107662 ima található a honlapon, összesen 257312 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Diós István-Napi kenyerünk, Homiliák a szentekről

Diós István-Napi kenyerünk, Homiliák a szentekről
Naponta frissül

A homilia szentbeszéd, mely a szentmisében, az evangélium után hangzik el. A szentírási szövegekből kiindulva beszél az ünnepelt misztériumról, hitünk szent titkairól és a keresztény élet törvényeiről.

A kötet a Szűzanyáról és a szentekről szóló homiliákat tartalmazza a liturgikus naptár szerinti sorrendben, januártól decemberig. Néhány történeti és életrajzi adat, valamint az egyéni jellemvonások megrajzolása sok évszázaddal előttünk élt testvéreket hoz közelünkbe, miközben a szentek sok és különféle ajándékaiban megmutatja Isten egyazon kegyelmét. Hiszen az Egyház, amikor a liturgiában megemlékezik a szentekről, valójában Istent ünnepli, az Ő teremtményeiben végbevitt tetteit: „Csodálatos vagy, Uram, a te szentjeidben!” (Zsolt 67,36)

A homilia szentbeszéd, mely a szentmisében, az evangélium után hangzik el. A szentírási szövegekből kiindulva beszél az ünnepelt misztériumról, hitünk szent titkairól és a keresztény élet törvényeiről. Stílusa, hangja az élő beszédnek megfelelően oldottabb, szóhasználata közelebb áll a hétköznapi beszédhez, mint a retorika szabályai szerint megszerkesztett ünnepi beszédeké és az írásos formában született elmélkedéseké, teológiai műveké.

Ez a beszédfajta az apostoli idők óta él az Egyházban, s nagyon korán próbálták írásban is rögzíteni. Szent Ambrus és Szent Ágoston óta maradtak ránk homiliagyűjtemények. A homiliát gyorsírással leírták, majd lehetőleg maga a tanító átnézte, kissé igazított rajta és másolni kezdték.

A kötet a Szűzanyáról és a szentekről szóló homiliákat tartalmazza a liturgikus naptár szerinti sorrendben, januártól decemberig. Néhány történeti és életrajzi adat, valamint az egyéni jellemvonások megrajzolása sok évszázaddal előttünk élt testvéreket hoz közelünkbe, miközben a szentek sok és különféle ajándékaiban megmutatja Isten egyazon kegyelmét. Hiszen az Egyház, amikor a liturgiában megemlékezik a szentekről, valójában Istent ünnepli, az Ő teremtményeiben végbevitt tetteit: „Csodálatos vagy, Uram, a te szentjeidben!” (Zsolt 67,36) Ünnepeljük az erőt, melyet a Lélek ad a 12 éves kislánynak, hogy Krisztus vértanúja lehessen, vagy a bölcsességet, mellyel egy szent király üdvösségre vezeti a rábízott népet.

A most írásos formában megjelenő homiliák a budapesti Egyetemi Templomban hangzottak el, kevés kivétellel a 2000. évben. Azok kérésére, akik valamilyen okból – munka, betegség stb. – nem tudtak hétköznap eljutni szentmisére, hangfelvétel készült reggelenként a fél nyolcas szentmiséről. E felvételekből emeltük ki, majd írtuk le a kötet anyagát. Innen érthetők a helyi sajátosságokra, mellékoltárokra, szentek szobraira, közeli templomokra, a Gellért-hegyre, az áldozás után imádkozott Magnificatra stb. történő utalások.

A kiadás elsősorban azoknak szeretne segíteni – támaszkodva az elmúlt évek tapasztalataira –, akik elfoglaltságaik miatt csak vasárnap jutnak el a szentmisére, s így a szentekkel és a Szűzanyával a liturgiában nincs módjuk találkozni, róluk homiliát nem hallanak, hiszen a vasárnap mindig az Úr napja.

Egy jó tanács: a kötet nem folyamatos olvasásra való, a homiliákat naponta, egyenként ajánlott olvasni, a liturgikus naptár szerint. Amint a napi szentmise megszenteli és kitölti a napot, a belőle vett szövegek is – a kötetben szentírási hellyel jelzett szentlecke és evangélium, illetve a homilia – akkor tudnak bennünk igazán megmaradni és erőforrássá lenni, ha időt hagyunk erre.

Végül akinek szolgálati feladata és kegyelme volt, hogy elmondhatta e homiliákat, az Úrtól kapott meghívása 35. évében megköszöni az Úr Krisztusnak azokat a lelkeket, akiknek elmondhatta, s a munkatársakat, akik a leírás, szerkesztés, sajtó alá rendezés, kiadás fáradságos munkáját elvégezték. Abban a reményben bocsátja útjára a könyvet, hogy lelki táplálék lesz az istenkeresők számára.

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,26–31. Evangélium Lk 1,26–38.Soubirous Szent Bernadett szűz, szerzetesnő

Napi Ima14 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
16
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,26–31. Evangélium Lk 1,26–38. Soubirous Szent Bernadett szűz, szerzetesnő

Soubirous Szent Bernadett szűz, szerzetesnő

Szentlecke 1Kor 1,26–31. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! Az az élet, amit a Úr Krisztus elhozott ide a Földre, a hitben lesz egy-egy emberé, és az ember hitében az egész Egyházé.

Amikor egy-egy új dogmát megfogalmaz az Egyház, forrást fakaszt, amiből a hit erősödni, táplálkozni, élni tud. A Szeplőtelen Fogantatás dogmáját 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa, s ezzel a Mária-tiszteletnek újabb forrását nyitotta meg, ami az Egyház, a hívők megerősödésének lett a forrása.

Négy évvel később a mi Istenünk úgy látta jónak, hogy maga a Boldogságos Szűz adja ennek a fizikai világban is a jelét. Ezért Lourdes-ban 1858-ban megjelent a Szűzanya, egy 14 éves kislánynak, Bernadettnek. Őt kérte, hogy fakasszon forrást. Megtörtént. Ez a kicsi lány nem volt se bölcs, se szép, se okos, se ez, se az, de hitt. Megtette, amit a számára akkor még ismeretlen Jelenés parancsolt.

Amikor Bernadett meg merte kérdezni: „Asszonyom, ki vagy te?” – akkor a Szűzanya neki bemutatkozott: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Február 11-én a Szűzanya Lourdes-i megjelenését ünnepli az Egyház, ma pedig Bernadettet ünnepeljük. Illetve vele együtt adunk hálát az Úrnak azért, hogy Ő látja az Egyházat, gondját viseli. Tudja, mikor van az a pillanat, amikor új forrásra van szüksége az Egyháznak, mert szomjazik.

De gondoljuk csak meg Bernadett sorsát és életszentségét. Ugyanis 14 éves, amikor a jelenéssorozat egy rövid fél éven belül lezajlott – azután csönd. Ő maga úgy érezte: „most legjobb volna meghalnom, eltűnnöm a világból”. Mert az emberek nem értették az üzenetet. A hivatalos Egyház sem mindjárt értette meg, de lassan fölfogta. De annyi kíváncsi és bántó szándékú ember volt Bernadett körül! Mégis az Úr csak 10 év múlva adta meg neki a lehetőséget, hogy eltűnjön egy zárdában. Itt élt 15 évig. Amikor 1879-ben, a mai napon meghalt, mindössze 35 éves volt.

