Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

Gergely, teljes nevén Nagy Szent Gergely, mondai nevén Sziklához láncolt Gergely, bencés szerzetes, majd pápa (†604): egyháztanító, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője.

Gergely pápa életét, illetőleg legendáját az Érdy-kódex adja elő.^* Atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában, Szent András apostol tiszteletére, Itt él kemény penitenciában ő maga is. Cellájában egyszer a Szentírást olvassa, amikor Isten angyala veszett-süllyedt ember, vagyis hajótörött képében alamizsnát kér tőle. Gergely hat ezüstpénzt ad neki. Újra eljön, ismét kap. Harmadszor is megjelenik, de a klastromnak most már egy garasa sincs. Gergely azt az ezüst tálcát ajándékozza oda, amelyen szüléje, vagyis édesanyja élelmet szokott neki küldeni.

Más alkalommal a Tiberis megáradt. A víz Róma főfalain áthatolt, színén sok kígyó és sárkány tört az örökvárosra. És támada nagy döghalál, és oly veszély történék rajtok, hogy ugyan szemlátomást tüzes nyilak jőnek az égből és valakiket meglőnek vala, ottan meghalnak vala. A döghalál a pápát sem kerüli el. Utódául Gergelyt akarják megválasztani, ő azonban a tisztesség elől kimenekül Rómából és erdőben bujdosik. Keresésére indulnak, és íme: egy szép fényes tüzes kőláb jelenék meg ő feje fölött azon a helyen, hol ott elbújt vala, kin egy berekesztett (inclusus) jámbor meglátá, hogy az mennyei szent angyalok leszállnak, vala, és fölmennek vala. Megragadták és a pápai trónra emelték.

A döghalál még mindig pusztított Rómában. Gergely pápa azt a Mária-képet, amelyet a jámbor hagyomány szerint még Lukács evangélista festett, nagy körmenetben körülhordoztatta a városban. Gergely látomása szerint a Crescentia-vár fölött Istennek szent angyala megtörölte véres tőrét és hüvelyébe rejtette. Ez a járvány elmúlását jelentette. Az erősség mostanságtól kezdve az Angyalvár nevet kapta. A csodás eseményről Havi Boldogasszony ünnepénél is szólunk.

Gergelynek szokása volt, hogy koronkéd az ő asztalára vendégöket hí vala, és alázatosságból ennen maga tett vala vizet mindennek kezére. Egy napi napon jöve egy ismeretlen vendég őhozjá, és mikoron reávetette vóna ő szemeit, csodálkozván ő szép színeváltozásán, akara vizet enteni ő kezére, és ottan elenyészék őelőle.

Mikoron ezen ő magában gondolkodnék, azon éjjel megjelenék őneki az Úristen, és mondá álmában: ennek előtte való időben engemet vendéglettél az én tagaimban, de tegnap ugyan ennen személyemben fogadtál be engemet. Azt értvén Szent Gergely pápa, másodnapon hagyá az asztalnoknak, hogy tizenkét szegény zarándékokat hozna be az ő asztalára. Mikoron megszerzette vóna, beméne Szent Gerger pápa és látá, hát tizenhárman vannak. Mikoron megkérdette vóna az asztalnokot, hányan volnának, felele, hogy csak tizenketten volnának. Viszon (viszonzá) ellen Szent Gerger, hogy tizenhárman volnának. Esmég viszon ellen mondván: tudja tisztelendő atyaságod, hogy csak tizenketten vannak. Mikoron Szent Gerger pápa reájok, nézve látá, és eszébe vevé, hogy egyiknek gyakorta változnék ő színe: néha ifjúságra, néha vénségre.

Mikoron felkölt vóna az ebéd, magának vivé az ifjat, és mondá őneki: ki vagy, honnan és ki neked neved? Ki ottan felelé és mondá őneki nagy bölcs bátorsággal: mire kérded az én nevemet, ki nagy, csodálatos. De bizonnyal tudjad, hogy én vagyok az szegény zarándok, kinek az ezüst tálcát adád, kit tenéked anyád küldett vala étekkel teljes. Annak okáért nyilván tudjad, hogy aznaptul fogva, mikoron te azt énnekem adád, választott téged Úristen az Ő Egyházának fejedelméé, és Péter apostolnak utánajárójává lenni.

 

Nyilvánvaló, hogy a szent pápa legendájának ez a mozzanata, Gergely irgalmassága ihlette a szegedi premontrei apácák Lányi-kódexben olvasható rendtartását,^* amely a középkori laikus néphagyományban is élhetett: Szent Gergely másodnapján vagyon nálunk halottak napja. Azért ebéd után placebo és vecsernyekor kilenc lecckül (olvasmányul) halottaknak vigiliát kell mondani... Nagy commendatio in exitu Israeltül fogva ad dom cum tribulare-ig mennye psalmus (zsoltár) vagyon, mind el kell mondani. Gergelyhez a középkorban a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is könyörögtek.^*

 

*

 

Az Érdy-kódex nem tartalmazza a Legenda Aurea Gergely-legendájának egészét. A szent pápa kivételes népszerűségére jellemző, hogy legendaköre a középkor végén az imago pietatis eucharisztikus képzetével is bővül, alakja pedig bevonul az európai mondavilágba.

A Legenda Aurea deák eredetijében olvassuk,^* hogy egy előkelő asszony minden vasárnap kenyeret ajánlott föl Gergelynek. Egyszer azonban hitetlenkedni, nevetni kezdett, amikor a miséző pápa az átváltoztatott ostyát odanyújtotta neki, és a szent szavakat mondotta hozzá: a mi Urunk Jézus Krisztus teste juttasson el az örök életre. A pápa a Szentséget ezért nem is szolgálta ki az asszonynak. Visszatette az oltárra és megkérdezte, miért nevetett. Azért – válaszolt az asszony – mert te azt a kenyeret nevezted Krisztus testének, amelyet én hoztam. Gergely a hitetlenség hallatára imádkozni kezdett, és íme a kenyér emberi formát, éspedig ujjat mutatott. Az asszony megrendülve hinni kezdett, mire a húsdarabka ismét kenyérré változott. A pápa most már megáldoztatta vele.

Ez volt a Gergely pápa miséje. A legenda a késő középkorban újabb sarjadékokat is hajtott. Gergely a misét eszerint nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora emlékünnepén, az Oltáriszentség szereztetésének napján a római S, Groce in Gerusalemme-bazilikában mutatta volna be a szenvedő, sebektől vérző Megváltó képmása előtt.^* Az ábrázolás ikonográfiájáról (imago pietatis), régi hazai elterjedéséről, hiedelemvilágáról, így a magyarországi vérző ostyákról alkalmasabb összefüggésben, más tervezett munkánkban emlékezünk meg.

 

*

 

Gergely a legendán át meghódítja az európai mondavilágot, hazai hagyományainkat is. Mint említettük, népkönyveink Sziklához láncolt Gergely néven emlegetik.

Magyarul először a Debreceni-kódexben tűnik föl,^* de még nem Gergely alakjához fűzve: olvastatik egy példa, hogy soha asszonyunk Mária el nem hagyja az ő szolgálóit, akármely igen nagy bínesek legyenek.

A XVII. században a kolostori hagyományból már kilépve a Gesta Romanorum szól Haller János fordításában (1695) Gergely Pápának eredetirül, Istennek tsudálatos rendelésibül.^*

A történetet a falusi olvasó számtalan kiadásban, több változatban megjelent ponyvatermékekből ismeri. Egyik Varga Lajos verses átköltésében jelent meg: A tengeri sziklák rabja, vagy Szent Gergely pápa élete.

Innen került az Isten végtelen irgalmát példázó történet mesehagyományunkba is.^* Sándor István egy Gáspár Simon Antal ajkáról lejegyzett istensegítsi változat magyarázatában említi^* még a gyergyószentmiklósi, besenyőtelki, hódmezővásárhelyi, magyar-egregyi meseváltozatokat is.

Az épületes történet páratlan európai népszerűségét két kiemelkedő költői mű is tükrözi. Az egyik Hartmann von Aue középkori verses regénye: Gregorius am Stein, amely a Gesta Romanorum mellett, számtalan élőszavas, népmesei változatot ihletett. A másik korunk szülöttje, Thomas Mann megragadó alkotása: A kiválasztott (Der Erwählte) meghatott-irónikus tisztelgés Európa archaikus hagyománya előtt.

A név magyar népszerűségéről tanúskodik a belőle származó családneveink nagy száma: Gergely, Greguss, Gergus, Gere, Gerő, Gergye, Gerecs, Göröcs, Geczi, Géczy.^*

 

*

 

Gergely pápa kezdeményezte az angolszászok megtérítését. Bencés misszionáriusait emberséges magatartásra, a pogány szakralizmus méltánylására, egyben bölcs szintézisre intette. Ez a körültekintő missziós munka jellemezte később a hasonlóan bencés Bonifác német, majd Gellért és társai magyar térítését is.^*

 

*

 

Gergely nevéhez fűződik az egyházi ének klasszikus rendszerezése (gregorián). Ő teremtette meg a római Schola Cantorum stílusát. Ez terjedt el Szentgallen monostorában, Tours városában, majd valamennyi kolostori és káptalani iskolában. Az anyagnak európai jelentőségű összefoglalása és korai emléke a hazai Codex Albensis.^* A pannonhalmi barokk Boldogasszony-kápolna mellékoltárán álló szobrának bal vállán a Szentlelket jelképező galamb. A legenda szerint a róla elnevezett gregorián énekstílust maga a Szentlélek sugallta neki.

