Böjte Csaba ofm gondolatai

„Az emberek nem egyszer használatos zsebkendők, ha összekenődnek, akkor kukába dobjuk őket, az lenne jó, ha kimosnánk, kikeményítenénk, kivasalnánk a bűnbánatban, a bűnbocsánatban, hogy össze tudják magukat szedni. Jézus Krisztus hányszor lehajolt egy-egy emberhez, hogy felemelje.”

„Az élő Istennek érzelmei és vágyai is vannak, személyes, élő kapcsolatra törekszik az emberrel. Az Istennel való kapcsolat nagyon mély és érzelemmel teljes. Olyan intim, diszkrét és finom hívás ez, amiről nagyon nehéz beszélni. Olyan kapcsolat, amelyben nincsen testiség, amelyben nincsen anyagi vetület, de ettől még egészen valóságos.”

„…az ember hálás, örül mindannak, amit a jó Isten adott neki, ezért viszonzásul önmagát adja ajándékul. Nagyon szeretnénk ezt szépen megélni, nem visszatartani semmit, Istennek szánt ajándékká válni testestül-lelkestül, de az ember megtapasztalja, hogy milyen gyenge és gyarló, és hol ezt, hol azt kicsinyesen visszalop magának.” 

„Mindannyian árnyékból és fényből gyúrt lények vagyunk, mindenki érzi magában a sarat, a marék port, amelyből született, de érezzük magunkban Isten leheletét is, a Szentlelket, amely vezet, mozgat, alakít bennünket.” 

„Egészen biztos, hogy az elkötelezettség, a felelősségvállalás, az odaszentelődés, az életre szóló igenek kimondása válságba került a fejlett államokban.” 

„Nehogy azt higgyük, hogy a pap egy másik bolygóról jött, tökéletes lény, mentes minden emberi gyöngeségtől, tévedéstől, kísértéstől, bűntől. Őt is ugyanabból az anyagból gyúrták, mint akármelyik embert. Csak a szentségek kiszolgáltatásában van meg a biztosíték, hogy bűnössége sem tudja megakadályozni a kegyelem gyümölcsét, míg más cselekedeteiben a gyengeségének, gyarlóságának emberi pecsétje nyomot hagy.”

„Az esővíz a sáros agyagon keresztül jut a föld mélyébe, és kristálytiszta forrásként tör újra elő, hogy csillapítsa szomjunkat, így a pap méltatlansága nem akadályozza meg, hogy Krisztus cselekedjék általa a szentségek kiszolgáltatásakor.”

„Megrendítő élmény volt számomra, mikor először megértettem, hogy hivatásom nem egyéni, egyszemélyes vállalkozás, Isten nem zsebre tett kézzel nézi egy felhőről a küzdelmemet, hanem a vállát a vállam mellé téve dolgozik velem.”

„Jézus mindenféle embert hív, nem csak az okosakat, nem csak a jókat, nem csak a szelídeket, sokszor olyanokat is, akik a „mélyből” jönnek, talán mert ők könnyebben meg fogják érteni bűnös embertársaikat.”

„Minden hivatás egyformán szép és jó. Ha egy fiú gondolataiban újból és újból egy lány arca jelenik meg, az azt jeleni, hogy számára Isten a házasság gyönyörű hivatását szánja, és jól teszi, ha elkezd udvarolni, mert Isten hívását követi azzal, hogy meghódítja, feleségül veszi és boldoggá teszi választottját.” 

„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«”

„Jézus szeretete, mint a napfény, kiárad mindenkire, függetlenül attól, hogy megérdemli-e az illető vagy nem.”