32512 ima található a honlapon, összesen 45919 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Benyik György - Igézők

    Dr. Benyik György - Igézők
    Hetente frissül

    Dr. Benyik György:
    Igézők - Elmélkedések a liturgikus év ciklusának olvasmányairól (Agapé, Szeged 2012)

    Dr. Benyik György: Igéző

    Biblián belüli magyarázat (Előszó a kötet elé)

    Az Ószövetség és az Újszövetség nem csupán a Biblia egymás után íródott szövegeinek egyetlen kötetbe egybe szerkesztett változata, hanem a későbbi (újszövetségi) szövegek utalnak a korábbi (ószövetségi) szövegekre. A szentírási szövegeket nemcsak őrizték, hanem „használták” és értelmezték is a zsinagógában és a keresztény egyházban egyaránt. Ezért ezeknek a szövegeknek és a szövegekbe zárt isteni üzeneteknek többféle hallgatósága volt és van, ennél fogva igen gazdag az értelmezési története.

    Minden szövegnek van egy ún. történeti értelme, amelyet az emberi szerző a maga korában az első hallgatóságának vagy olvasóinak akart közölni. Ez igen közel áll a szöveg születésének történeti eseményeihez, számos esetben ezekre és az ezt át élő zsidók vallási érzéseire reflektál és azt bátorítja, a hitetlenség megromlása esetén  ezeket korholja.

    A későbbi olvasók számra ezek a szövegek modell értékűek lettek, éppen úgy lelki tápláléknak használták őket, mint elődeik, gyakran olyan intenzíven figyeltek oda a tanítására, hogy még ki is egészítették azt, a saját koruk igényei szerint.

    A prófétai szövegeket csak később kezdték felolvasni a zsinagógákban, ahhoz hasonlóan, mint a Tóra, Mózes öt könyvének kommentárjait. A Kr.e. 4. századra már ezek a szövegek is nagy tekintélyre tettek szert és a babiloni fogságból visszatért zsidók spirituális táplálékául, a jövendő reménység ébrentartására használták. Egyre inkább úgy vélték, hogy  Mózes és a próféták olyan rendkívüli isteni megvilágosításban részesültek, hogy szövegeiknek nem csak első értelme van, hanem számos titkos tanítást rejtettek el a szövegekben, amelyet csak később fedeztek fel bennük. A Biblia szövegeinek olvasói és hallgatói tehát önkritikusak voltak, tanulni akartak ezekből a szövegekből és nem szórakozni, időt tölteni ezeknek a szövegeknek az olvasásával. A Biblia olvasója és hallgatója tehát különbözik a profán irodalom olvasójától, mert meg van győződve arról, hogy bizonyos vallási ismeretekre csak ezen szövegek olvasása és megértése kapcsán tehet szert.

    A Kr.e. 2. században ezért olvasták többek között Qumránban (de a zsinagógában is) olyan lelkesen a prófétai szövegeket, mert bennük remélték megtalálni az eligazítást hétköznapi életükre és a történelem értelmére is.

    A zsidók és a keresztények Isten szabadításának mikéntjét és a végső szabadító érkezésének időpontját és körülményeit is szerették volna megtalálni ezekben a szövegekben. A Jézust követő zsidók azonban mesterük tanítása nyomán olyan szemléletre tettek szert, amely megtanította őket úgy olvasni a prófétákat, hogy azokból felismerték a Messiás Jézus tetteit. Jézus működése nélkül az ószövetségi szövegek a keresztény értelmüket soha nem nyerték volna el és nem érte volna őket az a szerencsés meglepetés, hogy a zsidóságtól elkülönült keresztény egyház éppen olyan szorgalmasan őrizte az „Írásokat” vagyis az ószövetségi szövegeket, mint a Jézus életét és tanítását rögzítő evangéliumokat és az ősegyház levelezését.

    Ennek egyik jele, hogy a próféták szövegeit a keresztény közösségekben is szívesen és rendszeresen felolvasták, és ezzel egy a zsidóságtól különböző, számban egyre gyarapodó másik közösségben is őrizték, sőt a pogány keresztények révén más népekkel is megismertették ezeket a szövegeket. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja következtében megszaporodtak azok az ószövetségi szövegek, amelyeket a keresztény liturgiában felolvasunk. Ennek következtében új feladat vár az igehirdetőkre, amikor ezeket egy a születési körülményeitől lényegesen különböző másik vallási közösségben kell felolvasni, az isteni kinyilatkoztatás tanújaként. Ez a kötet azoknak akar segítséget nyújtani, akik egyszerre szeretnék megtudni az ószövetségi szövegek történeti értelmét és a keresztény értelmezését. Igyekeztem közérthető módon összegezni több évszázados értelmezési szokásokat, hogy az mai olvasó könnyebben találja meg benne az örökké élő isteni bölcsességet és használja azt saját hétköznapjai vezérlő fonalául.

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,7–11 „Te vagy az én szeretett fiam”Urunk megkeresztelkedése

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    09
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,7–11 „Te vagy az én szeretett fiam” Urunk megkeresztelkedése

    Márk evangéliumának fő témája Isten titkának bemutatása. Kicsoda Jézus Krisztus? Az első tanúságtevők között szerepel Keresztelő János, a Márk közösségében jól ismert próféta, aki Illésh e z hasonlóan Izrael megtisztítására vállalkozott.

    Óvakodnunk kell attól, hogy ezt az elbeszélést egyszerűen riportnak tekintsük. Ugyanis az evangélistát nem egyszerűen az esemény felidézése érdekelte, hanem a szimbolikus találkozásokon keresztül belelátta ebbe az eseménybe mindazt, amit az Evangélium olvasói csak később értettek meg Mesterükről. Keresztelő János csak megdöbben, de nem képes feltárni Jézus titkát.

    A kutatók véleménye, hogy János és Jézus missziója egy időben párhuzamosan folytatódott. Amikor Jézus felkereste a Jordánnál Keresztelő Jánost, már nem névtelen zarándok volt, hanem jó hírű mester, rabbi, prófétai, lelki vezető. Feltehetően erről János is tudott és maga is tisztelte a Názáretit, ezért csodálkozik azon, hogy a bűnbánati keresztséghez járul, amikor szerinte erre nem lenne szüksége.

    Jézus Galileából jön, amely az ő korában a vallási tudatlanság szinonimája volt. Márk az evangéliumban Galileát mindig teológiai összefüggésben említi, és nem földrajzi okokból. Jézust ekkor már a galileai vallási megújulás vezéreként tartották számon. Egyedül jön keresztelkedni, mint a többiek. Ez lesz Keresztelő János utolsó szolgálata Jézusért, aki ismertsége, különössége miatt kilóg a tömegből.

    Lukács ebbe az elbeszélésbe még egy párbeszédet is iktat, amelyben felfedi Jézus és Keresztelő János viszonyát. János ott egyértelműen kisebbnek tartja magát. Sőt kiemeli, hogy Jézus, aki majd utána jön, nagyobb, mint ő.

    Számunkra kicsit zavaró Jézus keresztelkedése, annak ellenére, hogy mindig elmondjuk, itt bűnbánati szertartásról van szó és nem a kereszténységbe beavatás szentségéről, mégis érezzük a félreértés lehetőségét. A különös az, hogy az evangélista is sebtében említi meg, hogy Jézus megkeresztelkedett. A kánoni evangéliumok szer-

    34 zői közül csak Lukács az, aki egy párbeszéddel akarja tisztázni kettőjük különbségét. A kánonon kívüli evangéliumok még tovább mélyítik ezt a vitát, János megkeresztelheti-e Jézust, vagy nem. A nazarénus evangéliumban Jézust testvérei invitálják Jánoshoz, de ő ezt visszautasítja.

    A keresztelés utáni látomásban Márk – evangéliuma tanúsága szerint – csak Jézus részesedik. Ő látja, hogy galamb képében leszáll rá a Szentlélek. Az evangélista Jézusnak belső élményét vetíti elénk, hogy jobban megértsük, kivel állunk szemben.

