A pápa videója

A Pápa videója, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített a Brooklyn-i egyházmegye együttműködésével, arra hív minket, hogy fordítsunk időt az imádkozásra, és kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy meghallhassuk az Ő hangját. 
A megkülönböztetés művészetének elsajátítása elengedhetetlen. Ez magában foglalja az imádkozást, a személyes elmélkedést, a Szentírás tanulmányozását és a lelki vezetést. Ebben a hónapban kérjük a megkülönböztetés kegyelmét, hogy a hit és az Úrba vetett bizalom szemszögéből nézzünk szembe a nehézségekkel, és hogy a mai világban hitelesebben éljük meg az evangéliumot.

„Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól.” (XIV. Leó)
----- 
Imádkozzunk, hogy újra megtanuljuk a megkülönböztetés művészetét, felismerjük, hogyan válasszuk az élet útját, és bátran elutasítsuk mindazt, ami eltávolít minket Krisztustól és az evangéliumtól. (XIV. Leó)

    Szentlélek, Te, megértésünk világossága,
döntéseinket  irányító gyengéd lehelet, 
add meg nekem a kegyelmet, hogy
figyelmesen hallgassak a hangodra,
és megértsem szívem rejtett útjait,
hogy megérthessem, mi az,
ami igazán fontos neked,
és megszabadítsam szívemet a gondjaitól.
    Kérlek, add nekem kegyelmedet,
hogy megtanuljam, hogyan kell
megállni, cselekedni,
hogy tudatosítsam magamban,
hogyan vagyok,
a bennem lakozó érzéseket
és a gondolatokat,
amelyek elárasztanak,
és amelyeket oly gyakran nem veszek észre.
    Arra vágyom, hogy döntéseim
az evangélium öröméhez vezessenek.
Még akkor is, ha kétségek és fáradtság
pillanatain kell átmennem,
még akkor is, ha küzdenem, gondolkodnom,
keresnem és újrakezdenem kell... Mert az
út végén a Te vigasztalásod
a helyes döntés gyümölcse.
    Adj nekem mélyebb megértést arról, mi indít,
hogy elutasíthassam azt, ami
eltávolít Krisztustól,
és teljesebben szerethessem 
és szolgálhassam Őt.
Ámen.

XIV. Leó pápa arra hív minket, hogy mélyítsük el személyes kapcsolatunkat Jézussal, és tanuljuk meg az Ő Szívétől, hogyan legyünk irgalmasak a világ iránt. Hallgassuk meg szavait A Pápa Videójában, amelyet a Pápa Imavilághálója készített. Kérjük Krisztust, hogy alakítson át minket, és tanítson meg szeretni.

Június hagyományosan Jézus Szent Szívének szentelt hónap. Gondolkodjunk el azon, hogyan tekinthetünk az emberiségre Krisztus érzéseivel, és hogyan tehetünk valamit a leggyengébbek szenvedéseinek enyhítéséért.

Csatlakozzunk a pápa e havi imaszándékához: „hogy mindannyian vigaszt találjunk Jézussal való személyes kapcsolatunkban, és az Ő Szívéből tanuljuk meg az együttérzést a világ iránt.”.

-----

XIV. Leó pápa szavai:

Imádkozzunk, hogy mindannyian vigaszt találjunk Jézussal való személyes kapcsolatunkban, és az Ő Szívéből tanuljuk meg az együttérzést a világ iránt.  
 

    Uram, ma a Te gyengéd Szívedhez jövök,
Hozzád, akinek szavai lángra lobbantják szívemet,
aki könyörületet árasztasz a kicsinyekre és a szegényekre,
a szenvedőkre és minden emberi nyomorúságra.
    Szeretnélek jobban megismerni Téged,
szemlélni Téged az Evangéliumban, veled lenni
és tanulni Tőled, abból a szeretetből, amellyel megengedted,
hogy megérintsen Téged a szegénység minden formája.
    Megmutattad nekünk az Atya szeretetét azzal, hogy
mérhetetlenül szeretsz minket isteni és emberi Szíveddel.
    Add meg minden gyermekednek a Veled való találkozás kegyelmét,
hogy megváltoztasd, formáld és átalakítsd a terveinket,
hogy minden körülmények között: az imádságban, a munkában,
a találkozásokban és a mindennapokban csak Téged keressünk.
    Ebből a találkozásból küldj minket misszióra,
a világ iránti könyörületes küldetésre,
amelyben Te vagy minden vigasztalás forrása.
Ámen.