Minden híressége mellett is hazánkban csak néhány középkori patrociniumát ismerjük, és ez az elenyészett Szentgergely (1192),^* továbbá Rétalap (1286), Oszlár (1332).^* Ennek nyilvánvaló oka, hogy a nap a nagyböjt kellős közepére esik. Ilyenkor nem lehet igazi búcsút ülni.

Az egyháztörténet úgy tudja, hogy a gergelyezés IV. Gergely pápa (827-844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel hősünket, Nagy Szent Gergelyt, az iskolák, diákok egyik védőszentjét akarta megtisztelni. A játékot eredetileg három diákgyerek adta elő: egy püspök és két káplánja. A többi gyerekek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviseltek. A gyermekpüspök a templomban versbeszedett prédikációt mondott, majd tavaszköszöntő seregével bejárta a várost. Az ünnep egyúttal a diákok tavaszi félévének kezdete is volt, amikor új társakat toboroztak.^*

„A Calendae Martiae pogány szokásának – egészíti ki^* Kardos Tibor – és a görög tavaszdaloknak közös örökségeként Gergely pápát március elsején tavaszdalokkal köszöntötték... Valószínűleg római példára vált állandó jogává e kórusoknak a rekordálás is, vagyis köszöntő énekek előadása, karban való szereplés nagy ünnepeken, világi alkalmakkor is, sőt később már lakodalmakon és keresztelőkön...” Így lett Gergely pápa a középkori diákok és iskolák egyik legkedveltebb patrónusa. Névünnepe tavaszi félévkezdetnek számított, amelyet a diákok felvonulással, új tanulótársak felkutatásával ünnepeltek meg.

Ez volt a gergelyjárás, gergelyezés: a rekordáció egyik jellegzetes alkalma, amely régi hazánkban is virágzott, tudomásunk szerint a magyarok, németek, erdélyi és szepesi szászok, szlovákok^* között, de járta a cseheknél is. A hazai játékba részben az Aprószentek napján választott gyermekpüspök középkori hagyományvilága is beleépült.

Az újkorban az evangélikus iskolák is átvettek a szokást, de több helyen, így Brassóban a későbbi időkben május első napjára került át. Élt a hétfalusi evangélikus csángók körében is.^* Jellemző, hogy a kétajkú Ipolyszögön magyarul és szlovákul is gergelyeztek.^* Aszerint, hogy milyen házhoz mentek be.

A hagyomány szívósságára vall, hogy a barokk szerzetes iskolák is számontartották. „A nagykárolyi nemesi konviktus növendékei – írja^* sajnos, igen szűkszavúan Takáts Sándor – Gergely napján lovas játékot is produkáltak, s mint Nyitrán, úgy itt is királyt választottak maguknak.” Az károlyi diákok – írja Haller grófné 1730-ban Károlyi Sándornak – szörnyű pompával recreatioznak. Csütörtökön Szent Gergely napja oktávája alatt 32 lovas, 50 gyalog volt, mind diák, Haller Sándor királyságával lúháton volt. Igen vígan voltak.

A XVIII. század végéről több kéziratos, antikizáló elemekkel átszőtt Gergélyi Versezet maradt ránk. Leginkább gömöri evangélikus iskolamesterek verselményei,^* amelyek a középkori rekordáló hagyományt a népköltészet, népszokások világába közvetítették.

Mellőzve a gergelyjárás ismert, főleg mátravidéki leírásait,^* Csököly régi, múltszázadbeli református hagyományvilágát^* mutatjuk be:

 

Az iskola akkoriban Gergely napján kezdődött. Az új deákok szülei már előző nap elvitték természetbeli ajándékaikat a mesternek. A nagyobb deákok beszaladozták a falut, hogy az ünnepre minél több és szebb szalagot gyűjtsenek. Szíjjasbocskoraikat kétszer is beitatták marhafaggyúval, hogy minél tetszetősebb legyen.

Gergely napján a nagyobb deákok ünneplőbe öltöztek. Kalapjukon hatalmas művirág-bokréta, kezükben szalagokkal fölékesített mogyorófapálca. Megbeszélt helyen összegyülekezve, elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük az ősi Szent Gergely-énekből már ritmikus prózává oldódott:

 

Szent Gergő Urunknak, híres tanítónknak nevenapján Régi szokás szerint ma megyünk először iskolába. Hol íratnak szépen, olvastatnak, s úgy tanítanak Emberséget, bölcs, kegyes tudományt mindenki számára, Mert nem jó tudatlan felnőni a földi világba. Ezért készüljetek iskolatársak, mind jöjjetek már! Jó mesterünk vagyon, kit Isten megáldjon, ki minket vár. Ha nem adhattok új iskolást az idén házatokból, Adjatok adományt színes jókedvvel javaitokból.

 

A szülők a bokrétás toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az iskolába érkezve, terített asztal várta őket. A szülők előző nap ehhez adták össze az ételeket. Még citorás is akadt.

Másnap kora reggel jöttek az iskolások. Napos néven emlegetett két gyerek várta őket, majd harangozott a templomi könyörgésre. Ezután megkezdődött a tanítás. Szerda és szombat koledáló nap volt: a tanulók belerakták a magukkal hozott tojást, kukoricacsövet, ezt-azt a tanító kosarába.

 

*

 

Gergely a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Julián naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt.^* Ez magyarázza az Ipolyi Arnoldtól megörökített honti hagyományt: a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben, e szavakkal köszöntek be a házakhoz: acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek. Az acélt úgy dobták a földre, hogy egy darabig forogjon.^* Ez nyilván a tavaszba forduló napot akarta jelképezni, idézni.

 

*

 

Károlyi Sándor följegyzései között olvassuk, hogy Gergely napján az erdődi Donát-kápolnában bemutatott misével kezdődött a tavaszi szőlőmunka.

Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tőkékről sok bort szüretelnek. Ekkor metszették a sióagárdiak a szőlejük sarkaiban lévő négy tőkét.

Negyven vértanú, a toroczkai nép ajkán Negyven Szentek. A pogány Licinius Nagy Konstantin vetélytársa és a birodalom keleti részeinek ura volt. Alatta negyven római keresztény katona szenvedett ezen a napon Sebaste városában jeges vízbe vetve, vértanúhalált (320). Legendájukat kódexirodalmunk nem tartja számon. Hazai ikonográfiai emlékükről sem tudunk. A jámbor hagyomány szerint így imádkoztak: negyvenen szállottunk e küzdőtérre, negyvenen érjük el az örök élet koronáját. Tiszteletreméltó szám, amelyet te Urunk negyven napi böjtöddel megszenteltél. Illés negyven napi böjttel kereste az Urat és elnyerte látomását.^*

A pozsonyi jezsuita játékszínen előadták (1629) a Negyven Vértanú történetét.^*

Emléknapjukhoz – tudomásunk szerint – hazánkban csak egyetlen, ünneprontó hagyomány fűződik. Mohácsi sokacok mesélik, hogy előestéjén egy asszony szőtt. Figyelmeztették, hogy ne dolgozzék, mert holnap Negyven Vértanú ünnepére virradnak. Hányavetien felelte: én nem bánom, csak szenvedjenek, én azért csak befejezem a munkámat. Két hét múlva hirtelen meghalt.

A monda nyilván onnan ered, hogy valamikor a téli szövést-fonást eddig a napig be kellett fejezni, mert az asszonynépre már a tavaszi munka várakozott. Más közeli, hasonló jellegű határnapok Gertrud (márc. 17), guzsalyütővasárnap (Laetare).

Pincehely szőlőművesei ezen a napon jelképesen megmetszik a föld négy sarkán álló tőkéket.

Ha ezen a napon fagy, akkor göcseji néphit^* szerint még negyven napig lehet a fagytól tartani. A hiedelem nyilvánvalóan időjárási föltételezésből sarjadt.

A húshagyó vasárnapot megelőző csütörtök, vagyis a farsang utolsó csütörtöki napja, amelynek középkori liturgikus, vagy más előzményeit biztosra vehetjük, bár forrásokat nem tudunk idézni, hajdani nyomokra egyelőre nem tudunk hivatkozni.