    A látomás leírásánál a korabeli apokaliptikus képeket használja. Ez arra utal, hogy látomását valószínűleg maga a Mester tárta fel tanítványai előtt. A „Lélek leszállása”, esetenként kiáradása a végidők eseményeihez tartozik a prófétai igehirdetésben. A történet kulcsmondata: – „Te vagy az én szeretett fiam!” – nem más, mint messiási kinyilatkoztatás. Szabad fordításban: Te vagy a Messiás! Vagyis történetileg azt mondhatjuk, hogy Jézus messiási tudatának felismerését írja le az evangélista.

    Ma már gyanakszunk azokra az emberekre, akiknek sugallatuk van, vagy mennyei hangot hallanak. Sokan szélhámoskodtak isteni megbízásukkal, ezért kételkedünk az ilyen sugallatokban. De Jézus küldetését nem ez a hang igazolja. Jézus ugyanis Keresztelő János követeinek ezt válaszolta, művéről: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások meggyógyulnak, és a szegényeknek hirdetik az Isten Igéjét.” Jézus tetteivel, végül pedig kereszthalálával igazolta küldetését. Nem mennyei sugallatok után kell tehát kutatnunk, hanem úgy cselekednünk , mint Jézus, ha Isten fiához hasonló tetteket akarunk végrehajtani.

    A Jordán vizének imája

    Jézusom! Tisztulni vágyom, mert az emberi bűnök megcsúfítják életem. Szeretnék kristálytiszta szívet, mely másoknak is segíthet a bűnbánatban. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, hozzám tisztátalanhoz, te tökéletes tisztaság. Köszönöm, hogy megmerítkezhettem szeretetedben, és hogy hallhattam szavadat: te vagy, akiben Istennek kedve telik. Kérlek, segíts, hogy ezután én is olyanná váljak, akiben az emberek és főleg te, Jézus, kedvedet találhatod. Szentelj meg engem, hogy a Szentlélek erejével végezzem mindennapi munkámat! Hálás vagyok, hogy megajándékoztál a keresztség szentségével, s így tudom: hozzád, az igazi forráshoz kell erőért folyamodnom. Emlékeztess erre minden nehéz pillanatban, hiszen szereteteddel csordultig töltekezni a legcsodálatosabb a világon! Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 2,1-12 A napkeleti bölcsekVízkereszt

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    06
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mt 2,1-12 A napkeleti bölcsek Vízkereszt

    A Bibliában napkeleti bölcsek szerepelnek a Háromkirályok helyett, akiket a történet alapján inkább tartanánk mesebeli alakoknak, mint valóságos személyeknek. Ennek ellenére meglepő módon Hérodotosz görög történésznél a következő információkat találjuk róluk. A neves ókori történész őket a 10 méd törzs egyikének tartotta (Hist. 1,101sköv), ráadásul olyan törzsnek, amelybe nem lehetett születéssel beletartozni, hanem tanulással bejutni. Arról is van adatunk, hogy II. Kambüzez perzsa király lázadásukat hatalmas vérontással verte le. A másik perzsa uralkodó I. Dariosz azonban megerősítette hatalmukat, így uralkodása alatt visszaszerezték befolyásukat a papi rendre. Négy alapelemet tiszteltek: a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet. Foglalkoztak csillagjóslással, álomfejtéssel és titkos tudományokkal.

    Amikor a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet, ott volt Nergal, a babiloni főmágus. Sőt azt is jó tudnunk, hogy a babiloni fogságban Dánielt és társaikat Nabukodonozor parancsára mágusokká akarták kiképezni. A király – miután Dániel megfejtette az álmát a könyv tudósítása szerint kinevezte babiloni főmágussá.

    Az Evangélium talán ezért tulajdonít akkora jelentőséget a keletről érkező látogatóknak, mint Jézus születése tanúinak, és mágusoknak nevezi őket. Mindmáig megfejtetlen viszont, hogy a szót szűkebb vagy tágabb értelemben használta az Evangélium, vagyis perzsa papoknak kell-e őket tekinteni, vagy sem. Ajándékaikból azonban következtethetünk arra, hogy keletiek voltak. Hiszen az arany, tömjén és a mirha szimbolikus ajándékok. Az arany a gazdagság jelképe, királyi ajándék.

    A tömjén héberül „libana”. Erről kapta a nevét Libanon. Az általunk is ismert füstölőt a délnyugat-ázsiai Boswellia nevű fa megkeményedett nedvéből készítették. Az ószövetségi illatáldozat szemcsés halványsárga-vöröses, kevés illóolajat is tartalmazó anyag, parázson kellemes illatot áraszt. Izraelben mindig importterméknek számított. A papi áldozat szimbolikus ajándékát Sebából szállították, Seba királynőjének országából.

    31 A mirha szintén kellemes illatú gyanta volt, melyet a terebint fa bevagdosása által nyertek. Olívaolajjal vegyítve drága illatszert készítettek belőle, melyet a férfiak is kedveltek. A fekhely és gyaloghintó illatosítására használták. Borhoz keverve kábító hatása volt. Jézus amikor meghalt, testét tömjén és áloé keverékével kenték meg, ami igen drága ajándéknak számított.

    A napkeleti mágusokat, más fordításban bölcseket a keresztény művészek Mithrász tisztelőiként festették meg, később viszont mint királyokat mutatták be, valószínűleg a 72,10 zsoltár, illetve Izajás 66,6 alapján. Hogy hányan voltak, arról csak az ajándékok számából következtethetünk. A 6. századtól van nevük: Gáspár, Melkolm (magyarosan Menyhért) és Boldizsár. A kitűnő angol bencés exegéta, Beda Venerabilis, jelképesen Európa, Ázsia és Afrika képviselőit látta bennük. Történetüket a Jakab protoevangéliumnak nevezett, és sohasem kanonizált írás még tovább színezte, de a mágusok történetét lényegében a bibliai változatnak megfelelően adta vissza. A 12. században a keresztes háborúk idején a bölcseknek tulajdonított néhány relikviát Kölnbe vitték és ott tisztelik.

    Jézus születésének történetét Máté evangélista a tanúságok fényében írta meg. Egyrészt születésével kapcsolatban az akkor szokásos tekintélyt, a korábbi írásokat faggatta. A gyermekségtörténetben szinte minden messiási helyet megemlített, sőt a pogány tanúkat is a titkos tudományokat művelő mágusok személyében. Valóságos vagy szimbolikus alakjukon keresztül a pogányok hódolnak a megszületett isteni gyermeknek.

    Ez a történet nemcsak egy gyermek születésének naiv leírása, hanem egy győztes király titkos érkezésének szimbólumokkal teletűzdelt bevonulása a történelembe. Erre utal az epifánia görög kifejezés is. Ezért a mai ünnep vízkereszt hivatalos neve epifánia, azaz „az Úr megjelenése”.

    A bibliai szerző minden tudóst és hívőt odagyűjtött a gyermek Jézus jászlához, csak a mi tudományunkat nem tehette oda, ő ugyanis nem ismert bennünket, viszont a megváltó Jézus ismerte, ismeri gondolatainkat. Ő, aki fogadta a pásztorok és mágusok hívő hódolatát, ismeri észjárásunkat is. Az már a mi feladatunk, hogy az isteni gyermek megjelenését ugyanazzal a tisztelettel fogadjuk, mint a mágusok, a pásztorok, az evangélisták és a későbbi teológusok, valamint a Betlehembe zarándokló hívők.

