68448 ima található a honlapon, összesen 158209 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium
Naponta frissül

A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából

Karácsony, húsvét, pünkösd folytatása és ezzel az egyházi év teljes hagyományvilágának áttekintése.

Olvasóink között akadhatnak, akik öncélúnak, hosszadalmasnak, ezért elhagyhatónak érezhetik egyes terjedelmesebb régi, illetve népi szövegeknek: kódexeink legendáinak, énekeknek, imádságoknak, litániáknak idézgetését. Ezek azonban szakszerű mondanivalóinkat, következtetéseinket szemléletesebbé teszik, valósággal illusztrálják, mert jámborsági stílusokat és formákat, hivő magatartást közvetlenül jellemeznek. Forrásuk valami régi, legnagyobbrészt már alig hozzáférhető könyv, nyomtatvány, kézirat. Puszta utalással, hivatkozással a nagyvárosi könyvtáraktól távol élő olvasó mire sem menne, mert sem ideje, sem lehetősége nincs utánanézni, lelőhelyükön tanulmányozni.

Élőszavas és írásbeli forrásainkat távolról sem merítettük ki, bár folyton emlékeztetünk rájuk. Nem művészettörténetet, illetőleg ikonográfiai szakmunkát, sajátos módon felfogott település- vagy társadalomtörténetet, sem a vallásos érzület, illetőleg folklór summázását, hanem mindezeknek egyensúlyával népéleti munkát iparkodtunk írni.

Illesse köszönet a Kiadót, továbbá mindazokat: élőket és megholtakat, akik négy évtizedes gyűjtő- és kutatómunkánkban támogatták.

Szeged, 1975. Fehérvasárnap Bálint Sándor

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumIlona császárné

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
18
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Ilona császárné

Ilona császárné. Fiának, Nagy Konstantinnak buzdítására keresztelkedett meg († 326). Élete utolsó éveiben egyszerű zarándokként végigjárta a Szentföldet, ahol az Olajfák hegyén és Betlehemben templomot emeltetett. Az ő sürgetésére ásták ki a Szent Keresztet, amelynek legendájáról Feltalálásának ünnepénél már szólottunk.

Szent Ilona szórványos tiszteletét nyilvánvalóan éppen a keresztkultusz magyarázza. Az Ilona leánynév kedveltségét melleste a középkori Trója-regény Helénája és az Árgirus-mese Tündér Szép Ilonája is ihlette.

Középkori oltárai: Pest (1444), Vác (1474).*

Falképei: Csetnek (Štitnik), Etrefalva (Turičky, XV. század), Feketeardó (Cornyj Ardov, XV. század), Gömörrákos (Rákoš, 1400), Nagytótlak (Selo, XV. század).*

Gótikus táblaképei: Bártfa (1524, múzeum), Berzenke (Bzinov, 1500), Besztercebánya (1509), Illés (Ilja, 1500), Kassa (Mária látogatása-oltár, 1516), Kispalugya (Paludzka, 1510, pozsonyi múzeum), Liptószentkereszt (Križ, 1510, turócszentmártoni múzeum), Lőcse (Szent Erzsébet-oltár, 1493), Ludrófalva (Ludrová, 1510), Szepeshely (Spišské Pohradie, Mária-oltár, 1480, Szépművészeti Múzeum), Szepesszombat (Spišska Sobota, Szent Anna-oltár, 1520), Zsidve (Jidveu, 1508). Ilona híres női szentek: Katalin, Borbála, Margit, Magdolna együttesében jelenik meg.*

Faszobrai: Körmöcbánya (1500, múzeum), Zólyomszászfalu (Sásová, Ilona és Egyed-oltár).*

A földvári bencés apátságot II. Béla alapította,* nyilván felesége, Ilona védőszentjének tiszteletére. Többi későbbi patrociniumai inkább már csak keresztnévi eredetűek: a kegyúr, templomalapító feleségének, leányának nevét örökítik meg.

Esztergom: Nagyszombat, Süttő (kápolna).

Besztercebánya: Szentilona, Litvaberzseny (Brezany, Brezan).

Nyitra: Menyhe (Mechenice).

Rozsnyó: Királyi, másként Királykiliti (1318, elenyészett),* Kazár.

Szepes: Arnótfalva (Emaus, Arnutovce).

Eger: Büdszentmihály (1912).

Szatmár: Tiszaújlak (1812).

Veszprém: Gyenesdiás (kápolna), Nagyvázsony, Nádasladány.

Szombathely: Tömörd, Perestó.

Erdély: Vágás (Vagaş).

Ilona önálló népi kultuszáról, hagyományvilágáról nem tudunk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumJoachim

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
16
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Joachim

Joachim Szent Anna férje, Mária édesatyja, Jézusnak a szentatyafiság rendjében nagyapja.

Utalván arra, amit Szent Anna tiszteletéről mondottunk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy Joachimnak önálló kultusza népünknél nem bontakozott ki, bár nevét és személyét főleg palóc és székely népünk jámbor öregjei máig tiszteletben tartják. Ez a szórványos keresztnévadásban is kifejezésre jut. A székelység Jováki, Jákim, a palócság Iuháki, Baranya pedig Joák alakban emlegeti.

Csak néhány titulusát ismerjük. Mélykút patrociniuma (1768) állítólag a franciskánus Hász János sugallatára született. Kifejtette Grassalkovich Antal földesúr előtt, hogy amíg Mária édesanyját annyira tisztelik, Joachimmal nem törődnek. Grassalkovichot a barát szava meggyőzte.* Nyárád és Hernádnémeti templomának is Joachim a patrónusa.

A Szent Anna-tó mellett nemcsak Anna, hanem Joachim tiszteletére is emelt a hívek barokk buzgósága kápolnát. Ez utóbbit azonban már Orbán Balázs korhadozó állapotban találja.*

 

Kultuszának századvégi rövid virágzását XIII. Leó pápának Joachim keresztneve magyarázza. Nyilván idegenből fordított ponyvairatból idézünk:

V. Hatalmas lészen e földön nemzetsége.

R. A jámborok fajzata megáldatik.

Antifóna. Dicsérjük a dicsőséges, nagyhírű térfiút nemzetségében, mert az Úr minden nemzetek áldását nekiadta, és megerősítette feje fölött a frigyét.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumRókus

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
16
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Rókus

Rókus gazdag francia család gyermeke volt (1195 – 1227), Montpellier városában született. Korán elárvult, vagyonát szétosztotta a szegények között, majd Rómába zarándokolt.

Útközben az itáliai pestisjárvány betegeit a kereszt jelével gyógyította. Rómából visszatérőben ő is megbetegedett. Piacenza mellett egy kunyhóban húzta meg magát, ahol a jámbor hagyomány szerint angyal ápolta és egy könnyelmű, de később jó útra tért úriember kutyája hordta neki a kenyeret. Ezért szokták kutyával ábrázolni, amely lábsebét nyalogatja.

Hazájába, illetőleg szülővárosába visszatérve már nem ismerik meg. Kémnek gyanítják, börtönbe vetik, ahol öt évig raboskodik. Itt is hal meg. Holtteste mellett táblát találtak, amelyet Isten kinyilatkoztatásának tulajdonítottak: Peste laborantes ad Rochi patrocinium confugientes contagionem illam trunculentissimam evasuros significo.* Röviden: akik pestisben megbetegednek, és Rókushoz folyamodnak, meggyógyulnak.

Bár Rókust az Egyház még nem avatta hivatalosan szentté, tisztelete mégis már régóta egyetemessé vált.* Kultusza a XV. században Velencében kezdődött. Ereklyéi állítólag lopás útján kerültek ide. A szerzésnek ez a módja az ereklyetisztelet középkori virágzásának idején éppenséggel nem volt ritka. A velencei Rókus-társulat kórházat, szegényházat (Scuola di S. Rocco) és templomot alapított, amelyeket Tintoretto és Tizian mesterművei díszítenek.*

Rókus alakja középkori kódexirodalmunkban tudomásunk szerint még nem tűnik föl. Ugyan Arnótfalva (Emaus, Artunovce) szárnyasoltárán és Bártfa Pieta-oltárán ott látjuk, lehetséges azonban, hogy Rókus csak később került egy-egy régebbi kép helyére.* A lőcsei Jakab-templom orgonakarzatán azonban már föltétlenül Rókus hársfaszobra (1510) látható.*

 

A XVIII. század pusztító járványai hozzák magukkal a tisztelet igazi kibontakozását hazánkban. A szorongó, égi segítségért sóvárgó nép új pátrónusokat keresett a régiek mellé. Elsősorban ama városainkban emelik Rókus tiszteletére az első kápolnát, ahol franciskánus kolostorok is virágzanak: Szigetvár (1689), Gyöngyös (1709), Eger (1709)*, Mohács (1710), Danaföldvár (1739), Szeged (1739), Szabadka (1739), Baja, Zombor, Vác (1744).* A betegeknek utolsó útjukra való előkészítéséből elsősorban a ferencesek veszik ki a részüket, miközben sokan életüket is vesztik. Így Gyöngyösön 1709-ben 25 rendtárs halt el pestisben. E megpróbáltatásos idők emlékezetét őrzi, hogy zsolozsmájukban a magyar ferencesek azóta is mindennap elmondják Szent Rókus XV. században költött himnuszát:

 

Ave Roche sanctissime
Nobili natus sanguine,
Crucis signatus schemate,
Sinistro tuo latere.
 
Roche, peregre profectus
Pestiferae mortis ictus,
Curavisti mirifice,
Tangendo salutifere.
 
Vale, Roche angelice,
Vocis citatus flamine,
Obtinuisti, Deifice,
A cunctis pestem pellere.*

 

Pestisjárványokra emlékeztető Rókus-kápolnákkal országszerte, falun-városon nagy számmal találkozunk. Így a felsoroltak mellett:

Esztergom: Buda (Rókushegy), Nagymaros, Vágújhely (Nové Mesto nad Vahom), Ásványráró, Verbó (Vrbec), Nagymagasfalu (Hochstettno), Vittenc (Chtelnice).

Vác: Kerepes (1769), Csongrád (1772).

Kalocsa: Újvidék (1803), Kula, Kunbaja (1838), Tataháza (1851), Palánka (1889), Bajmok, Kerény.

Csanád: Szeged (1739), Versec (Vršac, 1739), Újbessenyő (Besenova Noua, 1751), Szabadfalu (Freidorf, 1777), Lovrin (1832), Szakálháza (Sacalaz, 1840).

Pécs: Palis (1733), Beremend (1739), Tevel (Rozáliával, 1740), Hárságy (1769), Cikó (1774).

Veszprém: Somogysárd, Nagyatád, Nadap (1750), Gézaháza (új).

Székesfehérvár: Pilisszentlászló. Pannonhalma: Bakonypeterd.

Győr: Felsőlászló (Oberloisdorf, 1770), Félszerfalu (Hierm).

Erdély: Tekerőpatak (Valea Strimba).

Muravidék: Újfalu (Novo Selo, 1750).

 

A Rókus tiszteletére emelt kápolnákat, szobrokat a hívek mindenütt fogadalomból állították, és egyúttal arra is kötelezték magukat, hogy mind ők, mind pedig utódaik a járvány elmúlásának emlékezetére a napot ünnepként szentelik meg, és körmenetben vonulnak ki az eredetileg város szélén kijelölt lazarethum helyén épített kápolnákhoz.

Az egykorú följegyzések szerint a hozzávaló anyagot Szabadka népe sajátkezűleg, iga nélkül hordta össze,* helyi élőszavas hagyomány szerint pedig térdenállva építette.

 

A méltatlan ünneplésnek Rókus omladozó mohácsi kápolnájához fűződő helyi mondája szerint az ünnep hajnalán egy sokác asszony szerette volna még a kertjében gyorsan megszedni a babot. Rókus azonban fehér lepelben megjelent neki, fölhúzta az asszony előtt a ruháját és megmutatta neki sebes térdét, éppen úgy, amint ábrázolni szokták. Egy szót sem szólt. A megrettent asszony azonnal abbahagyta a munkát, ünneplőbe öltözött és elment a kápolnához, hogy a szentet kiengesztelje.

 

Pesten, Szegeden kórház is épült a Rókus-kápolna, illetőleg templom mellé. Egyik szegedi városrésznek éppen a kápolnáról Rókus a neve.

Tápé egyik harangját járvány ellen Rókusnak ajánlották: HAEC POPULI PIETAS ESTO SACRATA S. ROCHO. Vagyis ez a nép jámbor szándéka: légy Szent Rókusnak szentelve.

Mindezeken túl alig van olyan egykorú barokk főoltár, amelynek legalább a mellékalakjai között Rókus szobrával, képével – sokszor Sebestyén és Rozália társaságában – ne találkoznánk. A jászapáti fogadalmi kápolnában ez volt képének aljára írva:

 

DESPICIENS MUNDUM CUM VULNERA PESTIFERORUM

CUM CRUCE SIGGNAT, TUM SANAT, ABITQUE MALUM.*

 

Magyarul: világmegvető, amikor a pestises sebet megkeresztezi, akkor meggyógyul, elmúlik a baj. Korai ábrázolása föltűnik azonban azon a fogadalmi képen is, amelyet Szeged városa 1709-ben Máriacellbe küldött.*

Rókust egykorú képeink és szobraink zarándokként ábrázolják: kezében vándorbot, válláról ivóedény, rendesen kobak csüng le. Népünk jámbor képszemléletében föltétlenül compostelai Jakab örökébe lépett. Dugonics jeles mondásai között* olvassuk: ki nem fogy, mint Rókus kobakja. Ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Rókus kobakját nem ösmerik az emberek, mióta a szarándokok elmúltak. Még Szent Rókusnak oldalán függ. A szarándokok mindig tele tartották.”

Rókus jelképét, a kobakot alkalmazta járványok elhárítására az a sajátos mohácsi sokac hagyomány, amelyre öregek gyerekkorukból, illetőleg még idősebbek elbeszéléséből emlékeznek: házaik utcára néző padláslyukából állandóan zászlószerűen kitűzött kabaktök függött, hogy a városba, házakba lopakodó járványt menekülésre kényszerítse Rókus szimbolikus jelenléte, őrködése.

Szeged és Félegyháza vidékén régebben eléggé elterjedt a Rókus keresztnév. Ezzel az újszülött fiúgyermeket járványos betegségek ellen Rókus oltalmába ajánlották.

A húsvéti sonka képzetkörének sajátos rábaközi fejleménye, hogy a disznólapockát nem szabad eldobálni, sem kutyának adni, hanem az eszterhéjba kell dugni, mert Szent Rókus már ráütötte a pecsétjét. Így aztán Rókus megóvja a jószágot is, meg a háznépet is a dögvésztől.

Rókus kultuszát nyilvánvalóan az orvosi ellátás elterjedése sorvasztotta el. A hozzá intézett barokkos könyörgés* azonban még a kolera idején (1873) is megjelenik a ponyván:

 

Könyörögj érettünk Szent Rókus.
Hogy a döghalálnak mérgétől őriztessünk meg.

 

Imádság. Úristen, ki Szent Rókus esedezése által kiváltképpen való irgalmadat ígérted a döghalál ereje ellen: engedd azért Uram minékünk, kik az ő emlékezetét ájtatosan tiszteljük, hogy mind testi, s mind lelki nyavalyáinktól az ő esedezése által megoltalmaztassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen…

Úristen, aki Szent Rókus konfesszornak angyal által küldetett táblácskán írva megígérted, hogy ha valaki őtet alázatosan segítségül hívja, döghalálnak semmi gyötrelmétül meg nem sértetik: kérünk engedd meg, hogy mindnyájan, akin az ő segítségét döghalál ellen alázatos szívvel óhajtjuk, esedezése és könyörgése által testnek és léleknek ártalmas döghaláltól megmenekedvén, Néked szolgálhassunk.

