27275 ima található a honlapon, összesen 36641 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai

    Az Ige mellett - Steinbach József írásai
    Naponta frissül

    Steinbach Józsefnek a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

    Az Ige Mellett „…AKIK ENGEM BÍRÁLGATNAK.”(1KORINTHUS 9,1–18)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    28

    (3) „…AKIK ENGEM BÍRÁLGATNAK.” (1KORINTHUS 9,1–18)

    Lám, még az apostolt is bírálgatták (1–3). Ha egy ilyen elhívott, odaadó, fizetséggel sem élő, hanem kétkezi munkából magát eltartó evangéliumi szolgát is bíráltak, akkor hogyne bírálnának minket is; hiszen odaadásunk is más, mint az apostolé volt, és fizetségben is mindnyájan megkapjuk a magunkét, miközben szenvednünk sem kell az evangéliumért úgy, ahogy az apostolnak kellett.

    Mától kezdve tehát egy indulatos szavunk sem lehet, ha bírálgatnak minket; hanem alázattal meghallgatjuk és átgondoljuk a bírálatokat, és imádkozunk azért, hogy a magunk helyén még nagyobb odaadással, igazi isteni elhívással tehessük a dolgunkat Isten dicsőségére: mint akik a Szentlélek kényszere alatt teszik a feladatukat. Ez a kényszer nem teheti, hogy ne teljes odaszánással végezze a munkáját, istentiszteletként, evangéliumot hirdetve, szolgálatként. Ez a kényszer nem a jogos járandóságért teszi a dolgát, az csak ráadás, hanem a rábízott ügyért! Ez a kényszer mindent elvisel, hogy semmi akadályt ne gördítsen az evangélium ügye elé (12; 16–17; Jeremiás 1,6; Ámósz 3,8).

    Az apostol alázattal meghallgatja és átgondolja a bírálatokat, majd alázattal cáfolja azokat; tehát nem hagyja annyiban, de nem indulatból, hanem krisztusian felel meg a bírálóinak. Jó olvasni az apostol szentlelkes szenvedélyének és szentlelkes józanságának egyensúlyát. Mert noha ő Korinthusban nem fogadott el semmit a szolgálatért, mégis hangsúlyozza, hogy a lelki munkás is méltó a maga bérére; ahogy a katona is méltó a zsoldjára, miközben minden ellátását és költségét is fedezik, vagyis nem a saját zsoldjából katonáskodik; vagy ahogy a szőlősgazda is ehet a termésből és a pásztor is ihat nyája tejéből (7). „Normál” esetben nem is lehet anélkül a reménység nélkül élni, hogy munkánknak ne legyen valami látható, minket is gazdagító gyümölcse (10). A mi Urunk Jézus Krisztus is hangsúlyozta ezt (13–14; Máté 10,10; Lukács 10,7). Még az állat is joggal tart igényt arra, még a cséplést végző ökör is, hogy megetessék és megitassák a robotos munka után (9; 5Mózes 25,4). Az evangélium hirdetése több, mint munka: Ez szent kényszer! De az evangélium hivatalos hirdetőinek ezen felül joga az, hogy tisztességesen meg is élhessenek ebből, mint a léviták a tizedből (18; 4Mózes 18,31; 5Mózes 18,1). Aki elhívott, az enélkül is végzi a szolgálatot, mert kényszer nehezedik rá; nem önként végzi a szolgálatot, nem jutalomért, hanem szent kényszerből sáfárkodva (18). Az apostol Korinthusban nem fogadott el semmit (14–15). Erre megvolt az oka. A filippiektől már elfogadta az adományt, noha azt adománynak és nem fizetségnek nevezték (Filippi 4,10–18).

    Ha már a bírálgatásról van szó, akkor konkretizáljuk egy kicsit a problémát! Ki kit bírálgathat itt tulajdonképpen? Ez az igerész bizony konkrétan szóba hozza a lelkészi egzisztencia kérdését ugyanúgy, mit a lelkészeink odaszánt szolgálatának kérdését is. Továbbá azt a nagyon nehéz kérdést is nekünk szegezi az Ige, hogy egy elhívott lelkipásztor hogyan jut el odáig, hogy minden lelkesedését, motivációját elveszti; mennyire tehet erről a gondnok, a presbitérium, bizonyos gyülekezeti tagok, vagy éppen maga a lelkipásztor? Ne bíráld, hanem szeresd a lelkészedet, imádkozz érte, tartsd el adományaidból tisztességgel és biztasd őt a szolgálatban! Gondolj arra, hogy te is pénzből élsz, és neked is szükséged van a saját munkádban a szeretetre és a biztatásra. Pál apostol, mint rendkívüli szolga, csak egy adatott. Ő maga is hangsúlyozza, hogy amit ő kibírt és amivel ő nem élt, az mind-mind kivétel, ami csak erősíti a szabályt: Méltó a munkás a maga bérére (18; Máté 10,10; Lukács 10,7; 1Timóteus 5,18).

