44111 ima található a honlapon, összesen 82901 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium

    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium
    Naponta frissül

    A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából

    Karácsony, húsvét, pünkösd folytatása és ezzel az egyházi év teljes hagyományvilágának áttekintése.

    Olvasóink között akadhatnak, akik öncélúnak, hosszadalmasnak, ezért elhagyhatónak érezhetik egyes terjedelmesebb régi, illetve népi szövegeknek: kódexeink legendáinak, énekeknek, imádságoknak, litániáknak idézgetését. Ezek azonban szakszerű mondanivalóinkat, következtetéseinket szemléletesebbé teszik, valósággal illusztrálják, mert jámborsági stílusokat és formákat, hivő magatartást közvetlenül jellemeznek. Forrásuk valami régi, legnagyobbrészt már alig hozzáférhető könyv, nyomtatvány, kézirat. Puszta utalással, hivatkozással a nagyvárosi könyvtáraktól távol élő olvasó mire sem menne, mert sem ideje, sem lehetősége nincs utánanézni, lelőhelyükön tanulmányozni.

    Élőszavas és írásbeli forrásainkat távolról sem merítettük ki, bár folyton emlékeztetünk rájuk. Nem művészettörténetet, illetőleg ikonográfiai szakmunkát, sajátos módon felfogott település- vagy társadalomtörténetet, sem a vallásos érzület, illetőleg folklór summázását, hanem mindezeknek egyensúlyával népéleti munkát iparkodtunk írni.

    Illesse köszönet a Kiadót, továbbá mindazokat: élőket és megholtakat, akik négy évtizedes gyűjtő- és kutatómunkánkban támogatták.

    Szeged, 1975. Fehérvasárnap Bálint Sándor

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumVasas Szent Péter

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    01
    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Vasas Szent Péter

    Vasas Szent Péter a szegedi eredetű Lányi-kódexben a tizedszedésre emlékeztető Kepegyontó Szent Péter, az Érdy-kódexben Szent Péter vasaszakadása, a Winkler-kódexben Szent Péter vasaszakadatja (festum S. Petri ad vincula): Péter apostol börtönből való csodálatos kiszabadulásának (Apostolok Cselekedetei 12, 1 – 11) ünnepe.

     

    Heródes Agrippa börtönbe veti Pétert, de miért ottan közel vala az húsvétnap szent ünnepi, kit oktávig tisztölnek vala, halasztá halálát az ünnepnek utána. Azonközben az hű keresztyének nagy buzgósággal és szünetlen imádkoznak vala érette, kiszabadojtaná őket. Íme azért mikoron Szent Péter nagy kénnak és sírásnak készsége miatt elszunnyadott volna, Úristennek angyala hozzá jöve nagy fényességgel és feltaszigálá őtet, mondván: kelj fel hamar, vond fel te nadrágodat és övedözzél be és jöjj utánam. Mikoron azt tette volna, kivivé őtet és megszabadojtá az fogságból. Ennek azért emléközetire üli anyaszentegyház ez mai szent ünnepöt*.

    Elmondja még az Érdy-kódex, hogy I. Sándor pápa azt tanácsolja a fejedelem Balbina nevezetű golyvás lányának, hogy Péter apostol béklyóinak megcsókolásával keressen gyógyulást. Így is tett, és baja elmúlt.

    Utána Szent Péter nevében nagy szentegyházat rakának, kit Szent Alexander pápa megszentöle, és Szent Péternek köteleit odahelyhöté tisztösséggel és nevezé az kötelekről ad vincula sancti Petri. Hol ott nagy sok népeknek gyüleközeti lészen ez mai napon és Szent Péter apostolnak kénos köteleit apolgatván (csókolgatván), kérvén ő bűneiknek bocsánatfát, dicsőséges Szent Péter apostolnak fogságának érdeméért. Hova nagy sok számtalan bulcsúkat is engedtenek különb-különb szent pápák.

     

    A templomszentelés napja (aug. 1.) egy pogány császári ünnepen, annak helyettesítésére történt (ut solemnitas piscatoris obfuscaret solemnitatem imperatoris).*

     

    Még egy jellemző legendát olvashatunk az Érdy-kódexben, amely megmagyarázza, hogyan válhatott Vasas Szent Péter a testi-lelki betegek patrónusává: vala Ottó nevű császárnak rómaságban egy tiszttartója, kiben erdeg vala. Hallván a császár Szent Péter apostol köteleinek nagy érdemes voltát, kihozatá, hogy az erdengesnek nyakának vetnék. Nagy hitnek okáért János pápa vettete más láncot nyakában és semmi irgalmat nem látának lenni. Mikoron másodszor az bizony láncot nyakában vetötték volna, ottan az pokolbeli szellet nem birhatá az nagy terhet, de kiáltással kiméne belőle és dicséré Úristent. Péter oldó-kötő hatalmával megszabadít mind a lelki, mind a testi bilincsből, a bűn-okozta betegség gyötrelmeiből.

     

    Nézetünk szerint Péternek e Vasas-titulusát viselte az a középkori szegedi ispotály, amelyre Mátyás király egyik oklevelében (1458) magistratus hospitalium Sancti Petri apostoli néven utal, és amelyet a hozzátartozó Szent Péter-templommal együtt az Árpád-korban nyilván még a johanniták alapítottak. Az Érdy-kódex előadásából ugyanis világosan kitűnik, hogy Péter apostol ünnepei közül ez az egyetlen, amelyet a betegápolással, ispotályalapítással kapcsolatba lehet hozni. Másfelől pedig Szeged népének mindjárt bemutatandó barokk Vasas Szent Péter-hagyományai szinte szükségszerűvé teszik azt a föltételezést, hogy a kultusznak Szeged városában évszázados előzményei voltak. Az ünnep más hazai patrociniumairól nem is tudunk.

    Érdemes azonban előbb megemlítenünk, hogy a szegedi békét (1444) éppen Vasas Szent Péter napján kötötték: Ulászló király az Evangéliumra, a török pedig a Koránra tett esküt, hogy tíz esztendeig meg is tartják. Pár nap múlva, már Szent Domonkos ünnepén Julián pápai követ érvelésére a király mégis kihirdette a háborút. Az egykorú följegyzések szerint estére kelvén Szegedet és környékét hatalmas földindulás rengette meg, sok ház rombadőlt. A lehangolt nép ebben Isten ujját látta.*

    Az 1738. évi pestisjárvány, népiesen gugahalál idején a szegedi betegek elkülönítője (lazarethum) a mai Szent Rókus-templom táján, akkor még lakatlan területen állott. A vész elmúltával Szeged népe a barokk időkre jellemző módon megfogadta, hogy Vasas Szent Péter napját száz esztendőn át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni.

     

    Még Szeged Szeged Várossa marad – mondja* egy régi prédikáció – kiss Asszony havának – (= augusztus) első napját megelőző napon mindnyáján böjtöllyenek. Ugyan Kiss Asszony havának első napján pedig, úgymint Vasas Szent Péter napján, az egész Városnak lakossai, akiktül lehet, egy díszes rendben vett Bútsújárással ezen fenn álló Kápolnához, akár minemű viszontagságos idő legyen, zengedező énekléssel, buzgó imádsággal, illendő tisztelettel Szent Missére és hét nyelven hirdetendő Isten Igéjének hallgatására esztendőnként egyben gyülekezzenek, seregessen meg jelennyenek, hogy Isten ő Szent Felsége, valamint buzgó Eleinknek könyörgésekre megszüntette a mirigyes dög halált, úgy ez után is mindenféle veszélyektül, de kivált e féle tsapástul oltalmazza meg Nemes Városunkat.

     

    Az ünnepet Szeged népe az első világháborúig meg is tartotta, miközben a fogadalmat 1838-ban újabb száz esztendőre megújította. 1938-ban azonban a templom akkori, a néphagyomány és a helyi múlt iránt érzéketlen papja már nem gondoskodott a meghosszabbításról. Az ünnep, illetőleg fogadalom emlékezetét napjainkban már csak a közeli Vasas Szent Péter utca, továbbá az új Rókus-templom homlokzatának Vasas Szent Pétert és Rókust együttesen ábrázoló domborműve tartotta fönn.

    A laikussá vált szegedi néphagyomány mindenesetre napjainkig emlékezik a hajdani ünnepre. Még mindig akad öregasszony, aki megböjtöli a nap vigíliáját. A tanyán, tehát Szeged kirajzott körében az öregek alig dolgoznak, a napot félünnepnek tekintik. Egy jellemző hiedelem szerint a pajtában tűz üt ki, a jószág pedig elhull, ha e napon méltatlanul ünnepelnek.

    A napot a mi ismereteink szerint már alig tartják számon: Lendvavásárhelyen, Gyöngyöspatán Vasas Szent Péter hetében nem szabad a szőlőben járni, mert különben a szemek lehullanak a fürtről.* Az összefüggés képzetsora már nem világos. Vásárosmiskén Vasas Péter napján vetik a kerékrépát.

    Vasas Szent Péter volt a pécsi állami börtön kápolnájának patrónusa.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumZsófia és három leánya: Fides, Spes, Charitas

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Aug
    01

    Zsófia és három leánya: Fides, Spes, Charitas a folklorisztikus egyházi hagyomány szerint együtt szenvedett vértanúhalált.*

    Hazai tiszteletük a gótikában bukkan föl, Emlékezetüket elsősorban az a szárnyasoltár (1440) őrzi, amely Zólyomszászfalu (Sásová) templomából került a besztercebányai múzeumba.* Egyéb gótikus táblaképei: Bártfa (Mettertia-oltár 1500, Pieta-oltár), Berzenke (Bzinov, 1500), Kassa (székesegyház, 1470; Bártfáról, Múzeum, 1520), Kispalugya (Paludzka, 1510), Lőcse (1410), Magyarfenes (Vlaha, 1499,  a gyulafehérvári püspöki rezidenciában), Németlipcse (Deutsch-Liptsch, Lupča, 1450, Szlovák Nemzeti Galéria), Gyöngyös (1490).*

    Faszobra: Pozsony (1510, Szlovák Nemzeti Galéria).*

    Oltárai: Eperjes (1462), Nagyvárad (1513).*

    Zsófia kultusza a magyar középkor végén nyilván az egész országra kiterjedt. A besztercebányai egyházmegyében Dubravica (XV. század), Szucsány (Sučany, XIII. század), a nyitraiban Barossháza (Pružina), Ösvényes (Ochodnica), Sztrecsény (Strečno), a kassaiban Zboró (Zborov) templomának ősi soron ő a védőszentje. Jó volna ismernünk a hozzáfűződő szlovák szakrális néphagyományt.

     

    A Zsófia-legendát az Érdy-kódex* adja elő. A bújdosó Anaklétus pápa tanácsára Dömötör görög király feleségül veszi Zsófiát, Manfredus perzsa király leányát. Rómába jönnek. Zsófiának már három lánya van: Fides, Spes és Charitas, azaz a Hit, Remény, Szeretet.

    Dömötör király Rómában vértanúhalált szenved. Abban az órában Zsófia angyali éneket hall. Leányait is felkölti, és íme szent angyal jelenék meg ő előttük, állván és nagy szép koronát tartván kezében mindeniknek feje fölött. Szent Zsófia asszonynak kedég hét szép koronákat. Angyalok közlik velük, hogy rájuk is vértanúság várakozik, sőt az ti asszony anyátok kedég hétször szenved és mindenszer koronáztatik.

    Ezután Zsófia Konstantinápolyban nagy szép egyházat (Hagia Sophia) rakat, kinek mása ne lenne ez világon. Rómában huszonnégy templomot építtet. Kemény penitenciában élt, leányaival együtt. Hamarosan vértanúságra jutnak.

    A Hit azt kéri halála előtt az Úrtól, hogy minden ki én halálomnak napjáról megemléköznek, igaz hittel ez világból kimúlván, megüdvözöjtessenek. A Reménység kérése: valaki az te jegyösödnek dicséretire te szenvedésödről megemléközendik, bizony reménységben múljék ki és kétségnek veszedelméből megszabadojtassék. A Szeretet így könyörög: valaki őróla megemléközendik, szent szeretetnek jószágában gyarapodhassék. A lányok haláluk után nyomban megjelennek édesanyjuknak, hogy őrá is méltóságos tisztület várakozik.

    A császár Zsófiát is kegyetlenül megkínoztatja, megöleti és árnyékszékbe vetteti. Isten angyala azonban épségben, szépségben feltámasztja. A szent asszony ismét a császár elé megy, aki újra megöleti. Ez hétszer ismétlődik, de Zsófia mindig életre kel. Sokan megtérnek, Adrianus császárt pedig végül a pokolbeli ördög ragadja el.

    Zsófia utoljára ezt köti a rómabeli népek lelkére: valaki a mi halálunkról tisztölettel megemléközendik, minden kérelmésében meghallgattassék, kik kedég szegénységben avagy fogságban és egyéb nyomorúságban, te szent irgalmadnak miatta megvigasztaltassanak… Olvastatik rólok – írja tovább a legendaszerző –, hogy valaki ez szentöknek életöket olvassa, azon napon gonosz halállal meg nem hal. Ő halálának kedég idejin bizon töredelmesség nélkül, tiszta gyónás nélkül, Oltáriszentség nélkül és hit, reménység, szeretet nélkül, és isteni malaszt nélkül ki nem múlhat… Még úgy olvastatik, hogy valamely házban ő életök meg jelend írván, senki ott gonosz halállal meg nem hal. Az ház meg sem éghet tűznek miatta.

     

    Zsófia asszonynak és három leányának legendája teljes egészében a középkori folklór talajából sarjadzott, történeti hitele nincsen, az évszázadok során azonban mind kerekebbé vált. Alakjuk, nevük révén szimbolikussá lett, és a hittudomány pártfogóiként tisztelték éket. Állítólag III. Leó pápa kezdeményezésére terjedt el a Zsófia-mise, amelyet a hívek súlyos szükségeikben mondattak. A mise sajátsága volt, hogy hét kollektával kellett bemutatni, és mindegyiknél meg kellett gyújtani egy gyertyát. Véniát is kell tenni, és elmondani egy Miatyánkot. Offertóriumkor egy dénárt kell felajánlani, és Szent Zsófia tiszteletére hét darab kenyeret kell kiosztani hét özvegynek vagy hét árvának. Minden alkalommal ismét egy-egy véniát kell végezni. A pap a misét csak azután folytathatja tovább, ha mindezeknek a mise felajánlója eleget tesz. Áldozás után szintén a felajánlónak kell a gyertyákat eloltani, egy Miatyánkot elmondani, és mindegyik kollekta alkalmával ismét véniát tenni. A misét különösen olyanok végeztették, akik bírák vagy igazságtalan emberek elnyomása alól Zsófia segítségével akartak menekülni.*

    A liturgikus könyveinkben található számos bejegyzés a Zsófia-kultusz hajdani hazai nagy népszerűségét igazolja. Egy kézírásos beírás szerint, amit a hívő lélek az Úrtól kér, Zsófia közbenjárására teljesíti. Találkozunk egy teljes miseszöveggel is.*

    Mindezek a kultikus hagyományok, amelyek Zsófiának és három leányának legendájából kicsendülnek, a népi jámborság legarchaikusabb jellegeihez tartoznak. A kultuszt a reformáció, illetőleg a tridenti zsinat liturgikus szigorításai söpörték el, alakját azonban a mai szlovák szakrális néphagyomány még nyilván számontartja. A kultusz egyébként a lengyeleknél is virágzik.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab havaLoyolai Szent Ignác

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    31
    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab hava Loyolai Szent Ignác

    Ignác vagyis Loyolai Szent Ignác (1491 – 1556), a Jézus Társaság alapítója.* Tiszteletét elsősorban természetesen rendje terjeszti.

    Szerzetesi fogadalma előtt sokáig katonáskodott, a mórok ellen harcolt. Ebből is érthető, ha híres lelkigyakorlatos könyvében* a két zászló: a jó és rossz, a kegyelem és kárhozat lobogója alatt háborúskodók küzdelméről szól. Ezeknek hatására a katonák különösen tisztelték. Ebből a hódoltság idején még a törökök is kivették a részüket. Egy 1667-ből való kassai följegyzés szerint Ignác az egri törökök között is csodát tett, akik ezért képét tiszteletben tartották, és török módon díszítették.* A helyi hagyomány erejére vall, hogy az egykori egri császári és királyi 60. gyalogezred zászlaján* szintén Szent Ignác oltalmazta a regimentet.

    A gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig.*

    Jellemző az is, hegy Temesvárott a XVIII. században újjáépített várfalnak Ignácbástya (Ignatus-Bastion) volt a neve.* Szent Ignác szobra egészen 1785-ig várvédő célzattal ott őrködött Buda főterén. Csak a felvilágosodás türelmetlensége távolította el és állította helyére Pallas Athene szobrát.

    Ignác képét a budai szobák ajtajára, házak kapujára is kifüggesztették. Úgy vélték, hogy elűzi a sötétség hatalmait, a képzelgéseket, kísérteteket, rontásokat.

    Élettörténetében olvashatjuk, hogy egy úriembert bűnös szerelmétől nem tudott intelmeivel visszatartani. Ezért egészségével mitsem törődve, télnek idején, jégtől zajló folyóba vetette magát egy híd mellett, ahol a bűnös gazdag át szokott menni. Ezt az érette vállalt látványos penitencia annyira megrendítette, hogy a hagyomány szerint megtért. Életének ebből a mozzanatából később új szentelmény fakadt, a Szent Ignác vize (aqua Ignatiana), amelyet valamikor testi-lelki bajok orvoslására használtak. A szentelmény egyébként századunkban sem ismeretlen.*

    Használata hazánkban már a barokk időkben elterjedt. Nemcsak betegségben használták bizalommal, hanem egyéb megfelelő alkalommal is. Így a vetéseket pusztító egerek ellen a földet, máskor meg marhavész idején a takarmányt locsolták le vele.* Budán jegyezték föl, hogy egy néma lány három napon át csak Szent Ignác vizét itta. Egyszercsak megszólalt: milyen jó ez a víz!