https://www.youtube.com/watch?v=s-yWv5euD6Q

Ferenc pápa a 2025-re vonatkozó imaszándékokat tartalmazó éves közleményében arra kért fel bennünket, hogy májusban a munkakörülményekért imádkozzunk. A Pápa Világméretű Imahálózata az Úrra bízza az új pápa küldetését, és folytatja apostoli munkáját, hogy az emberiség és az Egyház küldetésének kihívásait Istenre bízza.

A Pápa Világméretű Imahálózata által a Fondazione PRO Rete Mondiale di Preghiera del Papa és a Római Kereskedelmi Kamara segítségével készített videó azt tanácsolja, hogy tegyük ezt a megszokottól eltérően, három pápa szavaira támaszkodva: Ferencre, aki az ács Józsefre emlékeztetve azt mondja, hogy „a munka méltóságot ad”; XVI. Benedekre, aki hangsúlyozza annak alapvető fontosságát az ember és a társadalom számára; és Szent II. János Pálra, aki arra hív bennünket, hogy gyógyítsuk be a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, valamint az igazságtalan helyzeteket.

„Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést, a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.”

---------

Ferenc pápa a 2025-re vonatkozó imaszándékokat tartalmazó éves kiadványában arra hívott fel minket, hogy májusban imádkozzunk a munkakörülményekért...
A Pápai Világméretű Imahálózat az Úrra bízza az új pápa küldetését, és folytatja apostoli munkáját, hogy Istenre bízza az emberiség kihívásait és az Egyház küldetését...
Ebben a hónapban inspiráljon bennünket ez a videó, amely az utolsó három pápa szavait tartalmazza: Ferenc, XVI. Benedek és Szent János Pál szavait.

Ferenc pápa 2022-ben egy általános meghallgatáson azt mondta: „Máté és Márk evangélista Józsefet ácsként említi. Jézus az apja mesterségét gyakorolta, ami elég nehéz munka volt. Gazdasági szempontból nem biztosított nagy jövedelmet. Ez a Józseffel és Jézussal kapcsolatos életrajzi tény” arra késztette, hogy »a világ összes munkására gondoljon«.
„A munka - tette hozzá Ferenc pápa - megszenteli méltóságunkat: Nem az adja a méltóságunkat, hogy kenyeret viszünk haza. A méltóságot az adja, hogy megkeressük a kenyerünket”.
XVI. Benedek pápa 2006-ban, Szent József ünnepén minden dolgozóhoz szólva szintén hangsúlyozta, hogy „a munka alapvető fontosságú az ember kiteljesedése és a társadalom fejlődése szempontjából. Ezért azt mindig az emberi méltóság teljes tiszteletben tartásával kell megszervezni és végezni, és mindig a közjót kell szolgálnia. Ugyanakkor – jegyezte meg Benedek pápa – „elengedhetetlen, hogy az emberek ne hagyják, hogy a munka rabszolgasorba taszítsa őket, és ne bálványozzák azt, azt állítva, hogy benne találják meg az élet végső és végleges értelmét”.
Szent II. János Pál pedig a munkások jubileumi évének 2000-es megünneplésekor azt mondta, hogy „a jubileumi év a munka értelmének és értékének újrafelfedezésére szólít fel bennünket. Ez egyben felhívás is arra, hogy a munka világában fennálló gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket a helyes értékhierarchia helyreállításával kezeljük, elsőbbséget adva a dolgozó férfiak és nők méltóságának, szabadságának, felelősségének és részvételének”. János Pál arra is buzdított, hogy „orvosoljuk az igazságtalan helyzeteket”, ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akik „a munkanélküliség, a nem megfelelő bérek vagy az anyagi erőforrások hiánya miatt szenvednek”.
Imádkozzunk, hogy a munka révén minden ember megtalálja a beteljesedést, a családok méltóságban élhessenek, és társadalmunk egyre emberibbé váljon.

„Imádkozzunk, hogy az új technológiák használata ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat, tartsa tiszteletben az emberi méltóságot, és segítsen megoldást találni korunk válságaira.”