 

Bátya katolikus délszláv népe régebben lábfájásról is a sebes térdű Rókushoz szokott könyörögni.

Erdősmárok (Püspökmárok) német hagyománya szerint könyörgésükkel azok folyamodtak Rókushoz, akiket a kutya megharapott.

Babarc baranyai német faluban még századunk első évtizedeiben is Rókus napján kapta meg a pap, kántor, meg a harangozó gabonajárandóságát a hívektől. A szokás még a pestisjárványok idején tanúsított példás egyházi kötelességteljesítés: betegellátás, temetés, harangozás miatt tapadhatott ehhez a naphoz, amely az újbúza időszakába is beleesett.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumNagyboldogasszony

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
15
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Nagyboldogasszony

Nagyboldogasszony, a Lányi-kódex szerint parasztul, továbbá egyes vidékeken még ma is Nagyasszony: Mária mennybemenetelének, aggályoskodó szabatossággal: mennybevételének, egyben az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe, a legkedvesebb hazai patrociniumok egyike. Nagyboldogasszony nyolcada, amelybe Szent István napja is beleesik, a magyar egyházi évnek kiemelkedő időszaka.

Simonyi Zsigmond utal arra, hogy az ünnepet a vallonok hozzánk hasonlóan Grande Notre Dame, a horvátok pedig Velika Gospa néven emlegetik.* Ebből az egyezésből Hetény János jogosan következteti a liturgikus hagyományozódásnak Árpád-kori vallon – magyar – horvát útját. Mohácsi sokacok ajkán Velika Gospodjina.

Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megüli. Egyik alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Érdy-kódex nyilván hazai hagyomány nyomán írja,* hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.

Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Az országot, vagyis önnön uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. E választásba még nyilván a pogány Boldogasszony-tisztelet, archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott: Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja.

Már Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot,* de az ő patrociniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkező helye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház: a szent király alapításai.

 

Árpád-kori, középkori Nagyasszonynak szentelt monostoraink közül bencés: Csanád (1030), Kolozsmonostor (I. Béla), Kolos (Szent László), Iván (1102), Széplak (1143), Tereske (1219), Koppánmonostor (1222), Almád (1222), Sár (1262), Kompolt (1280), Bulcs (XIII. század), Stola (XIV. század), Dömölk, Madocsa, Szer, Csatár (középkor). Premontrei: Adony (Nyíradony), Ábrány, Bény (1217 előtt), Darnó (XIII, század), Ivanics (1246), Majk (1252 előtt), Ócsa, Rajk (1320), Gyulafirátót (1320), Türje (1241 táján), Váradhegyfok (XII. század), Znióváralja (1251). Közülük Váradhegyfok és Znióváralja királyi alapítás. Ciszterciek: Cikádor, Bélapátfalva; Kerc, Pásztó, Pilis, Savnik. Rendi hagyomány értelmében egyébként minden cisztercita monostornak Nagyboldogasszony volt a patrónája.*

 

Patrociniumok:

 

Esztergom: Esztergom (székesegyház, szentistváni patrocinium), Alsódiós (Dolné Orešany), Alsódombó (Dolné Dubové), Bazin (Pezinok), Bernece, Boldogfa (Boldog), Budapest (Koronázó Templom, Belváros, Kelenföld), Burszentmiklós (Bursky Mikuláš, kápolna), Csicsó (Čičov), Dercsika (Jurová), Detrekőcsütörtök (Plavecky Štvortok), Dunaszerdahely (Dunajska Streda), Gúta (Kolárovo), Hontszentantal (Antol, kápolna), Ipolyság (Sahy), Ipolyszalka (Salka), Jánostelek (Nestich), Kicő (Skycov), Kislévárd (Malé Leváry), Magyardiószeg (Sladkovičovo), Majtény (Majcichov, kápolna), Malacka (Malacky), Maniga (Malženice), Márianosztra (1726), Nagytapolcsány (Topolčany), Nádasfő (Rohožnik), Nemesoroszi (Kukučinov), Óbars (Stary Tekov), Ószombat (Sobotište), Ótura (Stará Turá, 1761), Pozsony (Virágvölgy, 1770; kórház), Pozsonyszentgyörgy (Jur, kápolna), Selmecbánya, Somorja (Šamoryn), Szántó (Santovka), Szögyén (Svodin), Temetvény (Hrádok).

Nyitra: Bajmóctölgyes (Dubnica), Bosác (Bošáca), Kasza (Koseca), Kinorány (Chynorany), Turzófalva (Turzovka).

Besztercebánya: Balog (1804), Besztercebánya, Breznóbánya (Brezno, 1782), Moticskó (Motičky,), Récske (Riečka, 1784), Simony (Šimunovany).

Rozsnyó: Putnok (1287), Sánkfalva (Šankovce, 1297), Csetnek (Štitnik, XIII. század), Melléte (Meliata, XIII. század), Torna (Turnianske Pohradie, XIII. század), Rozsnyó (1304), Zsip (Žip, 1332), Felsőirtás (1345), Alsókálósa (Kaloša, 1375), Felsővály (1375), Berzéte (XIV. század), Abafalva (Abovce, középkor), Alsósztregova (Dolná Strehová, középkor), Csíz (Čiž, középkor), Gombaszeg (pálos, középkor), Gölnicbánya (Gelnica, középkor), Tiszolc (Tisovec, középkor)*, Fülek (Filakovo, 1726), Szomolnokhuta (Smolnicka Huta, 1751), Jene (Janice, 1501), Fazekaszsaluzsány (Hrnčiarske Žalužany, 1785), Helpa (1800), Bárna (1822), Uzapanyit (Uzovská Panica, középkor, új templom: 1872), Dobfenék (Bubenec), Szögliget (1901, kápolna), Gács (Halič, várkápolna).

Szepes: Chlebnic (Chlebnica), Hladovka (Glodovka), Igló, Istvánfalva (Štefanová), Zákameneklin (Zakamené Klin), Leibic (Lubica), Szepesófalu (Spišska Stará Ves), Podolin (Podolinec), Szepesolaszi (Spišské Vlahy), Szlatvin (Slatvin).

Eger: Barátinyárád (1332, elenyészett), Ónod (1332), Százd (1067, monostortemplom), Szend (1332), Tard (1332)*, Jászberény (1639), Miskolc (1729, minoriták), Borsodszirák (1778), Kömlő (1782), Kenderes (1783), Sály (1796), Kopócsapáti (1801), Csokva (1806), Ajak (1819), Tiszafüred (1827), Vencsellő (1834), Polgár (1858), Ibrány (1876), Tiszaeszlár (1895), Nagyhomokos (1907), Tiszatarján (1928), Ormospuszta (1933), Kállósemjén (1934), Szabolcsveresmart, Nyírbéltek (középkori templom, titulusának kezdete homályos).

Kassa: Kassa (dominikánusok, 1235 körül), Gálszécs (Sečovce, 1494), Nagyszilva (Velky Slivnik, középkori), Zsebefalva (Žubčany, 1635), Kurima (1703), Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Tolpou, 1717), Göröginye (Ohradzany, 1722), Saca (Šaca, 1737), Papháza (Papin, 1756), Boroszló (Brestov, 1782), Hegyi (Kopčany, 1797), Kenyhec (Kehnec, XVIII. század), Sztára (Staré, 1811), Topolóka (Topolovka, 1848), Csáklyó (Čaklov, 1861), Lengyelfalva (Polianka, 1875), Gyapár (Ïapalovce, 1893), Görgye (Ïurdošik, 1895), Jánosvágása (Hankovce, 1912), Bekecs (1930).

Szatmár: Németi (1335), Erdőd (középkor), Papos (1600), Tiba (1755), Dara (1769), Felsőschönborn (1788), Vitka (1815), Gyertyánliget (Kabolecká Poljana, 1824), Felsőbánya (1858), Császlóc (Časlovce), Nagymajtény (Moftinul Mare), Túrterebes (Turul lung).

Veszprém: Veszprémvölgy (1005, görög, bizánci), Bakonybél (1230, kápolna), Süly (1263), Tapolca (1290), Balatonszöllős (1313), Nedelice (1322), Tagyom (1322), Mernye (1333), Balatondörgicse (1334), Alsódörögd (1347, ma Taliándörögd), Csatka (1357, pálos), Boldogasszonypáh (1369), Told (1384), Remete (XIV. század), Ecsér (1433), Haláp (1433), Alsóőrs (1478), Mogyoród (1428), Sümeg (1498).* Ma is virágzanak; Alsóhetény, Andocs, Arács, Babócsa, Bakonygyepes, Bahonygyirót, Balatonmária, Bazsi, Buzsák, Gamás, Getye, Görgeteg, Halimba, Ihászi, Kaposújlak, Kaposvár, Kastélyosdombói kápolna, Kiskorpád, Kivadár, Mezőcsokonya, Som, Somogyszentmiklós, Súr, Szűcs, Tapolca, Torvaj, Úrkút, Várpalota, Zalakoppány, Zalaszentbalázs.

Székesfehérvár: Nagykovácsi (1742), Nagytétény (1753), Ercsi (1767, kápolna), Káloz (1787), Magyaralmás (1787), Bakonykúti (1795), Felcsút (1828), Úrhida (1914), Nagyvenyim (1944), Nagylók (1950), Újbarok.

Győr: Csorna (premontreiek, társpatrónus Mihály), Fraknó (Forchtenau), Gyarmat, Gyóró, Győr (székesegyház, középkor), Kisbér, Kisboldogasszony (Klein-Frauenhaid), Lók (Unter-Frauenhaid), Lövő, Osli, Oszlop (Oslip), Páh, Répcefő (Schwendgraben), Szőny.

Szombathely: Barátfalva (Ollersdorf), Bántornya (Turnišče), Felsőlendva (Gornja Lendava), Felsőőr (Oberwart), Incéd (Dürnbach), Kemeneshögyész, Máriafalva (Mariensdorf), Németlövő (Deutsch-Schützen), Nova, Ostffyaszszonyfa, Pinkakertes (Gaas), Sorokpolány, Vasboldogasszony, Vasszécsény, Vasvár.

Pécs: Tamási (1740), Tolna (1743), Máriakéménd (1746), Grábóc (1765), Pécsvárad (1767), Szászvár (1772), Gödre (1773), Lánycsók (1773), Vajszló (1776), Villánykövesd (1780), Udvari (1787), Dályok (1794), Pécs (1855, apácatemplom), Garé (1875), Bátaszék (1902), Borjád (1928), Újdombóvár (1933), Pécs (püspöki kápolna), Magyarürög, Ódány.

Vác: Tereske (középkor), Nógrád (1696), Csongrád (1704), Sári (1720), Tura (1726), Vác (1744, székesegyház), Soroksár (1762), Mezőtúr (1776), Máriabesnyő, Legénd, Monor, Tápiószentmárton.

Kalocsa: Bács (XIII. század, franciskánusok), Kalocsa (1735, székesegyház), Hercegszántó (1752), Bajsa (1760), Óbecse (Bečej, 1776), Apatin (1798), Madaras (1799), Dunacséb (Čib, 1822), Bácsborsód (kápolna), Békova (Bikovo, 1921), Tataháza (temetőkápolna).

Csanád: Krassóvár (Kraşova, 1726), Temesvár (1754), Bogáros (Bulgaruş, 1774), Kiszombor (1777), Nérnetság (Segenthau, Şag, 1793), Módos (1796), Óbessenyő (Beşenova Veche, 1801), Pankota (Pancota, 1806), Nagytószeg (Heufeld 1816), Haulikfalva (Haulic, 1856), Csanádapáca (1858), Székudvar (Socodor, 1867), Bulcs (Bulci, 1871), Majláthfalva (Majlath, 1878).

Nagyvárad: Szilágysomlyó (1743), Érkeserű (Cheşereu, 1748), Nagyvárad (1780, székesegyház), Görbesd (Gurbeşti, 1811), Bihar (1826), Kőröstarján (1865), Bihardiószeg (Diosag, 1885), Asszonyvására (Asonvasar, 1894), Margita (Marghita), Nagyszénás (1926).

Erdély: Almakerék (Malamcrav), Csíkgyimes (Campeni), Désakna (Oena Dejului), Erzsébetbánya (Baiut), Gyergyótölgyes (Tulghes), Holcmány (Hosman), Hosszúaszó (Pusasau), Kászonújfalu (Casin), Küküllővár (Cetatea de Balta), Kézdisárfalva (Tinoasa), Magyarszarvaskend (Chendru), Nagyboldogasszony (Csík), Náznánfalva (Nazna), Nyárádköszvényes (Matrici), Oroszhegy (Dealul), Sepsibükkszád (Bicşad), Szárhegy (Lazarea, barátok), Topánfalva (Cimpeni), Törcsvár (Bran), Vulkán (Vulcan), Vajdahunyad (Hunedoara).

Nyilvánvaló, hogy a következő helységneveket is többnyire a Nagyboldogasszony-patrocinium ihlette: Boldogasszony (Frauenkirhen), Vasboldogasszony, Boldogasszonyfa, Nemesboldogasszonyfa, Boldogasszonyfalva (Gospodinci), Boldogasszonytelke, Boldogasszonyvölgye, Boldogasszonypuszta, Boldogfalva (Santa Maria), Nagyasszonyfalva, továbbá Győrasszonyfa, Kisasszonyfa, Ostffyasszonyfa, Havasasszonyfalva (Sacel), Asszonynépe (Asinip), Asszonyvására (Asonvasar). Elenyészett a középkori Asszonyszállás, másként Boldogasszony szállása, ma Pusztamérges.

 

A búcsújáró kultuszt idézi Máriabesenyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy (Marienthal, Marianka). Régi templomot, kápolnát sejtet Máriafalva, Máriahegy (Szepes, Zala), viszont Almásszentmária, Bodrogszentmária, Muraszentmária, Tarnaszentmária, Somorja nevében esetleg Egyiptomi Szent Mária hajdani titulusa rejtőzik.

*

Mária halála, temetése, mennybevétele inkább a középkornak, mennybevétele, megkoronázása pedig a triumfáló barokknak volt jellemző ikonográfiai vonása, mindenesetre az assumptio jámbor hazai hite folytonos.

 

Középkori freskóink így inkább Mária végtisztességét ábrázolják: Almakerék (Malamcrav, XIV. század), Bántornya (Turnišče, XV. század), Barcaszentpéter (Sanpetru, XV. század), Csécs (Čečejovce, XIV. század), Gecelfalva (Gecelovce, XIV. század); Gerény (Horiany, XIV. század), Martonháza (Ochtiná, XIV. század), Nagylibercse (Luboreč, XIV. század), Nagyselmec (Štiavnica, XIV. század), Zsigra (Žehra, XIV. század).*

Gótikus táblaképek: Almakerék (1440), Aranyosmarót (Zlaté Moravce, 1450), Bakabánya (Pukanec, 1480), Bártfa (Krisztus születése-oltár, 1480), Erazmus-oltár, 1505), Berki (Rokycany, 1480), Csikszentdomonkos (Sandiminic, 1500), Csíkszentlélek (Leliceni, 1510), Héthárs (Lipany, 1520, 1526), Hizsnyó (Chyžné, 1508), Kassa (Mária halála-oltár, 1470, Erzsébet-főoltár, 1474), Kisszeben (Sabinov, 1510), Lőcse (1494), Mosóc (Mošovce, 1471), Nagyekemező (Prostea Mare, 1480), Nagyőr (Strážky, 1524), Nagytótlak (Selo, 1490), Szepesváralja (Spišské Podhradie, 1490), Sztankahermány (Hermanovce, 1510), Zsidve (Jidveu, 1508).*

Gótikus faszobrok; domborművek, oltárok: Csütörtökhely (Spišsky Štvortok, 1440), Dobronya (Dobroniva, 1519), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1520), Kassa (1490, Szépművészeti Múzeum), Nagyócsa (Očova, 1515), Nyitratormás (Chrenovec, 1510), Pozsonyszentgyörgy (Jur, 1500), Szelcse (Selče, 1500, Besztercebánya, múzeum), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1478).*

*

Mint mondottuk, a középkor inkább Mária halálát ábrázolja, a barokk triumfáló életérzése pedig már jóval az említendő Fulgens corona előtt a Szűzanya mennybevételét, főleg koronázását, azaz teljes megdicsőülését ünnepli.

