Böjte Csaba ofm gondolatai

„Isten, mint egy gondos anya, jól feltarisznyált minket, és hiszem, hogy megadott mindent, amire földi vándorutunkon szükségünk lehet. A tarisznyánkat nem egyszer tömte tele, és hogyha elfogy belőle az elemózsia, hagyja, hogy szépen éhen haljunk, hanem azzal tölti meg, amire éppen szükségünk van. Biztatok mindenkit, bátran nyúljon be a tarisznya mélyébe, jól kotorja meg az alját, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten egy feladat elé állít, akkor az annak elvégzéséhez szükséges talentumokat is megadja.” 

„Manapság minden és mindenki azt akarja, hogy figyelj rá, hogy vele foglalkozzál, hogy mint tucatember, az ő énekét hallgasd, az ő show-műsorát bámuld, az ő gönceit vásárold meg. Természetesen csodálkozz rá minden értékre és szépségre, de figyelj önmagadra, és fedezd fel azt a virágot, azt a gyümölcsöt, melyet mint kis magba, beléd rejtett el a teremtő Istenünk…”

„Meg kell tanulnod kacagni saját kudarcaidon, és akaratosan, konokul, ha kell, mindent elölről kezdeni… A kényelmes zsákutcában való sorvadozás nem lehet alternatíva.”

„…tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Kudarcok érnek? Ne add fel! Egy életed van, egyetlen nagy dobás! Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni és önmagad megvalósítását feladni.” 

„Hiszem, hogy az emberekben több érték van, mint amennyi a felszínre jön. A sima tó felszíne alatt értékes, finom halak úszkálnak, még ha nem is látjuk őket. Merjük-e a magunk kis horgát belelógatni a tükörsima tó vizébe?”

„A székelytől kérdezik: tud-e zongorázni. Igen – jön a szerény válasz –, de még nem próbáltam. Fontos, hogy kipróbáljuk magunkat valamilyen alkotásban. Hátha egy csoda van a kezünkben, a szívünkben, az agyunkban! Mekkora pofára esés lesz a túlvilágon, ha kiderül, hogy nagy talentumunk volt, de soha nem próbáltuk ki magunkat kíváncsian, vagy az első kudarc után megfutamodtunk.”

„A súlyemelőnek a súly ajándék! Képembe röhögne, ha azt mondanám neki, hogy hoztam egy gépet, ami helyette emelgeti a nehéz tárcsákat, és neki csak kényelmes fotelból kell néznie, hogy a masina naponta több ezerszer lendíti őket magasba. A munkát Isten azért teremtette, hogy az ember általa kibontakozzék.”

„Az olimpiai bajnoki címre nemcsak vágyni kell, hanem hihetetlen kemény munkával kell felkészíteni testünket, lelkünket, szellemünket, akaratunkat, míg végül a dobogóra felállhatunk. Isten azt szeretné, hogy az ember kibontakozzon, felnőjön, feladatokat felvállalva, kitartó munkával több legyen.”

„Hiába ülök ábrándosan a Balaton közepén egy hajóban, és várom, hogy a szél majd a partra repít, ha nem tartom készenlétben a vitorlát, hogy a fuvallat belekaphasson, nekifeszüljön, és vágyaim felé repítsen. Ha kitartóan tesszük Isten akaratát, s így egyre jobban átadjuk életünket neki, akkor Ő mind jobban átveszi lelkünk vezetését.” 

„Jézus sohasem mondta, hogy kátyúmentesíti az őt követők előtt az utat. Nem mondja, hogy nem lesz a megkeresztelt, a megbérmált ember életében kísértés, vihar, gond, betegség, szomorúság, meg nem értettség, hanem azt mondja, hogy Istenbe kapaszkodva könnyebben tudja átvészelni és túlélni a nehézségeket, és ha elesett, könnyebben talpra tud állni.”

„Ha az ember használja az izmait, erősebb lesz, ha gondolkodik, töpreng, tanul, okosabb, ügyesebb lesz. Isten legfőbb célja, hogy felnőjünk a Szentháromságos Isten életadó közösségébe. Munkánk, erőfeszítésünk, imádságos gondolataink által nemcsak a világot formáljuk, hanem elsősorban önmagunkat.”

„A Szentlélek bennünk és nem helyettünk akar dolgozni, és nem világító neoncsövön fogja kiírni a döntéseit, a tanácsait, hogy nekünk csak egyetlen dolgunk legyen, hogy bólogassunk: »Igen, Isten, hogyne, Isten!«, és így meneteljünk diadalmasan az úton. A Szentlélek jelenlétében élő embernek magának is töprengenie kell az imádság csendjében, hogy válaszokat keressen, erőlködnie kell, hogyan valósítsa meg a mai korban mindazt, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus célul elénk állított.”