Az elnevezés a nap hagyományaival függ össze. Valamiképp minden archaikus tájunkon (Székelyföld, Moldva, Szeged, Göcsej) számontartják. Tréfás zabálócsütörtök, torkoscsütörök, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Buják, palóc falukban zsíroscsütörtök, a teljes hétnek kövérhét,^* Göcsejben dobozucsütörtök^* neve is hallható, Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje, vagyis könnyelmű, mának élő ember utána nélkülözni kénytelen. Szintén ő örökítette meg: nincsen ám minden nap zabálócsütörtök, vagyis több nap mint kolbász.^* A napot bunyevácaink, sokácaink hasonlóképpen debeli čtrtak, a horvátok tučny štvortok néven emlegetik. Olaszul is giovedi grasso.^* Számontartotta Németlövő (Deutch-Schützen) és Rábafüzes (Kohfidisch) németsége is. Itt Fastenpfingsten volt a neve. A kanász – éppúgy mint Márton napján – vesszőt hozva szerencsét kívánt. Szalonnával jutalmazták meg.^*

A nap eredeti jellegére, célzataira elsősorban a moldvai csángók hagyományvilága derít némi fényt. Hegedűs Lajos gyűjtéséből, és a magunk egyházaskozári följegyzéseiből tudjuk, hogy a moldvai Diósfalu csángó népe a napot kövércsitertek mellett halottak húshagyatjik, másként halottak húshagyata, Gajcsánáé pedig halottak csetertekik, azaz húshagyója néven is emlegeti.^* Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütni. Este istennébe, vagyis Isten nevében ajándékul szegényeknek vitték. Ezek imádkoztak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. Megkínálták ilyenkor a betérő vendéget, vándort is. A napot a gajcsánaiak is így nevezik és ünneplik: sütnek, főznek, lakomáznak, szegényeket vendégelnek. Somoska csángó asszonyai e szavakkal nyújtják át a kalácsfélét a szegényeknek: adom e holtakért, legyen e holtakért s magamért es!^*

Jellemző hangonyi hagyomány szerint e napon a szegényeket megajándékozzák.

Kövércsütörtököt a szegedi tájon mindenütt megülik: jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak bő termésre, kövér disznóra. Alsótanyán fánkot esznek. Vannak azonban itt olyan családok, ahol utána pénteken, szombaton megtartóztatják magukat, mert – úgy tartják – zsíros gyomorral nem mehetnek át farsangvasárnapra. Ennek a pénteknek jellegzetes Szeged-alsótanyai, földeáki neve: soványpéntök.

Bátya idős népe szerint ezen a napon kilencszer kell jóllakni.

Pölöskefőn is számontartják a zabálócsütörtököt. Magát farsang utolsó teljes hetét is zabálóhét néven emlegetik. Ilyenkor mondogatják: kilenc konc, egy mérce mácsik.

Sajátos torontáltordai hagyomány szerint a regruták régebben egész nap kisértették dudásokkal magukat a falu utcáin: bandástul meglátogatták mindegyikük szüleit, akik bőségesen megvendégelték őket. Este még bál is következett.

A mi görögkatolikusainknál, továbbá a román görögkeletieknél a farsang utolsó szombatján ünnepelt halottak szombatja (psychosabbathon)^* sokban emlékeztet a moldvai csángók kövércsütörtöki hagyományvilágára. Egyébként a keleti liturgiában ilyenkor a pap a hívek kérésére név szerint is megemlékezik az elhunyt családtagokról (pannichida).

Nagyböjt előtti pénteken és szombaton a görögkeleti szerbek is megemlékeznek halottjaikról (zimske zadušnice).^*

Ismételjük, hogy a kövércsütörtök magyar és katolikus délszláv hiedelemvilágán talán még az Árpád-korban szintén a bizánci liturgia ihlethette. Nálunk a lakmározás talán azért került csütörtökre, mert a Máriának rendelt szombat hosszú évszázadokon át böjtös nap volt.

Kövércsütörtököt az ország több vidékén csonkacsütörtök napjával, vagyis a nagyböjt első csütörtökével azonosítják. A két nap egybefolyt hagyományairól ott is megemlékezünk.

 

*

 

A húsvéti előkészület, a töredelem és böjt ideje görögkatolikusainknál, egyáltalán a keleti egyházban már hetven nappal Feltámadás előtt elkezdődik. A böjtelő első vasárnapját itt – mint már említettük – a farizeus és vámos vasárnapjának nevezik. A rákövetkező héten azonban még nincs böjt, nehogy a hívő lelket a rátarti farizeizmus megkísértse.

A következő vasárnap evangéliuma a tékozló fiúról szól. A rákövetkező szombat a románoknál atyák szombatja (Mosii de iarna), amikor a család, nemzetség halottjairól emlékeznek meg. Nyilván ez a kultusz tükröződik – némi időbeli eltolódással a latin szertartású csángók kövércsütörtöki hagyományvilágában, de a nap töredékesen felsorolt más hiedelmeiben is. Itt számot kell vetnünk a bizánci liturgia Árpád-kori hatásaival.

A harmadik vasárnap a húshagyó az utolsó ítéletre, a negyedik pedig a vajhagyóvasárnap a paradicsomból való kiűzetésre emlékeztet. Most következik a nagyböjt első vasárnapja, amely már a latin naptárral egyezik.

A felsorolt görögkatolikus jeles napok teljesebb népi hagyományvilágát utánjárásunk ellenére sem sikerült megismernünk, dokumentálnunk.

Mátyás napjához országszerte inkább csak időjárási regulák fűződnek. Mátyás ront, ha talál (= megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be). Pontosan ez a hercegszántai sokác rigmus értelme is: Sveti Matija led razbija. Kad ga nema, on ga sprema. Hajósi^* és baranyai németek ajkán: Mathias bricht Eis, hat er keins, so macht er eins.

Néhány kalendáriumhoz kötött történetnek Mátyás is hőse. Így a mohácsi magyarok mesélik, hogy az Úr városukba küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban eléje állottak, pálinkával itatták. A lekenyerezés után Mátyás visszafordult, a várvavárt jégtörés elmaradt. Ezután Isten Gergelyt küldte a földre, őt meg a báriak borral tartották vissza. Most már az Úr nevelőapját, az igaz Józsefet küldte a tavaszváró emberek közé, aki azután baltájával meg is törte a Duna jegét. Hasonló mondákról még Üszögös Szent Péter, illetőleg Gergely és Benedek napjánál emlékezünk meg.

Mátyás önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de természetesen mindig ott szerepel az apostolok oltárán (Kassa, Késmárk, Szepesszombat). Mátyásról egyébként az Érdy- és Debreczeni-kódexben olvasunk. Ez azonban inkább élettörténet, vita és nem legenda.

Egyetlen patrociniumáról tudunk: Vágújhely (Nové Mesto, kápolna).

Mátyás apostol vértanúságának eszköze és így ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja Apátfalva népe is. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.

Jellemző kiszombori hiedelem, illetőleg gyakorlat, ha fagy van ezen a napon, akkor jeget olvasztanak. Úgy vélik, hogy így majd a nyáron nem lesz jégverés. Magyarbánhegyes idősebb népe szerint ma, nevenapján osztja ki Mátyás a madaraknak a sípokat, hogy ismét hozzáfogjanak az énekléshez.

Algyő asszonyai az e napon tojt lúdtojást megjegyzik, mert ültetésnél szerencsésnek tartják. Más nézet szerint azonban a mátyástojás nem kerül a lúd alá. Azt hiszik, hogy úgyis hiába: elvész, mögugrik a liba alól.

Mátyás magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma. Okleveles följegyzésekben csak a XIV. században kezd keltezésként szerepelni. Hazai tisztelete nyilván a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze, amelyek Mátyás apostolnak trieri ereklyéit is útjukba ejtették, idehaza pedig tiszteletét terjesztették. Erről a búcsújárásról készülő munkánkban szólunk bővebben. A névnek hazánkban Mátyás király adott tekintélyt, aki az ünnep vigiliáján született.

Régi kalendáriumaink a szökő napról Mátyás ugrása néven emlékeznek meg, mert az apostol ünnepe ilyenkor 25-re ugrik előre.

A göcsejiek a ma fogott bárminő halra ezt mondják: megfogtam Mátyás csukáját. Ettől egész éven át szerencsés halászatot remélnek.^* A csukát a régi szegedi halászok is szent halnak tekintették.^*

Üszögös Szent Péter, liturgikus nevén Péter székfoglalása (Cathedra Sancti Petri Antiochiae), a Müncheni-kódexben Szent Péter székébe ülete, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreczeni-kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben Üszögös Szent Péter. Népünk nyelvén Üszögös Szent Péter, Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör. Erre az elnevezésre nem hallottunk helyi magyarázatot.

 

A nap jelentőségét a Debreczeni-kódex^* így magyarázza:

Szent Pétör apostolnak székös innepét e mai napon méltán iljök, Páteri akkoron Antiochiában Szent Pétör helyhözteték és ülteték a pispöki székben. E nömös ünnepet azért anyaszentegyház láttatik, ott három okáért szerzé. Előszer a lett dologért. Másodszor a példázatért, harmadszer, hogy a gonosz szokást letétetnéje a keresztyénökkel.

