdődött: „Miért vagyunk a világon?” Rá pedig a válasz ez volt: "Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, és a mennyországba.“ Ez a meghatározás az első emberre, Ádámra, különösen érvényes volt.

A papi szolgálat mellett Ádámnak volt egy második feladata is. Erre a Szentírás már a Paradicsomkert megmunkálására és gondozására való isteni felkérés kapcsán is utal, de ez a magasztos feladat igazából a valamennyi teremtett állatnak való névadásban válik nyilvánvalóvá. A névadás ugyanis királyi, uralkodói jog volt! A Paradicsomban Ádám tehát nem csak pap, de király is volt. Azaz pap-király, de királyi méltóságát – sajnos – a bűnbeeséssel eljátszotta. Ez a kudarc, az ősbűn tette szükségessé azt, hogy Isten Igéje alászálljon a földre és Jézus Krisztus alakjában emberré legyen, hogy még csodálatosabban megújítsa azt az embert, akit valaha csodálatosan megalkotott. Így van ez benne szentmise áldozati imájában is! Ezt ünnepeljük Karácsonykor!

Ezért is van tehát Urunk születését megelőző napon az első ember, Ádámnak az ünnepe, hogy bennünket erre a „második teremtés-re” figyelmeztessen, amely által Ádám és utódai ismét képessé lesznek arra, hogy „megismerjék, szeressék illetve szolgálják Istent, míg majd örökké vele nem élhetnek”, ahogyan ez egyébként a Paradicsom isteni tervében már ősidőktől fogva benne is szerepelt.

A Teremtés Könyvének szófukar 2. fejezetéből azonban még valami kiolvasható. Nevezetesen az, hogy mi eredményezte Ádám kudarcát, mi volt a Paradicsomból való kiűzetésének igazi oka? Ismerjük a történetet: Ádám hagyta magát Évától elcsábítani, akit viszont előzőleg a kígyó szedett rá, és mindketten megkóstolták a "jó és rossz tudása fájának" a gyümölcsét - a jól ismert drámai következményekkel. Ahhoz, hogy ennek a képies beszédnek a mélyére lássunk (elvégre már felnőttek vagyunk, s nem gyerekek!), mindenképp szükséges itt is a szöveg nyelvezetének alaposabb vizsgálata. Így elkerülhetjük a felületes értelmezést, és nem elégszünk meg az okok megértésénél egyszerűen az „ősszüleink engedetlensége” vagy „büszkesége” megokolásokkal.

A „jó és a rossz tudása fájáról” való evéssel kapcsolatban el kell mondanunk azt, hogy a héber és a görög nyelvben – ellentétben a latinnal – külön szó van a „megismerés-re” és a „tudásra” (egyébként így van ez a magyar nyelvben is!). A „ginoszkein” (görög) ige nem csak azt jelenti, hogy valami rajtunk kívülit passzívan észlelünk. Hanem közelebb áll az „egy személyt vagy egy dolgot valamilyennek tudni, találni, érezni”-hez. A "megismerés” igének (=egnó) is két jelentése van. Az egyik a házassági aktus létrejöttét és befejezését jelenti: Ádám „megismerte” Évát, azaz: Éva teherbe esett tőle (Teremtés könyve 4,1). A „megismerés” másik jelentése: a „megítélni”, „meghatározni”.

A bűnbeesés esetében a "tudás fájáról enni" kifejezés nem csak a jó és a rossz „megismerésének” vágyát jelzi, hanem „a jó és a rossz meghatározásának szándékát” is! Amikor Ádám és Éva „a jó és a rossz tudásának a fájáról esznek”, akkor azért teszik, mert ez által ők maguk akarják meghatározni, hogy mi „jó” és mi „rossz”? A tudás fája gyümölcsének leszakítása tehát nem csupán egy – az Isten által féltékenyen őrzött – titkos tudás gyerekes elcsenése, hanem arra a kérdésre az egyértelmű válasz: ki legyen ezentúl az isten? Mi leszünk az isten, vagy Isten lesz az Isten? Ádámék maguk akarnak Isten helyébe lépni! Ilyen értelemben kell olvasni pár verssel alább a következő szakaszt: „A kígyó erre azt mondta az asszonynak: Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok (azaz: ti fogjátok meghatározni!) a jót és a rosszat!” (vö. Ter 3,5)

Ádám tehát nem egy közönséges kisstílű almatolvaj. Sokkal inkább a mai modern ember előképe, aki atomokat hasít saját naptűze meggyújtásához, aki Istentől függetlenül akarja meghatározni nemét, és utódait pedig laboratóriumok lombikjaiban akarja tenyészteni, - hacsak nem épp azon gondolkodik, hogyan tegye el őket „az egészséghez való jogra hivatkozva” láb alól, azokkal a teljesítményekre már nem képes és az állami kasszát egyre jobban megterhelő öregekkel együtt, akiknek – álságos megfogalmazása szerint – „jár a kegyes halál, hogy ne szenvedjenek annyit”, így hozva létre „a tökéletes földi paradicsomot”, amelybe – úgymond – „Isten kése is beletörött”.