    2Sámuel 5,1–16

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett EZ A SZABADSÁGOTOK VALAMIKÉPPEN MEGÜTKÖZÉSSÉNE LEGYEN AZ ERŐTLENEK SZEMÉBEN (1KORINTHUS 8)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    27

    (9) „…EZ A SZABADSÁGOTOK VALAMIKÉPPEN MEGÜTKÖZÉSSÉ NE LEGYEN AZ ERŐTLENEK SZEMÉBEN.” (1KORINTHUS 8)

    Egy kiállítás megnyitóján vettem részt. Újra és újra előkeveredik a súlyos vitákat és feszültségeket generáló téma: mit kezdhetünk mi a képzőművészettel, a „kiábrázolásokkal”; egyáltalán szabad-e valamit keresnünk a művészetek terén? Itt, a mai igeszakaszunkra figyelve, nem a fenti kérdésre kapunk választ – ezért abba most én sem kaszálok bele –; de választ kapunk arra, hogy magát a problémát miként kell kezelnünk. Ez most itt a lényegi üzenet. Az apostol saját kora egyik hasonló problémájából kiindulva (1), szentlelkes ihletettséggel, az alábbiakat tanácsolja.

    A hívő ember, Jézus Krisztusban szabad, „mindenevő” testi és szellemi értelemben egyaránt, mert Isten törvénye a szívébe lett írva, így nem „kívülről” és nem „belülről”, hanem „felülről” vezérelten pontosan tudja, merre halad az Istennek kedves, üdvözítő meder, annak védőgátjaival együtt (4–6; 8). Az ilyen ember pontosan tudja azt is, hogy a krisztusi szabadságban mindent szabad, de nem minden használ (1Korinthus 6,12); sőt, azt is tudja, hogy mi az, amit soha nem szabad kipróbálni. Vagyis ez a szabadság a „nemet” mondani tudás szabadsága is egyben. Ennek a szabadságnak az ismeretéről beszél itt az apostol, és nem valamiféle tanbéli ismeretről (2).

    Ez a szabadság azonban csak szeretetben élhető meg (3). Az ismeret felfuvalkodottá tesz! (1–2) Nemcsak a szigorú, minden részletre kiterjedő, hitvalló tanokkal rendelkezők ismerete tesz felfuvalkodottá, hanem az imént részletezett krisztusi szabadság ismerete is azzá tehet minket. A krisztusi szabadság csakis szeretetben élhető meg. Minden ismeret csakis szeretetben gyakorolva lehet áldássá. Ez többek között azt jelenti, hogy ha valaki közöttünk megbotránkozna valamin, amivel mi a krisztusi szabadságban minden gond nélkül élünk, akkor azt, a még erőtlenebb testvéremre nézve, nem teszem. Inkább nem élek azzal soha, ha azt az illető testvérem látja, csakhogy őt meg ne botránkoztassam. Ez is a krisztusi szabadság része. Közben azonban imádkozom a még mindig sokféle béklyó és görcs között élő testvéremért, hogy adja meg neki is az Úr a krisztusi szabadság örömét. Ez magunkra nézve is naponkénti imádságunk lehet (9–13).

    2Sámuel 4

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett A HÁTRALÉVŐ IDŐ RÖVIDRE SZABOTT.1KORINTHUS 7,25–40

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    26

    (29) „…A HÁTRALÉVŐ IDŐ RÖVIDRE SZABOTT.” (1KORINTHUS 7,25–40)

    Egy velem egyidős, negyven éve jó barátom urnája mellett hirdettem a feltámadás és az örök élet Igéit, a hét elején. Egy sereg emlék ért el a temetésekor, és be kell vallanom, szabályosan sajgott a szívem. Egészen fiatalon, együtt kezdtünk el dolgozni vele Veszprémben. Előttünk volt az élet… Aztán egy „csettintés”, és az urnáját látom magam előtt. Ő ebben az esztendőben, amikor ezeket a sorokat írom, közel a tizedik testvér, aki „itt” fontos volt nekünk, és az idén hazatért.

    Ez most nem valami érzelgős nosztalgia, hanem nagyon is a mai Ige üzenetét erősíti meg. Az apostol egyszerre csak tágabban kezdi szemlélni a házasságra vonatkozó, azon belül a speciális esetekre vonatkozó, gyakorlati tanácsait, amelyekre ugyan külön rendelkezést nem kapott az Úrtól – micsoda alázat, hogy ezt beismeri –, de amely tanácsok az Úr irgalma folytán hitelt érdemlők. Ez azt is jelenti, hogy nem kell minden részletkérdéshez az Úrra hivatkozó tekintéllyel hozzászólni (25–28).

    Ennek a résznek a lényege ugyanis az, hogy földi időnk rövid. Az emberélet útjának felén ezt egyre inkább látjuk. Jézus Krisztus visszajövetelének idejét nem tudjuk, de a mi időnk „itt”, attól függetlenül is rövidre van szabva. Az apostol hangsúlyozza, hogy lazítani kell a szálakat, amelyek ehhez a világhoz, ehhez a testhez fűznek, egy idő után nem szabad újabbakat fonni, és nem szabad újabb „projekteket” elkezdeni. Minden földit úgy kell venni, mintha nem volna: házasság, vagyon, öröm és bánat, minden ideig való. Ravasz László ihletetten írja, hogy Pál nem egy kényelmes, állandó, polgári világban élt. Ő látta a világ nagy repedéseit és a közeli összeomlást (29–35).