Előszer az tett dologért (vagyis az antiochiai székfoglalásért)... Másodszer iljök e mai napot a példázatért, mert Szent Pétör három egyházban magasztaltaték fel. Előszer a vitézkedőknek egyházokban, másodszer a gonoszoknak gyüleközetökben, harmadszer a győzödelömvetteknek egyházokban. Először mondám, hogy felmagasztaltaték Szent Pétör a vitézködő egyházban fejedelemködvén őrajta és a hitben, dicséretösön nevelvén őtet. Felmagasztaltaték a gonoszoknak gyüleközötiben is az hitötlenségöt eltékozolván őbennök és urunknak hitire térítvén őket. Felmagasztaltaték a győzödelömvett egyházban is, mikoron mennyországban viteték és a Szerafin angyaloknak karokban helyhözteték... Harmad oka a mai innepnek a gonosz szokásnak kiirtásáért, mert ilyen szokások vala a pogányoknak ez napokban, hogy az ő szilejöknek koporsójokra nagy jó főtt étkeket és borokat visznek vala, azt hívén, hogy az ő szilejök lölkök, ennéjek meg azokat. Mert éjjel azokat az ördögök elhordják vala a koporsókról. Miért a keresztyénök es, kik a hitre térnek vala, nem hagyhatják vala el e gonosz szokást, úgy szerzék a szent atyák, hogy e mai napon, ami előszer ördögöknek tisztösségére tétetik vala, az a jó Istennek és ő szent apostolának, e Pétörnek tisztösségére tétetnéjék. Minek okáért a keresztyénök e mai napon vendégségöt tesznek vala egymásnak és a szigényöknek, s ugyan italok napjának híjják vala ez mai innepöt.

 

A germán népeknél csakugyan máig tavaszkezdő nap, amely sok évben éppen farsang végére esik és így tájanként váltakozva vendégeskedéssel, zajütéssel, télkiűző szertartással, szalmabáb elégetésével ünneplik meg.^*

Ezzel szemben nálunk magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot.^*

Ezen a napon az élemedett szegediek, főleg természetesen az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki. A bánáti Padén nem szabad kemencébe fűteni, hamuba belenyúlni. Nyilvánvalóan már magyar népi hatást tükröz az e napon tojt libatojásnak baranyai német Peterstuhlei, Petristuhlei neve: nincs hozzá szerencse.

A nap furcsa képzetkörének sajátos fejleménye az ország több vidékén az üszögnap hiedelemvilága. Ez a hétnek ama napja, amelyre abban az esztendőben Üszögös Szent Péter napja esik. Ezt egész éven át szerencsétlen napnak tartják: tyúkot nem ültetnek, semmiféle mezei munkába nem kezdenek, így nem fognak a vetéshez, aratáshoz ezen a napon. Dócban (Csongrád) tudni vélik azt is, hogy ilyen üszögnapon született gazdának a búzája mindig üszögös marad, bármint küzd is ellene.

Mindszenten ezen a napon szemes gabonát és kukoricát visznek be a szobába. Föl szokták tenni a sublót tetejére a feszület és az örökmécs alá. A tálat, amelyben a szemek vannak, úgy teszik oda, hogy a mécs rávilágítson. Úgy hiszik, hogy az üszög abban az évben a gabona- és kukoricatermést nem fogja megtámadni.

Pálfán ha a nap szombatra esik, akkor előtte őszön a búzát szombati napon nem vetik, mert üszögös lesz. Ha pénteki napra esik, akkor pénteken nem vetnek, és így tovább.

Marosvásárhelyen tüzes üszökre gondolnak és e nap táján a tüzes üszköt úgy kezdik kioltani, hogy amikor már nincs többé tűzre szükségük, akkor az egyik végükön élőszenes vagy még lánggal égő hasábokat, másik végükön megfogják, és azután vagy a tűzhely lapjához vagy a góchoz ütögetik mindaddig, míg az élőszenes réteg le nem hull róluk, s az égés megszűnik, a tűz kialszik. Ezért mondják: Péter üti az üszköt. Innen a napnak állítólagos Üszögütő Szent Péter neve is.^*

A tavaszodó, melegedő időjárással függ össze a következő, kalendáriumi napokhoz kapcsolódó, sándorfalvi, tehát Szeged vidéki hagyomány: Gergely (márc. 12) azt mondta Mátyásnak (febr. 24), ha az ő helyében volna, olyan hideget hozna, hogy kifagyasztaná a borjút a tehénből. Mátyás erre azzal védekezett, hogy nem teheti, mert már nem úr: Péter (febr. 22) fölszedte előtte a csóvát.

Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a befagyott és a jégnevelés segítségével mesterségesen duzzasztott tiszai jégkérgen a révészek valamikor szalmacsóvával jelölték meg azt az irányt, ahol a kocsik a jégen biztonságosan közlekedhettek. Üszögös Szent Péter napja táján a jég már lazulni, engedni kezdett. A csóvákat fölszedték. Ezzel is jelezték, hogy már veszélyessé vált a jégen való átkelés.

A zalavári apátság birtokain Üszögös Szent Péter napjának, vagyis az apostolfejedelem székfoglalásának századunk elején ez a neve is járta: szólítás napja. Sajátos évkezdő hagyományként ugyanis az apátúr e napon maga elé hívatta minden csikósát, gulyását, kondását, öregbéresét, gyalogbéresét, szőlőpásztorát, kerülőjét, kocsisát és megkérdezte tőlük, hogy az új gazdasági évben helyükön akarnak-e maradni. Ha igen, akkor szolgáltak tovább. Ekkor a szokásjog alapján panaszaikat, kívánságaikat is előadhatták.^*

A szokás Malonyay Dezső szerint e vidékeken már uradalmakban, nagygazdáknál is élt.

Leopold Schmidt a burgenlandi osztrák-kutatás eredményeiből megállapította, hogy az ottani német lakosság körében Üszögös Szent Péter (Petri Stuhlfeier) napján történik a méhek ébresztése, kirepülésre való előkészítése. Ezt a méhészek misével (Bienenamt), áldomással is megünnepelték. Hasonló hagyomány él a hazai, nem magyar ajkú Harka, Mosonszentpéter és Mosonszolnok falukban is.

Magyar párhuzamot nem tudunk idézni. Ennek nyilvánvaló oka, hogy amíg germán nyelvterületen Péter székfoglalása – mint már fejtegettük – tavaszkezdetnek számít, minálunk a nap nevének baljós alakulása következtében nem tanácsos semmibe belefogni, kezdeményezni.

Zsuzsanna, moldvai csángók ajkán Susan^* napján a szegedi, magyarbánhegyesi és kiskunfélegyházi néphit^* szerint megszólal a pacsirta. Jelzi a tavasz közeledését, a természet újjászületését. A kertjében fürdő, Zsuzsannát, az ószövetség jámbor asszonyát az európai katolikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is. Zsuzsanna halálát örökíti meg Szászfalu (Sásová) híres Zsófia-oltárának (1440) egyik képe.^* Feltűnik Bántornya (Turnišče),^* és Besztercebánya egyik, több jelenetből álló freskótöredékén (XIV. század).

A hazai Zsuzsanna-játék, tehát a bibliai történet megelevenítése nyilvánvalóan német eredetű. Gyökerei még a középkori rekordáció világába nyúlnak vissza: klerikusok, diákok idézték föl most farsang idején az épületes történetet. Ebből bontakozott ki az idők során a dramatikus Zsuzsanna-játéknak latin, német, magyar, román nyelven való virágzása a történelmi Magyarország területén.

Zsuzsanna már bibliai epikánkban, Batizi András versezetében (1541) is fölbukkan: Az istenfélő Zsuzsanna asszonynak históriája.^*

A Zsuzsanna-hagyományt a barokk iskoladrámák is tovább ápolták, és mind a katolikusoknál, mind főleg a protestánsoknál kedvelték.

Adataink szerint az első hazai előadást még Stöckel Lénárd Bártfán rendezte. Német szövege később nyomtatásban is megjelent (1559).^* Stöckel szövegkönyve alapján Körmöcön, Kassán (1557) is előadták. Szintén az ő feldolgozása vált a felvidéki evangélikus iskolák ifjúsága körében is népszerűvé. Tudunk más gyökérzetű katolikus változatokról, így nagyszombati (1627), zágrábi (1653), csiksomlyai (1753),^* továbbá kolozsvári (1652 unitárius előadásokról is.