 

Felsorolásunk Garas Klárát* követi, de teljességre semmiképpen nem tart számot, hiszen az utolsó másfél század alkotásai hiányzanak belőle:

Barátudvar (Mönchhof, 1741), Bárna, Belényes (Beiuş, 1772), Besztercebánya (1774, Kracker Lukács), Bogyoszló (Bohuslavice, 1763, Maulbertsch), Borsmonostor (Marienburg, 1759), Budapest (Nagyboldogasszony-templom, 1758, Belvárosi templom, 1735, most Molnár C. Pál szárnyasoltára, Egyetemi templom, mennyezetfreskó, 1776, Bergl), Celldömölk (1774), Eszterháza (kastély), Fáj, Felcsút (1792), Felsőőr (Oberwart, 1789), Gelse, Gyöngyös (Orbán-templom), Him (Hym), Incéd (Dürnbach, 1791), Kecskemét (főtemplom, 1791), Kömlő (1784), Máriabesnyő (1770), Máriacsalád (Novy Lot), Nagyvárad (székesegyház, 1778), Nyitra (Székesegyház), Nyul (1785), Ormándlak, Páli (1804,) Pannonhalma (1786), Sopron (bencés templom, 1780), Székesfehérvár (karmelita templom), Szirák (1785), Torna (Turnianse Pohradie, 1780), Tósokberénd, Ugod (1772), Vimpác (Wimpassing), Zalaapáti, Zirc.

A csongrádi Rókus-templom (1722) fából faragott Szent Anna-oltárának oromzatán Mária megkoronázása. A Szűzanyát itt torony jelképezi, utalással a lorettói litánia Dávid király tornya, Elefántcsontból való torony invokációira.

Vasboldogasszony fából faragott mennybevétele a magyar parasztbarokk egyik remekműve.

A XIX. század ábrázolásaiból kiemelkedik az új esztergomi bazilika főoltárképe amely jellemzően a kor historizáló szellemére, Tizian híres, Assunta néven számontartott velencei képének nagyított másolata. Ez ihlette Jászberény nagytemplomának oltárképét, Szoldatics Ferenc átköltését is. Sok utánzója is akadt (Csongrád, nagytemplom, Kalocsa, Rozsnyó: Székesegyház, Felsőbánya).

A XX. századból említést érdemel a szegedi Fogadalmi Templom szentély-mozaikja, Márton Ferenc alkotása (1930).

*

A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.* Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius a Fulgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte (1951). Ezzel voltaképpen elismerte a szakrális folklórhagyomány élőszavas tanúságtételét is.

Mária halálának és mennybemenetelének legendaszerű mozzanatokkal gazdagon színezett története egyik legkedveltebb témája volt a mi középkori szakrális művészetünknek és kódexirodalmunknak, majd elnépiesedve vallásos népkönyveinknek, sok ponyvairodalmi változatban megfogalmazott epikus énekeinknek. A folytonosság Pelbárttól* és Laskai Ozsváttól napjainkig megszakítatlan.

A Tihanyi-, Kazinczy-, Érdy-, Teleki-, Horvát-, Cornides- és Nagyszombati-kódexek előadása elsősorban Pelbárt szövegének kifejtése, magyarázata. A Tihanyi-kódex skolasztikus okfejtéssel bizonyítja,* miért kellett Máriának megdicsőülnie.

A középkori legendát barokk népkönyvek közvetítik a licenciátus jámborság, innen meg búcsújáró népünk világába. A Makula nélkül való Tükör* így mondja el Máriának elszenderülését:

Nagy fényességben megjelenik néki Gábriel arkangyal, kezében hozván olajfaágat, kinek levelei, mint a csillagok ragyognak vala. Nagy főhajtással mondá: Üdvözlégy Mária, az én Uramnak áldott szent Anyja… Az te szerelmes szent Fiad hozzád küldött, hogy megjelentsem néked, hogy közelget az üdő, hogy hozzája menj, és az öröktül fogva elkészíttetett koronát elvegyed. Az egész mennyei karok a te odajöveteledet kívánva várják.

Mondá az Szűz Mária: örülök ez örvendetes híren. Azért alázatosan kérlek, mondd meg napját. Mondá az angyal: harmadnap múlva elvégezed életedet, és egyenesen mennybe vitetel… Azután az édes Szűz Mária mondá az angyalnak: ha kedvet találtam szent Fiamnál, három dolgot akarnék tűle kérni: első, hogy halálom óráján jöjjön hozzám. Másik, hogy az apostolok halálomon legyenek jelen és tisztességben temessék el testemet. Harmadik, hogy halálomkor a gonosz lelhet ne lássam. Mondá az angyal: meglesz kívánságod, mert szent Fiad maga eljön hozzád, az apostolok is jelen lésznek, a gonosz lélektűl nem kell félned, mert mindnyájan hatalmad alatt vannak…

Aznap Szent János Efezusban prédikállott, és leszállván egy fényes felhő az ott valók jelenlétében, Őtet onnét elvitte és rövid idő alatt a levegőégben Jeruzsálembe hozá… Szűz Mária ottan mondá, hogy harmadnap múlva elvégezi életét. Azt hallván Szent János térdreesett és keservesen kezde sírni. Mondá: óh édes uram Jézus, miért adtad érnem e napot? Te énnékem szent Anyádat anyául adtad, most megint elveszed tőlem. Miért engem ki nem vettél ez életből?

Azonközben a több apostolok is a levegőégben vitetvén, csakhamar a Szűz Mária háza eleiben letétetének…

Azon három nap alatt az angyali karok néki szolgálnak vala. Amint maga Szent Mechtildisznek megjelentette: midőn ágyamban lefeküdtem, mindjárt az egész angyali karok szolgáltak nékem. A Szerafinok az isteni szeretet tüzét adták nékem és mindjobban gyúlasztják vala bennem. A Kerubimok az igaz isteni megesmérést adták, úgyhogy mindazokat világosan megesmértem, kiket az én szent Fiam nékem akart mutatni. A Trónusok felbonthatatlan békességben tartottak, mely által Istenben nyugodtam. Az Uraságok oly böcsülettel szolgálnak vala nékem, mint az udvari nép az új királynak szokott vala szolgálni. A Fejedelemségek őriztek, hogy senki felőlem olyant ne szóljon, se ne cselekedjen, aki megszomoríthatná szívemet. Az Erősségek a gonosz lelkek seregit tűlem elűzék, úgyhogy közülök senki nem mert csak közel is jönni. Az jóságok tisztességemért körülem állottak, felöltözve lévén az én jóságammal és tökéletességemmel. Az arkangyalok, angyalok azon szorgalmatoskodtak, hogy akik ott jelen voltak, legnagyobb tisztességgel nékem szolgáljanak…

Kisasszony havának tizennegyedik napján, három órakor az édes Szűz Máriához eljöve Urunk Jézus minden angyali karokkal és szentekkel nagy dicsőséggel, és az egész ház megtelik vala világossággal… ottan az angyalok a Szűz Mária ágyát mennyei ékességekkel ékesítették, és házikóját mennyei illatú virágokkal béhintették…

Ott eljövén az édes Jézus… Ott volt jelen Ádám és Éva, a több Szentatyákkal, kik nagy édesdeden mondják vala: jőjj el hozzánk mi szentséges leányunk, és részesülj a nagy boldogságban, kit szent Fiad nékünk szerzett. Az apostolok pedig sírva mondják vala: maradj meg velünk mi szent Anyánk és vigasztalónk, és ne hagyj árvául minket… Azért az édes Jézus fogá szent Anyja kezét, és véle keresztet vete az apostolokra, mely által testi és lelki vigasztalással bétölti vala őket.

Azután az angyali karok kezdének énekelni ilyenképpen: mindenestül szép vagy óh Mária, és makula nincsen tebenned. Csepegő méz a te ajakad, méz és tej vagyon a te nyelved alatt, a te szemeid mint a galambnak szemei, a te jóságod illatja minden patika illatját felülhaladja. Ime a tél elmúlt és a zápor elment. Virágok láttatnak a mi földünkön, a szőlők jó illatot adtak magukból. A gerlicék szava hallatik a mi földünkön: kelj föl és jőjj el mi Királynénk. Jőjj el a Libanusbul és megkoronáztatol, alleluja!

Ezen éneket hallják vala az apostolok is, mely miatt nagy édes vígassággal bételnek vala és szívek olvadoz vala, mert édes Mestereket csudálatos szépségben nézik vala. Aki vélek édesen beszélgetvén… azt is mondá, hogy Szent Anyjának makula nélkül való szent Testét halála után Josafát völgyére vigyék. Ott új koporsóban tévén, harmadnapig az ő eljövetelét ott várják meg.

Közelgetvén pedig az éjfél, ilyen vagy hasonló szókkal hívá Urunk Jézus az ő szent Anyját az örök boldogságban: kelj föl én Atyámfia és Jegyesem, kelj föl és jőjj el én galambom a kőszikla hasadékában. Mutasd meg a te orcádat és zengjen a te szózatod az én fülemben, mert a te szód édes, és a te orcád ékes. Felele az édes Szűz Mária: magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én Megváltó Istenemben. Ottan megént az angyali karok kezdenek vala énekelni: vígadj, örvendj Mária, mert ma a mennyei örömben béfogadtatol. Felele a Szűz Mária: megtekintette az ő szolgálójának az ő alázatosságát, és imé azért boldognak mondanak engemet minden nemzetségek. Azután a főmuzsikus, az édes Jézus kezde énekelni: jőjj el én választottam, és az én trónusomra ültetlek, mert kívánom a te orcádat. Mondá az édes Szűz Mária: kész az én szívem, óh Istenem, kész az én szívem. Arra újabban énekel vala a fő muzsikus: jöjj el Libanusból én jegyesem, én mátkám! Jőjj el és megkoronáztatol!

Azután… az ő szent fia szívéhez hajlott, akit isteni kezében nagy kedvesen vévén, nagy dicsőséggel a Szentháromság trónusa eleiben vitt.

Mihelyt pedig az apostolok látták, hogy megholt, azonnal térdreestek… Az ő szent testén látták a mi jövendő testünk feltámadásának jeleit, mert azon szent test sokkal ékesebb volt akkor, hogysem életében. És ami nagyobb csuda, noha az édes Szűz Mária alázatossága miatt semmi csudát nem tött életében, de halála után mindjárt nagy csudákat kezdett az ő szent teste cselekedni. Vakok, némák, sánták, poklosok és más nyavalyákban lévők odavitetvén magukat, mindjárt meggyógyultanak, ha a szent testhez nyúltak…

Midőn pedig három szűzek… nagy isteni félelemmel azon szent testet elkészítvén, jó illatú virágokkal bérakták, és azután sok égő gyertyákat körülötte rakának. Mely dicsőségesen temettetett pedig el… Szent János viszi vala elől az olajfaágat, Szent Péter és Szent Pál viszik vala a szent testet, segítvén a több apostolok is. A test után mennek vala a többi tanítványok és hívek, akik akkor Jeruzsálemben voltak. Szent Péter azért elkezdé énekelni a zsoltárt: Midőn kijött Izrael Egyiptombul… és a több apostolok utána mondják vala. Úgy az angyalok is énekeltelt együtt…

A szent testet Josafát völgyére vitték, azon kert mellett, hol a Krisztus vérrel verítékezett, és ott kősziklábúl kivágott koporsóba tették. Ottan azért egyenként a koporsóhoz járulván, térdre estek a szent test előtt, és ájtatosan tisztelvén, csókolják vala. Mely miatt nagy édességgel bételének, és nagy állhatatosan három nap és éjjel ottmaradának, dicsérvén Istent és az ő szent Anyját. Sok égő gyertyákat is gyújtottanak, és sokféle jóillatú füstökkel és temjénnel füstölték. Ahhoz Szent Dávid zsoltárit éneklik vala és a levegőégben angyali muzsika-éneklést a három nap alatt hallottak vala.

Most azon a szent koporsón nagy gazdag templom nagyon építve, aki oly mélyen vagyon a földben, hogy ötven grádicson kell belé lemenni. Azért éppen setét azon templom. Kórusában vagyon a szent koporsó kősziklából kivágva…

Midőn harmadnapig az apostolok a szent koporsónál imádkoznának, imé véletlenül néminemű fényes fölhő a koporsót béfedé, és a levegőeget szép illat töltötte bé. Azután sokezer angyalokkal eljöve Urunk Jézus, és nagy dicsőségben az ő tanítványit köszönté, mondván: békesség néktek! Felelének az apostolok: hálaadás és dicséret légyen Néked Uram, ki csudálatos dolgokat cselekszel… Ottan eljöve Szent Mihály sok szent angyalokkal. És a Szűz Mária szent lelkét Urunk Jézusnak béprezentálta… Áldott légy Uram Isten, ki méltóztattál feltámasztani az örök életre. Azután kezdenének az angyalok nagy örvendezve énekelni…

Urunk Jézus mennybemenetele dicsőséges volt ugyan, de a Szűz Mária mennybevitele majd dicsőségesebbnek láttatik, mivel több szentek voltak akkor jelen: Szent Jakab, Szent István első mártír a kétszáz mártírokkal, kik véle azon napon megölettettek. Jelen volt Szent Nikodémus több más szentekkel, kik Urunk mennybemenetele után megholtak. Urunk Jézus maga is jelen volt, aki szerelmes anyját legnagyobb tisztelettel mennybe felkésérte… A mennyei vőlegény az ő jegyesével fel lévén öltözve, mennyei dicsőség ruhájában… Ezután a szentatyák serege ment, szép dicsőséges rendben, énekszóval dicsérvén az édes Szűz Máriát. Ezeket követték azok a lelkek, kiket akkor Urunk Jézus szent Anyja érdeme által a purgátóriumból kiszabadított, hogy annál dicsőségesebb legyen szent anyjának mennyben való vitettetése…

És midőn a mennyei Király az ő jegyesével és szent anyjával a mennyei kapuhoz közelgettek volna, angyali trombitazengés között bévivé a mennyei városba, és annak dicsőséges utcáin általmenvén, minden angyali karok rendben állottak, és Királynéjokat üdvözlették, tisztelték. Általmenvén az angyali Karokon, nagy csudálva mondják vala az angyali Karok: kicsoda ez, aki jön a pusztából és gyönyörűségekkel legeltetik az ő szerelmese ölelgetési között.: szép, mint az hold, választott, mint a nap…

Micsoda öröm volt, midőn az égnek, földnek Királynéja a teljes Szentháromságtul koronáztatott. Elsőben az édes Szűz Mária föl vala öltözve mennyei dicsőség ruhájába, és tizenkét legfényesebb csillagokkal megkoronáztatott, és a királyi hatalompálcával megajándékoztatott, és legmagosabb trónusra ültetetett. Oly csudálatos mennyei ceremóniával pedig, hogy arról nékünk nem lehet szólani.