Ferenc pápa – 2025 április

Mennyire szeretném, ha kevesebbet néznénk a képernyőkre, és többet néznénk egymás szemébe!

Valami nincs rendben, ha több időt töltünk a mobiltelefonunkkal, mint az emberekkel. A kijelző elfeledteti velünk, hogy mögötte valódi emberek vannak, akik lélegeznek, nevetnek és sírnak.

Igaz, a technológia az Isten által nekünk adott intelligencia gyümölcse. De jól kell használnunk. Nem lehet, hogy csak keveseknek kedvezzen, míg másokat kizárjon.

Mit kellene tehát tennünk? A technológiát használjuk az egyesítésre, nem pedig a szétválasztásra. Hogy segítsük a szegényeket, javítsuk a betegek és a különböző képességű emberek életét. Használjuk a technológiát közös otthonunk fejlesztésére. Azért, hogy testvérekként egymáshoz kapcsolódjunk.

Amikor egymás szemébe nézünk, akkor fedezzük fel, ami igazán számít: hogy testvérek vagyunk, ugyanannak az Atyának a gyermekei.

Imádkozzunk, hogy az új technológiák használata ne helyettesítse az emberi kapcsolatokat, tartsa tiszteletben az emberi méltóságot, és segítsen megoldást találni korunk válságaira.

„Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.”

Ferenc pápa – 2025 március

Mindannyian egy gyönyörű, tökéletes családról álmodunk. De tökéletes család nem létezik. Minden családnak megvannak a maga problémái, de hatalmas örömei is.

A család minden tagja fontos, mert minden tag más, mint a többi, minden ember egyedi. De ezek a különbségek konfliktusokat és fájdalmas sebeket is okozhatnak, és a legjobb gyógyszer a sebzett család fájdalmának gyógyítására a megbocsátás.

A megbocsátás azt jelenti, hogy adunk még egy esélyt. Isten mindig ezt teszi velünk. Isten türelme végtelen. Megbocsát nekünk, felemel minket, újrakezdhetjük. A megbocsátás mindig megújítja a családot, reménykedve tekint előre.

Még ha nincs is lehetőség a „happy endre”, amit szeretnénk, Isten kegyelme erőt ad a megbocsátáshoz, és ez békét hoz, mert megszabadít a szomorúságtól, és mindenekelőtt a haragtól.

Imádkozzunk, hogy a széthullott családok a megbocsátásban találjanak gyógyulást sebeikre, és újra felfedezzék egymás ajándékait, még különbözőségeik ellenére is.

https://www.youtube.com/watch?v=XGzKlIP7uJs

A Szentatya szavai a videoban

„Imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem.

Imáitok erőt adnak nekem, és segítenek abban, hogy a Szentlélekre hallgatva megkülönböztessek és kísérjem az Egyházat. Az, hogy valaki pápa, nem jelenti azt, hogy elveszíti emberi mivoltát. Ellenkezőleg, az én emberségem minden nap Isten szent és hűséges népéével együtt növekszik.

Mert pápának lenni is egy folyamat. Az emberben tudatosul, hogy mit jelent pásztornak lenni.

És ebben a folyamatban megtanulja, hogyan lehet szeretetteljesebb, irgalmasabb, és mindenekelőtt türelmesebb, mint amilyen Isten, a mi Atyánk, aki olyannyira türelmes.

El tudom képzelni, hogy pontifikátusuk kezdetén minden pápában ott volt ez a borzongás, aggodalom, a tudat, hogy keményen meg fogják ítélni.

Mert az Úr komoly számonkérést fog kérni tőlünk, püspököktől.

Kérlek benneteket, hogy ítéljenek jóindulatúan. És imádkozzatok, hogy a pápa, bárki is legyen az, ma én vagyok soron, kapja meg a Szentlélek segítségét, hogy legyen fogékony erre a segítségre.

Imádkozzunk a Szentatyáért, hogy küldetésének gyakorlásában a Szentlélek segítségével továbbra is a rábízott nyáj mellett tudjon állni!

Csendben mondjátok el ezt az imát: a ti értem szóló imátokat.

És imádkozzatok értem! Eredményesen!”

