A szalézi szent mondta... Don Bosco

(Kevéssel utána, Don Bosco beszélgetés közben): „Idős vagyok és gyenge, alig tudok már beszélni. Mégis azt szeretném mondani, hogy a Madonna nagyon szeret benneteket és itt van közöttetek.” (Don Bonetti vele volt és kiegészítette Don Bosco szavait): „A Madonna lát és megvéd benneteket”. (Don Bosco ív folytatta): „Nem, nem! Azt akarom mondani, hogy a Madonna itt van, pontosan ebben a házban és elégedett veletek, ha ebben a szellemben éltek tovább. A Madonna itt sétál ebben a házban és betakarja azt anyai palástjával” (110. 5,52).

Akartok egy másik emléket? Legyen a szabályok betartása. Vonatkozzon ez minden pontjára; meglátjátok, nem bánjátok meg soha. Olvassátok, elmélkedjetek rajta. Megtartásuk megnyugtat itt a földön és boldoggá tesz odaát a mennyben (uo. 50. o.).

Emléket akarok hagyni, amelynek gyakorlatát nem bánjátok meg: tegyetek minél több jót. Fáradozzatok jóakarattal az Úrért (uo. 49. o.).

Hordozzuk a keresztet hősiesen és ne rakjuk át másra, inkább segítsünk nekik a sajátjuk hordozásában (uo. 49. o.).

Fontoljuk meg és mondjuk ki: „Te áldott kereszt, most nem vagy nehéz. Hamarosan eljön az idó, amikor nem lesz így; az lesz a kereszt, amelynek rózsakoszorú lesz a jutalma... Oh, szent Kereszt, verejtékem legyen dicsőség” (uo. 49. o.).

(1885-ben Don Bosco nagy beteg. A nővérek fogadalomtételekor ezt mondta): Mindenki kapott tőlem egy keresztet; kérlek, viseljétek szívesen, de ne azt a keresztet, amit mi akarunk, hanem azt, amit Isten akaratából kapunk. Viseljétek vidáman (A Segítő Szűz Leányai történetéből 5/4).

Akkor lehet jót tenni a leányokkal, ha vidámak; szeretni és becsülni kell őket, még akkor is, ha egyik vagy másik nem érdemli meg (MB XIII. 207).

A Segítő Szűz Leányainak küldetése hasonlít az angyalokéhoz (MB XIII. 212).

(Egy nővérhez): Most Mornesébe megy. (A nővérek központi házába). Akaratát hagyja az ajtón kívül (MB XIII. 203).

Nagyon örvendetes lenne, ha a Segítő Szűz Leányai mindig Isten jelenlétében élnének (MB XIII. 1 17).

Ne várjatok egy meghatározott napra, egy szükségállapotra, amikor tanácsot akartok kérni vagy valami közérdekű dolgot akartok mondani: az elöljáró a beosztott felé, a beosztott az elöljáró felé mondja meg nyíltan, tisztelettel, nyugodtan és derűsen mondanivalóját (MB XI. 363).

(Egy Segítő Szűz Leány jelöltnek): Ha szúr a tövis, helyezzétek Krisztus tövis koszorújába (MB XI. 363).