    Az apostol nem az összeomlást látja, nem félelem tölti el őt, hanem reménység, miközben az Úrral való találkozásra készül. Az Isten embere mindig készen van, dolgai rendben vannak, és teljes szívvel az Úrhoz ragaszkodik. Isteni jelzéssel készületre hív az is, ahogy telik felettünk az idő! Áldott e földi lét! Áldott „itt” minden, amit az Úrban éltünk meg, és azok mind „odaát” is maradéktalanul a mieink lesznek (35).

    2Sámuel 3,2239

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MINDENKI ABBAN MARADJON MEG ISTEN ELŐTT TESTVÉREIMAMIBEN ELHÍVATOTT (1KORINTHUS 7,17–24)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    25

    (24) „MINDENKI ABBAN MARADJON MEG ISTEN ELŐTT, TESTVÉREIM, AMIBEN ELHÍVATOTT.” (1KORINTHUS 7,17–24)

    Abban legyünk hűségesek, amibe az Úr állított bennünket (24). A meglévő állapotban, az adott külső keretek között kell az Isten dicsőségére élni és szolgálni ebben a világban, megelégedve az Úrtól kapott lehetőségeinkkel és tehetségünkkel. Pál azt hangsúlyozza, hogy a hívő ember ne siessen előre a maga helyéről, hanem a meglévőben igyekezzen helytállni. A keresztyénség nem vallásos forradalom. Aki a kevésen hű, azt sokra bízzák majd (Máté 25,21). Nem az emberi igyekezet és erőlködve törekvő akarás ajándékoz többet, hanem az adott helyen való hűség. Mert nem azé, aki akarja… (Róma 9,16)

    Ez Pál korában nemcsak keresztyénségünk külső jegyeire, hanem a társadalmi viszonyokra is vonatkozott (17–21). Úgy tűnik, hogy az apostol az aktuális kérdésekkel szemben közömbösen konzervatív. Valóban, az éppen aktuális kérdések a következő időszakban már a múlt temetőjében végzik. Megnézve egy napilapot, akár a közelmúltból, már csak a történészek számára izgalmas, mert közben annyit változott a világ, hogy új kérdések izgatnak bennünket, amelyek egy évtized múlva már nem érdekesek, legfeljebb csak a jelent kialakító összefüggések okán… Pált az örök evangélium izgatta, Jézus Krisztus, aki mindig ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8), és akinek állandósága újjászüli a jelent: a rabszolgát szabaddá, a szabadot rabszolgává teszi, miközben mindenki marad a helyén. Csak ez a megoldás! (22–23)

    Egy szempontot azonban vegyünk még figyelembe! Pál apostol Jézus Krisztus visszajövetelét még a saját nemzedéke idejére várta. Így érthető: addig még ki lehet bírni. Az Úr eljövetelének időpontját azonban nem tudjuk. Egy életen át várni a jobbra, rabszolgaként? Keresztyén, testvéri közösségben ez nem volt probléma. Ám pogány környezetben, a megtért rabszolgának, élete végig benne szenvedni ebben az állapotban, már más kérdés. De nézzük meg a másik oldalról a problémát! Semmit nem változik a világ, legfeljebb a kiszolgáltatottság és a nyomor elszenvedői változnak, ha változnak. Megtérés kell, Jézus Krisztus kell (Jelenések 22,20), új ég és új föld kell! (2Péter 3,13)

    2Sámuel 3,121

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett JÓ A FÉRFINAK ASSZONYT NEM ÉRINTENI1KORINTHUS 7,1–16

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    24

    (1) „…JÓ A FÉRFINAK ASSZONYT NEM ÉRINTENI.” (1KORINTHUS 7,1–16)

    Az apostol úgy szól a házasságról, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét a mielőbbi időre várta. Ezért a páli tanítás a házasság nagy, áldott ajándékaira csak utal, de nem részletezi azokat. Azzal azonban, hogy az apostol rámutat arra, hogy a házasság Istentől való alapvető életrend, egyértelműen következtethetünk erre (1–7).

    A férfinak nem jó asszonyt érinteni!? (1)

    Ezt az a Pál mondhatta, aki valóban megkapta, hormonális alkatánál fogva is (Ravasz László), azt a kegyelmi ajándékot, hogy neki ez a kérdés nem okozott problémát és erő feletti önmegtartóztatást. Ez a tétel azonban Pál tétele, amit ő maga is beismer azzal, hogy másoknak azt tanácsolja, hogy a házastársak ne fosszák meg egymást ezen a területen se (5).

    Mert „normál” esetben igenis jó, nagyon jó a férfi és a nő testi érintkezése. Isten ajándéka ez a jó, az Ő teremtő szeretete szerint. Isten formálta férfivá és nővé az embert, és látta azt, hogy ez jó (1Mózes 1,26–31). Jó a férfinak nőt érinteni: a házasság medrében jó a saját asszonyát szeretni. Kölcsönösen jó a testi szerelem, nélkülözhetetlenül jó; de igazán áldássá, valóban jóvá, csak lelki és hitbéli összetartozással lesz, önmagunk vágyainak önző kielégítésén túl.