    A XVIII. században Ignác ereklyéit, amelyekből Magyarországra is jutott, szülési fájdalmak csillapítására használták. A vajúdók mellére tették. Így Budán is, ahol a rendház naplója szerint többek között egy eretnek asszony a bába minden erőfeszítése ellenére sem tudta magzatát megszülni. Amikor azonban az ereklyét a nyakára tették, a gyermek mindjárt a világra jött.*

    Beteg gyermekek számára úgy kérték Ignác pártfogását, hogy a jezsuita viselethez hasonló kis ruhába öltöztették őket. Előfordult, hogy nem a szent ereklyéit, hanem csak ereklyéihez érintett képét borították a beteg testrészre.*

     

    Ignác oltalmába ajánlott templomok:

    Esztergom: Esztergom (Víziváros, 1738, a rendé volt), Újvároska (Mestecko, 1803).
    Nyitra: Cserne (Čierne pri Čadci).
    Veszprém: Sokoró (1748, jezsuita birtok volt), Vörösberény (1779, rendi birtok volt), Csabrendek (kápolna), Balatonlábdi.
    Győr: Győr (1642, a rendé volt, újabban a bencéseké).
    Székesfehérvár: Sárkeresztúr (eredetileg Antiochiai Szent Ignác tiszteletére).
    Pécs: Szárász (1824).
    Vác: Mende.
    Csanád: Újpanát (Panatul Nou, 1825, Gyulai Ignác volt a kegyura), Csávos (Graniceni, 1896, Csávossy Ignác kegyúr építette).
    Nagyvárad: Sarkad, Tasnádszántó (Santau, 1836).
    Erdély: Bordos (Bordoş).
     

    A hazai Ignác-ikonográfia kiemelkedő emléke Vörösberény három mennyezetkupolájának freskója, a jezsuita Buffler Gáspár alkotása: a szentélyben Ignác az üdvözültek seregében. A középsőn Ignác látomása, a harmadik kupolán allegórikus kép: egy vértezett lovagot a kereszt véd meg a hitetlenek ellen.*

    A győri templomban Troger monumentális oltárképe, továbbá Ignác megdicsőülésének mennyezetfreskója (1744).*

    Ignác a karddal átdöfött szívű Szűzanyának kis képét megtérése óta mindig szíve fölött viselte, majd egy fiatal rokonának, később rendtársának, Araoz Antalnak ajándékozta.* Ezt másolja Kőszeg jezsuita ösztönzésre emelt Kálvária-templomának Pieta-oltára. Ezt festették Ignác ott látható képmásának mellére is.

    Az egri jezsuita, később cisztercita templom Ignác-oltárán a szentet betegek között látjuk, de két oldalán katonaéletére emlékeztet György és Márton szobra. A kassai jezsuita, majd premontrei templom Szent Ignác-kápolnájának oltárképén a Lelkigyakorlatok egyik alaptétele: CREATUS EST HOMO AD HUNC FINEM, UT DEO SERVIAT, EUM LAUDET ET SALVUS FIAT.* Vagyis; az ember azért van, hogy Istennek szolgáljon, őt dicsérje és üdvözüljön.

    A kaposvári Szent Imre-templom 1948-ban átmenetileg a Társaság gondozásában volt. Így került eléje Ignác modern szobra, továbbá az Úti Boldogasszony (Madonna della Strada) jezsuita kegyképének másolata.

    A Társaság iskoladrámáinak kedvelt hőse: Zágráb (1610, 1622), Homonna (1615, 1623), Győr (1640), Nagyszombat (1640, 1698).*

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab havaAbdon

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    30
    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab hava Abdon

    Abdon – Szennen ókeresztény vértanúk: előkelő perzsa ifjak, akik hadifogolyként kerültek Rómába. Itt a keresztények kiváltották őket. Térítettek Spanyolországban, majd Diocletianus idejében (304) vértanúhalált szenvedtek.*

    Tiszteletük főleg a középkorban Francia- és Spanyolországban virágzott. Oltalmukat jégeső, sáskajárás ellen kérték. Ez a nyár természeti csapásait elhárító patronátus nyilván kalendáriumi helyükkel függ össze.

    Abdont és Szerment már a magyar középkorban is számontartották. Ünnepük liturgikus kalendáriumainkban benne van. Tiszteletüknek bizonysága a gömöri Almágy (Gemersky Jablonec) magyar falu máig élő patrociniuma (1332).* Éppen erről a tájról, Rozsnyó vidékéről* jegyezték föl, hogy Abdon és Szennen napjára virradóra, napkelte előtt ezt kell írni a ház, kamra, istálló, pince szemöldökfájának belső oldalára: Abdon mindenféle csúszómászó állatok! A másik Abdon-napig mindenféle „csintalan” állat és féreg kipusztul a ház tájáról. Hajdanában Gyöngyöspata asszonyai is számontartották, homályosan még emlékeznek rá. Az udvarhelyi* és csíki* székelyek úgy vélik, ha a fát Abdon és Szennen napján megkongatják, akkor kialszik, kipusztul.

    A német* és nyomában az eddigi magyar kutatás* a nap népi hiedelemvilágát német abtun „letenni, abbahagyni, végetvetni” igével hozza a hasonló hangzás alapján kapcsolatba. Ezt Almágynál a szomszédos középkori német települések még magyaráznák, bár megfelelő környező szász párhuzamokat nem ismerünk. A székely adat azonban talán középkori liturgikus hagyaték. Nyomatékosan kell tehát utalnunk a latin országokban kialakult patronátusoknak német közvetítés nélkül, esetleg vallon telepítésekből eredő átvételére.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab havaPantaleon

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    28
    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab hava Pantaleon

    Pantaleon kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike. Olajfához kötözve fejezték le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej folyt. Az olajfa gyümölcseivel beborította holttestét.

    Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin feltűnik, Köln városában pedig a X. században bencés apátság választotta védőszentjéül.*

    Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh Albin véleménye szerint* országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII. században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii), amely a mai Dunapentele közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli Sárpentele falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a Petelei családnévben él.

    Pantaleon táblaképével találkozunk Bártfa (1500), Kisszeben (Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain a Tizennégy Segítőszent társaságában.* Biztos, hogy ez a kultusz nem egyenes folytatása Pantaleon Árpád-kori tiszteletének, Itt már újabb jámborsági áramlattal van dolgunk: Pantaleon közbenjárását fejfájás, szoptatási fájdalmak és jószágvész esetén tartották foganatosnak.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab havaHét Szent Alvó

    Napi Ima4 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    27

    Hét Szent Alvó ünnepe már a Szelepchényi-kódexben föltűnik.* Különösen pálos misekönyveink tartották számon.* Tudomásunk szerint egyetlen hazai ábrázolásunk Székesfehérvár görögkeleti szerb templomának XVIII. századi freskója.*

    Szent Alvóink szír eredetű legendájuk szerint Efezusban éltek, Decius császár idejében barlangba falazták őket. Kétszáz év múlva feltámadtak, és az eretnekeknek hirdették a test föltámadását. Sírjukhoz egészen a török terjeszkedésig nyugati zarándoklatok indultak Efezusba. Ünnepük Nyugatra is átkerült, a frankoknál, majd az ő misenaptárukat átvéve, hazánkban is meghonosodott.

    Kódexirodalmunkban nem tűnnek föl, sem későbbi jámborsági iratainkban. Emlékezetük azonban nyilván a régi magyar évszázadokban is élt. Így a jezsuita diákság Zágráb (1724) és Kassa (1748) városában legendájukat előadja.* Talán az élőszavas hagyomány is megőrizte őket, mert Varga Lajos járokszállási népköltő, egyébként olvasott ember századunk fordulóján a legendát „Metafratesz Simon és Turoniai Gergely egykorú írók nyomán versekbe foglalta,” hogy a jámbor nép legendaéhes kíváncsiságát kielégítse.*

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab havaSzent Anna asszony

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    26
    Bálint Sándor ünnepi kalendárium Szent Jakab hava Szent Anna asszony

    Anna, idős népünk ajkán Szent Anna asszony, a szegedi hagyományban Keddasszony, Kedd asszonya.*  Ünnepe voltaképpen ama templom fölszentelésének évfordulója, amelyet a IV. században Máriának a Bethesda-tó partján épült szőlőházából alakítottak át. A templom búcsúnapja lett Szent Anna névünnepe, amely Jeruzsálemből Bizáncba, a bizánci egyházba is átkerült. Megülését Justinianus császár tette kötelezővé.*

    Nyugaton nyilván a keresztesháborúk Szentföld-élményének hatására, részben Magyarország közvetítésével és főleg a franciskánizmus nyomán tűnik föl.* Hazánkban a Pray-kódex tanúsága szerint a XII. század végén már külön latin nyelvű miséje van, Szent Anna napja pedig pirosbetűs ünnep.* Ez föltétlenül a bizánci szomszédsággal függ össze. Vegyük még hozzá, hogy marosszentannai freskója (XIV. század) a legkorábbiak közé tartozik a latin szertartású Európában.*

    Az Anna-kultusz kibontakozását elsősorban a humanitas Christi eszmevilága ihleti. Az Üdvözítőnek a zarándoklatok, és főleg a keresztes hadjáratok során megismert szülőföldje fölidézi az ő földi életét, emberi kapcsolatait, és így többek között megteremti a szentatyafiság kultuszát. Most már Jézus vér szerint való rokonsága is jámbor tiszteletben kezd részesülni, bár a kánoni evangéliumokban alig esik róla szó, Szent Anna neve pedig elő sem fordul. Csak a nem kinyilatkoztatott, jóvá sem hagyott apokrif hagyomány, főleg a protoevangelium S. Jacobi, a középkori Krisztuslegendák egyik legfőbb forrása tájékoztat, amelynek természetesen megvan a maga naiv lélektani és költői hitelessége.

    Az új, gótikus jámborsági divat előkészítéséből – mint már jeleztük – a franciskánizmus derekasan kiveszi a részét. A rend Megváltó-élménye szerint Jézus Krisztus nemcsak isteni Urunk és égi Királyunk, hanem embersége szerint Testvérünk is. Így aztán természetes, hogy atyafisága, elsősorban Mária nemcsak istenanya, a mennyország királynéja, mint a monasztikus és lovagi román korban, hanem édesanyánk is. Hasonlóképpen Szent Anna nemcsak a Szűzanya édesanyja, hanem háromszoros tisztes özvegyként, Jézus Krisztus öreganyja, dajkája, a szentatyafiság matriarchája, és így a keresztény nagycsalád, nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónája is.

    A régebbi aszkétikus, arisztokratikus vallási eszményt már a laikus életöröm, a család és munka megbecsült földi világa kezdi fölváltani. Szent Anna a begina jámborságnak is különösen tisztelt alakja volt: a tevékenységben, a Márta-szerű szorgoskodásban, a mindennapi élet hősies egyhangúságában és az önfeláldozó asszonyi munkában, a család és a rászoruló emberek szolgálatában való érdemszerzésnek éppen Anna a példaképe. Ereklyéit karalakú ereklyetartóban* őrizték: a serényen dolgozó, segítő asszonyi kéz jutott benne szimbolikus méltóságra. Tiszteletére még visszatérünk.

    *

    Ami a liturgikus előkészítést és párhuzamokat illeti, – mint mondottuk – Szent Anna miséje már a Pray-kódexben föltűnik, de megtalálható az egész magyar középkor miseszolgálatában. A premontrei apácák számára készült Szegedi- és Pozsonyi-kódexben két szekvenciáját is olvashatjuk. Az egyik: Sancte Anne devotus decantet clerus alleluia, cuius partus salutem produxit mundo res miranda. A másik: Congaudent angelorum chori Jesu Christi auieque mundi dominam domini matrem genuit.*  Magyarul: Szent Anna énekelje az ájtatos kórus. Alleluja. Csodálni méltó dolog: az ő szülése a világnak az üdvösséget adta. A másik: Örvendezzenek az angyali karok Jézus Krisztus öreganyján, aki a Világ Asszonyát, Urunk édesanyját szülte, – Radó Polikárp az utóbbinak több más hazai előfordulását is említi.*

    Szintén a Szegedi-kódex őrizte meg hazai forrásainkban egyedül egyik, egyébként Európa-szerte ismert himnuszát:

    Assunt Annae sollemnia,
    haec nobis dant solatia,
    nam nobis eius filia
    inclita tulit gaudia.
     
    Alvus Annae concluditur,
    divinitus sed solvitur,
    Maria hinc egreditur,
    mundo salus porrigitur.*

     

    Szent Anna legendáját Temesvári Pelbárt*, és más egykorú feldolgozás nyomán* több kódexünkben olvashatjuk. Legterjedelmesebb, mégis hiányos a Teleki-kódex előadása. Változatai az Érdy- és a Debreczeni-kódexben is megtalálhatók.* Hosszadalmasságuk miatt inkább Illyés András rövid, tömör barokk szövegét* idézzük, amely Szent Anna asszony életének minden jelesebb mozzanatát megörökíti:

    Szent Anna Stolánus és Emerencia* leánya volt, Betlehem városából. Szent Joachimnak, ki Názáretben lakik vala, volt felesége. Mindketten a Júda nemzetségből és királyi nemből, a Dávid király nemzetéből voltanak. Húsz esztendeig laktak egymással, mindenkor jóságos cselekedetekben magokat foglalván, kiváltképpen sok alamizsnálkodásban. Három részre osztották minden jövedelmeket. Egyik részt az házokra és a cselédekre költötték. A másikát a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig a szegényeknek osztogatták.

    Mindazáltal búval és bánattal éltek, mivel annyi ideig egymással lakván, nem lészen vala gyermekek. Annál is inkább megöregbedék az ő szívbéli fájdalmuk, minthogy Szent Joachim egyszer a többi között jelen lévén az innepen, Jeruzsálemben, mikor a zsidók a templom szentelését ülik vala, ahová mindenfelől sok népek öszvegyűltek, hogy a szokás szerént ajándékokat mutassanak bé, Isakar pap nem akará bévenni az ő ajándékát. Okát adván miért nem akarná, mivel Joachim magtalan vala. Azt mondván, hogy talán valami titkos vétkéért volna olyan, melyért nem akarna az Isten néki gyermeket adni.

    Szent Joachim nagy szégyennel és pironkodással bételvén, visszatére Názáretbe és eltekéllé, hogy ne lakjék tovább azon a földön, hanem a mezőkre és erdőkre menjen lakni az ő pásztorival.

    Ilyen módon lévén ottan a tiszteletes, jámbor öregember. Kevés idő múlva megjelenék néki az Isten angyala, és megvigasztalá őtet, mondván néki: meghallgattattak a te imádságid és a te alamizsnáid a fölséges Istennek itílőszékébe bémutatódtak. És meg vagyon néked engedve az Istentől, hogy Anna, a te feleséged méhében fogadjon és egy leányzót szüljön, kit Máriának kell híni. Ez fogantatásától fogva teljes lészen Szentlélekkel. Hogy pedig elhigyjed az én beszédemet, hogy igaz, amit néked mondok: te elmenvén Jeruzsálembe hálákat adni az Istennek, a szent templomban a néked adatott irgalmasságért, midőn bé akarsz menni a templom aranyas kapuján, ottan elöltalálod Annát, a te feleségedet, kinek azon jó hír és jelentés adatván az égből, hasonlóképpen a templomba mégyen hálákat adni az Istennek.

    Mind úgy történék, amint az angyal megjövendölé. Szent Joachim és Szent Anna egybetalálkozának a templom aranyas kapuján. Köszöntén egymást igen nagy őrömmel és lelki nagy vigassággal, megbeszélvén egymásnak az Úristen nagy irgalmasságát, melyet megjelentett néki szent angyala által. Mind a ketten bémenének a templomba és hálákat adának az Istennek a nékük adatott nagy irgalmasságért, várván e dolognap bételjesedését. Azután visszatérének az ő házokba, Názáretbe.

    Szent Anna méhében fogadá és illendő időben szülé az angyalok Királynéját, a Szentséges Szűz Máriát. Annak utána Szent Joáchim Istenben elnyugovék, és Szent Anna 36 esztendős lévén, özvegységre marada. Ki Istennek rendeléséből más férfihoz méne, kitől egy leánya tőn, kit hasonlóképpen Máriának híva. Meghala Kleofás is, a második férje, és Szent Anna Istennek kiváltképpen való rendeléséből harmadik férfiúhoz méne, kit Saloménak hittak, kitől harmadik leánya lőn. És azt is Máriának hívá, az elsőnek szeretetéért.

    Az első Mária Szent József jegyese lőn, ki a Szentlélek munkálkodása által méhében fogadá és szülé az Úr Jézus Krisztust, igaz Istent és igaz embert. A második Mária, a Kleofás Leánya, Alfeus felesége volt, kitől négy fia lőn: a kisebbik Szent Jakab; Szent Júdás Taddeus, Szent Simon Zelotés, kik a Krisztus Jézus apostoli voltak. A negyedik József volt, ki igaznak neveztetett. Ez is a Krisztus tanítványa volt. A harmadik Mária, a Zebedeus felesége volt, kitől két fia lőn, tudniillik a nagyobb Szent Jakab apostol és Szent János apostol és evangélista.

    Azt írják, hogy Szent Anna látta a született Krisztus Jézust, az ő onokáját tovább esztendőnél. És azután Oktáviánus császár idejében megholt, Szent Jakab havának 26. napján. Az ő lelke az Ábrahám kebelébe viteték az angyalok által, azután pedig a Krisztus Jézus dicsőséges mennybemenetelekor mennyországba viteték.

    Amint mondjuk a szentséges Szűz Máriáról, hogy ő oly szép isteni malasztokkal volt felékesítve, és azok által annyi érdemi voltak, hogy tetszett az Istennek őtet anyjává választani. Így maga is a Szent Szűz az Úristennek anyja lévén, dicsekedik, hogy Szent Anna az ő anyja. Sőt önnön maga az Isten fia, embersége szerént öreganyjának isméri őtet lenni, mivelhogy Szent Anna sok isteni malasztokkal és jóságos cselekedetekkel föl volt ékesítve. Mert amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz. Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őtet, légyen szószólónk ő Szent Fölségénél és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban. Amen.

    *

    A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége magyarázza. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdasszonysággal, asszonyi gondoskodással* függ össze: szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők.

    Céhpatrónaként tisztelték szabók (Esztergom, Sopron,* Szeged). Az asztalosak azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesterremekek közé tartozott. Már pedig Anna volt méltó, hogy az élő tabernákulumot, Máriát méhébe fogadja. A szegedi kádárok barokk céhének Orbán mellett patrónája volt,* nyilvánvalóan abból a megfontolásból, hogy Jesse törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: ebből termett a megváltás bora. A soproni múzeum 1800 tájáról egy hordódeszkát őriz Szent Anna, Joachim, Szűz Mária és a Tízparancsolat domborművével. Egyidejű vele egy másik fenékdeszka Anna és Mária képével. Jézus mindkettőn hiányzik.* Nyilvánvalóan a hordó bora, a megváltás itala jelképezi.

    Védőszentjük volt a bányászoknak is, nyilván mert az ünnepére rendelt evangéliumnak a szántóföldön elrejtett kincsről, a jó gyöngyöket kereső kalmárról vett hasonlatait Szent Annára is vonatkoztatni lehet. A rozsnyai székesegyház középkori Szent Anna kápolnájában XVI. századbeli oltárképén a Mettertia: Anna, Mária, kis Jézus, háttérben az egykorú bányászélet jeleneteivel: egyesek a tárnákba ereszkednek, mások az ércet már hozzák is a napvilágra. Parasztember ökrös szekéren viszi a kohóba. Látjuk az ott folyó munkát is.*

    A haldoklóknak Szent Anna különösen tisztelt barokk patrónája volt. Mindezekre még később is utalunk.