Azután a Szentháromság új koronázat ajándékában megajándékozta teljes isteni hatalmával, bölcsességével, jóvoltával, hogy Isten után égen, földön leghatalmasabb, legbölcsebb, legirgalmasabb ő légyen. Azután a kilenc angyali Karok rend szerint az ő új Királynéjok trónusa eleiben estek, és mint örökös Asszonyuknak, engedelmességet fogadtak. Utoljára eljöve Szent József, az édes Szűz Mária szüleivel és atyjafiaival. Azután eljöve Ádám és Éva, mind a pátriárkákkal és prófétákkal, mind azokkal, kik Krisztus mennybemenetele után mennyországba jutottanak…

Örüljetek bűnösök, kik a sátán hatalma alatt vagytok, mert ez új Királynénak oly hatalom adatott, ha hozzá kiáltatok, és őt segítségül hívjátok, kiszabadít, a sötétség fejedelme hatalma alól. Örülj te is szegény nyomorult lelkem, mert a Szűz Mária, ki a te Reménységed, Vigasztalód, Szószólód, ő az Isten Anyja és mennyen-földön hatalom adatott néki…

 

Bőségesen, bár így is csak szemelvényesen idéztünk, hiszen a Makula nélkül való tükör legszebb, legjellegzetesebb, legvonzóbb hatású lapjai ezek: apokrif evangéliumok és középkori legendák, látomások és teológiai vélekedések a divina dulcedo igézetében ötvöződnek benne kerek, költői egésszé, tükrözvén a barokk szuggesztív képszerűségét, emberismeretét. Átmentik a középkori hagyományt, és előkészítik a népi kultusz őszi virágzását, hiszen a könyv jámbor falusi tekintélyének a felvilágosodás, jozefinista papi racionalizmus mit sem ártott. Ismeretlen cseh summázója és magyar fordítója remekelt vele: két évszázadon át a legnépszerűbb katolikus népkönyv, licenciátusoknak, búcsúvezető szentembereknek, olvasni szerető jámbor asszonyoknak egyik legkedvesebb, legépületesebb olvasmánya. A magyar és közép-európai búcsújáró parasztság szíve két évszázadon át éppen ezen a fejezeten gerjedezett leginkább. Szinte megszámlálhatatlan versbe foglalt, énekelt ponyvairodalmi változat,* istória is készült belőle. Legtanulságosabb Varga Lajos fogalmazása,* amely a teljes hazai hagyomány ismeretében íródott. Nem vetekedhetnek ugyan a forrás és példakép költői szépségével, de búcsújáró helyeink, jámbor közösségeink nagyboldogasszonyi vigiliáján, virrasztásán gyertyafény mellett, mégis fölidézik Mária megdicsőülését. Ezt előttünk már Hetény János is észrevette.

Erről itt nem szólhatunk bővebben, csak Máriapócs helyi gyakorlatára utalunk. A Boldogasszony elszenderülését a görög és latin búcsúsnép, nyilvánvalóan az ősi bizánci liturgia ihletésére hatalmas temetői menettel és szertartással (parastasis, parasztáz) üli meg, amely egyúttal a megholt búcsújáró hívekről is megemlékezik. A kis falusi temető alig tudja befogadni a tengernyi népet. Ott foglalnak helyet, ahol éppen tudnak, így a sírhalmokon is. Gyertya világít a kezükben, mintha a halottaknak mutatnák vele a Mária nyomán megnyílt, égbe vezető utat.

 

Emlékeztetnünk kell ismét arra a jámbor hiedelemre, amelyet Telek József egyik prédikációja* így emleget: az Úr Jézusnak szent Anyja az ő mennybe fölvitelének napján, mint koronára menő királyné, tömérdek lelkeket vitt volna magával a boldogságra. Mások pedig tanítják, hogy most is minden esztendőben Nagyboldogasszony napján… sok lelkek a Boldogságos Szűz Mária esedezése által purgatóriumból kiszabadulnak…

Telek ezután Damiani Szent Péter egyik beszédéből egy látomást idéz: egy római asszony, halála után egy esztendő múlva Nagyboldogasszony ünnepének éjszakáján a búcsújáró római nép között, keresztkomaasszonyának megjelent, és azt mondotta neki, hogy azon a jeles napon az Isten szent Anyjának esedezésére több lelkek szabadultak volna meg a purgatóriumból, mint akkor Rómában élő emberek találtatnak vala. És azért most, esztendőbéli keserves szenvedés után, néki is megengedtetett, hogy a többi kiszabadult foglyokkal megintené az élőket.

 

Jellemző tápai hiedelem szerint ezen az éjszakán megnyugodnak azok a tisztítóhelyen szenvedő lelkek, akik életükben tisztelettel voltak a Boldogasszony iránt.

A szegedi táj Mária-tiszteletére vall ez a régi szőregi találós kérdés is: hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették.*

 

Ebbe a legendába világít bele a szentember Orosz István egyik álma,* látomása: „1911 augusztus 15-én éjjel 11 órakor a nagyharang megszólalt… Odamentem a templomajtóhoz, hogy majd bemegyek. Nem látok senkit. A templomban nagy világosság volt, az orgona pedig ünnepélyesen szólt. Újra nyitom a templomajtót, be van zárva. Hallom, hogy ének megzendül. Nagy hatalmasan éneklik:

Örülj, vigadj tisztaságban megvirágzott anyaság,
Angyali ártatlanságban tündöklő menyasszonyság,
Mária, Mária, egek királynéja, bűnösök szószólója!

 

Ezt hallván szívem és lelkem örvendezett. Mindenáron be akartam a templomba menni. Kénytelen voltam az ajtaját öklömmel verni. Egyszercsak megnyílik az ajtó, egy ember – olvasó a kezében – kijött, mondván nekem: mit akarok. Mondom neki, hogy szeretnék bemenni a templomba. Édes fiam, most nem szabad ide bejönni, mert mi mind túlvilágiak, megholtak vagyunk itt. Ma van Szűzanyánk, Mária mennybemenetele napja. Minden évben ezen a napon éjfélkor szentmisét szoktunk hallgatni…” A misén a tisztítótűzben szenvedő lelkek vettek részt.

 

A hagyomány még sokfelé virágzik a falusi asszonynép, olvasóstársulat körében. A Mária virrasztása az elmondottakat is számbavéve, még föltétlenül a praetridentinus liturgia ábrázoló készségét, illetőleg a középkori misztériumjátékok világát, és természetesen a Makula nélkül való Tükör ihletését őrzi.

Rábaközben a vigilia estéjén az asszonyok összegyülekeznek a temetőben egy frissen ásott, de még üres sír körül. A dicsőséges olvasót végzik és ponyvaszöveg nyomán a mennybevételről szóló, már említett legendát éneklik.

Tápai hagyomány a Mária koporsaja, vagyis az a virágból rögtönzött koporsó, fekvőhely, amelyet az asszonyok az ünnep vigiliáján a temetőkápolna oltára előtt készítenek, és ájtatoskodva, énekelve virrasztanak mellette. A virágot három nap múlva széthordják, szentelménynek tekintik.

Hercegszántó sokác asszonyai a falu határában lévő vodica, vagyis szentkút kis Mária-kápolnájánál gyertyafény mellett énekelve, imádkozva virrasztanak. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom főoltára egyébként a felvirágozott koporsóból égbeszálló Szűzanyát ábrázolja. Virágszentelés már nincs.

Nagykáta asszonyai, leányai még a közelmúltban is esti harangszóra égő gyertyával a temetőben gyülekeztek Mária virrasztására: énekeltek, imádkoztak. Jámbor hitük szerint éjfélkor az angyalok énekeltek fölöttük: Szent, Szent, Szent a seregeknek Ura, Istene…

A hagyomány bizonyára még az ország más vidékein is él. Jellemző helyi fejleménye, hogy Egerbakta jámbor asszonyai az ünnep hajnalán várják a napkeltét, mert ilyenkor rózsa hull az égből.

Felnémet asszonynépe régebben az ünnepen gyászba öltözve ment a templomba.

 

Mária virrasztásának sajátos, archaikus hagyományokat újjáteremtő módja bontakozott ki századunkban Karancs hegyén. Hetény János örökítette meg most az ötvenes évek elején.*

Már napokkal előbb jólelkű asszonyok másszák meg a hegyet, hogy a kápolnát kitisztítsák. A vigilia délelőttjén megkezdődik a közvetlen előkészület. Felállítják a kápolna hajójának közepére a ravatalt, amelyre egy, gyermeknek való nyitott koporsót tesznek, és Máriának fekvő, azaz halotti szobrát helyezik bele. E szobor a hívek megrendelésére készült. A ravatalt úgy díszítik föl, mintha igazi halottról volna szó: gyertyákkal, virágokkal, terítővel. Még a rozmaring sem hiányzik, a falusi leánytemetés elmaradhatatlan, örökzöld ágacskája.

A búcsúsok a vigilia délutánján érkeznek. Jönnek az egész környékről. Megérkezve, beköszöntenek, majd odamennek a ravatalhoz és keservesen siratják a halott Szűzanyát.

Este kezdődik a közös ájtatosság. Első a keresztútjárás. A legenda, de a néphagyomány is úgy tudja, hogy Mária egész haláláig nagy áhítattal járta végig mindennap a kínszenvedés helyeit. A népének szerint a maga haláláról szóló angyali híradást is a Golgotán kapta.

A búcsúsok körben járják a stációkat. Amikor visszaérnek, a kápolnában a lorettói litániát végzik. Ezután mindenféle alkalmi imádság és ének következik: jó időért, rabokért, betegekért.

Már sötétedik, amikor megkezdődik a voltaképpeni Mária halála ájtatosság. A szentember régi ponyvairatból felolvassa a Mária jeruzsálemi sírjáról szóló leírást, utána pedig Mária halálának verses történetét adja elő. Ez – mint láttuk – kódexeink világával egyezik.

A hívek ott kuporognak a gyertyafényes ravatal körül, amint a falusi halottvirrasztásnál szokás. Amikor elvégzik a hosszú éneket, mindenki gyertyát gyújt, hiszen már tíz óra felé jár az idő. Négy fehérbe öltözött kisleány vállára emeli Mária koporsaját és körmeneti kereszttel, zászlókkal, gyertyákkal megindul az ünnepélyes menet körbe a kúpalakú hegy peremébe vágott úton. Majd fölhangzanak a mennybevitel énekei is:

 

Felvitetett magas mennyországba,
Angyali szép, örvendetes házba,
E nap a Szűz nagy menyasszonyságba,
Az Istennek drága hajlékába.
 
A mennyei Atya udvarába,
Felső Sion drága városába,
Dicsőséges szép palotájába,
Már bemégyen nagy vigasságába.
 
Beteljesül Dávidnak zsoltára,
Mit énekelt világ hallatára:
A királyné királynak jobbjára,
Állapodik örök társaságra.

Sorra kerül a következő ének is:

A mennyei szent városnak
 
Gyöngykapui ma megnyílnak
Jézus édesanyjának,
Áldott Szűz Máriának.
 
Örvend az egész mennyország,
Halhatatlan nagy boldogság
Lett díja Máriának,
Egek királynéjának.
 
Az angyalok dicsérettel,
S magasztaló énekekkel
Zengedezve hódolnak
Dicső királynéjuknak.
 
A Bárányt követő szüzek
Nagy örömmel zengedeznek
Üdvözölve Máriát,
A szüzek királynéját.

 

A Boldogasszony Anyánk éneklésével tér azután vissza a menet a kápolnába. A ravatalt elbontják, a halotti szobrot elteszik, és kezdetét veszi a hosszú imádkozás, éneklés egyfolytában, egészen hajnalig. Sorrakerül a tizenöt titkú olvasó, Oltáriszentség olvasója, Jézus Szíve olvasó, halottak olvasója. Közben természetesen énekelgetnek is. Mire mindent elvégeznek, már hajnalodik. Ilyenkor mondották el régebben a Szentháromság olvasóját, és itt a kápolnában misét hallgattak. Újabban a pap már nem jön fel hozzájuk, és így kénytelenek sietve a maguk falujába visszatérni, hogy mise nélkül ne maradjanak.

*

Nagyboldogasszony ünnepén az ország számos magyar, de főleg német vidékén él a virágszentelés (benedictio herbarum), népiesen virágáldás. A szertartást nyilvánvalóan Mária halála, mennybevétele ihlette. Egyes kutatók éppenséggel az ünnep régebbi szentleckéjére (Sirák 24, 17 – 21) utalnak: Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a cédrus, és mint a ciprusfa Sion hegyén. Növekedtem min a pálma Kádeszben, és mint a rózsaültetvény Jerikóban. Mint mezőkön a szép olajfa felnőttem, és mint a platanus víz mellett az utcákon. Mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha árasztottam a jóillat gyönyörűségét. És mint a storax és galbanus és ónix és mirrha zsengéje, és mint a metszés nélkül folyó illatszer, és betöltém illattal lakóhelyemet. És mint vegyítetlen balzsam, az én illatom. Ehhez nyilván hozzájárult az ősegyházból származó hagyomány is: a mennybevételt követő harmadik napon az apostolok nem találtak semmi testi maradványt a Boldogasszony sírjában, csak kendőket és a jó illat áradását, a romolhatatlanság bizonyítékát.*

A hagyomány már a középkori liturgiában virágzott. Erről Franz rajzol* találó képet. Nálunk sem ismeretlen, amint az 1495. évi esztergomi Obsequiale és a jelenlegi Rituale Strigoniense (1909) is tanúsítja.

A növényeket: füveket, virágokat, leveleket minden nép használja orvosságul. A középkori kolostorok a hasznos füveket és virágokat rendszeresen termelték. Először az egyháziak lesték el a nép orvostudományát, majd a kolostorok ismertettek meg a néppel ilyen gyógyfüveket.* Ősrégi mondás: fűben, fában hagyta Isten az orvosságot. Hogy hatásuk mentől foganatosabb legyen, hogy mágikus erejüket fokozzák, nálunk is Istenről, Krisztusról, Szűz Máriáról, szentekről és szent dolgokról nevezték el őket. A nagyboldogasszonyi virágszentelést különben az Egyház, úgy látszik, a germánok pogány fakultuszának ellensúlyozására és szublimálására rendelte.

A szegedi tájon nyilván még középkori, praetridentinus hagyományként napraforgó, ökörfarkkóró, de főleg comborka, más néven mentavirág (Mentha pulegium), XVI. századból származó szegedi kolostori följegyzés szerint Boldogasszony mentája szentelésére kerül sor. Együttes mai nevük nagyboldogasszonyi fű. Leginkább halottak koporsójába teszik, hogy hitük szerint Máriához hasonlóan, azok is dicsőségre jussanak. Tápén az új ház fundamentomába is jut belőle. Tettek az új pár ágyába, csecsemő bölcséjébe is. Főzetét olykor hideglelésről is itták. Olyan asszony is van a faluban, aki a szentélményt az ünnep után három nap, három éjjel a háztetőn tartja, hogy nap meg a harmat is érje, mert így még foganatosabbnak véli.

Szintén Tápén a megszentelendő virágcsokorban régebben olajfa (Eleagnus angustifolia) ága is volt. Mint mondják, a haldokló Szűzanya megparancsolta, hogy temetésén majd olajfaágat vigyenek a menet élén. Emlékeztetünk Pelbárt előadására: Gábor arkangyal, ki halálát közölte vele, a paradicsomból pálmaágat hozott Máriának, hogy temetésén maga előtt vitesse. Az angyal még hozzátette, hogy Mária majd „boldog égi helyeket” készít a lelkek számára.

A szentelés ismeretes Klézse, Pusztina csángómagyar falukban is, de hagyományvilága föltáratlan.*

Gyöngyössolymos rózsafüzértársulati asszonyai az ünnepi litánia és a dicsőséges olvasó ötödik titkának – ki Téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott – elvégzése után a templomi Máriaszobor fejére apró virágokból font koszorút tesznek. Ez a Mária koronázása.* Itt a virágszentelés már elmaradt, esetleg megszűnt, vagy az adatközlő nem jegyezte föl.

