Böjte Csaba ofm gondolatai

„Az egyház tanítása, hogy nincs olyan bűn, mely végérvényesen zsákutcába sodorta volna életünk, mely örökre lezárná utunkat Isten irgalmasságának végtelen tengere felé. A bocsánatot azonban kérni kell, és nem elég kérni, a bűnt teljes szívből meg kell bánni, erős fogadalmat kell tenni, hogy soha többé nem akarom elkövetni, el akarom kerülni még a bűnre vezető alkalmat is, és amennyire lehetséges, helyrehozom azt, amit vétettem.”

„Lehet úgy is élni, hogy hatalmas zsákokat cipelünk magunkkal. Én azt gondolom, hogy fölöslegesen ne görnyedezzünk mázsás súlyok alatt, mert megnyomorítják életünket. Miért hurcolnék magammal régi sérelmeket, már kialudt kapzsi vágyakat, bűnöket? Tegyük le és tapasztaljuk meg istengyermeki létünk szabad szárnyalását.”

„…minden párbeszédnek ez lenne a célja, hogy megnyugodjunk, hogy a bennünk lévő értékek felfakadjanak, hogy mindenki ott, ahol él, a maga kisebb-nagyobb szeretethimnuszát meg tudja élni, írni.”

„A gyomnövényt nem metszegetni kell, hanem tőből kivágni. Ez súlyos döntéseket is előidézhet, komoly helyzetben akár lakhely-, akár munkahely-változtatáshoz is vezethet, de még mindig jobb a nyílegyenes, tiszta útra elvergődni, mint lezuhanni a szakadékba sokszor úgy, hogy másokat is, akár családom tagjait is, magammal rántom.”

„…ha egy meredek lejtőn a sárban csúszom lefelé, nem elég, ha elhatározom, hogy nem csúszom tovább, hanem lépnem kell felfelé, hogy végül ne zuhanjak le a mélybe.”

„A szálkát kiszedni a lábból fájdalommal jár. A bűnbánat az a művelet, amikor kihúzzuk a szálkát, hogy a seb be tudjon gyógyulni.”

„Ha mentegetem magamat, akkor ezzel a saját hibáimat lekicsinylem, letagadom, így nem is akarok, nem is tudok változtatni rajtuk, nem tudom jóvátenni őket, megmaradok bennük, és sajnos lassan, fokozatosan táptalajává válhatnak nagyobb bűnöknek is. A bűnökben mind távolabb sodródom álmaimtól, életem szép, nemes céljaitól, magányos leszek, torzó, olyan mint egy befedetlen, lakhatatlan ház, vagy mint a hordó, amit az abroncsok nem tartanak össze. Isten a szabad akaratomat nem töri össze, az ajtóban áll, zörget, de a döntés az én kezemben van.” 

„A bűn – ha nem akarunk tudatosan megszabadulni tőle – tönkre tudja tenni az életünket, olyan, mint egy vadállat, ami széttépi legdrágább kincseinket, vagy mint az árvíz, ami beiszapol mindent, összetöri mindazt, amit fáradságos munkával elértünk. Ezért fontos, hogy a bűnt rossznak tartsuk, elutasítsuk, és mint a szemetet dobjuk ki az életünkből. Tehát a bűnbánat lényege, hogy ne dédelgessünk magunkban vadállatokat, ne mentegetni, magyarázgatni akarjunk egy-egy bűnös szokást vagy másra hárítani a felelősséget, hanem irtsuk ki az életünkből.”

„Vannak nagyszerű gyóntatók, akik karizmaként kapták, hogy szinte belelátnak a lelkekbe, rátapintanak a gyenge pontokra, és jóságosan, irgalmasan, ha kell, határozottan vezetik az embereket. A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem ha szükséges, keserű orvossággal vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.”

„Ha az ember a gyónásban csak élményt, emberi kielégülést keres, vagy ha lelki vezetés helyett lelki fecsegést szeretne kapni, könnyen csalódhat.”

„Lehet, hogy nagyon ismerjük a test felépítését, működését, de ha valaki beteg, elmegy egy szakemberhez, az orvoshoz, hogy megbeszélje a panaszait. A lelki dolgainkat is jó őszintén és tiszta szívvel megbeszélni valakivel, akiben megbízunk. Egyedül Isten bocsátja meg a bűnöket, nem a pap – ő csak továbbítja Isten bocsánatát, mint vízcsap a vizet. A feloldozást maga Isten adja.” 

„Nekünk nem az önmagunkat emésztő bűnbánat perceit, hanem a szeretet tetteit kell szaporítani ezen a földön. Ha a futballmeccsen a csapat kap egy gólt, le lehet ülni a pályán, hogy kivesézzük, ki tévedett, mikor tévedett, kinek milyen súlyos a bűne, hibája, vétke, de ha ebbe nagyon belefeledkezünk, akkor még kaphatunk két-három újabb gólt is. Az élet megy tovább, nekünk játszanunk kell.”