    *

    Ez a meghitt devóció természetesen visszatükröződik az ikonográfia és patrocinium szinte félezredes virágzásán is. A gótika Szent Annát inkább a Mettertia* és trinubium* nemzetségi közösségében, a barokk pedig Mária édesanyjaként, az asszonyok oltalmaként, illetőleg a halottak pártfogójaként ábrázolja.

    Mint említettük, a marosszentannai freskó koraiságánál fogva még talán a keleti egyház liturgikus hatását őrzi, stílusban azonban már olaszos.* A XIV. századra mutat még Kiszombor, Velemér. A következő évszázadból valók Bántornya (Turnišče) és Hetvehely, továbbá Feketegyarmat Mettertia-freskói.*

    A továbbiakban kiemelve emlékezünk meg azokról a monumentális szárnyasoltárokról, amelyek földrajzi védettségük miatt főleg a szepesi és erdélyi szászok körében maradtak meg. Ezek az Anna legendát a kultusz első, gótikus teljesedésében, a Szentatyafiság reprezentációjában* mutatják be.

    Időbeli sorrendben első Bártfa Szent Anna-oltára a következő képsorral: 1. Joachim és az angyal, 2. Mária bemutatása a templomban, 3. Joachim a főpapnál, 4. Joachim és Anna találkozása, 5. az Angyali üdvözlet angyala, 6. Krisztina, 7. az Angyali üdvözlet Mária-alakja, 8. Apollónia, 9. Veronika kendője. Az oltár közepén a Mettertia faszobra Borbálával.*

    Leibic (Lubica) Szent Anna-oltárát (1521), a Szépművészeti Múzeum őrzi. Képsora: 1. Orsolya, 2. Erzsébet, 3. Apollónia, 4. Borbála, 5. Anna, Salomas, Joachim, Kleofás, 6. Esmeria, Efraim, Erzsébet, Eliud, 7. Mária és József a kis Jézussal, 8. Eliud, Emerencia, Emin, 9. Mária, Kleofás, Simon, Jakab, Júdás Taddeus, József, Alfeus, 10. Emerenciána, Stollánus, Anna, Esmeria, 11. Mária Saloma, Zebedeus, János evangélista, idősebb Jakab, 12. Enim, Menelia, Szervác. Az oltár közepén a Mettertia faszobra, a predellán és oromzaton többek között János evangélista, Alamizsnás János, Kristóf szoboralakjaival.*

    Szmrecsány (Smrečany) Krisztusatyafiság oltárának (1510) képsorát forrásaink nem részletezik.*

    Szepesszombat (Spišska Sobota, 1510) Szent Anna-oltárán a Mettertia faszobra, a predellán a Szűzanya, Vir dolorum, János evangélista mellszobrai, vagyis a triumphus jelzései.* Szárnyképek: 1. Magdolna, 2. Erzsébet, 3. Apollónia, 4. Ilona, 5. Salomas, Joachim, Kleofás. 6. Esmeria, Affra, Erzsébet, Eliud, Keresztelő János. 7. Mária és József a kis Jézussal. 8. Uxor Eliud, Eliud, Enim, Szervác. 9. Mária Kleofás, Alfeus, Simon, Jakab, Júdás Taddeus, József. 10. Emerenciána, Stollánus, Anna, Esmeria. 11. Mária Salome, Zebedeus, Keresztelő János, János evangélista, idősebb Jakab. 12. Enim, Menelia, Szervác.

    Lőcse Szent Anna-oltára (1520 körül) töredékes. Hat tábláján a Krisztusatyafiság látható. Az alakok részletes felsorolásával a szakkutatás adós maradt. Az oltár közepén Szent Anna és Mária faszobra.*

    Nagyőr (Strážky, 1520) Szent Anna-főoltárán a Mettertia faszobrát a következő táblaképek fogják közre: 1. Anna és Joachim találkozása, 2. Krisztus rokonsága, 3. Joachim látomása, 4. Krisztus rokonsága. Egyik sincs részletezve. 5. Olajfák hegye, 6. ostorozás, 7. Pilátus előtt, 8. Kálvária, 9. a Háromkirályok imádása.*

    Az erdélyi Segesd (Şaeş) Krisztusatyafiság-oltárának (1520) középső részén a Mettertia, mögötte Anna legendaszülte három férje: Joachim, Kleofás, Salomás. Mellettük Szent József. A többi alak Szent Anna lányait mutatja be férjeikkel és gyermekeikkel. A Mettertia-téma itt is együtt jelenik meg a trinubium ábrázolásával. Az oltár felső részén Katalin, Apollónia, Borbála képe, a predellán Lázár feltámasztása és passiójelenetek.*

    Berethalom (Biertan) oltára (1515) a megváltás világdrámáját idézi.* Közepén a triumphus szoborcsoportozata: Krisztus a kereszten, a Fájdalmas Szűz, János evangélista, Mária Magdolna. Krisztus keresztje egyúttal hatalmas szőlőtőke: én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a fürtök (János 15,5). Az indavégződésekben a tizenkét apostol emblémája. A tőke gyökereit Mária kancsóból öntözi, Keresztelő Szent János pedig a földjét ássa. Felirata: MARIA RIGAT PALMETES… JOANNES PLANTAT. Jobbról csatlakozik hozzájuk Augustus császár látomása: VISIO OCTAVIANI MARIE PER SYBILLAM. Balról Ezekiel látomása: a hegyen épült város, a mennyei Jeruzsálem, amelyről a Jelenések Könyve (21,9-21) is szól.

    A predellán a Szentatyafiság hármas képe. Középen a Mettertia Joachimmal és Józseffel, a jegyessel. Bal szárnyán Mária Salome Zebedeussal, továbbá János evangélistával és ifjabb Jakabbal. A jobb szárnyon Alfeus és Mária, Jakab anyja a másik Jakabbal, továbbá Simonnal és Tádéval. A csukott predellán Szent Anna szülei: Stollánus és Emerencia.

    Az oltár jobboldali szárnyán Keresztelő Szent János családfája: Esmeria, a nagyanya, Szent Anna testvére, továbbá Erzsébet, a leánya, János édesanyja Zakariással és Keresztelő Jánossal. Itt látható még szüleivel együtt Szervác püspök, Szent Anna másik föltételezett húgának unokája.

    *

    A Mettertia, illetőleg Szent Anna hajdani páratlan népszerűségére jellemző, hogy más jellegű és célzatú képsorozatban is felbukkan: Berzenke (Bzinov, Mettertia-oltár, 1500), Csíknémaság (Armaşeni, táblakép, 1543), Csíkszentlélek (Leliceni, táblakép, 1510), Eperjes (táblakép, 1520), Felsőkubin Vyšny Kubin, táblakép, XVI. század eleje), Hervartó (Hervartov, táblakép, 1460), Kassa (táblakép, 1516), Kispalugya (Paludzka, táblakép, 1510), Márkfalva (Jazernica Markovice, táblakép, 1517), Nagyócsa (Očova, táblakép, 1515), Nagyszalók (Gross-Schlagendorf, Velky Slavkov, táblakép, 1483), Rozsnyó (bányászkép, 1513), Somogyom (Schmiegen, Şmig, táblakép, 1500).*

    A kassai székesegyház Mária látogatása, azaz Sarlós Boldogasszony-oltárának (1470) szekrényében Mária és Erzsébet, a homlokzaton Alfeus, továbbá Mária, Kleofás neje, és Mária Salome között a Szűzanya, József, Anna. Ott látjuk még ifjabb Jakab, Tádé, János evangélista faszobrait is. A kompozíció már hiányos.

    Kisszeben (Sabinov) Szent Anna-oltárán (1510, Szépművészeti Múzeum) a Mettertia szobra. A szárnyakon Alfeus, Mária, Kleofás neje, Zebedeus, Mária Salome és más, szorosan nem ebbe a szellemi környezetbe tartozó szentek faszobrai. A kompozíció alján az alvó Jesse.*

    Oltárok, oltármesterségek: Sopron (Boldogasszony-templom, 1406, Szent György-kápolna, 1400,* Szent Mihály-templom, 1476), Bártfa (1449), Kassa (1453), Pozsony (1486 után), Kalocsa (1510).*

    *

    Barokk művészetünk Szent Anna-ábrázolásai még szorgos számbavételre várnak. Igazi theatrum sacrum a jezsuitáktól épített Budapest-vízivárosi Szent Anna-templom főoltára, amely a jeruzsálemi templomot idézi, amint Szent Anna asszony bemutatja leányát, Máriát, az Úrnak Joachim, Erzsébet és a királyi ős, Dávid jelenlétében Zakariás pap előtt. A Tízparancsolat kőtáblái előtt a Frigyszekrény, fölötte pedig a Szűzanya, akiben az Ige testté lett. Az oltár oromzatán istenszem tűnik föl, amely a megváltás mennyei előrelátását, ígéretét jelzi.*

    Barokk Mária-oltárok két oldalán sokszor látjuk Anna és Joachim szobrát: Győr (székesegyház, kegyképoltár), Eger (franciskánusok), Budafok, Budaörs, Nógrádverőce, Perbál, Üröm, Szattin (kegyhely, Szerém).

    Ikonográfiai emlékek, kápolnák, oltárok tanúsítják a Schwäbische Türkei németségének régebben virágzó Anna-kultuszát. Nagynyárád templomában egy szép barokk kép jellegzetes témacsoportosításában a kis Jézus nemcsak a Mettertia és Szentcsalád horizontális, hanem a Szentháromság vertikális közösségébe is beletartozik. A hagyomány szerint még az első telepesek hozták német hazájukból magukkal. Pécsvárad temetőkápolnájában több, fogadalomból felajánlott barokk Anna-képet látunk. Ez a haldoklók, halottak patrónájának szól. Szebény temetőkápolnája Anna primitív kőszobrát őrzi, amely a család oltalmazójaként azelőtt egy német ház homlokzatán állott.

    *

    Adataink szerint Szent Anna első ismert hazai titulusa az Ágoston-remeték esztergomi kolostoráé (1262).* Ezt követik a klarisszák váradi (1338)* és sárospataki (1385),* továbbá a pálosok hangonyi (1368)* és tokaji (XV. század) patrociniumai. Innen – mint mindjárt látni fogjuk – megsokasodnak. A kultusz XVII. századi újjászületését és gazdagodását mutatja a szőlőhegyi és temetőkápolnáknak legtöbbször fogadalomból történő alapítása.

    Esztergom: Álbár (1822), Annavölgybánya, Barsbesse (Besa a Vstka Kúty), Bagota (Bohatá), Budapest (Belváros, 1725, szerviták), Budapest (Víziváros, 1758, jezsuiták), Cseklész (Čeklys), Esztergom (1828), Érsekújvár (kápolna), Érsekvadkert (kápolna), Galgóc (Hlohovec, 1748, kápolna), Istvánháza (Steffulto, 1784, bányászfalu), Kárpáthalas (Vyštuka, kápolna), Kékkő (Modry Kamen, 1759, kápolna), Malacka (Malacky, kápolna), Máriavölgy (Vallis Mariana Marianska, kápolna), Modor (Modra, kápolna), Nagykereskény (Velky Krškány), Nagykovalló (Koválov), Nagysenkőc (Senkvice, 1672), Nagyszombat (1724, orsolyiták), Nyitrapereszlény (Preselany), Ottóvölgy (Dolany Ompitál), Pozsony (székesegyház, kápolna, 1629), Selmecbánya (1498, kápolna), Sopornya (Šoporna, kápolna), Szakolca (Skalica, temetőkápolna), Szélakna (Pjerg, 1760), Szögyén (Svodin), Tótgurab (Slovensky Grob, kápolna), Zseliz (Želiezovce).

    Nyitra: Nyitra (kápolna), Precsin-Lehotka, Trencsén (kápolna), Üreg (Ireg, kápolna).

    Besztercebánya: Alsóstubnya (Doha Štubna), Felsőstubnya (Neustuben, 1673), Kisugróc (Malé Uherce), Libetbánya (Libethen, Lubiatova, kápolna, 1502, a múlt században lebontották), Nyitraszeg (Chalmová), Urakvölgye (Vallis Dominorum, Spania Dolina, Herrengrund, kápolna, 1824), Óhegy (Veteres Montes, Staré Hory, 1832), Ustrina.

    Rozsnyó: Gömörpanyit (Poniata, 1349), Körtvélyes (Hrušov, középkor), Rudnok (Rudno, 1770), Berzéte (Brzotyn, 1798), Rozsnyó (1745, franciskánusok), Hangony (1836), Jánosakna (kápolna, 1929, Mizserfa leányegyháza), Perlác (Priadzany, kápolna), Szirk (elpusztult), Szusán (1844).

    Szepes: Bártfa (temetőkápolna), Chizsne (Chyžné), Erdőtka (Lesiček), Igló (kápolna), Kluknó (Kluknov, 1653, kápolna, forrás mellett), Nagyőr (Nehre, Strážky), Szentanna (Liptovska Ana), Podolin (Podolinec, temetőkápolna, egyúttal búcsújáróhely).

    Eger: Tiszadada (középkor), Gyöngyöshalász (1710), Hanyipuszta (1719, kápolna, búcsújáróhely), Bélapátfalva (XVIII. század, Gilitka-kápolna, búcsújáróhely), Abasár (1768, szőlőhegyi kápolna), Dévaványa (1810), Miskolc (1823), Geszteréd (1825), Királytelek (1885, kápolna), Mezőnagymihály (1896), Vécs (1906), Örvény (1913), Noszvaj (1933).

    Kassa: Ádámfölde (Mošurov, 1725), Ábrahámfalva (Abrahamovce, 1732), Csemernye (Čemerné, 1755), Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde, 1756), Cirókahosszúmező (Dlhé ned Cirochou, 1762), Sárosbogdány (Bogdanovce, 1768), Zboró (Zborov, XVIII. század), Cselfalva (Čelovce, 1802), Alsókemence (Nižna Kamenica, 1817), Sárosizsép (Žipov, 1825), Hosszúrét (Dlha Lúka, 1826), Görbény (Slovenské Krivé, 1835), Turány (Turiany, 1838), Nagycseb (Žbince, 1843), Hernádtihany (Tahanovce, 1850), Palocsa (Plavec nad Popradom, 1867), Monaj (1936).

    Szatmár: Gerény (Horiany, középkor), Vinna (1735), Huszt (1799), Felsőviskó (Vişeul de sus, 1806), Szinfalu (Sin, 1816), Bárdháza (1834), Csap (Čop, 1863), Kálmánd (Camin, 1866), Nagygejőc (Velikije Gejovci).

    Veszprém: Alsóbélatelep, Badacsony (szőlőhegyi kápolna), Bakonycsernye, Bakonynána, Bánd, Béd, Bolhó, Borszörcsök, Cserszegtomaj (1748a), Diszel (kápolna), Felsőrajk (1750), Igal (1749), Iharosberény, Kallósd, Karmacs, Kereki, Kutas, Lesencetomaj (1754), Nagykanizsa (szőlőhegyi kápolna), Öreglak (1754), Ősi (1746), Pápa, Pápakovácsi, Pátka (1748), Sikátor, Szabadi, Szolgagyőr, Városlőd (kápolna), Veszprém (1724, kápolna), Zalaigrici, Zalaegerszeg (1748),* Zalakaros, Zalaszentgrót (Huszonyahegy, kápolna), Zimány (1746). Nem tudjuk, mikor lett Szent Anna az egyházmegye patrónája.

    Székesfehérvár: Székesfehérvár (kápolna, XV. század), Előszállás (1750), Isztimér (1751), Tinnye (1760), Csobánka (1763), Martonvásár (1764), Perbál (1776), Bia (1800), Pátka (1811), Leányfalu (1892), Pomáz (kápolna), Nagykovácsi (kápolna), Solymár (kápolna), Tököl (kápolna), Agárdpuszta (kápolna).

    Győr: Győr (Magyar Ispita, orsolyiták, 1726), Mosonszolnok (kápolna), Lövő (kápolna), Bezenye (kápolna), Lucsony (kápolna), Szany (kápolna, kegyhely), Mosonszentjános (kápolna), Vica (kápolna), Győrság (kápolna), Csémpuszta (kápolna), Magyarkimle (kápolna), Fertőhomok, Győrszabadhegy, Homok (Amhagen), Koroncó, Kecskéd, Kapuvár, Táp, Darufalva (Drasburg), Szarvkő (Hornstein).

    Szombathely; Baksafalva (Bocksdorf), Boconfölde (1751), Csém (Schandorf), Egyházashollós, Nick, Vasjobbágyi (Jabing), Zalapataka (1750).

    Pécs: Dunaföldvár (1706, franciskánusok), Bikal (1726), Nagybodolya (1744), Kiskassa (1779), Keszü (1781), Kocsola (1783), Csibrák (1829), Bakóca (1848), Varga (1868, kápolna), Dombóvár (1870, szőlőhegyi kápolna), Decs (1891, szőlőhegyi kápolna), Tótújfalu (1897), Kakasd (1902, kápolna), Palatinca (1918, kápolna), Cseledoboka.

    Vác: Cegléd (középkori kápolna, elenyészett), Tököl (középkori kápolna, romokban),* Kerepes (1725), Vácduka (1738), Vác (1745, piaristák), Szentes (1750), Algyő (1751, középkori templom), Taksony (1758), Tápiógyörgye (1780), Buják (1801, kápolna), Lőrinci (kápolna).

    Kalocsa: Sükösd (1747, kápolna), Jánoshalma (1788), Kishegyes (Mali Idios, 1788), Bácskertes (Kupusina, 1808), Zenta (1808, kápolna), Bácsújlak (Bačko Novoselo, 1827), Kelebia (1863), Bezdán (1881), Szabadba (1886, kápolna), Bácsbokod (1859, kápolna).

    Csanád: Detta (Deta, 1768), Galagonyás (Glogonj, 1775), Fehértemplom (Weisskirchen, Bela Crkva, 1805), Gyulavarsánd (Varşand, 1822), Makó (temetőkápolna, 1829), Pankota (kápolna, állította Dániel Anna, 1840), Újszentanna (Sintana, 1868), Soborsin (Savirşin, 1875), Ürményháza (Jermenovci, (1886), Székudvar (Socodor, temetőkápolna).

    Nagyvárad: Debrecen (1721), Vaskoh (Vascau, bánya, 1744), Nagyvárad (Velence, 1771, orsolyiták), Széplap (Suplac), Tasnád (Taşnad, kápolna).

