Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Talán szakítottunk is sok mindennel, végeztünk is egy-egy jó szentgyónást,
meg is fogadtuk, hogy soha többé, – de mert nem tudtuk, nem ismertük fel
a biztos utat és mert nem tudtunk alázatosan kérni, könyörögni,
a jó Isten megengedte, hogy kanyargó utcákon, köves vasúti töltésen,
kemény vágányok között botorkáljunk hazafelé! [II. 25/10]

Szent Erzsébet ünnepe!
„Nahtigall Christi”- nek nevezi ő és valóban az volt,
mert még a számkivetés, megaláztatás, kegyetlenség
sötét éjszakájában is annyira telve volt szíve-lelke szerelemmel
az alázatosakat magához emelő fölséges Isten iránt,
hogy nem tudta magába zárni, dalbacsapott,
a szerzetesekkel együtt dicsérte, áldta Szerelmesét.
– Uram, taníts engem is igy énekelni, hadd legyek én is
„Nahtigall Christi”! [III. 92]

S az utána vágyódás talán nem egyszer késztetett minket is,
hogy hagyjunk ott mindent, szökjünk haza. [II. 25/9]

Nagy Szent Gertrúd!
Elmélkedés az Ő nagy Istenszeretetéről és a nászmiséről.
Taníts meg úgy szeretni édes Uram! [III. 254]

Milyen jól esett ilyenkor megfogni az Isten Kezét.
– És Hogy vágyódtunk utána, mikor elmentünk Tőle
„rokonokhoz”, vágyaink, szenvedélyeink után,
mikor nem kaptuk meg az emberektől azt, amit reméltünk,
amikor olyan hamar unott lett minden, ami szépnek,
jónak, kedvesnek látszott! [II. 25/8]

Így vezet bennünket az Úr Isten Szent Keze.
Az Ő gyermekei vagyunk, életünk első pillanatától kezdve
őrködik felettünk, mellettünk van. Hányszor, de hányszor
éreztük közelségét, hányszor kapaszkodtunk
irgalmas, hatalmas Szent Kezébe, mikor az élet udvarán,
kertjén vagy szobáiban jártunk, főleg, ha szívünk-lelkünk fölé
alkonyat homálya vagy az est sötétje borult! [II. 25/7]

Egyszer csak átöleli valaki és örvendezve mondja:
csakhogy végre megleltelek édes rossz kis leányom.
S az édes rossz kis leány hátat fordít a szép kirakatnak,
gyönyörű bábunak, belecsimpaszkodik anyja nyakába
s zokogástól szaggatottan mondja:
Édes, drága jó Anyám vezess engem haza. [II. 25/6]

A Prológus folytatása.
Engem is keresett az Úr, idehozott, hogy házának lakója lehessek.
Ne legyek hálátlan e nagy kegyelemért, ne legyek soha kislelkű,
hanem mint Szent Benedek Atyánk kívánja:
"nekihevült kebellel a szeretet kimondhatatlan édességével" 
járjak az Úr útján. [III. 90]

A Szent Regula Prológusából... 
Figyelemmel hallgasd, ... nyisd meg szíved ajtaját, ...
foganatosan teljesítsd. – Törekedjünk mi is állandóan erre,
hogy aztán több életünk, szebb életünk legyen. [III. 89]

Szent Márton püspök ünnepe! Rendi ünnep is!
Szent Márton és én. – Éljek úgy, hogy vele együtt
elmondhassam halálomkor a Sátánnak:
Távozz gonosz féreg, bennem semmi sincs,
ami a tied! – Legyek egészen Istené! [III. 88]

Hol ezernyi szép játék volt, hogy a Jézuska
választhasson és vihessen a jó gyermekeknek.
Bözsi baba mindjárt kiválasztotta a legnagyobb,
legszebb babát, kicsi szíve szorongó félelme
elült a nagy gyönyörűségtől, szájacskája
talán ezerszer is elsusogta: Jézuska,
egész biztosan ezt hozd ám el nekem. [II. 25/5]

Bözsi baba megszökött ismeretlen utakon, vonatvágányok között,
kanyargó utcákon át igyekezett hazafelé. Tél volt, hideg volt,
didergett, pedig a szívét rettentően égette a kín,
hogy sohasem ér többet haza. [II. 25/4]