Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Én is kérdezem magamtól: „Kié e kép?” - Kié ez arc, e szem, e fül, e száj, kié ez egész test? Kié? … Az én Teremtőmé. Miért adott életet? Hogyan, hogy én létezem? – Miért lettem? – A hatalmas Isten akarta, hogy legyek. [V. 280/1]

A magányban új életet adsz, szép, örök életet. Oh Jézusom add, hogy mindig szeressem a magányt! [V. 279/10]

S add, hogy örökre az én vendégem légy; a lelkem zugában mindentől távol, csendes, puha, selymes, meleg lakást adok mindig, oh tágítsd ki ennyire a szívemet. Ezt a kis szentélyt mindig megőrzöm Neked. [V. 279/9]

Add, innen Mellőled el ne mozduljak egy lépéssel sem. Add, hogy igazi Mária legyek itt a lábadnál! [V. 279/8]

Itt ülök lábaidnál, mint egykor Mária s hallgatom szavaidat. – Add, hogy ne lássak meg semmit, ne halljak semmit, ne tapintsak, ne érzékeljek semmit, ami nem Te vagy. [V. 279/7]

A magányba visz az én Istenem, Atyám. Kérlek édes Mesterem, add, hogy e szent magányban mindig Veled legyek. [V. 279/6]

[... s ha egyedül hagy, ha próbára teszi hűségemet,...] Oh ígérem, hogy ilyenkor szeretem legjobban, ilyenkor fogom meg a legerősebben s hozzásimulok mélységes hittel, bizalommal s alázattal az én szerelmes Jegyesem kezéhez. [V. 279/[4],5]

Szent Joachimtól, drága Nagyatyánktól Isten szeretetet, emberszeretet és a türelem kincseit kérjük. Az Ő jutalma a Szeplőtelen, a „Gnadekind”, a miénk Krisztus lesz! [III. 204]

Szent Jakab Jézus dicsőségében is, szomorúságában is együtt volt az Úrral, vértanúságában is együtt. Nekem is jóban, rosszban hűnek kell lennem.
– Szent Annának ... virágcsokor. [III. 196]

... s ha egyedül hagy, ha próbára teszi hűségemet, ha nem mutatja magát, s én nagyon szenvedek, oh, akkor szenvedélyesen szeretem ezt a kezet és hiszem, hogy velem van, hogy akkor is vezet, és megfogom úgy, mint soha, és kérem akkor, hogy fogjon meg oly erősen, hogy fájjon ... [V. 279/4]

– Ha kenyeret ad, megcsókolom érte, s boldog vagyok, hálás vagyok érte; ha megsimogat, jobban hozzásimulok, ha megáld, el nem engedem ez áldó kezet, [V. 279/3]

Imádom és mélységes hálával telik be a lelkem, mert Ő az enyém lehet és én foghatom szent kezét. Ezt a drága isteni kezet: ezt az agyondolgozott, értem, velem megsebzett, megdicsőült kezet. Oh én el nem engedem soha, míg élek. [V. 279/2]