Itt áll előttünk annak példájaként, amit már Szent Pál fölismert: Istennek úgy tetszett, hogy a kicsinyeket válassza ki. Ez a gondolkodó embernek nem kis probléma. Mert egy-egy ilyen ügyet, mint például ez a Lourdes-i jelenés is, egy szép, okos, fotogén valaki nem tudna sokkal gyorsabban, sokkal hatásosabban elintézni? Ez a kérdés már az apostolokkal kapcsolatban, sőt az apostolokban is fölmerülhetett.

Ahogy múltak az évek és az Egyház figyelte a szenteket, rájött: ha egy erős, okos, szép ember kapna ilyen rendkívüli kegyelmet és feladatot, mint Bernadett, őt megkísérthetné az a hiúság: ereje, öntudata elronthatna mindent. A kicsinyek viszont (a kívülállók azt szokták mondani: „ez föl sem tudja fogni, mi történt!” – dehogynem fogja föl!) fölfogják, hogy minden a kegyelemnek köszönhető, minden Istentől jön, ami jó. És ők a kicsiségükben először igazak, azután naggyá válnak. Ez az, amit az erősek, az okosak, a bölcsek nem tudnak megcsinálni.

Imádkozzon értünk a ma ünnepelt szent, ez a kicsi Bernadett, akire a Boldogságos Szűz, amikor Lourdes-ban megjelent neki, úgy tekinthetett, hogy „ez a Bernadett majdnem olyan, mint én voltam, amikor Gábriel jött”, azaz 14 éves. Csak hát a Boldogságos Szűz „a Szeplőtelen”, ez a kislány meg Éva leánya; de meg van keresztelve és hisz.

Imádkozzon értünk Bernadett, hogy merjünk kicsinyek lenni, igazak lenni és hinni. És inni azokból a forrásokból, amelyekből a hitünk erősödni tud. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Jn 10,11–18.Szent Szaniszló püspök, vértanú

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Ápr
11
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Jn 10,11–18. Szent Szaniszló püspök, vértanú

Szent Szaniszló püspök, vértanú

Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Jn 10,11–18.

Testvéreim! Szent Szaniszló püspököt kicsivel több, mint 900 esztendővel ezelőtt, 1079ben ölette meg II. Boleszláv király, Krakkóban. Abban a Krakkóban, ahol a mai pápa, II. János Pál felnőtt és pap lett, majd püspök lett. A Szentatya a papoknak írt nagycsütörtöki levelében kitér arra, hogy most is megrendülten emlékezik az órára, amikor esztendeje az első szentmiséjét Krakkóban abban a templomban mutatta be, ahol Szent Szaniszló nyugszik, pontosabban abban az altemplomban, ahol a sírja van. – Mit érezhetett az a fiatal pap, az újmisés Karol Wojtyla, aki a vértanú püspök sírja fölött – az ő példáját szemlélve ajánlotta föl első szentmiséjét, ajánlotta föl az életét.

Szaniszló ott született Krakkó közelében. Nyugaton nevelkedett, papként hazatért, és hamarosan püspöke lett a félig még pogány népnek. Boleszláv fejedelem azt hitte, kapott egy szolgát, egy nagyszerű eszközt, aki nyugati műveltséggel, igehirdetőként végre fogja hajtani azt, amit ő akar.

Azonban tapasztalnia kellett, hogy Szaniszló nem az ő meghunyászkodó alattvalója, ez az ember valaki másnak, Krisztusnak a szolgája. Akkor megpróbálta megvenni Krisztust. Ám kiderült, hogy ez a püspök nem kereskedik, Krisztus nem eladó. E tapasztalatok a királyban főként akkor gyűltek, amikor azt követelte, hogy a püspök hunyjon szemet az ő bűnei fölött, palástolja azokat, és magyarázza el a népnek, hogy a király más, mint a többi ember. Tarthat szeretőket, csalhat, összejátszhat a gonosztevőkkel – mindent csinálhat, hiszen ő a legfelső hatalom.

Szaniszló püspök pedig azt mondta: „Felség, itt valami félreértés van. A király Krisztus színe előtt éppen olyan szolga, mint én vagy a te szolgáid, és az Ő törvényének neked is engedelmeskedned kell.”

Erre a király megölette Szaniszlót, mondván: „Nekem ilyet te nem mondasz!”

Az az újmisés (a Szentatya) akkor még nem tudhatta, hogy neki az egész világgal szemben lesznek ilyen helyzetei. És lettek. És most, ebben a szentmisében nagyon ajánljuk Szent Szaniszló oltalmába a Szentatyát, aki holnap Szarajevóba utazik. Nem veszélytelen, sőt a legveszélyesebb útjára készül.

Most is Szent Szaniszló helyzetéhez hasonlóról van szó, de most nem egy király és egy püspök, hanem az iszlám, az ortodoxia és a katolikus Egyház találkozik. És a pápa kockára teszi az életét. Pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban megölhetik. És mégis megy. Megy, mert a Jó Pásztornak ő nem egyszerűen a képviselője, hanem ő maga a Földön járó Krisztus. Akiben látható, hallható, hogy Krisztus, aki azért jött közénk, hogy megmutassa Isten szeretetét és összebékítse az embert Istennel, példát adjon és részesítsen minket az isteni természetben – ez a Krisztus nem eladó.

Ma, holnap és vasárnap legyen ott imádságainkban a Szentatya; és azok is, akik védik őt, akik szeretettel várják, meg azok is, akik talán értetlenek, talán még ellenségesek Krisztussal szemben. Adja meg nekik az Úr, hogy a pápával való találkozásban érezzék meg, hogy Krisztus és az ő országa nem ebből a világból való, de valóság. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.Gyümölcsoltó Boldogasszony

Napi Ima27 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
25
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38. Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! 1996 éve annak, amit Szent Lukácstól az imént az evangélium olvasásakor hallottunk. Ez az a pillanat, amikor Gábriel betoppan Máriához. Kívülről és első pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta Isten az embert megteremtette, és az ember elveszett a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható Isten ezt a pillanatot készítette elő.

Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk. Jó lenne eltenni az emlékezetünkben, hogy a szekularizáció, az a törekvés, hogy Istent kihagyjuk az életből, lekoptatta ugyan a dátum elől „az Úr esztendeje” szavakat, a szívünkben jó odatudni az évszám mellé: idén az Úr 1996. esztendeje van.

S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a megtesült Igét fogadni fogja.

Azok a százezer esztendők, melyek eltelnek a bűnbeeséstől az Ige megtestesüléséig, készítik nemzedékről nemzedékre Máriát, az Isten templomát. Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta, mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. Mert érzékelte, hogy más, mint a többiek: a bűntelenséget, a szeplőtelenséget érzékelnie kellett. És amikor Gábriel jön a nagy üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem boldogan fogadja az Igét. A történelem pedig, és ez a mindenség, a legtávolabbi csillagvilág is, ebben a pillanatban, Mária „igen”-jére megkapja elsőszülöttét, Urát.