Az ártatlanul szenvedő Zsuzsanna úrnapi körmeneteken, barokk misztériumokban, passiójátékokban gyakran tűnik föl a feláldozott Jézus ószövetségi előképeként is. Ennek a kultikus hagyománynak szép magyar példája Juhász Máté minorita A Krisztusnak érettünk való kínszenvedéséről és némely példáiról, mellyek előre árnyékozták és jelentették jövendőbéli kínszenvedését és áratlan halálra menését s megölettetését (1761) c. misztériumának egyik jelenete: Az ártatlan Susánnának hamissan vádoltatásáról és ítéltetéséről (Dan. 13).^*

A téma átkerült a népi színjátékok világába, éspedig bányászaink körébe is. Ennek számos régi német párhuzamát ismerjük. (Leoben, Eisenerz). Jó még azt is tudnunk, hogy Zsuzsanna a középkor végén számos német bányavidéken a bányászok egyik védőszentje volt, és főleg tárnákat helyeztek az ő oltalma alá. Az annyiszor magukra maradt bányászasszonyok őt tekintették rágalmak ellen oltalmazójuknak.^*

Jánosrét (Lucky pri Kremnici) német bányászai a Zsuzsanna-játékot két változatban is előadták. Sebestyén Gyula Nagybánya környékén, Oláhláposbánya (Lápuşul românesc) szintén német bányászai között is megtalálta a nyomait (1904), A máramarosi Sugatag, Budafalva magyar, vagy talán elmagyarosodott sóbányászai között a múlt század közepén Szilágyi István szintén Zsuzsanna-játékra bukkant. Sajnos, a följegyzett szöveg elkallódott. Morvay Győző 1890 táján Nagybánya környékén szintén magyar nyelvű Zsuzsanna-játékra talált. Nyomában Sebestyén Gyula itt is gyűjtött. Kézirataik sorsa ismeretlen. A felsőbányai magyar Zsuzsanna-játék egyéb darabokkal együtt Budapesten is bemutatásra került (1911).

Végül meg kell még említenünk, hogy Hantz (Haraszti) Gyula 1870 táján a bánáti, békésiekből települt Magyarittebe (Itebej) református faluban magyarnyelvű Zsuzsanna-játékot jegyzett föl, amelyet abban az időben fiúgyerekek a nagyböjtben adtak elő. A szöveg iskolamesteri eredete kétségtelen.^*

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).

 

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben^* olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

Egyik névnapi köszöntőben, amelyet majd száz esztendeje Székelyhídon jegyeztek föl,^* mintha még a Júlia szép leány balladai világa is felvillanna:

 

Ragyog és tündöklik Juliannának napjára: Ragyogjon életed gyönyörű virága, Sohase hervadjon zöld citrusnak ága, Inkább virágozzon életeknek fája. Akkor is ha eljön életed határa, Végyen fel a nagy Úr maga jobb karjára, Helyeztessen ottan égi palotára, A bárány Úr Jézus víg lakodalmára. Szívesen kívánom.

Bálint. Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő.^* Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök (jan. 7), akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.

A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt.^* Így történhetett aztán, hogy Bálint jeles februári ünnepe és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi. Így van ez hazánkban is.

Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Szepesbéla (Bele) jellegzetes német szokása volt, hogy karácsony estéjén sokan kimentek arra a helyre, ahol hajdanában Szent Bálint temploma állott. Itt megmosdottak, hogy a rontás egész esztendőn át elkerülje őket.^*

Bálint képe föltűnik Bélakorompa (Kremna, 1516), Kassa (1440, Erazmus társaságában), Zsidve (Jidveu, 1518), Szászbogács (Bagaciu, 1518) szárnyasoltárain,^* más gyógyító szentek társaságában a kassai székesegyház Mettertia-képén (1516), amely Czottmann Bertalan patikus és felesége fogadalmából készült,^* továbbá az esztergomi Keresztény Múzeum néhány közelebbről már meg nem állapítható, de föltétlenül hazai táblaképén. Egykorú faszobrát őrizte meg Mateóc (Matejovce 1490).^*

Bálintot tiszteli védőszentjéül egy besztercebányai kápolna (1480), valamint Szentkereszt (Križoviany), Györke (Ďurkov), Lédec (Ladce), Krempach középkori temploma. Oltármestersége volt Szepeshelyen (Spišské Pohradie).^*

A gyöngyösi Szent Orbán-templomban képe függ: Szent Bálint betegségben sínylődők pártfogója. Fölajánlotta Hajpel Bálint (a múlt század legelejéről). Hogy a kultusz a palóctájon általánosabb lehetett, mutatja, hogy Gyöngyöspata idős asszonynemzedékei emlékeznek rá: nyavalyatörésről Bálintot hívták segítségül.

A XVIII. században főleg a Schwäbische Türkei betelepült németjei körében felbukkanó, Bálint tiszteletére szentelt kápolnák, templomok: Kiskőszeg (Batina, 1758), Szajk (1760, Vendel társaságában), Németbóly (1771) már nem közvetlen fejleményei hazánk középkori Bálint-kultuszának. Szajk említett Bálint-kápolnája a hazai parasztépítészet barokk ihletben fogant remeklése (1760). Régi oltárképén az egykorú szülőföldi hagyomány summázásaként Bálint és Vendel feje fölött a Mariahilf is látható: Bálint a betegek, Vendel a jószág oltalmazója, Mária pedig az új hazába induló jámbor bajor nép vezércsillaga. A kápolna falát német szokás szerint régebben fogadalmi képek borították. Sajnos, egy sincs belőlük.

Bálintot főleg a nyavalyatörések, lelkibetegek tisztelik. Nagynyárád szomszédos német faluban a Valentinitag fogadalmi ünnep, amelyen sokan szentségekhez járulnak. A templomban oltára áll. Évközben a beteg családtagért misét mondatnak előtte. Babarc, Máriakéménd, Erdősmárok, Lapáncsa, Lánycsók német népe szintén tiszteli. Márokon sem a család, sem a jószág a szent ünnepén délig nem eszik. Az öregek későn keltek, addig az ágyban imádkoztak. Akit frász, vagyis nyavalyatörés gyötör, megfogadja, hogy Bálint napját egész életén át mindig megböjtöli. Gyermek helyett édesanyja tesz fogadalmat. Halála után a felnőtt, meggyógyult gyermek a böjtöt továbbra is megtartja. A bólyi német betegek – ha nehezen is – eltörekedtek a misére: meggyóntak, megáldoztak, Bálint segítségéért is könyörögve.^*

Nyilván német szomszédjaiktól vették át a mohácsi sokácok is azt a máig élő hagyományt, hogy ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek, vagy zsírtalanul főznek, a templomban imádkoznak, egyesek gyónnak-áldoznak. Ők is szívbetegségen hívják Bálintot segítségül.

Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leszédüléstől, leeséstől.

Máriakéménd búcsújáró temploma előtti kőkereszten Szent Bálinthoz intézett német nyelvű könyörgést olvastunk. Köztéri szobrát láttuk Cikón, képét a pécsi Ágoston-templom sekrestyéjében.

Bálint napja már a Farsang, tavaszvárás idejére esik, amelyet Franciaországban, Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában a szerelmesek tartanak számon. Erről a Hamlet egyik jelenete is tanúskodik. hiedelem, illetőleg ünneplés kétségtelenül a szó gyökerével (valeo, valens) is összefügg. Németországban viszont nyilván félelmetes patronátusa miatt szerencsétlen napnak számít. Így tartja^* a baranyai Feked német népe is: nem szabad a jószágot befogni. A Valentiniei nem kél ki. Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész esztendőben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöppentenek.

Ebbe az összefüggésbe, a koratavaszi várakozások rendjébe sorozhatjuk azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy akár van, akár nincs már ezen a napon hó, e kirajzott szegedi ivadékok csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar, porta olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide aztán mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak a számukra. Akad, aki fazékban rakja oda nekik. Cserszegtomaj gazdái Bálint napkor napkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvajokat és madarakat távoltartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.^*

Hangony barkó népe úgy véli, hogy Bálint napján jön vissza a vadgalamb. Ez már a tavaszt jelenti.

A rábaközi Szil faluban mondogatják,^* hogy Bálint a verebek védőszentje, mert már nekik is kezd az időjárás kedvezni.

A horvát néphit szerint^* a madarak ezen a napon tartják a mennyegzőjüket.

Skolasztika, középkori magyar alakjában Kolos, Szent Benedek húga volt.

 

A Debreczeni-kódexben olvasható legendája szerint^* klastromában bátyja egyszer több fráter kíséretében meglátogatta. Istenes társalgásba merülve, rájuk alkonyodott. Benedek menni akart, Skolasztika hiába kérlelte, hogy éjszakára maradjon nála. Erre e nömös szűz öszve kucsolván kezét, reája hajtván fejét az asztalon, kéré az Úristent, hogy essét anna, hogy bátyja mehetne az éjszaka az ő klastromában: Az égen egy kicsiny fölleg sem volt, most azonban villámlás, mennydörgés, hatalmas zápor kerekedett, és így Benedek kénytelen volt társaival visszamaradni. Csak reggel térnek a kolostorukba. Harmadnapra imádság közben húga lelkét egy nömös szépséges fejér galamb képében látta távozni. Megilletődött bátyja Skolasztikát ezután a maga előkészített koporsajába fekteti.

 

Kolos a középkorban még igen kedvelt asszonyi keresztnév volt. A hagyomány szerint így hívták Szent István sánta húgát is. Az ő számára alapította a somlóvásárhelyi bencés apácamonostort. Kultuszának emléke Vizsoly freskóképe és a garamszentbenedeki apátság faszobra (1483).^* Barokk Skolasztika oltára van a celldömölki apátság templomának.^*

Tudomásunk szerint népünk már csak a kalendáriumi helye miatt tartja számon. Ezen a napon szedték meg a múlt században Kiskunfélegyházán^* a Gyümölcsoltó Boldogasszonykor való szemzéshez az oltóágat.