    Erdély: Brád (Brad), Búzaháza (Griuşorul), Csíkszenttamás (Tomeşti Ciuc, kápolna), Gyergyószentmiklós (Gheorgeni, Csobothegy), Gyulafehérvár (1525),* Kadicsfalva (Cadiseni), Kézdimartonos (Martanuş), Kőhalom (Rupea), Mádéfalva (Siculeni), Miklósvár (Micula), Tusnád (Szent Anna-tó), Vacspatak.

    *

    Itt kell röviden utalnunk rá, hogy később még ismertetendő kiváltságok folytán a felsorolt Szent Anna-kápolnák egy része búcsújáróhely is, egy-egy kisebb szakrális tájnak szíve. Az újkorban Mária után szinte csak Annának van kegyhelye hazánkban. Ezeket hagyományviláguk jeles részével együtt, majd a búcsújárás néprajzáról készülő munkánkban méltatjuk. Itt a legrövidebben jellemezve, szinte csak felsoroljuk őket, kiemelve azokat a mozzanatokat, amelyeket az Anna-kultusz ihletett:

    Nagyfalva (Mogersdorf) a híres szentgotthárdi csata (1664) közvetlen színhelye. Az ütközet halottjait közös sírba tették. A temető (Türkenfriedhof) közepén áll a halottak patrónájának, Szent Anna asszonynak kerek, mecsetre emlékeztető kápolnája, amelyet a hagyomány szerint még a múlt század elején is török zarándokok is fölkerestek, és az oltárra koszorút helyeztek. A képen rejtett évszámmal (1664) ez olvasható:

    S. Anna Matre Deiparae in pugna
    Turcae nos protegente tota
    Patria ab hoste liberata est.*

     

    Magyarul: Az Istenszülő édesanyjának, Szent Annának, aki támogatott a török elleni harcban bennünket, az egész haza megszabadult az ellenségtől.

     

    Szany: a határban, hideg télben kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen Szent Anna képe függött. A csoda láttára a falu népe kápolnát épített (1753). Nyilván azonban inkább a pestisjárvány idején tett fogadalom emléke. Tégláit a hívek ölükben, a gerendát vállukon, a homokot pedig valami edényben fejükön, tehát emberi erővel, verejtékkel, nem igával hordták össze. Amikor a kápolnát fölszentelték, forrás fakadt mellette. Ennek mai napig Szent Anna-kút a neve. A forrás szimbolikus értelemben Anna méhét jelenti, ahol Annak anyja vett szállást, aki bűneinket lemosta. Egyébként nálunk sem lehetett valamikor ismeretlen az aqua S. Annae néven emlegetett szentelmény.* Még századunkban is akadtak olyan szanyi öregek, akik a jó halál ajándékáért minden vasárnap délután kijártak imádkozni a szanyi kápolnába.

    Hanyipuszta Anna-kápolnáját hatalmas pusztaság közepén a Butler-grófok építették (1719). Az alapítók szándéka szerint az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna ünnepéig minden kedden – lényegében kilenc kedden – körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. A jámbor szokás hamarosan túlhaladta a helyi jámborság kereteit, és messze vidékek, így Mezőkövesd parasztnépét is megmozgatta még századunk elején is.

    A kápolna alapításának mondáját Szabó Emánuel, ismertebb nevén Vak Émán híres árokszállási énekeskoldustól hallottuk. Egy gazdag embernek, nyilvánvalóan Butler grófnak, minden jószága elpusztult, de más csapások is érték. Hét gyermekével nagy szegénységre jutott. A puszta szélén fölsóhajtott: Uram, ha már én olyan bűnös vagyok, legalább családomat tartsd fel. Két fiából pap, egy lányából pedig apáca lett. Legvégül Jézus öreganyjának tiszteletére kápolnát fogadott.

    Színes mondai hagyománya révén leghíresebb a székelyföldi Szent Anna-tó, illetőleg a szélén álló kápolna, a Nyugat felől áramló barokk Anna-kultusz egyik legkeletibb emléke.

    „Vannak – írja* Jókai – nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava.

    A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak a gangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.”

    Volt két hatalmas, felfuvalkodott, jobbágyain zsarnokoskodó egytestvér főúr. Az egyik vára a mostani Szent Anna-tó partján, az ifjabbé meg a Büdös tetején állott. Egymással is folyton versengtek.

    Egyszer egy idegen úr ment gyönyörű négyesfogaton föl a Büdösre. Az ifjabb testvér kártyán elnyerte vendégétől a fogatot, utána mindjárt a bátyjához robogott és szerzeményével dicsekedett. Erre ez azt mondta, hogy egy nap alatt még sokkal szebb fogattal megy át öccse várába. Fogadásuk úgy szólt, hogy a nyertes minden birtokát átadja a másiknak.

    Az idősebb testvér összetereltette várának jobbágyait. Kiválasztotta a legszebb nyolc szüzet és fölszerszámozva, ezeket fogta hintajába. a lányok vonakodtak. Erre ostorával a legszebbiken végigvágott. Ennek Anna volt a neve. Kínjában térdre esett és átkot mondott a vár urára. Isten meghallgatta a szavát. A vár gazdájával együtt elsüllyedt, helyén pedig szép tó keletkezett. Tetején a nyolc szűz élve maradt. Ezek visszatértek szüleikhez, egyedül Anna maradt ott. a fényes szerszám árából kápolnát emeltetett. Ott élt mellette és szentül fejezte be életét.

    Orbán Balázs* és Vitos Mózes előadásából tudjuk, hogy valamikor évente kétszer volt a lakatlan környezetben, tengerszem partján álló kápolnának búcsúja: Szent Anna és Kisasszony napján. Alcsíkból és Háromszékből sokezer ember zarándokolt ide. Éjszaka hatalmas tüzeket raktak, ennél virrasztottak: énekeltek és imádkoztak. a búcsú végén hatalmas mulatságot csaptak. II. József korlátozván a búcsújárást, a kultusz itt is átmenetileg megszűnt, vagy legalább lappangott.

    A barokk népi hagyomány a múlt században újjászületett. 1860-ban a kászoni mondóember, vagyis búcsúelöljáró azt híresztelte, hogy álmában megjelent Szent Anna, és kijelentette neki, hogy a Székelyföldön addig nem lesz áldás és termékenység, amíg a kápolnát és a búcsújárást föl nem újítják. Az előadásban még a középkor hangja szólal meg. a zarándoklatok meg is indultak, de a püspök a búcsúengedélyt megtagadta. A népi kultusz ennek ellenére a XX. századot is megérte. Hallomásunk szerint a kápolna a második világháborúban elpusztult, helyét azonban nyilván most is emlékezetében őrzi a környékbeli székely nép.

    A tó partján hajdan ott állott Szent Joachim kápolnája is.

    Nyilvánvalóan még a rozsnyai barokk jezsuita lélekgondozás emléke, lényegében a bécsi anyatársulat függvénye Körtvélyes (Hrušov) csodaszép természeti környezetben, gyümölcsfákkal borított hegyoldalban álló gótikus Anna-kápolnája. a helyi monda szerint még a csehek építették. Harangját a kálvinisták valamikor maguknak akarván megszerezni, Mária formáját lereszelték róla, de a Szűzanya képe újra csak kivirágzott rajta.

    Bent a kápolnában a virágos reneszánsz ihletében fogant Mettertia-képen István király és a gyepűőrző Szent László hódol. Régi Canonica Visitatio szerint a kápolnában még két más kép is volt, de már hiányzanak. Az egyik Szent Annáé, mint a haldoklók patrónájáé: S. ANNA AGONIZANTI ASSISTENS, a másik az Utolsó ítélet angyaláé, Mihályé. a kápolnát, amelynek szőlője, gyümölcsöse is volt, hajdan remete gondozta. Közelében szentkút.

    Búcsúnapja máig népes. a környék kálvinista magyarságának sem idegen az életnek és ajándékainak a kápolnából áradó tisztelete. Legényei, lányai, menyecskéi is eljárnak ide. a kistájnak a társadalmi egyetemessége egyúttal a kultusz régisége mellett bizonyít: ösztönösen is ünnepli Szent Anna asszonyt, mint a szerelem és család oltalmazóját.

    Rudnok (Rudno) Szent Anna-kápolnája egészen a legújabb időkig Jászó premontrei prépostságának gondviselése alatt állott. Alapításának közelebbi körülményei ismeretlenek. a kultusz kezdeteit nyilván Szent Anna bányász-patronátusában kell keresnünk. Az első kápolnát Mecenzéf és Stósz német vasbányászai emelhették. a búcsújárás a XVIII. században bontakozott ki. Rudnok azóta a kistáj magyar, német, szlovák népének máig virágzó zarándokhelye. Helyi sajátosságairól, sajnos, nem tudunk.*

    Lucsony Magyaróvár egyik városrésze. Szent Anna-kápolnája, ez a kis parasztbarokk remeklés, a pestisjárványok emlékezetét őrzi : 1713-ban fogadalomból épült. A helyi monda* szerint a jómódú lucsonyiak nem akartak templomot építeni. Mint mondogatták, ott van nem messze az óvári öregtemplom. Ha valaki éppen imádkozni akar, nem kopik el félgaras a talpából, már ott is van. Történt azonban, hogy pestis tizedelte meg a lucsonyiakat. Most már kétségbeesve fogadták, hogy engesztelésül megépítik a templomot. Ez nyilvánvalóan a bécsi kultusz ismeretében is történt.

    A horvát ajkú Lajtakáta (Gattendorf) Szent Anna-kápolnájáról az a helyi hagyomány,* hogy itt imádkozott Szent István, mielőtt a német császár ellen hadra kelt volna. A kint várakozó vezérek és főpapok látták, hogy a kápolna fölött nagy fényességben angyalok tartották a magyar koronát, szentélyében pedig Szent Anna áldotta meg a királyt. Az ütközetben így a magyarok győztek. A csata után István térdencsúszva közeledett a kápolna oltárához. A fényesség most ismét megjelent, és a sebesült vitézek mind meggyógyultak.

    Sükösd búcsújáró kápolnája (1747) engesztelő fogadalom emléke. A helyi néphagyomány szerint egy ember vadászni ment erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt és egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, odalőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt. A kétségbeesett apát álmában Szent Anna asszony vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt azután az oltár alá temették.

    A távolabbi környék: Szekszárd, Őcsény, Fadd, Szeremle, Kalocsa, Dusnok, Jánoshalma, Homokmégy, Nemesnádudvar, Bátya és más faluk máig búcsút járnak ide.*

    *

    Két külföldi Anna-kegyhely magyar búcsúsairól is vannak adataink.

    Kleinschmidt idézi* a híres reformátort, Melanchton Fülöpöt, aki szerint a Gent melletti Bottelaer Anna-templomába magyarok is zarándokoltak: Ungari ante paucos annos currebant in Belgium ad Sanctam Annam. Nyelvünkön: magyarok néhány évvel ezelőtt Belgiumba jöttek Szent Annához. Talán aacheni búcsúsaink ejtették – jelentős kerülővel – útjukba.

    A Mariazellbe zarándokló magyarság – különösen amikor még gyalogszerrel járt búcsút – nem kerülte el az útjába eső Annaberg osztrák kegyhelyet sem. Megemlékezik róla* a híres jászladányi szentember, Orosz István is (1871). Elhagyva Türnitz városát, a Jézus hét szava-kápolnát, „majd egy óráig mentünk fölfelé a hegyen, míg fölértünk. Ott egy nagy klastromban fehér barátok. A templomba bementünk, Szent Anna Máriával a nagyoltár fölött, hátul van. Garádicson lehet fölmenni hozzá. Így egymásután mindnyájan fölmentünk, megöleltük, megcsókoltuk Szent Annát és Szűz Máriát.”

    Gyűjteményünkben több idevaló szentkép is van, hibás magyar szöveggel. Ez is bizonyítja, hogy sok búcsújáró magyar megállott itt menet közben.

    *

    Nyilvánvalóan patrocinium emlékezetét őrzik a következő helységek: Lőcseszentanna (Spišska Zavada), Marosszentanna (Sfintana de Mureş), Nyírádszentanna, Ószentanna (Comlauş), Újszentanna (Sintana).

    *

    Az Anna-kultusz egyetemes társadalmi erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a kedd hosszú évszázadokon át egészen az ő tiszteletét szolgálta.

    Georg Schreiber kutatásaiból* tudjuk, hogy a középkor elején keddet az angyaloknak, másutt Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Az új kultusz a németalföldi beginák között keletkezett, és a középkor végén vált az európai katolikus világban általánossá. Először a hónap első keddjét, majd az ünnepét megelőző kilenc keddet, végül az esztendő minden keddi napját szentelték neki. A pápák Szent Anna keddi kultuszát, főleg a mezőkövesdiektől szentannakedd néven emlegetett kilenc keddet, számos búcsúkiváltságban részesítették, ami az ájtatosságnak sok helyen, még századunkban is, eleven paraszti utókorát magyarázza.

    Kedd tehát szinte egy félezreden át Szent Anna asszonynak szentelt nap. A Teleki-kódex szerint* Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának. Szent Anna a hétnek neminemű keddin szüle. Egészségbe szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szíz Máriát. Mária keddön választaték Istennek szülőanyjává és keddön szabadula meg a testnek tömlöcéből.

     

    A keddi nap Annának ajánlását és a kultusz egyetemessé válását egyik-másik szövegváltozat Európa-szerte egy gazdag magyar ifjú legendájához fűzi, aki örökségét könnyelműen eltékozolja, végül nincs hova lennie. Keserűségében, elhagyatottságában elhatározza, hogy Compostelába zarándokol Szent Jakab sírjához.

    Az apostol megjelent neki és így oktatta: ha keressz vígasztalást, folyamljál a dicsőségös Szent Anna asszonynak oltalma alá. Mindig azt tiszteljed, és a bőségös szőlőtőt műveljed, honnat vigasságnak és örök életnek bora foly, kinek gerezdi a Szíz Mária. És őbelőle kifacsart bor az ő fia, a szép Jézus Krisztus, ki csak ő maga egyedül nyomta a sajtót, és a mennyei dicsőségnek mustját italra szolgáltatta münekönk. A szőlőtőt tiszteljed az ő gyümölcsével és magzatjával, mely az ótörvénynek vége, és az újnak kezdete: ez megsanyargattatnak gyötretteknek megvigasztalója, a szomorúaknak vigassága, a szegényöknek segétsége, költsége, az esztelenöknek tanácsa, és a foglyoknak megszabadítója. Ez a szomorúaknak vidámságot ad, a koldusokat és szegényöket meggazdagítja, a kóroknak gondjokat viseli, és senkit, őbenne bízót el nem vet, avagy meg nem utál. Ez (Anna) az ő érdemével és könyörgésivel a felségösnek fiátul, mü Uronk Jézus Krisztustól, az ő onokájátul segétségöt és vigasztalást nyer tenéköd. Ki mendenöknek az ő segedelmét, oltalmát ájtatosságnak kérőknek méltóltatik anyja lenni…

    Majd ezt tanácsolja az apostol az ifjúnak: menden keddön reménységnek bizodalmával, nagy ájtatossággal, amiképpen tehetöd, mondj az ő nevébe három Paternostert, és három Avemariát. És ügyeközzél az ő képe előtt aznapon égő gyertyát tartanod… És az ifjú mondá: kérlek, én nemös Uram, mondd meg neköm: minek okáért ez napokban inkább kellemetös őneki a szolgálat, hogy nem mint egyéb napokban. Felelé az apastal: mert az bódogságos Szent Anna asszony keddön születék ez világra, keddön lőn a Szíz Máriának, Krisztus anyjának szülőanyja, és keddön hala mög e földön. Esmég mondá az ifjú őneki: és honnat tudod te ezöket? Kinek mondá az apastal: mert én es az ő leányának fia vagyok és üköm (nagyanyám). És én miképpen Úrnak, Jézus Krisztusnak, mü Uronk Istennek es üki…

    Az ifjú megfogadja az apostol tanácsát: Szent Anna asszonynap nagy gazdasággal és mestörséggel képet faragtata avagy öntete. És őelőtte önnön költségével naponkéd gyertyát éget vala. Azért ájtatosságnak buzgóságában használván az ő választott asszonyánál, jóllehet mendenestül fogva deáki bötűt nem tudna, de maga megtanula e három neveket megírnia: Jézus, Mária, Anna. Semmit egyebet, mely csodálatos dolog vala, meg nem tanulhat vala. Ez három neveket kedég a dicsőségös Szent Anna asszonynak méltóságos szolgálatjának emléközetire a kőfalakon és egyéb falakon, avagy akárminemű alkalmas helyökön nagy tisztességgel felírja vala…

    Az ifjú most királyával a Szentföldre zarándokol. A tengeren félelmetes vihar támad. Hiába minden imádság, könyörgés. Csak akkor szűnik meg, amikor az ifjú így fohászkodik: boldogságos Szent Anna asszony, segélj engömet harmadmagaddal!

    A Szentföldről hazatérve, bement a templomba, és a Mettertia képe előtt imádkozott. A Kis Jézus a képről egyszercsak feléje repesett, és lelkére kötötte, hogy mindhármok tiszteletére gyújtson egy-egy gyertyát a kép előtt. Bár koldusszegény, a kérést boldogan teljesíti: eladja övét és üres erszényét.

    A templom papjával egyetértésben, a Mettertia képét festeti a toronyra, hogy távolb földön megláttatván mendenektől tiszteltethessék, hivattathassék…

    A legenda végén Anna a haldoklók patrónájaként jelenik meg: szerető fiam, ne félj. Mastan malasztot nyersz és az örök bódogságról bátor lész, mert mendönnek, kik Úrnak félelmébe énneköm szolgálatot tesznek, azokat lelkökbe meggazdagítom, és haláluk után őrökké mivelönk országolnak. Íme az én édes fiam, Jézus, a mennyei vitézökkel meggazdagulván, teneköd a mennyországot megnyitja, az ördögöt megnyomorítja és a poklot berekeszti…

    Az Isten mindenhatóságának tárháza* ezért, a magyar ifjúnak adott jótanácsért ajánlja mindazoknak, akik Anna asszony tiszteletére kilenc keddet fölfogadnak, gyertyát is mutassanak be. A felajánlás javasolt imádsága:

    Óh boldogságos anya, azon szeretetnek és kegyességnek egyességében, mellyel a te édes leányod, Szűz Mária az édességes kis Jézust az ő tisztulásának napján a mennyei Atyának bemutatta, élő ajándékul mutatom be tenéked ezt az égő gyertyát, mely születésednek és boldog halálodnak nap

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumKristóf

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    25

    Kristóf a középkori szakrális népéletnek, legendavilágnak egyik legnépszerűbb alakja. Személyét nehéz kiemelni a legendák ködéből. Ennek kritikai elemzése nem is lehet föladatunk, mert nagyon messzire térítene bennünket. Egyébként ezt a munkát magyar részről Trencsényi-Waldapfel Imre* és Szövérffy József* már elvégezte. Az előbbi a zsidó Ábrahám-legendának Kristóféval való összefüggéseire mutat rá. Eredményeikre természetesen hivatkozunk, mi azonban csak dokumentációra törekszünk.