Aki hisz, amikor „igen”-t mond a hallott isteni szóra, Máriának ezt a nagy tettét ismétli meg. Aki pedig nem fogadja el a hitet, vagy halálos bűnt követ el, az megismétli a bűnbeesést, a paradicsom elvesztését. Amikor az ember bűnben van, igazában nincs az üdvösség idejében. A megtérés pedig – akár a keresztséggel, akár egy jó szentgyónással visszavezeti az embert az Úrnak az idejébe. Nagyon szükségünk van a Boldogságos Szűz közbenjárására és példájára, hogy azt az isteni tervet, amely öröktől fogva üdvözíteni akar bennünket, fölismerjük, befogadjuk, „igen”-t mondjunk rá, és engedjük, hogy bennünk is megtegye az Úr azokat a csodákat, melyeknek a vége az üdvösségünk. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Sám 7,1–5.8b–11.16. Ev Mt 1,18–24.Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
19
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Sám 7,1–5.8b–11.16. Ev Mt 1,18–24. Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Szentlecke 2Sám 7,1–5.8b–11.16. Evangélium Mt 1,18–24.

Testvéreim! A Szűzanyáról szoktuk hallani, hogy Ő mindegyikünk előtt járt a hitben, Ő az Egyház hitének a példaképe és a legtökéletesebb mintája. Az Egyház boldogan mondja el ugyanezt Szent Józsefről. És azért boldogan, mert kettőjükben, a Szűzanyában, meg Szent Józsefben, a nők és a férfiak egyaránt megkapták a példaképet és a segítséget a hithez.

Mert amíg az ember egyszer igazán végig nem gondolja, nem látja, mekkora áldozattal indult József részéről a hívő élet. Ő, a Dávid-ivadék tulajdonképpen igen szegény ember, akit ráadásul ki is telepítettek. Tudjuk, hogy József kicsi fiú lehetett, amikor a főtanács elrendelte, hogy Jeruzsálemből is – és egyáltalán Judeából – menjenek telepesek északra, Galileába, mert azt a területet vissza kell hódítani. Így került a Betlehemből származott Dávid-ivadék Názáretbe.

Amikor fiatal férfiként eljegyzi Máriát, s egyszer csak látja, hogy a menyasszonya gyermeket vár, és nem tőle, akkor Józsefben hatalmas áldozat kezd bontakozni. Most kezd megmutatkozni az, hogy ő mennyire hívő ember. Megölethette volna Máriát, mondván, hogy hűtlen, tessék itt a bizonyság! És nem tette. De megélt valami olyat, mint Ábrahám, akitől az Úr elkérte azt, ami neki a legdrágább.

Ábrahámtól elkérte Izsákot, most Józseftől elkéri Máriát. József még nem tudja, miről van szó, de úgy dönt, hogy elbocsátom a menyasszonyomat. Ilyenkor a vőlegény megtehette, hogy mindenki tudta nélkül, titokban fölbontja az eljegyzést, és elbocsátja a menyasszonyt. Megtehette. József erre készül, s közben nyilván vérzik a szíve: „Hiszen Mária olyan szép, olyan jónak láttam. Szerettem és úgy gondoltam, hogy mi ketten együtt...” – És akkor jön az angyal, és itt mutatkozik meg Józsefnek a hite. Mert az angyal mond neki valamit, amit addig soha senki nem hallott, és azóta sem. És József hallgatja, hallgatja az üzenetet, talán egészen nem is érti, de elfogadja, hogy most történik meg az, amit az Úr Dávidnak ígért. „Nem értem hogyan, de elfogadom” – mondja József.

Megtette, amit az angyal mondott nekim és ahogyan Ábrahám, amikor odaadta Izsákot, visszakapta – ugyanúgy, amikor Szent József odaadja Máriát Istennek, visszakapja őt, mint az Isten Fiának az anyját. És vele kapja a megtestesült Igét, és az Egyházat. És József hűséges, gondviselő szolgálattal óvja, őrzi, táplálja, gondozza a szent családot.

Ezzel megvalósult az, amit József várt; nem úgy, ahogy gondolta, hanem úgy, ahogy az Isten adta. Ebben József példa mindenki számára. Elsősorban a férfiak számára, akik ajándékba kapják az Úrtól a kreativitást, a tetterőt, a határozott, állandó cselekvésre késztetést. Ugyanakkor az üdvösségnek az a természete, hogy befogadjuk – a saját terveinket föladva befogadjuk –, de nem mi csináljuk meg. Aki hisz, annak a Mindenható Isten adja az üdvösséget. A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk és vigyázzunk rá, egymásban is, önmagunkban is.

Hálát adunk az Úrnak Szent Józsefért, és megkérjük őt, a Boldogságos Szűz jegyesét, hogy segítsen nekünk hinni. Elfogadni az üdvösség ajándékát, és vigyázni rá, mindhalálig. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mk 10,35–45.Szent Perpetua és Felicitász vértanú asszonyok

Napi Ima18 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
07
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mk 10,35–45. Szent Perpetua és Felicitász vértanú asszonyok

Szent Perpetua és Felicitász vértanú asszonyok

Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mk 10,35–45.

Testvéreim! Szent Perpetua, Felicitas és öt férfitársuk abban az üldözésben lettek Krisztus vértanúi, melyet a császár azzal a szándékkal rendelt el, hogy elvágja a kereszténység utánpótlását. Kimondta: mostantól fogva tilos kereszténnyé válni! Akire pedig rábizonyosodik, hogy ilyen szándéka van, vagy rábizonyítható, hogy e parancs után keresztelkedett meg, az számítson rá, hogy az életével fizet ezért a törvényszegésért.

Perpetua gazdag család leánya. Felicitas, a rabszolganője, nyolcadik hónapjában járó kismama. Perpetuának van egy kisfia, akit még szoptat. Mindketten katekumenok egy olyan kis csoportban, ahol a katekéta mellett vannak ők ketten és még négy másik férfi. Följelentették őket, hogy – parancs ide, parancs oda – ezek a gonosz törvényszegők lám hittant tanulnak, sőt keresztségre készülnek! Hatukat együtt tartóztatták le. De amikor a hitoktatójuk megtudta ezt, csatlakozott hozzájuk. Így lettek heten.

Nagyon kemény harcokat kellett megvívnia Perpetuának, akinek az apja minden követ megmozgatott, hogy megmentse a lányát. Bejárt a börtönbe is, könyörgött és sírt a lányának, elvitte magával a pici fiút, mondván: „Könyörülj meg legalább a gyermekeden, ha már rajtam nem!”

Ám ők hatan ott a börtönben mégis megkeresztelkedtek. Az Úr Krisztus megadta nekik azt a fajta világosságot, amit csak a Szentlélek tud gyújtani egy lélekben.

Az ilyen lélek látja, hogy a földnek minden kincse, minden emberi kapcsolata semmi ahhoz képest, amit a mennyek országa jelent. Perpetua tudta: azzal, hogy nem engedelmeskedik az apjának, nem sérti meg a negyedik parancsolatot, hanem az apjával való kapcsolatát is, a kisfiával való anyaságát is átviszi, átmenti a mennyországba. – Ezek nagyon kemény dolgok, s hogy mennyire, azt. igazán csak azok értik, akik hasonló helyzeteket megjártak. Ők tudják, mennyire másként lát az ember akkor, amikor a szó szoros értelmében az élete kerül kockára, vagy komoly hátrányt kell vállalnia a hitéért, azért, mert Krisztushívő!

