39295 ima található a honlapon, összesen 67855 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium
    Naponta frissül

    A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából

    Karácsony, húsvét, pünkösd folytatása és ezzel az egyházi év teljes hagyományvilágának áttekintése.

    Olvasóink között akadhatnak, akik öncélúnak, hosszadalmasnak, ezért elhagyhatónak érezhetik egyes terjedelmesebb régi, illetve népi szövegeknek: kódexeink legendáinak, énekeknek, imádságoknak, litániáknak idézgetését. Ezek azonban szakszerű mondanivalóinkat, következtetéseinket szemléletesebbé teszik, valósággal illusztrálják, mert jámborsági stílusokat és formákat, hivő magatartást közvetlenül jellemeznek. Forrásuk valami régi, legnagyobbrészt már alig hozzáférhető könyv, nyomtatvány, kézirat. Puszta utalással, hivatkozással a nagyvárosi könyvtáraktól távol élő olvasó mire sem menne, mert sem ideje, sem lehetősége nincs utánanézni, lelőhelyükön tanulmányozni.

    Élőszavas és írásbeli forrásainkat távolról sem merítettük ki, bár folyton emlékeztetünk rájuk. Nem művészettörténetet, illetőleg ikonográfiai szakmunkát, sajátos módon felfogott település- vagy társadalomtörténetet, sem a vallásos érzület, illetőleg folklór summázását, hanem mindezeknek egyensúlyával népéleti munkát iparkodtunk írni.

    Illesse köszönet a Kiadót, továbbá mindazokat: élőket és megholtakat, akik négy évtizedes gyűjtő- és kutatómunkánkban támogatták.

    Szeged, 1975. Fehérvasárnap Bálint Sándor

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumNepomuki Szent János

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    16

    Nepomuki Szent János, népünk ajkán többfelé Jánoska, Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a középeurópai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383). Legendáját Illyés András előadásai nyomán mondjuk el.

     

    János falusi parasztszülék kései gyermekének született. Amikor az ideje eljött, láttattanak némely szépen ragyogó lángok leszállani az égből, és a házat, melyben született, környülállván, megvilágosítani, az egész városbélieknek gyönyörködtető álmélkodására.

    Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.

    Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.

    János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.

    Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.

    A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek.

    Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput. Magyarul: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.*

    Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.

    Írásban hagyták a régiek, hogy abban a házban, melyben Szent János született, az ő halála után senki nem alhatott, hanem egész éjszakát álom nélkül kényteleníttetett tölteni. Azért a Pomuk lakosai elrontván a házat, annak helyére a Szent János tisztességére kápolnát építettek... Bizonyos dolog, hogy midőn ártalmas szárazság vagyon és az sokáig tart, ha egyszer nagy kétszer közönséges processió rendeltetik ezen szentnek templomához, mindjárt kívánatos esőt nyernek...

    Csudálatos dolog az is, és mindeneknél tudva vagyon, hogy aki a Szent János prágai hídon lévő temetőhelyét lábaival illeti, főképpen ha azt bal szándékból cselekszi, azon a napon el nem kerülheti, hogy valamikor gyalázatot és kisebbséget ne valljon... Egy tisztességes leányzó nagy merészséggel azt megtapodta. Midőn sok nép között hazamenne a leányzó, a prágai hídon hirtelen nagy forgószél támadván, úgy felfordította minden alsóruháit a fejére, hogy kimondhatatlan szégyent szenvedett sokaknak láttára...

    Amikor a szenttéavatási pör során János tetemeit föltárták: a nyelve mint a szentgyónás titkainak felnyithatatlan tárháza, minden rothadás nélkül épen és friss színben találtatott. 1729-ben avatták szentté.

     

    Eddig János legendája. Ami a tudományos kutatást illeti, kétségtelen, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta. Oka azonban máig tisztázatlan. Hogy a gyónási titok vértanúja, az a néphagyomány nyomán csak később bukkant föl. Kétséges a királyi udvarban viselt papi hivatala is. Ezzel szemben biztos, hogy már kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték.* Nekünk nem feladatunk e kérdések elemzése. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a régebbi korok a történeti igazság tisztázásában az élőszavas hagyományt is – tekintélyi ereje miatt – sokszor tekintették forrásnak. Mindenesetre hiányzik Nepomuki Szent János közép-európai kultuszának monografikus feldolgozása, bár több értékes részlettanulmánnyal már rendelkezünk. Sajnos, a cseh szakkutatások ismeretlenek előttünk.

     

    *

     

    Nepomuki Szent János tiszteletét a XVII. század folyamán, a csehországi vallásháborúk elmúltával jezsuiták készítik elő. János alakjában egyrészt a papság misztériumát, a gyónás szentségét akarták megdicsőíteni, másrészt szintén egy másik János, Husz nevével jelzett eretnekhagyományokat ellensúlyozni, népies jellegű jámborságban feloldani, és a csehek, de egyáltalán az egész Habsburg-birodalom népeinek tradíciótiszteletét és ezzel együtt dinasztikus hűségét építeni.

    A kultuszt tehát a jezsuiták a barokk pasztoráció páratlan szemléletességével és lélektani eszközeivel terjesztik. A Társaság feloszlatása után, a jozefinista racionalizmus lelkipásztori hűvösségében aláhanyatlik ugyan, de a népi jámborságban talán csak Szent Anna tiszteletéhez fogható utóvirágzását éri meg.

     

    *

     

    Mit jelent Nepomuki Szent János a népnek? Elöljáróban feleljünk rá Illyés András szavaival: azokat szokta tapasztalhatóképpen esedezése által segéteni, kik gyalázatnak, vagy valami kisebbségnek veszedelmében forganak. És akik attól tartanak, netalán titkos vétkek és gonosz cselekedetek kinyilatkozzék. Sokan tapasztalták ezt az ő tisztelői közül. Azokat is segéti Szent János, kik veszedelmes szemérmetességtől viseltetvén, szégyenlik a szentgyónásban igazán megvallani tulajdon vétkeket.

    Afelett mind a szülésben kínlódó asszonyok, mind a vízibetegségesek, mind a hideglelösök az ő esedezésének foganatosságát tapasztalták, amint bizonyítják az ő temetésénél emlékezetre fölfüggesztett ajándékok. Sőt némelyek csak a temetésén lévő kőről vakart porral is sok betegségekből meggyógyultak...

     

    János nyelve sértetlen maradt. Ez tiszteletének egyik forrása, mintegy jelképe, mert ez a nyelv hallgatni tudott. Alig lehetett a XVIII. század sokfelől összeverődött új hazai társadalmának időszerűbb emberi feladata, keresztény kötelessége, mint János mennyei közbenjárásával egymás jóhírének tiszteletben tartása, egyben a kölcsönös bizalom légkörének, minden társadalmi élet alapföltételének biztosítása. Egy barokk imádság jó hírnek és névnek őrizetéért így könyörög János nyelvéhez:

     

    Óh nagy szószóló és hathatós pártfogó, dicsőséges Nepomuki Szent János, kinek szentséges nyelve a fölséges Úristentül, úgy mint az ő szent neve dicséretének, mások jó hírének, nevének védelmező eszköze tovább háromszáz esztendőknél minden rothadás nélkül kegyesen megtartatott. Buzgó ájtatos csókkal tisztelem ezerszer ezt a szent nyelvet, azon kérvén Téged nagy alázatossággal, hogy minden gonosz, ellenem agyarkodó és utánam áskálódó nyelveket megzabolázni méltóztassál, nem engedvén, hogy magam vagy felebarátim becsületének lehessenek ártalmára. De egyszersmind az én nyelvemet is mind a szólásban, mindpedig az hallgatásban aképpen kormányozzad és igazgassad, hogy mind a kettő által az én szerelmes Istenemet itt a földön dicsérhessem, amott pedig a boldog örökkévalóságban szüntelen magasztalhassam. Amen.*

     

    A János tiszteletére alakult jámbor társulatoknak, amelyek leginkább jezsuita vezetés alatt – tudomásunk szerint – Temesvár (1724),* Kalocsa (1750),* Kőszeg (1761),* Győr (XVIII. század)* városában virágoztak, fő kötelességük éppen az emberek jóhírének tisztelete és megvédelmezése, küzdelem és fogadalom a pletyka és rágalom ellen.

     

    *

     

    Életéből, illetőleg vértanúságából érthető, hogy e társulatok mellett főleg a vízenjárók választották patrónusnak. A kultusz egyetemességére jellemző, hogy háttérbe szorította, szinte el is feledtette Szent Miklósnak, a vízimolnároknál pedig Szent Katalinnak még a középkorból eredő, de a hitújítás és hódoltság következtében megfakult tiszteletét. Napjának megülésénél erről még bővebben is szólunk.