    Viszont az Istentől rendelt kereteken kívül, éppen ez a terület az, amit a gonosz leginkább kihasznál, hogy szétzilálja az emberi életet, beleértve a legszentebb, legintimebb, legáldottabb emberi kapcsolatot: a házasságot és a családot (5). Ezért óvja és védi az apostol a házasságot, amely több a vér szerinti testvéri és a baráti viszonynál is; noha a házasság áldásait, örömeit, legbensőbb csodáit nem részletezi.

    Ezek után az apostol, az akkori kérdésekre válaszolva, az élet különféle eseteire nézve szól a házasságról, annak védelméről (8–11): a házasságban még nem élőket szólítja meg, kitér a házassági válás kérdésére, valamint a hívő és hitetlen között köttetett házasságra. Ezeket más alkalommal magyarázzuk majd.

    2Sámuel 2,12–32

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett DICSŐÍTSÉTEK TEHÁT AZ ISTENT TESTETEKBEN1KORINTHUS 6,9–20

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    23

    (20) „…DICSŐÍTSÉTEK TEHÁT AZ ISTENT TESTETEKBEN.” (1KORINTHUS 6,9–20)

    Jézus Krisztus megszabadította népét. Szabadok vagyunk az isteni törvény paragrafusainak hatalmától, mert Isten az Ő törvénye lényegét, az Isten és felebarát szeretetét a szívünkbe írta. Szabadok vagyunk, abban az értelemben, hogy Jézus Krisztusban vagyunk szabadok, Jézus Krisztus személyes hatalma és védelme alá kerültünk, tehát nem vagyunk többé kiszolgáltatva a bűn és a gonosz hatalmának. Szabadon engedelmeskedhetünk a Krisztusnak. Ez a szabadság tehát az Úrnak való engedelmesség, amelyben kiteljesedhet az emberi élet, templommá formálódik, Jézus Krisztus testévé, a Szentlélek templomává (19).

    Minden más szabadság megnyomorít, elsorvasztja az emberi életet, akárcsak a legdurvább emberi diktatúra. A „mindent szabad” elv is egyfajta diktátum, a bizonytalanság káoszának uralma, amelyben halálosan szétesik az emberi élet. Ilyenkor már nemcsak örökkévaló, isteni rendről nem beszélhetünk, hanem semmiféle normák, irányok, keretek, célok nincsenek.

    Jézus Krisztus az egész embert megváltotta, testét és lelkét egyaránt. Ezért a testünk sem a miénk, hanem az is a mi Urunké. Dicsőítsük az Urat a mi testünkben! (20) Isten, Jézus Krisztusban testté lett, Ő testben támadt fel, ezzel megszentelte a testet, magának foglalta le azt; drága áron vette meg azt, és templommá formálta (19–20). Mi az Úréi vagyunk. A test az Úrért van (13–14). A testünket látja a másik ember. A testünkben, az életünkben, a cselekvésünkben leszünk hitelesek. Az apostol ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy megregulázza a testét, hogy ő maga semminek ne legyen a rabjává, és ezáltal alkalmatlanná ne legyen a szolgálatra (1Korinthus 9,27). Amint azt látom, hogy valami az uralma alá kerítené a lelkemet és a testemet, a kettő ugyanis elválaszthatatlan, akkor meneküljek az én szabadító Uram oltalma alá, a szolgaság igája elől (Galata 5,1). A látszólag közömbös dolgok, mint például az evés, is rabbá tehetnek (12–13). A szó szerinti értelemben vett paráznaság, most ott erről beszél az apostol, azonban a legnagyobb veszély, mert a testi érintkezés e-világban kitörölhetetlen nyomot hagy (14–18). A testkultusz és a mai Ige üzenete között semmi kapcsolat nincs. A testkultusz mindkét véglete, a test istenítése és megvetése, egyaránt elvetendő.

    Mindent szabad nekem, de nem lehetek semminek a rabjává (12). Közömbös, hogy mit eszem, szabad vagyok az étkezésben, hálával és örömmel ehetek, ha a másiknak is van mit ennie. De nem lehetek rabja az étkezésnek, nem lehetek falánk. Ha már csak az evés jelent örömöt, ha már csak az evés a menekülés, az evés a kikapcsolódás, az evés a jutalom, akkor vigyázni kell! Egyébként vigyázzunk, mert folyamatosan eszünk és eszünk. Jóléti kultúránkban úgy beszélünk folyamatosan az evésről, hogy közben illik megmaradni csontsoványnak; mindemellett másoknak már ivóvizük sincs. Áldott legyen az Isten azért, hogy az Isten országa nem evés és ivás, hanem Szentlélek általi öröm; ugyanakkor „ott” mégiscsak részünk lehet a nagy vacsorában… (12–13)