Beletörött?

Ellenkezőleg!

Isten a tökéletes Paradicsomot a teremtéskor elkezdte, és Fia megtestesülésekor befejezte. Csak arra vár, hogy belépjünk!

Ehhez követnünk kellene Jézus Urunk tanítását, és – Szent II. János Pál pápa bölcs figyelmeztetése szerint – tanulnunk kellene Ádám atyánk hibájából!

Amíg késő nem lesz – ismét!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAranykódex

Napi Ima19 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
08
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Aranykódex
Alma Materem, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet mellett van egy régi könyvtár, amely alapítójáról, Batthyány Ignác erdélyi püspökről kapta a nevét, és 1949-ig a mindenkori gyulafehérvári püspök tulajdona volt. Ekkor összes kincseivel együtt elvette a román kommunista hatalom. Ennek a könyvtárnak a legértékesebb kincse az ún. Aranykódex, amely a németországi Lorschban készült a IX. században. Tulajdonképpen egy liturgikus olvasókönyv, és a négy evangéliumot tartalmazza. Rendkívüli becsét az adja, hogy a borjúbőr pergamenlapokra vésett betűi színaranyból készültek, lapjai pedig tele vannak gyönyörű miniatűrökkel és csodálatosan színes iniciálékkal.
A róla készült másolatokat kétszer volt alkalmam látni: egyszer otthon, Rómából hazatérve, egyszer pedig itt, Németországban, Lorschban. Azokkal együtt mondom, akik egyszer is látták: a középkori írásbeliség és a középkori könyvfestészet remeke, a kódexkészítés művészetének egyik legszebb és legértékesebb példánya.
 
Életed olyan, mint egy csodálatos aranykódex.
Verőfényes napjaidon oldalakon keresztül aranybetűkkel rovod a sorokat. Csillagóráid ideje alatt szebbnél-szebb iniciálékkal diszíted a lapjait. Ha lelked túlcsordul az örömtől, ha körülötted minden a legnagyobb rendben van, ha benned béke honol, ha vidám órák boldog részese vagy, akkor nyílegyenes vonalra fűzött aranybetűid csak úgy kacagnak az oldalakról.
Ilyenkor hosszasan írsz és nem egyszer azon kapod magad, hogy arról álmodozol: könyved majd egy napon világsiker lesz!
 
Máskor viszont nincs kedved írni aranykódexedbe.
Keserű életszakaszok ezek, amelyeken még a lét is fáj. Fájdalmas tapasztalatok ideje ez, amelyeket nem szeretnél rábízni könyved drága lapjaira. Sajgó válságok ideje ez, amelyeket nem, hogy leírni, de még elmondani sem akarsz senkinek! Gyötrő kétségek és kínzó vereségek ideje ez, amelyeket minél hamarabb el akarsz felejteni, de képtelen vagy rá.
Ha mégis írsz, mert életed minden napján írnod kell, aranykódexed lapjain ilyenkor megannyi a sötét folt, az éktelenkedő paca és a rút gyűrődés. Soraid szemet bántóan görbék, könnyekkel kevert írásod aranybetűi pedig csupa ákom-bákomok. Aranykódexednek ezeket a lapjait legszívesebben kitépnéd, összegyűrnéd vagy eldobnád, hogy soha ne emlékeztessenek életed fájó eseményeire.
 
Pedig mindegy, hogy kacagó aranybetűkkel vagy keserves könnycseppjeiddel írsz. Te csak írj! Biztos lehetsz benne, hogy ez utóbbiakból lesznek majd aranykódexed legcsillogóbb betűi!
Mindegy, hogy nyílegyenesen vagy szemet bántó görbén írsz. Te csak írj! Biztos lehetsz benne, hogy ezek a sorok is majd egyszer életedet gazdagítják!
Mindegy, hogy patyolat tiszta vagy gyűrött, foltokkal teli lapokra írsz. Te csak írj! Biztos lehetsz benne, hogy ezek a lapok teszik majd teljessé Istennek rólad szőtt álmát!
 
Mert Ő – és egyedül Ő! – tudja könnybetűidet is aranybetűkké változtatni!
Mert Ő – és egyedül Ő! – tudja egyenessé tenni azt, ami életed aranykódexében görbe vagy ferde!
Mert Ő – és egyedül Ő! – tudja kisimítani lapjain a gyűrődéseket és el tudja egyengeti azt, ami göröngyös.
Mert Ő – és egyedül Ő! – tudja kitörölni a sorok között éktelenkedő pecséteket, pacákat és foltokat.
Mert Ő – és egyedül Ő! – tudja jobbra fordítani az életedet.
Egyik percről a másikra.
Ha kéred…
 
És tudod miért?
Mert végtelenül szeret Téged!
Ezért lett emberré!
 