     

    A XVIII. század „modern” szentjei közül az ő tiszteletére szentelték a legtöbb új templomot, kápolnát, oltárt. Ezek a titulusok hazánk hódoltság utáni újjátelepülésére, társadalmi összetételére is jellemző fényt vetnek. A kultusz először a jezsuita városi központokban (Buda, Székesfehérvár, Besztercebánya, Temesvár), a német lakosság körében tűnik föl, de a szakrális kordivat hatására a mi népünk körében is kedveltté válik. Mint már mondottuk, népszerűségét dinasztikus ihlettsége is elősegíti.

    Esztergom: Alsóvárad (Tekovsky Hradok), Bélabánya (kápolna), Buda (1944-ben megsemmisült: kápolna és kórház), Budaörs (1802), Búrszentgyörgy (Búrsky Jur, kápolna), Búrszentmiklós (Búrsky Mikulaš, kápolna), Cseke (Čaka), Csolnok, Dunaremete, Érsekél, Hegybánya (Pjerg, Štiavnické Bane), Hodrusbánya (Banska Hodruša), Hontszentantal (Antol), Karancsság (kápolna, 1757), Komárom (kápolna), Lakács (Lukačovce), Nagyherestyén (Chraştany), Nagymagasfalu (Hochštetno, kápolna), Patak (kápolna), Pozsonypüspöki (Biskupice pri Dunaji), Pozsonyszentgyörgy (Jur, kápolna), Pozsonyszöllős (Vajnory, kápolna), Révfalu (1776), Selmecbánya, Stomfa (Štupava, kápolna),,Szakolca (Skalica, pálosok), Szalatnya (Hontianska Slatina), Sziklabánya (Chropov), Tópatak (,Bansky Studenec, kápolna), Tótgurab (Slovensky Grob, kápolna), Tótmegyer (Palánikovo), Túrréte (Turá Lúka), Vajka (Vojka nad Dunajom, kápolna), Vágújhely (Nové Mesto nad Vahom, kápolna).

    Nyitra: Alsómotesic (Dolné Motečice), Alsószernye (Dohé Srnie), Csaca (Čadca), Csákfalva (Kubra), Eremo, Felsőszúcs (Horná Súča), Istvánszabadja (Velká Lehota), Kisdivény (Malá Divina, kápolna), Lednic (Lednica), Nagyszlatina (Slatina nad Bebrovu, kápolna), Neszlény (Nesluša), Szentjánosháza (Hloža), Zsigmondháza (Orlove).

    Besztercebánya: Vasberzence (Železná Breznica, 1715), Bartoslehota (Bartošová Lehotka, 1732), Besztercebánya (kápolna, 1727), Háj, Jálna (Jalna, 1767), Kékellő (Blaufuss, Krahula, 1806), Libetbánya (Lubietova, kápolna), Mezibrod (1790), Óhegy (Veteres Montes, Staré Hory, kápolna). Alsóturcsek (Turček, (1828).

    Szepes: Árvaváralja (Podzamok), Csépánfalva (Štefanovce), Csütörtökhely (Quintoforum, Stvrtok pad Hornadom, kápolna), Kalács (Kolačkov, kápolna), Káposztafalva (Hrabušovce, kápolna), Késmárk (kápolna), Kluknó (Kluknava, kápolna), Ménhárd (Vrbov, kápolna), Nagyfrankvágása (Frankova). Szepesdaróc (Dravce), Szepeshely (Spišské Pohradie), Szepesolaszi (Spišska Vlahy), Szepessümeg (Smižany).

    Rozsnyó: Ágostonlak (Zavadka, 1784), Garamkohó (Pohorella), Garamszécs (Polonka, kápolna, 1828), Kálnó (kápolna), Korompa (Krompachy, 1776), Mátranovák (1800), Mihálygerge (1776), Stósz (Štos). Az egyházmegye patrónusa.

    Eger: Egerszólát (1734), Edelény (1750, kápolna), Fogacs (1776, kápolna), Jéke (1783, kápolna), Tiszaigar (1785), Cserépváralja (1788), Hejőkürt (1819), Bátor (1845, kápolna), Nagyhalász (1888), Négyes (1909), Nyírjákó.

    Kassa: Szeszta (Cestice, 1738), Enyicke (Haniska, 1751), Beszter (Byster, 1765), Kiskemence (Kamienka, 1799), Palocsa (Plaveč pad Popradom, XVIII. század), Nagyzseb (Žbince, 1804), Pécsújfalu (Pečovská Nova Ves, 1815), Kásó (Kašov, 1816), Gödrös (Krivoštany, 1816), Vehéc (Vechec, 1817), Alsószalók (Nižny Slavkov, 1821), Berzevice (Brezovica, 1834), Petróc (Petrovce, 1935).

    Szatmár: Rónaszék (Romna-Sarat, 1814), Rahó (1825), Pusztadobos (1841), Felsődomonya (Onokovce, kápolna), Gilvács (Gilvaci), Kőrösmező (Jasina, kápolna), Lajosvölgyihuta (kápolna), Mezőpetri (Petresti, kápolna), Tiszaújlak (kápolna), Vállaj (szőlőhegyi kápolna), Várpalánka.

    Veszprém: Balatonhídvég (kápolna), Enying (1838), Gyulafirátót, Kisberki (kápolna), Kiskomárom (kápolna), Lovászpatona (1884), Marcaltő (1774), Mesztegnyő (1757), Monostorapáti (1759), Nagyesztergár (1796), Nagykanizsa, Nemesrádó (kápolna), Öreglak (szőlőhegyi kápolna), Öskű (kápolna), Padár (kápolna), Szólád (1775), Vízvár (1854), Zalacsány (kápolna), Zirc (1929, kápolna).*

    Győr: Árpás (kápolna a Rába partján, 1780), Bábolnapuszta (kápolna), Dunaalmás (1754), Győr (kápolna a Rábca-hídnál, a hajdani vámház mellett), Moson (XVIII. század), Peresznye (kápolna), Sopron (kápolna).

    Szombathely: Nagycsákány (XVIII. század), Csénye (XVIII. század), Bándol (Weiden), Izsákfa (1798).

    Székesfehérvár: Dunabogdány (1724), Székesfehérvár (1751, jezsuiták), Sárosd (1824), Velence (1827, kápolna), Árkipuszta (XVIII. század), Vereb.

    Pécs: Németbóly (1746), Laskafalu (1749), Dunaföldvár (1763), Felsőhidvég (1770), Várong (1775), Bátaszék (1776, kápolna híd mellett), Baranyavár (1781 kápolna), Aparhant (1783, kápolna), Várdomb (1787), Bükkösd (1796), Nagyhajmás (XVIII. század), Véménd (1812, kápolna), Drávasztára (1851, kápolna), Bár (1864), Sióagárd (1887), Pincehely (kápolna), Ladomány.

    Vác: Gödölő (1777), Rákoscsaba (1762), Törtel (1765), Rákospalota (1777), Alsótold (1805), Ceglédbercel (1807), Csanytelek (1807), Ányás (1807), Alag (1906), Derekegyháza, Nógrádsáp, Gyömrő, Danaharaszti, Dunavecse.

    Kalocsa: Dunapataj (1761), Zombor (1758, kápolna), Horgos (1776), Katymár (1809), Paripás (Paraputy, 1818), Baja (1876, kápolna).

    Csanád: Temesvár (1733)*, Perjámos (Periam, 1722), Csanádpalota (1773), Párdány (1801), Károlyfalva (Karlsdorf, Banatski Karlovac, 1806), Körösbökény (Buteni, 1818), Backóvár (Bakova, 1825), Németelemér (Nemački Elemir 1825, kápolna), Tiszafa (Eibenthal, 1846, lakóinak zöme cseh ajkú volt a századfordulón), Torda (1848), Kisteremia (Albrechtsflor, Teremia Mica, 1855), Szörénybúzás (Weitzenried, Garnic, 1856), Makó (1857, kápolna)*, Nagybecskerek (1868), Temesrékas (Recas, 1868, kápolna), Csősztelek (Čestereg, 1880), Dognácska (Dognecea, 1884), Öthalom (Glogovaţ, 1886), Lippa (Lipova, 1889), Csákova (Ciacova, kápolna), Temesújfalu (Neudorf, kápolna).

    Nagyvárad: Tenke (Tinca, 1810), Sályi (Saueu, 1834), Szilágycsehi (Cehul Silvanei).

    Erdély: Gyulafehérvár (kikötő), Boica (Boiţa), Zalatna, Farkaslaka (Lupeni), Felsőtömös (?), Szék (Sic), Vöröstorony (Turnu Rossu), Naszód (Nasaud), Vízakna (Ocna Sibiului), Kide (Chidea), Kolozs (Cojocna), Görgényüvegcsűr (Glajarie), Csíkkozmás (Cozmeni), Csíkbalánbánya (Balan).

