109421 ima található a honlapon, összesen 261834 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

A Pápa hangja

A Pápa hangja
Változó frissítés

Ferenc pápa megnyilatkozásai

Ferenc pápa ÚrangyalaÉvközi 11. vasárnap

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
16
Ferenc pápa Úrangyala Évközi 11. vasárnap

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma a mag képén keresztül beszél nekünk Isten országáról (vö. Mk 4,26-34). Jézus többször használja ezt a hasonlatot (vö. Mt 13,1-23; Mk 4,1-20; Lk 8,4-15), és ma úgy teszi ezt, hogy különösen arra hív meg minket, hogy gondolkodjunk el egy fontos magatartásról, amely a mag képéhez kapcsolódik: ez a bizakodó várakozás magatartása.

A vetés során ugyanis, függetlenül attól, hogy milyen jó vagy bőséges magot szór szét a földműves, vagy milyen jól készíti elő a földet, a növények nem hajtanak ki azonnal: időbe telik, és türelem kell hozzá! Ezért szükséges, hogy miután elvetett, tudja, hogyan kell bizakodva várni, hogy a magok a megfelelő pillanatban kinyíljanak, és a hajtások kihajtsanak a magból, és elég erősek legyenek ahhoz, hogy a végén bőséges termést biztosítsanak (vö. 28-29. v.). A föld alatt a csoda már folyamatban van (vö. 27. v.), hatalmas fejlődés tapasztalható, de ez láthatatlan, türelemre van szükség, és közben folyamatosan ápolni kell a rögöket, öntözni és tisztán tartani, annak ellenére, hogy a felszínen látszólag semmi sem történik.

Isten országa is ilyen. Az Úr belénk helyezi az Ő igéjének és kegyelmének magvait, jó magokat, bőséges magokat, és aztán, anélkül, hogy valaha is megszűnne kísérni minket, türelmesen vár. Az Úr továbbra is gondoskodik rólunk, az Atya bizalmával, de időt ad nekünk – az Úr türelmes –, hogy a magok megnyíljanak, növekedjenek és kifejlődjenek, hogy meghozzák a jó cselekedetek gyümölcseit. És ez azért van így, mert Ő azt akarja, hogy semmi se vesszen el az Ő mezején, hogy minden elérje a teljes érettséget; azt akarja, hogy mindannyian képesek legyünk növekedni, mint a gabona.

De nem csak ezt. Az Úr ezzel példát ad nekünk: arra is tanít minket, hogy bárhol is vagyunk, bátran vessük el az evangéliumot, majd várjuk meg, hogy az elvetett mag növekedjen és gyümölcsöt teremjen bennünk és másokban, anélkül, hogy elkeserednénk, és anélkül, hogy megszűnnénk támogatni és segíteni egymást, még akkor is, ha erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, nem látunk azonnali eredményeket. Sőt, gyakran még közöttünk is, a látszat ellenére, a csoda már folyamatban van, és idővel bőséges gyümölcsöt fog teremni!

Ezért megkérdezhetjük magunktól: Engedem-e, hogy az Ige elvetésre kerüljön bennem? Bizalommal vetem-e én is Isten Igéjét ott, ahol élek? Türelmesen várok, vagy elbátortalanodom, mert nem látom azonnal az eredményeket? És tudom-e, hogyan bízzak mindent nyugodtan az Úrra, miközben mindent megteszek az evangélium hirdetése érdekében?

Szűz Mária, aki befogadta az Ige magját és növekedni hagyta magában, segítsen bennünket, hogy az evangélium nagylelkű és magabiztos vetői legyünk.

____________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Tegnap Krakkóban boldoggá avatták Michał Rapaczot. Pap és vértanú, Krisztus szíve szerinti lelkipásztor, az evangélium hűséges és nagylelkű tanúja, aki mind a náci, mind a szovjet üldöztetést megtapasztalta, és életének ajándékával válaszolt. Tapsoljuk meg az új Boldogot!

Továbbra is fájdalmas hírek érkeznek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén zajló összecsapásokról és mészárlásokról. Felhívom a nemzeti vezetőket és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek meg mindent az erőszak megállítása és a civilek életének védelme érdekében. Az áldozatok között sok a keresztény, akiket odium fidei (hit elleni gyűlöletből) gyilkoltak meg. Ők vértanúk. Áldozatuk olyan mag, amely kicsírázik és gyümölcsöt terem, és arra tanít bennünket, hogy bátran és következetesen tegyünk tanúságot az evangéliumról.

Ne szűnjünk meg imádkozni a békéért Ukrajnában, a Szentföldön, Szudánban, Mianmarban és mindenütt, ahol az emberek háborútól szenvednek.

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat! Külön köszöntöm a libanoni, egyiptomi és spanyol híveket; a "Londoni Oratórium Iskola" diákjait; a lengyelországi Opole és a Budapest-Albertfalva egyházmegye diákjait; a "Hit, művészet és szinodalitás" témájú Európai Laikus Fórum résztvevőit; és a római kongói közösség anyáinak csoportját. Ezek az anyák jól énekelnek! Szeretném máskor is hallani őket énekelni.

Köszöntöm Carini, Catania, Siracusa és Messina híveit; a fiatal elsőáldozó- és bérmálkozó-jelölteket Mestrinóból; a frissen bérmálkozottakat Castelsardóból, Sassariból, a bergamói Bolgare-ból és a padovai Caminból; végül pedig a hála  gondolata a véradóknak, akik most ünnepelték nemzeti ünnepüket.

Üdvözlök mindenkit, és szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

 

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240616-angelus.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa ÚrangyalaÉvközi 10. vasárnap

Napi Ima17 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
09
Ferenc pápa Úrangyala Évközi 10. vasárnap

Kedves testvéreim, áldott vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma (vö. Mk 3,20-35) elmondja, hogy Jézus, miután megkezdte nyilvános működését, kettős reakcióval szembesült: a rokonaiéval, akik aggódtak és attól tartottak, hogy egy kicsit megőrült, és a vallási vezetőkével, akik azzal vádolták, hogy gonosz szellem hatása alatt cselekszik. A valóságban Jézus a Szentlélek erejével prédikált és gyógyította a betegeket. És éppen a Lélek tette őt istenmódján szabaddá, azaz mérték és feltételek nélkül képes volt szeretni és szolgálni. Jézus: szabad. Álljunk meg egy kicsit, hogy szemléljük Jézusnak ezt a szabadságát.

Jézus szabad volt a gazdagsághoz képest: ezért hagyta el faluja, Názáret biztonságát, hogy vállalja a bizonytalanságokkal teli, szegényes életet (vö. Mt 6,25-34), és szabadon gondoskodott a betegekről és mindazokról, akik segítséget kértek tőle, anélkül, hogy valaha is bármit kért volna cserébe (vö. Mt 10,8). Jézus szolgálatának ingyenessége ebben áll. És ez minden szolgálat ingyenessége is.