Imre atya
 
"Keresztelő János fellépett a pusztában és ezeket mondta: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátAz Eukarisztiához vezető nyolc út

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
02
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Az Eukarisztiához vezető nyolc út

Az elmúlt hét utolsó napján lelkinapot tartottam a Kölni Magyar Misszió hívei számára. A téma: A szentmise és a szentáldozás voltak.

Mivel az első beszéd többeket érdekelhet – egyrészt az itt nyugaton kirobbant „Szentáldozás mindenkinek!” mozgalom kapcsán, másrészt pedig hogy volt híveim a közelgő Úrjövetre méltóképpen előkészülhessenek – szeretném közkinccsé tenni.

A Katolikus Egyháznak a gondjaira bízott lelkek üdvössége érdekében létfontosságú és nélkülözhetetlen rámutatnia arra, hogy a szentségek méltatlan felvételének milyen következményei vannak azok számára, akik súlyos bűnben élnek, és ezért a szentségekhez járulás számukra nem lenne ajánlatos. De ugyanilyen fontos rámutatnia arra is, hogy mi az, ami az ilyen helyzetben lévő hívei számára még lehetséges? Minden jel arra vall, hogy a nyugaton pár éve kibontakozó ezzel kapcsolatos vita egyik káros következménye az, hogy az érintettek nem tudják – mert nem mondják meg nekik -, hogy mi az, ami számukra lelki szempontból üdvös, és mi az, amit az isteni illetve egyházi törvények számukra nem tesznek lehetővé, ezért mennek a többséggel...

Szerintem ahelyett, hogy a vitát egyetlen egy – megtévesztő, téves érvekkel alátámasztott – követelésre összpontosítanánk ("A szentáldozás mindenkinek jár! Akár nem katolikusoknak is! Krisztus mindenkinek szánta! Ő senkit nem akar kizárni!"), jobb lenne, ha a problémát két oldalról közelítenénk meg. Egyrészt teológiai magyarázatokkal és egy alapos katekézissel meg kellene magyaráznunk az érintetteknek azt, hogy miért nem lehetséges számukra a szentáldozáshoz való járulás, másrészt fel kellene vázolnunk azokat az alternatívákat, amelyek az Urunkkal Jézus Krisztussal való szentségi találkozást minden probléma nélkül lehetővé teszik.

Tehát nem új kétes, teológiailag sántító formákat és formulákat illetve pótszertartásokat kellene kitalálnunk számukra, mint amilyeneket egyesek fennen hangoztatnak (pl. az elvált és újraházasodottak illetve a melegek házasságainak megáldása, interkommúnió) hanem a vallásgyakorlat régóta ismert formáira kell ráirányítanunk a figyelmüket. Azt is el kell nekik mondanunk, hogy bár a szentáldozás valóban magasztos, azonban az eukarisztia – a szentmise és a szentáldozás – gyümölcseiben való részesedésnek nem csak ez az egyetlen formája.

Továbbá mind a vitában, mind lelki beszélgetésekben és a szentgyónásban azt is mérlegelni kell, hogy vajon a mai szentáldozáshoz járulás gyakorlatának területén nem történt-e jóvátehetetlen túlzás? Szinte mindenki szentáldozáshoz járul, de alig megy valaki gyónni…

Végül azt is ki kell mondanunk, és ezt mi, lelkipásztorok különösen tanúsíthatjuk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik még tudják, hogyan kell áldozni, hogyan kell viselkedni és mit kell mondani a szentáldozás előtt, alatt vagy után, stb. Nagy általánosságban elmondható, hogy a mai áldozási gyakorlat nem kielégítő és sok tekintetben nagyon is hiányos.

Ha ezeket a dolgokat elkezdenénk korrigálni, és ha minden tőlünk telhetőt megtennénk azért, hogy azok a hívők, akiknek szabad szentáldozáshoz járulniuk, csak akkor áldozzanak, ha tudatosan felkészültek, az bizonyára nagy segítség lenne azok számára is, akik nem járulhatnak szentségekhez. Akkor ismét normálisabbá válna, ha valaki ülve marad, míg mások áldozni mennek, és ez benne egyátalán nem keltené a kirekesztettség érzését.

Ennek a lelkinapnak a kezdetén én most – a Karl Leisner Ifjúság honlapján található írásokból szemlézve (http://www.k-l-j.de/) – nyolc olyan eukarisztikus útról szeretnék beszélni, amelyek közül hét mindenki előtt nyitva áll – beleértve azokat is, akik súlyos vagy halálos bűn állapotában vannak. És ez a hét út rendkívül gyümölcsöző lehet minden katolikus hívő lelki élete és lelki üdvössége szempontjából.