     

    *

     

    A Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás mellett, olykor ezeknek hódoló mellékalakjaként, Nepomuki Szent János szobra a maga artisztikus-szakrális atmoszférájával egyik legjellegzetesebb téralkotó eleme a magyar, illetőleg közép-európai barokk városképnek. Megtaláljuk azonban egykorú házak homlokzati fülkéjében, útfélen, kutak, hidak mellett, magukon a hidakon, kompok tövében, vízjárta helyek szélén is.

    Alighanem Magyaróvár köztéri szoborkompozíciója (1744) a legmonumentálisabb hazai János–emlékünk, domborműves jelenetekkel: hallgatja a királyné gyónását, a király püspökséggel kínálja meg, a Moldvába ölik. Egyúttal azonban pestisemlék is: Antal, Sebestyén, Károly szobrát, Rozália domborművét is ott látjuk az alkotáson, amely háromszögű alaprajzával még a Szentháromságra is emlékeztet.

    János első szegedi szobrát még a XVIII. században, nyomban a szenttéavatás után állították a vár előtt, a tiszai hajóhídnál, a mostani közúti híd ősénél. Kiss István alsóvárosi barát szentföldi útinaplójában* így emlékezik rá: „Ha megindulnék Szegedről a Tisza vizén, akkor a szárazföld tapodása nélkül is elmehetek Alexandriába mindenkor vízen. Innét pedig egész Amerikában, Affrikában, sőtt Indiákban is, és úgy intézhetném az utazást, hogy négy esztendők alatt egész a földnek kerekségét megkerülhetném Szegedről mindenütt vízen, és ismét Szegeden ugranék ki az Vár alatt való Nepomucénos Szent János képénél, vagy ahol tetzene, ha mindjárt a Boszorkányok Szigetinél is. Aki ezt nem hiszi, próbállya, és amint írom, úgy tapasztallya.”

    Felsővárosban a szegedi víziélet szívében, a parti sópajták szomszédságában hatalmas köztéri szobra állott, amelyet a nagyvíz (1879) döntött össze. János napján felvirágozták, szívalakú lámpáját kivilágították. A koplaló, vagyis fuvarosok várakozó helye volt ezen a téren, és így János mintegy a koplalósok, fuvarosok védőszentje is lett, akik beülvén a sarki kocsmába, ökrüket, szekerüket kint magára hagyván, ezt dalolgatták:

     

    Kis szekeres, nagy szekeres,
    Mindég a kocsmára keres.
    Még ű a kocsmába tanyáz,
    Ökrire Szent János vigyáz.

     

    Az is megesett, hogy a koplalósba szerelmes lány a szent szobrát borító virágfüzérekből vitt haza bájolás céljából.

    A szobrot a múlt század hatvanas éveiben megújították, mert különösképpen egy, az egész Szegedet pusztító jégeső Felsővárost megkímélte. Ezt János közbenjárásának tulajdonították. A Víz után lebontották, mert a téren keresztül új utcát nyitottak. Ezt a vízenjáró és koplalós nép sokáig fájlalta.*

    Hidakon megjelenő szobrai közül legjellegzetesebb: Vác (Gombáspatak, 1758), Würth Ferenc kanonok állította. Kronosztichonja: O PATRONE IN ANXIO VITAE STATU FERMAE PERICULO DEVOTIS TUIS AUXILIARE (1761).* Értelme: az élet szorongatásai között légy híveid oltalmára. Más hasonló szobrai: Pozsony (a Szent Mihály kapu hídjánál, XVIII. század eleje, Mihály arkangyal társaságában), Pápa (1753), Cikó (XVIII. század), Vassurány (XVIII. század), Tata (1770, elpusztult 1945–ben), Diszel (XVIII. század), Örvényes (1800), Bátaszék, Bár, Romhány.*

    Malmokat is ajánlanak János oltalmába. Ilyen a remekbeszabott tatai Nepomucénus-malom (1758).

    A magyar parasztbarokk provinciális meghittségét idézi Fegyvernek hatalmas árok szélén álló szobra, a Szentháromság barokk eszmevilágára emlékeztető, három lábon álló tetőzet alatt: a szent nyelvét ajánlja föl a Szűzanyának (1775). Hasonlóképpen háromszög az alaprajza a gyöngyösi Nagypatak partján álló Nepomuki-kápolnának, amelyet jezsuiták építettek (1736).*

    A szakrális célzatú parasztépítkezés remeke Apátfalva szobra a Maros közelében. Fölötte négy fehérre meszelt, tornác módjára képzett oszlopon nád-, újabban zsindelytető. Egy jómódú parasztasszony: Mészáros Apolló állította (1824).* Hasonló volt hozzá Tápé szobra is, de falazat helyett rostélykerítés vette körül. Nem régen történt áthelyezésével minden helyi zamata elveszett, a faluképből kiesett.

    A falu szélén áll, megragadóan szép elhelyezésben Dusnok János-szobra: négy hatalmas jegenye fogja közre.

    A vizetlen Jászladány templomtéri szobra a jó hírnév oltalmazóját ünnepli:

     

    őrIzD szép hÍrünket
    eLLenségtüL
    OltaLMazz
    bennünket ár
    VIzektüL (=1808).

     

    Szorgos számbavétel esetén Jánosnak még bizonyára sok jellegzetes, honi tájba gyökerezett emlékművével ismerkednénk meg. Ilyen Kemence (1778),* Kiskundorozsma szobra is.

     

    *

     

    A Nepomuki-szobrokhoz itt-ott tréfás néphagyományok is fűződnek.

    Tápén a tájékozatlanokat azzal ejtik gondolkodóba, ha az ő Jánosuk meghallja az éjféli misére hivogató harangszót, akkor lemegy inni a Tiszára. Utána egy esztendőre újra elfoglalja a maga helyét.

    Bakonybél szobráról is beszélik, hogy leveszi a sapkáját, ha meghallja a déli harangszót. Mondják, hogy egy jámbor herendi atyafi leste is dél idején, de hiába. Az apátságban be is panaszolta a szentet. Azzal békítgették, hogy most az egyszer nem hallotta, de talán – holnap.*

    Szentmihálytelek jókedvű legényei Jánost még a század első felében is a nevenapján muzsikaszóval szokták felköszönteni, hasonlóképpen az arra járó lakodalmas nép is.

    Igmánd faluban „a cigány egy nap reggelén éppen a lakodalomból ment haza. Útja a falu végén lévő tó hídján vezeté őt keresztül. Húzzak egy hajnalit János bácsi? – kérdé a cigány ittas fővel a hídon lévő Szent János képtől (szobortól), s feleletre nem várva, elkezdett egy nótát húzni.”*

     

    *

     

    E szobrokhoz az ünnepen és nyolcadán egészen a legújabb időkig a templomból körmenet indult. Mint mondogatták: a Szent Jánost járták. Itt énekeltek, és a szent litániáját végezték el, majdpedig a szobrot megkoszorúzták. Egyik hevesi faluban egy kislány búcsú alkalmával koszorút tett János szobrára. A koszorú esztendőre újra kivirított rajta.*

    A hajdani nemes, nemzetes váci molnárcéh ünnepléséről csak annyit tudunk, hogy a múlt században a szentnek a révnél álldogáló kőszobrára a mesterek kövér virágkoszorúkat fontak, a ragyogóan kivilágított malmokban pedig szólt a muzsika.*

    János védőszentje volt a pestbudai dereglyéseknek, hídvámosoknak, vízimolnároknak. Ez utóbbiak a napot úgy ünnepelték meg, hogy előtte való este kivilágították és földíszítették a dunai malmokat, továbbá zeneszó és mozsárdörgés közben vízrebocsájtottak néhány kivilágított csónakot. Természetesen mindkét parton sok nézője akadt az ünnepségnek. A hajóhíd közepén álló Szent János-képet zöld gallyakkal és virágokkal szokták földíszíteni. A lámpákkal is kivilágított kép előtt sokan ájtatoskodtak. A partokon éjfélig folyt a lövöldözés és rakétaeregetés. A Honderű föl is emeli a szavát ellene: „Szent János ünnepei kezdődvén, nem tehetjük, hogy ne figyelmeztessük az illetőket azon körülményre, miszerint a híd közepén álló kis kápolna közelében elsütni szokott tarackok ropogása nem kevés zavart okoz néha a hídon átmenő lovak között, amelyek a közel lövésektől megijedvén, olykor a legveszélyesebb rendetlenséget okozzák.”*

    Baja városában szinte napjainkig virágzott a Jánoska-eresztés.* Eleinte csak a vízimolnárok ünnepelték, hamarosan azonban az egész ottani vízitársadalom számontartotta.