    A paráznaság, most annak szó szerint vett értelmében, ennél még bonyolultabb kérdés. Az apostol egyértelműen fogalmaz (15). A Jézus Krisztusban nyert szabadság arra tesz szabaddá, hogy örök hűségben éljek, egy kísértésekkel teli világban azzal, akivel egy testté lettem (16). Isten a gondolatainkat is ismeri. Ezért szükségünk van a kegyelemre. De az Úr a gondolatainkat is kordában tartja és nem engedi, hogy azok testi hűtlenségben öltsenek testet, hiszen minden testi kapcsolat nyomot hagy bennünk (18). Sok olyan embert ismerek, akik szépek, okosak, és nem is akartak ellent állni a kísértésnek, sok-sok testi kapcsolatuk volt. Ma kiégett, szétesett, toprongy emberek, akik senkihez sem tartoznak, az életük romokban hever, minden látványos siker ellenére is. Bizony még akkor is így van ez, ha közben megtértek és új életet kaptak. Mert a bűneinknek az e-világi következményeit hordoznunk kell, még akkor is, ha annak, Jézus Krisztus kegyelme által már nincsenek e-világi következményei (14–18). Légy hű, ilyen értelemben is mindhalálig, egy korinthusi viszonyokhoz hasonló, tobzódó világban! (Jelenések 2,10)

    2Sámuel 2,111

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett TESTVÉR TESTVÉRREL PERESKEDIK,MÉGHOZZÁ HITETLENEK ELŐTT (1KORINTHUS 6,1–8)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    22

    (6) „…TESTVÉR TESTVÉRREL PERESKEDIK, MÉGHOZZÁ HITETLENEK ELŐTT.” (1KORINTHUS 6,1–8)

    Nagy gyarlóság, hogy testvér a testvérrel pereskedik (6).

    Nagy gyarlóság az is, hogy hétköznapi ügyekben pereskednek egymással azok, akikre nem hétköznapi ügy, hanem az evangélium „egyetemes és ünnepi ügye” bízatott; az a szent ügy, amely a hétköznapokat is megáldja (4).

    Még nagyobb gyarlóság az, hogy a gyülekezet tagjai kiviszik az ügyeiket a világ elé (1–6), és hitetleneket ültetnek a bírói székbe azok, akiket Isten arra rendelt, hogy ők mutassák fel a világnak azt az örökkévaló mértéket, amely alapján minden más dolog helyesen megítélhető (2–3). Hogyan lehetséges, hogy egyetlen higgadt, Isten Lelkének ereje, józansága és szeretete által vezérelt bölcs sincs közöttük (2Timóteus 1,7), aki igazságot tudna tenni az ügyeikben (5), illetve még a pereskedés előtt kulcsot találna egy bonyolódó ügyhöz és az egymásnak feszülő testvérek szívéhez?

    A gyarlóságok gyarlósága pedig az, hogy a gyülekezet tagjai egyáltalán pereskednek egymással. A krisztusi az lenne, hogy hívő emberként elszenvedik a sérelmet és eltűrik a kárt, illetve eleve nem okoznak sérelmet és kárt, testvéreiknek végképp nem (7–8). Most itt azonnal az kísért bennünket, hogy okos teológusként elkezdjük árnyalni ezt a mondatot: Igen, ez lenne a krisztusi, de ez nem azt jelenti, hogy minden kárt és sérelmet el kell tűrni… Csakhogy, fordítsuk meg a gondolatot! Amint elkezdjük sorolni, hogy hol, mikor, milyen sérelmeket nem kell eltűrni, akkor azonnal arra az oldalra fordul a gyarló kocka, hogy egyik sérelmet sem kell eltűrni. Márpedig itt nincs kivétel, a krisztusi szeretet himnuszában sem olvasunk kivételt, hiszen a szeretet mindent eltűr (1Korinthus 13,7). A krisztusi út vége lehet kereszt, de a tanítvány nem különb a mesterénél (Máté 10,24).

    Ezek a gyarlóságok kiáltanak. Tartsunk önvizsgálatot! Aztán gondoljunk bele abba, hogy mi minden történik a gyülekezeteinkben: viszályok, acsarkodások, perek egymás között, lelkész és gyülekezet között. Megoldhatatlan és vég nélküli, elkeserítően méltatlan ügyek ezek, amelyekben senki nem enged, és amelyek „nem maradnak belül”, soha nem oldódnak meg, így elsorvasztják a ránk bízott, szent ügyet. Ne jogászkodj, ne a paragrafusokat sorold, ne a másikra mutogass, hanem térj meg!

    2Sámuel 1,1727

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MINDENFELÉ AZ A HÍR JÁRJA,HOGY PARÁZNASÁG VAN KÖZÖTTETEK 1KORINTHUS 5

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    21

    (1) „MINDENFELÉ AZ A HÍR JÁRJA, HOGY PARÁZNASÁG VAN KÖZÖTTETEK…” (1KORINTHUS 5)

    A gyülekezeten belül a tetten érhető paráznaság egyetlen fajtáját sem tűrhetjük el, a paráznákkal közösséget nem vállalhatunk, azokat a gyülekezetből el kell távolítanunk. Kemény és egyértelmű tanítás ez, amely önvizsgálatra, megszomorodásra késztet, megtérésre hív, konkrét lépések megtételére kényszerít!