Apollónia szűz Decius császár idejében, Alexandriában szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkorban a fogfájósok és fogorvosok védőszentje.^* Képein előkelő leányzóként ábrázolják, aki kezében foghúzót tart.

Hazai tisztelete nyilván a Legenda Aurea hatására XIV. századi misekönyveinkben és freskóinkon tűnik föl legelőször. Falképeit őrzi Zseliz (Želiezovce, 1388 táján), Nógrádság (XIV. század) és Velemér (töredék, XIV. század vége).^* Megjelenik továbbá Alsóbajom (Boian 1490), Bártfa (1485, 1500), Csíkcsatószeg (Cetatuia 1530), Héthárs (Lipany 1530), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1720), Kassa (1474), Késmárk (1450), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibníc (Lubica, 1521), Ludródfalva (Ludrova 1510), Malompatak (Mlynica, 1515), Nagyjeszen (Horné Jaseno), Nagylomnic (Lomnica, 1495), Segesd (Saeş, 1520), Szepeshely (Spišska Sobota, 1520) gótikus szárnyasoltárain,^* továbbá a nagyváradi pálosok (1410), Vác (1474), Eger (1482) neki szentelt oltárain. Két faszobra (1390, Apollónia-oltár, 1510) is látható a bártfai Szent Egyed-templomban.^*

A Nádor-kódex 1508 ajánlja: szolgáljonk Szent Apalin asszonynak, hogy ő érdemének miatta fogséréstől, főséréstől megszabadoljonk.

 

A Debreczeni-kódex 1519 Apalin asszony életéről szólva^* elmondja, hogy egy burgundiai nömös asszonyállat a szent nevenapján mindig megvendégelte a szegényeket. Történt, hogy gyermeket szült, de amikor éppen a koldusoknak szolgált, magzatát az ördög forró üstbe vetette. Már félholt volt, amikor édesanyja rátalált. Azonnal Apollóniához folyamodott segítségért. Elaludt, és álmában, láta látás szerint Szent Apalin asszonyt jövén angyalokkal nagy szépséggel megékesöjtvén, mondta neki, hogy ki Istennek szeretetiért, Anyjának tisztösségéért és halálomnak emlékezetiért én vigiliámat böjtöli... foga avagy feje fájásában hamarsággal való segétségnek esmérjen. Ez meglévén felserkene, gyermekét egészségbe lelé, és ünnön magát minden fájdalom nekil. A hercegszántói sokac asszonyok máig sem dolgoznak Apollónia ünnepén.

 

Egyik esztergomi misekönyvünk (1515) Apollónia-könyörgése: Aeterne ac mitissime Deus, qui ad toleranda pro tui nominis gloria carnis tormenta: electos tuos spiritu fortitudinis roborare non desisti, concede propitius, utqui gloriosissimae virginis ac martyris tuae Apolloniae quam excussis dentibus pro tui nominis confessione morte acerbissima triumphare fecisti, martyrum colimus. Ipsius meritis et precibus a dolore dentium et ab omni languore corporis et animae protegi et liberari mereamur.^*

Szkárosi Horvát András gúnyolódva említi: Szent Apalina vala fog gyógyító.^*

 

Apollónia tisztelete a barokk jámborságban is töretlen. A Lelki Paradicsom ájtatossága:

 

Ellened felfegyverkezik Ó szent Apollónia Kegyetlenség s igyekszik Krisztustól elvonnia. Szádból fogadat kivonnya, Ha talám megejthetne, És így szíved ostromollya, Ha gonoszra vihetne. De midőn mint kőszál volnál, Dühösségét nevetvén. Krisztustól el nem pártolnál, Inkább megerősödvén; De Krisztussal megmaradál, Végig, mint igaz jegyes, Ellenségtől nem irtózál; Légy hozzánk kérünk kegyes. Fogfájás ellen orvosunk Légy világi éltünkben. Azután légy kalauzunk A mennyei örömben. Amen.

 

Antiphona. Ez fölöttébb ékes az Izrael leányzói között.

V. Esedezzél érettünk Szent Apollónia.

R. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéretire.

Imádság. Úristen, kinek szent neve dicsőségeért szent Apollóniának a pogányok kegyetlenül kiverték fogait, engedd minekünk, kik az ő emlékezetit üljük, hogy az iszonyú fogfájástól megoltalmaztassunk, és ennek a nyomorult életnek elvégezése után az örök életnek örömébe béjussunk. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen.

 

Székésfehérvár, Bátya, Tápé, Jászladány, Dány és bizonyára még más helységek idősebb nemzedékei manapság is mindennap elmondanak egy Miatyánkot Apollónia tiszteletére. Jámbor mohácsi sokac asszonyok megböjtölik a napját, hogy ne fájjon a foguk. Fogfájás esetén a horvátok és dalmátok is hozzá folyamodnak enyhülésért.^*

Eszterházy Pál Kismarton határában Vilgefortis és Apollónia tiszteletére kápolnát emeltetett (1711).^* Fertőboz útszéli szobrot állított (1800) a tiszteletére. Hasonlóan Kisnyárád is. Győrsövényháza (1750), Osli (múlt század) mellékoltárán is látható Apollónia alakja.^* Falusi templomainkban itt-ott provinciális ízű barokk képeivel is találkozunk. Ilyen a miskolci múzeum Apollónia-képe is. Mindezeket nyilván fogadalomból ajánlották föl.

 

*

 

Nem tudni, milyen körülmények között kapcsolódott a híres egri fertálymesterség^* évi tisztújítása Apollónia napjához és alakjához. Láttuk ugyan, hogy Egerben volt a középkorban oltármestersége. Számontartja az 1509. évi egri Ordinarius is, különleges tiszteletének azonban nincs nyoma. Mégis föltételezhetjük, hogy középkori hagyományok alapján Egerben is dologtiltó nap lehetett a farsang derekán és így alkalmas volt társulati misére, esetleges mesterválasztásra, de áldomásozásra is. Mindenesetre a hódoltság idején Evlia Cselebi följegyzése^* szerint „tizenkét ezüstbotos hitetlen bíró intézte a ráják ügyeit”.

Ez a társadalmi szervezet a hódoltság után újjászületett a hatóságok munkájának megkönnyítésére, a közösségi élet okos szabályozására. A fertálymestereket eleinte a városnegyedek polgárai választották saját soraik közül, de hamarosan csak azok folytak be a választásba, akik a tisztséget már viselték. Még századunk első évtizedeiben is minden egri negyed mesterviselt polgárai január folyamán a működő fertálymester házánál vagy pincéjében gyűltek össze. Ez volt a suttogó. Itt megegyeztek a választandó polgárok személyében. Az új fertálymesternek első kötelessége volt, hogy a hozzájáruló küldöttséget megvendégelje, majd eskütétel után reggelivel lássa vendégül negyedének minden kiérdemesült fertálymesterét. A lakoma neve trakta volt.

Az eskütétel napja Apollónia ünnep. A székesegyházban misén vettek részt, majd átvonultak a városházára. Az új mestereket kétoldalt két negyedbeli keresztapa kísérte. Tisztségük jelképe volt a fertálymesteri bot, mely olyan hatalmat jelentett, mint faluhelyen a bírói pálca. Másik jelvénye a köpönyeg: bokáig érő, százráncú, fekete posztó körgallér, amelyet a nyaknál ezüst csat fogott össze. Elülső részén piros volt a bélése.

Dorottya ókeresztény szűz, vértanú. A négy Virgines Capitales egyike. A többi három: Antiochiai Margit, Alexandriai Katalin és Borbála.

 

Legendáját a Legenda Aurea nyomán a Cornides-kódex (1514) így adja^* elő: Hallgassatok engemet isteni gyümölcsek és miképpen vizeknek folyásin plántáltatott rózsák gyümölcsözzetek. Ezek meg vadnak írván Sirák fia Jézus könyvének harminckilenced részében. Ez beszédek illenek vétetni szűz szent Dorothea asszonyról.

Előszer az jegyzésnek okáért, mert miképpen Szent Gergely mondja, hogy az rózsának virága illatozik az mártirokban, mert az ő véreknek csodálatos illatjával fényelnek. Annak okáért az rózsának pirosságán jegyeztetik az mártiromság, és az rózsának virágzó szépségén az tiszta szüzesség. Boldogságos Szent Dorothea asszony pedég lőn mártír és dicsőséges szűz, kinek okáért méltán illik jegyeztetni az rózsán.

Másodszer illenek vétetni ez felyül megmondott igék szent Dorothea asszonyról, az lött csodának okáért. Mert olvastatik az ő legendájában, hogy mikoron szent Dorothea asszony volna az nyakvágó helyen, Krisztus őneki paradicsomból külde rózsákat és almákat, miképpen ide alább jobban megmondatik.