     

    Jánosról külön városrészt neveztek el, ahol kápolnát emeltek a tiszteletére. Az ünnep eredetileg a búcsúnappal függött össze, Litánia, áldás után – már esteledvén – a vízimolnárok kihozták a kápolnából a szent faszobrát, és zöldágakkal, templomi zászlókkal, lampionokkal, fáklyával, égő gyertyával egy dereglyére, később pedig kompra vitték, ahol egy földíszített emelvényre állították. Mögötte foglaltak helyet a molnármesterek, később az ősi molnárcsaládok ivadékai, illetőleg a városi és egyházi vezetők. A dereglye előtt vezércsónak haladt. Ebből lőtték ki a tréfás herkentyű névvel illetett rakétákat. A szobrot vivő dereglyét evező molnárlegények irányították. Utána szép rendben kivilágított és feldíszített dereglyék, csónakok következtek.

    Helyesen mondja Dankó Imre, hogy a Jánoska-eresztés voltaképpen vízi körmenet volt, amely a kápolnától a Sugovicán végig, a főtér alá jutott. Itt nagy sokaság várakozott. Megszólalt a zenekar, megkezdődött a mulatság. Főtt a halpaprikás, amellyel az érdemesebb résztvevőket vendégelték meg.

    Az ünnepség után a Jánoskát, vagyis a szobrot csöndben visszavitték a kápolnába. Itt még hét napos ájtatosság következett.

    Máig emlegetik, hogy egyszer a szoborvivő molnárlegények a kápolnába iparkodva, a Pandurszigeten egy ital borra kiszállottak. Csak a végén derült ki, hogy nem volt náluk pénz. A szobrot zálogba voltak kénytelenek hagyni, másnap váltották ki a molnárgazdák. Máskor meg kissé már ittasan, beleejtették a vízbe, alig tudták kihalászni. Olykor a szobrot meg is fürösztötték a Duna vizében. Ez nyilván szárazság idején történt.

     

    János estéjén a mohácsi kompot májusfa ágaival díszítették föl. A Szent szobrát a közepére állították, fölvirágozták és lampionokkal világították ki. A kompot egy hajó fölhúzta a Lajos király emlékművéig, onnan ereszkedett le szép lassan a révig. A hajón fúvósok muzsikáltak. Az egész város kint volt ilyenkor a Duna partján.*

    A paksi vízenjárók a kompon mondattak ünnepi misét. Az áldomásozás belenyúlt az éjszakába:

    Ercsi népe is régebben kis fatutajokra ragasztott égő, világító gyertyát eresztett az ünnep estéjén vízre.* Hasonló hagyományt őrzött Apatin is.*

    Dunaharaszti víziünnepe is voltaképpen a legendát, a Moldva éjszakai tündöklését akarta idézni. Az ünnep estéjén a hívek a Dunára mentek le, ahol egy négyzetalakú deszkán egy-egy szál gyertyát gyújtottak, azután pedig a vízre eresztették. Közben énekeltek, elmondták a szent litániáját, esetleg az olvasót imádkozták mindaddig, amíg a gyertyák fénye el nem lobbant, vagy a nádasban el nem tűnt.

     

    *

     

    A Duna partján álló egykori győri János-szoborhoz a helybeli vízenjárók hozzátartozói különösen akkor jártak ki imádkozni, amikor a folyón vihar dúlt és övéik ott küszködtek.*

    A vízközi Győrben egyébként a kultusz mindig virágzott. A régi Rábca-hídnál, a vámházzal épült össze egy kápolna János tiszteletére. A kápolna, amelynek gondviselője a mindenkori vámos volt, most is áll és a nyolcad alatt máig sokan fölkeresik.*

    A jezsuiták székesfehérvári temploma Jánosnak alighanem legszebb hazai egyháza (1751). Eredetileg a német polgárság tekintette a magáénak. Ha a fehérvári ember ide készül, most is így emlegeti: megyek a németekhez. A kapu fölött zsoltáridézetbe tömörítve János érdeme: QUONIAM TACUI. Magyarul; mert hallgattam. A János megdicsőülését ábrázoló főoltárkép, Sambach alkotása, voltaképpen hatalmas freskó: alján a lelkiismeret mardosó kígyójával egy rongyos ifjú oszlophoz támaszkodva, a megbocsátásban reménykedve. A lépcsőn egy szakállas férfi töpreng magában. A hagyomány szerint ez Vánossy Lőrinc királyi harmincados, aki törvénytelen úton hatalmas vagyont harácsolt össze. Ebből jezsuita fia, aki a freskón szintén látható, százezer forintot ajánlott volna föl apja bűneinek kiengeszteléséül a templom építésére.

    A Koháry-család építtette Hontszentantal (Sväty Antol) kápolnás fában a halott szent oltára. A kastély homlokzati freskóján a szent a család oltalmazójaként jelenik meg.

    A minoriták egri templomának oltárképén ez a felírás: BEATUS, QUI IN LINGUA SUA NON EST LAPSUS (Eccl. 25, 7). Vagyis: boldog, aki nyelvével nem vétkezik. A képet két János: Keresztelő és Evangélista szobra fogja közre. Búcsúszentlászló franciskánus templomának oltárán még Kapisztrán Szent János is csatlakozik hozzájuk. Oromzatán a jellegzetes nyelv-szimbólum.

    Pusztuló freskóciklus (1759) Monostorapáti templomában.*

    A szakrális kordivatra vall, hogy a kamalduliak új majki remetesége is őt választotta (1731) védőszentjének.

    Igen szép a székesfehérvári szemináriumi Karmelhegyi Boldogasszony-templom és a szentsimoni egyház epitáfiumszerű Jánoskompozíciója. Az utóbbi az évszázad három jellegzetes kultuszáramlatát: a Szeplőtelen Fogantatást, a Habsburg-dinasztia családi kegyképét, meg a nepomuki szentet foglalja egy alkotásba.

    A budai helyőrségi templomban állott, most a Szépművészeti Múzeumban látható Jánosnak talán a legelső hazai, fogadalomból állított oltárképe. Ajánlása: DIVO JOANNI NEPOMUCENO SACERDOTI ILLIBATO DOCTORI EXIMIO JURATO CHRISTI SECRETARIO MARTYRI OB INVIOLATUM CONFESSIONIS INVICTO PATRONO SIBI SPECIALITER VENERANDO OBTULIT PERPETUO DEVOTUS CLIENS ANTONIUS NICOLAUS JOANNES HANTSCHL.*

    János a gyónási titok vértanúja. Érthető, hogy szobra, képe sokszor odakerül a gyóntatószék homlokzatára is. Így Nagymányok, Sárkeresztúr templomában. A váci Hétkápolna képének jellemző zsoltárparafrázisa: POSUI DOMINE CUSTODIAM ORI MEO ET SACRAMENTALE ARCANUM NON PANDI (Ps. 38, 2). Magyarul: Uram, őrizetet parancsoltam ajkamnak, és a szentségi titkot nem árultam el.

     

    *

     

    János egyik barokk apró szentképének fölírása: S. JOANNE5 NEPOM. MARTYR PATRONUS IN OMNI NECESSITATE; Ebből érthető, hogy kultuszának későbarokk virágzásában nemcsak szobra, hanem hozzáintézett könyörgés is odakerült oltalmul a házak homlokzatára. Így Budán: ADSIS AUXILIUM FLAGITO TER SANCTE JOANNES ATQUE FAVORE TUO PROTEGE CUNCTA DOMUS (1725).*

     

    *

     

    Feltűnő, hogy a mi ismereteink szerint János barokk iskoladrámáinak hősei közül majdnem teljesen hiányzik. Érdekes, hogy nem jezsuita, hanem piarista előadásról* van tudomásunk: Pozsonyszentgyörgy (Idea confessariorum, 1725) és Privigye (De Sancto Joanne Nepomiceno, 1728). Tudunk egy tiszteletére szerzett magyar-latin szövegű operáról is, amelyet Győrben 1749-ben nyilván elő is adtak. Magyar címe: Megsértődött ártatlanság, a kiért Istennek ereje bosszút állt...*

     

    Igen jellemző Kocsis Efrém szegedi franciskánus testvér fogadalmi zarándoklata (1868).* Előző évben a Szentföldön járva, hajóútján hatalmas tengeri vihar támadt. Halálfélelmében mintha Nepomuki Szent János jelent volna meg neki. Intett is, hogy ne féljen. Ekkor fogadta meg Efrém testvér a prágai zarándokutat. Elhatározásában az is erősítette, hogyan ment gyermekkorában Szent Jánost járni, vagyis az ünnep nyolcadában a szobrát körmenettel megtisztelni. Útközben társa is akadt: Lugosi Antal kőműveslegény.

