Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Ugy-e Testvérkék, milyen jó így megnézni,
így meglátni Miatyánk kezét! – És micsoda öröm tudni,
hogy ez a Szent Kéz vezetett annyi mindenen át ide! [II. 25/25]

Oh, hogy éget vérző lázas sebe! Mert rettentően sebes is
Édesatyám keze! Én sebeztem meg – és Ő,
a csodálatosan jó és irgalmas, mégsem azért teszi rám
Szent Kezét, hogy összetörjön, hanem, hogy belém égesse
szerelmét és felgyújtsa szívemet lángoló viszontszeretetre. [II.25/24]

Szűzanyám, add nekem is Jézuskádat
és aztán segíts, hogy jó dajkája legyek! [III. 266]

Szent Damazus pápával kapcsolatban a hű és okos szolgálóról.
Csak akkor lesz Karácsonyunk, ha hűek leszünk és nem űzzük el
Krisztust bűneinkkel. A barlangban csak azért volt karácsony,
mert Jézus ott volt. Minden szentmise karácsony! [III. 265]

[Atyai karod] nem dob rám követ még akkor sem, mikor
mint hálátlan, csúnya, rossz gyermek ellened fordulok,
visszaütlek – oh hányszor-hányszor éreztem ilyenkor is
bűnös fejemen áldó Szent kezed! – Most is érzem,
nem a fejemen, a szívemen ezt a drága terhet,
áldó Szent Kezedet! [II. 25/23]

„Kelj fel Jeruzsálem Leánya, a Te Királyod jő szelíden.” – Minket is
kelteget közönyösségünkből, a mi szeretetünket is éleszteni akarja,
hogy a nehézségek közepette is siessünk epedő, vágyó szívvel,
lélekkel Királyunk, Jegyesünk elé! [III. 100]

Jóságod nem merül ki kenyérszegésben, atyai karod
micsoda gyengéd szeretettel simogat meg, mikor
úgy nagyon fáj az élet, mikor arcomon a szégyen pírja ég,
vagy szememből bánatgyöngy pereg. [II. 25/22]

„Jöjjetek, elmondom nektek, milyen nagy dolgot cselekedett lelkemmel az Úr!”
– „Én, a Szépszeretet Anyja vagyok és a félelemé, az ismereté és
a szent reménységé.” – Légy a mi Anyánk is, szépíts meg minket is,
Szépszeretet Anyja! [III. 99]

Kettős ünnep! Jézus Szentséges Szíve péntek és Szent Miklós!
– Szent Miklós nagy-nagy szeretetét, szívjóságát szemléltük,
mely olyan kedvesen nyilvánult tettekben is – s aztán önmagunkba nézve
gondolkoztunk, mit adjunk ma a Jézuska „dütnijébe”?! [III. 98]

Rengeteget dolgozol, fáradsz gyermekeidért,
feltörsz minden ugart, kiirtasz minden tövist
és nagy szántóföldeden mérhetetlen sok tiszta búzát,
piros búzát termelsz, hogy puha kenyeret, hófehér kenyeret
szeghess nyűgösködő, éhes gyermekednek.
És sohasem unod meg őket, sohasem unsz meg minket
Te, legédesebb Atyánk! [II. 25/21]

Miért, édes Uram, miért, kérdi a lelkem. – De aztán eszembe jut
s aztán a szánalomtól előtörő könnyeimen szent öröm sugára is
reszken, mikor elsusogom boldogan: Ugy-e azért, mert Atyám vagy,
„Miatyánk” vagy, a legédesebb Atya vagy. [II. 25/20]

Xavéri Szent Ferenc ünnepe. Elmélkedésben a nagy Szent
fenséges erényeit állítottuk lelki szemeink elé.  – Oh Uram,
add hogy mi is fölfogjuk a Te szomjúságodat és mentsünk lelkeket!
Elsősorban a magunkét, de aztán sokakét is! [III. 97]