A hatalom tekintetében szabad volt: valóban, annak ellenére, hogy sokakat hívott meg, hogy kövessék őt, soha senkit nem kötelezett erre, és soha nem kereste a hatalmasok támogatását, hanem mindig az utolsók oldalára állt, és tanítványait is erre tanította, ahogyan ő is tette. (vö. Lk 22,25-27)

Végül, Jézus mentes volt a hírnév és az elismerés keresésétől, és ezért soha nem hagyta abba az igazság kimondását, még annak árán sem, hogy nem értették meg (vö. Mk 3:21), hogy népszerűtlenné vált, egészen a kereszthalálig, és nem hagyta magát megfélemlíteni, megvásárolni, vagy megrontani semmitől vagy senkitől (vö. Mt 10:28).

Jézus szabad ember volt. Szabad volt a gazdagsággal szemben, szabad volt a hatalommal szemben, szabad volt a hírnévre való törekvéssel szemben. És ez számunkra is fontos. Ha ugyanis hagyjuk, hogy az élvezet, a hatalom, a pénz vagy a konszenzus keresése kondicionáljon bennünket, akkor ezeknek a dolgoknak a rabszolgáivá válunk. Ha ehelyett hagyjuk, hogy Isten szabadon adott szeretete betöltsön bennünket és kitágítsa a szívünket, és ha hagyjuk, hogy spontán módon, másoknak visszaadva, egész lényünkkel, félelem, számítás és kondicionálás nélkül, túlcsorduljon, akkor növekszünk a szabadságban, és jó illatát is terjesztjük magunk körül.

Tehát megkérdezhetjük magunktól: szabad ember vagyok-e? Vagy hagyom, hogy a pénz, a hatalom és a siker mítoszai foglyul ejtsenek, feláldozva a saját és mások nyugalmát és békéjét ezeknek a dolgoknak? Ott, ahol élek és dolgozom, terjesztem-e a szabadság, az őszinteség és a spontaneitás friss levegőjét?

Szűz Mária segítsen bennünket abban, hogy úgy éljünk és szeressünk, ahogy Jézus tanított minket, az Isten gyermekeinek szabadságában. (vö. Róm 8,15.20-23)

_____________________

Az Úrangyala után

Holnapután Jordániában nemzetközi konferenciát tartanak a gázai humanitárius helyzetről, amelyet a jordániai király, az egyiptomi elnök és az ENSZ főtitkára hívott össze. Miközben köszönetet mondok nekik ezért a fontos kezdeményezésért, arra biztatom a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen, minden eszközzel segítsen a háború által kimerült gázai népnek. A humanitárius segélynek el kell jutnia a rászorulókhoz, és ezt senki sem akadályozhatja meg.

Tegnap volt a tizedik évfordulója annak a vatikáni békefelhívásnak, amelyen az izraeli elnök, a néhai Shimon Peres és Abu Mazen palesztin elnök is részt vett. Ez a találkozó megmutatta, hogy a kézfogás lehetséges, és hogy bátorság kell a békéhez, sokkal nagyobb bátorság, mint a háborúhoz. Ezért bátorítom a felek között folyó tárgyalásokat, még ha nem is könnyűek, és remélem, hogy a békére, a minden fronton történő tűzszünetre és a túszok szabadon bocsátására vonatkozó javaslatokat a palesztinok és az izraeliek érdekében azonnal elfogadják.

És ne feledkezzünk meg a meggyötört ukrán népről sem, amely minél többet szenved, annál jobban vágyik a békére. Üdvözlöm ezt az ukrán csoportot a zászlókkal, akik ott vannak. Közel vagyunk hozzátok! Ez egy vágy, ez a békevágy, ezért bátorítok minden erőfeszítést, ami azért történik, hogy a béke minél hamarabb létrejöjjön, nemzetközi segítséggel. És ne feledkezzünk meg Mianmarról sem.


Köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok sok országból, különösen az ukrajnai Kijevben található „Szent II. János Pál Gimnázium” tanárait Slava Isusu Khrystu! (Dicsértessék Jézus Krisztus) akiket bátorítok küldetésükben ebben a nehéz és fájdalmas időszakban. Köszöntöm a spanyolországi Sigüenza-Guadalajara egyházmegye „Cardenal Cisneros” egyházmegyei iskolájának tanárait és diákjait, valamint a cagliari Assemini híveit, a padovai „Giovanni Prati” iskola gyermekeit és a római Sant'Ireneo plébánia fiataljait.

Ismételten üdvözlöm azokat a kóristákat, akik a világ minden tájáról érkeztek Rómába, hogy részt vegyenek a kórusok negyedik Nemzetközi Találkozóján. Kedves barátaim, éneklésetekkel mindig képesek lesztek dicsőséget adni Istennek és továbbadni az evangélium örömét!

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240609-angelus.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa homíliája Lateráni Szent János-bazilikaKrisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
02
Ferenc pápa homíliája Lateráni Szent János-bazilika Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja

„Kezébe vette a kenyeret, megáldotta” (Mk 14,22). Ezzel a mozdulattal kezdődik Szent Márk evangéliumában az Eucharisztia bevezetéséről szóló beszámoló. És Jézusnak ebből a mozdulatából - a kenyér megáldásából - kiindulva elgondolkodhatunk az ünnepelt misztérium három dimenziójáról: a hálaadásról, az emlékezésről és a jelenlétről.

Először: a hálaadás. Az „Eucharisztia” szó valójában „hálát” jelent: „hálát adni” Istennek az ajándékaiért, és ebben az értelemben a kenyér jele fontos. Ez a mindennapok eledele, amellyel az Oltár elé visszük mindazt, ami vagyunk és amink van: életünket, munkánkat, sikereinket, de még a kudarcainkat is, ahogyan ezt egyes kultúrákban az a szép szokás jelképezi, hogy amikor a kenyér a földre esik, felszedjük és megcsókoljuk: hogy emlékezzünk arra, hogy túl értékes ahhoz, hogy eldobjuk, még akkor is, ha már leesett. Az Eucharisztia tehát arra tanít bennünket, hogy áldjuk, fogadjuk és csókoljuk meg mindig hálaadással Isten ajándékait, és nem csak az ünneplésben: az életben is.

Például azáltal, hogy nem pazaroljuk el azokat a dolgokat és tehetségeket, amelyeket az Úr adott nekünk. De azáltal is, hogy megbocsátunk és felemeljük azokat, akik hibáznak és elesnek gyengeségük vagy tévedésük miatt: mert minden ajándék, és senkit se hagyjunk elveszni, mert senki sem hagyhatunk magára, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy felálljon és újra a helyes útra térjen. És ezt megtehetjük a mindennapjainkban is, szeretettel, gondossággal, odafigyeléssel, ajándékként és küldetésként végezve a munkánkat. És mindig segítsük azokat, akik elestek: az életben csak egy okból nézhetünk le valakire: hogy segítsünk neki újra felállni. Épp ez a mi küldetésünk.

A hálaadáshoz bizonyára még sok mindent hozzátehetnénk. Ezek fontos „eucharisztikus” magatartások, mert megtanítanak megragadni annak az értékét, amit teszünk, és amit felajánlunk.