    A hazai Kristóf-kultusz első nyomaival az Árpád-kor névadásaiban találkozunk. A liturgikus hagyományban való kibontakozását a vele egy napon ünnepelt Jakab tisztelete gátolta meg. Mint láttuk, az apostol ünnepe oktávás törvénykezési nap lévén, Kristófnak csak egyszerű megemlékezés, commemoratio* jutott. Kristóf-patrocinium, róla elnevezett helynév hírmondóul is alig van hazánkban. Elsősorban rendi használatra írt kódexeink is mostohán bánnak vele. Csak az egyetlen, egyetemességre törekvő legendárium, az Érdy-kódex kivétel,* amely a Legenda Aurea előadását követi:

     

    Dicsőséges szent Kristóf mártír eredet szerint támada kánáneus nemzetből… és ollyan nagy magas ember vala és hosszasága tizenhét stengöt (singet) tart vala. Pogányságban élt. Elgondolta, hogy hatalmas erejével csak olyan királyt szolgál, akinél nincs nagyobb a világon. El is indult, hogy megkeresse. Talált is egy hatalmas keresztény királyt, aki azonban az ördög nevének hallatára keresztet vetett magára. Kristóf ezen elcsodálkozott. A király megvallotta neki, hogy fél az ördögtől.

    Kristóf erre odébbállott, hogy megkeresse az ördögöt. Egy havason kelt át. Hatalmas sereggel találkozott, élén az ördöggel. Azonnal hozzájuk szegődött. Amikor ketten maradtak, egy útszéli keresztre esett a szemük. Az ördög messzire elkerülte. Kristóf faggatására bevallotta, hogy fél Krisztustól. Az óriásnak sem kellett több: azonnal elvált az ördögtől és elhatározta, hogy megkeresi Krisztust.

    Találkozott is egy remetével, aki Jézusról beszélt neki. Tetszett neki a tanítás. Kérdezte is az öreget, hogyan szolgáljon Krisztusnak. Ez böjtre buzdította, de Kristóf ezt nem vállalta, mert nem tudta volna megtartani. Most virrasztásra és imádságra serkentette, de Kristófnak ez sem tetszett. A remete végül azt tanácsolta neki, hogy olyan veszedelmes folyót keressen, amelyen sokan járnak át, és ő vigye át rajta az embereket. Ez már kedvére volt Kristófnak. A parton kunyhót épített magának, és erejével szolgált Istennek: mindenkivel átgázolt a folyón, de szolgálatáért nem fogadott el semmit.

    Egy éjszaka szózatot hallott. Föllelt. A víznél egy kisfiú várakozott rá.

    Kérte, hogy vigye át. Kit mikoron vállára vett vóna és istápját (botját) kezében, beerede vele. És íme a víz erősen kezde áradni, de az gyermek es megnehezöjti vala, mintha ónat vinne. És míg beljebb mennek vala, annyéval az víz feljebb hatalmazik vala, de az gyermek es annyéval súlyabb lészen vala, úgyhogy Kristóf kétségben kezd vala esni. De mikoron nagynehezen kimeneködtenek vóna, letevé őtet az szárazon és mondá: nem tudom gyermek, mi dolgos nagy. Énnekem nagy nyomorúságot tél (tettél), és olyan nagy nehézséggel, mintha mindez világ rajtam volt volna. Felele az gyermek: ne csodálkozjál azon, mert nemcsak ez világ volt rajtad, de még ki ez világot teremtette es. Mert én vagyok az Krisztus, kinek szolgálaijában itt magadat foglaltad. Hogy kedég az igaz légyen, mikoron átal mégy, ültessed el az te estápodat házad előtt, és megfogotik és gyümelcset teremt. És elenyészék előle.

    A pálmafa csakugyan kihajtott és gyümölcsöt termett. Kristóf egy idegen városba ment, ahol bolondnak nézték. Éppen a keresztényeket üldözték, ő meg vigasztalta őket. Egyik bíró arcul ütötte. Kristóf azt felelte neki, hogy szerencséje, hogy ő már keresztény, különben megállaná rajta a bosszúját. Most imádkozni kezdett. Botját a földbe szúrta, hogy a pogány nép szeme láttára virágozzék ki, és teremjen gyümölcsöt. Láttára nyolcezer ember tért a szent hitre.

    A király el akarta fogatni, de katonái nem mertek az imádkozó Kristófhoz nyúlni. Erre magaszántából ment a király elé, aki hatalmas alakjától megrettent és összeesett. Magához térve megparancsolta Kristófnak, hogy áldozzon a bálványok előtt. Ezt megtagadta, mire börtönbe vetették. Itt két szép bűnös lány akarta elcsábítani, Kristóf azonban megtérítette őket. A király a hitvalló lányokat kivégezteti, nyíllal Kristófot is. Közben egy égi nyíl kioltja a király szemét. A haldokló Kristóf azt tanácsolja a királynak, hogy az ő vérével kenje be a szemét, és majd újra látni fog. A király így tett, sőt meg is tért.

     

    Egyes, nem hazai legendaváltozatok szerint kutyafejű és emberevő volt.* Jelentős mozzanat még az is, hogy halála előtt imádkozik, hogy akik hozzá könyörögnek, az Úr mindig hallgassa meg őket.

     

    A Kristóf-legendának elnépiesedett maradványait a szegedi nép élőszavas hagyományként őrizte meg. Kálmány Lajos Szőregen lejegyzett mondája* szerint amikor Krisztus Urunk a földön járt Szent Péterrel, nagyon elfáradtak. Leültek egy folyó mellett. Átmentek volna rajta, de nem tudtak, mert sem csónakot, sem ladikot nem láttak. Éppen arra ment Szent Kristóf, aki először Pétert vitte át, azután visszajött Jézusért. Amikor a folyó közepén vitte, megszólalt: Uram, Teremtőm, tán az egész világot viszem? Éppen most azt viszed! Amikor átértek a vízen, Jézus megkérdezte tőle: meg vagy-e már keresztelve? Még nem vagyok. Felelte neki Jézus: a te neved lesz Szent Kristóf. Neki adta a föld kulcsát, Péternek pedig a mennyországét.

    A rokon, de kopottabb szajáni*  hagyomány így hangzik; mikor Krisztus Urunk a földön járt, a Tiszán át akartak menni, de nem volt csónakjuk. Semmijük sem. Hát egy óriás járt a Tiszán. Mondta neki Jézus, hogy vigye át Pétert magát. Az óriás megneheztelt, hogy ő akár tizenöt embert is át bír vinni, nem akar eggyel kullogni. Pétert aztán vitte a vízen. A Tisza közepéről kivetette a partra, majd kitörött a nyaka. Aztán visszament, most Jézust vette föl. Vitte, de egyszer megszólalt: ejnye, te magad olyan nehéz vagy, mint más tizenöt! Jézust letette a Tisza szélére. Az óriás mindjárt meghalt. A lelkét Jézus a köpönyege alá tette. Az óriás lelke visszanézett és megszólalt: de nagy dög fekszik ott! Jézus mondta: az a te tested. Azért büntette meg Krisztus Urunk az óriást, mert Péterrel úgy bánt.

    *

    Hazai Kristóf-kultuszunk liturgikus és irodalmi emlékeink csekély száma ellenére is igen jelentékeny. Erről főleg egykorú szakrális művészetünk győz meg bennünket. Hazai tiszteletének is a gótikus jámborság, főleg a XIV – XV. század szakrális romantikája a melegágya. Gyökérverésében elsősorban akkori német polgárságunknak van jelentős szerepe, mindenesetre magyar vidékeken is hamarosan felbukkan. Miután Kristóf ott van a Tizennégy Segítőszent között is, valószínű, hogy az európai pestis (1351) után válik hazánkban is mind népszerűbbé. Kultusza mindvégig megőrizte laikus, népies jellegét.

    A középkor végének jámbor felfogása szerint aki Kristóf képét meglátja, azon a napon nem hal meg, és a szent minden bajtól, balesettől, betegségtől megoltalmazza. A Kis Jézus ugyanis úgy hatott a karján, mint a felmutatott Oltáriszentség. Erről a képzetről a mise készülő néprajzánál még bővebben is szó esik. Ezért ábrázolták Kristóf képét, freskóját feltűnő helyen, óriási méretekben, hogy már messziről meg lehessen pillantani, feléje fordulva könyörögni: Christophorum videas, postea tutus eas.*  Más fogalmazásban:

    Christophori Sancti speciem quicunque videtur
    Ista nempe die non morte male morietur.*

     

    Luther Márton kikel a Kristóf-kultusz ellen, miközben egy más változatot is közöl:

    Christophore sancte,
    Virtutes sunt tibi tantae,
    Qui te mane videt,
    Nocturno tempore ridet,
    Nec Satanas caedat,
    Nec mors subitanea laedat.*

     

    Mindezek a verses sentenciák hazánkban sem lehettek ismeretlenek.

    „Alig akad – írja* Szövérffy – Nyugaton, főleg Németországban és szomszédságában város, falu, helység, amely valamely korban ne állította volna fel szobrát, vagy ne festette volna meg képét templomon, városházán, magánházak oldalán, utcák sarkán, terek kútjaira, zsoltároskönyvek és kódexek lapjaira. Mindenütt látni kellett, és mindenüvé láthatóan, messzire tekintően ábrázolták: kapukon állott, a tornyokat díszítette, várta a közeledőket, utánuk pillantott a távozóknak, és mindenütt ott élt, ott őrködött a nép szeme előtt, tűz és vihar, pestis és halál ellen védte övéit a szűk utcákban, apró házakban, kis folyosókon, mesterek és kontárok alkotásairól egyforma természetességgel és megható bizalommal mosolyogva le.”

     

    Így van ez a hajdani Magyarországon is. Hatalmas méretű freskóival, esetleg már csak nyomaival találkozunk Alsódörgicse (elpusztult), Csákvár (elenyészett),* Darlac (Darlos, a külső falon), Felsőtatárlaka (Tatarlana, a külső falon), Homoródszentmárton (Martinus, a szentélyben, tönkretették), Kőszeg (bent a Jakab-templomban), Kővágóörs (a homlokzaton, de már csak nyomokban), Lovasberény (református templom),* Mánfa (a torony homlokfalán, nyomokban), Mosóc (Mošovce, a külső falon), Nagyselmec (Štiavnica, a külső falon), Ócsa (tönkrement), Pozsony (a dóm homlokzatán, a múlt század elején elpusztult), Révfülöp (nyomokban), Segesvár (Schässburg, Sighişoara, a templom belsejében), Sopron (a Mihály-templom délnyugati homlokzatán, a restaurálás során leverték), Sorokpolány (a külső falon), Szentmária (Stránka a Sväta Mara, külső falon), Szucsány (Sučany, a külső falon), Túrirtovány (Porúbka pri Žiline), Túrócszentpéter (Turčiansky Peter, a külső falon), Újkörtvélyes (Zahling, a külső falon), Várkony (Varkon), Velemér (a homlokfalon), Vizsoly (a templomban), Zeykfalva (Streiu, a külső falon) középkori templomaiban.* Látjuk tehát, hogy legnagyobb részüket nálunk is a külső falon, messzeláthatóan örökítették meg.

    Kristóf ott látható még Bakabánya (Pukanz, Pukanec, 1480), Bártfa (1460, 1500, a Tizennégy Segítőszent társaságában), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Pozsony (Szlovák Nemzeti Galéria, 1520), Kisszeben (Sabinov, 1500, 1520), Lőcse (1476), Mateóc (Matejovce, 1450), Mosóc (Mošovce, 1470), Muzsna (Meschen, Mojsna, 1521), Szászbogács (Bogeschdorf, Bogaciu, 1518), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1516), Szmrecsány (Smrečany, 1510) szárnyasoltárain.*

    Gótikus faszobrai: Leibic (Lubica, 1510), Szepeshely (1499).* Oltára állott a csanádi székesegyházban (1412).

    Kristófot különböző megfontolások alapján céhek, közösségek is patrónusul tisztelték. Így elsősorban természetesen a vízenjárók, kivirágzott botja miatt a kertészek, gyümölcskereskedők, továbbá patikusok, kincskeresők, de leginkább mégis a vándoremberek, legújabban az autósok. Erre még visszatérünk.

    A középkori Kristóf-kultusz ezután ellankad, szinte nyomtalanul eltűnik. Maga a Kristóf keresztnév is a XVI. században volt virágjában hazánkban. Nyomait a Kristóf, Kristó, esetleg még a szegedi Kiri (Kristóf) családnevünk őrzi. Legtovább tartotta magát német és örmény polgárságunk körében. Napjainkban mintha újjászületőben volna.

    Kristóf tisztelete a XVIII. század folyamán főleg német polgári kezdeményekre kissé föléled. Feltűnik a budavári Szentháromság-szoborkompozíción (1712). Heves mezőváros templomának szószékét, a pesti Thaler József alkotását (1760) Atlas módjára Kristóf hatalmas, antikizáló szoboralakja tartja a hátán.* Értelme: a szószékről az Ige, vagyis a Kristóf-hordozta Mester szól a hívekhez. Barokk szobra állott a váci lebontott Migazzi-hídon.* Egy pesti patika (1791) Szent Kristóf nevét viseli. A ház homlokzatán Kristóf-szobor is volt. Az egykori Kristóf tér is erre utal. Barokk patrociniumai: Dunaharaszti (XVIII. század eleje, később lebontották),* Bia (1742), Kemend (1746, hegyen).* Az újabb budapesti szobrokat már a modern közlekedés, elsősorban az autósport patrónusának szentelték. Az autók Kristóf segítségül hívásával való ünnepélyes megáldása hazánkban 1932-ben kezdődött. Később megismétlődött, az utolsó évtizedekben azonban csak egyéni jámborságból történik. Jellemző, hogy a balatoni út mentén, Székesfehérvár egyik elővárosában, a Martonhegyen modern templom is épült Kristóf tiszteletére (1941).

    1937-ben kezdeményezték Budapesten a Vízrehívó Szent Kristóf ünnepét,* amely sportcsónakok megáldásával végződött.

    A Kristóf-kultusz újjászületését célzó hazai liturgikus törekvések, amelyek – mint láttuk – főleg a sport világába tartozó közlekedés fölajánlására irányultak,* már nem tudtak gyökeret verni: a hazai autók túlnyomó részén egzotikus formájú fetisek csüngenek.

    *

    Legendája szerint Kristóf elindul a legnagyobb úr feltalálására, az igazi kincs: Krisztus meglelésére. Elsősorban nyilván ez a mozzanat avatta őt a kincskeresők patrónusává. Hiába volt minden fölvilágosító törekvés; sőt küzdelem, a babonás hiedelem századunkat is megérte.

    A Kristóf-kultusz e mozzanatának összefoglaló méltatása, érzésünk szerint, már nem tartozik vizsgálódásaink megszabott körébe, ezért csak igen röviden utalunk rá.

    Dugonics Andrásnál olvassuk a gazdag emberre faragott sentenciát: sokszor elmondta Kristóf imádságát. Hozzáfűzi még ezt a magyarázatot: Szent Kristóf imádságárul azt tartották régenten, hogy ki azt mindennap reggel ajtatosan elmondja azon nap pénzre talál… Nem értjük már egészen másik példabeszédét: Jobb a Krisztus főztte, mint Kristóf melegítette.*

     

    Egy múlt századbeli varázskönyv szerint* a kincskeresés egyéb föltételek mellett csak akkor lehet eredményes, ha az ember a következő penitenciákat vállalja: 1. lelkiismeretében tiszta legyen, 2. szolgáltasson öt szentmisét, vagy ha ki nem telik tőle, megjelenni is elégséges rajtuk, 3. legyen neki szentelt gyertyája, meghatározott időben imádkozzék mellette. 4. Újhold előtt vagy újholddal is imádkozzék. 5. Térdepeljen napkelet felé. 6. Végezzen általános gyónást egész életéről, és adjon lehetőségeihez mért alamizsnát a szegényeknek. 7. A kérendő kincset nevezze meg. Kérje, hogy minden zörgölődés, incselkedés és félelem, büdös szageresztés nélkül jelenjék meg. 8. Szőlővesszővel jegyezze meg, ahova a kincset kívánja. 9. Az imádságban nem szabad hibázni. 10. Ha a kívánt kincset megkapta, adjon belőle a szűkölködő szegényeknek, és szolgáltasson misét a purgatóriumi lelkekért.

    Egyéb tanácsok, praktikák, könyörgések mellett, nagyon halkan Szent Kristóf imádságát is el kell mondani, amelyet egy Majláthfalva községből származó, szintén kéziratos füzet tartalmaz. Terjengősen kéri Kristófot elveszett kincs és földben elrejtett kincseknek, pénzeknek, aranyaknak, ezüstöknek, talléroknak, forintoknak, karbunkulusoknak, klenódiumoknak, gyémántoknak, smaragdusoknak, topáziusoknak, és mindenféle elrejtett, földben levő metállumoknak megtalálására.* Az akadozó szöveg alighanem német népkönyvből való fordítás.

     

    *

     

    Befejezésül cím nélküli ponyvafüzetből idézzük Kristóf mindennapi imádságát:

    Istennek dicsőséges mártírja Szent Kristóf, kérünk Téged, a teremtő Krisztusod nevére és arra a kegyelemre, melyet cselekedett, midőn néked nevet adott. Kérlek az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében azon szent keresztségnek malasztjára, melyet őtőle vettél, hogy az Isten és az ő Anyja előtt légy szószólónk és segítőnk, hogy a Te közbenjárásod által meggyőzhessem azokat, akik nekem gonoszat gondolnak és kívánnak. Azon könnyű teher által, melyet vállaidon a vízen hordoztál, méltóztassál megkönnyíteni az én jelenvaló szorongatásimat, sanyarúságimat, lelki pöreimet, másoknak ellenem való csalárd igyekezeteiket, álnok megjegyzéseket, hazugságokat, hamis bizonyságtételeiket, titkon és nyilvánvaló tanácsokat és mindazokat, valamelyeket becsületem ellen végezni igyekeznek, hogy életemnek sérelme nélkül örökké örvendhessek.

    V. Dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg Uram őket.

    V. És te a kezük munkájára rendelted őtet.

    Imádság. Adjad kérünk mindenható Úristen, hogy akik a Te mártírodnak, Szent Kristófnak emlékezetét üljük, az ő érdemei és esedezései által hirtelen haláltól, pestistől, éhségtől, félelemtől, nyomorúságtól, látható és láthatatlan ellenségeinktől és azoknak gonosz szándékoktól megmenekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.*

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumJakab apostol

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    25

    Jakab apostol, az idősebb (Jacôbus Maior), János bátyja, ők ketten a mennydörgés fiai (Márk 3,17). Péterrel és Jánossal ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Ő volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett.