1. A szentséglátogatás

Az első eukarisztikus út a szentséglátogatás, vagyis a tabernákulum (szentségház) előtti elidőzés lehet, vagy ahogyan azt régebben nevezték: „látogatás az Úr Jézusnál”. A szentségi ájtatosság eme formája bárhol és bármikor gyakorolható. Különösen ajánlott, hogy alatta egy litániát is elimádkozzunk, pl. a Jézus Szíve, a Jézus Szent Vére vagy az Oltáriszentségről szólót. Közben a tabernákulumban lakó Jézussal megbeszélhetjük élethelyzetünket és terveinket. A szentséglátogatás különösen erősíti az Úr Jézus Krisztussal való belső kapcsolatunkat.

2. A szentségimádás

A szentségimádás az imádságoknak és szentségi ájtatossági gyakorlatoknak az egyik legmagasztosabb formája. Benne ugyanis közvetlenül találkozhattunk az Úrral. Alatta gyötrő gondjainkat és nehéz döntéseinket is érdemes az Úr elé vinni, mert azokra ilyenkor bebizonyítottan mindig bölcs és megnyugtató válaszokat kapunk.

3. A szentségi körmenet

A szentségi körmenetben Krisztushoz való tartozásunkat nyilvánítjuk ki – külsőleg; belsőleg pedig meg is erősítjük azt. Úgy is mondhatnánk, hogy alatta izmosodik bennünk hitvallói bátorságunk. Általa megmutathatjuk, hogy Krisztus Urunkhoz akarunk tartozni, még akkor is, ha a vele való közösségünket – abban a pillanatban, tartósan vagy átmenetileg – a bűn beszennyezi. Előfordulhat, hogy életünk egyik vagy másik területe nem egészen krisztusi. De ezért nem akarjuk eldobni az egész lelki életünket, hanem törekedni szeretnénk arra, hogy legalább a többi területen úgy éljünk, ahogyan az Istennek tetszik. A szentségi körmenetekben való részvétel éppen ezt a Krisztus-követő életre való törekvést erősítheti meg bennünk.

4. A szentségi áldás

Ezen az áldáson keresztül olyan kegyelmekben részesülünk, amelyek közvetlenül a szentmiseáldozat gyümölcseiből származnak. A szentségi áldás bár nem azonos a szentáldozással, de mindazonáltal egy kegyelmet közvetítő és hatékony szentelmény, amely lelkileg is megerősíthet bennünket. Ha tehát nem tudnék szentáldozáshoz járulni, akkor is álljak be a sorba, hogy különleges kegyelmet kapjak. Amikor rám kerül a sor, ujjamat az ajkamra teszem annak jeléül: most nem vagyok méltó arra, hogy magamhoz vegyem az Úr Testét, de áldást kérek a szentostyával. A régi római rítus (latin mise) klasszikus formájában egyébként a pap mielőtt az áldozó nyelvére helyezte volna az ostyát, előbb azzal megáldotta őt.

5. A szent útravaló

A szent útravaló (latinul: viaticum) a halálos veszedelemben lévő hívők szentáldozása. Ki kell szolgáltatni mindazoknak, akiket legalább feltételesen föl lehet oldozni. Halálveszélyben Krisztus szélesre tárja Egyháza kegyelmi kincsestárának a kapuit. Amikor az élet véget ér és a halál közvetlen veszélye fenyeget gyakorlatilag minden akadály elhárul a szentségi Úr Jézussal való találkozás útjából. Ezért is indokolatlan az a kijelentés, hogy valakinek soha többé nem szabad áldoznia. Az a tudat, hogy minden valószínűség szerint lesz még egy alkalom a szentségi Jézus befogadására, nemcsak vigasztalás és remény, hanem ösztönzés is arra: úgy éljük életünket, hogy az egyre tetszőbb legyen Krisztusnak.

6. A szentmise

Egy másik fontos lehetőség a szentségi Jézussal való találkozásra: a szentmise. Az csak természetes, hogy azok is kötelesek a vasár- és ünnepnapi szentmisén való részvételre, akik nem járulhatnak a szentáldozáshoz. Az Egyházban azonban – főleg Isten előtt – nincs alsóbbrendű vagy hiányos szentmise csak azért, mert valaki nem áldozhat. Sőt! Korábban az volt a ritka, hogy a hívők szentmisén áldoztak. Ma viszont ennek épp az ellenkezője van: "túl sokat és túl sokszor" áldozunk. Azok is, akiknek nem lenne szabad tenniük… Azonban ők sincsenek teljesen kizárva annak a lehetőségétől, hogy a szentségi Jézussal találkozzanak. Ha ugyanis részt vesznek a szentmisén, ők is elmerülnek az oltáron megújuló keresztáldozatban, és lelkileg egyesülnek a haldokló és értünk életét feláldozó Kisztussal. A szentmiseáldozaton való részvétel valami isteni dologban való részesedés, amely a bűnöst is átöleli és haza akarja vinni a mennyei Atya házába.