Először is, hogy adjunk hálát. Másodszor, „megáldani a kenyeret” azt jelenti, hogy emlékezzünk. Mire? Az ókori Izrael számára ez az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulásra és az ígéret földjére való kivonulás kezdetére való emlékezés volt. Számunkra ez Krisztus húsvétjának, szenvedésének és feltámadásának átélése, amellyel megszabadított minket a bűntől és a haláltól. Hogy emléket állítsunk életünknek, hogy emléket állítsunk sikereinknek, hogy emléket állítsunk hibáinknak, hogy emléket állítsunk az Úr kinyújtott kezének, amely mindig segít felemelni minket, hogy emléket állítsunk az Úr jelenlétének életünkben.

Vannak, akik azt mondják, hogy szabad az, aki csak magára gondol, aki élvezi az életet, és vannak, akik közömbösen és talán arrogánsan azt tesznek, amit akarnak, mások ellenére. Ez nem szabadság: ez rejtett rabszolgaság, olyan rabszolgaság, amely még inkább rabszolgává tesz bennünket. &&&

A szabadságot nem azok széfjeiben találjuk meg, akik maguknak halmoznak fel, sem azok kanapéján, akik lustán hódolnak az elrugaszkodásnak és az individualizmusnak: a szabadságot a cönákulumban találjuk meg, ahol a szereteten kívül minden más indíték nélkül meghajolunk a testvéreink előtt, hogy felajánljuk nekik a szolgálatunkat, a „megváltott” életünket.

Végül az eucharisztikus kenyér a valóságos jelenlét. És ezzel egy olyan Istenről beszél nekünk, aki nincs messze, aki nem féltékeny, hanem közel van és együttérző az ember iránt; aki nem hagy el minket, hanem felkeres, vár ránk és elkísér, mindig, egészen odáig, hogy tehetetlenül a kezünkbe adja magát.

És ez a jelenléte arra is meghív bennünket, hogy a testvéreinkhez közel kerüljünk, bárhová is hív a szeretet.

Kedves testvéreim, milyen nagy szükség van a mi világunkban erre a kenyérre, az ő zamatára és illatára, a hála ízét, a szabadság ízét, a közelség ízét árasztó illatra! Nap mint nap túl sok utcát látunk, amelyek talán egykor a sült kenyér illatát árasztották, de a háború, az önzés és a közömbösség miatt romhalmazzá váltak! Sürgősen vissza kell hoznunk a világba a szeretet kenyerének jó és friss illatát, tovább kell reménykednünk és folytatnunk kell az újjáépítést, anélkül, hogy belefáradnánk a gyűlölet elpusztításába.

Ezt jelenti az a megmozdulás is, amelyet hamarosan az Eucharisztikus körmenettel teszünk: az Oltártól elindulva városunk otthonai közé visszük az Urat. Nem azért tesszük ezt, hogy fitogtassuk a hitünket, vagy hogy hivalkodjunk vele, hanem hogy mindenkit meghívjunk, hogy az Eucharisztia kenyerében, az új életben, amelyet Jézus adott nekünk, részt vegyen. Ebben a szellemben végezzük a körmenetet. Köszönöm!

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/it/homilies/2024/documents/20240602-corpus-domini.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa ÚrangyalaKrisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja

Napi Ima13 imádkozás /layout/img/logo.png

Jún
02
Ferenc pápa Úrangyala Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

Ma Olaszországban és más országokban is Corpus Domini ünnepét ünnepeljük. A mai liturgia evangéliuma az utolsó vacsoráról szól (Mk 14,12-26), amelynek során az Úr az átadás gesztusát végzi: valójában a tanítványoknak felajánlott megtört kenyérben és kehelyben Ő az, aki önmagát adja az egész emberiségért, és felajánlja magát a világ életéért.

Jézusnak ebben a kenyértörő gesztusában van egy fontos szempont, amelyet az evangélium a „nekik adta” (22. v.) szavakkal hangsúlyoz. Rögzítsük szívünkben ezeket a szavakat: ő adta nekik. Az Eucharisztia ugyanis mindenekelőtt az ajándék dimenziójára emlékeztet. Jézus nem azért veszi a kenyeret, hogy maga fogyassza el, hanem azért, hogy megtörje és átadja a tanítványoknak, ezzel kinyilatkoztatva identitását és küldetését. Nem tartotta meg magának az életet, hanem nekünk adta; nem tekintette Isteni létét féltékenyen őrzött kincsnek, hanem megfosztotta magát dicsőségétől, hogy osztozzon emberségünkben, és beengedjen minket az örök életbe (vö. Fil 2,1-11). Jézus egész életét ajándékozta. Emlékezzünk erre: Jézus egész életét ajándékozta.

Értsük meg tehát, hogy az Eucharisztia ünneplése és e Kenyér elfogyasztása, ahogyan különösen vasárnaponként tesszük, nem az élettől elszakadt istentisztelet vagy a személyes vigasztalás puszta pillanata; mindig emlékeznünk kell arra, hogy Jézus vette a kenyeret, megtörte és odaadta, és ezért a Vele való közösség képessé tesz minket arra, hogy mi is másokért megtört kenyérré váljunk, képesek legyünk megosztani azt, amik vagyunk és amink van. Nagy Szent Leó mondta: „Krisztus testében és vérében való részesedésünk hajlamos arra, hogy azzá váljunk, amit eszünk” (XII. prédikáció a passióról, 7).

Erre vagyunk hivatottak, testvérek és nővérek: hogy azzá váljunk, amit eszünk, hogy „eucharisztikus” emberekké váljunk, vagyis olyanokká, akik már nem önmaguknak élnek (vö. Rm 14,7), nem, a birtoklás, a fogyasztás logikájában, nem, olyanokká, akik tudják, hogyan tegyék saját életüket mások számára ajándékká, igen. Ily módon az Eucharisztiának köszönhetően egy új világ prófétái és építői leszünk: amikor legyőzzük az önzést és megnyílunk a szeretetnek, amikor ápoljuk a testvériség kötelékeit, amikor részt veszünk testvéreink szenvedésében és megosztjuk a kenyeret és az erőforrásokat a rászorulókkal, amikor minden tehetségünket rendelkezésre bocsátjuk, akkor Jézushoz hasonlóan megtörjük életünk kenyerét.

Testvérek, tegyük fel magunknak a kérdést: csak magamnak tartom meg az életemet, vagy odaadom, mint Jézus? Másokért költöm-e magam, vagy bezárkózom a saját kis énembe? És a mindennapi helyzetekben tudok-e osztozni, vagy mindig a saját érdekeimet keresem?

Szűz Mária, aki befogadta Jézust, a mennyből leszállt kenyeret, és teljesen odaadta magát Vele együtt, segítsen nekünk is, hogy a szeretet ajándékává váljunk, egyesülve Jézussal az Eucharisztiában.

______________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok Szudánért, ahol a több mint egy éve tartó háború még mindig nem talált békés megoldást. Csendesedjenek el a fegyverek, és a helyi hatóságok és a nemzetközi közösség elkötelezettségével jusson segítség a lakosságnak és a sok kitelepítettnek; a szudáni menekültek találjanak befogadásra és védelemre a szomszédos országokban.

Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, Palesztináról, Izraelről, Mianmarról sem. A kormányzók bölcsességéhez fordulok, hogy hagyjanak fel az eszkalációval, és tegyenek meg minden erőfeszítést a párbeszéd és a tárgyalás érdekében.

Üdvözlöm a Rómából, Olaszország és a világ különböző részeiről érkező zarándokokat, különösen a Horvátországból és Madridból érkezőket. Köszöntöm Bellizzi és Iglesias híveit, a cucciagói „Luigi Padovese” Kulturális Központot, az Oratórium Leányainak posztulánsait és a „Pedálozz azokért, akik nem tudnak” csoportot, akik kerékpárral érkeztek Faenzából Rómába.

Köszöntöm az Immacolata fiataljait.

Mindannyiuknak szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsenek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240602-angelus.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa katekézise, A Lélek és a menyasszony Szentlélek vezeti Isten népét reményünk Jézus felé1. Isten Lelke lebegett a vizek felett

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
29
Ferenc pápa katekézise, A Lélek és a menyasszony Szentlélek vezeti Isten népét reményünk Jézus felé 1. Isten Lelke lebegett a vizek felett

Kedves testvéreim, jónapot kívánok!

Ma ezzel a katekézissel egy elmélkedési ciklust kezdünk, melynek témája: „A Lélek és a menyasszony” - a menyasszony az Egyház - „A Szentlélek vezeti Isten népét Jézus, a mi reménységünk felé”. Ezt az utat az üdvösségtörténet három nagy szakaszán keresztül fogjuk megtenni: az Ószövetség, az Újszövetség és az Egyház kora. Tekintetünket mindig Jézusra szegezve, aki a mi reménységünk.

Ezekben az első katekézisekben a Lélekről az Ószövetségben nem fogunk „bibliai régészetet” végezni. Ehelyett azt fogjuk felfedezni, hogy ami az Ószövetségben ígéretként adatott, az Krisztusban teljes mértékben megvalósult. Olyan lesz, mintha a nap útját követnénk a hajnaltól délig.

Kezdjük az egész Biblia első két versével. A Biblia első két verse így hangzik: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” (Ter 1,1-2). Isten Lelke itt úgy jelenik meg előttünk, mint az a titokzatos erő, amely a világot a kezdeti alaktalan, kihalt és komor állapotból a rendezett és harmonikus állapotba mozdítja. Mert a Lélek harmóniát teremt, harmóniát az életben, harmóniát a világban. Más szóval, Ő az, aki a világot a káoszból a kozmoszba, vagyis a zűrzavarból valami szép és rendezett dologgá teszi. Tulajdonképpen ez a jelentése a görög kosmos szónak, valamint a latin mundus szónak is, vagyis valami szép, valami rendezett, tiszta, harmonikus, mert a Lélek a harmónia.

A Szentléleknek a teremtésben való működésére vonatkozó, még mindig homályos utalás a következő kinyilatkoztatásban válik pontosabbá. Egy zsoltárban ezt olvassuk: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.” (Zsolt 33,6); és még egyszer: „Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.” (Zsolt 104,30).

Ez a fejlődési irányvonal nagyon világossá válik az Újszövetségben, amely a Szentlélek beavatkozását írja le az új teremtésben, pontosan azokat a képeket használva, amelyekről a világ keletkezésével kapcsolatban olvashatunk: a galamb, amely Jézus keresztségénél a Jordán vize felett lebeg (vö. Mt 3,16); Jézus, aki a Felsőházban a tanítványokra lehel, és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket” (Jn 20,22), ahogyan kezdetben Isten lehelte Ádámra a leheletét (vö. Gen 2,7).

Pál apostol egy új elemet vezet be a Szentlélek és a teremtés e kapcsolatába. Egy olyan világegyetemről beszél, amely „sóhajtozik és vajúdik” (vö. Róm 8,22). Az ember miatt szenved, aki „a mulandóság szolgai állapotának” vetette alá (vö. 20-21. v.). Ez a valóság közelről érint minket, és drámai módon érint minket. Az apostol a teremtés szenvedésének okát az emberiség romlottságában és bűnében látja, amely az Istentől való elidegenedésbe sodorta. Ez ma is ugyanúgy igaz, mint akkor. Látjuk azt a pusztítást, amelyet az emberiség okozott, és továbbra is okoz a teremtésnek, különösen annak azon része, amely nagyobb mértékben képes kihasználni erőforrásait.

Assisi Szent Ferenc mutat nekünk egy kiutat, egy gyönyörű utat, egy kiutat, hogy visszatérjünk a Lélek harmóniájához: a szemlélődés és a dicsőítés útját. Azt akarta, hogy a teremtményekből felcsendüljön a Teremtőt dicsőítő ének. Felidézzük: „Laudato sí, mi Signore...” Assisi Ferenc énekét.

Az egyik zsoltár (18,2 [19,1]) azt mondja: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét”, de férfiakra és nőkre van szükség, hogy hangot adjanak ennek a néma kiáltásnak. A mise „Sanctus”-ában minden alkalommal megismételjük: „Ég és föld telve van a te dicsőségeddel”. Úgyszólván „terhesek” vele, de szükségük van egy jó bába kezére, aki megszüli ezt a dicséretet. A mi hivatásunk a világban - emlékeztet bennünket ismét Pál apostol -, hogy 'az ő dicsőségének dicsérete' legyünk (Ef 1,12). Az, hogy a szemlélődés örömét a birtoklás öröme elé helyezzük. Senki sem örült jobban a teremtményeknek, mint Assisi Ferenc, aki nem akarta birtokolni egyiket sem.

Testvéreim, a Szentlélek, aki kezdetben a káoszt kozmosszá változtatta, azon munkálkodik, hogy ezt az átalakulást minden emberben véghezvigye. Ezékiel próféta által Isten ezt ígéri: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek … Az én lelkemet oltom belétek” (Ez 36,26-27). Mert a mi szívünk hasonlít ahhoz az elhagyatott, sötét mélységhez, amely a Teremtés könyvének első verseiben olvasható. Ellentétes érzések és vágyak kavarognak benne: a test és a lélek érzései. Bizonyos értelemben mindannyian azok vagyunk, akik „az önmagával meghasonlott ország”, amelyről Jézus beszél az evangéliumban (vö. Mk 3,24). Magunkban azt mondhatjuk, hogy külső káosz van - társadalmi káosz, politikai káosz. Gondolunk a háborúkra, gondolunk a sok fiúra és lányra, a sok társadalmi igazságtalanságra. Ez a külső káosz. De van egy belső káosz is: mindannyiunk belső káosza. Az előbbit nem lehet meggyógyítani, hacsak nem kezdjük el meggyógyítani az utóbbit! Testvérek, tegyünk azért, hogy belső zűrzavarunkból a Szentlélek tisztasága legyen. Isten ereje az, ami ezt teszi, és mi nyissuk meg a szívünket, hogy Ő ezt megtehesse.