    A testvér ízes magyarságú, naiv természetességű naplóját egészében kellene idézni. Elégedjünk itt meg egy kis részlettel: Mi magyarok csak ketten voltunk zarándokképpen a prágai templomban, én és cimborám. Nepomuki Szent Jánosnak ezüst koporsója mellett állva, és a búcsúéneklést hallgatva, elgondoltam, hogy mégiscsak dukálna minékünk is, a mi kedves magyar hazai nyelvünkön egy búcsúéneket elzengedeznünk. Hiszen mi is tudunk ám Nepomucénus Szent János tiszteletére egy igen-igen megható szép éneket. De meg aztán a hangunkból is kitelik bőven, habár ámbátor csak ketten vagyunk magyarok... Amikor én ezt így a fejemben gömbölyűre kigondoltam, hát úgy nekibuzdultam, hogy elkezdtem az én kőmíves cimborám segedelmével könyv nélkül énekelni a következő szép éneket:

     

    Dicsérjétek, tiszteljétek ti keresztények
    Nepomucénus Szent Jánost igaz jó hívek.
    Istennek hű szolgáját.
    Krisztus kedves mártírját,
    ki érette megvetette a szörnyű halált.
     
    Te vagy Prága városának hajnalcsillaga,
    Te vagy gyöngye, drága kincse, szép koronája.
    Nemzeted ékessége, Csehország fényessége,
    Sőt az egész nagy világnak gyönyörűsége.

     

    Mialatt a mi magyar énekünk zengése keresztüljárta a szép nagy templom kebelét, úgy vettük észre, hogy a már hazafelé tóduló nép fordult vissza, és ájtatosan bámulva, végighallgatott. Hiszen a jámborság nyelvét minden szív megérti. Úgy látszik, megértették a mi jóakaratú szándékunkat is. Mert habár ámbátor csak ketten voltunk, akik énekeltünk, vagy talán éppen azért körülfogott a nép, még az úri osztályból is, ájtatos könnyhullatással bennünket. Óh én édes jó Istenem, gondoltam magamban, mily kevés kell az ember szívének, hogy boldog legyen.

     

    *

     

    János tiszteletének másik jellegzetes, sőt furcsa szegedi megnyilatkozásáról Bitó János halászmester számol be. Önéletrajzában* elmondja, hogy halasbicskáját „az öreg Sziráki – akiről mint ismeretes, Mikszáth Kálmán írt novellát – készítette remekbe, 16 pengő forintért. Az egyik oldalára rá volt vésve Nepomuki Szent János, a vitézek védőszentje, a másik oldalon egy ponty és az én monogramom. Statner vésnök véste rá 4 forintért. Ettől a bicskától meg nem váltam volna világért, ha útra keltem, mert föl volt szentelve. A felsővárosi plébános úr, Orbán Jácint szentelte föl és úgy ragaszkodtam ehhez a bicskámhoz, mint valami talizmánhoz. Ha baj fenyegetett, csak a zsebembe nyúltam, megmarkoltam és mindjárt éreztem, hogy könnyebb a lelkem, velem van az én védőszentem a bicskára vésve.” Sajnos a bicska után a család körében hiába nyomoztunk.

     

    *

     

    A táji összetartozás miatt még megemlítjük, hogy a tápai kompon átkelő Szeged vidéki búcsúsok ilyenkor Nepomuki Szent János litániáját szokták végezni.

     

    *

     

    János tisztelete Erdély barokk jámborságában is felbukkan. Székelyudvarhelyen egy Szeles Márton nevezetű polgár az egyik kápolnában fölállíttatta János szobrát, amelyhez a gyermekek az esti órákban kijártak imádkozni. Emlékünnepén pedig Mártonfi püspök kiváltságai következtében a hívek is vezettek körmenetet. Ajnád székely falu Nepomuki János ájtatossága nyilvánvalóan Keresztelő János hagyományvilágából sajátított ki néhány mozzanatot: a leánykák egy öregasszony vezetésével a falu keresztjéhez mennek, és ezt imádkozzák:

     

    Ma Szent János napja, én vagyok Zsuzsánna.
    Szent Jánoson kívül egy kerek almafa,
    Az alatt ül vala Szűzanya Mária:
    Ott kötte ékes koszorúját pirosból-fehérből.*

     

    A Jánost magasztaló hazai szentképek, apró nyomtatványok, ponyvairatok száma szinte áttekinthetetlen.* Különös említést érdemel Varga Lajos járokszállási népköltő versbeszedett életrajza 1900 tájáról: Nepomuki Szent János, vagy a gyónás szentségének vértanúja.* Feltűnően követi Illyés András előadását. Ő még hozzáteszi, hogy amikor János sírját a prágai székesegyházban ásták, lent a föld gyomrában sok kincset leltek. Ebből építették újjá a dómot, és ebből emelték szülőfalujában, Pomukban a fényes templomot. Varga ezután népmesei hangon a megátalkodott király pusztulását is megénekli.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumPachomius

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    14

    Pachomius egyiptomi remete. A híres Pachomiustól, a keleti szerzetesség atyjától való megkülönböztetésül, esetleg vulgáris latin szóelemzésből inkább Posthumius, Posthumus néven emlegetik.* Miután korábbi életében takács, illetőleg kötélverő mesterséget folytatott, a szegedi kötélverő céhnek a XVIII. században ismeretlen előzmények után – védőszentje lett.* A patronátus hazai és külföldi párhuzamairól nem tudunk.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumKorona

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    14

    Korona ókeresztény vértanú. A tébai sivatagban szenvedett mártírhalált férjével, Viktorral együtt, aki katona volt. Passau közelében lévő temploma jeles búcsújáró hely. Főleg Bajorországban és Ausztriában tisztelik.* Nevezetes a bécsi Am Hof-templom Korona-kultusza.*

    A régi ércpénzekre az uralkodói koronát is ráverték. Így jutott a névazonosság révén a szent ahhoz a már babonás megtiszteltetéshez, hogy szűkölködők, szerencsejátékosok, lottózók és kincsásók hozzá könyörögnek segítségért.

    A kultusz nem tudott hazánkban gyökeret verni, de tiszteletének halvány nyomaival találkozunk. Egy Bagó Mártonnál megjelent német nyelvű ponyvairat* imádságában (1863) szűkölködők, gondok között vergődők fordulnak Koronához. Bartalits Imre egyik kiadványjegyzékében magyarul is fölbukkan, kezünkben azonban nem fordult meg: Szent Corona asszony könyve. Kilenc napi ájtatosság a Szent Coronához.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumBonifác

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    14

    Bonifác nevét és ünnepét a régi Magyarországon nemcsak a fagyosszentek társaságában, hanem külön is számon tartották. Miséjét több középkori misekönyvünkben megtaláljuk. A Bónis, Bóné, Bóna, Bonó családnév nyilván a Bonifác származéka.

    Homonna (Humenné) XV. században épült fraciskánus templomának Bonifác volt a patrónusa.* A szentnek ereklyéit is őrizték a barátok. A későbbi titulus azonban Mindenszentek lett. Mindenesetre kérdés, hogy melyik Bonifácról van szó. E napon ugyanis az Egyház két Bonifác nevű szentjét is számon tartja. Még a németek nagy térítője, Fuldai Szent Bonifác (jún. 5) is számításba jöhet.

    Bizonytalan a budai klarisszák hajdan üvegkoporsóban őrzött, barokk ízlés szerint felöltöztetett, Bonifác-ereklyéjének azonosítása is, amelyet a Binder-műhely metszetéről,* egy birtokunkban lévő, talán unikumnak tekinthető röplapról ismerünk: Andächtige Bitt Seufzer zu den Blutzeugen Bonifacius, dessen H. Leichnam in den Gottes Haus deren W. W. L. L. Kloster Frauen in der Vöstung Ofen zur öffentlichen Verehrung aufgesetzt ist. A következő imádság csak általánosságokat mond: sem patronátusára, sem személyére nem történik utalás. Nem tudjuk azt sem, hogy II. József intézkedései során az ereklye hova került.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSzervác

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    13

    Szervác a rajnavidéki Maastricht püspöke volt (†384). Pünkösd hétfőjén halt meg, amely akkor május 13-ára esett. A legenda szerinte szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott a hóesés. Később templomot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai, éspedig Szent Anna húgának ivadékai. Így azután a Szent Anna asszony ünnepénél elemzendő Szentatyafiság, Krisztusatyafiság apokrif közösségébe is besorozták.*

    A kultuszt a Szepességbe és Erdélybe vándorló rajnavidéki németek, nyelvünkön szászok az Árpád-korban magukkal hozták új magyar hazájukba. Matthias Zender Európát felölelő, széles körű patrocinium-kutatásaiba beleépítette Ménhárd (Menhardsdorf, Vrbov) szepesi falu ősi titulusát (1264); továbbá az erdélyi szászok középkori Szervác-kultuszát is.* Ezek a megtisztelések eredetileg még nem a fagyosszentnek, hanem a Rajnavidék egyik legtiszteltebb szentjének szóltak, az ő hathatósan érzett oltalma alá helyezték új hazájukban magukat.