7. A lelkiáldozás

Aki valamilyen okból kifolyólag nem tud szentáldozáshoz járulni, akár azért, mert nincs a kellő kegyelmi állapotban, akár, mert betegség vagy egyéb okok miatt nem lehetséges szentmisére mennie, az gyakorolhatja az ún. „lelkiáldozást”. A lelkiáldozás alatt azt a buzgó vágyat értjük, amellyel a legméltóságosabb Oltászentséget akarjuk magunkhoz venni. Ezt általában az erre a célra megfogalmazott számos imák egyikével fejezhetjük ki (pl. l. https://www.magyarkurir.hu/.../fohasz-jarvany-idejen...). A lelkiáldozás lelkileg épp úgy egyesít Urunk Jézussal, mintha valóban befogadtam volna Őt. Nemcsak helyettesíti vagy pótolja a szentáldozást, hanem fel is készít rá.

8. A szentáldozás

A nyolcadik és egyben az utolsó út, amely az Úr Jézussal való eukarisztikus találkozáshoz vezet, az a szentáldozás. Valójában ez a szentségi élet igazi célja és csúcspontja – és csak ez az egyetlen út van néha elzárva azok előtt, akik nincsenek a kegyelem állapotában, mert azt valamilyen súlyos bűnnel eljátszották. A szentáldozásban magát Urunkat Jézus Krisztust fogadjuk magunkba.

A másik hét eukarisztikus út mind ebbe torkollik és erre összpontosul. Aki megfelelő akadály miatt lemond a szentáldozásról, mert azt lelkiismerete vagy objektív körülmények úgy tanácsolják vagy követelik, az legyen meggyőződve arról, hogy Istennek tetszően cselekszik!

Aki az első hét utat folyamatosan gyakorolja, mert a nyolcadikhoz vezető út lelki állapota miatt elzárt, azzal ugyanakkor az is előfordulhat, hogy megkapja az utolsó lendületet ahhoz, hogy bűnös helyzetére reflektáljon és a szentáldozáshoz való járulás útjába gördülő akadályokat életében felszámolja.

Ahelyett tehát, hogy – az előszóban említett viták során – mindig „új szempontokról”, „új megközelítésekről” szövegelnénk, amelyek teológiailag lehetetlennek, talán újra fel kellene fedeznünk és fel kellene elevenítenünk a népi ájtatosság fent említett, nem egyszer feledésbe merült formáit, és azokat kellene ajánlanunk a lelki élet útján megfeneklett testvéreinknek.

A nekik adandó katekézisnek világossá kell tennie azt, hogy miért kell úgy cselekednie az Egyháznak, ahogyan teszi, és miért nem másképp. Ugyanakkor azt is meg kell mutatnunk nekik, hogyan változtathatnak a helyzetükön.

Képletesen: az a kötelességünk, hogy megmondjuk az úton levőknek, hol van útlezárás, de ugyanakkor azt is meg kell mondanunk nekik, hogy melyik az a másik hét út, amely kerülővel ugyan, de szintén célba vezet!

Ezt kívánja minden Olvasójának,

lelkipásztori szeretettel,

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát„Nullpontok“…

Napi Ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
11
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát „Nullpontok“…

„Nullpontok“…

Néha az az érzés támad benned, hogy minden elveszett. Barátaid egy része elfordult tőled, és nem tudod, miért. Kapcsolataid egyike-másika, amelyek eddig látszólag nagyszerűen működtek és amelyek hálója a felszínen tartott, törékenynek bizonyult. Terveid egy része, amikbe évek óta annyi energiát fektettél, és amelyeket olyan nagy odaadással dédelgettél, meghiúsultak. Szépreményű álmaid nem váltak valóra. Egy jó ügy érdekében kifejtett fáradozásaid hiábavalónak látszik, sőt fiaskó lett a dolog vége. A sorozatos kudarcok még az Istenbe vetett hitedet is kikezdték. A szó szoros értelmében kátyúba jutottál és úgy érzed, megfeneklettél, sem előre, sem hátra nem megy. Egyetlen egy szóval kifejezve: kudarcnak érzed egész önmagad!

De még ilyenkor sem szabad elkeseredned!

Ez ugyanis életedben az úgynevezett „nullpont”. Hosszabb-rövidebb ideig tartó sötét útszakasz, amely döntő hatással lehet ugyan sorsodra, de nem végzetes!

Mert a „nullpontnak” is megvan a maga értelme!