Ez az elmélkedés ébressze fel bennünk a vágyat, hogy megtapasztaljuk a Teremtő Lelket. Az Egyház több mint egy évezreden át az ajkunkra tette a kiáltást, hogy kérjünk: „Veni creator Spiritus! Jöjj, ó Teremtő Lélek! Látogasd meg elménket. Töltsd meg mennyei kegyelemmel a szíveket, amelyeket te teremtettél”. Kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön el hozzánk, és tegyen minket új emberré, a Lélek újdonságával. Köszönöm!

_____________________________

Különleges üdvözlet

Szeretném imáimról biztosítani a Pápua Új-Guineában néhány falun végigsöprő nagy földcsuszamlás áldozatait. Az Úr vigasztalja meg a családtagokat, azokat, akik elvesztették otthonukat, és a pápua népet, akikkel, ha Isten is úgy akarja, jövő szeptemberben találkozom.

Múlt vasárnap Novarában boldoggá avatták Joseph Rossi atyát, papot és vértanút, a szeretet buzgó plébánosát. A II. világháború tragikus időszakában sem hagyta magára a nyájat, hanem vérét is kiontva védte azt. Hősies tanúságtétele segítsen bennünket abban, hogy az élet megpróbáltatásait szilárdan viseljük. Tapsoljuk meg az új boldogot.

Szívélyesen köszöntöm az olaszul beszélő zarándokokat. Külön köszöntöm a bergamói papokat, akik felszentelésük 25. évfordulójáról emlékeznek meg, és bátorítom őket, hogy tartsanak ki az Úr hívásához való hűségben és az evangélium örömteli szolgálatában. Ezek a „Bergamaschi” [bergamóiak] jó papok hírében állnak, ugye? Előre, bátran! Üdvözlöm a Liege-i Kereszt Leányait is, akik most ünneplik általános káptalanjukat, és arra buzdítom őket, hogy erősítsék meg vallási eszményeiket, hogy még nagylelkűbben fejezzék ki odaadásukat Isten és testvéreik iránt.

Szeretettel köszöntöm a solopacai híveket, a „Grosseto 1912” Sportegyesületet, a Cecchignola-i Hadsereg Jelzőparancsnokság katonáit és a Nettuno-iakat.

Végül gondolataim a fiatalokra, a betegekre, az idősekre és az ifjú házasokra irányulnak. Ma ünnepeljük VI. Szent Pál liturgikus emléknapját, a Krisztus, az Egyház és az emberiség iránti szeretettől égő lelkipásztorét. Ez az évforduló segítsen mindenkinek, hogy újra felfedezze a kereszténység örömét, és ösztönözze a szeretet civilizációjának építése iránti megújult elkötelezettségre. Kérem, ha van egy kis idejük, olvassák el VI. Pál „Evangelii nuntiandi” című levelét, amely ma is aktuális.

Gondolataim a meggyötört Ukrajnához szólnak. A minap kisfiúkat és kislányokat fogadtam, akik égési sérüléseket szenvedtek, elvesztették a lábukat a háborúban: a háború mindig kegyetlen. Ezeknek a kisfiúknak és kislányoknak el kell kezdeniük járni, műkarokkal kell mozogniuk... elvesztették a mosolyukat. Nagyon rossz, nagyon szomorú, amikor egy gyermek elveszíti a mosolyát. Imádkozzunk az ukrán gyermekekért.

Ne feledkezzünk meg Palesztináról és Izraelről sem, akik oly sokat szenvednek: legyen vége a háborúnak.

Ne feledkezzünk meg Mianmarról és annyi más országról, ahol háború dúl.

A gyermekek szenvednek, a háborús gyermekek szenvednek. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy legyen közel mindenkihez, és adja meg nekünk a béke kegyelmét. Ámen.

Áldásom mindenkinek!

______________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim! Ma egy új katekézis-sorozatot kezdünk „A Lélek és a Menyasszony” címmel, amely arra összpontosít, hogy a Szentlélek hogyan vezeti Isten népét az üdvösségtörténet során. Isten Lelke kezdettől fogva munkálkodik, rendet és szépséget hozva a káoszból. Ez a folyamatos átalakulás Jézus Krisztusban teljesedik ki. Szent Pál azt mondja nekünk, hogy „a teremtés gyötrődésben nyög” (Róm 8,22), ez a valóság továbbra is igaz, és hangsúlyozza, hogy mind a belső, mind a külső káoszunkkal foglalkoznunk kell. Ennek fényében Assisi Szent Ferenc a szemlélődést és a dicsőítést ajánlja gyógyírként, és megmutatja, hogyan lehet szabadon átölelni a teremtést. Hívjuk hát Isten Lelkét az életünkbe, hogy átalakítsa szívünket és meggyógyítsa világunkat: „Jöjj Szentlélek, jöjj el Teremtő, világosítsd meg elménket és töltsd be mennyei kegyelemmel a szíveket, amelyeket te teremtettél”

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2024/documents/20240529-udienza-generale.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa homiliája Szentháromság vasárnapjánA gyermekek első világnapján

Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
26
Ferenc pápa homiliája Szentháromság vasárnapján A gyermekek első világnapján

Kedves gyerekek, azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk, hogy együtt imádkozzunk, hogy Istenhez imádkozzunk. Egyetértetek? Egyetértetek ezzel? Igen? Méghozzá Istenhez, az Atya Istenhez, a Fiú Istenhez és a Szentlélek Istenhez imádkozunk. Hány „Isten” van? Egyetlen egy három személyben: az Atya Isten, aki mindannyiunkat teremtett, aki annyira szeret minket; és amikor Istenhez, az Atyához imádkozunk, mi az az ima, mi az az ima, amit mindannyian imádkozunk? [A gyermekek válasz: az Úr imája.]

Mindig kérjük Istent, a Mi Atyánkat, hogy kísérjen minket az életben, és hogy növekedjünk, és mi a Fiú neve? Mi a Fiú neve? [válasz: Jézus] Nem hallom jól! Jézus! Jézus pedig, Jézushoz imádkozunk, hogy segítsen minket, hogy legyen közel hozzánk, és amikor áldozunk, akkor is Jézust fogadjuk be, és Jézus megbocsátja nekünk minden bűnünket. Igaz, hogy Jézus mindent megbocsát? [válasz: igen] Nem hallatszik, mi történik... Igaz ez? Igen! De vajon mindig mindent megbocsát? [válasz: igen] Mindig, mindig, mindig, mindig? [válasz: igen] És ha van egy férfi vagy egy nő, bűnös, sok bűnt elkövetett bűnös, akkor Jézus megbocsát nekik? [válasz: igen] Megbocsát még a legcsúnyább bűnösöknek is? [válasz: igen] Igen! Ezt ne felejtsük el: Jézus mindent megbocsát, és mindig megbocsát, és nekünk kell, hogy legyen alázatunk bocsánatot kérni. „Bocsáss meg nekem, Uram, rosszat tettem. Gyenge vagyok. Az élet nehéz helyzetbe hozott, de te mindent megbocsátasz. Szeretném megváltoztatni az életemet, és te segítesz nekem.” De nem jól hallottam, igaz, hogy mindent megbocsátasz? [válasz: igen] Nos jó, ezt ne felejtsétek el.

