Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Szent Ágnes napja
Szeretem Krisztust, Aki gyűrűjével jegyzett el engem...
így kellene nekem is látnom Jegyesemet.
Csak akkor szeretném igazán,
csak akkor látszana meg rajtam, hogy Övé vagyok. [III.110]

Szent Fábián és Sebestyén.
Krisztus legyen az oszlop, köteleim a szeretet.
Tapadjak hozzá, és akkor nem árthat nekem sem a test,
sem a világ, sem az ördög kísértéseinek nyílzápora. [III. 109]

Igen, Uram add, hogy Te légy a Tanárom,
Te ragyogó Igazság, hogy az én tettem szegény,
szegény teremtényed tette tiszta,
igaz legyen. Ámen. [II. 33/12]

Krisztusnak is kínos, nehéz volt, mégis meghalt az igazságért,
meghalt értem! – Érte mindig az igazság útján akarok járni,
szívemben, ajkamon csak Igazság legyen! [II. 33/11]

Legyek egyszerű, alázatos, féljek az ördögtől, a hazugság Atyjától,
ne szolgáljam akkor sem, ha megaláztatásba, kínba kerül az igazság,
ha valamit meg kell vallanom. /A kicsordult pohár!/ [II. 33/10]

És ha van valami nehézség, mondjam meg őszintén,
ne féljek az igazságtól, számonkéréstől,
csak a szeretet vezessen minden tettemben. [II. 33/9]

Aztán Testvéreimmel szemben se legyek álnok.
Szeressem egyszerű, tiszta,
Isten Szívéből táplálkozó szeretettel mindegyiket.
Tűrjem el hibáikat, fogyatékosságaikat, ne kritizáljam,
beszéljem meg őket, inkább imádkozzam értük. [II. 33/8]

Mikor azt mondom: szeretlek Istenem,
bízom Benned stb. szépet, kedveset, jót
– ezt dobogja a szívem is, ezt mondja eszem is,
ne csapongjon máshol, ne gondoljak másra,
csak Akinek mondom: az én édes Uramra, Mindenemre!
Másként csaló vagyok, de önmagamat csalom ám,
mert Isten mindent tud, mindent lát! [II. 33/7]

Mikor legédesebb Atyámmal beszélek,
ne legyen álnok a nyelvem,
ne mondjak mást, mint amit a szívem érez.
De ehhez az kell, hogy tiszta, fehéren izzó
legyen a szívem. [II. 33/6]

Legutóbb azt mondta: a szeretet tüzében kell megtisztulnom,
hogy az Isten haragjának tüze el ne emésszen, ma azt mondja:
„ki igazat szól szívében, kinek nem álnok a nyelve”,
az lehet otthon az Atya házában, az lesz az Ő hasonló gyermeke.
Súlyos tétel, nagy igazság, igen, nagyon nekünk szól. Sok oldala van.
Melyiket nézzem? Elsősorban az imádságot. [II. 33/5]

Isten mondotta: alkossunk embert képünkre és hasonlatosságunkra.
A szent keresztségben hasonlóvá tett engem is Önmagához,
gyermekének fogadott. Én elrontottam Isten képét,
most drága Isten adta Atyám és Anyám nyomában
igyekszem újra megszépíteni, kialakítani. Hogyan?
– Erre utasít ma Szent Atyám által a Szentlélek Úristen. [II. 33/3-4]

Tegnap a Szentlélek Úristen vezetésével megpróbáltunk hazamenni
és ma végtelen kegyelméből körülnézünk, milyenek az otthoniak,
milyen Édesanyánk, Édesapánk, mert nekünk hasonlítani kell
Hozzájuk, ha otthonukban akarunk élni. Hasonlítani Hozzájuk,
mert Ők a jó Isten képének vetületei és példájuk nyomán
jobban lekopírozhatom magamban Isten képét.
Mert ez a kötelességem! [II. 33/1-2]