Schwartz Elemér Nyugat-magyarország, a mai Burgenland német faluiban, a Rába és Lapincs mentén vizsgálta* Nagyboldogasszony (Blumenfrauentag, Puschnfraunte) virágszentelési hagyományait. A minél több kerti, mezei, erdei virágból kötött és megszentelt koszorút (Weichpuschen) otthon a sublót vagy almáriom tetejére teszik. Vízkereszt napján veszik elő. A szirmok egy részét tányérra vagy agyagfödőre rakott parázsra vetik, jó szagot áraszt. A gazdasszony kezébe veszi, és az egész imádkozó, új esztendőben áldásért könyörgő háznéppel együtt végigjárja a hajlékot, és minden helyiséget megfüstöl. Utána a gazda minden ajtóra krétával három keresztet rajzol.

A szertartás végén a konyha földjére teszik a füstölőt. Mindenki leveti a lábbelijét és mezítláb a füst fölé tartja a lábát, imádkozva minden baj távoltartásáért. A lábbelit ismét fölhúzzák, majd a szórás (Puln) következik: a gazdasszony diát és aszaltgyümölcsöt szór a földre. A gyerekek nagy zsivajjal kapkodják össze, közben azonban édesapjuk még hideg vízzel önti le őket.

A szokásban nem nehéz a tömjénezés, az útonjárókat oltalmazó Háromkirályok vizével és a szenteltvízzel való meghintés, eláldás elnépiesedett mozzanatait is fölismernünk.

A szentelt virággal való füstölésre még akkor is sor kerül, ha halott van a háznál: a szobát is, koporsót is megfüstölik vele. Így ajánlják a megdicsőült Boldogasszony oltalmába.

 

Hering József a baranyai Hegyhát német, részben magyar faluiból is hasonló, de nem részletezett jelenségekről értesít.* Hozzáteszi még, hogy ellés után a jószág első eleségébe is kevernek belőle. Mi ehhez még a Schwäbische Türkei következő német hagyományait idézzük:

Nagymányok népe* kilenc virágból köti a koszorút: Liebrohr, Adermännchen, Donnerdistl, Runde Dosten, Judenkirsche, Blumige Dosten, Mariabettstroh, Tausendguldenkraut, Gelber Wurmsamen. A megszentelt csokrot a padláson a búzagarmadába teszik. Vetnek a megellett tehén első itatóvizébe is.

Cikó* koszorúja (Würzbüschel): Wermede, Gelbe Knöpchen, Tausendguldenkraut, Adermännchen, Donnertistl, Phudel, Judekersche, Haasenüsse, Mariabettstroch, Ritterspur, Rasselchen, Quästchen, Brunzkern, Weissbrot, Blaubrot, Feuermännchen, Tostchen, Schafrippe, Kiklschwänz, Wiesequasten.

A Babarc faluban kötött Weihbüchsel* virágait, füveit gyerekek gyűjtik össze (Weihbüchselsuchen): Marienbettstroh, Grobbettstroh, Donnerdistel, Pfeffermünz, Altmutter, Schwarzer Kümmel, Tausendguldenkraut, Judenkirschen Wermut. Szemverés ellen apró gyerek párnája alá teszik. Oltalmazó célzattal a családtagok ágyába is jut belőle. A felravatalozott halottat a szenteltvízbe tett nagyboldogasszonyi virággal hintik meg.

Abaliget csokra: Wermede, Judenkirsche, Tausendguldenkreidich, Muttergottesbettstroh, Donertistel. Ágy, fekvőhely szalmazsákjába teszik.

Lánycsók virágai: Wermede, Weissbrot, Gelbbrot, Judenkirsch, Kratzbirste, Mariabettstroh, Petje. A tisztaszobában őrizték, halott koporsójába tették.

Bóly (Németboly) virágai: Mariabettstroh, Osterkerze, Wermut, Donnertisl, Muttergottespantoffel, Tausendguldenkraut, Krasbürste, Eisenkreidich, Spitzwedrich, Schafgar

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumRadegundis

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
13

Radegundis (középkori hazai misenaptárainkban aug. 11.) néven és ugyane napon két szentet is tisztelnek: egy thüringiai származású frank királynét, aki Poitiers városában kolostort alapított, és apácaként fejezte be életét († 587).* A másik egy jámbor augsburgi szolgálólány, aki a XIII. században élt.*

A régi Magyarországon a bajor – osztrák szakrális táj kisugárzásaként Radegundis királynét két német ajkú, most Burgenlandhoz tartozó falu választotta védőszentül. Az egyik Nagyhőflány (Gross-Höflein) kápolnája, a másik Alsólászló (Unterloisdorf) temploma.

Mohl Adolf* a hőflányi kápolna alapítását a karoling időkbe, a helyi néphagyomány pedig Szent István királyunk korába helyezi. Leopold Schmidt, aki a kápolnáról és titulusáról önálló könyvecskét írt,* cisztercita lehetőségeket emleget: a patrocinium az alsóausztriai borvidék hajdani jelentős Radegundis-kultuszával függ össze. Ezt a szent királyné ünnepének naptári helye, a szőlőérés döntő szakasza magyarázza, igazolja.

A kápolna, melyet a középkorban temető övezett, évszázadokon át a falubeli forrással, illetőleg fürdővel is összefüggött. Nyilván tehát balnea animarum* is volt egyúttal. Ismeretes, hogy jámbor középkori szokás szerint a haldoklók lelki üdvösségéért hozzátartozóik számos helyen fürdőalapítványokat tettek. Ebből a szegények, koldusok közvetlenül a halál után, esetleg még évfordulókon is megfürödtek, de ugyanakkor ott nyomban meg is vendégelték őket. Erre a helyi gyakorlatra abból az 1613-ból származó mondai jellegű följegyzésből következtethetünk, amely szerint a halott lelkek a régi temetőből fehér öltözékben, égő gyertyával ide a kápolnába mentek, később pedig visszatértek sírjukba.*

Már a XV. században virágzott a faluban egy Radegundis-céh (Radegundis-Zöch anders Gotts-Leichmans-Zöch). Ebből nyilvánvaló, hogy a kápolna úrnapi kápolnául is szolgált, tehát régebbi szakrális hivatása új elemmel is bővült.

A kápolnát 1630 táján a kegyúr, Esterházy Miklós nádor újjáépíttette. Oltárára nyilván ekkor került Radegundis képének helyére a kismartoni kegyszobornak, az Esterházy-nemzetség palladiumának mása.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumLőrinc

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
10

Lőrinc II. Sixtus pápa diakónusa volt. Ennek halála után az egyház kincseit rajta követelték: a szegényeket vezette a bíró elé. Tűzhalálra ítélték, elevenen sütötték meg († 258). A máglyán siratta a bűnös világot, könnyek csordultak ki a szeméből. Nyilván innen van, hogy a névünnepe táján hulló csillagokat az óangol néphagyomány Szent Lőrinc könnyei néven is emlegeti.*

 

Lőrinc nevéről a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódex* így elmélkedik: Bódogságus Szent Lőrinc méltán nevezteték ez nemes vitézlő nevezettel mint Krisztus Jézusnak jeles és bajvívó erős vitéze, imez hét okáért. Elészer, miképpen az borostyán soha meghervad, de koronkéd zöld, azonképpen Szent Lőrinc vitéz mind holtig testében, lelkében szeplőtelen tisztaságot és szüzességöt tarta. Másodszor az borostyán nagy illatú ő virágozásának idejin. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy szép illatú példát hagya ő ifjúságának virágozatjában: az szent hitben és türelemben való erősségöt. Harmad jószága az borostyánnak, hogy követ megtör emberben, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megtöré emberekben az kemény szíveket ő szent prédikálásának ereivel. Negyed jószága, hogy siketöknek használ. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy sokaknak megépöjté hallását az igazságnak kijelentésével. Ötöd jószága, hogy mennyütéstől nem fél, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megoltalmazá az ő ájotatus szolgáit az erek kárhozatnak félelmétől. Hatod, mert az borostyán vitézködésnek diadalma és koronája, azonképpen Szent Lőrinc vitéz méltán nevezteték ezen nevön, mert ő lén az nagy erős vitéz, ki mind lelki, mind testi, mind ezvilági hatalmas ellenségit meggyőzé. A hetedik ok elmaradt.

 

Lőrincet a középkorban részben legendája nyomán, részben nevének értelmezéséből támadt megfontolások alapján védőszentül tisztelték a szegények, a könyvtárosok (mert az Egyház könyveinek is ő volt a gondviselője), a tűzoltók és a tűzzel dolgozó pékek, cukrászok. Oltalmul hívták égési sebekről, lázról, zsábáról és szemfájásról. Ünnepe a parasztságnál, gazdasági és időjárási emlékeztető nap.*

E kiterjedt képzetkörnek a mi néphagyományunkban már csak töredékei élnek. Templomtitulusaink, ikonográfiai maradványaink azonban Lőrinc hajdani hazai tiszteletének virágzásáról és nyilvánvalóan európai kultuszösszefüggésekről tanúskodnak.

Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számontartják. Feltűnő azonban, hogy egyik, XIV. századból származó pozsonyi misekönyvünk e napon Ezekiel prófétáról emlékezik meg, pedig a városnak ebben az időben már Lőrinc-temploma is volt.

 

Lőrinc nevére szentelt legrégibb egyházunk az esztergomi plébániatemplom (1008? 1202). Ezt követi Pozsony (1311), Pápóc (1363). Hájszentlőrinc (1436) a premontreieké volt.* A pálosok leghíresebb kolostora Budaszentlőrinc (1304): Lőrinc pálos rendfőnök a maga védőszentjéről nevezte el. A magyar későgótika remekműve volt. Nagy Lajos és Mátyás király itt talált lelki magányra, pihenésre.*

Lőrincet ott látjuk Bakabánya (Pukanec, 1490), Bártfa (1460, 1505, 1524), Csegöld (1491), Dubrava (Liptó, 1510), Kassa (1440), Malompatak (Mlynica, 1480), Nagyekemező (Prostea Mare, 1480), Szászbogács (Bagaciu, 1518), szárnyasoltárain, rendesen István vértanú társaságában.* Dicsőséges Szent Lőrinc – írja tovább az Érdy-kódex – Szent István protomártirnak utána mind az több szent mártiroknál első helyet tart, hit megbizonyojtna ez négy okokkal. Elészer ő mártiromság szenvedésének helyes voltával, mert Rómában szenvedett olyan fővárosban. Másod, mert ő prédikálásának okáért szenvedett. Harmad, mert szent alamizsnának osztogatásáért szenvedett. Negyedszer, az nagy mártiromság szenvedésének fölötte való méltóságáért, kit ellyen nagy tisztösséggel ül Anyaszentegyház mindez széles világon, mind ő böjtivel; ki egyéb mártiromoknak nem lelettetik.

Káposztafalva (Hrabušovce) középkori Lőrinc-templomának főoltára (1516) a patrónus életét jellemző módon Jézus kínszenvedésével együtt ábrázolja: 1. szétosztja az egyház kincseit, 2. kínzatása, 3. Sixtus pápával Decius császár előtt, 4. vértanúsága, 5. Krisztus Kaifás előtt, 6. Ecce homo, 7. Pilátus előtt, 8. kereszthordozás, 9. Olajfák hegye, 10. töviskoronázás, 11. ostorozás, 12. Kálvária.*

A máig álló pozsonyi Lőrinc-kapu – hajdanában (1495) a szent képével* – nyilván tűzvész elleni fogadalom emléke.

Lőrincnek oltármestersége volt Körmöcbánya (1423), Gyulafehérvár (1451), Győr (1472), Esztergom (1479) templomaiban.*

Faszobrai: Bártfa (Erazmus-oltár, 1505), Busóc (Bušovce, 1520), Dobronya (Dobronivá, 1519), Káposztafalva (főoltár István vértanú és magyar szentek társaságában, 1516), Necpál (Necpaly).*

 

A középkor végén Lőrinc a körmöcbányai vargáknak, továbbá a lőcsei paszományosoknak volt céhpatrónusa.* Lehetséges, hogy a tiszteletére szentelt és még a XVIII. század végén is meglévő lőcsei Lőrinc-kápolna az övék volt.* Itt említjük meg, hogy Melich János Lőcse város nevet a Lőrinc keresztnévből magyarázza. A barokk időkben Lőrinc a szegedi tímárcéh védőszentje. Mindezeknek a mesterségeknek alig van a szent életével kapcsolata, a céhünnep tehát inkább a tisztes naphoz fűződik.

A nagyszombati klarisszáknak Lőrinc-ereklyéjük volt (1608).*

Országszerte számos templomnak Lőrinc a védőszentje.

Esztergom: Pilismarót, Jászfalu (Jásova), Felsőszeli (Horné Saliby), Laksárújfalu (Lakšárska Nová Ves), Vágbori (Borovce, középkor), Garampáld (Pavlová), Vámosmikola (XIV. század, később Mária Magdolna).*

Besztercebánya: Felsőapáti (Opatovce, XV. század).

Nyitra: Zsolt (Zljechov), Kisradna (Malá Hradna).

Rozsnyó: Nagyrőce (Velká Revúca).

Szepes: Káposztásfalva, Bontóc (Bontovce), Busóc.

Eger: Pásztó (középkori), Borsod (1334, elenyészett)*, Terpes (1740), Csernely (1783), Besenyőtelek (1816).

Kassa: Magyarjakabfalva (Jakuboviany, 1716), Szentlőrincke (Lorinčik, 1813), Hernádkéres (1818).

Szatmár: Szobránc (Sobrance).

Veszprém: Rokolyán (1019, majd XIV. század, Zalaapáti mellett), Keszthely (1247), Csabrendek (1333), Perlak (1334), Ősi (1391), Szentlőrinc (1436, Zalaszentiván mellett), Nagyapáti (1559)*. Maiak: Hegymagas, Börzönce (szőlőbeli kápolna, építette Padányi Biró Márton)* Dabrony.

Székesfehérvár: Zámoly (XIV. század).

Győr: Győrszemere, Nagylózs (1402), Zsira (középkor), Darázsfalva (Trausdorf, 1614),* Acsalag (1759), Kunsziget (1844, a patrocinium még középkori), Füles (Nikitsch).

Pécs: Szentlőrinc (1718), Kurd (1765), Kisdorog (1809), Szederkény (1812), Petárda (1908, régi templom helyén).

Szombathely: Táplánfa, Kálócfa, Óbér (Olbendorf).

Vác: Püspökhatvan (1700), Szentlőrinckáta (1728), Tolmács (1854), Pestszentlőrinc (azelőtt Szentlőrincpuszta, XVIII. századbeli kápolna), Koháry-Szentlőrinc (1926).

Kalocsa: Szond (Sonta, 1744).

Csanád: Szentlőrinc (ma Szellőrinc néven Makó egyik városrésze), Kovászi, Pankota. Valamennyi középkori titulus, de később mind elenyészett.

Nagyvárad: Fancsika (1448, elenyészett)*, Biharpüspöki (Episcopia Bihorului, 1896, Schlauch Lőrinc bíborospüspök nevére).

Erdély: Kézdikővár (Petriceni).*

 

Lőrinc vértanú eleven tiszteletére vall, hogy nemcsak kereszt-, hanem számos származékban családnévként is elterjedt: Lőrincz, Lőrinczy, Lőrincze, Lőrik, Lőri, Lőkös, Lős, Lőcs, Lök,* Székelyföldön archaikus alakban Lárencz, Laurincz.

A helynevek nyilván még középkari patrociniumok maradványai: Szentlőrinc (Baranya, Győr), Szentlőrincke (Lorinčik), Sárszentlőrinc (Fejér), Zalaszentlőrinc, Koháryszentlőrinc (Kecskemét mellett), Szentlőrinctáplánfa, Szentlőrinckáta (Pest, 1473),* Nyárádszentlőrinc, Szepesszentlőrinc (Borutovce). Elenyészett Borsodszentlőrinc (1330, Bodrog), Szentlőrincváralja (1459, Valkó),* Okriszentlőrinc (1235).*

 

A Lőrinc alakjához, illetőleg napjához fűződő ismert hiedelmek mind naptári jellegűek. A csíki Negyedfélmegye havasán a füvet a múlt században Lőrinc napján kezdték kaszálni.* A szegedi nép szerint Lőrinc után a fa abban az esztendőben már nem fejlődik tovább. A göcseji Lendvavásárhelyen úgy tartják, ha Lőrinc napján bőven esik, és még a kerékvágásban is megáll az eső, akkor sok bor lesz. Amelyik kígyó Lőrinc napján nem bújik el, az már nem akar megmaradni: kerékvágásba fekszik, hogy ott pusztuljon el. Lőrinc után már veszélyes a folyóban fürödni, mert a víz hideg.* Országszerte ismeretes tréfás szentencia, hogy Lőrinc belepiszkít a sárgadinnyébe, ezentúl tehát már nem jó fogyasztani.