    A betlehemi csillag imája

    Mindenható Isten! Kifürkészhetetlen akaratodból lettem azzá, ami vagyok, s küldetésem is tőled kaptam. Csillagként kell fénylenem kegyelmed egén, hogy az emberek felismerjék szeretetedet. Örömöt kell hoznom számukra és utat mutatni nekik. Példaként kell előttük haladnom, és minden erőmmel azon lenni, hogy segítsem őket Krisztus követésében. A te fényességed szeretnék lenni, hogy jóságod és békéd sugározzon belőlem. A vágyam az, hogy aki csak rám pillant, végtelen irgalmadat lássa meg bennem. Köszönöm, hogy jelenléteddel támogatsz, és hogy élő példát mutatsz arról az életről, mely kedves számodra. Örökké hálás leszek, hogy követéseddel utat is mutathatok másoknak. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–18 „Az Ige testé lett”Karácsony utáni 2. vasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jan
    02
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–18 „Az Ige testé lett” Karácsony utáni 2. vasárnap

    Máté és Lukács az Evangéliumot Jézus gyermekkoráról írt történetekkel vezeti be. Ezek a naiv népies elbeszélések meghatározzák a karácsony légkörét. Ezekből fejlődtek a betlehemes játékok, a népi elbeszélések világában ezek határozták meg Jézus születése ünnepének énekeit, hangulatát.

    János evangéliumában mást találunk: a hellenista filozófia és a gnosztikus himnusz stílusában egyetlen himnusz sűrítve tartalmazza azt a drámai ellentétet, amit az Evangélium majd kifejt. Ezért szokás János prológusának nevezni ezt a himnuszt, amely egyike az Újszövetség más helyein található híres himnuszoknak. A korintusi levélben olvashatjuk a Szeretet-himnuszt, a Zsidó levélben (5,5–10) Krisztus főpapságáról szóló himnuszt, – filippi levélben (2,6–11) Jézus üdvtörténeti szerepéről szóló himnuszt. Hasonlót találunk az efezusi (1,3–14) és a kolosszei (1,15–20) levélben is, de ez a műfaj szerepel az első timóteusi levél 3. fejezetének 1 6 . é s a Jelenések könyve 11. fejezetének 15–18. versében is.

    A keresztény himnuszköltészet Palesztinából, az arám nyelvű keresztények köréből indul ki, de hamar visszhangra talál a görög nyelvűek között is. A zsinagógától elkülönült Krisztus-követők másként szervezték meg vallási életüket, mint a zsinagógában maradt társaik. Az ünneplés szombatról vasárnapra tevődik, az írás felolvasásának szokása a prófétai szakaszokra terelődik, és minden vasárnap szót kell ejteni Jézusról, a közösség Lelkéről. Az eucharisztikus emlékezést imákkal veszik körül, a keresztség beiktatási szertartásánál pedig az Egyház új tagjainak ki kell nyilvánítaniuk hitüket Jézusban. Mindezek a szertartások ünnepélyes formulákat kívánnak. Szakrális jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy valakivel együtt elmondanak egy imát. Ezek az imák a közösséghez tartozás szimbolikus kifejezéseivé váltak.

    A korán kialakult szertartások, keresztelés és az eucharisztikus liturgia folytatta a hellenisztikus zsinagóga hagyományát, hogy hitvilágukat megfogalmazzák himnikus formában is. Ezek a hitvallási formulák szépségükkel megragadták az ima hallgatóit, és rögzítették a keresztény közösség közös hitét Jézusban. A jogi kényszerrel rendelkező zsinatok előtti időszak ez, amikor a közösségben gyakorolt hit legszebb megnyilatkozásait adja tovább az egész közösség. A lelkes gyülekezet teológiai slágereiről van szó, amelyben hitüket és lelki állapotukat is megéneklik az őskeresztények. Ilyen himnuszt dolgozott fel, illesztett az evangéliuma elejére János. Benne mindent összefoglalt, amiről beszél majd az evangéliumában. Ez az Evangélium egyrészt a teológiailag érzékeny szemtanú érzékenységével adja vissza Jézus életének epizódjait, másrészt értelmezi az egyházközség szükségleteinek megfelelően Jézus szavait, és gesztus értékű tetteit.

    Lehetetlen, hogy ne legyen személyes Jézus-képünk. Lehetelten, hogy ne fogalmazzuk meg karácsony kapcsán, mi a véleményünk Isten szeretetéről. Lehetetlen, hogy a szeretet gyakorlása közben ne alakuljon ki egyéni véleményünk Isten szeretetének tetteiről. A mai János-prológus Jézus Krisztus jelentőségét foglalja össze, és amikor ezt elmondja vagy meghallgatja a hívő, gondolkodásában megelevenedik a Jézusról kialakított keresztény kép. Jézus több mint betlehemi gyermek, és több mint Heródes által üldözött megjövendölt király. Jézus Isten gondoskodásának látható jele. Ezt a himnuszt azért írták, hogy bevezessen egy Evangéliumot, amely Isten Fia által művelt üdvtörténeti tetteiről szól. Azért őrizték meg, mert a hívőket emlékeztette arra, hogy a szeretet cselekedeteiben, amelyeket véghez visznek, testet ölt Isten szeretete. Az üdvösség művét azok a Krisztus-hívők építik tovább, akik az Evangéliumot meghallják, megélik és megvalósítják!

    A világosság befogadóinak imája

    Mennyei Atyánk! A te teljességedből kaptuk a kegyelmet, mellyel imádhatunk téged. Köszönjük, hogy felnyitottad szemünk a világosságra, és most már életünk része vagy. Köszönjük, hogy bár téged sosem láttunk, Fiad kinyilatkoztatott nekünk, hogy a sötétséget örökre elkerüljük. Te vagy az életünk, az emberek világossága. A világnak mi másra lenne szüksége, mint rád, hiszen nélküled a világ vak utakon jár. Te vagy az Ige, mely cselekvésre ösztönöz minket, hogy nap mint nap felismerjünk életünkben, és Jánost követve tanúságot tegyünk rólad. Mert mit is jelent: kinyilatkoztatni, világossággá lenni, az Igének megtestesülni? Nem mást, mint szeretetből áldozatot vállalni. Amen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,22-40 „Már látták szemeim…”Szentcsalád vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    26
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,22-40 „Már látták szemeim…” Szentcsalád vasárnapja

    A történet első látásra csupán emlékek felidézése, de ha jobban megfigyeljük, észre kell vennünk, hogy nagyobb hangsúly esik a szimbolikus gesztusokra, mint a történet pontos részletezésére. Lukács máskor igen részletes történeti utalásaival ezekről az eseményekről történetileg elnagyolt képet fest. A templomi bemutatást csak jelenetben örökíti meg, az agg Simeon, illetve Anna próféta asszony monológját állítva a történet középpontjába, egyébként minden más részlet háttérbe szorul. A templomi jelenet alkotja az elbeszélés gerincét. Erre irányítja az olvasó figyelmét is, nyilván azért, mert nem felidézni, hanem magyarázni akarja a történetet.

    János elbeszélésével ellentétben Lukács csak utal a körülmetélésre, mely a bibliai ősatyákat megelőző rítus volt a szemita népeknél, és amely Izraelben vallási jelentőséget kapott. A seb a választott néphez tartozást jelentette, és viselőjét mindig emlékeztette erre. A keresztények az Egyházba beiktató szentség, azaz a keresztelés előképének tekintették. A körülmetélés összekapcsolódott a névadással is. Az elsőszülöttért áldozatot kellett bemutatni. De nem feltétlenül Jeruzsálembe zarándokolni, mert Lukács ügyes irodalmi szerkesztéssel a pogányok számára ismeretlen Betlehemből a mindenki által ismert nagy városba, Jeruzsálembe helyezi az eseményeket. Jézus szokványos névjelentése, „Jahve szabadítás” Jézus esetében külön jelentést kap, és egészen másként cseng, mint Józsue, az ígéret földje felszabadítójának neve.

    A jelenetnél ott van a Szentcsalád, mert ez a szertartás egybeesik Mária tisztulásának a rítusával is, Leviták könyve (12, 1–8). A törvény csak az asszony tisztulásáról rendelkezett, de az evangélista mintha Józsefet is be akarná vonni ebbe a szertartásba. Noha a szertartás a felnőttek kötelessége volt, a figyelem középpontjába Jézus kerül, aki elhomályosítja szüleinek tetteit.