    Jakab hispániai térítése, ottani vértanúhalála történelmi forrásokból alig igazolható.

     

    Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexben olvassuk.* Eszerint halála után éjjeli időn, az ő szent tanítványai ragadák el ő mestereknek testét és hajóban szerezvén, Galícia országban viteték Szent angyalnak vezérlése miatt. Hol ott vala egy királyné asszony, kinek Luppa vala neve, kinek mikoron hírré tették volna, helyt kérvén temetésre. Az királynéasszony kedég álnokságot gondolván, kűdé egy gonosz emberhez őket, hol ott ottan az temlecbe veték őket. De éjjel Úristennek angyala elszabadojtá és igaz útra vezérlé. Mikoron vitézök mentenek vóna utána, leszakada az héd alattok és mind az vízben halálának. Azt hallván az fejedelem, penitenciára térvén, hátra hívatá őket, és minden kéréseket megengedé.

    És ott prédikálván, mind az egész várast az szent hitre térejté. Azt hallván Luppa kerálné asszony, nagyon megbosszula és nagyobb álnokságot gondolván, hogy mivel őket elveszthetné. Mondá: itt ellyen helyen énnekem tanult ökreim vannak. Fogjátok be őket és vigyétek oda rajtok ti urotoknak testét, ahova akarjátok. Tudja vala kedég az ravasz Luppa oly fenéknek lenni az vad bikákat, hogy mind odamennének, ottan mind megölnék őket és elszaggatnák. Mikoron azért fölmentenek vóna az hegyre, találának egy tüzes sárkányt, ki ellen szent keresztnek jegyét vetvén, ottan ketté romla. Feljebb menvén, megtalálák az bikákat es, és mintha koronkéd sziligyök voltanak vóna, meg hagyák magokat fogni és befogni.* És fölvevén mind kövestül a szent testet, vivék Luppa kerálné asszonynak palotájában. Azt látván Luppa… az ő kőpalotáját szent egyházzá szentölteté, és nagy kazdagsággal megékesöjté. Jakab legendájának más mozzanataira később még hivatkozunk.

     

    A sírról később megfeledkeztek. Jakab másik, az Érdy-kódex előadását kiegészítő legendája szerint, az ereklyékre a XI. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak világítani. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet: campus Stellae. A jelek a püspököt nyomravezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. A csillag más legenda szerint Nagy Károlynak is megjelent, hogy templomépítésre serkentse. Ez Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett leghíresebb búcsújáró helye lett. Emlegették Nyugati Jeruzsálem néven is.

    Spanyolország – mint Georg Schreiber írja* – Compostelával, Jakab kultuszával lépett be a középkor európai világába. Hermann J. Hüffer, a nagyérdemű Compostela-kutató fejtegeti,* hogy a Jakab-zarándoklatok erősítették a treuga Dei készségét, az Európa-gondolatnak, Nyugat szellemi egységének kialakulását.

    Mint mondottuk, Jakab hispániai útját a legendák világába kell ugyan sorolni, de odakerült ereklyéi révén a helyi kultusz a VIII – IX. században már virágzani kezd. Az ereklyék őrzési helyét a jámbor hagyomány hamarosan Jakab sírjával azonosította, és megfelelő legendákat költött hozzá. A spanyolok nemzeti szentje, őt hívták segítségül a mórok elleni küzdelmeikben, de amerikai hódításaikban is. Compostela a spanyol missziós tudat forrása.*

    Jakab apostol sírja Szent Bonaventúra szerint a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírja között. Dante azt írja, hogy csak az az igazi zarándok, aki már megjárta Compostelát.

    Szent Jakab városát a vezeklő zarándoklatok sajátos középkori gyakorlata is híressé tette. Az egyéni töredelemből fakadó kezdemények mellett hazánkban a közösség ítéli, főleg a gyilkosakat, hosszú, olykor évekig tartó zarándokútra. Ezzel a megszokott környezetükből való eltávolítással megmentették őket az esetleges vérbosszútól. Az egész latin szertartású Európa megindul Compostelába: a román korban a nemesség és lovagság, papság, a gótikában pedig a polgárság, kalmárság, vízenjárók. Hüffer szerint* a Jakab-kultusz közép-európai bölcsője a bencések regensburgi Jakab-temploma (ecclesia matrix), illetőleg monostora (1090), amelyet hamarosan számos más egyház is követ, így a bécsi (1113).

    Jakab hírét, tiszteletét a Roland-monda is népszerűsíti, amely énekmondók ajkáról szerte Európában elterjedt. Hat – mellesleg szólva – a nemzeti-népi epikai hagyományokra, így a mi Szent László-mondáinkra is.*

    A középkor utolsó évszázadaiban, főleg Nyugat- és Észak-Európa városaiban számos templomot építenek az ő tiszteletére.* Az is természetes, hogy ő a Hansa patrónusa. Jakabot ugyanis a zarándokság révén nemcsak a búcsújárók, hanem Miklós mellett minden utasemberek, hajósok is védőszentként kezdik tisztelni.

     

    A német kutatás szerint a birodalmi Jakab-zarándokutak kiindulási pontja a Hansa-városok mellett Aaachen és Einsiedeln volt. Bár adataink nincsenek rá, aligha kétséges, hogy Magyarországról – a Háromkirályok kölni ereklyéit és az aacheni búcsút hét évenként megjárván – Aachenből indultak Compostelába. Ez az útvonal (Niederstrasse) Párizs, illetőleg Chartres városába vezetett, innen haladtak tovább. Útbaesett Tours Szent Márton sírjával, majd Poitiers, Bordeaux, Ostabat. Végül Roncesvalles bencés apátságát elhagyva, spanyol földre léptek.

    A Francia Út (Chemin français) tizenhárom pihenő stációjával már a XI. században kialakul. Mindenütt menedékhelyek épülnek, ezeket is legendák övezik. Egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatja a helyes utat. Ahol a keresztet leteszi, ott építik föl a zarándokszállást. A legenda még azt is tudja, hogy a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott.

    Ha esetleg valaki Rómából zarándokolt – mint föltehetőleg Tar Lőrinc – több utat választhatott. Ilyen volt a Nagyszentbernát-hágó, St. Maurice im Wallis vagy a Kisszentbernát-hágón át Tarantaise. Legszokottabb volt azonban a Mont Cenis, illetőleg Arles irányában haladó út.

    Spanyolországban általában Pamplona, Burgos, Leon érintésével jutottak Santiago de Compostela városába. E zarándokutakat a közbeeső városokban mindenütt Jakab tiszteletére szentelt templomok, az útszéleken kápolnák, zarándokkeresztek, hospiciumok szegélyezték a búcsúsok lelki-testi gondozására.*

     

    A Compostelába érkező búcsúsokat a templom kapuja fölött a Porta gloriae fogadta: a szentek élén a patrónus, vagyis Jakab apostol, fölöttük pedig a Krisztus király.*

    A compostelai zarándok széles karimájú, kéregető, alamizsnagyűjtő, kagylóval díszített kalapban, vándorbottal, tarisznyával, kulaccsal, zarándokköpönyegben tért haza övéihez. A pap különleges áldással (pro redeuntibus de itinere) fogadta.* Egész életében nagy tiszteletben, sőt tekintélyben volt része, hiszen az akkori közhit szerint kegyelmi kiváltságokat hozott a közösség számára. A XII. századból származó Codex Calixtinus*  szerint „mindazok a zarándokok, akik Szent Jakab oltárához járulnak, legyenek bár gazdagok vagy szegények, jogot szereznek arra, hogy velük idejövet s hazatérőben, jól bánjanak, alázattal fogadják be őket vendégként azok, akik lakói e földeknek. Valósítsák meg velük szemben a Caritas szellemét…” Nemcsak az apostol tiszteletére szentelt templomok mellett, hanem önállóan is virágoztak Szent Jakabtársulatok,* amelyek egyrészt a közösséget is képviselő zarándokot látták el, másfelől Compostela szakrális szellemét és örökségét is ápolták.

    Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni.

    Magyarországról is sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg.*

    A XIII. századból származó selmeci jogkönyv egyik fejezete megszabja, hogy a polgárok csak akkor zarándokolhatnak Rómába vagy Compostelába, ha feleségük beleegyezik.

    A szepességi Herrmannt gyilkosság miatt kötelezik engesztelő búcsújárásra (1307).* Őt követi Zsigmond király korában Pokoljáró Tar Lőrinc, aki vezeklőútján ide is eljutott. Erről a Peregrinatio Laurentii Taar című latin verskompendium tanúskodik:

    …cernitque Sinai colles
    Et miles et peregre stupenda Hierosolymaque.
    Pancretam rediens Nicolai gramina vera
    Sancti Anthoni, Petri, Pauli, Jacobi trivit.
    Navigans oceanum novit secreta Patrici…

     

    vagyis: Jeruzsálemből Krétánál visszatérve megjárta Miklósnak (Bari), Antalnak,* Péternek és Pálnak (Róma), Jakabnak (Compostela) kegyelemtől zöldellő tájait. Innen ment Szent Patrik purgatóriumához…*

     

    Több soproni ember zarándoklatáról is tudunk. Így Stadel Mihály egy háromnegyedes szőlő árán római és compostelai zarándoklat elvégzése iránt intézkedett (1499). Frisch János is készül ide, előbb azonban megírja a végrendeletét (1513). Pulyai Mihály papfia, Kristóf Compostelába zarándokolt (1521). Közben édesanyja, Ágnes asszony halálos ágyán meghagyja urának, hogy hazatérő fiuknak primíciájáról, papi fölszereléséről tisztességesen gondoskodjék.* Brassó városából származó adat (1493) szerint a gyóntatók híveiket a kerci apátságba, illetőleg Rámába, Lorettóba, Máriazellbe vagy Compostelába küldik bűneik megbocsájtására.* Egy német zarándok Beziers városában Jakab sírjához készülődő magyar búcsúsokkal is találkozik.*

     

    Már a devotio moderna hangja, amelyet 1530 tájáról az Érsekújvári-kódexben,* a Szent Albert püspöknek adott égi tanácsok között olvasunk: ha barátodat tévelgésnek útáról megfordojtandod, nekem kellemetesb és teneked használatosb, hogy nem ha mennél mezítlábbal Szent Jakab házához és minden mélyföldön egy marok vesszővel vernéd tennenmagadat, hogy véred kifolyna.

    A középkori jó tanács ismeretlen útakon-módokon eljut a XIX. század szakrális ponyvairodalmába is, de már természetesen a kultusztörténeti háttér ismerete nélkül:

    Ha te életedben egy fillért adsz az én nevemben a szegényeknek, kedvesebb, mintha holtod után egy aranyhegyet adnának énnekem teérted, amely oly magas volna, hogy az eget érné.

    Kedvesebb énnekem, ha te életedben csak egy könnyet hullajtasz az én kínszenvedésemért, mintsem holtod után más valaki egy egész kutat töltene meg könnyhullatásokkal éretted.

    Ha te énérettem felkelvén ágyadból, imádkozni mégy, kedvesebb énelőttem, mintsem tízezer fegyverest küldenél az én nevemben a hitetlenek ellen.

    Ha te felebarátodnak minden cselekedetét jóra magyarázod, kedvesebb előttem, mintsem hét esztendeig vízen, kenyéren böjtölnél.

    Ha te énérettem minden ellenségnek szívből megbocsátasz, kedvesebb énelőttem, mintsem Szent Jakab sírjához mezítelen mennél és minden mérföld után megvesszőznéd magadat…*

    *

    A búcsújárást a hitújító Szkhárosi Horvát András már gúnyosan, de ismert hagyományként emlegeti:

    Az Krisztus mondja: Jertek én hozzám, mit futunk Rómában,
    Bódogasszonyhoz Colóniába, onnat a nagy Ágba (Aachenbe),
    Bolcsós helyekre a szent Jakabhoz a Compostellába…

     

    A kultusz később részben a hitújítás, részben a hódoltság következtében hazánkban ellankad. Mégis gazdagabb, elnépiesedett magyar képzetkört sejtet Széchenyi György érsek 1713. július 29-én írt levele: Immár az zabok is reánk értek, s még van három nagy tag gabonám aratatlan. Bárcsak az zabomra lehetne valahonnand segítségem, mert az Szent Jakab lova, noha elmúlt, de félek, meg ne nyargalja.*  A hagyományt Vásárosmiske öregjei máig ismerik. Erre a napra le kell a zabot aratni, mert különben Jakab lova kitiporja. Nem világos előttünk egy 1307-ben följegyzett vád: Finke borsodi faluban a hatalmaskodó Csebi Dénes Jakab lovát elvitte.*

    Jakabot jellegzetes kalapja miatt a kalaposok szegedi céhe (1815) választotta, nyilván közép-európai hagyományon alapján védőszentül. Az aradi kötélverőknek is ő volt a patrónusa.*

     

    Föltétlenül még Compostela ihlette azt a falra akasztható háziáldást, amelyet már csak barokk változatából és nyilván osztrák közvetítéssel ismerünk: A tizenkét apostol fametszetes képével ábrázolt és Szegeden megjelent egyetlen ismert, gyűjteményünkben lévő emlékének (1834) fölirata: A Szent Jakab Apostolnak lelki kegyes katolikusok' házi áldása.*  Szövege:

    Oh Uram Jésus Krisztus! Mennynek, Földnek hatalmas Teremtője, Nazaretbéli Király. Óh Uram Jésus Krisztus! Dávidnak Fia könyörüly ezen a házon, és ennek lakosin, kik tégedet mindenkoron tisztelnek könyörgéssel. Oh megfeszített Uram Jésus Krisztus! kérlek tégedet, őrizd meg ez Ház népét: oh Szent Kereszt! a mellyen Jésus meghólt, oltalmazzad ezt a Házat: Istennek áldása maradjon azokon az embereken, kik ebben a Házban vagynak; és a szent Lélek Istennek ereje, és a magosságosbelinek áldása árnyékozza meg mind azokat, a kik ebben laknak. Az ő kimenetele legyen az Atya, Fiú és Szent Lélek Istennek nevében, legyen megáldva ez a Ház és valami ebben vagyon, sőtt valami ez Házon kívül, lehet ember, barom, minden táplálásra rendeltetett eledel, és valamire az eszterhának tseppje leszáll, legyen áldott.

    A Jésus Krisztusnak legszentségesebb neve, a megfeszíttetett Úr őrizze meg ezt a Házat: a tellyes Szent Háromság oltalmazzon és áldgyon meg minden ebbe a Házba bemenő és kijövő embert. A négy Evangyélisták erősítsék meg ezt a Házat, hogy ehez semmi veszedelem ne járuljon, akár a betegség, pestis, hideglelés, tűz, víz, vagy akármi névvel nevezendő gonosz légyen, a melly embernek és barmoknak ártalmára lenne. Az Úr Jésus Krisztusnak neve, a kilentz Angyali Karokkal eggyütt, és Jésus Krisztusnak békessége legyen ezen a házon: az Istennek ereje egygyütt munkálódjon azokkal az emberekkel, a kik ebben a házban vagynak. A tellyes Szent Háromság, Atya, Fiú és Szent Lélek Isten legyen ennek a Háznak őrizője, és a Boldogságos Szűz Mária könyörögjön, hogy Isten ő Felsége ezt a Házat minden nyomorúságtól megőrizze: a négy Szent Arkangyalok állyanak ennek a Háznak négy szögletire, és legyenek ennek a Háznak őrzői. A tizenkét Apostolok védelmezzék ezt a Házat, hogy benne minden jó munkának boldog elő menetele légyen…

    A Jésus Krisztusnak Szent Keresztje legyen ennek a háznak fedele, a Jésus Krisztusnak három szent szögei legyenek ennek a háznak kilintsei és ajtó zárja. A Jésus Krisztusnak tövisses Koronája legyen ennek a Háznak Paissa. Így annak okáért legyen ez a Ház megáldva az Istennek Szentséges Igéjével. Óh Názáretbéli Uram Jésus könyörülj mi rajtunk. Óh Szűz Mária esedezzél Istennél mi érettünk. A tellyes Szent Háromság vigyázzon erre a házra, hogy ehez semmi veszedelem vagy más szerentsétlenség ne járuljon és ennek lakossait minden rettenetes betegségtől, mennykövektől és kőessőtől, veszedelmes árvizektől is, hogy soha semmi kár és veszedelem mi reánk ne következzen, segélyen és hallgasson meg minket az Atya † Isten, a Fiú † Isten és a Szent Lélek † Isten. Amen.

    Istenhez való fohászkodás

    Ha Házamba bémegyek,
    Vagy másuvá eltérek,
    Semmitől is nem félek,
    Minthogy Krisztusnak élek.
     
    Mert van a ki bűnömet,
    Könnyebbíti terhemet,
    Vigasztalja lelkemet.
    Három biztat engemet:
     
    Az Atyának szerelme,
    A Fiúnak érdeme,
    A Szent Lélek ereje,
    Jésus Ament mond erre.

     

    Egyik Jakab napja táján érő almafajtának jakabalma a szegedi, Jakobiapfel az eleki német, egy korai szőlőfajtának pedig jakabszöllő a székesfehérvári neve, amely talán még egy középkori szentelménynek,* a Jakab napján megáldott almának emlékezetét őrzi, bár ez a hazai liturgikus hagyományból egyelőre nem mutatható ki. Németpróna (Slovenské Pravno) német népe szerint Jakab beszenteli a gyümölcsöt és amit hagy, az már meg is marad.*

    A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. Nyilván ebbe az összefüggésbe tartozik az is, hogy a szomszédos Horgos falu népe az Orion csillagképet Szent Jakab pálcája néven szokta emlegetni. E hiedelem halavány visszfénye Compostela: campus stellae középkori magyar hiedelemvilágának. Említettük, hogy csillagok derítették föl a szent sírját.

    Tápén úgy vélik, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható. A Szegedről kirajzott szankiak szerint a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – tartották a székelyek körében.* Kiskunfélegyháza* és Székesfehérvár népe szerint Jakab napján virágzik a hó: ha most sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. Az eleki németek szerint is a fehér föllegek sok havat jósolnak. A fehérváriaknál a hiedelem így változik: ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján érik meg a gyümölcse, a tartós havazás. A hiedelmet nyilván Jakab fehér lova ihlette.

    A régi szegedi parasztság a búza nyomtatását Jakab napján kezdte meg. Hajdani szegedi parasztasszonyok ezen a napon nem mostak, nem sütöttek kenyeret. Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el.

    *

    Az ünnep hajdani magyar rangját mutatja, hogy nyolcaddal megült törvénynap volt. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban. Legendái, viselt dolgai sokszor hajlanak át a chansons de geste világába, amelyeket monostoralapító idegen szerzetesek, zarándokok távolabb élő népekkel is megismertetnek, Természetes tehát, hogy a már jellemzett László-legenda számos mozzanata Jakabéval rokon. Kultusza belenyúlik a későbbi középkorba is.

