Az Ige mellett

1 Ügyelj az ábíb hónapra, és tarts páskát Istenednek, az Úrnak, mert ábíb hónapban hozott ki téged Egyiptomból – egy éjjel – Istened, az Úr. 2 Páskaáldozatul vágj le Istenednek, az Úrnak juhot vagy marhát azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, hogy ott lakjék a neve. 3 Ne egyél hozzá kovászos ételt! Hét napon át nyomorúságos kovásztalan kenyeret egyél hozzá, mert sietve jöttél ki Egyiptomból. Így emlékezz életed minden napján arra a napra, amelyen kijöttél Egyiptomból! 4 Látni se lehessen nálad kovászt hét napon át, sehol a te határaidon belül. Abból a húsból pedig, amelyet levágsz az első nap estéjén, semmi se maradjon meg reggelre! 5 Nem szabad levágni a páskaáldozatot akármelyik lakóhelyeden, amelyet neked ad majd Istened, az Úr, 6 hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék a neve, ott vágd le majd a páskaáldozatot: este, napnyugtakor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból. 7 Azon a helyen főzd és edd meg, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. Reggel azután indulj, és eredj haza! 8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél! A hetedik napon, Istenednek, az Úrnak ünnepnapján ne végezz semmiféle munkát! 9 Számolj azután hét hetet! Attól fogva kezdd számolni a hét hetet, hogy sarlóval kezdenek aratni. 10 Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az Úrnak, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáldott téged Istened, az Úr. 11 Örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt – fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel, akik veled vannak – azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék a neve. 12 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, tartsd meg és teljesítsd hát ezeket a rendelkezéseket! 13 Tartsd meg a lombsátrak ünnepét hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és borsajtódból. 14 Örvendezz az ünnepeden fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal meg a lévitával és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek. 15 Hét napon át ünnepelj Istenednek, az Úrnak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. Mert megáldotta Istened, az Úr minden termésedet és kezed minden munkáját: örvendezz tehát! 16 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a lombsátrak ünnepén. De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt! 17 Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól, aki adja azt neked. 18 Állíts törzsenként bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, az Úr ad neked, és ezek ítéljék a népet igaz ítélettel! 19 Ne kerüld meg a törvényt, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és félreviszi azoknak az ügyét, akiknek igaza van. 20 Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked. 21 Ne ültess magadnak semmiféle szent fát az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet magadnak építesz! 22 Szent oszlopot se állíts magadnak, mert gyűlöli azt Istened, az Úr!

1 Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2 Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. 3 Ne egyetek meg semmit, ami utálatos! 4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: a marhát, a juhot és a kecskét, 5 a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, 6 és megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek, ezért tisztátalanok a számotokra. 8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9 Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, 13 a sólymot, a héját és a kányaféléket, 14 mindenfajta hollót; 15 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; 16 a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. 19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni, mert messze van tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25 akkor add el pénzért, a kapott pénzt tedd erszénybe, és úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.

20 Ha majd kiterjeszti határodat Istened, az Úr, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amikor csak kívánod. 21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amelyeket neked adott az Úr, ahogy megparancsoltam neked, és megeheted a lakóhelyeden, amikor csak kívánod. 22 De úgy edd meg, mintha gazellát vagy szarvast ennél: tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle. 23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! 24 Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet. 25 Ne edd meg azt; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát az Úr. 26 De ha valamit az Úrnak szentelsz, vagy fogadalomként felajánlasz abból, amire szert teszel, vidd el majd magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr: 27 égőáldozataidat – húsával-vérével együtt – Istenednek, az Úrnak oltárán mutasd be, véresáldozataidnak a vérét pedig Istenednek, az Úrnak az oltárára kell öntened, hogy a húsát megehesd. 28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket neked megparancsolok; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak mindenkor, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát Istened, az Úr. 29 Ha majd kiirtja előled Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elfoglald azok birtokát, és ha elfoglaltad a birtokukat, és a földjükön laksz, 30 vigyázz, nehogy csapdába ess azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneik felől, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! 31 Te ne úgy tégy az Úrral, a te Isteneddel! Mert azok csupa olyan dolgot műveltek isteneik tiszteletére, ami az Úr előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek!