    Lukács két viszonylag egyszerű jámbor megnyilatkozást fűz ehhez a történethez. Simeon énekét (25–35) és Anna próféta asszony történetét (36–38). Ez a két prófécia emeli ki a szokásos összefüggésből a névadási, megtisztulási történetet. Simeon „a lélek ösztönzésére” megy találkozni Jézussal, a gyermekkel. A találkozás egyrészt élete nagy várakozásának beteljesülése, másrészt jó alkalom arra, hogy Jézus és Mária jövőjéről beszéljen. Jézus „jel lesz, amelynek ellentmondanak” – Mária, pedig szenvedéssel áll fia mellett – „lelkedet tőr járja át.” E szavak másként hangoztak a jeruzsálemi templomban és másként a leírt Evangéliumban. Anna bemutatása részletes, de a próféciáját Lukács nem idézi szó szerint, mivel valószínűleg tartalmilag Simeon próféciájának a megismétlése.

    A katolikus köztudatban csak „Nunc dimittis”- ként („Most bocsásd el”) ismert prófécia (a papi zsolozsma állandó része, a kompletórium canticuma / kantikuma) egyben a gyermekségtörténet utolsó éneke is. Simeon zsoltárszerű örömujjongásában visszacseng a Megváltóját megtalált Egyház öröme is: „látták szemeim az üdvösséget”. A kis Szentcsaládra rátalált az Egyház nagy családja. Lukács a mély, személyes, örömteli élményt meg akarta osztani a késői olvasókkal.

    Anna prófétanő imája

    Dicsérlek, Uram, Istenem, mert emberi természetünkbe öltöztél, hogy megszabadíts minket annak korlátaitól, a bűnöktől. Te vagy a megváltás lelkünknek, te vagy az egyetlen, akitől a szeretet útjairól tanulhatunk. Beszélek rólad mindenkinek, aki sóvárogva várja a megváltást, és tudom, szívük elégedett lesz, ha rólad hallhatnak. Megváltásunkat úgy tervezted el, hogy példát mutattál: önátadásoddal, önfeláldozásoddal és a Szentcsalád életével is. Dicsérlek téged, mert megszentelted ezt a köteléket: egységbe fontad a férfi, nő és gyermek szeretetközösségét. Kérlek, Uram, ne engedd ezt a szentséget meggyaláztatni, hanem állítsd vissza a rendeltetésének megfelelő egységet, hogy gondozója, formálója legyen az általad elültetett magoknak. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–14 „Kezdetben volt az Ige”Karácsony, ünnepi mise

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    25
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,1–14 „Kezdetben volt az Ige” Karácsony, ünnepi mise

    Jézus születését sokféleképpen lehet elmesélni, például úgy, ahogyan Máté evangélista teszi. Szinte minden ószövetségi messiási jövendölést átvizsgál, és lépésről lépésre igyekszik bizonyítani, hogy minden a próféták előre megmondott jövendölései szerint történt. Az effajta leírás azokra volt nagy hatással, akik állandóan vizsgálták a prófétai tekercseket, és a homályos prófétai orákulumok közül próbálták kikeresni azt, amelynek beteljesedését bizonyítani tudták saját korukban. Elképzelésük szerint Isten a próféták jövendölésén keresztül szólt bele a történelembe. A leírás végén világosan, bizonyított tételként áll az olvasók előtt a próféták által megjövendölt Messiás.

    Lukács másféle érdeklődőknek szánta az evangéliumát. Azoknak, akik szerint minden a római birodalom császáraitól, kormányzóitól és helytartóitól függ. Ezért közli Jézusról, hogy Augustus császár uralkodása, római békéje (Pax Romana) idején születik. Ezért említi Cirinus szíriai helytartó nevét, továbbá a napkeleti bölcsek látogatását is, hiszen olvasói között számos megszállott csillaghívő akad, aki úgy gondolja, Isten akaratát a csillagok állásával nyilvánítja ki.

    János más problémával küszködik az Evangélium megírásakor. Ő a szeretett tanítvány, aki Mesterét nyilvános működésének kezdetétől egészen a Golgotáig végigkísérte. Az Evangéliumban rögzített történetek saját élményei voltak. Mások ezeket csak megírták, ő viszont átélte, majd hosszú éveken keresztül átelmélkedte. Időközben 30-40 év távlatából azt is megtapasztalta, hogy Mestere egyesek szemében csupán tan lett, vagy jelkép. Kételkedtek abban, hogy valóban ember volt-e. Mások Jézusban pusztán egy tragikus hőst láttak, akit élete legnehezebb pillanatában elhagyott az Isten.

    János az elképzelését valószínűleg kölcsönzött himnusszal, illetve egy himnusz átírásával fogalmazta meg. A gyermekségtörténetet nem népesítette be angyalokkal, pásztorokkal, keleti mágusokkal, és nem tűzdelte tele homályos ószövetségi idézetekkel. Jézust világtörténeti összefüggésbe állította, olyan történelemszemlélet alapján, amelyet nem a történészek alakítottak ki, hanem a próféták, akik figyelték az emberiség fejlődését. János szerint Jézus személyét csak úgy lehet megérteni, ha végiggondoljuk Istennek az emberekkel kapcsolatos tervét. Jézus része volt az emberiséggel kapcsolatos átfogó tervének, már a világ teremtésekor, sőt még előbb.

    Ezért jelenti ki: „Kezdetben volt az Ige” – és ezért állítja – hogy „minden őáltala lett”. Másodlagos dolognak tartja, hogy a „minden őáltala lett” egy bizonyos idő után történt. Néhány évezred után, ha a teremtéstől számítjuk „a világba jött” eseményét. Sőt, Jézus újra teremtésének a jelentőségét kívánja hangsúlyozni, ezért így fogalmaz: a világ „általa lett”. Nem hallgatja el azonban a megváltás művének tragikus részletét sem: „mégsem ismerte fel a világ”.

    De akik felismerték, azok új minőséggel gazdagodtak, azaz „Isten gyermekeivé lettek”. Sőt alázatosan megvallja, hogy „mindanynyian az ő teljességéből merítettünk”, vagyis János ezeket a gondolatokat nem egyedül elmélkedte ki, hanem Jézus Krisztustól tanulta.

    A történelem egy bizonyos pontján mi is a világba léptünk, noha addig is meg volt nélkülünk a világ, mint ahogy továbbra is meglesz. De azért megkérdezhetjük magunktól, vajon világosságot jöttünk-e gyújtani, vagy ahová csak lépünk, körülöttünk minden elsötétül. Tevékenységünkkel „kegyelmet, kegyelemre halmozunk”-e, vagy gyűlöletet csak gyűlölettel házasítunk.

    Ez a szöveg egy elmélkedő keresztény tollából született, aki maga is beírta nevét a történelembe. A legenda szerint János élete végén csak ezt ismételgette „Fiacskáim, szeressétek egymást!” talán mert ezért a szándékért még manapság is könyörögnünk kell.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,1–14 „A világ fejedelme”Karácsony, éjféli mise

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    24
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Lk 2,1–14 „A világ fejedelme” Karácsony, éjféli mise

    A karácsonyi evangéliumok közül az éjféli misén felolvasott közli igazán Jézus születését. A többi Evangélium már más nézőpontból beszél róla: a János-evangélium bevezetése, a híres prológus például a világtörténelem, az üdvtörténet szempontjából elemzi ezt az eseményt.

    A szükségszálláson megszületett gyermeket a „pásztorok” veszik körül, akik a maguk korában nem örvendtek olyan idilli, kedvesen jó hírnévnek, mint a bibliai történetben. Az egyszerű, esetenként durva, kegyetlen emberek nemcsak a farkassal és az oroszlánnal szálltak szembe nyájuk védelmében, hanem egymással is, sőt, kegyetlen farkastörvények szerint intézték ügyeiket. De itt a jászol mellett megszelídülnek.

    Lukács evangéliumában Jézus jászola előtt hajtott térdet a pásztor, Máté evangéliumában pedig leborultak a napkeleti bölcsek, csak Heródes, a politikai fondorlat és gonoszság szimbóluma képtelen hódolni a Szeretetnek.

