Böjte Csaba ofm gondolatai

„Az életünket nem arra kaptuk, hogy reggeltől estig a tükör előtt pattanásainkkal bíbelődjünk, hanem arra, hogy szeressünk, alkossunk, teremtsünk, hogy éljük az életünket. Ilyen értelemben persze meg kell néznünk egy-egy munkánk gyümölcsét, következményeit, és a pelyvát a bűnbánat szelében el kell távolítanunk az érett, ép, egészséges búzaszemek közül, de tudnunk kell, hogy életünk munkáját nem abból fogják megítélni, hogy hány könnycseppet ejtettünk a hibáink miatt, hanem hány ép, egészséges búzaszemet tudtunk teremni.”

„Nekünk Isten szép, szent feladatot adott, céllal küldött e földre. A gonosz csábít, ostromol, és ha bűnbe estünk, ha elvesztettük a fejünket, nem lenne szabad a reményünket, a hitünket is elveszítenünk, feladva Isten adta szép céljainkat. Nem, az embernek olyannak kell lennie, mint a mesében a hétfejű sárkánynak, akinek ha levágják a fejét, helyette újabb három nő, és újból talpra áll. Ezt a talpra állást a keresztény ember a bűnbánat szentsége által tudja elérni. Ha, ne adj’ Isten, elvesztettük ártatlanságunkat, tiszta életünket, valamit, ami értékes, ami fény, ne essünk kétségbe, mert az Úr Jézus Krisztus, aki a bűn kivételével maga is megtapasztalta az emberi gyengeséget, kísértéseket élt át, képes a hónunk alá nyúlni és felemelni bennünket.”

„A bennünk lévő életerő, a tisztaság, a jóság iránti vágy ha nem találja a végtelenbe torkolló medrét, akkor parttalanul szétfolyik, fájdalmat, céltalan pusztulást okoz. A bűnbánat lényege, hogy rátalálok önmagam medrére, és a bűn gátjait áttépve nyugodtan, szabadon hömpölyögve elindulok a végtelen tenger felé, nagy hajókat hordozva hátamon, kenyeret adó malmokat hajtva. Szívemből életadó forrás fakad, s létem kis patakja a szorgalmas napjaimtól duzzadva, békésen Isten irgalmasságának tengere felé folyik.”

„A bűn olyan, mint egy gát, amely elállja a kis patak futását a végtelen tenger felé. Ettől a víz kavarog, örvénylik, medréből kiáradva könnyen katasztrófát okozhat, sok életet, értéket elpusztíthat.”

„A végtelen szeretet bejárása, a végtelen szeretethez való felnövés a cél, hogy az ember a benne lévő értékeket, kincseket felszínre hozza, és az élete, a léte a maga és környezete számára ajándékká váljon.”

„Meg kell tanítanunk gyermekeinket a szülőföldjére visszatérő fecske hűségére, a minden tavasszal a csak azért is kizöldülő fák makacsságára s a fekete földbe hulló s ott elhaló búzamag csoda szép titkára.” 

„nem elég, ha csak e fizikai világra szüljük meg gyermekünket, a lelkét is meg kell szülni az örök életre.”

„Maga Krisztus is térdre borult és sírva imádkozott virágvasárnapján Jeruzsálem falai előtt. Neki sem voltak olyan bombabiztos eszközei, hogy mindenki bekap egy pirulát, és másnaptól térden állva pergeti a rózsafüzért reggeltől estig, hiszen így már nem emberek lennénk, hanem zombik – és Isten ezt nem akarja.” 

„…a fiatalok sokszor és jó szemmel meglátják az álságokat, a képmutatást, a hamisságot. Ne engedjük el a kritikát a fülünk mellett, legyen ez önnevelési lehetőség számunkra. És bizony, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek, belefér az is, hogy a fiatal téved, hibázik… – ettől ne essünk kétségbe.”

„Bizalom nélkül minden nevelési, oktatási erőfeszítésünk hiábavaló. A leggondosabban elkészített levesben is elég egy légy irritáló jelenléte ahhoz, hogy ehetetlen legyen.”

„Vannak nagyszerű gyóntatók, akik karizmaként kapták, hogy szinte belelátnak a lelkekbe, rátapintanak a gyenge pontokra, és jóságosan, irgalmasan, ha kell, határozottan vezetik az embereket. A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem ha szükséges, keserű orvossággal vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.”

„Ha az ember a gyónásban csak élményt, emberi kielégülést keres, vagy ha lelki vezetés helyett lelki fecsegést szeretne kapni, könnyen csalódhat.”