Talán meg akar szabadítani attól az illúziótól, amelyet valamiről, vagy valakiről naívan dédelgettél, és amelynek most – mert kiderült: semmi, de semmi alapja nem volt! – a csapdájába estél!

Talán lehetőséget kínál neked arra, hogy az életedet új szemszögből és más távlatból nézd!

Talán felnyitja a szemedet, hogy zsákutcába kerültél és ahhoz, hogy ismét a helyes irányba indulj, egyszerűen meg kell fordulnod!

Talán arra jó, hogy új, reálisabb terveket és álmokat szőjj, amelyeket igazán meg tudsz majd valósítani!

Talán arra ösztökél, hogy új szeleknek feszítsd vitorláidat!

Életednek a „nullpontjai”, amelyekben úgy érzed, hogy mélyebbre már nem zuhanhatsz, - új kezdetek csíráit rejtik magukban.

Életednek a „nullpontjai” jó irányba lendíthetik a sorsodat!

Életednek a „nullpontjai” újjá szülhetnek Téged - még akkor is, ha fájnak.

Csak bennük tapogatózz Isten feléd kinyújtott keze után, mert Ő a „nullpontokban” is melletted áll! Ugyanis lehet, Ő küldi Neked őket, hogy új irányba tereljen.

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátBúcsú halottaink lelki üdvéért

Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
01
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Búcsú halottaink lelki üdvéért

Búcsú halottaink lelki üdvéért

Noha hihetetlenül hangzik, kora gyermekkoromtól fogva minden nap imádkozom a halottakért, „különösen a tisztítótűzben szenvedő lelkekért“. Nem tudom, hogyan és mennyi ideig magyarázta meg nyiladozó gyermekeszemnek a tisztítótűz mibenlétét nagyanyám, de azt egyszer s mindenkorra fejembe véste, hogy elsősorban a család tagjaiért kell imádkoznom, aztán az őseimért, majd szerteágazó és népes rokonaim elhunytjaiért, végül „különösen azokért, akikről senki nem emlékezik meg“. Ezt olyan komolyan vettem, hogy november 1-je délutánján nem csak a család és a rokonok fejfáin olvastam el mindig a neveket és az évszámokat, hanem a temetőárkába kidobott kereszteken is, hátha egy távoli rokon nevét felfedezem rajtuk, meg hát – amint gondoltam – azokért már csakugyan senki nem imádkozik.

Ilyen előzmények után aztán már nem csoda, hogy pap koromban a szentgyónáshoz járulók számára a kedvenc penitenciám így hangzott: „Imádkozz el ennyi és ennyi Miatyánkot illetve Üdvözlégyet „a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, különösen azokért, akikről senki nem emlékezik meg!” Hogy mit gondoltak kedves gyónóim, természetesen mai napig sem tudom, valószínüleg nem mertek visszajelezni, de ha csodálkoztak volna is, én akkor is azt mondom öreg papi fejjel: imájuk nem volt hiábavaló, hatásukra ezrek és ezrek szabadultak ki a tisztítótűzből, és ez a fontos!

Hogy az Egyház milyen komolyan veszi az elhunytak lelki üdvét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy – a kegyelem állapotában – értük végzett imát (a szentmiséről nem is beszélve!), szentáldozást teljes búcsúval köti össze. Egy napon különösen: november 2-án, Halottak napján. Aki ezen a napon egy templomot vagy kápolnát meglátogat, ott egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget elimádkozik, és kegyelem állapotában van (azaz nincs bűne és szentáldozáshoz járul), az halottai számára teljes búcsút nyer!

Ugyanezek a feltételek szükségesek november 1-je és 8.-a között azzal a különbséggel, hogy ha templom vagy kápolna meglátogatása nem lehetséges, akkor egy temetőbe kell elmenni.

Az már csak „hab a tortán“, hogy míg november 2-án kizárólag a halottak javára, november 1-je és 8.-a között a saját javunkra is lehet teljes búcsút nyerni, de rábízhatjuk Istenre is, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek közül kinek a javára használja az általunk kieszközölt és megszerzett búcsút. Ha az ember most minden búcsúnyerési lehetőséggel él, akkor mától, november 1-jétől november 8.-ig összesen 9 búcsút szerezhet és ajánlhat fel a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára.

A tavalyi és idei esztendőben a Szentszék – a koronavírus járványra való tekintettel – egész november hónapra kiterjesztette a búcsúnyerés lehetőségét, ez nem csak azt jelenti, hogy novemberben bármikor elnyerhetjük a teljes búcsút, de azt is, hogy (protestáns testvéreim ne vádoljanak most túl gyorsan búcsúcédula árusításával!) november végéig 30 búcsút is szerezhetünk a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára!