    Mert mindannyian szeretetet koldulunk, és minden emberi kapcsolat legnagyobb keresztje a szeretet hiánya. A Szent család látszólag szegény, de valójában gazdag, a leggazdagabb család a világon. Mária, József és Jézus ugyanis mindvégig megőrizte a szeretetet, nemcsak egymás iránt, hanem egymás küldetése iránt is. Isten és az emberközti dráma, valamint az emberek közötti drámák is azzal kezdődnek, hogy a szeretet-kapcsolat megtörik vagy beszennyeződik, és lehetetlennek tűnik a „helyreállítása”.

    Isten előtt azért maradt magára az ember, mert a bűnnel megrontotta a Teremtővel való viszonyát. A bűnben megromlott ember nehezen tud hangot találni az Istennel. Akkor is nehezen, ha Isten várja ezt a hangot. A bűnbánatra, a bűnbeismerésre csak az képes, aki nagyon szeret. Jobban szereti a kapcsolatát Istennel, mint a saját bűnét. Talán ezért könnyebb elérzékenyülni, bűnbánatot tartani egy gyermek előtt, mint egy felnőtt előtt. Az utóbbi ugyanis mindig riválisunk, de a gyermek kiszolgáltatott nekünk. Könnyebben vallunk neki. Szoktuk mondani, hogy sok aranyos gyermekből lesz a kiállhatatlan és utálatos felnőtt. Arra viszont, aki felnőttként is megmarad tisztának, azt mondjuk: gyermeteg lélek, vagy gyermekien tiszta ember.

    Jézus ebben az értelemben megmaradt mindvégig gyermekien tiszta embernek, és képes volt ilyen tisztaságot teremteni maga körül. Amerre csak megfordult, vádak nélkül is világossá vált környezetében a bűn és az erény. A vele kapcsolatba került tanítványok másként kezdtek látni. Jézus gyermeki egyszerűséggel vette magára a halált is. Mert szerette övéit, mindvégig szerette őket. Jézus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk, pedig az igazért is alig hal meg valaki.

    Jézus születésének történetét lehetetlen elmesélni anélkül, hogy el ne helyeznénk magunkat ebben a történetben. Aki el akarja rontani a karácsonyát, az kívülállóként meséli el ezt a történetet, kételkedve abba is, hogy egyáltalán megtörtént. Van, aki fájdalmasan meséli el ezt a történetet, utálja a karácsonyt, mert ilyenkor érzi leginkább, hogy ki van zárva Isten országából, a szeretet országából, mert képtelen szeretni. Van, aki meghatódottan, szégyenlősen meséli el ezt a történetet, mert tudja, le fogja leplezni a történet az ő szeretetét is, felszínre hozza rejtett érzelmeit. Talán nem is baj, ha karácsonykor a betlehemi jászolnál kiderül, a szívünk mélyén mégiscsak ahhoz tartozunk, aki szeretetével megváltotta és megváltoztatta a világot.


    A megrémült pásztorok imája

    Kisded Jézus!

    Csend van körülöttünk. A rémület csendje. A rémületé, amikor az ember előtt megjelenik isteni erőd. Amikor az ész számára feldolgozhatatlan események történnek. Amikor megrémülünk szívünkben, mert tudjuk, hogy találkozni fogunk veled. Honnan a hatalom, mellyel leszállsz közénk? Honnan az erő, mellyel üdvözíteni fogsz? Honnan a gondolat, hogy mindez megtörténjen?

    Sötét éjszakánkba te hoztad el a fényt. Örömhíre lettél életünknek. Nyisd fel szemünket, tárd ki szívünket, hogy szívünk és lelkünk legmélyén felismerjük: önmagad adod értünk. Köszönjük, hogy megszülettél – kérünk, szüless meg lelkünkben is minden nap, hogy találkozhassunk veled a szentáldozásban és a másik emberben is.

    Csend van. Szereteted csendje. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK „Üdvözlégy kegyelemmel teljes”Advent 4. vasárnapja Lk 1,26–38

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    19
    Dr. Benyik György IGÉZŐK „Üdvözlégy kegyelemmel teljes” Advent 4. vasárnapja  Lk 1,26–38

    Jézus születésének hírüladása Lukács evangéliumában Keresztelő János születésének hírüladását követi. Az evangélista jó érzékkel fokozza az olvasók izgalmát, amikor e jelenet elé helyezi az öregedő papi házaspár Zakariás gyermekének, Keresztelő János születésének hírüladását. A mai olvasó számára azonban szokatlan történettel állunk szemben.

    Szokatlan, hogy a hírüladás isteni küldött által történik, a kiválasztott emberi személy pedig mintha csak várt volna erre a híradásra, elfogadja a küldetését. Ne feledjük el, Lukács az evangéliumát más típusú olvasóközönségnek szánta, sőt, az elbeszélésének anyagát is más közegből vette. Lukács csodálatos gyermekségtörténete sok vonatkozásban megegyezik Máté hasonló csodálatos történetével, habár néhány vonatkozásában különbözik tőle.

    A legkülönösebb azonban az, hogy a gyermekségtörténet elbeszélése eltér az Evangélium további szövegétől is. Ebben a szövegben angyalok hirdetik Isten fiának, a Megváltónak az érkezését, akinek isteni természete mindenki számára magától értetődő. Az evangéliumokban pedig a tizenkettő kiválasztott apostol kételkedik Jézus istenségében és messiási küldetésében. Miből adódik tehát ez a különös ellentét az Evangélium eleje és közepe között?

    Alapvetően a források különbözőek. Lukács evangéliuma elején bevallja, hogy ő, aki ezt az Evangéliumot írja, szorgalmasan utánajárt az eseményeknek, vagyis forrásokból gyűjtötte össze a tudósításait, mivel nem volt szemtanúja az eseményeknek. De Jézus egyetlen tanítványa, sem tanúja ennek a jelenetnek. Az apostolok csak Jézus nyilvános működésének tanúi. Itt viszont az úgynevezett rejtett élet legelső epizódjáról van szó, amelyet valószínűleg Jézus családja, továbbá a názáreti, és a betlehemi néphagyomány őrzött meg. Ez Jézus nyilvános működésének végéig egy család magántörténete volt. Mindenki számára érdekes történetté csak Jézus halála és feltámadása után vált, amikor a tanítványokat érdekelni kezdte Mesterük földi életének kezdete is. Ekkor gyűjtötték össze ezt a történetet, amelynek egyes elemeit az átadók már átelmélkedték a próféciák és Jézus későbbi tetteinek fényében. Ezért

    17 nevezzük ezt a történetet mini evangéliumnak, vagy azt mondjuk: evangélium az evangéliumban A történeti kialakulás szempontjából azonban nem ez az első lejegyzett forrás Jézus életéről, hanem a passió története. Vagyis ennek az elbeszélésnek a hátterében jelen van a megélt hit is. Ezért olyan nehéz ezt a történetet hitetlen embereknek elmesélni, ezért szorulunk rá minden esetben, hogy ezt a történetet magyarázzuk, mert az elbeszélő beleírta a történetbe a maga teológiai szemléletét is. Nem kételkedők, nem kutatók szolgáltatták Jézus születésének történetéhez az alapot, hanem olyan elbeszélők, akikre hatott az, hogy a rokonságukat meglátogatta az Isten. Isten nagy jótetteit pedig lehetetlen elfogulatlanul elmondani.

    Jézus születésének történetével mindig elmondja az Evangélium azt is, hogy az Isten a földön családi esemény lett. Ez a történet, valahányszor elhangzik, kérdéseket és vágyakat ébreszt bennünk: kérdéseket teszünk fel ennek az eseménynek a részleteivel kapcsolatban, továbbá vágyunk arra, hogy Isten hozzánk is megérkezzen, a mi családunkba is esemény legyen. Mert mi hívők semmi sem tartunk lehetetlennek.

    Mária imája az Angyali üdvözlet után

    Mindenható Isten!