    Pál, az általa említett korinthusi esetben, a távollétében is azonnal egyházfegyelmet gyakorol, és kizárja az illetőt a gyülekezetből. A gyülekezeten kívülre kerülni azt jelenti, hogy a megváltó Jézus Krisztuson kívül vagyok, a gonosz uralma alatt. Pál nem mond végső ítéletet az illetőről, ezt figyeljük meg! Pál annyit mond, hogy a gonosz elpusztítja azt, aki az ő hatalmába kerül, de Isten könyörülhet…  (1–5)

    Amikor az apostol ebben az összefüggésben paráznaságról beszél, nem a világ paráznáiról szól, hiszen akkor ki kellene mennünk a világból (10). A világ paráznáiért könyörgünk, hogy adjon az Úr megtérést számukra. A kívül lévőket az Isten fogja megítélni (12–13).

    Az apostol tanítása világos: azokkal ne éljünk együtt, ne is együnk együtt, akiket testvérnek neveznek és az illető mégis tetten érhetően parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges, rabló. Akik tehát a gyülekezeten belül vannak és ilyenek, azokat el kell távolítani a gyülekezetből (13). Ez nem szeretetlenség, hanem a gyülekezet tisztaságának védelme, hiszen egy kis romlott kovász, az egész tésztát romlottá és ehetetlenné teszi (6–7). Bizony így van ez, nemcsak az étellel, hanem a keresztyén életünkkel is.

    Ezzel nem tartjuk különbnek magunkat senkinél, de igenis mindennél különbnek tartjuk az értünk „megáldoztatott húsvéti bárányt”, azaz Jézus Krisztusunkat és az Ő megtartó kegyelmét (7). Az Ő kegyelmébe kapaszkodva, az Ő erejét naponta elkérve harcoljuk meg a hit harcát (1Timóteus 6,12), hogy a paráznaság, annak számos fajtája, a nyerészkedés, a bálványimádás, a rágalmazás, a részegség, a rablás e-világban csúcsosodva leomlani készülő lavinája el ne sodorjon minket is…

    Tegyük hozzá, ma a gonosz hatalma sokkal átláthatatlanabb lett, hiszen, ha valakiről valami hír járja (1), az még messze nem biztos, hogy igaz is. Sőt, a gonosz ügyeskedése éppen az, hogy a posztmodern kommunikáció világában, bárki bárkiről bármit mondhat, mégpedig következmények nélkül. Éppen ezért kell még komolyabban vennünk az apostoli intést, és azzal is meg kell szakítanunk a kapcsolatot, aki nem az evangéliumi intés szabályai szerint jár el; azaz először nem négyszemközt kezdi el megbeszélni a baját a másikkal (Máté 18,15), hanem mindjárt a világ nyilvánosságának elektronikus pengeélein.

    2Sámuel 1,116

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MERT NEM BESZÉDBEN ÁLL AZ ISTEN ORSZÁGA,HANEM ERŐBEN (1KORINTHUS 4,14–21)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    20

    (20) „MERT NEM BESZÉDBEN ÁLL AZ ISTEN ORSZÁGA, HANEM ERŐBEN.” (1KORINTHUS 4,14–21)

    Az apostol meginti a korinthusiakat gőgjük miatt, mert azt, amit az Úrtól kaptak, maguknak tulajdonították és „okos, hívő” önteltséggel felfuvalkodtak, másokon uralkodtak. Ismerjük az okos és hívő ember dominanciáját, aki már készen, jóllakottan, mindent tudva tekint körbe és lefelé (4,6–8). Vigyázzunk, észre sem vesszük, amikor ilyenné leszünk! (18)

    Ezzel szemben ott áll az apostol, mint utolsó, erőtlen, megvetett, halálra szánt „látványosság”, aki kétkezi munkával dolgozva tartja fenn magát és közben fáradozik az evangéliumért, felvállalva Krisztusért minden szenvedést (4,9–13).

    Pál nem azért inti meg a korinthusiakat (14), hogy megszégyenítse őket. Intésében lelki-atyai szeretetet van (15–17). Sok keresztyén intést hallottam már, de nagyon kevésben érződött a valós, krisztusi szeretet. Pedig a prófétai intés és az egyéni sértettségből fakadó indulat, a másik megszégyenítő „kiosztásával”; ég és föld! „Bot” vagy szelíd lélek? (21) Ha kell a „bot”, az intés, az is csak szelíd, krisztusi lélekkel lehetséges. Apám vasszigorral nevelt bennünket, amelyen átsütött a féltő szeretet.

    Az apostol intésében pásztori szeretetet tapasztalunk, amely nem engedi el a gyülekezet kezét; amíg nem tud személyesen elmenni, elküldi hozzájuk Timóteust (17). A személyes kapcsolatok ápolása nélkül nincs gyülekezetépítés, és ezt a feladatot nem lehet végképp ledelegálni; elhagyni pedig a sorvadás biztos jele.