1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön, amelyet atyáid Istene, az Úr ad neked birtokul, és teljesítenetek mindenkor, amíg azon a földön éltek: 2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a népek, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, halmokon és minden zöldellő fa alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! 4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket, az Urat, 5 hanem azt a helyet keressétek fel, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. Oda menjetek, 6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek, az Úrnak a színe előtt, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek, amit szereztetek, amellyel megáldott benneteket Istenetek, az Úr. 8 Ne tegyetek úgy, ahogyan ma itt még megtehetjük, mindenki ahogyan jónak látja, 9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet majd neked ad Istened, az Úr. 10 Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az Úr, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől, és biztonságban laktok, 11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, az Úr, hogy ott lakjék a neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat, amit odaígértetek az Úrnak. 12 Örvendezzetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek. 13 Vigyázz, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet meglátsz, 14 hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit megparancsolok neked! 15 Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle, mintha gazella vagy szarvas lenne. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi áldozataidat, amelyeket odaígértél, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek, az Úrnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19 Vigyázz, ne feledkezz meg a lévitáról, amíg csak földeden élsz!

1 Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, 3 azokat a jeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Elíábnak a fiaival, amikor megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, fáradságos munkával kellett öntöznöd, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, az Úr az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd, mondd el az áldást a Garizím-hegyen, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elétek adok!

1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt, amit először: a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj, és indulj útnak a nép élén, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 12 Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme, az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, mint égen a csillag.

1 Halld meg, Izráel! A mai napon átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és elfoglald nálad nagyobb és erősebb népek birtokát, nagy városokat égbe nyúló erődítményekkel; 2 nagy és szálas népét, az anákiakét, akiket magad is ismersz, és akikről ezt hallottad: Ki állhatna meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr. 4 Amikor tehát elűzi őket előled Istened, az Úr, ne gondold majd magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet. Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr. 5 Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda, hogy birtokba vedd a földjüket, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr ezeket a népeket, hogy teljesítse ígéretét, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg tehát, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az Úr, hiszen te keménynyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az Urat a pusztában attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam, 10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével adta át nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit. 12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, eredj le gyorsan innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik, és bálványszobrot készítettek maguknak. 13 Majd ezt mondta nekem az Úr: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. 14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek Istenetek, az Úr ellen, mert borjúszobrot készítettetek magatoknak, és hogy milyen hamar letértetek arról az útról, amelyet megparancsolt nektek az Úr, 17 megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt, amelyeket elkövettetek, amikor azt tettétek, amit rossznak lát az Úr, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr. 20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr, és őt is el akarta pusztítani, így hát Áronért is imádkoztam akkor. 21 A borjút pedig, amelyet bűnös módon készítettetek, fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá. 22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragra ingereltétek az Urat. 23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek, és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam! – akkor is fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára. 24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek benneteket. 25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, ne irtsd ki népedet, a te örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a nyakasságát, gonoszságát és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők, a te örökséged, akiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.

1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, hogy éljetek, szaporodjatok, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel megígért. 2 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5 Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az Úr, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féld! 7 Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8 búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 9 Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre, amelynek köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10 Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott. 11 De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, megszegve parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked! 12 Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, 13 amikor marháid és juhaid megszaporodnak, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16 Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17 Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18 Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig. 19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled és azokat imádod, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek! 20 Elpusztultok ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket kipusztít előletek az Úr, mert nem hallgattatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára.

1 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, 2 és hatalmadba adja őket Istened, az Úr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! 3 Ne házasodj össze velük: ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül! 4 Mert eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít téged. 5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! 6 Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. 7 Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, 8 hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. 9 Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. 10 De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. 11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! 12 Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. 13 Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. 14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő. 15 Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik gyűlölnek téged. 16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az Úr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek! 17 De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? 18 Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, 19 a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az Úr. Ugyanígy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. 20 Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. 21 Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten! 22 De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg őket egy csapásra, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. 23 De kiszolgáltatja neked őket Istened, az Úr, és nagy zűrzavart támaszt közöttük, míg csak ki nem pusztulnak. 24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. 25 Isteneik bálványszobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, az Úr előtt. 26 Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani!

1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és törvények, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az Úr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet, az Urat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. 3 Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. 4 Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra! 10 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyeket nem te építettél, 11 minden jóval telt házakba, amelyeket nem te töltöttél meg, ásott kutakhoz, amelyeket nem te ástál, szőlőkhöz és olajfákhoz, amelyeket nem te ültettél, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –, 12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 13 Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, és az ő nevére esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15 Mert az Úr, a te Istened, aki közöttetek van, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak, a te Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. 16 Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat, ahogyan megkísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt nektek. 18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr, 19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az Úr. 20 Ha majd megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és törvények ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan, hogy elvezessen bennünket ide, és nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket az Úr, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.