    Szereteteddel telt meg a lelkem, amikor eljöttél hozzám. Én akartam tied lenni, de te már hamarabb kiválasztottál engem. Köszönöm, hogy célod van velem! Segíts mindig, újra és újra igent mondanom hívásodra. Tégy engem szelíddé és alázatos szívűvé, hogy amikor csak meglátogatsz, örömmel fogadjalak, félelem nélkül. Hogyan is félhetnék akaratodtól, mikor boldogság és öröm a veled való találkozás! Szívbéli öröm az életem, mert rám tekintettél, és irgalmasságot cselekedtél velem. Dicsérem neved, szentnek vallak, lelkemből magasztallak! Amikor találkozásunk csendjében ujjongó szívem kifakad, bocsásd ezt meg nekem, de örömöm nem tudom titokban tartani! Irgalmasságod és békéd folyjon át rajtam, hogy felismerjék az emberek: hozzád tartozom! Tarts meg minden nap imámban: Legyen nekem a te igéd szerint! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,6–8 „Föllépett egy ember, az Isten küldte”Advent 3. vasárnapja

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    12
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jn 1,6–8 „Föllépett egy ember, az Isten küldte” Advent 3. vasárnapja

    A János-evangélium költői mondata Keresztelő Jánosról szól. Az idézett gondolat Zakariás pap és Erzsébet öregségében született gyermekére utal. Keresztelő János egy népmozgalommá terebélyesedett lelki mozgalmat indított el Júdeában. A Biblia arról tudósít, hogy Gábor angyal hirdette születésének örömhírét az idős szülőknek, akik már nem is reménykedtek abban, hogy lesz utódjuk. Jánosról annyit tudunk, hogy gyermekkorában Júdea pusztájában élt, ott, ahol a qumráni közösség is tevékenykedett. Sőt, szolgálatát is a pusztában kezdte. Tevékenysége, ruházata nagyon emlékeztetett a prófétákra. Isten közelgő ítéletét hirdette és megtérésre szólította fel az embereket. Aki hitt Istenben, azt megkeresztelte a Jordánban. Ezért kapta a „keresztelő” melléknevet Az evangéliumi igehirdetésében is a jól ismert „Isten országa” fogalom, tűnik fel, de János szerint ennek elérkezése nem az ígéretek teljesednek be, hanem az ítélet. Ítéletkor aztán senki sem mentegetődzhet azzal, hogy Ábrahám leszármazottja, a választott néphez tartozik. Jézus a legegyszerűbb emberi gesztusokat követeli meg követőitől: osszák meg vagyonukat a nélkülözőkkel, a vámszedők ne szedjenek több vámot, mint amennyit feltétlenül szükséges, a katonák ne a fosztogatásból, hanem zsoldjukból éljenek. Eddig semmi új nincs tanításában. Az ószövetségi próféták is ezt hirdették, mint az erkölcsi megújulás alapvető tetteit. De mindezt keresztséghez és egy bűnbocsánati aktushoz kapcsolta, ami teljesen új és szokatlan a prófétai gyakorlatban.

    Az Újszövetség ellentmondásosan mutatja be Jézus és Keresztelő János viszonyát. János kisebbnek, kevésbé fontosnak tartotta, csak útkészítőnek vallotta magát. Vonakodva, csak isteni parancsra, keresztelte meg Jézust. Ekkor történt meg a Lélek kiáradása és hangzott el az Evangéliumban isteni tanúságtétel. János visszautasította, hogy őt Messiásnak nevezzék, Jézus pedig Jánost tekintette a legnagyobb ószövetségi prófétának, aki valaha is „asszonytól született”. Ezért nincs mentségük azoknak, akik nem hittek az ő aszketikus megtérésre szólító felhívásában.

    Keresztelő János és Jézus tanítványi köre részben azonos volt. Számos János-tanítvány később Jézus-követővé lett. Heródes politikai ellenfélnek tartotta Jánost, aki szerinte ellene szította a közhangulatot. Ezért börtönbe záratta, majd első adandó alkalommal lefejeztette. Manapság is létezik az úgynevezett Mandeusok szektája, akinek a tagjai igen becsülik Jánost. Dél-Irakban élnek vallási közösségben! Az arabok keresztelőknek nevezik őket. A keresztények gnosztikus vallási közösségnek tekintik. Külön szent könyvet tisztelnek Keresztelő János haláláról.

    Az Evangéliumban két személyiség találkozik. Különböző tehetséggel, isteni küldetéssel, de hasonló céllal tevékenykednek. A korabeli társadalom erkölcsi viszonyainak a javításán fáradoztak. Jézus missziója ennél sokkal több, de a társadalom morális megváltoztatása része lesz az ő missziós programjának is. Manapság sokan kis jelentőséget tulajdonítanak az emberek erkölcsi nevelésének. Úgy gondolják, az ember életminőségén a technikai eszközökkel javíthatunk. Ez téves. Az erkölcsileg érett ember tartalmas életet él. Korunkban ez lenne a legnagyobb felfedezés. De ez várat még magára. Mint ahogyan sokak számára Keresztelő Jánosnak és Jézus missziójának jelentőségét is homály fedi. Régi szép történetnek tartják. De nekünk keresztényeknek ez sokkal több: Istennek az emberekkel folytatott párbeszédének igen fontos epizódja, amelyre nekünk is oda kell figyelni.

    A pusztában kiáltó hang imája

    Jézus!

    Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíjad megoldjam! Az én böjtömet csak te tudod megtölteni tartalommal. Pusztába vonulásom semmit sem ér, ha te nem jössz el. Hirdetem országod eljövetelét, holott az öröktől fogva létezik általad. Vízzel keresztelek, de csak vigasztaló Szentlelked által nyerjük el a bűnök bocsánatát.

    Hozzád kiáltok, Uram! Változtasd át szívem pusztaságát paradicsommá! Táplálj szereteteddel, hogy éhségem csak veled csillapodjék. Vigasztalj meg magányomban, és ajándékozz meg minden nap szeretetközösségeddel, hogy ne érezzem magam egyedül! Megvallom: szükségem van rád.

    Segítséged arra szeretném használni, hogy világosság legyek az emberek számára, hogy tanúskodjak rólad, a világ világosságáról. Ne hagyj el, Uram, segíts a végsőkig, hogy egyenessé tehessem utadat! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,1–8 „Készítsétek az Úr útját!”Advent 2. vasárnapja

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Dec
    05
    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mk 1,1–8 „Készítsétek az Úr útját!” Advent 2. vasárnapja

    Az Evangéliumban idézett izajási szövegben óriási földmozgásokról olvasunk, a természet teljes átalakításáról. A hegyek lehordására, a völgyek feltöltésére a sivatag megváltoztatása, rengeteg példa van napjainkban is. És nem biztos, hogy pozitív példának kell tekintenünk azt, hogy a folyók irányát megváltoztatták, hogy víztárolókat hoztak létre ott, ahol korábban nem voltak, éshogy a külszíni szén- és kőfejtések miatt óriási sebek tátongnak a hegyek oldalában. A költői kép és annak fizikai megvalósítása egészen más hatást kelt a szemlélőben.

    Mai evangéliumi szakaszunkban miről szól ez a költői kép? Az evangélista Izajás szövegét a benne található képekkel együtt egy földkerekség méretű felhívás megfogalmazására használja, amely a Messiás érkezésének előkészítésére vonatkozik. Gyakorlatilag az Istennek a világba érkezését akarja leírni ez a szöveg. Egyben arról is szól, hogy miként értelmezik magukat a keresztények. Feladatuk nem csak az, hogy a maguk életszentségét műveljék, hanem előkészítsék a világ és az emberek szívét Isten befogadására.

    A keresztény egyház tagjai ezért életükkel hatnak mások életére és a történelem alakulására is. Korábban a keresztény egyházban létezett egy felsőbbségi öntudat, amit a „Mi vagyunk a diadalmas világnézet!” jelszóval fejezhetnénk ki. A 30-as évek Magyarországát is jellemezte ez a katolikus életérzés. Mi vagyunk a legnagyobb Egyház, a mi nemzetközi kapcsolatunk meghatározza a magyar társadalmat, a mi filozófiánk más, mint az ateistáké.