    Az apostol intése nemcsak szó, hanem erő (20). Beszéddel – az evangélium hirdetésével – terjed az Isten országa, de az Úr ereje által lesz az valósággá, hitelessé, kenyeret dagasztó kovásszá. Beszéddel jön létre az Isten országa, de mennyei erővel áll meg. Ez az erő Isten ereje, amit Ő megad az Őbenne hívőknek. Ezt a hiteles mennyei, krisztusi erőt döbbenetes kifejezésekkel adja vissza az apostol: amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; ha kell, mindenki söpredékévé leszünk (4,11–13). Hol van a beszédünket hitelesítő erő? Hiszen azonnal visszavágunk a másiknak…

    1Sámuel 31

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett ÚGY TEKINTSEN MINKET MINDEN EMBER,MINT KRISZTUS SZOLGÁIT (1KOR 4,1–13)

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    19

    (1) „ÚGY TEKINTSEN MINKET MINDEN EMBER, MINT KRISZTUS SZOLGÁIT…” (1KOR 4,1–13)

    ISTEN TITKAINAK SÁFÁRAI.

    – 1. Isten titkainak sáfárai, azaz hűséges hirdetői vagyunk. Isten minden titkát nem tudjuk. A lényeget, az evangéliumot azonban Ő kijelentette nekünk, Jézus Krisztusban. Mi Jézus Krisztust hirdetjük, a megváltás evangéliumát. Mi akkor vagyunk hűséges sáfárok, ha Krisztus szolgái maradunk, ha mindent a megváltás kegyelmes örömhíre felől magyarázunk. Akinek ez továbbra is titok marad, az már nem a mi ügyünk (1–2).

    – 2. Ránk minden ember úgy tekintsen, mint Krisztus szolgáira. Ez nem a mi parancsunk, elvárásunk az emberek felé, hanem a minket elküldő Isten elvárása felénk. Ez az elvárás hűséget, szelídséget és hitvalló bátorságot jelent olyan időkben is, amikor Krisztus szolgájának lenni nem előny, nem elismertség, hanem stigma, próba, szenvedés, tanúság, mártíromság. Amikor a múlt rendszerben teológusként katona voltam, valami „nagyon enyhe ízelítőt” kaptam ebből a Krisztusért elszenvedett tanúságból. Azóta elkényelmesedtünk (1).

    – 3. Az apostol azzal már a legkevésbé sem törődik, hogy mások hogyan ítélkeznek felette. Az apostol magát sem gyötri, hogy saját magát vizsgálgassa, mit kellett volna jobban tennie… (3) Az apostol lelkiismerete tiszta. Mindent megtett, amit lehetett, amit tudott, amit tehetett (4). Az Úr majd kimondja az ítéletet, megvilágítva a szívek szándékait. Lám, az apostol úgy beszél erről az isteni igazságszolgáltatásról, hogy akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet (5). Ezzel nem azt mondja Pál, hogy Isten mindenkit megdicsér majd, hanem azt, hogy ne emberektől várjuk a dicséretet.

    – 4. Ma meg akartam látogatni valakit egy egyházi otthonban. Az ápoló testvér, még mielőtt bejutottam volna a szobájába, azzal támadt nekem, hogy miért engedtük el az illető kezét? Igen, mindenkinek a kezét nekem kell fogni… A mai igeszakasz azonnal választ adott arra, hogy hova tegyem ezt a megjegyzést, ami egyébként mindennapos…

    1Sám 30

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett „…ISTEN ÉPÜLETE VAGYTOK.”(1KOR 3,6–23)

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    18

    (9) „…ISTEN ÉPÜLETE VAGYTOK.” (1KOR 3,6–23)

    KIK VAGYUNK?

    Képekkel felel erre a kérdésre az apostol: Isten szántóföldje, Isten munkatársai, Isten épülete vagyunk, összegezve; a Krisztuséi vagyunk.

    Ezek közül egyet tudunk most részletesebben kiemelni.

    – 1. Isten szántóföldje vagyunk (9).

    Isten megtörte a mi életünk földjének ugarját is, felszántotta, belevetette az Ige magját, hogy az növekedjen és gyümölcsöt teremjen.

    Hálával emlékezz az Úr eszközeire, akik az életedben megtörték a gazos és terméketlen, öncélú ugart.

    – 2. Isten munkatársai vagyunk (6–9).

    Csak ez ad életünknek értelmet!

    Bármit teszünk, azt az Úr követésében, az Ő dicsőségére, az Ő megbízásából tesszük, egymást szeretve és nem egymással versengve.

    Mi Isten munkatársai vagyunk, szolgák vagyunk, más ajándékokkal, más feladatokkal, de ugyanannak az Úrnak a szolgálatában állunk.

    Fáradozunk, tesszük az Úrtól kapott dolgunkat, amíg tehetjük, mindent megteszünk, az Úrban. Csak ez a szolgálat lesz áldássá mások számára is.

    *

    – 3. Isten épülete vagyunk. (10–17).