Hőgyész német szőlősgazdái fogadalomból nem dolgoznak a hegyen ezen a napon, hogy Lőrinc tartsa távol a jégverést.

Katona Lajos említi, de forrását nem idézi, hogy Lőrinc a köleskása patrónusa.

Etes palóc faluban a lányok, menyecskék a Lőrinc vértanú napját követő vasárnap valami vörös ruhadarabokat öltenek magukra.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumEmigdius, Ascalum püspöke

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
09

Emigdius Ascalum (Ascoli?) püspöke, aki 300 körül élt. A város lakói ősidőktől kezdve patrónusuknak tisztelték. 1703-ban földrengések pusztítottak Itáliában, Ascalumot azonban elkerülték. A lakosság ugyanis három hónapon át böjtölt, imádkozott, vezekelt, hogy az Úr Emigdius érdemeiért vegye oltalmába. Ennek híre menvén, hazánkban is segítségül hívták, így a komáromi földrengés (1763) idejében, de máskor is.*

Egy barokk fametszeten díszmagyarba öltözött térdelő alakok könyörögnek hozzá:

 

Dicsőséges Szent Emid, imádkozzál érettünk.
Föld romlásbor el-ne hadgy, szóllj Istennél mellettünk.

 

A S. Congregatio Rituum a gyakori földrengések távoltartása céljából a rozsnyai egyházmegye részére október 15. napjára engedélyezte Emigdius kultuszát és zsolozsmáját (1835).

A szent tiszteletének paraszti utókoráról nincs tudomásunk.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumDonát

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
07
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Donát

Donát, népünk ajkán olykor Dónát, Dónátus, a szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső eltávoztatásáért szoktak hozzá könyörögni.*


Donát vértanú valószínűleg ókeresztény püspök, esetleg katona volt. Egy napon – írja* Illyés András – Misét mond vala, és a népet áldoztatja vala. A kehely, melyben a Krisztus vérét szentelé, üveg volt. Némely pogányok reá jövén eltörék azt. Ez istentelenség igen visszatetszék Szent Donátnak, amint a több jelenlevő keresztényeknek is. A szent püspök egybeszedeté az öszverontott kehelynek darabocskáit, és azokat az oltárra tévén imádkozék: és a darabocskák egybeforradának, és a kehely egész lőn, mint azelőtt. Ezt a csudát Szent Gergely írta meg. Hogy pedig csap könyörgésivel az öszverontott edényt egésszé tette, a bálványok tiszteletétől ötszáz pogányoknál többet megtérített. Azonkívül többen megtértenek, midőn látták, hogy a szent püspök könyörgésére a száraz föld megvizesedett, egy csöpp esső az égből nem jövén.

Donát sajátos hivatásához a barokk időkben jutott.* Amikor ereklyéit Rómából Németországba, a Rajnavidékre, Münstereifel várasába hozták (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonította. A német hagyomány kialakulásához nyilvánvalóan a névetimológia (Donner) is hozzájárult. Kultusza a rajnai borvidéken gyorsan kibontakozott. Elterjedt hazánkban is a jámbor szokás, hogy az elemi csapások elhárításáért hozzá könyörögtek, sőt névünnepén körmenettel is megtisztelték.

Legkorábbi tőlünk ismert hazai említése Csepreg hegykönyvében (1676), amely megtiltja, hogy ünnepén kint tartózkodjanak a szőlőkben.* Nyilván azért, hogy a részegséggé fajuló áldomásivással ne veszítsék el Donát pártfogását. Kőszeg Donát-kápolnája úgy épült, hogy a hívek a hegyre keresztbe tett két téglát hordtak föl a mestereknek.* A szent barokk oltára áll még a helybeli szép Kálvária-templomban is.

 

Szobrot, képet, kápolnát találunk, legtöbbször a tiszteletére szentelt haranggal együtt Buda, Dunabogdány, Sződ, Zsámbék*, Pécs, Karancs (Hercegszöllős mellett), Komló, Székesfehérvár (1733)*, Piliscsaba, Csókakő (1772, templom), Várpalota, Balatonlelle (1754), Szentgáloskér (1749), Igal, Kishegyszöllő (Látvány határában), Baráti (Buzsák határában), Somogyszil. A balatoni borvidéken Barihegy (Vörs határában), Badacsony, Lelle, Gyulakeszi, Lesencenémetfalu, Tapolca, Rezi, Szentgyörgyhegy, északabbra Nyúlfalu (Pannonhalma mellett), Sopronhorpács (1775, Széchenyi-család)*, Fertőszentmiklós, Csorna (XVIII. század). Másfelé: Eger, Eperjes, Erdőd (Ardud), továbbá Gyorok (Ghioroc, 1779), Lugos (1758). A felsorolás természetesen nem teljes. A kultusz elterjedése a jezsuita barokkal, illetőleg a tőle ihletett főúri jámborsággal függ össze.

 

Buda Donátot választotta (1724) fényes ünnepségek között villámcsapás ellen a város védőszentjévé.* Erről tanúskodik a Széchenyi-kegyuraság alatt álló egervári templom képe is: PER INTERCESSIONEM SANCTI DONATI MARTYRIS A FULGURE ET TEMPESTATE LIBERA NOS DOMINE. Vagyis: Szent Orbán közbenjárásával ments meg Uram minket a villámtól és vihartól.

Az újlaki templom Flórián-oltárának oromképén Donát látható.

Simontornya szőlőhegyén Donátkereszt áll. Az ünnepen földíszítve várta a városkából érkező processziót.

Simonyi (Šimonovany) Donát-harangjának felírása: S. DONATE TEMPESTATES NOCIVAS A NOBIS, TERRITORIIS NOSTRIS LONGE AVERTE. Vagyis: Szent Donát a kedvezőtlen időjárást tőlünk, mezőinktől távoztasd messzire. A donator is megnevezi magát:

 

QUISQUIS SCIRE CUPIS, QUI ME CONSURGERE FECIT

INCLYTA STIRPS VITAM SIMONIANA DEDIT.*

 

Vagyis: Ha tudni akarod; a nevezetes Simonyi-nemzetség állított engem.

Körmösbánya (Kremnitz, Kremnica) Erzsébet-templomának egyik barokk harangja ezt kongja: HONORI SS. FLORIANI ET DONATI CONATU URBIS HUIUS ASSURGO. Azaz: Szent Flórián és Donát tiszteletére emelkedem e város elhatározásából.

Barokk Donát-freskót láttunk Gutaháza Cicelle-templomában.

A szatmári Erdőhegy Donát-kápolnájában, a Károlyi grófok birtokán a szent képét a búcsú napjára meszes vízben érlelt szőlőfürtökkel szokták fölékesíteni.* Károlyi Sándor naplójegyzetei (1726) között olvassuk, hogy Erdőd (Arded) faluban az processio indult az Bakáts szőlőn felett erigált interimalis kápolnábul, mely már hagyatott szent Urbán tisztességére úgy, hogy minden esztendőben szent Urbán napján ottan legyen solemnitás. Az szent Donát tisztességére újonnan erigált kapellában pedig szent Gergely napján szőlőmunka-indulásakor, szent Donát napján zsendülésekor a szőlőnek, és szüreti alkalmatossággal hála adassék az elvött beneficiumokért.*

Egerben a ciglédi szőlőkben Erdődy Gábor püspöktől emelt, és a legutóbbi évtizedekig álló szobrának (1716) párkányzatára Mózes könyörgése volt deákul vésve: Kiterjesztem az Úrhoz kezeimet. Megszünnek a mennydörgések és jégeső nem leszen.* Egri imádsága:

 

V. Imádkozzál érettünk szent Dónát püspök és mártir.

F. Hogy megmenekedjünk a mennykőből és égi háborútól.

Irgalmas, örök Ur Isten! kinek kezében vannak az elemek és minden teremtménynek, melyekkel tetszésed szerint rendelkezel; téged alázatosan kiérünk, hogy a felhők káros erejét eloszlatván, szent Dónát püspök és mártir esedezése által, tőlünk a veszedelmes mennydörgést, villámokat és minden kártékony förgeteget kegyesen eltávoztatni és mennyei oltalmaddal minket és házainkat, szántóföldjeinket és szőlőinket, mezeinket és kertjeinket megőrizni méltóztassál; hogy szent Dónát püspök és mártir könyörgése által a villámütéstől, jégesőtől, forgószéltől és a förgeteg minden veszedelmétől megszabadulva, óhajtott csendességben biztosan éljünk, és szent nevedet dicsérjük és magasztaljuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.* Az elenyészett körmeneti hagyományt a környék parasztnépe donátbúcsú néven máig emlegeti.

A kolozsvári szőlők között álló Donát-szoborról századunk elején ezt a mondát* örökítették meg: a szőlők tetejében, a Hójaerdő alatt áll egy időviselt kőember, Dónát a neve. Valamikor pásztorember volt ez a Dónát. Ott legeltette juhait az erdő szélen. Egy éjszaka hold világánál észreveszi, hogy a hegyet a törökök vágják, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, s ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva futott be a városba. Bezörgetett a Monostorkapun, s rohant egyenest a városházára. Éppen csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgot, mert holtan esett össze. A katonaságot azonban hamar összetrombitálták és az ellenséget elkergették. Ezután háládatosságból kifaragtatták Dónát képét és föltették a hegytetőre. A kőember még most is leszáll minden éjszaka és körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban, Majd korsaját a Szamosból megmeríti, és úgy tér vissza a helyére. Az átvágott hegynek ezért lett Törökvágás a neve.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumUrunk színeváltozása

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
06
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Urunk színeváltozása

Urunk színeváltozása, Transfiguratio, az Érdy-kódexben Úr színe változatja,* a Müncheni-kódex naptárában Úrnak megváltozása, Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe.

Melyik a legszentségesebb zsinat, Kontziliom? – kérdezi* Bod Péter. Meg is felel rá: A melly gyűjtetett a Tábor hegyén; a melly mind válogatott Személlyekből állott. Jelen vólt ott a Kristus akiben nagynak a tudománynak minden kintsei. E Világról három választott Férjfiak: Péter, Jakab, János. A más Világról két nevezetes Szentek: Tőrvény-adó Móses, a ditsőséges Próféta Illyés. Az Ég megnyilatkozott, a Szent Lélek fényességben megjelent, az Atyának szava hallatott: Ez az én szerelmes Fiam. Bóldog Kontziliom az, a mellynek Presese (elöljárója) a Kristus, szolgál benne s Adsessor Móses, Illyés, Péter, Jakab, János, és az Atyának Igéje hallatik.

 

A napot, a Táborhegyen épült hárem bazilika felszentelésének ünnepét egyébként az első keresztény évezred végén kezdik számontartani.* Nézetünk szerint nyilvánvaló összefüggésben az első milleniumra, 1000-re várt világvégével, illetőleg Krisztus új földreszállásának eszkatológikus hitével.

Az ünnep tehát a keleti egyházból került át a latinba. Henszlmann Imre tudósítása szerint* Bátmonostor barokk temploma előtt állott (1872) egy római kőmaradvány, nyilvánvalóan az itteni középkori bencés apátság része. Egyik oldalán Victoria istenasszony pálmaággal a kezében, a másik oldalán pedig Urunk színeváltozásának domborműve: az ülő Krisztus az imádkozó Mózes és Illés között. Ez nyilván még a keleti egyház ikonográfiai hatása, illetőleg emléke. Tudjuk, hogy Bács, Bácska az Árpád-kor elején még őrzött bizánci vonásokat.

Hazánkban helyi ünnepként már a Szelepchényi-, majd a Pray-kódex misenaptárában, de későbbi liturgikus könyveinkben is mindig szerepel.

Maga az esemény a kassai székesegyház főoltárának Jézus életét ábrázoló táblakép-sorozatában,* továbbá Zalaszentbalázs barokk faszobor-töredékében* is föltűnik. Ez utóbbi nyilvánvalóan a falu szőlőkultúrájára is emlékeztet. Erről még szó lesz.

Megerősítésre váró adat szerint* a magyar pálosoknak Tábor hegyén a középkorban kolostoruk virágzott.

Az ünnepet – mint közismert – III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére tette az Egyházban egyetemessé.* Ez Kapisztrán révén a franciskánus obszerváncia dicsősége is. A Táborhegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát a magyar szalvatoriánus provincia. Az emlékezetes déli harangszót az újabb kutatás „kultúrtörténeti illúziónak” tekinti, ez azonban a hagyomány tisztességét nem érintheti.*

A napot az 1493. évi esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emeli. Ezzel felel a magyar egyház a pápai intézkedésre. Az ünnepet az Érdy-kódex így méltatja:

 

Elkezdvén azért az nagy törvénytételt, mondá mindenek előtte Atya mindenható Úristen az ő szent Fiának:

Actus. Én szerelmes fiam, tudod-e azt, hogy az nagy szent szeretetből, ki véghetetlen miköztünk vagyon, bocsátalak el én tégödet az halandó, testben, hogy az emberi nemöt megváltanál. Azért légy kész imáran mindenekre, kik írván vannak terólad az próféták által kezdettől fogva.

Responsio. Felele Úr Jézus Krisztus: én mennyei szent Atyám, nem úgy mint én akarom, de mint te. De maga panaszt tehetök ez világiak ellen, mert engem nem hisznek te fiadnak lenni és nem veszik az én csodatételimnek bizony tanoságit, de erdegének alojtják és azon keménységben maradnak meg.

Probatio. Mondá őneki Atya Úristen: én szerelmes fiam, mind jól látom és jól tudom, de járj el te az szent engedelmességben. Lészen őneki az ő keménységök és minden magok mentések ennen magok ellen bizonyságul erek kárhozatra.

Attestatio sanctorum. Ottan előve állanak szent Mojzes és Illyés imádván Urunk Jézust, mondának elészer hálát adván őneki az ő ez világra jevéséről. Ó Atya Úristennek szerető szent fia, jóllehet felette keserülünk rajtad, hogy meg kell fogattatnod, ostoroztatnod, és az keresztfán szernyű halált szenvednöd. De miért irgalmas Istenünk vagy, emléközjél meg mirólunk az te kegyes kellemetességöd szerént. Emléközjél meg az te szerelmes híveidről, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról mind ő maradékival, kiknek te magadra esküdtél. Jelentsed meg azért minekünk az te nagy irgalmas voltodat.

