Böjte Csaba ofm gondolatai

„Egy nép életében a bűnbánatnak, az újrakezdésnek abból kellene állnia, hogy fölkelünk, megrázzuk magunkat, nem kesergünk, nem siránkozunk, mert az vagy elveszi minden életerőnket vagy pedig bosszúra sarkall, hanem újból, ezredszer, százezredszer is elindulunk, hogy azt a vidéket, ahol élünk, megszenteljük Isten dicsőségére és az itt élő emberek örömére.”

Kötelességem, hogy az emberek figyelmét azokra a tanácsokra, elvárásokra irányítsam, amelyeket az élet szerzője, Isten adott, hogy itt a földön békességben, boldogságban élhessünk. Senki sem lakatlan sziget, világunk áldásai, de sajnos szennyes hullámai is átcsapnak személyes létünk korlátain.

„Mint a fertőző betegségek, a bűnök is ragályosak. Az ember gyenge, tisztaságunkat törékeny edényben tartjuk.”

„Isten számára mi nem egyszer használatos zsebkendők vagyunk. Ő képes megtisztítani és újabb szent feladatokat adni nekünk.”

„Sokszor értelmetlennek tűnik újra és újra letérdelni, megpróbálni átölelni az értékeket, amelyek bár vonzanak bennünket, mégis kicsúsznak a kezünkből, de a kegyelem megtisztít és felemel akkor is, ha látszólag elillan a tisztaságunk.”

„Az a fontos, hogy az ember olyan hullámokat indítson el – jó gondolatokat, szavakat, cselekedeteket –, amelyek életet adnak, amelyekből a másik építkezhet, gazdagodhat.”

„Isten megbocsát, szeretetével magához öleli könnyes szemű, szepegő, bűnbánó gyermekét, de az életben Ő sem tud egy „reset” gombot nyomni, nem tud meg nem történtté tenni bűnöket, amelyeknek a hatásai továbbgyűrűznek.”

„A sötétség nem valami. A sötét a fény hiánya. A pokol a szeretet és a jóság hiánya, Isten hiánya. A poklot, az örök büntetést nem az Isten teremti, hanem az ember teremti istentelen életével.” 

„A jó Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és a boldogságban kiteljesedjünk. Nem vigyáz ránk egy bottal. Ha letérünk a jó útról, nem koppint egyet a fejünkre azért, hogy visszatérjünk. Isten nem leli örömét abban, hogy büntetést adjon.”

„Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket. Bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson és szeretetében megerősítsen bennünket. Isten irgalmasságának ajándékát megtapasztaljuk, és ez arra ösztökél, hogy mi magunk is irgalmas szívűek legyünk, mint Ő.”

„…ha két autó ütközik, akkor mindkettő sérül, az is, amelyik szabályosan haladt. Ha igazam van, ha nem, jobb elkerülni az erőszakot, a durva konfliktushelyzetet. Szeretettel, jósággal sok-sok koccanást, balesetet el lehetne kerülni.”

„Javaslom, hogy a lelki életnek kereteket alakítsunk ki. Egészen más ez egy családanya, egy idős ember vagy egy szerzetes esetében. Legyen a napnak olyan szakasza, amikor időt szánunk arra, hogy megtervezzük a teendőket, fontossági sorrendet állapítunk meg, megnézzük, milyen pontokon várható, hogy elbukhatunk, ezekre tudatosan készülünk, hogy elkerülhessük őket. Vegyük számba, van-e valaki, akinek különösen szüksége van a segítségünkre, támogatásunkra, és hogyan tudunk a hóna alá nyúlni. És mindenekelőtt kérjük Isten áldását és segítségét egész napunkra, hiszen így az Ő kezét fogva járhatjuk a mindennapokat. Jó, ha este visszatekintünk, hogy az elhatározásokat hol sikerült megvalósítanunk a nap folyamán, bocsánatot kérünk a botlásokért, így az esti imában meg tudunk nyugodni, meg tudunk újulni Isten szeretetében.”