Hogy hogyan lehetséges ez, azt majd egy másik alkalommal beszüljük meg, most ehelyett azokat az imákat szeretném felsorolni, amellyel ez lehetséges.

Mit kell tehát imádkoznunk?

1. Azok, akiknek több idejük van vagy igényesebbek, itt van a Halottak esti szertartása.

HALOTTAK ESTÉJÉN DE A HÓNAP MINDEN NAPJÁN IS

Az ájtatosságot a Mindenszentek litániájával kezdjük (vö. Hozsanna 80-87. old.). Majd annak befejeztével felváltva mondjuk:

Előimádkozó: Könyörögjünk: Úristen, minden hívednek teremtő és megváltó Istene! Szolgáid és szolgálóid lelkének bocsásd meg minden vétkét, hogy, a Te kegyelmedet, amelyet mindenkor óhajtottak, azt buzgó könyörgéseink által megnyerhessék. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Hívek: Ámen.

Ének: Szent Vagy Uram/Hozsanna 154. Jézusomnak szívén 1-2

E: Testvéreim! Krisztus titokzatos testében, az Egyházban mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. A halottak estéjén könyörögjünk mennyei Atyánkhoz a szenvedő Egyház tagjaiért!

1. Könyörülj, Urunk, elhunyt lelkipásztorainkon! Add, hogy akik a papi rendben szolgáltak, részesüljenek a mennyei istendicséret örömében!

H: Kérünk Téged...

2. Könyörülj, Urunk, elhunyt szüleinken! Add, hogy akik nekünk a földi életet adták, kegyelmedből az örök élet boldogságában részesüljenek!

H: Kérünk Téged...

3. Könyörülj, Urunk, elhunyt testvéreinken, rokonainkon, barátainkon és jótevőinken! Add, hogy akikhez itt a földön szeretet fűzött minket, a másvilágon élvezhessék a te örök szeretetedet!

H: Kérünk Téged...

4. Könyörülj, Urunk, a háborúk áldozatain! Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták, megbocsátó irgalmadból nyugodjanak örök békében!

H: Kérünk Téged...

5. Könyörülj, Urunk, azokon akikről külön senki sem emlékezik meg! Vezesd őket szent angyalaid által az égi hazába!

H: Kérünk Téged...

6. Könyörülj, Urunk, a feltámadás reményében elhunyt minden testvérünkön! Engedd őket jóságosan szent színed látására!

H: Kérünk Téged...

7. Végül könyörülj, Urunk, mirajtunk is! Add, hogy az utolsó ítélet napján az áldottak sorában lehessünk!

H: Kérünk Téged...

E: Istenünk, az emberi nem Teremtője és Megváltója! Hallgasd meg buzgó könyörgésünket, engedd el meghalt testvéreink hátra lévő büntetését. Add meg nekik a teljes bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

H: Amen.

Hiszekegy… Miatyánk... Üdvözlégy...

E: Teremtő Istenünk, élők és holtak Ura! Te a magad képére teremtetted az embert, és örök szeretetedben gyermekeddé fogadtad. A kísértésben elbukott embert szent Fiad kereszthalálával fölemelted, és így Krisztus feltámadása óta a mi halálunk sem reménytelen elmúlás. Erősen hisszük, hogy mi, akik a keresztség által eltemetkeztünk Fiad halálában, egykor majd feltámadásában is részesedünk.

Bizalommal könyörgünk hozzád azokért, akik már megjárták az élet útját és átléptek a halál kapuján. Nagy irgalmasságod szerint szabadítsd ki őket a tisztulás helyéről, és vezesd országodba, ahol nincs többé se könny, sem gyász, sem fájdalom, hanem csak örökké tartó boldogság!

Minket pedig, akik ma megholtjainkra emlékezünk, vezess az igaz élet útján, és erősíts kegyelmeddel, hogy hitünk szerint éljünk.

Add, hogy amikor elérkezik földi életünk utolsó órája, irgalmas Bíróra találjunk szent Fiadban! Aki veled él és uralkodik mindörökkön-örökké!

H: Amen.

E: Adj Uram örök nyugodalmat nekik,

H: És az örök világosság fényeskedjék nekik!

E: Nyugodjanak békességben!

H: Ámen!

E: Elhunyt testvéreink lelke és minden elhunyt hívő lelke, Isten irgalmasságából békességben nyugodjék: az Atyának, † a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében.

H: Ámen.

Befejező ének: Jézus világ megváltója SzVU. 70. első+utolsó versszaka

2. De a búcsúnyeréshez – másodszor – természetesen elegendőek a szokásos imák is: a Hiszekegy, a Miatyánk, az Üdvözlégy és a Dicsőség.