    Jakab volt a védőszentje Zseliz (1065), Lébény (1199), Simeg (1237) bencés, a Duna egyik szigete (1374) cisztercita-apátságának, Mórichida, másként Árpás premontrei prépostságának (1251) is.

    Népszerűségét később is megőrzi. Nagyszombat (1363), Németújvár (1666) ferences, majd Ürög, Dabas (Tapolca mellett, 1200), Lád (1423) pálos, Vác (1531) ágostanrendi templomai, továbbá Tinnye (1361), Hídvég (1374, Zalavár mellett), Kőszeg (XV. század eleje), Lőcse (XV. század), Nagysáros (Velky Šariš, 1200?, újjászületett 1686) Jakabot választják védőszentül.* Mint említettük, e templomok a Jakabhoz készülő búcsúsok gyülekezőhelyei is voltak.

    Elgondolkoztató, hogy számos Jakab-kápolnánk is feltűnik a középkorban, rendszerint temetőben, olykor ossarium (Karner) gyanánt is: Pannonhalma (1230), Ják, Székesfehérvár, Sopron (1392),* Bártfa,* nyilván még több helyen is. Célzatuk világos: a halottak lelkét a hatalmas hírű szent mennyei gondjaiba ajánlották. Nyilván hasonló szándékkal keletkeztek a Jakab tiszteletére alapított oltármesterségek is: Várad (1374), Csanád.

    Jakab volt az egri ispotály korai védőszentje (1239),*  nyilván tiszteletére alakult társulattal is.

     

    Máig élő, eredetileg nyilván Compostelát is idéző Jakab-patrociniumaink javarésze szintén még a középkorba nyúlik vissza, ha ezt a kutatás hiányosságai miatt nem is tudjuk mindenütt igazolni.

    Esztergom: Csütörtök (Štvortok na Ostrove), Várkony (Vrakun), Nagyszombat (1363), Felsőtúr (Túrovce), Nyitraperjés (Prašice), Szomolánka (Smolinske), Alsószerdahely (Horná Streda, 1318), Zseliz (Želiezovce, XIV. század).

    Nyitra: Bajmóctölgyes (Dubnica), Kisucaújhely (Kyšucké Nové Mesto), Csütörtök (Štvortok), Alsóvesztény (Dolné Vestenice).

    Besztercebánya: Jakabfalva (Jakobsdorf, Jakubova, XIV. század), Kovácspalota (Tužina, 1393).

    Szepes: Lőcse, Dobró (Dobrov), Pekelnik.

    Győr: Árpás, Vág (1381),* Klempa (Klingenbach, 1641), Gálos (Gois), Ricing (Riezing),* Szomód (1775).

    Szombathely: Kőszeg, Nagygencs, Egyházashetye, Söjtör, Nagykutas, Lendvavásárhely, Németújvár (Güssing, XIII. század), Kicléd (Kitzladen, 1844), Csejke (Eisenberg, 1751), Medem (Miedlingsdorf, 1867).

    Veszprém: Vitya (remetekápolna, 1226), Szentjakab (Nagykanizsa mellett, 1311), Szentjakabfalva (1333), másként Nevegyeszentjakabfalva (Sümeg táján). Ezek e elenyésztek* Lesenceistvánd (1746), Balatonszabadí (1746), Lengyeltóti (1753), Vászoly.

    Pécs: Dunaszekcső (1721 szőlőhegyi kápolna romokban),* Bonyhádvarasd (1793).

    Eger: Eger (XIII. század, elenyészett),* Ecseg (1332, elenyészett).* Jászjákóhalma (1701), Adács (1740), Tarnaszentjakab (1778), Zagyvaszentjakab (1909).

    Kassa: Hidasnémeti (1299, elenyészett),* Abaújszéplak (Krásna nad Hornádom), Sztankahermány (Hermanovce, 1717).

    Vác: Nézsa (1575?), Dány (1749), Csépa (1756).

    Kalocsa: Palona (Plavna, 1809).

    Csanád: Gyöngyödegyháza (1322, elenyészett).*

    Nagyvárad: Tulogd (1292), Ugra (1329), Gyíres (1326). Mindhárom elenyészett.

    Erdély: Homoródremete (Calugareni), Nagyszeben (temetőkápolna).

    *

    Jakab legendáját megörökítő freskóciklusokat csak a háromszéki Gelence (Ghelinţa) templomában találunk, jellemző módon László király és Antiochiai Margit falképeinek szomszédságában.* Ez az apostol kiváló kultuszáról tanúskodik, de nyilvánvalóan osztozik a másik két szentnek tulajdonított misztikus-mágikus gyepűőrző hivatásban is.

     

    Jakab gótikus faszobrai: Bártfa (1480), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibic (Lubica, 1521), Lőcse (1380, 1420), Nagyszeben (1520), Széprét (Krasna Lúka, 1470). A lőcsei Jakab-templom főoltárán ott látjuk még az apostol lefejezésének fadomborművét is.*

    Jakab a tizenkét apostol társaságában tűnik föl Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Késmárk (1470), Ludrófalva (Ludrova, 1510), Turócbéla (Bela, 1520), más együttesben: Pozsony (Szlovák Nemzeti Galéria, 1465), Lőcse (1476), Mosóc (Mošovce, 1470), Nagylomnic (Lomnica, 1500), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1503) táblaképein, illetőleg szárnyasoltárain. Lefejezését látjuk az erdélyi Höltövény (Heldsdorf, Halchiu, 1530) táblaképén.*

    Legendaciklusát mutatja be Szentjakabfalva (Jakab) szárnyasoltára (1480), amelyet az esztergomi Keresztény Múzeumban őriznek. Előzőleg azonban Lajta Edit azonosításai* nyomán idéznünk kell legendájának egyik olyan szívesen ábrázolt részletét, amelyet az Érdy-kódex nem említ. A Legenda Aurea és egyik változata ugyanis elmondja, hogy egy vendégfogadós szállást ad egy zarándoknak, aki fiával Compostelába iparkodik. Reggel arany serleget rejt az iszákjukba. A vendégek már útnak indulnak, amikor az álnok vendéglős leleplezi őket. A fiút nyomban fölakasztják, és elrettentésül a kötélen hagyják. Az atya szomorúan folytatja útját Jakab sírjához, ahol imádkozik. Harminchat nap múlva visszatér fia holttestéhez, aki megszólal, és elmondja, hogy Jakab életben tartotta. Az apa a bíróhoz siet, hogy elmondja a csodálatos eseményt. Éppen az asztalnál ül: sült kakas és tyúk a tányérján. Tamáskodik: ahogy ezek a jószágok élnek, úgy él a te fiad is! E pillanatban a kakas és tyúk fölrepül a tányérról. A bíró elálmélkodik. A fiút levágják a kötélről, a kocsmáros pedig megkapja illő büntetését. A nyolc képből álló ciklusból négy ezt a legendát adja elő. Közbevetőleg az a gyanúnk, hogy a legendának ez a népmeseszerű fordulata ihlette egyik közismert szólásunkat: a titkot a tyúk is kikaparja. Szegeden még eredetibb fogalmazással: a titkot a sülttyúk is kikaparja. A képek sorrendje egyébként a következő: 1. a zarándok és fia elindul, 2. a zarándokot elfogják, 3. Jakabot a vesztőhelyre viszik, ahol Joziást megkereszteli, 4. Jakab kivégzése, 5. a zarándok bizonyítja, hogy fia él, 6. a fiút levágják a kötélről, 7. Lupa királyné és Jakab holtteste, 8. Jakab a ravatalon.

    A legendának ez a mozzanata egyébként töredékesen Gelence freskóján is előtűnik.* Egyik jeleneten a pörge kalapos Jakab kakast tart a kezében, a másikon egy bekötött szemű, felakasztott ifjú, akinek a szentostyát angyal hozza.

    A lőcsei Jakab-templom főoltára Pál mester klasszikus alkotása.*

     

    Ják Árpád-kori négykaréjú körtemplomának, az apátsági templom mellé épült plébániaegyháznak Jakab a patrónusa. A falu nevét, a templom pedig titulusát a Ják-nemzetségtől kapta, amelynek neve a Jakab ősi magyar becéző alakja.

    Középkori szakrális Jakab-hagyományunk itt töretlenül megőrződve, de a barokk időkben (1768) megújhodva, napjainkig virágzik.

    A déli karéj félkupolájában Jakab elhivatása: Jézus a galileai tenger mellett járva, megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és Jánost, amint hálójukat foltozgatták a bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt, és nyomába szegődtek (Márk 1,16 – 20). A keleti karéjban édesanyjuk, Salome kéri az Urat: mondd, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban (Máté 20,21). A nyugati karéjban Jakab látomása: a saragossai Mária-templom eredetlegendája, amely a mór időket idézi. Itt Jákon a törökökre akar emlékeztetni. Az északiban Isten héber neve olvasható: Eloim. A helyreállítás, kifestés nyilván Batthyány Ignác jáki apát, későbbi erdélyi püspök műveltségét, jártasságát dicséri.* Jó volna tudni, hogy a hagyományőrző jáki és környékbeli nép körében élnek-e Jakab-legendák, hiedelmek.

    *

    A Mohács szőlői között épült Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnának jellegzetes fogadalmi ünnepe Jakab napja. Mint mondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsidó birtokos viharágyúkkal próbálta megvédeni szőlejét a természeti csapásoktól. Történt mégis, éppen Jakab napján, hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiába volt minden lövöldözés. Ekkor megfogadta, hogy Jakab napján évenként ó mondat misét a kápolnában. Amíg élt, mindig ő vitte az égő szenteltgyertyát a körmenetben. A szőlőbeliek a fogadalmat máig megtartják. Jakab apostol ünnepén lehetőleg új búzából sütött ostyával és új borral történik a miseáldozat.

    *

    Mind ritkulóbb keresztnévi használata mellett számos származéka él törzsökös családneveinkben is: Jakab, Jakabb, Jakabos, Jakó, Jákó, Jaksa, Jaksi, Jakus, Jakucs, Jaska, Kabos, Kabók.*

    *

    A helynevek itt is vagy régi patrociniumok, vagy Jakab apátságának, egyházának ajánlott birtokok emlékezetét őrzik: Szentjakab (Zala), Hegyhátszentjakab, Marosszentjakab (Saniacob), Mezőszentjakab (Saniacob), Szászszentjakab (Siniacob), Tornaszentjakab, Zagyvaszentjakab, Szentjakabfa (Zala), Szentjakabfalva (Jakub), Szentjakabhegy (Baranya). Elenyészett Baranyában Szentjakabfalva (1400), Szentjakabszeg (1453).*

    Tudjuk, hogy a búcsúnappal a templom hívőközössége köszönti, ünnepli a patrónust. Dány falunak – mint láttuk – Jakab (Jacobus Maior) a védőszentje. Sajátos helyi hagyományként a következő napot, mintegy a nyolcad maradványát is, félünnepnek tekintik és Kis Jakab néven emlegetik. Ne maradjon ki a tisztességből Jacobus Minor sem: így nem lesz oka a falu népére megneheztelni.

    Lehetséges az is, hogy a dónyi ünneplésben része van a Kánai menyegző énekének is, amely a két Jakabról így emlékezik meg:

    A Kis Jakab a Nagy Jakabbal
    Ölelgeti egymást orcával:
    Ej de jó bor ez az új bor,
    Sokkal jobb bor, mint az óbor,
    Kána menyegzőben.
    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumKrisztina ókeresztény vértanú

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    24

    Krisztina ókeresztény vértanú.* Az Érdy-kódex* szép szavakkal dicséri: támada... nagy nemes nemből. De nevezete szerént annál es méltóságosb es vala, mert igyenlő vala az ő szentséges életéhez. Magyaráztatik azért az ő neve Krisztina úgy, mint szép illatú krizmával megkenettetött. Krizma vala ő keresztyénségének szép illatja szerérit. Drága kenet vala szentséges életének nyájassága szerérit. Ájotatus vala Szentléleknek benne lapozása szerérit. Legendája közhelyekkel van tele, nincs jellegzetes, hagyományképző mozzanata.

    Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Képét ott látjuk Bártfa (1460, 1485), Malompatak (Mlynica, 1515) szárnyasoltárain.* Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. A tiszteletére szentelt néhány templom elsősorban nyilván a kegyúr felesége, leánya névadó patrónájának szólt: Nádaska (1765, Bódvaszilas leányegyháza), Ernőháza (Ernesstovo, 1888). Hasonló eredetű Felsősegesd franciskánus templomának Krisztina-oltára is (1779), Festetics Lajos alapítása.

    Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el.*

    Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumMária Magdolna

    Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    22
    Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Mária Magdolna

    Mária Magdolna bűnös életből tért meg Krisztushoz. Ismeretes az az evangéliumi kép, amikor Mária Magdolna az Úr lábát drága kenettel megkente, utána pedig hajával törölgette. E cselekedetéért Jézus megígérte neki, hogy ameddig csak az evangéliumot a világon hirdetni fogják, fennmarad az ő szeretetének emlékezete (János 12,3).

     

    Magdolna legendáját az Érdy-kódex* mondja el: Jeruzsálem táján vala egy magabíró gazdag ember, ki régi nemzetsége szerint vala királymaradék, de az írás nem veti, melyik királynak nemzetéből lött légyen. És vala neve Syrus, asszonyfeleségének Eukarya. Miért az ótörvény szerént jámborok valának, annak okáért adott vala őneki Úristen három magzatokat, kiknek nevök vala Lázár, Márta, Mária. És mikoron az jámborok kimúltanak volna ez világból... Magdalont adák Máriának, honnan nevezetöt es vén magának. És hívattatik vala immáron magdalombeli Máriának...

    Jézus föltámadása és mennybemenetele után Maximius, Lázár, Mária, továbbá a vak Celidonius kíséretében Magdolna elhagyja Jeruzsálemet. Marseille városába hajóznak, de itt nem fogadja be őket senki sem. Magdolna is hirdeti a pogányoknak az igét. Hallgatja a fejedelem is, akinek nincs gyermeke. Magdolna imádkozik érettük és az asszony méhében fogada. Azt látván az fejedelem, hogy mindennek jól végére menne, gondolá, hogy Rómában menne Szent Péterhez. Mondá az terhes asszonyállat: bizony soha édes uram, el nem válom tüled, hanem én es elmegyek. Mondá az ő ura: az nem lehet semmiképpen, miért ellyen nehezes vagy. Nem tudod-e, hogy az tengeren nagy veszedelmes szél vagyon, és történhetik, hogy mind gyermeköstül el kezdesz vesznie. De viszon ellen az asszonyállat soha meg nem akara maradni. Mikoron azért eleredtenek vóna, hagyván minden jószágokat Mária Magdolnának, míg megtérnének. Megjegyözvén azért őket szent keresztnek jegyével, az tengerre szállának, és mikoron egy éj és egy nap elmúltanak vóna, kezde az tengeren nagy szélvész támadni, és mind mennyen valának, jelesen az szegény asszonyállat nyavalyogni. És az nagy veszedelembe reájuta az szülésnek keserűsége, és jóllehet nagy fájdalommal fiat szüle, de maga, ennenmaga hamar kimúlék ez világból... Az hajósok azonközben kezdének nagy kiáltással erőt tenni rajta, hogy az holttestöt kivetnék az tengörben, mert különben az nagy tengöri vész meg nem szennék. Azon es nagyobb keserűségben esék, és nagy nehezen kérheté őket, hogy egy kősziklára hagynák kivetni. Ott egy hasadékban lehelyhezteté mind fiastul és szépen befödözé palásttal mind körül, és nagy sírva mondá: óh Mária Magdolna, te vagy ennek oka. Te vagy az én keserűségemnek fundamentoma, temiattad estem én boldogtalan ennyi nagy nyavalyában. De ha hatalmad nagyon, emléközzél meg énrólam, és mind anyának, mind magzatnak lelkökről, hogy el ne veszjenek. És azonképpen őket otthagyván, meg beméne az hajóban, sietvén Szent Péter apostolhoz. Péter megvigasztalja, sőt magával viszi Jeruzsálembe is.

    A fejedelem két év múlva visszatért hazájába. Mikoron odajutott vóna, hol az asszonynak holtteste vala, kéré az hajósokat, hogy oda kihajtanának. És távol lát az kisebb gyermeket, hogy az víz mellett járna, és apró kövecskékkel játszadoznék a víz szélén. Ottan kifutamék az hajóból, odamenvén. Azt látván az kisded gyermek, megijede tőle, miért soha embert nem látott vala, és anyjához futamék, és palástja alá búvék. Az jámbor szarándék azt látván, mind utánaméne, és édesanyja emléjénél találá meg őtet, és ölében vévén, ápolgatja vala, tudván, hogy ő vóna az édes fia. És nagy sírván mondá: óh bódog Mária Magdaléna, mely bódog én vónék, és mindenben jó szerencsával jártam vónék, ha ez asszony felébredne és énvelem hazajöhetne. Tudom, bizony es tudom, és minden kétség nélkül hiszem, hogy ki énnékem ez gyermeköt adtad, és két esztendég ez kősziklában megtartottad, az ő szüléjének es egészségöt adhatsz. Ez beszédek megmondván, az asszonyállat mint édes álmából, ottan fölserkene...

    Magdolna később pusztába vonul, hol csak Úristennel és az szent angyalokkal nyájaskodnék, míg élne. És úgy lőn, mint Úristentül kérte, kévánta vala, és harminc egész esztendég lahozék, magának nagy erős penitenciát tartván, emberi eledel nélkül. Hol ott oly nagy malasztot talála, hogy minden napon az hétrendbeli zsolozsmatartásnak idején angyalkéz miatt fölemeltetik vala. Az égben nagy édes angyali énekléseket hallván, ugyan teste szerént annak okáért semmi testi eledel nem vala szükséges.

    Utolsó óráján Maximinus püspök áldoztatja meg. Mikoron bement vóna, látá hát szent Mária Magdaléna hétszer fényesb az napnál, az karban áll az szent angyalok között, kik őszentségét odavitték vala...

    *

    Mária Magdolna, Bethániai Mária és a Bűnös Asszony ismeretlen alakja már az ókeresztény hagyományban eggyéforrt. A kutatás megállapította, hogy Magdolna dél-franciaországi ereklyéi hamisak, Vézelay mutogatott sírja is jámbor legenda.* A magyar Magdolna-kultusz aligha Franciaországból indult ki. Minden valószínűség szerint délnémet kolostorokból került át hozzánk.