Ebben a hónapban Ferenc pápa megosztja velünk személyes történetét: „17 éves koromban ... egyáltalán nem gondoltam arra, hogy pap legyek. De egy nap bementem a templomba... és Isten ott volt, és rám várt!” 

„Isten még ma is hívja a fiatalokat, néha olyan módon, amit el sem tudunk képzelni” – mondja a szentatya februári videójában, amelyet az ő világméretű imahálózata készített a Vatikáni Médiával és a Los Angeles-i érsekséggel együttműködve.

Ferenc pápa arra hív minket, hogy bízzunk a fiatalokban és az életükben munkálkodó Szentlélekben. Teremtsünk teret közösségeinkben, ahol támogathatjuk álmaikat, kétségeiket és megkülönböztetésük útját.

„Imádkozzunk, hogy az egyházi közösségek megértsék azoknak a fiatal embereknek a vágyait és kételyeit, akik a papi és szerzetesi életre éreznek hívást.”

Hogyan tudjuk Egyházként vezetni és ösztönözni a következő generációt, hogy Isten hívását meghallja? Oszd meg gondolataidat, vagy csatlakozz hozzánk az alábbi imával! ❤️

—--------------------------

Ferenc pápa szavai:
„17 éves koromban diák voltam és dolgoztam. Megvoltak a saját terveim. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy pap legyek. De egy nap bementem a templomba... és Isten ott volt, és rám várt!

Isten még ma is hívja a fiatalokat, néha olyan módon, amit el sem tudunk képzelni. Néha nem halljuk meg, mert túlságosan lefoglalnak minket a saját dolgaink, a saját terveink, sőt még az Egyházon belüli teendőink is.

De a Szentlélek az álmok által is szól hozzánk, és szól hozzánk a fiatalok szívében érzett aggodalmak által. Ha figyelemmel kísérjük az útjukat, látni fogjuk, hogy Isten új dolgokat tesz velük. És képesek lesznek úgy fogadni az Ő hívását, hogy az jobban szolgálja az Egyházat és a mai világot.

Bízzunk a fiatalokban! És mindenekelőtt bízzunk Istenben, mert Ő mindenkit hív!

Imádkozzunk, hogy az egyházi közösségek megértsék azoknak a fiatal embereknek a vágyait és kételyeit, akik a papi és szerzetesi életre éreznek hívást.”

„Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Ferenc pápa – 2024 december

„A keresztény remény Isten ajándéka, amely örömmel tölti el életünket.
Ma nagy szükségünk van rá. A világnak valóban nagy szüksége van rá!
Amikor nem tudod, hogy holnap tudsz-e majd enni adni a gyermekeidnek, vagy hogy amit tanulsz, lehetővé teszi-e, hogy jó állást kapj, könnyű elcsüggedni.
Hol kereshetünk reményt?
A remény egy horgony – egy horgony, amelyet egy kötéllel dobsz át, hogy a parton kiköthess.
A remény kötelébe kell kapaszkodnunk – erősen bele kell kapaszkodnunk.
Segítsünk egymásnak felfedezni ezt a találkozást Krisztussal, aki életet ad nekünk, és a remény zarándokaként induljunk útnak, hogy megünnepeljük ezt az életet. A közelgő jubileumba való belépés a következő szakasz ebben az életben.
Napról napra töltsük meg életünket a remény ajándékával, amelyet Isten ad nekünk, és engedjük, hogy rajtunk keresztül elérjen mindenkit, aki keresi.
Ne feledjétek – a remény soha nem okoz csalódást.
Imádkozzunk, hogy ez a jubileumi év szilárdítsa meg hitünket, segítsen felismerni a feltámadt Krisztust mindennapi életünkben, formáljon át, hogy a keresztény remény zarándokaivá válhassunk.”

Egy gyermek elvesztése talán a legszörnyűbb fájdalom, amit egy szülő átélhet. Nincs olyan szó, ami leírhatná ezt a mélységes gyászt. Ferenc pápa arra kér bennünket, hogy ebben a hónapban csatlakozzunk az ő imádkozásához éppen azokért a szülőkért, akik elvesztették a gyermeküket.
 