Arra ítélték őket, hogy a császár születésnapján, a cirkuszban, a nép gyönyörködtetésére vadállatok végezzenek velük. Különös módon az állatok nem bántották ezeket az embereket. A római törvény szerint pedig ha a halálraítéltet a vadállat nem bántotta, ez az ártatlanságának volt bizonyítéka: fölmentették és visszaadták az életnek. – A ma ünnepelteket azonban megölték, mert a felbőszített nép ordítva követelte a halálukat: „Öljétek meg, ha másként nem, karddal!” – És megölték őket.

Perpetuától ránk maradtak a följegyzések arról, hogyan készültek ő meg a társai a vértanúságra. Ránk maradt a vértanúságuk története is, szemtanúktól. Az ember olvassa ezeket, és elborzad, hogy az önmagát jogállamnak nevező, állítólag művelt római világ mire volt képes. Ugyanakkor az Egyház megünnepli azokat a vértanúkat, akik megkapták az Úrtól az erőt, hogy az egész világgal szemben őrizzék a hitet Krisztusban, a Szentháromságban, a mennyországban.

Segítsenek nekünk ezek a szent vértanúk. Segítsen nekünk Perpetua és Felicitas, hogy az előttünk álló nagyböjtöt jól tudjuk végigélni. Ha lesznek harcaink – hiszen egy nagyböjtöt komolyan vevő léleknek előbb-utóbb támadnak küzdelmei, ha mással nem, önmagával, szeretete növekedéséért, olykor a bűneivel, rossz szokásaival –, segítsenek nekünk, hogy egy kicsit meg tudjuk ízlelni azt, milyen jó harcolni az Úr Krisztusért, és megtapasztalni azt, hogy „Jézusom, nem én, hanem Te bennem, a Te erőd bennem győzni tud!” Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Bölcs 4,7–16. Evangélium Lk 12,35–40.Szent Kázmér trónörökös

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Márc
04
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Bölcs 4,7–16. Evangélium Lk 12,35–40. Szent Kázmér trónörökös

Szent Kázmér trónörökös

Szentlecke Bölcs 4,7–16. Evangélium Lk 12,35–40.

Testvéreim! Szent Kázmérral – mivel ünnepe általában nagyböjtbe esik – ritkán találkozunk a liturgiában. Nem is nagyon ismerjük őt, aki pedig egy Szent Imre - típusú szent, és ráadásul nekünk, magyaroknak elég szoros kapcsolatunk volt vele.

1458-ban született. A lengyel királynak a második fia. A királyi udvarban nőtt föl, és az első időktől feltűnt a környezetének, hogy ez a gyerek másként viselkedik, mint a királyi udvarban szokás. Nem az anyagi dolgok érdeklik. Egész pici korától fogva nagyon szívesen imádkozott, nagyon jól érezte magát a kápolnában, a szentmisén. Azért egyszer csak fölfogta, hogy ő királyfi, és valahol neki már készítik a trónt.

A 15. században az a világ, amit ma Közép-Európának nevezünk, tudta, hogy összetartozik: a lengyel, cseh, magyar király tudta, hogy országaik határosak, ugyanazokkal az emberi, gazdasági, politikai, vallási problémákkal küszködnek, s mindhárom ország szomszédságában, nyugaton ott van a német-római császár, akivel illik jóban lenni, mert ő a nagy, a hatalmas.

Kázmér 13 éves, amikor nálunk már Mátyás király uralkodik, de a környező országok úgy ítélték, hogy azért ez a Mátyás mégse való a magyar trónra, és eldöntötték, hogy majd Kázmér – ez a kis herceg – lesz az, akinek fegyvert kell ragadnia, s meg kell hódítania Magyarországot. A bátyja pedig a cseh király lesz. Akkor majd itt rend lesz, és békesség és egység lesz – és majdnem létrehozzuk a nagy egységes Európát.

És ez a 13 éves Kázmér kénytelen végigkísérni egy hadjáratot Észak-Magyarországon. Látja, hogy egyik csatát a másik után vívnák, ha a magyarokban nem volna annyi bölcsesség, hogy megnyitják előtte a városokat.

Kázmérnak ez óriási lecke volt. És ha valamikor, ekkor eldőlhetett a szívében, hogy: „Ha én egyszer trónra kerülök, megpróbálom az uralkodást abban a stílusban, ahogy azt az előttem élt szent királyok tették”. S a kortársak látták, hogy ami hatalom ennek a hercegnek a kezébe kerül, az nem karrier-építésre lett fölhasználva, hanem a többiek javára. Bár a trón felé van úton, Kázmér imádságos ember, aki megtartja a nagyböjtöt, bűnbánó lélek, és amikor segíteni kell – legyen az a legnyomorultabb beteg, bárki –, amije van, odaadja.

Mindössze 24 éves volt, amikor megbetegedett és az Úr elvitte magával. Mint a mi Imrénket. Hogy a gazdagság meg a hatalom meg a gonoszság meg ne rontsa a lelkét. A történelemből tudjuk, hogy a fivére, Ulászló, Mátyás király után lett magyar király. Tehát nem is volt olyan abszurd elgondolás az, hogy Kázmér kerüljön a magyar trónra. Ha tovább él, Ulászló helyett ő lett volna a királyunk.

Kérjük meg őt, aki ismeri ennek a lengyel, cseh, most már szlovák, magyar térségnek a nagy bajait, hogy imádkozzon értünk! Főleg azokért, akik ezen a területen a hatalom gyakorlói, hogy el ne felejtsék: bármi módon is kerül valaki a hatalom birtokába, a végső elszámolást az Úr Krisztussal kell majd elvégeznie. És boldog ember az, aki a kezébe került hatalmat meg vagyont úgy használja föl, hogy abból mások, a rábízottak élni tudnak és el tudnak indulni hazafelé, a mennyország felé vezető utakon. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke ApCsel 1,15–26. Evangélium Jn 15,9–17.Szent Mátyás apostol, vértanú

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
24
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke ApCsel 1,15–26. Evangélium Jn 15,9–17. Szent Mátyás apostol, vértanú

Szent Mátyás apostol, vértanú

Szentlecke ApCsel 1,15–26. Evangélium Jn 15,9–17.

Testvéreim! Szent Mátyásról, aki nálunk, Magyarországon a Jégtörő Mátyás, az apostollá választásán kívül mindössze annyit tudunk, hogy Etiópiába ment, ott hirdette az Evangéliumot, ahol az Úr Krisztusért megkövezték, és mert így nem halt meg, lenyilazták.

Az apostollá választásában viszont, abban, ahogyan az történt – és erről tudni kell, hogy ez a mennybemenetel és a pünkösd közötti napokban történt –, maga az apostoli Egyház mutatkozik meg. Megmutatkozik a mód, ahogyan ez az új közösség él – azóta is él. S igazában a katolikus hívőknek az életében személy szerint is ugyanaz a stílus érvényesül, mint ott, Mátyás apostol megválasztásakor.

Mert Péter az, aki kezdeményez. Aki valahonnan tudja – vajon honnan máshonnan, mint magától a föltámadott Krisztustól –, hogy az apostolkollégiumnak teljesnek kell lennie.

