Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja

A mi jó Mesterünk világosan látta, hogy ez a mennyei eledel
mindent könnyűvé tesz számunkra, s hogy ha akarjuk, nagyon is jól
teljesíthetjük azt, amire vállalkoztunk, tudniillik, hogy az Ő akarata
legyen meg bennünk. Most tehát azt kéri Tôle, hogy bocsássa meg a mi
vétkeinket, amint mi is megbocsátunk. S azért ezen szavakkal folytatja
az imát: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, Uram, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"'.

Ó én Istenem! Bárcsak nagyon híven szolgáltalak volna, hogy annak
alapján zaklathatnálak és érdemeim jutalma fejében kérhetném Tôled ezt
a nagy kegyelmet, tekintve, hogy Te semmit sem hagysz jutalmazatlanul.
Sajnos, nem úgy éltem, Uram, sôt talán éppen én haragítottalak meg
annyira és az én bűneim miatt jött ennyi baj a világra! De hát mit
tehetek én mást, Uram, mint azt, hogy fölajánlom Neked ezt a
szentséges Kenyeret. Miután nekünk ajándékoztad, én visszaadom azt
Neked és esedezem Hozzád, hogy a Te Fiad érdemeiért add meg nekem ezt
a kegyelmet. Hiszen Ő oly sokféleképpen érdemelte azt ki! Jaj, édes
Uram! jaj, édes Uram: tedd meg, hogy ez a vihar megszűnjön már végre-
valahára és ne hányja-vesse tovább az Egyház hajóját! Ments meg minket
Uram, mert elveszünk!

Mert mit jelentsen mindez, én Uram, én Istenem? Vagy vess véget
ennek a világnak, vagy pedig szüntesd meg ezeket a rettenetes bajokat,
hiszen azt emberi szív nem tudja tovább nézni! Még az ilyen hitvány
szív sem, amilyen a miénk! Esdve kérlek, örök Atya, ne tűrd ezt
tovább! Oltsd el ezt a tűzvészt, mert ha akarod, meg tudod tenni. Vedd
tekintetbe, hogy Fiad még most is e földön tartózkodik: Őreá való
tekintetből szűnjenek meg már egyszer ezek a rút, undorító és piszkos
dolgok. Hogyan érdemelte azt meg, hogy Ő, aki olyan szép és tiszta,
olyan házban lakjék, amelyben ilyen dolgok történnek. Teljesítsd Uram,
ezt a kérést, nem miránk való tekintetből, mert hiszen mi nem
érdemeljük meg, hanem a Te Fiad kedvéért! Azt nem merjük kérni, hogy
szüntesd be további itt-tartózkodásodat, mert hiszen akkor végünk
volna; de meg különben is Ő kieszközölte Nálad azt, hogy ezen mai nap
végéig, vagyis amíg a világ tart, itt hagyod Őt velünk! Mit csinálnánk
mi nélküle? Mert ha valami, úgy csakis az csillapítja haragodat, hogy
ilyen zálog van birtokunkban. Én jó Uram, valami módja csak van annak,
hogy ez az állapot megszűnjék! Szüntesse meg tehát Szent Felséged!

Most tehát, Szent Atyánk, aki a mennyekben vagy, mivelhogy akarod
és elfogadod (s végre is világos, hogy nem tagadhattad meg ezt a
dolgot, amely annyira jó mireánk nézve) mégis csak illik -- mint
kezdetben mondtam --, hogy valaki felemelje a szavát a Te Fiad
érdekében. Tegyük meg mi, leányaim. Igaz ugyan, hogy -- tekintve
nyomorúságunkat -- ez nagy vakmerőség részünkről: másrészt azonban
hivatkozhatunk az Úr parancsára, amely bennünket imára kötelez.
Engedelmességből kérjük tehát Ő Szent Felségét az édes Jézus nevében,
hogyha már mindent megtett értünk és ekkora jótéteménnyel halmozta el
a bűnösöket: gondoskodjék az Ő végtelen jóságában arról is, hogy az
emberek ne bánjanak vele olyan rosszul. Mivel pedig Szent Fia oly
kiváló módot adott nekünk arra, hogy Őt gyakorta legyünk képesek
áldozatul bemutatni: akadályozza meg ez a drágalátos ajándék a
gonoszságnak és istentelenségnek továbbterjedését. Ne engedje, hogy
ezek a szerencsétlen luteránusok feldúlják a legszentebb
Oltáriszentség hajlékait, lerombolják a templomokat, legyilkolják a
papokat és megfosszák a népet a szentségektől.