    Aztán szomorúan tapasztaltuk, hogy a világháborúk előkészítői komolyabban dolgoztak, mint mi. Sőt, a gyűlöletkeltés időszakában, a nemzeti konfliktusok idején, a keresztények szolidaritása a vártnál gyengébb volt. Az Úr útja helyett – szemünk láttára a pusztító háborút készítették elő.

    Jelen pillanatban, a nagy ideológiák utáni vákuum időszakában a közömbösség nemzetközi méretű felkeltésével, a magánérdekek országos méretű hangoztatásával, az értékek relativizálásával készítik elő az irányítható tömeget. Ebben a közegben nem kívánatosak a keresztények, mert sok elkötelezett keresztény esetleg felébreszti mások lelkiismeretét is.

    Készítjük ajándékainkat, díszítjük a karácsonyfát, megszervezzük az ünnepi vásárlást, de vajon ki foglakozik Isten útjának, Isten uralmának előkészítésével?

    A keresztények mindig úgy tartották, hogy feladatuk Isten útjának előkészítése, és ennek a feladatnak az elvégzése kihat a világra.

    Tudatosítanom kellene azt is, hogy nem mindegy, milyen módon nevelem a gyerekeimet, mert a nevelésemmel a következő generációt is formálom. Nem mindegy, hogy a házasságomban hűséges vagyok-e, vagy csapodár, vagy talán elválok. Egyáltalán nem mindegy, csalok-e, lopok-e, „mint mások”, vagy számomra érték a megbízhatóság, a tisztesség és a segítőkészség. Magatartásommal alakítom a történelmet, a világot. Gördíthetek hegyeket Isten elé, vághatok szakadékot az emberek közé, de el is mozdíthatom a hegyeket, kiépíthetem az utat az emberek felé.

    A kereszténység nem magánügy. Mivel fizikailag egyre közelebb élünk egymáshoz, annál inkább válik közüggyé, hogy hegyek választanak-e el bennünket egymástól és Istentől, vagy bölcsen készülünk-e Isten országának érkezésére.

    Egy bűnbánó jeruzsálemi lakos imája

    Itt állok, Uram, előtted, már nem bújhatok el színed elől. Megrendítetted azt a sziklavárat, melyet bűneim és mások bűneinek hatása épített fel bennem. Megérintetted bensőmet Keresztelő János szavai által, és tudom: eljött a pillanat, hogy szembenézzek azzal, ami már régóta emészt, ami sírban tart, amitől nem tudok szabadon levegőt venni. Igen, szembe akarok nézni vétkeimmel, mert nem hagynak szeretni, és mások szeretetét megtapasztalni, bukásomat akarják, üldözött rab lettem miattuk. De most megvallom neked, hogy bűnös vagyok! Vétkeztem, de hiszem, hogy bűneim elmerülnek szeretetednek és irgalmasságodnak kiapadhatatlan tengerében. Szent testedből táplálkozom: a hitből, hogy a bűnbánó szív meggyógyul a veled való találkozás által. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György Mk 13,33-37 Legyetek éberek!Advent 1. vasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    28
    Dr. Benyik György Mk 13,33-37 Legyetek éberek! Advent 1. vasárnapja

    Az evangéliumi szakasz, formailag, és tartalmilag is az apokaliptikus prófétai műfajban íródott. Ezért int a szerző virrasztásra, éberségre. De honnan származik a történet? Márk forrását Jézus közvetlen környezetében kell keresnünk.

    Az eredeti Jézustól származó történet egy tehetős gazdáról szólt, akit a kapusa éberen várt. Ebben a történetben a ragaszkodó várakozáson és a szolga hűségén volt a hangsúly. Az idegenbe készülő urat könnyen azonosították Krisztussal. Fontos motívum volt a történetben, hogy ki kinek, adta a munkát. Ezeket a feladatokat könnyen azonosították az Egyház vezetőinek a megbízatásával. A szolga számonkérése az egyházi vezetők életében azt jelentette, hogy munkájukról számot kell adnuk az ítélő Krisztusnak.

    Amikor az üldözést szenvedett Egyházban újraolvasták a történetet, az egyszerű példázat apokaliptikus képpé változott. Jó és hatásos elbeszélés volt, mert az ősegyházban a végidő várása Jézus mennybemenetele után áthatotta a hívők gondolkodását. Kezdetben úgy gondolták a keresztények, hogy az ítélő Krisztus nemsokára visszatér, talán már az ő földi életükben megtörténik, mint az kiderül a tesszalonikai levélből (4,13– 18). Ahogy késett Krisztus viszszajövetele, egyes hívőkön erőt vett a kiábrándulás, mások számára viszont az éberségről szóló történet új jelentést kapott. Azok, akik lelkiismeretesen gondját viselték az Egyháznak, a felelősség terhét hordozva olvasták újra a számonkérésről szóló figyelmeztetést.

    Amikor országok, birodalmak omlottak össze, és mégsem jött el Krisztus, amikor a Josephus Flavius által is leírt zsidó háború borzalmai beteljesedtek, és a választott nép többsége évezredekre elhagyta Palesztinát, ebből a figyelmeztetésből félelmetes prófécia lett. Ekkor érezték csak meg a keresztény hívők, hogy milyen nehéz megőrizni a rájuk bízott hitletéteményt. Akárhányszor később is nemzeti és történelmi katasztrófák idején ezt a figyelmeztetést olvasták félelmetes végidő látomás bontakozott ki belőle, és újra átélték felelőségüket Jézus ügyéért és Egyházáért.

    A Jelenések könyvében már megfogalmazódik a kritika is pl. az efezusi egyházról amely, bár szenvedett és állhatatos, de akinek tagjai elhagyták „első szerelmüket”, az égő hitet, vagyis a belefáradtak virrasztásba.

    A virrasztó imája

    Uram! Nekem, szolgálódnak azt parancsoltad, hogy éber legyek, és figyeljek visszajöveteledre, mert nem tudhatom, mikor térsz vissza. Házadat rám bíztad, és az ajtó elé állítottál: lásd, itt vagyok, hogy a bennem égő gyertyalángra, Szentlelked fényére vigyázzak. Minden erőmmel azon vagyok, hogy lessem jöveteled, és felkészítsem házad fogadásodra: szeretném, ha szívem kapuit nyitva találnád, lelkemet pedig tisztán, a legkisebb folt nélkül. Ajándékkal is készülök: az irgalmasság testi cselekedeteit szeretném átnyújtani neked, ha megérkezel. Mindehhez azonban a te segítségedre, ébren tartó erődre van szükségem, különösen akkor, amikor úgy érzem: nagyon messze jársz. Kérlek, ne engedd, hogy az éjszaka hívogató csábítása megrendítsen, segíts virrasztani, hogy akár este, akár éjfélkor, kakasszókor vagy reggel jössz el, ébren találj. A távolból is légy mindig Szentlelkeddel velem, hogy egy percre se szunnyadjon lelkiismeretem. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Krisztus Király vasárnapja Mt 25,31–46A juhokat jobbjára állítja,a kosokat pedig baljára

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    22

    „A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára”

    Az evangéliumok sokféleképpen mutatják be Jézust, de elsősorban a gyógyítót, a csodatevőt, a tanítót, a talányos történetekkel megdöbbentő prédikátort állítják elénk, és nem a királyt. Jézus egyetlenegyszer, a jeruzsálemi bevonulásakor, mutatkozik királyi pózban, de akkor sem igazán félelmetes. Nem lovon vagy tevén, nem elefánton vagy öszvéren, hanem szamárháton érkezik. Nem igazán uralkodói diadalmenet ez a bevonulás, hanem afféle zarándoklat. Jézus egy alkalommal félelmetes ítélőnek mutatkozik: kiűzi az árusokat a templomból, mondván, az Isten tiszteletével, az imádsággal nem fér össze a kereskedelem.