Tizenkét ember kell. Tehát azt a helyet, amit Júdás hűtlenül elhagyott, be kell tölteni. De nem a test és a vér szempontjai szerint. – Itt elkezd megmutatkozni, hogy az Egyház a léleknek a dolga. De az is azonnal láthatóvá válik ebben, hogy az Egyház nem magánvállalkozás. A tizenegy nem úgy dugja össze a fejét, hogy: „Fiúk, most olyan valakit kellene itt tizenkettediknek választani, aki gazdag, erős, pénzes, ilyen-olyan-amolyan, befolyása van, hogy a továbbiakban legyen valaki, aki bennünket – mondjuk – a császárnál is képvisel!”; vagy: „Hát akkor most döntsük el, hogy kinek a rokona lesz az, aki jön ide tizenkettediknek!” – Nem ez történik. Hanem Péter azt mondja: „Olyan valaki kell, aki velünk együtt tanúsítani tudja, hogy én láttam a Föltámadott Krisztust!” Olyan valaki kell, akinek a szava mögött ott vannak a személyes tapasztalatok Krisztusról.

Mivel az Egyháznak az ura Jézus Krisztus, imádkozni kezdenek, és miután a közösség kijelölt kettőt – úgy látván, hogy Mátyás, meg József azok, akik erre alkalmasak –, a döntést átadják az Úrnak: sorsot vetnek. A sorsvetésről ugyanis ősi, emberi tapasztalat tartja, hogy abban Isten akarata tud megnyilvánulni. És ez a tizenegy – Péterrel az élén – tudta, hogy annak idején, amikor Mózesnek el kellett döntenie, ki legyen a pap a tizenkét törzsből, akkor Mózes is sorsvetéshez folyamodott: tizenkét ágat lerakatott tizenkét emberrel a frigyszekrény mellé, mondván, az Úr jelölje meg azt, ki a tizenkettő közül az Ő választottja. Másnap reggelre Áron vesszeje kizöldült. Ez volt a jel.

Itt most valami hasonló történik: a döntést átadják az Úrnak. És amikor a sorsvetés Mátyásra esik, senki nem tiltakozik, senki nem kiabál, boldogan elfogadják a döntést, maga Mátyás is. És vértanú lesz Krisztusért.

Ez minden katolikus hívő életében valahogy ugyanígy zajlik. A döntő pillanatainkban amikor pályát választunk, vagy igazán súlyos kérdésekben döntünk, de még a legapróbb hétköznapi dolgokban is – azzal, hogy az Úr törvényéhez igazodunk, valójában a döntést és a választást átadjuk Neki. Fölkínáljuk a helyzetet: „Uram, mondd meg, hogy mit csináljak?” S Ő mondja. És egy jó hívő lélek nem azt teszi, amit a test meg a vér diktál, nem az ösztöneit követi, hanem figyel és odahallgat az Úrra, hogy mit mond Ő. És azt tesszük meg.

Amikor a Hiszekegyben azt valljuk, hogy „hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban...”, e szavainkban ez is bennefoglaltatik: életstílusunk egyenként is, az Egyház egészében is apostoli. Olyan, amint ez Mátyás választásánál látható. És ezért hálát kell adnunk az Úrnak, hogy Ő ilyenné tudja formálni a szívünket, mi pedig nyugodtan ráhagyatkozhatunk. Mert akinek a döntést így odaadjuk a kezébe, akinek így engedelmeskedünk, az a kereszthalálában megmutatta nekünk: „Én mindennél és mindenkinél jobban szeretlek titeket, együtt és külön-külön egyenként is, mindegyikteket.”

Az apostoli Egyház tudja, hogy amikor átadom az Úrnak a döntést, és megteszem, amit mondott, akkor nem más történik, mint hogy jelzem, jelezzük: „Jézusunk, megbízunk Benned és szeretünk Téged”. Az Úr pedig azt mondta: „Ha megtartjátok a parancsaimat, akkor megmaradtok a szeretetemben”. Ez az, amiért mi nem tudunk soha eléggé hálát adni, mert ebből olyanfajta öröm fakad, amit az, aki nem tud engedelmeskedni Istennek, nem ismerhet.

Imádkozzon értünk Szent Mátyás, hogy végig az életünkön tudjunk az apostoli Egyház stílusában élni – és meghalni. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Jel 2,8–11. Evangélium Mk 10,35–45.Szent Polikárp püspök, apostoli atya, vértanú

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
23
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke Jel 2,8–11. Evangélium Mk 10,35–45. Szent Polikárp püspök, apostoli atya, vértanú

Szent Polikárp püspök, apostoli atya, vértanú

Szentlecke Jel 2,8–11. Evangélium Mk 10,35–45.

Testvéreim! Szent Polikárpot apostoli egyházatyának tiszteljük. Ami azt jelenti, hogy azoknak a szent tanítóknak a nemzedékéhez tartozik, akik még hallgatták az apostolokat. Tehát ez a második és a harmadik nemzedék az Úr Krisztus halála és föltámadása után.

Polikárp Szent Jánosnak volt a tanítványa. Valószínűleg Szent János maga szentelte őt Szmirna püspökévé. Az a kis részlet a Jelenések könyvéből, amelyik a Szmirna angyalának szóló levél, Polikárpnak szól. Az öreg János írja az akkor még javakorban lévő Polikárp püspöknek. Azután Polikárp is megöregedett.

Még egész fiatalon hallhatta Jánostól azt a jelenetet, amit az evangélista elmondott nekünk. János is, Jakab is fölfogták, hogy nekik megadatott, hogy a Szűzanya meg Szent József után a legközelebb legyenek Jézushoz. És amint Péterben megszületett a nagy fölismerés, hogy „Te vagy a Krisztus!”, bennük is megfogant, hogy ehhez a Krisztushoz tartozni valami igen nagy dolog. Ő az Isten országát hozza. Tapasztalták. Hallották hatalmas szavát, és látták a csodákat, amiket művel. S beszél egy országról. – És akkor Jánost is, Jakabot is elindítja a jövő biztosításának a vágya: „Mester! Ígérd meg nekünk azt, hogy ha a trónodra ülsz, akkor Jakab a jobbodon, én, János a balodon, (mert én vagyok a fiatalabb, de a balodon azért) ott ülhessek!” – És amikor Polikárp mint fiatal tanítvány hallgatja Jánostól ezt, nyilván még nem érti, amit János már kezdett érteni, hogy mit jelentett az, amit az Úr mondott: „Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azaz: igazán sorsközösséget akartok vállalni velem? Mert a sorsközösség velem azt jelenti: a kereszten fogtok bejönni az én országomba. Meritek ezt vállalni? – János is, Jakab is rávágja, hogy persze!

Polikárp nyilván jól megjegyezte ezt, és látnia kellett, hogy az Egyházban a püspökök mint apostol-utódok vannak talán a legközelebb a megfeszített Krisztushoz, ami azt jelenti, hogy osztozniuk kell a sorsában. Az üldöztetésben is.

Életének utolsó szakaszát leírták és ránk maradt. Tudjuk, hogy neki az Úr azt is megadta, hogy dátumszerűen hasonló időben halhasson meg, mint Jézus. Ugyanis húsvétkor végezték ki. Nagypénteken fogták el az öreg püspököt, aki tudta, mi vár rá. Följegyezték róla, hogy amikor az elfogására kiküldött katonák – nyolcan, tizen, tizenöten – rárontottak a házára, megvendégelte őket, mondván: „Biztosan éhesek vagytok, egyetek, igyatok! Azután csak annyit engedjetek meg nekem, hogy egy órát még nyugodtan imádkozhassam.” – Azután máglyára küldték.