Ne sokat törődjetek leányaim azzal, ha ez a dolog nem menne
könnyen és jól mindjárt az elején. Nincs ugyanis kizárva, hogy az
ördög szorítja el a szíveteket és okoz nektek aggódást, hogy
elriasszon benneteket ettől a gyakorlattól, mert tudja, hogy az
mekkora kárt okoz neki. Azt fogja nektek sugdosni, hogy van még elég
más és ennél többet érő ájtatossági gyakorlat. Nagyon kérlek, ne
hallgassatok rá és ne hagyjátok ezt abba, mert ezzel bizonyíthatjátok
be az Úrnak, hogy szeretitek Őt. Gondoljátok meg, hogy kevés lélek
van, aki követi őt és vele marad a szenvedések közepette. Ő Szent
Felsége meg fog benneteket jutalmazni. Ne felejtsétek el azt sem, hogy
hányan vannak, akik nemcsak hogy nem keresik a társaságát, hanem még
durván el is utasítják maguktól. Valami keveset mégis csak kell érte
szenvednünk, mert különben ugyan miből értse meg, hogy vágyódunk
utána. Ő mindent elvisel és el fog viselni, csakis azért, hogy
legalább egyetlen egy lélek találkozzék, amely Őt befogadja és
szeretettel tartja magánál. Legyen tehát ez az egy lélek a tiétek.
Mert ha egy ilyen lélek sem akadna, az örök Atya nem is hagyná Őt
tovább miközöttünk, s ebben igaza is volna. Így azonban meghagyja,
mert Ő oly hűséges barátja híveinek és oly jó Ura szolgáinak, hogy
látván az Ő jó Fiának óhaját, nem akarja Őt megakadályozni e kitűnő
munka végrehajtásában, amellyel oly csodálatosan mutatja ki
szeretetét.

Nagyon részletesen kitértem ezekre a dolgokra, pedig már az
összeszedettségi ima tárgyalásánál is utaltam arra, menynyire hasznos
reánk nézve, hogy a lelkünkbe szálljunk éspedig egyedül Istennel. Ez
nagyon is fontos dolog. Ha pedig nem járulhatnátok a szentáldozáshoz,
leányaim, akkor a szentmise alatt igyekezzetek lelkileg áldozni. Ez is
nagy haszonnal jár. Utána pedig tegyetek éppúgy, mint a szentségi
áldozás után s szálljatok magatokba! ez kitűnő eszköz arra, hogy az Úr
iránti szeretet belehatoljon szívünkbe. Mert ha előkészülünk a
befogadására, Ő mindig sokféleképpen megajándékoz bennünket anélkül,
hogy észrevennénk. Úgy vagyunk vele, mint a tűzzel. Akármekkora legyen
is, ha távolmaradtok tőle s eldugjátok a kezeteket, nem fogtok
megmelegedni; bár az igaz, hogy nem fogtok úgy fázni, mint olyan
helyen, ahol egyáltalában nincs tűz. Ellenben ha közel mentek hozzá,
az egészen más dolog. Ha tehát a lélekben megvan a kellő előkészület -
- értem, hogy szeretne nem fázni többé -- s ha egy ideig a közelében
van ennek az isteni tűznek, utána több óra hosszat is meleg marad. Ha
pedig a tűzből egy szikra talál rápattanni, az egészen lángba borítja.
Ez a lelki előkészület annyira fontos mireánk nézve, leányaim, hogy ne
csodáljátok, ha annyiszor emlegetem.

Biztosítlak benneteket arról, hogy aki nem tartozik ezek közé s a
szentáldozásban nem mint igazi barátja veszi Őt magához s nem készül
arra elő úgy, amint csak erejétől telik: az ne is alkalmatlankodjék
Őnála azzal a kéréssel, hogy nyilatkoztassa ki magát neki. Mert mit is
akar az olyan, aki éppen csak hogy eleget tesz az Egyház parancsának,
de alig tudja kivárni az időt, hogy hazamehessen s az Urat elűzi
magától. Midőn látjuk, hogy az ilyen ember a szentáldozás után hogyan
nekifekszik azonnal a dolgának, az ügyeinek és világi gondjainak:
igazán azt hihetnénk, hogy mindenáron elejét akarja venni annak, hogy
az Úr valahogy el találja foglalni az ő lelkét.