    Erdélyben Kereszténysziget (Grossau, Christian 1490), Talárlak (Taterloch, Tatarlana 1508), Nagysenk (Gross-Schelken, Cinc 1520), továbbá Kakasfalva (Hahnbach), Nagydisznód (Heltau, Cisnadie), Zsidve (Seiden, Jidvei) templomaiban akadunk Szervác-nyomokra. Berethalom (Brirthälm, Biertan 1515) oltárképe éppenséggel a Krisztusatyafiság tisztes tagjaként ábrázolja. Így tűnik föl egyébként Szepesszombat (Georgenberg, Spišska Sobota) Szent Annának ajánlott szárnyasoltárán (1520) is: Eliud és Enim társaságában.

    A Servatius, Szerváciusz máig élő erdélyi szász, illetőleg magyar családnév.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumPongrác Ruszt

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    12

    Pongrác Ruszt (Rust) középkori Egyed-templomának társpatrónusa.* Ez a tisztesség bizonyára a vidék híres borkultúrájával függ össze: a szent tartsa tőle távol a kedvezőtlen időjárást.

    Önálló hazai tiszteletéről, kódexirodalmi és ikonográfiai nyomairól nem tudunk. Feltűnik azonban jezsuita játékszínen: Sopron (1681), Zágráb (1724), Székesfehérvár (1737, 1759), Trencsén (1757).* Mindenesetre a ritkásan felbukkanó Pongrác-keresztnév és a Pongrácz-családnév mutatja, hogy népünk az ünnepet így, önállóan is számon tartotta. Más családnevek: Pongor, Pongó, Pongorácz, erdélyi Pungur, Pungor.*

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumIzidor

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    11

    Izidor (Tüskevárott máj. 10.) jámbor spanyol parasztember (†1170), aki Madridban született. Mialatt kezét – írja* legendája – az eke szarván tartotta, lelke a mennyországban időzött. Mikor a pacsirta dalában gyönyörködött, az angyalok karának énekét vélte hallani. Mikor a kertben, szőlőben vagy gyümölcsösben a fákat nyesegette, oltott vagy szemezett, mindig úgy érezte, mintha őrzőangyala is segítene neki. Egyszer azt mondatta, hogy Isten angyalai készek neki minden munkájában szolgálni. Ezért úgy szokták ábrázolni, hogy angyalok fogják az ekeszarvát, ő meg nyomukban lépked.

    Legendája azt is elmondja, hogy könyörgésére hosszú szárazság idején megeredt az eső. Imádságával távoltartotta a farkast a nyájtól. Egyszer szigorú tél volt, amikor egy zsák búzát vitt őröltetni a malomba. Megesett a szíve a fákon éhező madarakon. Bőven szórt nekik a búzából. A malomba érve, mégsem hiányzott belőle semmi.

    1622-ben nagy honfitársaival, Loyolai Ignáccal és Avilai Terézzel egyetemben avatták szentté. Ezt a barokk világ a parasztállapot megdicsőítéseként ünnepelte és értékelte. Szülővárosa védőszentjéül választotta. A névnapján évenként ismétlődő madridi körmenetek Spanyolországnak máig legnagyobb szakrális látványosságai közé tartoznak.*

    Izidor kultusza hazáján kívül elsősorban a dél-német parasztság körében bontakozott ki: kápolnákat, oltárokat szenteltek, jámbor társulatokat alapítattak a tiszteletére.

    Hazánkban tudomásunk szerint ma már egyedül Tüskevárott él Izidornak bensőséges, eleven tisztelete. Hogyan, milyen közvetítéssel plántálódott ide és vált a falu fogadalmi ünnepévé, pontosan nem tudjuk. Aligha tévedünk azonban, ha földesúri, lelkipásztori kezdeményre, egyben az osztrák barokk példájára gyanakszunk.

    Tüskevár népe 1774-ben kápolnát emelt Szent Izidor földmíves tiszteletére, amelyet freskókkal is díszítettek. Ezek sajnos, az idők folyamán tönkrementek. A napot a legutóbbi időkig ünnepnek tekintették.

    Régi följegyzések szerint, amikor a kápolnát Hábor István bíró idejében fölszentelték, az összesereglett papokat a falu megvendégelte, de a mestereket, vagyis a kántorokat nem. Ezt teszi szóvá a következő egykorú versike:

     

    Kiskápolna, nagykápolna,
    Hábor István csináltatta.
    A papokat jól tartotta,
    A mestereket éhen hagyta.

     

    Végül idézünk Izidor közbenjárásáért könyörgő helyi imádságból:

     

    Mindeneknek teremtője és fenntartója, hatalmas Úristen, kinek segedelme nélkül haszontalan a mi fáradságunk, mert egyedül a te szent kezedből árad áldás a mi munkánkra: hallgasd meg alázatos kérésünket, mellyel kegyes jóvoltodhoz folyamodunk, hogy Szent Izidor hitvallónak közbenjárása által mezei munkánkra áldásodnak bőségét árasztani méltóztassál, és valamint egykor Szent Izidornak földmívelési munkáját atyai jóságoddal tetézted, úgy most a mi mezei munkánkat is bőséges gyümölcsökkel áldd meg, hogy a te ajándékaidért méltó hálát adva, a föld termékenységéből szükségeink kielégíttetvén, víg szívvel szolgálhassunk isteni szent fölségednek. A mi urunk Jézus Krisztus által, amen.

     

    A somogyi Zákány szőlők közé épült, de már a századforduló táján elenyészett barokk Izidor-kápolnájának emlékezetét manapság is őrzi a Zsidórushögy, röviden Zsidórus és a közeli Zsidóruspatak.*

     

    Izidor tisztelete még a múlt században is eleven lehetett a Dunántúl latifundiumainak világában. Erről a Regölyről származó ének is tanúskodik:

     

    Szent Izidor, egek kegyeltje,
    Földmívesek s szolgák védszentje,
    Spanyolország fénye, szépsége,
    Egész világ gyönyörűsége!
     
    Édes Jézus s szerelmes Anyja
    Volt szívednek kincse, s aranyja;
    Szíved földét buzgón művelted,
    S a hű szolgák bérét elnyerted.
     
    Mint jó szolga, helyed megálltad,
    És gazdádat híven szolgáltad;
    Mintha nem is gyarló embernek,
    De szolgálnál az Úr Istennek.
     
    A templomot míg látogattad,
    S a szent misét végig hallgattad:
    Az angyalok jöttek helyetted,
    Ők szántottak és ők vetettek.
     
    Szorgalmadnak drága gyümölcsét,
    Verejtéked szent, igaz gyöngyét,
    Személyében egy-egy koldusnak,
    Odaadtad az Úr jézusnak.
     
    Szolga voltál földi életedben,
    Király vagy most fenn az egekben;
    Azt aratod, amit vetettél.
    Felestársa Krisztusnak lettél...*

     

    Izidor tiszteletének ikonográfiai nyomaival a baranyai németség körében is találkoztunk. Szép, barokk oltárképét láttuk Abaliget, újabb faliképét pedig Babarc és Lánycsók templomaiban. Mindez régi, nyilván óhazai kultusz tükröződése. Tegyük még hozzá, hogy Bóly 1890-ben alakult német földműves ifjúsági egyesülete őt választotta patronusának.* Üvegképeken is sűrűn feltűnik.*

    Izidor szobra tűnik föl „paraszt” szentek: Notburga, Vendel és mások kíséretében a kecskeméti piarista templom egyik oltárán.* Ehhez tudnunk kell, hogy a kecskeméti piaristák sokat foglalkoztak a város szegényparasztságával. Barokk szobra áll a kesztölci templomban, kőszegi múzeumban is. Izidor képet őriz az adonyi plébánia. Régebben nyilván benn volt a templomban. Izidor hajdani tiszteletére öreg Székesfehérvár-felsővárosi gazdapolgárok is emlékeznek.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumJób

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    10

    Jób. A sokat tűrő, szenvedő ószövetségi férfiút az Egyház szentjei között tiszteli. Keresztnévként nyilván szakrális-mágikus megfontolásból régebben hazánkban is föl-fölbukkan.

    A siklósi várkápolna korareneszánsz falfestményét Garay Jób, nagyhírű családjának utolsó férfisarja ajánlotta föl keresztségben nyert védőszentjének tiszteletére. Ő maga sziklára szórt kevés szalmán fekszik. Jobb kezében írásos szalagot tart: DOMINUS DEDIT DOMINUS ABSTULIT, SICUT DOMINO PLACUIT; NOMEN DOMINI SIT BENEDICTUM, vagyis: az Úr adta, az Úr elvette, áldassék az Úr neve. A Jóbhoz közeledő előkelő nőalak, majd szerzetes prior, végül egy főúr arca nyilván portré is volt egyúttal.*

    A középkor végén, Amerika fölfedezésével vészes mértékben elharapódzó szifilisz, magyar nevén franc, francvar áldozatai az ő oltalmában bizakodtak és külön misét (missa de beato Job contra morbum gallicum) szolgáltattak a segítségéért.*

    A nyavalya hazánkba is hamarosan elérkezett. Brassó városa már 1500-ban külön kórházat alapít a benne szenvedők számára.*

    Nagy Szalathiel és felesége kolozsvári sütőházukat és egy darab földjüket a helybeli Szentlélek és Szent Jób-ispotály leprás és szifiliszben szenvedő betegei javára adományozták (1559).* A betegség terjedésére és a velejáró emberi fejvesztettségére jellemző, hogy ez a kórház 1531-ben még egyedül a Szentlelket vallotta patrónusának.

