Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

A hűvös őszi szél arra figyelmeztet, hogy
a szívek-lelkek hidege miatt Jézuska fázik.
Szombat van, drága jó Szűzanyánknak
igyekszünk segíteni. [II. 44/1]

Építsek én is magamban virágos, ékes, szép bazilikát
Krisztus keresztjének, – öleljem magamhoz,
halmozzam el csókkal! – Szent Ilona segíts! [II. 39/5]

Krisztus keresztje „életet ad” a betegnek
– nekem is – a magamé összetör. [II. 39/4]

Szent Ilona „Krisztus keresztjét” kereste, kutatta,
nem kellett neki sem arany, sem márvány, csak Krisztusé
– mi is csak azt szeressük, ne a „magunkét”! [II. 39/3] 

Konstantin nem magában, seregében bízott,
alázatosan a „keresztények Istenében”
– legyek alázatos, imádkozzam – én is győzni fogok! [II. 39/2]

A Kereszt Császárnője. In hoc signo...
mi is csak e jelben győzünk, mert Krisztus is
a kereszten győzte le a bűnt, a halált. [II. 39/1]

A díszétől megfosztott oltár a ruháitól megfosztott
édes Üdvözítőt juttatta eszünkbe.
Őt, a nagy Szenvedőt, állította lelki szemeink elé,
– és mi elhatároztuk, hogy résztvevő szeretetből fakadt
apró áldozatokkal igyekszünk az isteni Szegénynek
ruhát szerezni, mezítelenségét betakarni. [II. 43/1]

Hálával tartozunk Szent Ferenc fiainak, kik sokszor felsegítettek,
mikor elestünk és vezettek a Krisztus után, és ünnepelünk azért,
hogy egy kis pihenőt tartva alaposan szemügyre vegyük
és megtanuljuk Szent Ferenctől, hogyan építette meg
Krisztus Egyházát először önmagában, majd Szent Damianót
stb. és hogyan az Anyaszentegyházban. [II. 28/2]

Szent Ferenc nagyon szerette Szent Benedek Atyánkat,
– úgy szerette, hogy a legenda szerint csókjára
a tövisbokron rózsák nyíltak, [II. 28/1]

A lelkem Istennek háza. [II. 28]

Hogyan fogadjuk elöljáróink intését, még akkor is,
ha nem érezzük meg belőle a szeretetet.
–  Kérjük Kis Szent Terézt, legyen közbenjárónk
a Szeretet Istenénél és a Szépszeretet Anyjánál. [II. 31/3]

Ő is a Mestertől tanult, tanuljuk meg mi Tőle,
hogyan szeressük egymást, hogyan tűrjük egymást,
– hogyan gyűjtsünk sok-sok rózsaszirmot isteni Jegyesünknek,
hogy mi is lába elé szórhassunk és adhassunk is
bőségesen a nálunk szegényebbeknek. [II. 31/2]