Ellenben, ha semmibe se vesszük Őt, ha a szentáldozás után
azonnal eltávozunk mellőle és mindenféle anyagias dolgokkal
foglalkozunk, akkor mit tehet Ő? Vagy talán erőszakkal kényszerítsen
bennünket annak belátására, hogy Ő meg akarja magát velünk ismertetni?
Ezt csak nem teheti meg! Hiszen mikor nyíltan megmutatta magát
mindenkinek és érthetően megmondta nekik, hogy kicsoda Ő, ugyancsak
szépen bántak vele! S mily kevesen voltak, akik hittek Őbenne! Nagy
kegyelemben részesít mindenkit Ő Szent Felsége már akkor is, amidőn
kinyilatkoztatja, hogy Ő az, aki a legszentebb Oltáriszentségben jelen
van. De hogy világosan láthassák, hogy csodálhassák nagyságát és hogy
részesülhessenek összes kincseiben: azt nem akarja. Ebben a
kiváltságban csak azokat részesíti, akikről látja, hogy nagyon
vágyódnak utána, mert ezek az Ő igazi barátai.

Midőn tehát magatokhoz vettétek az Urat s az Ő saját személye van
előttetek, jól teszitek, ha behunyjátok testi szemeiteket, tágra
nyitjátok lelketek szemeit és belenéztek szívetekbe. Mint mondom és
ismételve mondom és számtalanszor szeretném ismételni: ha ezt
megszokjátok, ha igyekeztek olyan rendben tartani lelkiismereteteket,
hogy gyakran áldozhassatok, nem is fog olyan nagyon álruhába
öltözötten hozzátok jönni, hanem teljesíti szívetek vágyát, hogy
láthassátok és sokféle módon fogja magát kinyilvánítani. Ha pedig a
vágyatok eléri a megfelelő fokot, egészen is megmutatja magát nektek.

Ha már Krisztus Urunk képe előtt is ilyeneket szoktatok kérni,
ugyancsak oktalanság volna ilyenkor eltávozni az Ő jelenlevő
személyétől és az arcképét nézni. Vagy talán nem volna együgyűség
részünkről, ha egy szeretett, jó barátunktól volna arcképünk s mikor ő
személyesen látogatna meg bennünket és beszélni akarna velünk, mi
elfordulnánk tőle, az arcképét nézegetnők és azzal beszélnénk?
Ellenben tudjátok-e mikor jó és üdvös ez az eljárás? Olyankor, amidőn
a mi jó Barátunk messze van tőlünk és nagy lelki szárazság révén
érezteti velünk távollétét. Ilyenkor nagy boldogság, ha annak a
képében gyönyörködhetünk, akit oly sok okunk van szeretni. Ez nekem is
nagy élvezetet okoz s ilyenkor szeretném a képét mindenütt látni,
amerre csak a szememet jártatom. De hiszen nincs is nemesebb tárgy és
gyönyörűségesebb látvány szemünk számára, mint Ő, aki annyira szeret
bennünket és aki magában foglal minden boldogságot. Milyen
szerencsétlenek azok az eretnekek, akik a saját hibájukból sok
egyébbel együtt ezt a vigasztalást elvesztették.

Maradjatok szívesen Ővele s ne mulasszatok el olyan jó alkalmat,
amilyen a szentáldozást követő óra, hogy eléje terjesszétek
ügyeiteket. Fontoljátok meg, hogy ez nagy haszonnal jár s hogy az édes
Jézus nagyon szereti, ha ezt az időt az Ő társaságában töltitek.
Őrizkedjetek attól, hogy ezt az időt elvesztegessétek. Ha
engedelmességből kellene más valamit tennetek, akkor is igyekezzetek a
lelketeket ott hagyni az Úrnál, a ti Mestereteknél: Ő bizonyára sok
bölcs oktatásban fog benneteket részesíteni, ha nem is halljátok a
hangját. Ellenben ha azonnal másfelé jártatjátok az eszeteket és nem
törődtök azzal, hogy ki van bennetek, akkor magatokra vessetek. Ez az
idő rendkívül alkalmas arra, hogy meghallgassuk a mi Mesterünk
oktatását, hogy megcsókoljuk lábait a tanításért, hogy kérve-kérjük,
ne távozzék tőlünk.

Ki merne hozzá szemtől-szembe közeledni ilyen lanyhasággal, ily
méltatlanul és ennyi hibával, mint amennyi mibennünk van? Mennyire nem
tudjuk mi, hogy mit kérünk! Mennyivel jobban intézte ezt az Ő
bölcsessége! Mert, ha azt látja, hogy valakinek haszna van belőle,
annak Ő úgyis megmutatja magát. Nem a testi szemek látják ugyan meg
Őt, de van annak sok útja-módja, hogy nagy belső érzelmek és más
ilyenek révén meglássa Őt a lélek.