Harmadszor illenek ez igék vétetni szent Dorothea asszonyról példának okáért, mert ez rózsának felyül megmondott csodáinak híre mind az teljes földet keresztyén hitnek követésének példájára fordejtá. És miképpen az rózsa az ő illatjával embereket gyönyörködtet, ezenképpen mi es hallgassuk mit mond szent Dorothea asszony menden keresztyéneknek ez felyül megmondott igékben, mondván: hallgassatok engemet, azaz követvén engemet isteni gyümölcsek, azaz tanejtványok, keresztyének, kik vagytok Krisztus szent vérének miatta isteni keresésnek gyümölcsi az mennyei dicsőségre. És miképpen vizeknek folyásin ültetett rózsák, kik szépek, tiszták és pirosak, gyümölcsezzetek jó mívelködetben, tisztaságban és isteni szerelemben...

Ez immár a legenda:

Olvastatik, hogy boldogságos szent szűz Dorothea asszony és mártir születött római nemes szenátoroknak nemzetségéből. Az ő atyjának vala neve Dorus, az ő anyjának Thea... Keresztény hitük miatt kénytelenek hazájukat, birtokukat elhagyni. Kappadóciában húzódnak meg, ahol kislányuk születik. A püspök atyjának és anyjának nevéből Dorotheának kereszteli.

És szép vala az országnak menden leány felett, de naggyal szebb vala hittel és Krisztusnak szerelmével... Fabricius fejedelem feleségül szeretné venni, de Dorothea visszautasítja. A lányt erre forró ónnal telt kádba veti, de Dorottya Krisztusnak őrizeti miatt sérelem nélkül marada meg, miképpen ha balzsamommal kentetnék meg. Utána tömlöcbe veti. Itt sínylődik kilenc napig étel, ital nélkül, de az angyalok táplálják, és utána szebbnek láttaték, hogynem annak előtte. Ezután Fabricius bálványimádásra akarja kényszeríteni. És ime angyeloknak nagy sokasága nagy hertelenséggel jővén, az bálványt az kőlábbal öszve eltörék. Most Dorotheát kínzófára kötteti, hogy testét vasgerebenekkel szaggassák és ostorozzák meg. Szűzi emlőit fáklyával égetik. Másnap semminemű sérelem nem látszik rajta. Ezen a fejedelem igen elcsodálkozott, látta Dorothea állhatatosságát, hivatta Dorothea két nénjét, Cristent és Calixtent, akik félelemből eltántorodtak hitüktől, hogy húgukat győzzék meg. Dorottya azonban szólván ő két nénjének, Krisztushoz térejté őket.

Dorothea további szenvedésre is kész Krisztusért, kinek kertében rózsákat, almákkal gyűjtött, avagy szedett és vigadott örökké. Végül Dorothea asszonyra adaték sentencia, hogy az ő szentséges feje elvágatnék. És mikoron az várasnak kőfalának kivüle kivitetnék szent Dorothea asszony, látván őtet Theophilus, az országnak fő ítélőmestere, olyha megnevetvén kéré szent Dorothea asszonyt, hogy őneki küldene az ő jegyesének kertéből rózsákat és almákat. Szent Dorothea asszony kedég fogadá, hogy megküldi.

Mikoron Szent Dorothea asszony jutott volna az nyakvágó helyre, kéré az Úristent mendenekért, hogy valakik az ő kénjának megemléközetire az ő ünnepét tisztelnék, vagy az ő kénjáról megemléköznének, mendenben idvezejtetnének, meghallgattatnának. És jelesül, hogy szeméremtől, hamis bűntől megszabadajtatnának. Gyermekszülő asszonyállatok kedég az ő nevét híván az ő fájdalmakban érezzenek hamarsággal való segedelmet. És mendenek, kik az ő haláláról, kénjáról megemléköznek, haláloknak idején nyerjék menden bűnekről való töredelmességet és bocsánatot. És ime szózat hallaték mennyországból, mondván: Jőjj el én választottam, én jegyesem, mendeneket, kiket kértél, megnyerted.

Szent Dorothea asszony kedég az ő fejét lehajtá az nyakvágónak előtte, és ime jelenék őneki egy gyermek, ki vala bársonnyal megöltöztetett. Mezejtelen lábakkal és vala szép fodor haja. Kinek ő ruháján valának aranyas csillagok, hozván ő kezébe kosárkát három rózsákkal és három almákkal. Kinek mondá szent Dorothea asszony: kérlek én Uram, hogy vigyed ezeket, azaz az rózsákat és ez almákat ez kosárkában Theophilusnak. Az nyakvágó elvágá szent Dorothea asszonynak szentséges fejét, Úr születeti után kétszáznyolcvanhét esztendőben, február havában...

Theophilus kedég ez időben áll vala az fejedelemnek palotájában. Tehát ime jelenék Theophilusnak ez felyül megmondott gyermek, kezében hozván az kosárkát az rózsákkal és almákkal. Hívá Theophilust és mondá neki: ez rózsákat ez almákkal küldette teneked az én húgom Dorothea, az ő jegyesének paradicsomából, kertéből. Ezeket mondván ez gyermek, elenyészék.

Theophilus nótárius ez nagy csodát látván, megkeresztelködék és esék dicséretnek szavára, dicsérvén és dicsőítvén Dorotheának Istenét, hogy február havában rózsákat és almákat küldhet, kinek akarja... Végül ő is vértanúságot szenved Dorottya mennyei jegyeséért.

 

*

 

A Nagyszombati-kódexben^* olvasható Szent Dorottya asszony imádsága (1513), amely bizonyára közkedvelt volt: idvezlégy Szent Dorottya asszony, jószágos gyöngy, tavaszi rózsa, ez velágbeli életnek nyilvánvaló magyarázatja: légy mű éröttenk esedöző és dicsőségös te szízességödért és egyességödért bőségest igyekezzél és járulj és országolj. Amen.

Erős mindenható Isten, kinek nevéért dücsöségös Szíz Szent Dorottya mindön kénját meggyőzé, tégödet alázatosan kérünk, adjad te szent malasztodat nekönk örökköl örökké. Amen.

 

*

 

Dorottya ereklyéit Rómában és Bolognában őrzik. Bologna lehetővé tenné azt a föltevést, hogy névnapját virág- és gyümölcsszenteléssel, ünnepséggel először bolognai diákok ünnepelték meg, és így a Bononia docet szállóige értelmében ők is hozzájárultak kultuszának közép-európai népszerűsítéséhez. Innen van a napnak Thuróczi János tanúsága^* szerint hazánkban a rosarum festum, rosarum dies neve is, ami nyilván élő szokásra is utal. A csehországi Eger (Chleb) városában a középkorban a tanács e napon meg szokta az iskolás gyermekeket vendégelni.

Az Egyház Dorottya napján néhol almát és virágot is szokott szentelni. Ezt honosította meg hazánkban, századunk első felében a palóc Hangony franciskánus lelkipásztora, aki a dunántúli marianus provinciából szakadt ide. A hívek azóta is ragaszkodnak a szentelményhez. A plébános a Balázs napi almaáldás megfelelően módosított szövegével kíséri a szentelést.^*

 

*

 

A szentnek Boroszlóban őrzött fejereklyéjéről, 1430 táján készült hermájáról a kutatás megállapította, hogy „sajátszerű magyar sodronyzománc” munka, és „ama nagy szellemi és egyházi mozgalomnak kifejezése, amelyet a misztikusok föllépése jellemez...” A kiindulás fő pontjai Köln és Prága városa. A mozgalom hazánkba a XV. század elején jut el. „A boroszlói herma a kölni Madonnák szűziességét – írja^* Hintze – keleti díszelgéssel egyesíti.” Ez az akkori magyar jámborságot is jellemzi. Nyilván Zsigmond ajándékozta Boroszló városának. Talapzatán kis üregek Bálint, Márta, Tamás, Skolasztika, Lőrinc, Lázár ereklyéivel. Az egyikben Agnus Dei, II. Pius idejéből.

Prágában viszont Dorottya fejereklyéjét őrizték. Tekintve hazánknak Csehországgal és Sziléziával való akkori eleven kapcsolatait, a kultusz Felső-Magyarországra való beáramlásának, sőt országos népszerűségének nem lehetett akadálya. Kétségtelen, hogy Dorottya néphagyománnyá színesedett tisztelete legújabban is főleg Sziléziában, Csehországban, a történelmi Felvidéken, vagyis a mai Szlovákiában virágzik.

Dorottyát tiszteli védőszentjéül Szkalka (Szent Benedek vértanúságának helyén),^* továbbá Csavajó (Cávoj), a szepesi Poprádfalu (Forbasy).

Se szeri, se száma régi hazánkban Dorottya középkorvégi ábrázolásainak. Első helyen áll a lőcsei Jakab-templom freskóciklusa (1420),^* amely még igazi Biblia pauperum a Legenda Aurea nyomán húsz jelenetben Dorottya életével, halálával az írástudatlan hívek lelki épülését is akarja szolgálni, és nyilván évszázadokon át ihlette a táj népképzeletét.