    A Magdolna-hagyomány példátlan népszerűségét mutatja utóélete is. A protestáns bibliai epika körébe tartozik az unitárius Szentmártoni Bodó János épületes feldolgozása: A bűnös Mária Magdolnának sok bűneiből való megtérésének históriája (1632), amely Magdolna életének csak az evangéliumi epizódját verseli meg. Puritanizmusától távol állott az apokrif hagyomány és a legenda színes költői világa. Ennek ellenére átvette a Cantus Catholici, de a későbbi katolikus jellegű ponyvairodalomban is igen népszerű volt és számtalan kiadást megért.* Itt egyik gyulai lenyomatból* idézzük a befejezést:

    Légyen most itt vége rövid énekemnek,
    Kit tükörül írtam minden vétkeseknek,
    Szánom, hogy a bűnnek sokan csomót kötnek;
    És a megáldásra nem is igyekeznek.
     
    Ezt harminckettőben ezerhatszáz után;
    Szép Pünkösd havának kezdetére jutván;
    Két Apostoloknak örvendező napján;
    Írtam mindnyájunknak bűneit siratván.
     
    Vétkes életünknek megjobbítására:
    Az Istenhez térő útnak járására
    Szépen juthatsz, nézvén e Históriára:
    Mária Magdolna kegyes példájára.
     
    Azért a munkámat kérlek vedd jó néven;
    Több dolgok között ez is légyen kedvedben,
    Szíved jobbulásra a példát is vehessem,
    Kiért Isten téged áldjon kegyelmessen.

     

    A jámbor verselmény ponyvai közvetítéssel a Székelyföldön koldusénekké vált.* Ismerték a hagyományőrzésben jeleskedő bukovinai székelyek is.

    A századforduló táján alkotó Varga Lajos, jászárokszállási katolikus népköltő sem megy tovább az evangélium előadásánál, bár egyéb versezeteiből* kitűnik, hogy az apokrif hagyományban is igen járatos volt. Nyilván ismerte Bodó János ponyvaszövegét, és kissé regényesen ezt költötte újjá.

    Külön emlékezünk meg egy németből fordított barokk Magdolna-életrajzról, amelynek verses befejezése Szent Mária Magdolnának tíz rendbeli öröméről szól.* Az első bűneiből való megtérését, a második Lázár feltámasztását, a harmadik Isten angyalát idézi, aki az Úrtól a bocsánatot hozta. A negyedik magasztalja Magdolnában, hogy a legjobb részt választotta. Az ötödik elmondja: az Olajfák hegyére induló Krisztus Magdolnát is megáldotta. A hatodik szerint a Mester őt is elhívta hitének hirdetésére és Marsiliába küldötte. A hetedik öröm harminc esztendei pusztai penitenciájára emlékeztet. A nyolcadik arról szól, hogy halála óráján maga Jézus nyújtotta át neki szent testét és vérét. A kilencedik Magdolna mennybevitelén elmélkedik. A tizedik a jámbor lélek könyörgését dicséri, amelynek Magdolna annyira örül:

    Kérlek, nyerd meg nékem Istentől,
    Édes Urad, kedves Jézusodtól,
    Hogy az gonosz, feslett életemet
    Jobbítsam meg mindenek előtt:
    Hogy Krisztustól el ne távozzak,
    Hanem inkább kedvet találjak.
    Hogy mikor életemnek vége lészen,
    Bűneim miatt tőle el ne vessem,
    Hanem az Szentháromság egy Istennel
    Örökké éljek gyönyörűséggel.

    Az ájtatosság – tudomásunk szerint – a későbbi jámborsági hagyományban nem vert gyökeret.

    *

    Magdolna ünnepét már legrégibb misenaptáraink számontartják. Alakja liturgikus misztériumjátékainkban is megjelenik húsvét hajnalán.

     

    Föltűnik Berzenke (Bzenov, 1450), Csíkszentlélek (Zeliceni, 1510), Felsőerdőfalva (Stará Lesná, 1480), Hervartó (Hervartov, 1460), Illés (Ifja, 1500), Malompatak (Mlynica, 1480, 1515), Mosóc (Mošovce, 1520), Németújvár (Güssing, 1430), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1480), Szepesszombat (Spišska Sobota, 1520), Zsidve (Jidveu, 1508), szárnyasoltárain.*

    Besztercebánya Corpus Domini-kápolnájának Magdaléna-oltárán egész képciklust látunk: 1. Magdolna, 2. könnyeivel Krisztus lábát áztatja, 3. a fejedelem felesége újszülöttjével, 4. Magdolna bűnei megbocsáttatnak, 5. a haldokló katona (ismeretlen mozzanat), 6. Noli me tangere, 7. a fejedelem haldokló nejét a hajóról kiteszik a partra, 8. Magdolnát angyalok emelik föl, 9. a haldokló katona föléled. A ciklus nyilvánvalóan föltételezi, hogy Magdolna legendáját a hívek jól ismerik.

    Dénesfalva (Danišovce) Magdolna-oltárának képei: 1. Magdolna lábmosása, 2. Noli me tangere, 3. Lázár feltámasztása, 4. Magdolna mennybevétele.* Szekrényszobra maga Mária Magdolna (1400), a lőcsei múzeumban.

    Egyéb gótikus faszobrai: Kiskerény (Kurimiany, 1510, a lőcsei Jakab-templomban), Kisszeben (Sabinov, a Szent Anna-oltáron, 1510), Korpona (Krupina, 1500), Krig (Vojnany, 1380, Szlovák Nemzeti Galéria), Szászbogács (Bogaciu, 1518), Szepeshely (1499), Zsegra (Schigra, Žehra, 1370). Magdolna mennybevitelét ábrázolja Berki (Rokycany) szekrénydomborműve (1480, Szépművészeti Múzeum). Hasonló: Lőcse (Szent János-oltár, 1520).*

    A barokk időkben egész ikonográfiai szabvány alakult ki oltárképeken, szoborcsoportokon, apró szentképeken: a keresztre feszített Jézus kétoldalán áll a Szűzanya és János, előtte pedig Magdolna térdepel.

    Magdolna-patrociniumokkal már az Árpád-korban találkozunk. Tiszteletére kápolnát szentel a tihanyi (1226), bakonybéli (1230) apátság. Ő a védőszentje Felsőörs prépostságának (1257), Köveskút (1263), Jenő (1310) páloskolostorának.* Ma is élő titulusok:

    Esztergom: Tardos, Vámosmikola, Modor (Modra, kápolna), Búrszentmiklós (Barsky Mikuláš, kápolna), Vágmagyarád (Modranka, kápolna).

    Nyitra: Bela, Vágbeszterce (Považká Bystrica).

    Besztercebánya: Libetbánya (Libethen, Lubietova, XIV. század), Garamkürtös (Trubin, XIV. század), Cserenye (Čerenany, XV. század).

    Rozsnyó: Felsőmecenzéf (Vysny Medzev, 1773), Balogfala (1934), Rekenye (Rakovnica).

    Szepes: Almás (Jablonov), Sztracena (Stratená), Újbéla (kápolna), Mutne, Kisócsa (Očovské Dubravy).

    Eger: Sáp (1332), Hasznos (középkori, felújítva, 1740), Zalkod (1756), Boconád (1770), Felsőtárkány (1792), Buj (1901), Nagykörű.

    Kassa: Pétermező (Petrovenec, 1760), Helmecke (Chlumec, 1766), Felsővirányos (Vysná Sitnica, 1767, ma Olvasós Boldogasszony), Céke (Cejkov, 1905), Kisozor (Malé Ozorovce, XV. század).

    Szatmár: Nagymadarász (Madaras, 1859).

    Győr: Oroszvár (1669), Sirc (Gschiess, mai nevén Schützen am Gebirge, 1720), Kismarton (1765, temetőkápolna), Barbacs, Vérteskethely (1766), Simaság (1800), Barátfalva (Mönchhof, 1732), Bánfalva, Lajtapordány (Leithaprodersdorf, 1659), Karló (Karl), Ménfőcsanak, Rábaszovát, Ság.

    Veszprém: Sztrigó (1301, Csáktornya mellett). Ma: Egregy, Bacónakhegy (szőlőbeli kápolna), Pölöskefő, Szárszó, Somogyvár, Zala (Somogy), Fenyőfő, Vanyola, Tagyon.

    Szombathely: Zalaegerszeg (1756, de már 1247). Bizonytalan eredetű Magdolna-ereklyével.

    Pécs: Abaliget (1796).

    Vác: Hatvan (középkor, elenyészett), Sződ (1740), Cinkota (1747), Martfű (1866).

    Csanád: Beodra (1838).

    Várad: Madarász (Madaras).

    Erdély: Gyimesközéplok (Lunca de Jos), Killyénfalva (Chilieni), Ozsdola (Ojdula), Atyha (Atia).

    Magdolna-oltármestersége volt Eger (1347), Szepeshely (1387), Kalocsa (1397), Gyulafehérvár (1449), Selmecbánya (XVI. század), Csejte (Čachtice, 1506), székesegyházainak, illetőleg templomainak.*

     

    *

     

    A XI. századtól bontakozó bűnbánó, vezeklő szellem különösen tisztelte a bűnösből lett szenteket: Pétert, Pált, Magdolnát. Főleg a züllöttségből szabaduló, bűnbánó nők választják védőszentül. Mária Magdolna alakjában éppen a bűn és bűnbánat poláris kettőssége a legföltűnőbb. Nem csoda, hogy a könnyelmű Magdolna a fodrászok, fésűsök, kozmetikusok, a könnyeit hullató, bűnbánó Magdolna pedig sok helyen a források védőszentjévé válik.*

    A szepességi Dénesfalva (Danišovce) Magdolna-forrása már a középkorban híres. Vizével a szemfájósok máig orvosolják magukat.*

     

    Rozsnyó határában is van Magdolna-forrás. Mellette a szent tiszteletére épített kápolna áll. A népi legenda szerint Magdolna itt élt ezen a vidéken, és könnyeiből fakadt a forrás. Más változat úgy tudja, hogy három kisasszony, azaz a környékbeli népnyelv szerint három könnyelmű fehérnép egyszer ruhát mosott a forrásnál, amikor megjelent nekik Mária Magdolna és kérte őket életük megváltoztatására. Ez meg is történt, majd pedig kápolnát építettek a tiszteletére. Először a forrás fölé akarták emelni, de reggelre a kis kápolna a közeli partocskára vándorolt.

    Magdolna napján messze vidékekről jönnek ide a betegek, sebes, fájós tagjukat ruhával mosogatni. A rongyokat azután a környező fákra aggatják. Vizéből haza is visznek, amelyet különösen szemfájásnál tartanak foganatosnak.

    A Rozsnyóval szomszédos Dernő (Drnava) magyar faluban hallottuk, hogy a századfordulón egy ottani kisfiú, Berczeli János vakon született. Hat éves korában édesanyja a hátán elvitte a Magdolna-forráshoz. Misehallgatás és a szentségekhez járulás után háromszor megmosta a fiúcska szemét, és látni kezdett. A gyermek felnövekedvén, kikerült Amerikába. Odakint minden vágya az volt, hogy valami ajándékkal rója le háláját. Erre azonban nem került sor, mert odakint halt meg.*

     

    *

     

    Az ország több vidékén tartják a bibliai eseményből kiindulva, hogy ezen a napon a kislányok hajából le kell vágni, hogy aztán a hajuk, ez az ősi lányékesség még nagyobbra nőjön. Így tartotta ezt a századfordulón Málom (Baranya) népe is. A bácskai Felsőszentiván faluban ez még azzal is bővült, hogy a kislányt kenyérsütő lapátra kell ültetni, és ott kell a haját lenyírni. A lenyírt hajszálakat fa alá kell elásni, de senkinek sem szabad róla tudni, különben egyetlen hajszál birtokában is a lányt meg lehetne rontani.*

    A budaörsi német lányok hajából e napon levágnak egy keveset, hogy nekik is olyan dús hajuk legyen mint Magdolnának. A levágott hajat tűzre dobják, hogy majd az utolsó ítéleten ne kelljen keresniük.*

    A szegedi tájon Magdolna napján sem mosni, sem sütni nem jó. Az a kiskunfélegyházi hiedelem,* hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna most is siratja bűneit. Csabacsűdi regula szerint* Magdolna könnyen elpityeredik, de ritkán sír sokáig.

    Különös hagyomány él a baranyai Rózsafa faluban: Magdolna napján nem jó meszelni, mert a képe megjelenik a falon.*

    Zalaszentbalázson, Kallósdon úgy tartják, hogy a kánikula Magdolna napján jön be és Bertalan napján távozik.

    A Magdolna a parasztnép körében egyébként igen ritka keresztnév, aminek névmágiás háttere nyilvánvaló: nem akarják, hogy a leánygyermek élete az egykori Magdolnáéhoz legyen hasonlatos.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Bálint Sándor Ünnepi KalendáriumKümmernis

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    20

    Kümmernis , a délnémet jámborság népi televényében félreértésből született szent alak. Tiszteletét az Egyház nem ismerhette el, kultusza azonban. még a múlt század végén is virágzott Bajorországban. Főleg gyermekáldásért, női betegségekből való gyógyulásért szoktak hozzá könyörögni.* A Kümmernis „gond, töprengés” mellett emlegetik – mint látni fogjuk – más neveken is. Története egyaránt idézi a legenda, lovagregény, népmese világát.

    A magyar szakirodalomban a kiváló Kümmernis-kutató, Schnürer nyomán, mindmáig legalaposabban a művészettörténész Éber László foglalkozott a rejtélyes kultusszal és hazai ikonográfiai vonatkozásaival.* Előadásunkban az ő fejtegetései nyomán haladunk.

     

    Ősi, jámbor hagyomány szerint a keresztrefeszített Krisztus alakját titkos tanítványa, Nikodémus faragta fába. Történt, hogy a Nagy Károly idejében élő Gualfredus püspök Jeruzsálembe zarándokolt. Itt álmában angyal jelent meg, és hírül adta neki, hogy Krisztusnak Nikodémus faragta képmása az ő szállásával szomszédos házban egy Seleukios nevezetű kereszténynél van elrejtve. Hosszas keresés után meg is lelte, és hazájába akarta vinni.

    A tengerparton, Joppe városánál találtak is egy szép hajót. A díszesen felravatalozott feszületet rátették, és a gályát evezők, kormány, legények nélkül a tengerre bocsátották. Toscanában ért partot. Itt Luni városának kalózai akarták maguknak megkaparintani, de a hajó mindig elsiklott előlük. Végre Lucca mellett állott meg. A békesség kedvéért János, Lucca püspöke, a feszülettel talált, Krisztus vérét tartalmazó edénykét átadta a luni püspöknek, a keresztet pedig ünnepélyesen a Szent Márton-templom bejáratánál lévő kápolnában helyezte el. Ez eddig a híres luccai Volto Santo eredetének legendája. Jegyezzük meg, hogy e csodatevő feszület mását, ismeretlen lombard festőnek XVI. századbeli képét a mi Szépművészeti Múzeumunk őrzi.

    Természetes, hogy a Volto Santo nagy tiszteletben állott a középkori Luccában. Érthető az is, hogy a brokátszövéséről híres városban aranybrokát ruhába öltöztették. A hozzáfűződő legendák közül költői szépségénél fogva is legismertebb egy idős hegedősről szóló történet, amelyet sokszor meg is festettek. Lucca városában élt, öregségére nagy nyomorba jutott, mert a fiatalok már szebben énekeltek, muzsikáltak, mint ő. Senki sem törődött már vele. Ekkor elment a templomba, leült a csodatevő feszület alá, elkezdett hegedülni és énekelni, az Úrnak panaszolván el baját. A szobor egyik aranycipőjét vetette oda neki. Fölvette. Vidáman ment ki a templomból, de a sekrestyés elfogta, és bíró elé kísérte, aki halálra ítélte. Kivégzés előtt kérte az Úr segítségét, mire a hóhér karja megmerevedett, és addig nem tudta elereszteni, amíg a bíró vissza nem vonta az ítéletet.

     

    A Volto Santo ábrázolásai, amelyeken legtöbbször az öreg hegedős is megjelent, részben zarándokok, főleg pedig selyemszövetükkel kereskedő luccai kalmárok révén Európa-szerte elterjedtek. Olyan helyeken is megismerték, ahova a miraculum híre már el sem jutott. Hogy a különös képet megértsék, egészen új legendát költöttek hozzá: hosszú, szoknyaszerű öltözete miatt szakállas nőnek értelmezték. Ezt a félreértést az is elősegítette, hogy a luccai Volto Santo még a román kor szellemének, ikonográfiai gyakorlatának megfelelően, Krisztust megdicsőült királyként, fején királyi koronával állítja elénk. A keresztes hadjáratok Szentföld-élménye és a franciskánus passiómisztika nyomán viszont a szenvedő, töviskoronás Jézust ábrázoló feszületek válnak általánossá.

     

    Így született a XV. század folyamán Kümmernis, más nyugat-európai neveken Wilgefortis, Liberata, Comeria legendája. Comeria a pogány portugál király leánya volt. A keresztény hitre tért és Krisztusnak szüzességet fogadott. Amikor atyja Szicília királyához akarta férjhez adni, keresztrefeszített vőlegényéhez menekvésért imádkozott. Erre szakálla nőtt, a kérőnek most már nem kellett. Atyja erre bosszúból keresztre feszíttette.

    A kép előtt térdeplő hegedős legendája most kissé módosul. Az öreg, aki a királykisasszonyt jószívéről már régóta ismerte, odament hozzá, és vigasztalásul legszebb dalát játszotta el neki. Erre a szűz egyik aranycipője eléje esett, ő pedig magával vitte. Ugyanúgy halálra ítélték, mint a már elmondott változatban. A vesztőhelyen az volt az utolsó kívánsága, hogy még egyszer játszhassék a királylány előtt, aki most a másik cipőjét is odavetette neki. A király népével együtt megtért, lánya pedig hamarosan meghalt, majd szentként tisztelték.

     

    A közkedvelt legendának egyetlen hazai artisztikus emléke Csetnek (Štitnik) gótikus templomának a középkor végén festett freskója. Éber László meggyőző fejtegetései szerint a falkép nem Kümmernis, hanem a Volto Santo ábrázolása. Az alak bal lábán ott a cipő, a jobb láb födetlen. A rávaló cipő a földön hever. A földön látjuk még Nikodémus kelyhét is, ami Kümmernist nem illeti meg. Ott térdel az összetett kézzel imádkozó öreg hegedős is.

    A legenda Márton alakjához tapadt magyar változatáról a szent ünnepénél szólunk.

    Amíg a csetneki freskó az itáliai formalátást, Luccának talán közvetlen hatását idézi, addig az Eszterházy Páltól Apollónia és Wilgefortis tiszteletére épített kismartoni kápolna (1711)* viszont már a délnémet Kümmernis-kultusznak tudomásunk szerint egyetlen hazai emléke, kisugárzása* A népi áhítatformák iránt is fogékony herceg nyilván azért választotta Apollóniát társpatrónául, hogy az apokrif szent tiszteletén az egyházi felsőbbség ne akadjon föl.

    A kismartoni kultusz népi utóéletéről nem tudunk.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."