3. Végül hozok egy pár olyan imát, amelyekkel egész hónapban örömet szerezhetünk elhunyt hozzátartozóinknak:

IMA A HALOTTAKÉRT

Üdvözítő Jézus Krisztus! Kérünk téged,

fogadd országodba híveidnek lelkét,

akikért szent véredet kiontottad.

Emlékezzél meg, Uram,

hogy gyarló az emberi természet,

és olyanok vagyunk, mint a mezei

virágok, melyek hamar elhervadnak,

és a szél könnyen széthordja szirmaikat.

Te, aki a keresztfán meghallgattad

a hozzád folyamodó jobb latrot,

és a paradicsomnak örömét ígérted néki,

hallgasd meg híveidnek kiáltását is,

és kegyelmesen oldozd fel a világból

kimúlt szolgáid lelkét minden bűnük kötelékétől,

hogy a feltámadásnak dicsőségében a választottak

között részesüljenek az örök életben.

Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat,

és az örök világosság fényeskedjék nekik! Amen.

IMA ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT

Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.

Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi¬től rettegnünk,

mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.

Szeretetedtől semmi nem szakaszt¬hat el sem életünkben, sem halálunkban.

Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést,

lelkünk¬nek örök üdvösséget atyai kebleden. Amen.

IMA ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT

Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene.

Töröld el elhunyt szeretteink minden bűnét és vétkét.

Tekints esdeklő könyörgésünkre szent Fiad, Jézus

Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt.

Add meg nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát.

Szent Lelked ereje által, vezess bennünket az igazak útján,

hogy kegyelmed segítségével elérjük az élet teljességét és

viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel,

hálával és megbocsátással emlékezünk meg. Amen.

Ne legyen ez dicsekvés, de mostanság, életem új helyzetében sem múlik el olyan nap, hogy ne imádkozznék „a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, különösen azokért, akikről senki sem emlékezik meg”.

Imádkozzatok Ti is, és meglátjátok, nagyon hálásak lesznek miatta!

Isten adjon Nektek nyitott szemet, hogy hálájuk jelét észrevegyétek!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Dr. Tempfli Imre atya Katáng barátMinden lelki válság kegyelem…

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
20
Dr. Tempfli Imre atya Katáng barát Minden lelki válság kegyelem…

Minden lelki válság kegyelem…

Majdnem olyan meghitten beszélgettünk, mint máskor. A szavak csak úgy ömlöttek belőlünk. Mégis a szemed csillogásán láttam, hogy belül tele vagy fel nem oldott keserűséggel. És óvatosabban is fogalmazol, mint máskor. Félsz. Hirtelen belém villant: magadtól félsz! A beszélgetés közepén rájöttem: talán krízisben vagy, csak nem veszed észre. Minél tovább hallgattalak, annál inkább megizmosodott bennem a felismerés: nem ismered fel, hogy lelki válságban van az életed!

Ekkor még nagyobb gyöngédséggel fordultam hozzád, mint máskor. Összeszedtem minden bátorságomat és azt mondtam:

- „Minden lelki válság kegyelem!”

Elpirultál, mert a lelkedbe láttam... Majd egy darab után így folytattam:

- „Tudod, sok évbe telt, mire ki mertem mondani ezt a mondatot. Sok ezer beszélgetésre volt szükség a legkülönfélébb típusú emberekkel, hogy magam is felismerjem: A lelki válságoktól nem kell félni. Minden lelki válság kegyelem!”

- „Mit értesz ezalatt?” – kérdezted halkan, talán a szótól is megijedve.

- „Minden válság lelkednek a láza, amely egy belső gyulladásra hívja fel a figyelmedet.

Minden válság lelked szenvedése, amely abban a pillanatban úgy érzi, létének nincs értelme, és arra törekszik fuldokolva, hogy magának valamilyen (új) célt találjon.

Minden válság egy vagy több meg nem valósult álmod sikolya, amely arra vár, hogy beteljesüljön.

Minden válság egy-egy kihívás, létkérdés, és arra vár, hogy végre egyenesen, kendőzetlenül - és kielégítően megválaszold.

Viszont minden lelki válság egyértelművé teszi azt is, hogy mindig "több" vagy, mint problémáid.

Minden ember több, mint a saját lelki válsága!

Végül a lelki válságban Jézus próbál hozzád férni. Ő szól hozzád. Új, magasabb színtre akar emelni! Ne zárkózz el hát előle! Hallgatózz kissé mélyebben lelkedbe! És hallgass a belső hangra!

Az Ő hangjára.

Ha megteszed: ez lesz a kegyelem!

Lelked csillagórája.

Isten és lelked csillagórája!”

A wathsapp két végén még sokáig hallgattunk... Majd halkan elbúcsúztál. Közben mind azért fohászkodtam, hogy felismerd: lelki válságban vagy!

De a lelki válság mindig kegyelem!

Ha felismered és Jézushoz fordulsz vele!

Imre atya

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."