És följegyezték, hogy a tömeg, amely a stadionban végignézte a kivégzését – mert látványosságot csináltak belőle, mintha, mondjuk, ma a Sportcsarnok közepén rakták volna meg a máglyát –, az őrjöngő követelőzés közepette, hogy gyújtsák már meg a máglyát, ez a feltüzelt tömeg csupán annyit látott, hogy a meggyújtott tűz ég. Eközben a hívők pedig azt látták, hogy mint a kemencébe került kenyér, olyan formája lesz az égő testnek, és érezték az Úr előtt kedves áldozat illatát. Nem az égett hús szagát, hanem kellemes illatot éreztek, az áldozat illatát.

Polikárp ránk hagyta a példájával a tanítást, hogy aki követni akarja az Úr Krisztust és haza akar érkezni a mennyek országába, annak a saját állapotának megfelelően el kell fogadnia az Úr kelyhét és innia kell belőle.

Imádkozzon értünk ez a szent vértanú püspök, hogy amikor éppen innunk kell ebből a kehelyből, és keserűnek érezzük, elkeseredünk, és úgy el tud feketedni körülöttünk minden, akkor jusson eszünkbe, ő juttassa eszünkbe, hogy most van az a perc, amikor megmutathatom – nem szavakkal, hanem a viselkedésemmel meg a türelmemmel –, megmutathatom azt, hogy „Jézusom! Én tényleg komolyan gondoltam azt, hogy nem a jobbodon vagy a balodon, hanem azon a helyen, amit Te nekem szántál, ott akarok lenni a Te országodban! Segíts!”

Mert erőt a szenvedéshez, erőt a mindvégig való kitartáshoz senki mástól nem tudunk kapni, csak magától az Úr Krisztustól – az Ő kelyhéből. Segítsen nekünk Szent Polikárp türelmesnek lenni és kitartani mindhalálig. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Pt 2,1–9. Evangélium Mt 16,13–19.Péter katedrája

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
22
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Pt 2,1–9. Evangélium Mt 16,13–19. Péter katedrája

Péter katedrája

Szentlecke 1Pt 2,1–9. Evangélium Mt 16,13–19.

Testvéreim! Az evangélisták elbeszélése szerint három olyan pillanat volt, amikor az Úr Pétert kiemelte a többiek közül. Az első, amely jelezte már a következőket, az volt, amikor a teljes ismeretlenségből Péter találkozott Jézussal, aki azt mondta neki: „Te Jónásnak vagy a fia, de majd Péter lesz a neved.” – Simon nyilván nézett egy nagyot, hogy ez meg mi?! Életemben nem találkoztam veled, és megváltoztatod a nevemet...

Azután jön a Fülöp Cezareája pillanata, amikor a látottak és a kegyelem birtokában Péter először mondja ki a nagy hitvallást: „Te vagy a Krisztus. Az élő Isten Fia.” – És hallja a választ: „Te meg a Péter vagy, a Szikla, akire ráépítem az Egyházat.” Majd az utolsó vacsorán Péter megint hallja: „Simon, a sátán kikért titeket, de én imádkoztam érted, hogy majd ha megtértél, akkor te légy az, aki megerősíted a testvéreidet.”

És harmadszor, a Föltámadás után a Tiberiás-tenger partján Péter hallja a kérdést: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem jobban mint a többiek?” – És háromszor hallja: „Legeltesd bárányaimat!”

Mindannak, amit ezek az Úr ajkáról elhangzott fölhatalmazások és megbízások jelentenek, lett a jelképe Péter széke, Péter katedrája, amit az első keresztények féltő gonddal tiszteltek és őriztek. Aki eljut Rómában a Szent Péter-bazilikába, az a bazilika apszisában, fönn, jó magasan lát egy nagyon szép trónszéket, amibe bele van foglalva Péter széke, amiben ő ült annak idején. De ez a szék igazában nem is Péternek, hanem a pápaságnak lett a jelképe.

E szék a tanításnak, a kormányzásnak meg az ítéletnek is a képe. Az Úr megtehette volna azt, hogy Pétert kiemeli a halandóknak a sorából, föltámasztja és azt mondja: „Péter, mindaddig, amíg Én visszajövök, ülj a székedben. Te vagy a pápa mostantól a világ végéig!” – Bizony nézne egy nagyot a világ. Meg lehetett volna csinálni ezt is! És az Úr nem ezt választotta. Hanem azt, hogy egy és ugyanazon pápai székbe nemzedékről nemzedékre újabb és újabb Péterek kerüljenek, és őrizzék azt, amit a föltámadott Krisztus átadott Péternek meg az apostoloknak. Meg az Egyháznak.

És ez nagyobb csoda! Hogy immár a 274. pápa csorbítatlanul, hamisítatlanul, veszteségek nélkül őrzi a természetfölötti életnek ugyanazt a kincsét, amit az Úr Péternek átadott.

Aki egy kicsit is ismeri az embert, önmagát meg általában az embert, azt ez sokkal inkább elgondolkoztatja, mint ha ugyanaz a Péter ülne immár kétezer éve ugyanabban a székben. Mert ezt biztosítani nemzedékről nemzedékre és korszakról korszakra (van ókor és barokk, és reneszánsz és újkor – és az Egyházban élő Krisztus tanítása ugyanaz, változatlan!), ezt megőrizni nagyobb erő kell, mint egyszer föltámadottan megmaradni az életben.

Adjunk hálát az Úr Krisztusnak azért, hogy mi Péter katedrájáról hallhatjuk az élet igéit. És örüljünk annak, hogy az a pásztor, aki Péter utódaként ma II. János Pál pápa, mindazokat, akik hallgatnak rá, akik vállalják a vele való közösséget, akik adott esetben kérik tőle a búcsúkat, mindig az élő Krisztushoz vezeti oda, a Megfeszítetthez, a Föltámadotthoz.

És foglaljuk imáinkba a Szentatyát, János Pál pápát, hogy a feladatot, amit mint Péter kapott, teljesíteni tudja, kifogástalanul. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Mt 5,13–19.Damjáni Szent Péter püspök, egyháztanító

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
21
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Mt 5,13–19. Damjáni Szent Péter püspök, egyháztanító

Damjáni Szent Péter püspök, egyháztanító

Szentlecke 2Tim 4,1–8. Evangélium Mt 5,13–19.

Testvéreim! Idén, 60 hogy ilyen későn kezdődik a nagyböjt, találkozunk néhány olyan szenttel, aki szinte teljesen ismeretlen. Mert más években ilyenkor már nagyböjt van, amikor a szentek kicsit visszahúzódnak a liturgiában.

Ilyen ismeretlen szent a ma ünnepelt Damjáni Szent Péter 61 is, aki valószínűleg ugyanabban az évben született, mint a mi Szent Imre hercegünk. Tehát 1006–1007-et írtak, amikor született, Észak-Itáliában, egy koldusszegény napszámos családban. És mint lenni szokott, ennek a családnak van hét–nyolc–kilenc gyermeke. Péter a legkisebb. Olyan 2–3 éves, amikor előbb a mama, azután a papa meghal. Őt magához veszi az egyik, akkor már házas bátyja, s Péter az emlékeiben följegyezte, hogy bizony kemény kézzel bántak vele. Keserű volt a kenyere minden áldott nap. De volt egy másik bátyja is, Damján, aki pap lett, s amikor megtehette, magához vette a kis Pétert. Ennél a bátyjánál Péter annyira otthonra talált, hogy fölvette a nevét is. Ha magyarul beszélt volna, azt mondta volna, hogy az én nevem ezek után Damjánfi Péter (Damján fia Péter). A latinból átvéve ezt mi úgy mondjuk: Damjáni Péter.

