Berecz SKOLASZTIKA elmélkedései

Oh mennyi hálátlansággal, kevélységgel, türelmetlenséggel bántottam meg ezt a jó Mennyei Atyát. De Ő nagy jóságában szüntelen érezteti velem nagy szeretetét. [V. 299/9]

Szívem hálátlansága egész nagyságában áll előttem.
Nem, nem érdemlem meg azt sem,
hogy ajkammal kimondjam azt a szót: Atyám. [V. 299/8]

Maga az édes Jézus tanított bennünket arra,
hogyha Istennel beszélünk, úgy szólítsuk: Mi Atyánk!
Milyen nagy kegyelem ez! Soha, sohasem érdemlem meg
ezt a nagy kegyelmet! [V. 299/7]

Oh, lelkem, hallgasd a természet szavát, mely az örök Atya
nagy szeretetéről muzsikál, milyen szép, milyen drága az emberi lélek,
hogy a Jóságos Isten ennyi szeretettel halmozza el, felöleli, magához vonja,
és nagy jóságában gyermekének fogadja. [V. 299/6]

Minden ami körülöttem van, a Jóságos mennyei Atya
szeretetéről beszél nekem. [V. 299/5]

Értem adta oda egyetlen Szentséges Fiát, az én lelkemért kellett
sokat szenvedni és meghalni az édes Jézusnak. [V. 299/4]

Nekem teremtette a mennyországot minden szépségével,
gyönyörű, szeráflelkű angyalaival, csodás szentjeivel,
hogy ha oda jutunk, boldogok legyünk. [V. 299/3]

Szeret engem a Jóságos Atya. Mit tett értem!
Nagy szeretetében teremtett, és vagyok, ami vagyok.
Lehetnék sokkal rosszabb is, az Ő szent kegyelme nélkül,
ha Ő akarná, de Ő szeret engem,
szeret az Ő mindenható nagy szeretetével. [V. 299/2]

Isten a hatalmas Úr, az én mennyei Atyám,
Szentséges Fia az édes Jézus az én testvérem. [V. 299/1]

Jóságos, Szűz Anyám, kérd Szent fiadat és a mennyei Atyát,
esdj ki számomra sok kegyelmet, hogy tudjak mindig, mindenben
engedelmeskedni. [V. 298/8]

Oh, bár magamévá tudnám tenni ezt a krisztusi szellemet! Édes Jézusom,
add szent kegyelmedet, hogy tudjak előre haladni az engedelmességben,
ne úgy legyen mint eddig [V. 298/7]

Ha az egyszerű, mindennapi életben tudok Krisztus Szíve szerint engedelmeskedni,
akkor meg tudom érteni isteni Tanítóm nagy engedelmességét.
Akkor könnyű lesz és édes az engedelmesség, és békét,
Krisztus édes békéjét termi lelkemben.
Ilyen édes béke töltötte be Szent Benedek Atyánk lelkét,
és ilyen békének kell, hogy betöltse az én lelkemet is.
Így az Úrral, a Hatalmassal szemben nem tesz rabszolgává
az engedelmesség, nem kényszerűségből, hanem örömmel,
jókedvvel és mint szent Benedek Atyánk óhajtja, rögtön
kell engedelmeskednünk. [V. 298/5-6]