Dorottya legendáját ábrázolja Jekelfalu (Jaklovce) sekrestyéjének freskóciklusa is (XV. század), amely késedelmeskedésből a mi korunkban ment tönkre.^* Csaroda középkori református templomában elmeszelt Dorottya-freskó került elő.^*

Dorottya képét ott látjuk Alsóbajom (Boian, 1490), Bakabánya (Pukanec 1940), Bártfa (1460), Csíksomlyó^* (Şumuleu), Csíkszentlélek (Leliceni 1510), Felsőerdőfalva (Stara Lesna 1480), Frics (Fričovce 1500), Hervartó (Hervartov 1460), Héthárs (Lipany 1520), Kassa (1410), Késmárk (1493), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej 1480), Liptószentkereszt (Sväty Križ 1510), Lőcse (1476), Malompatak (Mlynica 1480), Nagyjeszen (Horné Jasen), Nagylomnic (Lomnica 1495), Nagyszeben (1500 körül), Szentjakabfalva (Jakub, 1500), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1480), Trencsén (1410) szárnyasoltárain.^* A középkorban épült nagyszombati Miklós-templom Dorottya-kápolnáját a barokk időkben (1703) festik ki.^*

Gótikus faszobrai, amelyek rendesen szárnyasoltárokon tűnnek föl: Andocs (1500), Bakabánya (Pukanec 1480), Barka (Borka 1410), Bártfa (1390, 1480), Busóc (Bušovce 1390), Dénesfalva (Danišovce 1490), Farkasfalva (Vlková 1480), Felka (Velká 1480), Kassa (1440), Kislomnic (Lomnicka 1400), Kisszeben (Sabinov 1510), Krig (Vojnany 1380), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš 1480), Lőcse (1494), Mihályfalva (Boarta 1490), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483), Székelyzsombor (Jimbor 1540), Szepesszombat (Spišska Sobota 1464), Sztankahermány (Hermanovce 1510), Zsegra (Žebra 1370).^*

Az ikonográfiai felsorolásból kitűnik, hogy Dorottya tisztelete elterjedt az egész gótikus Magyarországon.

Oltármestersége volt a váradi (1374),^*csanádi (1419),^* gyulafehérvári (1451), egri (1482),^* váci (1497),^* győri (1539)^* székesegyházban, a vasvári káptalani templomban (1395).

Leopold Schmidt véleménye szerint^* Dorottya közép-európai tiszteletén főleg augusztinusok buzgólkodtak. A kultusz boroszlói, Dorottya tiszteletére szentelt (1351) templomukból sugárzott szét. Kétségtelen, hogy az ágostonrendi remetéknek a középkori Szegességben (Szepesvár, Szepesváralja), Sárosban (Bártfa, Sáros, Harapkó) több kolostoruk is volt.^* A kultusz virágzását elősegítette bányavárosainknak Boroszlóval való gazdaági kapcsolata is.

Nyilvánvalóan az ünnep deákrekordációiból bontakoztak a XV. század folyamán a Dorottya-játékok, amelyek megmozgatták a társadalmi közösségeket is: céhek, iskolák, bányászok előadják a szűz vértanú drámai jelenetekben ugyancsak gazdag legendáját. Németországból kiindulva, a cseheket és morvákat is meghódítva,^* meleg fogadtatásra talál felvidéki német városainkban és a bányavidékeken.

Az eperjesi diákok 1523-ban Dorottya napján föltétlenül az ő tiszteletére játszanak: in die festo sabbato divae Dorotheae. Scolaribus pro recitatione Comoediae den. XXV.^*

Az épületes történet megfelelő német és cseh párhuzamokkal tovább él a jezsuiták (1636 Nagyszombat, 1759 Selmecbánya) és piaristák (1711 Privigye) latin iskoladrámáiban, belejut azonban a Selmec- és Körmöcbánya vidéki németajkú bányászfaluk: Jánoshegy (Johannesberg, Piargy) és Jánosrét (Honneshäu, Lučky) ünneplő hagyományaiba is.^* Felbukkan századunk fordulóján a szlovák népkönyvekben is. Ernyey József és Sebestyén Gyula Selmecbánya környéki falukban (Hegybánya–Pjerg, Steffultó, Szélakna–Windschacht) szlovák változatokat is gyűjtött, amelyek tudomásunk szerit még nem láttak napvilágot. Nyilván német hatásra adják elő az erdélyi Nagybányán magyarul is. Nyoma van, hogy a múlt század derekán máramarosi magyar sóbányászok is ismerték.

Még a középkori rekordációk, majd iskoladrámák ihletésére és velük párhuzamosan alakul ki, és évszázadokon át szinte napjainkig virágzik a sárosi szlovák Dorottya-játék színes népi világa. Turócszentmártonban századunk elején illusztrált ponyvanyomtatványként is megjelent.

Tarczai György (Divald Kornél) örökítette meg^* Eperjesen ezt a legjellegzetesebb, de már adventi időszakra áttelepült szlovák Dorottya-játékot.

Hat fiú összeállott és házról házra járva, a szent legendáját adta elő rögtönzött színjáték formájában. Szereplői voltak az angyal, a király, Dorottya, Teofil, a király minisztere, másként lovag (ritir) és az ördög. A jelmez igen egyszerű volt. Csak az ördög emlékeztetett a középkori freskók groteszk ördögalakjaira. Teofil rágalmakkal befeketíti Dorottyát a királynál. Angyal segítségével azonban ártatlansága a vallatásnál kiderül. Erre Teofilt lefejezik, lelkét pedig elviszi az ördög. A játék énekkel zárult, amelyben Dorottya segítségét kérték.

A Dorottya-hagyomány azonban nemcsak Sárosnak, hanem az egész szlovák népnek közkincse. Bednárik Rudolf kutatásaiból^* kitűnik, hogy sokfelé farsangoló elemekkel is bővült.

Lapispatak (Ploske) sárosi faluban Dorottya nevenapján fiúgyerekek játsszák el házról házra járva az ő történetét. Rudnó faluban, az újbányai (Nova Baňa) kerületben egy legény Dorottyának öltözik föl, egy pedig hóhér alakjában üldözi, majd efféle szavakkal fejezi le: szem és istenfélő életet élt Dorottya. Nem eszik, nem iszik, csak az isteni erő élteti.

Szárazpatak (Szuha, Sucha) faluban, Nagyszombat közelében a fiatalság régebben jelmezbe bújva járt házról házra, Dorottya életét megelevenítve, miközben ezt énekelte:

 

Istenféltő életet élt Szent Dorottya. Enyém leszel-e Dorottyácska, Felajánlod nekem az életedet? Nem akarok a királynőd lenni, Van már valakim, a legdrágább Jézusom.

 

A király ezért megharagudott rá és börtönbe vetette. Amikor a hóhér átvezette őt a hídon, ilyen balga beszéddel illette:

 

Akarsz-e enyém lenni Dorottyácska, Felajánlod nekem az életedet? Nem lettem a királyé, nem leszek a hóhéré. Van már valakim, a legdrágább Jézusom. A játékért pénzjutalom jár.

 

Érthető, ha Dorottya ünnepe asszonyi dologtiltó nap is egyúttal, Nagybiccse (Velka Bytča) vidékén ezen a napon nem jó varrni, mert az ember ujja megfájdul.

A sárosi Szlankahermány (Hermanovce) szlovák népe szerint a Dorottya napján mosott ruha már megszárad a kerítésen, közeledik tehát a tavasz. Velke Ostratice juhászai örülnek a Dorottya napi esőnek, mert majd sok tejre számíthatnak. Ezeknek kalendáriumi magyar párhuzama Szegvár (Csongrád) vidékéről: Ágota szorítja, Dorottya tágítja, vagyis Ágota után Dorottya napjára már enyhülni kezd az idő. Szigetközi szólás szerint Dorottya szorítja, Julika tágítja. Kisújszállásiak szerint ha Dorottya szorítja, Zsuzsanna megtágítja.^*

 

*

 

Nyilvánvaló, hogy a Dorottya-kultusz valamikor a magyar nép körében is élt. Ezt bizonyítják középkori kódexeink, magyar nyelvterületen virágzó oltármesterségeink, képzőművészeti alkotásaink, főleg az andocsi gótikus kegyszobornak udvarló Dorottya-alak. Mindezeket egyébként már föl. is soroltuk. Kétségtelen azonban, hogy már kihaltak népünk szakrális tudatából. Csak egyetlen élő, de már barokk eredetű hagyományra utalhatunk. A sümegi kegyhelyen máig számontartott ünnep a névnapján megűlt Dorottya asszony búcsúja. A hagyomány szerint ugyanis ezen a napon bukkant rá hosszas keresgélés után Berngober Mária Zsófia béna bécsi asszony (1699), aki azt álmodta, hogy Magyarországon azt a templomot keresse föl, amelyben azzal a Máriaképpel találkozik, amely megjelent neki. A búcsúsének szerint:

 

Dorottya mártír szűznek névnapján A bécsi asszony itt nagy orvost talál. Betegeknek gyógyítója A sümegi Szűz Mária.