Responsio. Azt hallván Úr Jézus Krisztus mondá: én mennyei szent Atyám, dicsőíts meg engemet azon dicsőséggel, kit tartok vala, minek előtte ez világ lenne, jóllehet az lélek kész rá, de az test gyarló. Ime hol vagyon mindenre, kik teneked kellemetesek, készen ajánlom ennen magamat az szerelmes halálra, lelköknek idvességökért. Azonnal azért kiötleték az isteni fényesség az ő szent testére is, és szép vala mind az fényes nap a szent evangéliomnak bizonysága szerént. Azt látván Szent Péter, mondá azonnal, mint imáran meghallották és fényes ködbe bámolván őket, Atyának szózata es meghallaték mennydörgőképpen. Hogy azt hallották volna a szent tanojtványok. Péter, János és Jakab ottan lehullának arcul az feldre. Azonközben Szent Mojzes szent búcsút vévén, elmenének dolgokra, ő nagy eremet mondának ő atyjok fiainak. Szent Gábriel arkangyal az mennyei szent angyaloknak és kik ott nem valának. És azonképpen mennyéhben, paradicsomban és limbosban nagy erem, vigasság lőn az mai szent napon. Azonközben Úr Jézus járula az ő tanojtványihoz, kik lehullottanak vala, és illetvén őket mondá: keljetek fel, ne akarjatok félni. És mikoron felnyitták volna szömöket, láták hát csak Jézus ennen magának vagyon. És leszállván velük a hegyről, megparancsolá, hogy senkinek ne mondanák az látást, míg embernek ő fia fel nem támadna halottaiból. És a szent tanojtványok titkon tarták ennen magokban, míg az áldott Úr Jézus Krisztus mennyek szent országában felméne ő szent Atyjának édes jobbjára, kit minekünk engedjen meglátnunk őt, szent malasztjának miatta, és holtunk után színről-színre. Amen.

 

Ez a hangulat később a székelyföldi barokk jámborságban is visszhangzik.

A csíksomlyai búcsújáró templom melletti hegyoldalon emelkedik a gótikus Salvator-kápolna, székelyesen Silátor, Szálvátor, magyar nevén Megváltó, homlokzatán: DOMUS SALVATORIS ET IANVA IVSTIFICATIONIS POENITENTIBUS (=1684). Magyarul: A Megváltó hajléka és a megigazulás ajtaja a vezeklők számára. A hozzávezető meredek útnak Jézus hágója a neve, amelyen a jámborabb búcsúsok régebben csupasz térddel szoktak felkúszni, hiszen az égbe vivő ösvény is szoros és nehéz.

Építését nyilvánvalóan az új ünnep ihlette és talán a harminckét csíki confrater közössége építette (1678),* akiket Hunyadi János a somlyai, salvatoriánus rendtartományhoz tartozó kolostor szolgálatára rendelt. Jellemző legendavilága szerint a kápolna a megnyílt égből leszálló angyalok alkotása.* Ezt a külső jobboldalán olvasható felírás így mondja el: Ezen helyen láttatott az égből lebocsáttatni lajtorja és itten csodálatos processiójárások és énekszók éjszaka hallattak, azért hivatott ezen hely Salvator helyének 1734 die 30. aug.

A másik oldalon: SALVATORT VÁRUNK, A MI URUNK JÉZUS KRISZTUST, AKI IS ITTENI ALÁZATOS TESTÜNKET AZ Ő DICSŐÜLÉSÉNEK ALAKÁN FOGJA VÁLTOZTATNI. Sz. Pál Filip. III. 20.

A kápolna belső falán: ISTENI SALVATOR! SZENT HARCOT HARCOL E TÁBOR, HOGY KI SZIVÉBÜI IMÁD, VIVJA KI ÉGI HONÁT! (=1871).

A Silátornak a katolikus székelységre sugárzó tekintélyéről tanuskodik Csíkvacsárcsi (Vacaeşu), Újfalu (Menaság mellett), Szárhegy (Lazarea a Sármányhegyen), Alsócsernáton (Cernatul de Jos), Görgényszentimre (Gurghiu, a Rákóczi-hegyen), Iszló (Isla), Nyikómalomfalva (Moraneni) templomának, illetőleg kápolnájának patrociniuma is. Mintegy felmutatott jelként, az emberlét színváltozásának követelménye és reménysége zálogaként, a hegyreépült város látomásaként tűnnek föl e helyek az archaikus székely világ szemében:

 

Csudatételeit szent öltözetiben,
Ez mái szent nap megmutatá szépen.
Szent Péter akkor nagy fényességben
Szóla ilyképpen:
 
Hogyha akaratod Uram, maradjunk itt,
Mojzes, Illyésnek lakások legyen itt.
Mert bizonyára látom jó laknunk itt,
Ne féljünk semmit.
 
Mond az Úr Krisztus Szent Péter szavára:
Ennél szebb helyünk vagyon Mennyországba,
Ahol szent Atyám lakik boldogságba,
Nagy vigasságba.
 
Lélekben örvend Szent Péter magában,
Nem tudja, mit szól nagy buzgóságában,
Igen örvendez parancsolatjában,
Krisztus szavában.
 
Akik megholtak az ártatlanságban,
Keresztség által mennek mennyországban,
Az angyalokkal vadnak vigasságban,
Isten házában.
 
Vigad Ábrahám a vén jámborokkal,
Sára asszony is a szent asszonyokkal
Vígan örvendez több szűz virágokkal,
A Máriákkal.
 
A szent királyok a konfesszorokkal,
Gyönyörűségben vadnak a Krisztussal,
Minden szentekkel és mártirokkal,
A boldogokkal.
 
Azért keresztény e boldog városban,
Siess bémenni a nagy vigasságban.
E rossz világot utáld meg magában,
S úgy mehetsz abban.
 
Kérünk tégedet kegyelmes Úristen,
Szentelj meg minket, hogy lehessünk mennyben,
Örvendezhessünk nagy lelki örömben,
Örökké, Amen.

 

Nyilvánvaló, hogy Szécsény híres franciskánus kolostora és temploma (1733), Kolozsvár barokk minorita temploma is obszerváns megfontolások alapján választotta a Táborhegy titulusát. A gyulafehérvári székesegyház oltármestersége (1487) Hunyadi János győzelmével függhet össze.*

A színváltozást a katolikus Székelyföld mellett ősi soron, talán még a monasztikus liturgia ihletésére a balatoni borvidék szőlőhegyei, hegyközségei ünneplik nagyobb bensőséggel, hiszen ebben az időszakban kezd színében elváltozni ez a nemes gyümölcs is. Nagykátai hiedelem szerint ezen a napon kapja meg színét a szilva és a szőlő.

Ehhez jó tudnunk, hogy a nap, azaz augusztus hatodika a koraközépkorban Szent Sixtus, középkori magyar nevén Sükösd* pápának volt szentelve. A római liturgia erre a napra helyezte a bab és bor szentelését, amelyet a pogány vinalia rustica szertartásának örökébe léptetett. Az áldás az Alpokon innen is elterjedt, de a bab megszentelése már kimaradt belőle. A középkorban már nem emlegetik a pogány szokást, hanem utalnak Máté evangéliumára (26,29): mondom nektek, nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában. Beleth, a középkor híres liturgikusa úgy véli, hogy a színében elváltozott Krisztus a Tábor-hegyén azt az alakot öltötte magára, ahogyan atyjának országában fog föltűnni. Ezért az ünnepen szentelt bor arra emlékezteti a híveket, amelyet az Úr az ő tanítványaival iszik.*

Az áldás szövegét hazánkban is már igen korán, a Hahóti- és Pray-kódexban* megtaláljuk: Benedic Domine hos fructus uvarum, quos tu Domine rorem coeli et inundantiam pluviarum et tempora serena atque tranquilla ad maturitatem perducere dignatus es ad percipiendum nobis cum gratiarum actione. In nomine Domini nostri Jesu Christi.

Aspergatur aqua benedicta.

Az áldást az esztergomi Agendarius* is már Urunk színeváltozásának ünnepéhez köti (benedictio novae uvae in festo Transfigurationis Domini). E csere részben a liturgikus fejlődés, részben III. Kallixtus említett intézkedése nyomán következett be.

A szentelmény régebben országszerte általános lehetett, de a jozefinizmus közönye, rideg józansága száműzte a szertartások köréből. A hajdani áldást idézi azonban az a naptári hiedelemmé csonkult, elszigetelődött szegedi és kiskunfélegyházi, kunszigeti hagyomány, hogy ezen a napon kezd a szőlőfürt tarkulni, hiszen az isteni szőlőtő is most változott el a Tábor hegyén színében.

Urunk színeváltozásának tiszteletére tehát a balatoni és környéki szőlőhegyekben, így Bazsi, Csácsbozsok, Kemendollár, Förhénc, Gálosfa, Balatonboglár határában kápolnát is emeltek a hegyközségek. Jellemző, hogy Transfiguratio-kép függ Mohács szőlőhegyi Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnájának falán is. Ezen a napon – lehetőleg már új borral – misét szolgálnak, búcsút ünnepelnek, hogy majd szép termésnek, jó szüretnek örvendezzenek. Liturgikus mozzanatokról, hagyományviláguk helyi, népi hajtásairól sajnos, nincsenek följegyzések.

Egy korán érő szőlőfajta s sióagárdi neve úrszíneváltozási szöllő.

A Kiskárpátok borkultúrájával függhetnek össze Pozsony (jezsuita templom, 1672), Bazin (Pezinok) patrociniumai. A középkori Pozsony az áldást ismerte.*

A Hegyalja magyar görögkatolikus népe szintén ezen a napon áldatja meg szőleit. Ismeretes, hogy a keleti egyház karácsony, húsvét, pünkösd után éppen Urunk színeváltozásának ünnepét tekinti a legszentebbnek. Mint Ambrózy Ágoston szűkszavúan értesít,* a hívek régebben körmenetben vonultak a hegyekre. Manapság a templomba viszik a szőlő első zsengéjét. Mise és áldás után a kurátor a megáldott szőlőt szétosztja. Az áldás a latin egyház megfelelő szövegének magyar fordítása. A bodrogkeresztúriak apró ládában nagy gonddal nevelnek tőkéket az ünnepre, és elviszik a templomba a pap számára.

A nap isteni színjátszása ihleti a szentsimoni szólást: Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató. Vagyis: felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak megbarnult gazda pedig kezdi rendes arcszínét visszanyerni.

 

A kutatás hiányosságai miatt nem tudjuk megmondani, hogy még föl nem sorolt templomainknál mi volt a szép titulus választásának közvetlen oka, történelmi, illetőleg szakrális háttere.

Esztergom: Kural (Kuralany), Tornóc (Tornovce), Tópatak (Bansky Studenec), Urakvölgye (Vallis Dominorum, Herrngrund, Špania Dolina).

Szepes: Liszkófalva (Liskova, 1560), Jablonka (1787), Szepesófalu (Spišská Stará Ves).

Kassa: Lukácsfalva (Lukačovce, 1765), Legenye (Legina, 1777), Magyarkrucsó (Kručov, 1814), Szedlice (Sedlice, 1859), Héthárs (Lipany, 1837, kápolna).

Veszprém: Gölle (1715), Balatonhenye, Gálosfa.

Szombathely: Vép.*

Székesfehérvár: Pusztazámor (1758), Pettend (kápolna).

Pécs: Pécs (pálos templom, előző titulusa Szentháromság).

Vác: Irsa (1765), Penc, Pilis (1921).

Kalocsa: Csávoly (1783).

 

A győri székesegyház Urunk színeváltozását ábrázoló mennyezetfreskója Maulbertsch mesterműve (1781). Művészettörténeti kutatásunk, sajnos nem tisztázta, föl sem vetette, mi lehetett a téma megválasztásának közvetlen oka. Nézetünk szerint a szándék Zichy Ferenc győri püspök eleven hagyománytiszteletéből, családias érzületéből sarjadt. A család egyik jeles tagja, István Kanizsa ostroma alatt megbetegedett. Feleségével egyetértésben fogadalmat tett, hogy fölépülése esetén, és ha Kanizsa ismét a magyar királyé lesz, Győrött ott épít kápolnát, ahol erre a legnagyobb szükség lesz. Mindkét föltétele valóra vált. Így épített a gyorsan népesedő Újvárosban kápolnát a legszentebb Megváltó, a Salvator tiszteletére. Ünnepe – mint láttuk – a Nándorfehérvárra emlékező magyar vallásos hagyományban Urunk színeváltozásának napjával azonosult. Az alapítványba belefoglalta, hogy a templom papja évenként tartozik kilencven misét a Salvator, kilencvenet pedig a Boldogasszony tiszteletére elvégezni.*

A templomocska hamarosan szűknek bizonyult, el is pusztult. Ezért plébániája az új Szent József-templomnak jutott. A városrész növekedő lakossága nem sokára ebbe sem fért bele. Hosszú huzavona után épült ismét a Színváltozás tiszteletére a mai templom (1841). A székesegyház Urunk színeváltozásának freskója a püspökivadék kegyeletes szándékából, de családi büszkeségből is alighanem szintén a török időkre, Zichy István végvári vitézkedésére és fogadalmára akar emlékeztetni.*

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumHavi Boldogasszony

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
05
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Havi Boldogasszony

Havi Boldogasszony. A legújabban egyháziaktól erőltetett Havas Boldogasszony finomkodó elnevezés ellentétben van a kialakult magyar szakrális szóhagyománnyal. Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén S. Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója.* Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

 

Római szentszéköt – írja* az Érdy-kódex – Libérius úr pápa bírván, vala egy jeles patrícius nemből való dús, kinek János vala neve. Kinek asszonyfelesége meg olyan istenfélő vala, ez világi kazdagságban bévösök, de mikoron magzatjuk nem volna, holtok után kinek hagyni. Egymás tanácsával hagyák az Szűz Máriának mind ennenmagokat, mind hozzájuk tartozandó jószágokat, hogy valahova akarná tétetni ő kegyelmes asszonysága. Mária csodával jelenti szándékát.

Azon Szent Jakab havának ötöd napján ellyen csodálatus példázattal, ki természetnek fölötte vagyon, ő nagy hatalmasságát nagy hideg hónap esésével akará megmutatni. Azon éjjel álmában megjelenék asszonyunk Szűz Mária úr pápának mondván:… ennek előtte senki nem lött az én nevemnek emléközetire, temiattad kell beteljesödni, hogy mindenek idvességének oka légy… Azon helyet, hol az én nevemben egyházat parancsolok rakatnod, meghintetem csodálatus hónak leesésivel, ki jegyzi az én tisztaságomnak szeplőtelenségét és vigasztaló Szentléleknek malasztját. Leszen pedig társad János patrícius segétséggel, ki reggel hollal (holnap reggel) hozzád jő és azt te parancsolatidnak mindenben engödelmes leszen. Kivel… én nevemben egyházat rakass a Superagius-hegyen. Hasonlóképpen jelent meg a Szent Szűz Jánosnak is. Megvirradva, feleségével elment a pápához. Kimenvén a hegyre, látták a hóesést. A pápa ásni kezdte a fundamentumot, vagyis az alapkövet le akarta tenni. És íme minden munka nélkül ottan mind körös-körül a föld kétfelé válván, megnyilatkozék az fundamentum, mintha ugyan kézzel megásták volna… Annak utána úr pápa és János úr mint hamarabb lehetett, nagy szép egyházat rakatának. És úr pápa megszentelé, kiben szent ereklyéket es helyhöte, tudnia illik az jászolból és szénából, kin Úr Jézus születék, asszonyunk Máriának fátyolából és ingéből. Szent Mátyás apostolnak fejét is az nagy oltárban helyhetvén…

Telek József a XVIII. század derekán nyolc alkalommal volt a szegedi havibúcsú ünnepi szónoka.* 1766-ban a próféta igéit választja beszédének „felvett cikkelyéül”: kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi időben és az Úr havat szerez (Zakariás 10,1). Elmondja a római csodát, majd ekként folytatja: így szerzett a gondviselő Isten Róma városában havat, mindjárt az üdvösség és keresztény hitnek tavaszán, az esőt kérő patriciusnak és az egész római népnek. Így szerzett hajdan havat itt Szöged városában is az esőt kérő magyar népnek. Voltak itten is, miólta e Tisza folyójának szögét, szögletét, vagy Szögedét megszálló magyarok keresztény hitre tértek, temérdek testi és lelki magtalanságon, s gyümölcstelenségek. Voltak háborúk, hadakozások, s külön-különféle szorongatások az újonnan Krisztushoz tért magyarok között: azért mindjárt üdvösségeknek tavaszán a szögedi magyarok kegyelemesőt kértek az Úrtól, és az Úr mint régen a rómaiaknak, havat szerzett nékik. Miféle havat? A kegyelmek Anyját, a havak között mai anyai kegyességét kijelentő Boldog Szűz Máriát, akinek gyümölcsöztető hegyelmével, ezen rész szerént örökségekből épült szentegyházban, a nagyoltáron szent Fiát ölében tartó Havi Boldogasszony kegyes képe előtt, eleitől fogvást töltöttek, gyümölcsöztek, boldogultak…

*

A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a S. Mária Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom elmondott eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep már említett „havi” nevét is ihlette.