Ez a pap-fivér észrevette, hogy ebbe a Péterbe nem kevés ész szorult. Okos, ügyes. Taníttatta. Péter pedig tanult, és alig 20 évesen iskolát nyitott. Özönlöttek hozzá a növendékek, mert fiatal volt, szimpatikus volt, okos volt, jól tudott tanítani. Egy-két év leforgása alatt meggazdagodott. És akkor a dolgok természetes rendje szerint gondolhatta volna azt is, hogy: „Na, akkor én most elkezdem bepótolni mindazt, ami a gyerekkoromból kimaradt, illetve a szegény testvéreimet fölkarolva rendbe hozom a család ügyeit”.

Nem ez történt. Hanem ez a fiatalember hallja a hívó szót: „Péter! Én tőled sokkal többet várok! Neked sokkal többet készítettem, mint azt, hogy gazdag légy – a pénzben.”

És az egyik napon, amikor a tanítványok az iskolába jöttek, az ajtót zárva találták. Keresik a tanár urat, s kiderül, hogy eltűnt. Nem megölték – eltűnt. Hónapok múlva híre jött, hogy elment remetének.

Éveket töltött a remeteség magányában, s megízlelte, hogy a világ minden hírnevével és gazdagságával szemben az a találkozás, amit a lélek néha már itt a földön is megélhet Istennel, többet ér mindennél. S megér mindent. Azt is megéri, hogy az ember elhagyjon érte mindent.

A műveltségét azonban vitte magával. És ezt a többi remete észrevette: ha ez a Péter szólal meg a vasárnapi szentmisében (mert nem tudjuk mikor, de pappá szentelték), az más, mint a többiek szava. Rábízták tehát a remeték tanítását. És híre ment, hogy ha ez a Péter akár mint pap, akár mint remete az Úristen dolgairól megszólal, másként, jobban szólal meg, mint bárki más.

Egyszer csak futár jön, és a pápától hoz levelet: „Fiam, azt akarom, hogy itt légy mellettem. Tanácsadóm légy és segíts nekem!” Segíts abban a küzdelemben – és akkor írják az 1050-es, 1060-as éveket –, amit a papságért, az Egyházért kell folytatni, mert baj van.62  Majd amikor Péter találkozik a pápával, a pápa közli vele: „Kinevezlek téged püspökké, sőt a bíborosom leszel. A közvetlen munkatársam leszel.”

Tíz évig volt Péter a pápa mellett. Akkor kérni kezdte, könyörögve kérte a pápát, engedje őt vissza a remeteségbe: „Amit tudtam, megtettem – mondta –, s hidd el nekem, szentatyám, ha visszaengedsz a remeteségbe, én ott az imáimmal többet tudok neked segíteni, mint itt, ha ide küldesz, oda küldesz, ezt a levelet írom meg neked, azzal tárgyalok... Többet fogok neked segíteni a remeteségből!” – És a pápa elengedte.

Amikor visszatér a remeteségbe, akkor már ott van a helyén az a Hildebrand, aki két év múlva VII. Gergely 63 néven lett pápa, és megvívta a császárral a nagy harcát. Péter akkor Péter már halott. 1072-ben az Úr elvitte magával. De ránk maradt egy élet, amelyik remete is, püspök is, bíboros is, ismételten szentszéki követ, ismételten tárgyal a pápa nevében, nagyon keményen és nagyon eredményesen, aztán megint eltűnik a világ elől. – Ránk hagyta a példát, hogy az Istenre hallgató lélek és az Isten akaratát követő lélek mennyi áldás forrása az Egyház egészének is, önmagának is.

Segítsen nekünk ez a szent remete meghallani az Úrnak a szavát, amikor hív. Meghallani, amikor parancsol. És megtenni azt, amit az Ő kedvéért bármilyen helyzetben – ma is – meg lehet tenni. Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Jn 2,15–17. Evangélium Mt 13,42–52.A Szervita Rend 7 szent alapítója

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
17
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Jn 2,15–17. Evangélium Mt 13,42–52. A Szervita Rend 7 szent alapítója

A Szervita Rend 7 szent alapítója: Szent Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio

Szentlecke 1Jn 2,15–17. Evangélium Mt 13,42–52.

Testvéreim! Ma annak a rendnek az alapítóit ünnepeljük, amelyiknek a temploma tőlünk, az Egyetemi templomtól néhány száz méterre van, a Szervita téren, a szerviták temploma. A szerviták a hívő nép tudatában úgy élnek, mint akik rendkívüli módon tisztelik és szeretik a Szűzanyát. A kármeliták is ezt teszik, de másként.

A 13. században adta az Úr ezt a rendet az Egyháznak. Csodával adta, mint ahogy minden rend születése maga a csoda, ez azonban közülük is kiemelkedik. Ebben az esetben ugyanis egyszer csak 7 férfi egyetértően akart valami olyat, ami a világ szemében őrültség. De épp ez volt az ő megjelenésüknek a rendkívülisége. Mert ha ilyesmi eszébe jutott Assisiben egy Ferencnek, 57 arra lehet mondani, hogy ő bolond; ha ugyanakkor szinte ugyanaz eszébe jutott Domonkosnak, 58 arra is lehet mondani, hogy ő a másik bolond; de hogy egyszerre hét embernek jusson eszébe ugyanaz, erre már nem lehetett rásütni, hogy mind a hét egyszerre bolondult meg. Nem, ez a hét férfi egyszerre kapta meg az igazság ismeretét. Mégpedig egészen rendkívüli módon.

Firenzében éltek akkor, amikor az 1210–20-as éveket írták. Mai fogalmaink szerint Firenzében akkor született meg a kapitalista társadalom. Olyan gazdagság kezdett fölhalmozódni ebben a városban, ami egész Itáliában egyedülálló volt. Mégpedig épp a kereskedelme révén született meg ez a gazdagság.

Adva volt hét kereskedő, a legkülönbözőbb életkorokban, akik járták Európát, Észak felé is, föl egészen Flandriáig. És az üzlet ment: befektettek egy aranyat, lett belőle kettő; befektettek százat, lett belőle 200 vagy 500. Az egész város becsülte őket, mert ügyesek voltak, s végső soron a városnak hozták a jövedelmet.

Jött az 1233-as év, amikor ez a hét ember, akik először a kereskedelemben találkoztak, meglepődve fedezte föl, hogy benned is, bennem is ugyanaz a gondolat mocorog: mit ér nekünk, ha egy aranyból ezret tudunk csinálni, de a lelkünk kárát vallja? Akkorra Assisi Szent Ferenc már meg is halt, de az emberek százai léptek a nyomába, és önként vállalták a szegénységet. Már Domonkos is meghalt, sőt, Erzsébetet, 59 a mi Árpádházi Erzsébetünket már szentté avatták. Mindegyikük életében a szegénység szeretete ragyogott föl.

És akkor ők heten elhatározták, hogy „mi is vállaljuk a szegénységet, mégpedig a Szűzanya szolgálata kedvéért”. Ez volt a Szentlélek nagy ajándéka számukra, hogy megértették: többet ér nekünk, ha a názáreti ház szegénységében szolgáljuk a Szűzanyát és az ő Szent Fiát meg az ő híveit, mint ha tonnaszám halmozzuk föl az aranyat a házainkban.