    A mostani jelenet egyrészt a végítélet képét szimbolizálja, talán az Újszövetség leggrandiózusabb képét festi meg az evangélista. Jézus a galileai zarándok és prédikátor, a tizenkét tanítványával körbenjáró Mester, most az egész univerzum bírájaként jelenik meg előttünk.

    Ha azonban a nagyszabású, csodálatos képek mögé nézünk, hamarosan kiderül, a kép ugyan félelmetes, de a történet mondanivalója rokon a szüzek és a szolgák példabeszédével. A fő motívum a szétválogatás. Korábban is erre a fő kérdésre kereste a választ az evangélista egy-egy példázata: milyen elvek alapján lehet eldönteni, kicsoda az igaz ember?

    A válogatás módja meglepő. Jézus egyrészt önmagát teszi meg a válogatás kritériumának, másrészt a legegyszerűbb, legszegényebb embert. Vagyis összekapcsolja az istenszeretet parancsát és az emberszeretet parancsát. Vallási fanatizmussal és emberi könyörtelenséggel nem lehet üdvözülni. De a pusztán szociális munka sem elengedő az üdvösséghez. Ez a két kritérium úgy elkülöníti az embereket, mint ahogyan két össze nem mosható csoportba tartoznak a nemek által megkülönböztetett juhok és kosok.

    Az ember különösen viszonyul az ítélethez. Egyrészt eltörölhetetlen vágy él bennünk, hogy valaki megfellebbezhetetlen igazságot szolgáltasson nekünk. Az a tény, hogy az igaz és a bűnös emberek keverednek egymással, keserűséggel, szomorúsággal tölt el bennünket, néhányunkat keserűen cinikussá tesz. De az igazság, esetenként az „én igazságom” igen fontosnak tűnik.

    Másrészt rettegünk az ítélettől, gyanakszunk minden bíróságra, hogy valaki befolyásolta azt a mi érdekeink ellenében, sőt előre megalkottuk a védekezési stratégiákat. Félünk az igazságtól, mely bennünket is vádol. Nehéz elviselni a bűn súlyát, és elfogadni, hogy képtelenek vagyunk megszabadulni a bűntől megbélyegzettek csoportjától. Az ítéletre, a végítéletre, a világos döntésre szükség van, különben a bűn és erény értelmét veszti. A világos döntésnek egyszerű, világos elveken kell alapulnia. Jézus nem elméleti, hanem gyakorlati kritériumokat határozott meg: „Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom… Nem volt ruhám és felruháztatok… Börtönben voltam és fölkerestetek” (3536. v.). Az éheztetés, a szomjaztatás, a ruhátlanság és a bebörtönzés az embertelenség leginkább felháborodást keltő megnyilvánulásai. Az ezzel kapcsolatos érzéketlenség felháborító, és az ítélet is jogos. Érdekes, hogy Jézus semmi másról nem beszélt, csak arról, hogy a két csoport elkülönül egymástól. Úgy tűnik ez már önmagában is elegendő büntetés.

    De ami még fontosabb, ezt az ítéletet a jövőben bekövetkező akcióként írja le a jelenben élők számára. Ez azt jelenti, most nem ítélet történik, csak figyelmeztetés. Amikor önmagunkat megítéljük, amikor az erkölcsi normáinkat és ítéleteinket kialakítjuk, ezek legyenek a normák. Sőt akkor is, amikor igazságtalanság ér bennünket, ez legyen a biztos támaszunk. Ebben a vonatkozásban még ez az ítélet is örömhír lehet. Isten ítéletének szempontjai világosak, nem kell félnünk.

    A mennyek országát birtokba vevők imája

    Hálát adunk, Urunk végtelen jóságodért: elkészítetted nekünk országodat, megadod kegyes irgalmadat, megbocsátod bűneinket. Kérünk, segíts, hogy e világ útjain járva észrevegyük az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok, valamint a betegek és a rabok szenvedésében a te szenvedésedet, hogy minden rászoruló testvérünknek szolgálatára lehessünk, és örömmel fogadjuk őket közénk. Tested és Véred által add, hogy felismerjük minden emberben, és emberi kicsinységünk ellenére is viszonozhassuk nagy szereteted. Így jöjjön el, Urunk a te országod, s legyen meg a te akaratod. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Évközi 33. vasárnap Mt 25,14–30„…rájuk bízta vagyonát”

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Nov
    15

    „…rájuk bízta vagyonát”

    Vannak történetek, amelyeket az emberek egy rossz részletről memorizálnak. Nevezetesen ezt a történetet azon felháborító mondatról, amely a történetet és a gondolatmenetet is zárja: elveszik az egy talentummal rendelkező szolgától a megmaradt egyetlen talentumát és odaadják annak, akinek eddig is a legtöbbje volt, azzal az indoklással, hogy „akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki”. Innentől kezdve ez a történet keserű szájízt hagy az olvasóban. Miért került példázatként ebbe a szövegösszefüggésbe ilyen kétes értékű történet, amely a mindennapi életben tapasztalt igazságtalanságot rögzíti?

    Elsiklik a figyelmünk arról, hogy a gazda milyen nagylelkű. Minden vagyonát a szolgái kezébe adja, ahelyett, hogy a biztos megélhetésére tartalékolná; kiszolgáltatja magát nekik. A három szolga közül kettő ezt a lehetőséget a gazda bizalmi jeleként értékelte, és ennek következtében azt tette, amit a gazda tett a saját vagyonával, hasznosítani kezdte. Megpróbáljuk megfejteni az oktatótörténet mondanivalóját azáltal, hogy kiderítjük a rejtett szereposztást és viszonyokat.

    A gazda biztosan az Isten. A talentumokat hagyományosan az emberi képességeknek szokták nevezni, pedig nem azok. Az elosztásuk aránya ugyan a gazda, vagyis az Isten véleményét képviseli a szolgáiról, a hívőkről, az emberekről, de a talentum a gazda vagyona, az Isten gazdagságának része. Isten saját gazdagságából ad át nekünk egy-egy részt. Ez megfontolandó. De azonnal rá kell kérdeznünk, mi képezi az Isten gazdagságát? Arany, ezüst, gyémánt vagy topáz? Nevetséges azonosítási kísérlet. Az Isten gazdagsága nem a királyok gazdagságához mérhető, hanem olyan szellemi, lelki jó, amely a gyarapodásra szolgál. Az Isten gazdagsága az országa. Isten ezt az országot az emberekkel való kapcsolatán keresztül építi. A keresztény egyházhoz tartozó tagok, így Jézus követői is, lehetnek ennek az országnak építői. Sőt akkor igazán Jézus követői, ha ennek az országnak az építői. Ezért Isten rájuk bízza országát, Jézus Krisztus követőinek átadja evangéliumát.

    És ők mit tesznek vele? Vagy fogalmazzunk élesebben, mi vele mit teszünk? Formulák mögé rejtjük, megóvjuk a hitletéteményt, vagy tant fabrikálunk belőle? Körülbástyázzuk, megóvjuk méltatlan szemektől, kezektől és ajkaktól Isten országának titkát? A mai evangéliumi szakasz éppen ezt a magatartást ítéli el. Isten országának titkát mozgatni kell az emberek között, szóban, tettekben. Isten szeretete ugyanis nem csökken, ha megosztjuk, hanem növekszik, az ország gyarapszik.

    Lelki tükör ez a történet, mely bennünket, keresztényeket vizsgál: mi, megkereszteltek vajon őrizzük-e Isten országát mint átadhatatlan titkot, vagy működtetjük? Talán gyönyörködünk az evangélium legszebb mondataiban, de a félelem megfoszt minket attól, hogy valamit tegyünk vele. Isten azonban mindennap munkálkodik, Jézus mindennap körbejárt bemutatva Isten művét, a könyörületet, a megértést, a vigasztalás és megváltás művét. Sőt ezt akarja rajtunk keresztül is működtetni.

    A talentumát kamatoztató tanítvány imája

    Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebb vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban. Amen.

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."