Az ősi római Havi boldogasszony-kegykép, amelyet a jámbor hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festett, Salus populi Romani néven ismeretes. Az elnevezés még a magyar népkönyvi hagyományban Sziklához láncolt Gergely néven emlegetett Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604) korára megy vissza, amikor Rómában rettenetes pestisjárvány dühöngött. A pápa elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül az örökvárosban. Ő maga is résztvett a könyörgő processzióban. A legenda szerint körmenet közben Hadrián hatalmas síremlékéhez érve, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz. Innen volna a húsvéti antifóna eredete. Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

A Szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-templom a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban, és nyilván a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is.* Figyelmet érdemel búcsúnapjának hajdani egyedülálló, költői miseszövege,* amely nem azonos a Missale Romanum szövegével.

Úgy véljük, hogy az elnevezéshez elsősorban Cesarini Julián bíboros, pápai legátusnak volt döntő köze, aki az 1444, évi szegedi béke megkötése után a szegedi országgyűlésen megjelent. Tudjuk, hogy ő alapította az alsóvárosi franciskánus kolostort és templomot a Havi Boldogasszony tiszteletére.

 

Feltűnő, hogy a templom főoltárán mégsem a híres római kegyképnek másolatát látjuk, amit pedig a titulus alapján elvárnánk. Ennek oka az, hogy templomunk elnevezése még a középkorból való, amikor a római kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták meg. Azok a másolatok, amelyek a barokk időkben hazánkban is elterjedtek, ama másolat után készültek, amelynek festéséhez először a jezsuita Borgia Szent Ferenc nyert jogot (1570). A székesfehérvári jezsuita (később cisztercita) templom oltárképén ezért imádkozik a kegykép előtt.

E másolatról azután jezsuita alapítások számára bőségesen készültek újabb másolatok. Közép-európai szempontból különösen jelentős az Ingolstadt városában működő egyetemi Mária-kongregáció számára készített, Mater admirabilis néven is emlegetett másolat.* Itt számos magyar főrangú ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kiképzéséhez is hozzájárultak. Erről az ingolstadti képről készültek ama másolatok, amelyek a Társaság ausztriai és magyarországi templomaiban is hamarosan föltűnnek.

A Havi Boldogasszony barokk tiszteletén így a jezsuiták buzgólkodnak. Ennek még több más oka is van. Először is a tridenti zsinat tanácskozásai leginkább az ottani S. Maria Maggiore-templomban folytak le, így tehát a kegykép mintegy a Tridentinum szimbólumává lett. Másfelől a titulust ihlető kegykép római tisztelete különösen az ephesusi zsinat (431) után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek Mária-tiszteletében való egységét hangsúlyozta. A barokk egyháznak a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett és kiteljesedett Mária-kultusza szívesen megy vissza egészen a Mária-tisztelet ősi forrásához, lukácsi szimbólumához. Ezzel egyrészt a protestánsokkal szemben a történeti folytonosságot próbálja hangsúlyozni, másfelől pedig a Havi Boldogasszony képét a maga hazai uniós törekvéseinek, a görögkeletiek megtérítésének munkájában is iparkodik felhasználni.

Érthető az is, hogy a hazai pestisjárványok idején számos helyen (Pécs, Zombor, Rozsnyó, Nagykapornak) ajánlja magát a hívő nép, elsősorban jezsuita ösztönzésre, a Havi Boldogasszony oltalmába. A kultusz egykorú virágzásáról a búcsújárásról tervezett munkánkban szólunk bővebben. Fölsoroljuk azonban a patrociniumokat:

Esztergom: Alsódiós (Dohé Orešany), Budapest (Krisztinaváros), Csesztve (Častá), Esztergom (kápolna), Egyházasnádas (Podskalie), Modor (Modray, kápolna), Pozsony (mélykuti kápolna), Selmecbánya (1512), Sopornya (Šoporna), Zebegény (1910).

Rozsnyó: Rozsnyó (székesegyház 1736).

Veszprém: Gyenesdiás (kápolna), Ötvöskónyi (kápolna), Rácegres, Somogybükkösd (1754), Tekenye (1748), Újudvar (1894), Zalacsány (kápolna).

Székesfehérvár: Budakeszi (1733), Úrhida (1767).

Győr: Táplány.

Szombathely: Németújvár, Vát.

Pécs: Birján (1840), Pécs (kegykápolna), Püspöknádasd (török modorban épített kápolna), Szebény (1827).

Szlavónia: Pétervárad (Tekija).

Eger: Kissikátor (1855, előbb Miklós), Jászárokszállás (1838, kápolna), Pásztó (kápolna).

Vác: Nagykökényes (XVIII. század).

Kalocsa: Zombor (1788), Zsablya (Zabalj, 1825).

Csanád: Apátfalva (kápolna), Kisnezsény (Neuzina, 1892), Padé (Padej, 1842), Resicabánya (Reşica, 1841), Szeged (Alsóváros).

Erdély: Kolozsvár, Nyárádselye (Şilia), Szépvíz (Frumoasa).

Szatmár: Fény (Foeni).

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumOszvald

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
05

Oszvald tiszteletéről élő adatunk már alig van. Személynévként is ritkán, inkább csak szerzeteseknél fordul elő, de a középkor végén sűrűn fölbukkan és szinte divatnévnek számít. Egykori népszerűségét a belőle alakult családneveink: Oszvald, Asbóth, Osváth, Azsolt, továbbá a dunántúli Ácsbold, Ácsbolt, a nógrádi Ozsvárt, a hevesi Ozsvárth, a jász Osskó, Ocskó is bizonyítja.* A szent neve már a Pray-kódex naptárában előfordul.

A VII. században élő Szent Oszvald király volt az angol szigeten. A kereszténység terjesztésén fáradozva, vértanúhalált halt. Életét teljesen átszövi a legenda, amelybe a pogány germán hitvilág több eleme is átkerült.* Tiszteletét német földön térítő skót bencések terjesztették. Kultusza Karinthiában, Stájerországban, Szlovéniában mély gyökeret vert,* innen jutott el hazánk nyugati részére is.

Oszvald volt a társpatrónusa az István erdélyi vajdától alapított keszthelyi franciskánus kolostornak (1397).* Oszvald-kegyhely van Felsőpulya (Oberpullendorf) határában,* Kupfalván (Kogel) XVIII. századi templomocska áll Oszvald és Flórián tiszteletére. Útmenti Oszvald-szobor (1643) látható Fertőrákoson. Ez nyilván jószágoltalmazó patronátusára emlékeztet.* Hamvasd (Aschau) falucskának is Oszvald a patrónusa.

Szent Oszvaldot hollóval szokták ábrázolni, mert legendájában szelíd holló is szerepel, amellyel gyűrűt küld messze országban élő pogány menyasszonyának. A holló a királylánytól visszajövet a gyűrűt elveszti, tengerbe ejti, egy hal azonban felhozza, és így a madár tovább viheti Oszvaldnak.

Fest Sándor szellemes megfejtési kísérletében* a Hunyadi-család címerállatát, a szájában gyűrűt tartó hollót, amelyhez az ismert eredetmonda fűződik, Szent Oszvald gyűrűs hollójának motívumával hozza kapcsolatba. Fest szerint lehetséges, hogy a hollócímer gyöngéd jelképe Hunyadi János királyi vérből, Zsigmond szerelmi regényéből való származásának. Szent Oszvald alakja és legendaköre virágzásának tetőpontján éppen a XV. században állott és a stájer Czilleiek révén válhatott Zsigmond előtt ismeretessé. Hivatkozik arra, hogy Zsigmond második felesége Czillei Borbála volt, és hogy Bonfini szerint éppen a Czilleiek terjesztették a Hunyadi-családnak Zsigmondtól való származását.

Nem tartozik ide, mégis megemlítjük, hogy Solymossy Sándor számos keleti változatra is utal, ami egyébként magát az eredeti Oszvald-legendakört is színezhette.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumDomonkos

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
04

Domonkos népiesen Damonkos, a róla elnevezett domonkos-, nyelvújítási szóval dömésrend alapítója (1170 – 1221).*

 

Legendáját a Domonkos legenda adja elő (1517),* amelyből csak néhány jellegzetes mozzanatot idézünk.

A három lándzsa Ráskai Leától másolt legendája olykor a hazai ikonográfiában is fölbukkan: megtérvén Szent Domonkos atyánk, Rómában áll vala szüntelen Honorius pápánál az szerzetnek konfirmálásáért. Némely éjjel imádságban levén, vigyázván, látá Atyaistennek jogjára (jobbjára) Fiúistent fölkelni ő haragjában, hogy földnek minden bűnösit megölnéje és elvesztenéje, eltékozlana minden álnokság-mívelkedőket. Áll vala kedég Fiúisten az égben, tekintettel rettenetes és gonoszban vetett világnak ellene három lándzsákat tart vala… mely lándzsáknak egyikével vagy elsővel kevélyeknek felemelt szarvokat általvernéje, az másikkal, hogy fösvényeknek, telhetetleneknek belőket kiontanája, az harmadikkal testi kívánságokra adottakat általvernéje.

Kinek haragjában mikor ellene senki nem állhatna, elébe futanék az kegyelmes Szűz Mária és ő szent Fiának lábait megölelvén, kéré, hogy az bűnösöknek megbocsátana, kiket az ő keserű kénjával megváltott és az ő igazságát irgalmassággal elegyítené. Kinek mondá az ő szent Fia: nemde látod-e ezt Szent Anyám, mennyi bosszúságot tettenek énnekem. Az én igazságom. nem szenved el ennyi sok gonoszságokat, gyötrelem nélkül.

Tehát az ő szent Anyja, az irgalmasságnak szent Szülője, Szűz Mária mondá az ő szent Fiának: te tudod szerető Fiam, ki mindeneket tudsz, mert ez az út, kinek miatta az bűnösöket tehozzád meghozod, megtéríted. Mert vagyon énnékem hű szolgám, melyet bocsáss ez világba, hogy te igéidet hirdesse az bűnösöknek, és megfordulnak tehozzád mindeneknek üdvözítőjéhez. Más szolgám is vagyon, melyet neki segedelmül adok, hogy ő is hasonlóképpen művelkedjék…

Tehát asszonyunk Szűz Mária előmutatá Urunk Jézus Krisztusnak Szent Domonkos atyánkat. És mondá Urunk Jézus az ő Szent Anyjának: jól és szerelmest megteszi azt, amit mondál én szerelmes anyám. Előmutatá Asszonyunk Mária Szent Ferencet is, melyet Urunk meg ezenképpen dicsére, mint Szent Domonkos atyánkat…

Domonkos csodatételei között egy hazai miraculum is előfordul: és még Magyarországon Fejérváratt némely prépostnak szolgája némely napon vecsernyének idején nagy fájdalommal gyötreték, végezetre fájdalmakban meghala. Tehát Szent Domonkos atyánkban való ájtatosságban megindulának az környülállók, küldenék az konventbe, hol vala Szent Domonkos atyánknak ujja, kérvén nagy könyörgéssel, hogy az prior Szent Domonkos atyánknak ujját hozná a megholtnak testéhez. Azért az fráter kijövén szövétnekkel és processzióval, az prior hozván Szent Domonkos atyánknak ujját az kehelyben, és jutának az megholtnak testéhez, ki vala az szerzetnek nagy barátja. Lőn pedig imádság mindenektől Szent Domonkosnak. Az prior megmosá Szent Domonkosnak ujját vízben az kehelyben, kiben hozta vala az prior, és megnyitván a megholtnak száját, beletölté. Mely víz mikoron jutott volna az megholtnak torkához, legottan, ki megholt vala, megelevenedék és az követ, kiből nemzettek vala az fájdalmak ő veséjében, kiveté, és tökéletességgel meggyógyul a Szent Domonkos atyánknak érdeméért…

A fehérvári ujj-ereklyéről más legendát is följegyeztek.* A várostól egy napi járóföldre meghalt egy 12 éves kislány. A szomorú apa útrakelt, hogy hozzon abból a vízből, amelyben Domonkos csodatevő ujját megmosták. Megparancsolta, hogy addig a kislányt ne temessék el, ez azonban távollétében mégis megtörtént. Az apa a koporsót kiásatta, és a lányka erőszakkal felnyitott szájába öntötte a vizet, mire a halott életre is kelt.

Ferrari közli* Vincentius Bellovacensis műve, a Speculum historiale nyomán, hogy egy Sándor nevű ifjú, az aradi prépost asztalnoka, súlyos betegségbe esett. Úgy tűnt neki, hogy egész ördögsereg rohan feléje, amely majd fel akarta akasztani, majd meg más kínzásokkal gyötörte. Határtalan félelmében Domonkos oltalmába ajánlotta magát, aki meg is jelent neki, és palástjába takarta, az ördögöket pedig visszaűzte, Sándort meggyógyította.

Ferrari más hazai gyógyulásokról is tud. Még egy legendáról Kozma és Damján napjánál (szent. 27) emlékezünk meg.

 

A középkori hagyomány Domonkosnak és magyar fiainak, leányainak (Boldog Pál, Boldog Ilona, Szent Margit és mások) még más legendáiról is tud,* amelyek külön folklór-vizsgálatot érdemelnének.

 

Szent Domonkos tiszteletét számos keresztnévi eredetű családnevünk is tanúsítja: Domonkos, Damonkos, Domokos, Damokos, Doma, Domos, Damó, Dancs, Dancsó.* Néhány helynevünk is akad: Domonkos (Szolnok-Doboka), Szentdomonkos (Heves), Csíkszentdomonkos, Domonkosfa (Vas). Templomi titulus, kegyúr nevét őrzi:

Veszprém: Marcali (pálos, 1455).

Szombathely: Nagylengyel.

Eger: Szini (1332, elenyészett),* Szentdomonkos (1734).

Erdély: Csíkszentdomonkos (Sindominic).

Vác: Ráckeve (temetőkápolna). Ez a hajdani pesti dominikánus kolostornak (Váci u. 47) Csepel-sziget bevándorolt németsége között kifejtett barokk missziós munkáját idézi.

 

Szent Domonkos nevét imádkozó népünk az olvasós ájtatossággal, Olvasós Boldogasszony ábrázolásával kapcsolatosan ismeri, de tudomásunk szerint személyéhez már nem fűződnek eleven néphagyományok.

Az olvasó, amelyről még Olvasós Boldogasszony (okt. 7) ünnepénél bővebben is szólunk, elsősorban a dominikánusok buzgólkodására terjedt el hazánkban is. Bár csupán a XV. században bukkan föl, a stilizáló hagyomány mégis szívesen kapcsolja Domonkos személyéhez. A legenda szerint Dél-Franciaországban sokáig hiába fáradozott az eretnekek megtérítésén. Keserűségében Máriához folyamodott tanácsért. A Szent Szűz megtanította az olvasó imádságára és felszólította a terjesztésére. A rózsafüzér így a térítés és jámborság eszköze lett.

Szőreg Szegedről sarjadt régi népe az Országút, vagyis Tejút közepének egyik csillagképét Szent Domonkos kertje néven emlegette,* és ezt a legendát fűzte hozzá: a kertet olvasó keríti, két csillagból áll a kapuja, Szent Domonkos vigyáz rá. Mikor a virágok hervadoznak, vagyis amikor az emberek erkölcstelen életet élnek, sírva mondja Domonkos, hogy lankadnak a virágai.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."