A probléma az: ki az a Szentlélek? Hát, ez nem könnyű, mert a Szentlélek Isten, Ő bennünk van. A Szentlelket a keresztségben kapjuk meg, és a szentségekben is kapjuk Őt. A Szentlélek az, aki elkísér bennünket az életben. Ezt gondoljuk és együtt mondjuk: „A Szentlélek kísér minket egész életünkben”. Mindannyian együtt: „A Szentlélek kísér minket egész életünkben”. Ő az, aki a szívünkben megmondja nekünk a jó dolgokat, amiket tennünk kell. Még egyszer: „A Szentlélek kísér minket egész életünkben”. Ő az, aki, amikor valami rosszat teszünk, megdorgál bennünket belül. „A Szentlélek ...” Elfelejtetted? nem hallom ... Máskor is! A Szentlélek az, aki erőt ad nekünk, megvigasztal a nehézségekben. Együtt: „A Szentlélek kísér minket egész életünkben”.

Tehát, kedves testvérek, fiúk és lányok, mindannyian boldogok vagyunk, mert hiszünk. A hit tesz minket boldoggá. Mégpedig hiszünk Istenben, aki „Atya, Fiú és Szentlélek”. Mindannyian együtt: „Atya, Fiú és Szentlélek”. Az Atya, aki teremtett minket, Jézus, aki megmentett minket, és a Szentlélek, aki...?

Hálásan köszönjük, de az biztos, keresztényeknek, nekünk van egy anyánk is, mi a neve az anyánknak? Mi a neve a mennyei Édesanyánknak? [válasz: Mária] Tudjátok, hogyan kell imádkozni a Szűzanyához? [válasz: igen] Biztosak vagytok benne? Akkor most tegyük meg, szeretném hallani... [elmondják az Üdvözlégy Máriát] Jó gyerekek, jó gyerekek, jó gyerekek, jók vagytok. Az Atya teremtett minket, a Fiú megmentett minket, és mit tett a Szentlélek? Bravó! Isten áldjon meg benneteket, imádkozzatok értünk, hogy előre tudjunk menni, mindannyian, imádkozzatok a szüleitekért, imádkozzatok a nagyszüleitekért, imádkozzatok a beteg gyerekekért. Olyan sok beteg gyermek van itt mögöttem. Mindig imádkozzatok, és mindenekelőtt imádkozzatok a békéért, hogy ne legyenek háborúk. Most pedig folytassuk a misét, de hogy el ne felejtsük, mit tett a Szentlélek? Bravó! Induljunk!

_____________________________________


A Szentatya köszöntése az Eucharisztikus Ünnepség végén


Kedves gyerekek, vége a szentmisének, de ma már beszéltünk Istenről, az Atya Istenről, aki teremtette a világot, a Fiú Istenről, aki megváltott minket, és a Szentlélek Istenről, de mit tett a Szentlélek? Nem emlékszem... [válasz: kísér minket egész életünkben] Nem hallom jól... [válasz: kísér minket egész életünkben] Ő kísér minket egész életünkben. Most pedig imádkozzunk mindnyájan együtt az Atyához és a Fiúhoz és a Szentlélekhez: „Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen”. Most elmegyünk, búcsúzzatok el szüleitektől, barátaitoktól, de mindenekelőtt láttátok, hogy amikor a kenyeret és a bort hozták, ott voltak a gyerekek, még nagyszülő is volt: búcsúzzatok el a nagyszülőktől! Egyetértetek? Egy taps a nagyszülőknek is. Köszönjük szépen! Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik ezt megszervezték, Enzo Fortunato atyának, Cagnoli parancsnoknak, akik nagyon sokat tettek, és mindenkinek, aki segített nekik. Kedves gyerekek, viszontlátásra!

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa üzenete A gyermekek 1. világnapjára2024. május 25–26.

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
22
Ferenc pápa üzenete A gyermekek 1. világnapjára 2024. május 25–26.

Kedves Lányok és kedves Fiúk!

Közeledik a nektek szentelt első világnap: május 25–26-án lesz Rómában. Ezért gondoltam, hogy üzenetet küldök nektek. Örülök, ha megkapjátok, és hálás vagyok mindazoknak, akik segítenek eljuttatni hozzátok.

Mindenekelőtt személyesen mindegyikteknek címzem, neked, kedves leány, és neked, kedves fiú, mert „drága és becses” vagy Isten szemében (vö. Iz 43,4), ahogy a Biblia tanítja, és ahogy Jézus is számos alkalommal tanújelét adta.

Ugyanakkor mindenkinek címzem ezt az üzenetet, mert fontosak vagytok, és mert együttesen, közel és távol élők, kifejezitek közös vágyunkat a növekedésre és a megújulásra. Emlékeztettek bennünket arra, hogy mindannyian gyermekek és testvérek vagyunk, hogy mindannyian azért élünk, mert valaki világra hozott, és hogy nem tudunk növekedni mások nélkül, akiknek szeretetet adhatunk és akiktől szeretetet kaphatunk (vö. Fratelli tutti enciklika, 95).

Ti mindannyian, kedves lányok és fiúk, öröme vagytok szüleiteknek és családotoknak, de öröme az emberiségnek és az Egyháznak is, ahol mindenki egy-egy szem egy nagyon hosszú láncban, amely a múltból indulva és a jövőbe nyúlva az egész világot átfogja. Ezért azt ajánlom, hogy mindig figyelmesen hallgassátok meg a felnőttek történeteit: édesanyátok, édesapátok, nagyszüleitek és dédszüleitek történeteit. Kérem, ne feledkezzetek meg azokról, akik közületek, bár még nagyon fiatalok, már betegséggel és nehézségekkel küzdenek kórházban vagy az otthonukban; akik a háború és az erőszak áldozatai, akik éheznek és szomjaznak, akik az utcán élnek; akiket elszakítanak szüleiktől, és akik katonaként harcolni vagy menekülni kényszerülnek; akik nem járhatnak iskolába, akik bűnbandáknak, a kábítószernek vagy a rabság más formáinak, vagy visszaélésnek az áldozatává válnak. Röviden, mindazokról a gyermekekről, akiket ma is kegyetlenül megfosztanak a gyermekkortól. Hallgassátok meg, sőt, hallgassuk meg őket, mert szenvedéseiken keresztül a valóságról beszélnek nekünk, könnyekben megtisztult szemmel és azzal a jó utáni fáradhatatlan vágyakozással, amely azoknak a szívében éled, akik a maga valóságában látták a gonosz rútságát.

Kis barátaim, ahhoz, hogy mi magunk megújuljunk és megújítsuk a világot, nem elég, ha egymással közösségben vagyunk: egységben kell lennünk Jézussal. Tőle sok bátorságot kapunk: ő mindig közel van hozzánk, Lelke előttünk jár és kísér bennünket utunkon. Jézus azt mondja nekünk: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,5); ezt a gondolatot választottam első világnapotok témájául. Ezek a szavak arra hívnak bennünket, hogy a Lélek által bennünk és körülöttünk teremtett újdonságot olyan buzgón fogadjuk, mint a gyermekek. Jézussal együtt új emberiségről álmodhatunk és testvéribb, közös otthonunkra jobban figyelő társadalomért dolgozhatunk. Ez olyan egyszerű dolgokkal kezdődik, mint mások üdvözlése, az engedélykérés, a bocsánatkérés vagy a köszönetmondás. A világot elsősorban apró dolgok által tudjuk átalakítani, és nem szabad szégyellnünk, hogy csak kis lépéseket teszünk. Sőt, kicsiségünk emlékeztet arra, hogy magunkban gyengék vagyunk és az egy test tagjaiként szükségünk van egymásra (vö. Róm 12,5; 1Kor 12,26).