    Két részből áll a kép. Isten építőmunkásai vagyunk (10–15). Majd ez a kép folytatódik a másik képpel: Isten épülete vagyunk (16–17).

    Az alap: Jézus Krisztus. Erre az alapra csak az alaphoz méltó anyaggal lehet építkezni. Vigyázzunk, mit és hogyan építünk erre az alapra! Fáradozunk (8), de nem mindegy, mit és hogyan építünk a magunk és mások életében. Isten temploma vagyunk, mint egyes ember. Isten temploma vagyunk, mint kis gyülekezet, azaz család. Isten temploma vagyunk, mint gyülekezet és egyház. Isten Lelke lakik bennünk. Szentek vagyunk.

    Urunk, bocsásd meg, hogy annyiszor beszennyeződött ez a templom, hogy számtalanszor olyan anyag épült a krisztusi alapra, amely megég a tűzben, amely nem örök! Köszönjük, hogy letehetjük bűneinket, és mi magunk kegyelmedben elrejtőzve nem égünk meg az ítélet napján, még ha gyarló munkánk odaveszik is (15).

    Urunk, könyörülj, hogy újjászületve, akár Teáltalad megpróbálva (15), méltó épületeid és építőmunkásaid lehessünk! Könyörülj, hogy mint Pál, mi is elmondhassuk; krisztusi alapot vetettünk; és krisztusi épületet építettünk arra, amit krisztusi eleink ránk hagytak, hiszen mi magunk is az Isten templomai vagyunk (10).

    *

    – 4. Krisztuséi vagyunk (Róma 4,8). Krisztus pedig Istené (18–23).

    Ez a bizonyosság mindent felülír. Ez a bizonyosság mindenre elégséges. Ez a bizonyosság azt jelenti, hogy minden a miénk, hiszen miénk az örök élet, az üdvösség (21).

    Ez az üdvösséges bizonyosságból fakadó birtoklás alázatossá tesz bennünket. Nem dicsekszünk emberekkel, nem sztároljuk egymást sem, nem gyártunk egyházi celebeket. Továbbá nem is tartunk egymástól, hanem bízunk egymásban, meglátjuk a testvérben azt az értéket, amit ő kapott az Úrtól, és nem bélyegezzük mindjárt kárhozatosan eretneknek őt, ha nem mindent pontosan úgy lát, mint mi. Tehát nem dicsekszünk senkivel, de dicsekszünk egymással az Úrban, hálát adva egymásért (21–23).

    Ez a bizonyosság nem engedi, hogy megcsaljuk és elbízzuk magunkat, a saját bölcsességünket, a saját meglátásainkat, akár a saját teológiánkat illetően is. Mert egyetlen bölcsesség létezik: a Jézus Krisztus megváltó keresztje. Minden más bölcsesség bolondsággá lehet, ha halálos gyarlósággal embereket fordít egymás ellen (18–19). Ugyanis minden emberi bölcsesség mögött önzés, hiúság és hiábavalóan ravasz érdek is rejtőzik (19–20, Jób 5,13; Zsoltárok 94,11).

    1Sám 29

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Az Ige Mellett MINT A KRISZTUSBAN KISKORÚAKHOZ.1KOR 3,1–5

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Szep
    17

    (1) „…MINT A KRISZTUSBAN KISKORÚAKHOZ.” (1KOR 3,1–5)

    A VISZÁLYKODÁS…

    – 1. Hány gyülekezet sorvad azért, mert abban viszálykodnak a testvérek (3). A viszálykodás gyökere az irigység, aminek pedig „lelki kiskorúság” az oka. Az apostol ezt a lelki kiskorúságot így nevezi: „még testiek vagytok” (3), „a Krisztusban kiskorúak” (1).

    – 2. Különösen szomorú ez a viszálykodás akkor, amikor a szolgák, az igehirdetők közötti versengés okoz viszályt, amelyet a kiskorú gyülekezet azzal táplál, hogy egyik csoportjuk az egyiket, másik csoportjuk a másikat „bálványozza”. Olyan modern ez: a celeb lelkész, a celeb igehirdető… Pedig kik ők? Szolgák csupán, akik az Úrtól kapott ajándékaikkal végzik az Ige szolgálatát, miközben az eredményt csakis az Úr adhatja (4–6).

    – 3. A lelki kiskorút, akárcsak a pici babát, tejjel lehet táplálni és nem kemény eledellel (2). Itt nemcsak arról van szó, hogy nem lehet felfedni az Ige mélységeit, mert az egyszerűség legszimplább foka is befogadhatatlan számukra, hanem arról, hogy Jézus Krisztus evangéliuma nem érthető, nem emészthető, nem fontos, nem életszükséglet. Így marad az ékesszólás, közéleti témákkal, izgalmas képekkel, buzgó közösségszervezéssel, sokféle pótcselekvéssel, a lényeg nélkül.

    – 4. Az apostol a Krisztusban kiskorúaknak nevezi a korinthusiakat. Ez azt jelenti, hogy ők már az Úr kegyelmében vannak, ezért az Úr nem engedi őket elveszni, és nem engedi azt sem, hogy ilyenek maradjanak.

    1Sám 28

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."