Általános megdöbbenést váltott ki, amikor híre ment, hogy ez a hét nagyon jól érvényesülő kereskedő megjelent a város jegyzője előtt és végrendelkezett: a családjuknak lekötöttek bizonyos vagyonrészt, a többit odaadták a szegényeknek, és elhagyták a várost, elvonultak remetének.

Firenzének belecsendült a füle. Mint ahogy a mai világ füle belecsendülne, ha híre menne (persze, ha a média egyáltalán beszélne róla), hogy hét nagy bankár fogta magát és elment mondjuk – ferencesnek.

Ők meg tudták tenni. Az Egyház nem győz hálát adni azért, hogy ezek az emberek nem csak azt a kegyelmet kapták meg, hogy meglássák az igazságot, hanem az erőt is megkapták hozzá, hogy le tudják vonni a gyakorlati életre vonatkozó következményeket. Mert a törvény áll, mind a mai napig, és áll a világ végezetéig, hogy mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkének kárát vallja. Mit ér neked, ha olyan bankszámlád van, mint senki másnak, a lelked pedig kárát látja? Mit ért neked az egész? Ugyanakkor mindent megér, ha az ember lelke jó úton van, s a hitben, reményben meg a szeretetben biztonságban tudhatja magát.

Hálát adunk ezért a hét szent rendalapítóért. S megkérjük őket, hogy elsősorban szerte a világban élő szervitákat, azt a néhányat is, akik itt élnek közöttünk (a testvérek közül talán nem mindenki tudja, hogy szervita az az öreg, nyolcvanegynéhány éves atya is, aki péntek délelőttönként itt szokott gyóntatni), vegyék oltalmukba. S vegyenek oltalmukba minket is, hogy ezt a nagy alaptörvényt el ne felejtsük: a lelkünk üdvössége mindennél többet ér! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mt 10,5–15.Szent Cirill és Szent Metód miszionáriusok

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
14
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mt 10,5–15. Szent Cirill és Szent Metód miszionáriusok

Szent Cirill és Szent Metód miszionáriusok

Szentlecke 1Kor 1,18–25. Evangélium Mt 10,5–15.

Testvéreim! Szent Cirill 55 és Szent Metód 56 a 9. század két nagy misszionáriusa. Cirill 869-ben halt meg, 42 évesen, a bátyja, Metód 16 évvel élte túl. 70 éves volt, amikor meghalt.

A Bizánci Birodalom polgáraiként születtek, Tesszalonikában. Tesszalonika akkor DélEurópának a keleti széle, de a 9. században az Egyház még egységes. Még nem történt meg a keleti szakadás, nagy nyelvi különbségek vannak, de Európa Írországtól kezdve egészen Tesszalonikáig, s északon, a Balti-tengertől egészen Afrikáig katolikus keresztény – ott, ahol keresztény. De hatalmas területek vannak, ahol a törzsenként élő népek egyelőre még nem hallottak semmit az Újszövetségről, megváltásról, kereszténységről.

Ők ketten fölismerték azt, hogy: „Ha én az Evangéliumot el akarom valakinek mondani, nem elég, hogy a saját anyanyelvemen prédikálok neki, s azután – meghallotta, nem hallotta meg, megértette, nem értette meg – mosom a kezeimet, én elmondtam, és odább állok. Nem elég. Ha valakit oda akarok vezetni Krisztushoz, akkor az anyanyelvén kell őt megszólítanom. És az üdvösségnek a misztériumát az ő saját nyelvén kell elmondanom, és az ő kultúrájába ágyazottan kell megmutatni az utat a mennyország felé.”

Ez kettőjük hatalmas fölismerése és egyben óriási feladata volt. Ők ugyanis görög kultúrában nőttek föl, de küldetésük a szláv népekhez szólt. Azt is jó tudni, hogy akkor a magyarság még valahol az Etelköz tájékán volt. A honfoglalás ugyan néhány évtized múlva megtörténik, de amikor Cirill és Metód átvonul ezen a területen s megy Észak felé, elsősorban az itt élő szlávokkal találkozik.

De ennek a két szentnek meg kellett tapasztalnia azt is, hogy az emberi gyöngeség meg a szűklátókörűség mennyire gátat tud szabni az Evangélium terjedésének. Cirill észrevette, hogy a szlávoknak déltől északig alapvető hiányossága az, hogy nem ismerik az írást, nem tudják leírni a dolgaikat. A nép zöme természetesen analfabéta, a legműveltebbek megtanulnak görögül vagy esetleg latinul, de a saját dolgaikat nem tudják rögzíteni anyanyelvükön. Ezért a görögből kiindulva kidolgozta az ábécét, amivel a szláv nyelvet le lehetett írni. S amikor a pápától megbízást kapnak – „menjetek és hirdessétek Krisztust!” –, akkor már viszik magukkal a legalapvetőbb liturgikus könyveket szláv nyelven.

Cirill egész fiatalon meghalt, Metódnak viszont volt alkalma megtapasztalni, hogy a Nyugat milyen fönntartásokkal van a Kelettel szemben, és viszont, a Kelet micsoda gyanakvással nézi a Nyugatot. Ugyanis a salzburgi érsek, aki úgy vélte, hogy a Lajtától és az Oderától keletre eső terület természetesen az ő missziós területe – ez a Metód pedig jön és egészen más módon, szlávul térít, szemben az ő latin, nyugati kultúrájával –, be is börtönöztette Metódot. Két és fél évig nagyon kemény fogságban tartották.

De amikor a Metód kiszabadult, nem bosszút állt, meg nem átkokat szórt a salzburgi érsekre, hanem a kereszt tapasztalatával szelíden, de határozottan visszatért a szlávokhoz és folytatta a térítést: a püspökük lett.

II. János Pál pápa pedig megkérte ezt a két szentet, hogy „Szent Benedek mellett legyetek ti is Európának a védőszentjei! Ennek a most unió felé törekvő Európának a védőszentjei.” Mert a világ ma azt hiszi, hogy amit a korábbi évezredekben nem sikerült megcsinálni – ti. az egységes Európát (amit pedig sikerült érte megtenni, azt a 20. század elején szétrombolták) –, a világ most azt hiszi, gazdasági alapokon meg lehet tenni: gazdasági alapokon föl lehet építeni az egységes Európát. – Nem lehet. Az embereket gazdasági alapon eggyé tenni nem lehet. Eggyé tenni – eggyé válni egyedül a megváltó Krisztusban lehet.

Imádkozzon ez a két szent a mai Európáért! Hogy azok a nemzetek, amelyek kicsit meg vannak szédítve az Európai Unióval, tudjanak hűségesek maradni Krisztushoz. S ezáltal a kritikus pillanatokban ne egymást átkozzák, ne ellenfelet lássanak egymásban, hanem forduljanak oda Krisztushoz, az egység egyetlen elvéhez.

És mi magunk is, amikor a közügyekért imádkozunk, jó lenne ezt is odatenni az imádságos témáink mellé: „Jézusom, könyörülj rajtunk és segíts! Hogy ne nélküled – s főleg ne ellenedre! – akarjuk az Európai Uniót megvalósítani, hanem Veled, Általad és Érted! Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."