És még ennél is többről van szó. Valójában önmagunkban nem is tudunk boldogok lenni, kedves lányok és fiúk, mert az öröm annyira növekszik, amennyire megosztjuk: abból születik, hogy hálát érzünk az ajándékokért, amelyeket kapunk és másokkal megosztunk. Ha csak magunknak tartjuk meg, amit kaptunk vagy ha nagy hisztit csapunk, hogy ezt vagy azt az ajándékot megkapjuk, akkor valójában megfeledkezünk arról, hogy mi magunk vagyunk a legnagyobb ajándék, egymás számára: mi vagyunk „Isten ajándéka”. A többi ajándék szükséges, igen, de csak azért, hogy segítsen közösségben lenni. Ha nem erre a célra használjuk őket, örökké boldogtalanok és elégedetlenek leszünk.

De amikor együtt vagyunk, minden más! Gondoljatok a barátaitokra: milyen jó velük lenni otthon, az iskolában, a plébánián, a hittanon, bárhol; velük játszani, énekelni, új dolgokat felfedezni, szórakozni, mindannyian együtt, úgy, hogy senki sem marad ki. A barátság gyönyörű dolog, és csak így növekszik: a megosztásban és a megbocsátásban, türelemmel, bátorsággal, kreativitással és fantáziával, félelem és előítéletek nélkül.

És most szeretnék elárulni nektek egy fontos titkot: ahhoz, hogy igazán boldogok legyetek, imádkozni kell – sokat imádkozni, mindennap, mert az ima közvetlenül összeköt bennünket Istennel, fénnyel és melegséggel tölti meg a szívünket, és segít mindent bizakodóan és derűsen tenni. Jézus is mindig az Atyához imádkozott. És tudjátok, hogyan szólította? Az anyanyelvén egyszerűen Abbának szólította, ami annyit jelent, hogy atyám, apám, papám (vö. Mk 14,36). Tegyünk mi is így! Akkor mindig érezni fogjuk az ő közelségét. Maga Jézus ígérte ezt nekünk, amikor azt mondta: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

Kedves lányok és fiúk, tudjátok, hogy májusban nagy számban leszünk Rómában, együtt a világ minden tájáról érkező gyerekekkel! Ahhoz, hogy jól felkészüljünk, azt javaslom, imádkozzatok azokkal a szavakkal, amelyeket Jézus tanított nekünk: a Miatyánk szavaival. Imádkozzátok el minden reggel és minden este, majd a családban is, szüleitekkel, testvéreitekkel és nagyszüleitekkel. De ne csak betanult szövegként, nem! Hanem úgy, hogy elgondolkodtok azokon a szavakon, amelyeket Jézus tanított nekünk. Jézus hív bennünket, és azt akarja, hogy vele együtt főszereplői legyünk ennek a világnapnak, és vele együtt dolgozzunk egy új, emberibb, igazságosabb és békésebb világért.

Ő, aki odaadta magát a kereszten, hogy mindannyiunkat szeretetben összegyűjtsön, ő, aki legyőzte a halált és kiengesztelt bennünket az Atyával, folytatni akarja a művét az Egyházban, általunk. Gondolkodjatok el ezen, különösen azok, akik most készültök elsőáldozásra.

Szeretteim, Isten, aki öröktől fogva szeret bennünket (vö. Jer 1,5), úgy tekint ránk, mint a legszeretőbb édesapa és a leggyengédebb édesanya. Soha nem feledkezik meg rólunk (vö. Iz 49,15), mindennap mellettünk áll és megújít bennünket Lelkével.

Imádkozzunk együtt Szűz Máriával és Szent Józseffel ezekkel a szavakkal:

Jöjj, Szentlélek,
mutasd meg nekünk szépségedet,
mely a földön élő gyermekek arcán tükröződik!
Jöjj, Jézus,
aki megújítasz mindent,
aki az Atyához vezető út vagy,
jöjj és maradj velünk!
Ámen.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2024. március 2-án.

Ferenc

 

Forrás: katolikus.hu

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa Regina CaeliPünkösdvasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
19
Ferenc pápa Regina Caeli Pünkösdvasárnap

Kedves testvérek, boldog pünkösd ünnepét, buongiorno (jónapot kívánok)!

Ma, pünkösd ünnepén a Szentléleknek Máriára és az apostolokra való leszállását ünnepeljük. A liturgia evangéliumában Jézus a Szentlélekről beszél, és azt mondja, hogy megtanít minket „mindenre, amit hall” (vö. Jn 16,13). De mit jelent ez a kifejezés? Mit hallott a Szentlélek? Miről fog beszélni?

Olyan szavakkal beszél hozzánk, amelyek csodálatos érzelmeket fejeznek ki, mint a szeretet, a hála, a bizalom, az irgalom. Olyan szavakkal, amelyek megismertetnek velünk egy olyan gyönyörű, fényes, konkrét és tartós kapcsolatot, mint Isten örök Szeretetét: a szavakat, amelyeket az Atya és a Fiú mond egymásnak. Pontosan ezek a szeretet átalakító szavai, amelyeket a Szentlélek ismételget bennünk, és amelyeket jó, ha hallgatunk, mert ezek a szavak ugyanazokat az érzéseket és ugyanazokat a szándékokat szülik és növesztik a szívünkben: ezek gyümölcsöző szavak.

Ezért fontos, hogy minden nap táplálkozzunk Isten szavaival, Jézus szavaival, amelyeket a Lélek ihletett. És sokszor mondom: olvassatok el egy-egy részt az evangéliumból, szerezzetek be egy kis zsebben lévő evangéliumot, és tartsátok magatoknál, kihasználva a kedvező pillanatokat, amikor olvasni tudjátok. A pap és költő Clemente Rebora, megtéréséről beszélve írta naplójában: „És az Ige elhallgattatta fecsegésemet!” (Életrajz). Isten Igéje elhallgattatja felszínes fecsegésünket, és komoly szavakat, szép szavakat, örömteli szavakra késztet bennünket. „És az Ige elhallgattatta a fecsegésemet!” Isten Igéjének hallgatása elhallgattatja a fecsegést. Így adunk teret magunkban a Szentlélek hangjának. És aztán az imádságban – ne feledkezzünk meg a csendes imádásról – különösen az olyan egyszerű, csendes, mint a szentségimádás. És ott, magunkban jó szavakat mondani, szívből kimondani, hogy aztán másoknak, utána egymásnak is elmondhassuk. És így látjuk, hogy a Vigasztaló, a Lélek hangjából erednek.