    Jób kultuszának a barokk jámborságban, illetőleg a szakrális néphagyományban tudomásunk szerint már nincs nyoma.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumMihály megjelenése

    Napi Ima6 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    08

    Mihály megjelenése. Az ünnepet középkori misekönyveink adventus, apparitio, inventio, victoria S. Michaelis váltakozó neveken tartják számon.* Régi kalendáriumainkban: Szent Mihály jelenete.

    A legenda szerint I. Gelázius (496) pápa idejében Nápoly közelében pásztorok vettek űzőbe egy megvadult bikát. Eger hegyi barlang nyílásában meg is találták. Amikor rálőttek, a nyíl visszarepült. A különös dolgot jelentették a püspöknek, ki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Harmadnap megjelent a püspök álmában Mihály arkangyal, és tudtára adta, hogy a barlang az ő Szent helye.* Erre templommá alakították át, és Monte Gargano néven jeles búcsújáróhely lett belőle.* Középkori legenda szerint angyali seregek végzik benne az isteni szolgálatot.*

    A kolozsvári Szent Mihály-templom sajátos fölépítésű miséjét örökítette meg Megyericsei János helybeli archidiakonus (1517). A graduale így hangzik: Surrexit pastor bonus, Alleluja. Mons Gargano noli timere, quia ego sum archangelus, missus a Domino aedificare templom Dei, ubi saxa panduntur et peccata hominum remittuntur.*

    Mihálynak ez az ünnepe volt a soproni híres Mihály-templom középkori búcsúnapja. Ilyenkor zöld lombbal díszítették föl.* A pápa Tápé Szent Mihály-temploma számára is erre a napra engedélyezett búcsút (1642). Emlékezete azonban már régen veszendőbe ment: a tápai misabúcsú megünneplésére is szeptember 29-én, illetőleg a rákövetkező vasárnap kerül sor.

    A magyarországi Mihály-kultuszt egyébként fő ünnepénél mutatjuk be.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumSzaniszló

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    07

    Szaniszló Krakkó püspöke, vértanú (†1079). Boleszló lengyel királyt kicsapongó élete miatt sokszor megfeddte. Boleszló azzal próbálta rágalmazni, hogy az elhalt nagybátyjától vásárolt telek árával a püspök adós maradt. Szaniszló három nap – három éjjel böjtölve, virrasztva, kérte a halottat, hogy tanúskodjék mellette. A halott nagybácsi a tárgyaláson meg is jelent, és tisztázta Szaniszlót. Intelmeit azonban a király ezután sem hallgatta meg, sőt a püspököt kivégeztette.

     

    Hallgassuk meg erről az Érdy–kódex* előadását:

     

    az Úristennek szent papját kivonyá az egyházból és mind ízenkéd koncoltatá és bestyeknek és égi madaraknak hányatá megemészteni. De ime azonközben Úristennek akaratjából Vizli vízről négy keselyűmadarak jövének és ez szent mártirnak szent testét senkinek sem hagyák bántani. Mikoron mindez isteni csodadolgokat látták volna, nekik ájotatusságnak okáért odamenének, és felgyőjtvén az szent testnek remekeit. És mikoron egymás mellé rakták volna, ottan egésszé lén az szent test, mintha semmi seb reá nem esött volna. Szent Mihály egyházában temették el, és az lámpás, kit fejének felfüggesztöttek, nagy sok esztendég szenetlen égött minden segedelem nélkül.

     

    Szaniszló tisztelete leginkább a Szepességben és a vele szomszédos tájakon virágzott, ami világosan a lengyel jámborság átsugárzását bizonyítja. Ismeretes az is, hogy Zsigmond király tizenhat szepesi várost zálogosított el Lengyelországnak, amelyek csak jó negyedfélszázad múlva, Mária Terézia idejében kerültek vissza hazánkhoz.

    A szent hajdani tiszteletét Szaniszló, Szanka családneveink is tanúsítják.

     

    Szaniszló legrégibb ismert hazai patrociniuma Nagysáros (Velky Šariš), Szent Ágoston remetéinek perjelsége (1274).'*

    Nyilván még szintén középkori Frigyesvágása (Friedmann, Frydnam), Pongrácfalva (Pongracovce), Szaniszló-patrociniuma. A podolini piarista templom és kollégium titulusát (1642) az magyarázza, hogy a rend egyrészt Lengyelországból települt át hazánkba, másfelől pedig alapítója Lubomirski Szaniszló volt. Adatok híján nem tudjuk magyarázni Apátfalva (Opatovce, Nyitra) Szaniszló-patrociniumának eredetét.

    Szaniszló alakja föltűnik Bélakorompa (Krempa 1516), Kassa (1440), Kisszeben (Sabinov 1500, István király társaságában), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483), Németlipcse (Partizénská Lupča 1450), Szepesszombat (Spišska Sobota 1516) szárnyasoltárainak táblaképein.*

    Egy, a Szépművészeti Múzeumban őrzött, nyilván a Szepességből származó házioltárka (1420) Vencel király társaságában örökíti meg Szaniszlót. Szintén itt látható Jankovich Miklós gyűjteményéből, ismeretlen helyről, de mégis a Szepességről három táblakép: 1. Szaniszló vértanúsága, 2. Csoda Szaniszló ereklyéjénél, 3. A gyilkos Boleszló halála.* A legenda szerint a király megtébolyodott, és a Kárpátok erdőségeiben bolyongva lelte halálát.

    A szent gótikus faszobrát őrzi (Gánovce, Szaniszló-oltár 1480).*

     

    Szaniszló-oltára van a lőcsei volt jezsuita templomnak.*

    Lengyel kapcsolataink melegségére jellemző, hogy a püspök ünnepével középkori misekönyveinkben sűrűn találkozunk.

    Népéleti nyomaink, egyben Szaniszló interetnikus: lengyel, szlovák, szepesi német kultuszának vizsgálata elsősorban a szlovák, illetőleg lengyel szakkutatásra tartozik.

     

    Nyilvánvalóan lappangó barokk irodalmi forrásból merít Varga Lajos szakrális népköltő verses földolgozása: A megtámadott végrendelet.* Eszerint Millén Péter dúsgazdag lengyel államférfi halálos ágyán átok terhe alatt vagyonának felét három fiára, másik felét pedig az Egyházra hagyta. Ott állott mellette Szaniszló püspök is. A gonosz Boleszláv király hamis tanúvallomások alapján az egyház jussára rátette a kezét. Szaniszló hiába kérte a három fiút, hogy mondják meg a királynak az igazat, őket ugyanis a király örökségüktől nem fosztotta meg. A püspök – miután a király könyörtelen maradt – a halott Pétert hívta tanúnak, aki már három éve nyugodott székesegyházbeli sírjában. Ez Mindenszentek napján történt, de a király kinevette. Szaniszló erre halottak napján a sírt felbontatta, és a halottat bizonyságul hívta. Péter megelevenedett, Szaniszló pedig kezénél fogva a király elé vezette. Boleszláv remegve ígért bűnbánatot és elégtételt. Péter még a hívekhez fordult, és olyan életre ösztönözte őket, hogy méltók legyenek az örökboldogságra, majd visszatért sírjába, ahol nyomban por és hamuvá foszlott.

    A király ezután sorvadó betegségbe esett, de halála késett. Varga itt erkölcstanító buzgalmában – megtérni sohasem késő – eltért a középkori legendától. A király ugyanis vezekelni kezdett, majd amikor minden törvénytelenségét helyreigazította, megbékélve fogadta Szaniszló kezéből a végső vigasztalást.

    Tudomásunk szerint Varga Lajos műve szakrális folklórhagyományunkban nem hagyott nyomot.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumOlajbafőtt Szent János

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    06

    Olajbafőtt Szent János, a Müncheni-kódexben Szent János olajbanfőzete, voltaképpen a római Johannes ante portam Latinam-templom fölszentelési ünnepe. A titulus János evangélista legendájának arra a mozzanatára emlékeztet, amikor Domitianus császár idejében a templom helyén forró olajjal telt katlanba vetik, ahonnan azonban sértetlenül jön ki.

