Böjte Csaba ofm gondolatai

„A házasság nem sántíthat: nem lehet csak az egyiknek jó. Hiába mos, főz, takarít szépen a feleség, ha közben szenved, mert a férfi későn jár haza, elszórja a pénzt. Hiába robotol a férfi, ha a feleség nemigen ad neki figyelmet, kedvességet.”

Az élő hit Egyházunk, népünk legmélyebb zsákutcájában is megleli az élő Istent, akinek kezét fogva útra kelhetünk, hogy továbbmenjünk egy testvéribb világba.

„Isten nélkül olyan szavakat, mint holtomiglan-holtodiglan, örök hűség jóban-rosszban, felelőtlenség szánkra venni, mert esendő lényünk gyenge az ilyen szavak felelősségteljes vállalásához.”

„A házasság mint a »turbó üzemmód« gyorsabban célba röpíti az embert. Az úton könnyebb járni, ha társat kapunk magunk mellé, akivel egy cél felé haladunk, akinek a kezét megfoghatjuk, akivel egymást bátoríthatjuk, biztathatjuk, aki segít visszatérni, ha eltévedtünk.”

Az esküvőn „két ember jön be a templomba, két fiatal térdel az oltár elé, és egy entitás áll fel, egy házaspár lép ki az ajtaján. Ők már nemcsak az emberek és az Isten szemében egyek, hanem ők maguk is egynek érzik magukat, társuk álmait, vágyait, örömeit, fájdalmait reálisan a magukénak érzik.” 

„A szentségi házasságkötés lényege, hogy nemcsak két ember köt szövetséget, hanem az élő Isten is életre szóló szövetséget köt velük. A Szentháromság mélységes titkát egy házasságban élő ember könnyebben meg tudja érteni, akik úgy válnak eggyé, hogy már nem is tudnak a másik nélkül élni, mikor gondolataikban, döntéseikben, érzésvilágukban állandóan megjelenik a másik: Neki hogyan lenne jó? Örülne-e neki, mit szólna hozzá?”

„Isten a szeretet, ezért a szeretetből vállalt házasság emelheti legközelebb az embert Isten jelenlétéhez, életadó erejéhez.”

„A házasságkötésnél a pap, a násznép csak tanú, a vőlegény a főpap, ő szolgáltatja ki kedvesének a házasság szentségét, és valamilyen módon így maga is szentséggé válik, hisz életével, hűséges szeretetével megszenteli a kedvesét. Természetesen ez fordítva is igaz: a család szentélyében az édesanya főpap, hisz az oltár előtt életre szóló igenje hozza létre a házasság szentségét. Földi élete során jóságával, szeretetével nap mint nap megszenteli férje, gyermeke életét.”

„A házasság nyilvános szerelmi vallomás. Amit a fiatalok itt-ott, a kertek alatt egymás fülébe sugdostak, most Isten és ország-világ előtt kimondják: »Jelenlevő XY-t szeretem, szeretetből megyek hozzá/veszem el feleségül.« Megvallják, hogy egymást el nem hagyják, míg a halál el nem választja őket. A házasság szerelem, szövetség és hűség az utolsó leheletig.”

„Ha valaki elmegy egy olimpiára, azért megy, hogy bajnok legyen. Ha valaki házasodik, rakja magasra a mércét, ne a kieső, hanem a legjobb helyezést célozza meg. Ha valaki szerelmes akar lenni, akkor ne csak a világ legmenőbb pasiját, legjobb csaját akarja megkapni, hanem a világ legboldogabb családját is akarja megteremteni. Ezzel a céllal, ezzel az álommal kellene nekiindulnunk.”

„…az érett, Isten akarata szerinti kapcsolatokban a másiknak még a hibái is kisimulnak, megszépülnek, kedvessé válnak előttünk.”

„Nagy kérdés, hogy mire épül egy kapcsolat, egy házasság. Ha az anyagi javak megszerzésére, a testi szépségre, a gyönyörökre, a reprezentálásra, akkor homokra épül. Ahogy telnek a hónapok, évek, előbb-utóbb jönnek a viharok, nekizúdulnak a háznak, és romba dönthetik: jön valaki, aki izgalmasabb örömöket tud kínálni, aki szebb, fiatalabb, kívánatosabb, aki érdekesebb e világi célokat tud mutatni, nagyobb jólétet tud nyújtani, és akkor könnyen le lehet térni a hűség és a szeretet útjáról.”