A Ferenc pápa imaszándékát kísérő, a Pápa Imavilághálója által készített videóban a Szentatya arra hív bennünket, hogy sajátos módon figyeljünk az ezt a szívszorító veszteséget elszenvedő apákra és anyákra – hallgassuk meg őket, és álljunk mellettük szeretetünkkel, akárcsak Jézus, amikor a legsérülékenyebbekről gondoskodott.
 

Ferenc pápa hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a családok támogassák egymást hitükkel, amely egy nagy pillér, amelyen a remény újjászülethet.
 

„Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

A Szentatya szavai a videóban

„Mit mondhatunk azoknak a szülőknek, akik elvesztették gyermeküket? Hogyan vigasztalhatjuk őket? Nincsenek erre szavak.

Tudjátok, amikor az egyik házastárs elveszíti a másikat, özvegy lesz. Egy gyermek, aki elveszíti a szülőjét, árva. Erre is van szó. De amikor egy szülő elveszíti a gyermekét, arra nincs szó. A fájdalom olyan nagy, hogy nincs rá szó.

Az nem természetes, hogy túléled a gyermekedet. Az ilyen veszteség okozta fájdalom különösen intenzív. A bátorító szavak időnként banálisak vagy szentimentálisak, nem segítenek. Bár a legjobb szándékkal mondjuk ki őket, a végén még súlyosbíthatják a sebet.

Ahhoz, hogy vigaszt nyújtsunk ezeknek a gyermeküket elveszített szülőknek, meg kell hallgatnunk őket, szeretettel közel kell lennünk hozzájuk, felelősségteljesen törődnünk kell az általuk érzett fájdalommal, utánozva azt, ahogy Jézus Krisztus vigasztalta a szenvedőket. És azok a szülők, akiket megtart a hitük, bizonyára vigasztalást találhatnak más családokban, akik egy ilyen szörnyű tragédia elszenvedése által, mint ez, újjászülettek a reményben.

Imádkozzunk, hogy minden gyermekét gyászoló szülő találjon támogatást közösségében, és nyerjen békét és vigasztalást a Szentlélektől.”

„Mi közösség vagyunk.” Többek között ezt üzeni nekünk a Szentatya október hónapra.

Ferenc pápa emlékeztet bennünket annak a fontosságára, hogy együtt haladjunk, „közös felelősséget vállalva az Egyház küldetéséért”. Azt is hangsúlyozza, hogy a papok „a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai”, és hogy „Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk”. Ezért a szerzeteseknek, a laikusoknak, a papoknak, minden kereszténynek „életünkkel kell tanúságot tennünk”, mindig a képességünk legjavát nyújtva.

Ferenc pápa néhány rövid mondatban foglalja össze ezt a nagy jelentőségű üzenetet abban a videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata a Brooklyn-i Egyházmegyével és a Szinódus Főtitkárságával együttműködve, valamint a Pápa Világméretű Imahálózata Alapítvány támogatásával készített: „Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részei vagyunk az Egyház közösségének, benne élünk”.

„Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.”

A Szentatya szavai a videoban

Mi keresztények mindannyian felelősek vagyunk az Egyház küldetéséért. Mindnyájunk 'pap'. Mindenki. Mi papok a laikusoknak nem a főnökei, hanem a pásztorai vagyunk. Jézus elhívott minket, az egyiket és a másikat is – nem az egyiket a másik fölé, vagy egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, hanem hogy egymást kiegészítsük. Közösség vagyunk. Ezért együtt kell haladnunk, a szinodalitás útját járva.

Persze, megkérdezhetnéd, hogy mit tudok én buszsofőrként csinálni? Földművesként? Halászként? Amit mindannyiunknak tennie kell, az az, hogy az életünkkel tegyünk tanúságot. Legyünk társfelelősök az Egyház küldetéséért.

A laikusok, a megkereszteltek az Egyházban, a saját házukban vannak, és gondját kell viselniük, ahogy nekünk, papoknak és felszentelt személyeknek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnunk azzal, a legjobb tudásunk szerint. Társfelelősök vagyunk a küldetésben, részt veszünk az Egyház közösségében és benne élünk.

Imádkozzunk, hogy az Egyház továbbra is minden tekintetben támogassa a szinodális szemléletmódot, mint a társfelelősség jelét, és elősegítse a papok, szerzetesek és laikusok részvételét, közösségét és közös küldetését.