    Ismeretes, hogy Olajbafőtt Szent János az egri főegyházmegyének és székesegyháznak ősrégi védőszentje: Már az evangélista főünnepénél (dec. 27.) szólottunk e titulus megválasztásának valószínű okairól. Miután egyrészt a karácsonyi ünnepkör liturgikus telítettsége, másfelől pedig a téli időjárás miatt nincs méltó alkalom a búcsú megülésére, búcsúnapul Jánosnak ezt az ünnepét választották. Középkori helyi liturgiája szerint* az egész papság részvételével körmenet indult a székesegyházból a vár nagykapujához (ad magnam portam). Ez nyilván emlékeztetni akart a római kapunál történt jelenetre.

    Telekessy István, Eger nagynevű főpásztora egyik öregkori, Hevenesi Gábor jezsuitához írt levelében (1710)* megilletődötten idézi az ünnepet:

     

    Én éppen elöregedtem. Ha Isten a jövő pünkösd havának hatodik napját adja érnem s annyira való erőm lészen második primiciámat fogom elmondani... A mely nap ezelőtt ötven esztendővel Rómában in collegio S. Apollinaris első misémet mondottam vala, de nem lévén szerencsém ehez a solemnitáshoz, hogy itt is azon a szent napon (S. Joannis ante portam Latinam) énekelhessem el második misémet Szent János templomához, az egri várnak kápolnájában. Kinek felette ezelőtt egynéhány esztendőkkel csodálatosan in festo Beatae Marie Virginis Elisabeth Visitantis három szál liliom virágzik vala ki.

     

    Atya (Sarengrad) középkori, Szentlélek tiszteletére szentelt franciskánus temploma különös pápai búcsúkiváltsággal dicsekedhetett: minden olyan esztendőben, amikor Olajbafőtt Szent János napja péntekre esett, három ferences pátert választhatott ki gyóntatásra, akik az apostoli felhatalmazás erejénél fogva a gyónókat minden bűnük alól teljes föloldozásban részesíthették. Így aztán minden hetedik esztendőben hatalmas búcsújárás volt Atyán.*

    Ezt az ünnepet választotta búcsúnapul Mezőtárkány (1773), Sáta (1781), Csécs (1800), Lucska (Lučka, Rozsnyó közelében), amely régebben szintén Egerhez, az egyházmegye északi határvidékéhez tartozott. Mátraszöllős (1772), Abasár (1756) szőlőbeli kápolnájának patrociniuma is a Szent János áldása szerzőjét dicséri. Nem tudjuk, hogy az Esztergom környéki Kirva, újabb nevén Máriahalom, továbbá Csiffár (Čifáre), hogyan jutott a ritka titulushoz.

    A kassai székesegyház sekrestyéjében egy 1510 tájáról származó táblakép az olajbafőzést ábrázolja.* A hagyomány szerint Egerből hozták ide. Nyilvánvalóan még abban az időben, amikor az egri káptalan a török elől Kassára, az egyházmegye északi jeles városába menekült.

    A jelenet látható még Muzsna (Mojsna) erdélyi szász falu szárnyasoltárán (1521),* fadomborműként a lőcsei Jakab-templom főoltárán, Lőcsei Pál alkotásán is.

    A sátai templom oltárképe (Johannes ante Portam Latinam, 1767, Wagenschön) az egri székesegyház egykori főoltárképe.* Olajbafőtt János társpatrónusa a szatmári egyházmegyének. A titulust az egri anyamegye, majd metropolia védőszentjére való emlékezéssel választotta magának.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumGotthárd

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    05

    Gotthárd niederaltaichi bencés apát, majd hildesheimi püspök (†1038)* Gizella magyar királynénak, Szent István feleségének közvetlen bajor környezetéhez tartozott.

    Gotthárd neve és ünnepe valamennyi hazai középkori misekönyvben előfordul, így már a Pray-kódexben is. Ez mindenesetre a szent püspök korai magyarországi népszerűségét tanúsítja. Hazai kultuszának legrégibb nyoma a nyitrai Szent Emmeram-székesegyház, továbbá a pozsonyi új Mária-templom Gotthárd-ereklyéje.

    Rendi őshagyomány szerint minden cisztercita monostort Nagyboldogasszony (Assumpto) tiszteletére szenteltek, a Szent Gotthárd-titulus kivételnek tetszik. Schwartz Elemér kutatásai nyomán* azonban valószínű, hogy ez régebbi a cisztercita alapításnál. Schwartz szerint a Gotthárd-patronátus a Wolferus lovagtól alapított küszéni, németújvári bencés apátsággal (1157) függ össze. Pannonhalmáról, tehát Szent Márton hegyéről népesítették be. Ez a magyarázata az apátsághoz tartozó Rábaszentmárton, Nagyfalva (Mogersdorf, ma: József-titulus), Királyfalva (Königsdorf, ma: István király) ősi Márton-patrociniumainak, de Szentgotthárd nevének is. Ez azonban nem sokáig virágzott, mert III. Béla várépítés céljából a hegyet, illetőleg monostort elvette tőlük. A felsorolt templomtitulusok mindenesetre bencés intenciókra vallanak.

    Lehetséges, hogy a koraközépkori magyarságnak a passaui egyházmegyével való bensőséges kapcsolata is érvényesült Gotthárd tiszteletének Magyarországon való terjedésében. Gotthárd ugyanis ebben az egyházmegyében született és niederaltaichi apátként sokáig itt működött. Egyébként a Rába–Lapincs vidéke, ahol a róla elnevezett cisztercita monostor létesült, Szent István idejében még a passaui egyházmegyéhez tartozott.

    Hazánk történetéből ismeretes, hogy az Árpád-korban, a XI–XII. század folyamán az országot hatalmas, két-három napi járóföld szélességű, áthatolhatatlan természeti és mesterséges akadály: erdőség, vízvidék, földvár vagy más erősség védelmezte az idegen betöréstől. Ez volt a gyepü.* A kijáratokat állandó őrség tartotta megszállva.

    Ahol a Rába elhagyja az országot, ott alapította (1183) a Boldogságos Szűz és Szent Gotthárd tiszteletére III. Béla magyar király a franciaországi Trium Fontium (Trois Fontaines) anyamonostorból kirajzó új cisztercita apátságot, amely azután e határhely névadója is lett. Sajátos módon külföldön is szívesen ajánlották az átkelő helyeket Gotthárd oltalmába.

    A középkori templom a reformáció és török hódoltság viharai között elpusztult. Az apátság mostani barokk templomának S. Gotthardi Protectori Nostro feliratos oltárképe Gotthárdot magyar barokk környezetben ábrázolja. A képen öt csodatette látható. Ebből kettő magyar vonatkozású: egy magyar fiú a szent püspök közbenjárására halottaiból föltámad, továbbá egy magyar férfi fogságba kerül, bilincsbe verik. Börtönében Gotthárdhoz könyörög: a vaslánc magától leválik róla, ő pedig megszabadul.* A jelenet megfestését nyilván a török időknek még eleven emlékezete is sugallta. Gotthárd püspök feltűnik az ebédlő mennyezetén is.

    A mennyezetfreskó, a bécsi Dorfmeister István hatalmas kupolafestménye, a híres szentgotthárdi csatát ábrázolja: a megnyílt égből az Atyaisten, angyalok és Mária, mint Magyarország patrónája nézik, segítik győzelemre a küzdő keresztény sereget.

    Az apátság történetben csakugyan jelentős esemény a szentgotthárdi csata, Montecuccoli fényes győzelme a török hadakon (1664). Ezt a diadalt a korabeli jámbor néphit Gotthárd püspök közbenjárásának is tulajdonította. Ez az oka, hogy Magyaróvár városa a XVII. század végén emelt, máig álló plébániatemplomát Gotthárd tiszteletére építtette.

    Gotthárd magyarországi kultuszához még hozzátartozik, hogy a középkorban Pozsonyban és Sopronban kápolnát emeltek a tiszteletére. Csatár veszprémi faluban (1464),* továbbá Győr városában, a Királyfölde negyedben, a mai Kálvária táján, XV. századbeli szűkszavú följegyzés szerint* Gotthárd tiszteletére szentelt plébániatemplom virágzott. Gotthárd erdélyi prépost a Sebes folyón épített malom jövedelmét 1462–ben a gyulafehérvári székesegyház Szent Gotthárd-oltármesterségére hagyta.*

    Erdélyben máig is őrzi egy Szentgotthárd (Suentard) nevű falu (a régi Szolnok–Doboka megyében) az ő tiszteletének emlékezetét. Első említése 1138.* Jellegzetes ősi erdélyi férfi keresztnév a Kocsárd, amelyet a nyelvészek Gotthárd nevével hoznak összefüggésbe. Lehetséges tehát, hogy Székelykocsárd (Lunca Mureşului) erdélyi falu talán még középkori templomának védőszentjéről kapta a nevét.

    Pesthidegkút hódoltság után bevándorolt németsége Gotthárdot jószágpatrónusként tisztelte (1747).* A szentet ugyanis a Birodalom egyes vidékein contra luem pecorum is segítségül hívták.*

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."