Kedves testvérek, az evangélium olvasása és elmélkedése, a csendben imádkozás, a jó szavak kimondása: ezek nem nehéz dolgok, nem, mindannyian meg tudjuk tenni őket. Könnyebbek, mint sértegetni, haragudni... És ezért tegyük fel magunknak a kérdést: milyen helyet foglalnak el ezek a szavak az életemben? Hogyan műveljem őket, hogy jobban hallgassak a Szentlélekre, és az Ő visszhangjává váljak mások számára?

Mária, aki pünkösdkor jelen volt az apostolokkal együtt, tegyen minket engedelmessé a Szentlélek szavára.

____________________________

Az Regina caeli után

Kedves testvéreim!

A Szentlélek az, aki harmóniát, összhangot teremt! És Ő teremti azt a különböző, olykor még konfliktusos valóságokból. Ma, pünkösd ünnepén imádkozzunk a Szentlélekhez, az Atya és a Fiú szeretetéhez, hogy teremtsen harmóniát a szívekben, harmóniát a családokban, harmóniát a társadalomban, harmóniát az egész világon; a Lélek teremtse meg a közösséget és a testvériséget a különböző felekezetű keresztények között; adjon bátorságot a vezetőknek a párbeszédhez a háborúk megszünéséért. A mai sok háború: gondoljunk Ukrajnára – gondolataim különösen Harkiv városára szállnak, amelyet két nappal ezelőtt támadás ért; gondoljunk a Szentföldre, Palesztinára, Izraelre; gondoljunk a sok helyre, ahol háborúk vannak. A Lélek vezesse a nemzetek vezetőit és mindannyiunkat, hogy megnyissuk a béke kapuit.

Hálámat fejezem ki a veronaiak tegnapi fogadtatásáért és szeretetéért: jók voltak a veronaiak! Köszönöm, köszönöm. Különösen gondolok a veronai börtönre, a rabokra, akik ismét tanúságot tettek nekem arról, hogy a börtön falai mögött lüktet az élet, az emberség és a remény. Szívből köszönöm a börtön teljes személyzetének, és különösen az igazgatónak, Dr. Francesca Gioieninek.

Mindnyájatokat üdvözöllek, zarándokokat Rómából, Olaszország és a világ különböző részeiről. Különösen köszöntöm a Kelet-Timorban élőket – hamarosan meglátogatlak benneteket! – a lettországiakat és uruguayiakat, valamint a római paraguayi közösséget, amely a Virgen de Caacupé-t ünnepli, és a luzerni portugál katolikus missziót.

Köszöntöm az Immacolata fiataljait; köszöntöm az itt tartózkodó rendi nővéreket, jó! Köszöntöm Benevento, Porto Azzurro és Terracina híveit, valamint a római „Caterina di Santa Rosa” intézetet.

Kívánok mindannyiatoknak szép vasárnapot. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

 

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240519-regina-caeli.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
19
Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap

A pünkösdről szóló beszámoló (vö. ApCsel 2,1-11) a Szentlélek Egyházban való működésének két területét mutatja be: bennünk és a küldetésben, két jellemzővel: erővel és szelídséggel.

A Lélek bennünk végzett munkája erőteljes, amit a szél és a tűz jelei szimbolizálnak, amelyeket a Bibliában gyakran Isten hatalmával társítanak (vö. Kiv 19,16-19). Ilyen erő nélkül soha nem lennénk képesek magunktól legyőzni sem a gonoszt, sem a „test kívánságait”, amelyekre Szent Pál utal, a léleknek ezeket a késztetéseit: „tisztátalanság, bálványimádás, viszálykodás és irigység” (vö. Gal 5,19-21). Ezeket a Lélekkel lehet legyőzni, aki erőt ad nekünk ehhez, mert ő behatol a „kiszáradt, merev és hideg” szívünkbe (vö. Veni Sancte Spiritus szekvencia). Ezek a késztetések elrontják a másokkal való kapcsolatainkat és megosztják közösségeinket, a Lélek azonban belép a szívünkbe és mindent meggyógyít.

Ezt Jézus is megmutatja nekünk, amikor a Lélek indítására negyven napra visszavonul, és megkísértetik a pusztában (vö. Mt 4,1-11). Ez idő alatt az ő embersége is növekszik, megerősödik és felkészül a küldetésre.

Ugyanakkor a Paraklétosz munkálkodása bennünk is szelíd: erőteljes és szelíd. A szél és a tűz nem pusztítja el és nem teszi hamuvá azt, amit megérint: az egyik betölti a házat, ahol a tanítványok vannak, a másik pedig lángok formájában szelíden megpihen mindegyikük fején. Ez a szelídség is jellemzője Isten cselekvésmódjának, amellyel gyakran találkozunk a Szentírásban.

Megnyugtató látni, hogy ugyanaz a kemény, érzéketlen kéz, amely először szétzúzza szenvedélyeink rögeit, majd az erény magvainak elültetése után gyengéden „öntözi” és „ápolja” azokat (vö. Szekvencia). Szeretettel óvja ezeket az erényeket, hogy megerősödhessenek, és hogy a gonosz elleni küzdelem fáradalmai után megízlelhessük az irgalom és az Istennel való közösség édességét. A Lélek ilyen: erős, erőt ad nekünk a győzelemhez, ugyanakkor szelíd is. A Lélek kenetéről beszélünk, a Lélek ken fel minket, mert velünk van. Ahogy az ősegyház egyik gyönyörű imája mondja: „Szelídséged, Uram, és szereteted gyümölcsei maradjanak velem” (Salamon ódái, 14,6).

A Szentlélek, aki leszállt a tanítványokra és mellettük maradt, vagyis „Paraklétoszként”, átalakította szívüket és „olyan derűs bátorságot oltott beléjük, amely arra ösztönözte őket, hogy másoknak is továbbadják Jézusról szerzett tapasztalataikat és az őket motiváló reményt” (II. SZENT JÓZSEF, Redemptoris Missio, 24). Péter és János később tanúságot tettek a Főtanács előtt, miután azt mondták nekik, hogy „egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében” (ApCsel 4,18): „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (20. v.). És a Szentlélek erejével rendelkeztek, hogy beszéljenek ezekről a dolgokról.

Ez ránk is igaz, akik a keresztségben és a bérmáláskor megkaptuk a Lelket. E székesegyház „felső szobájából”, az apostolokhoz hasonlóan, mi is kiküldetésben vagyunk, különösen a jelen időben, hogy hirdessük az evangéliumot mindenkinek. Nemcsak földrajzilag, hanem a faji és vallási határokon túl is elküldtek minket a világba, „egy valóban egyetemes misszióra” (Redemptoris Missio, 25). A Léleknek köszönhetően ezt az ő erejével és szelídségével tudjuk és kell tennünk.

Ugyanazzal az erővel: vagyis nem gőggel és rámenősséggel a keresztény nem gőgös, mert az ő ereje valami más, a Lélek ereje , sem számítással és ravaszsággal, hanem azzal az energiával, amely az igazsághoz való hűségből születik, amelyre a Lélek tanít meg bennünket a szívünkben, és amely bennünk növekedést indít el. Következésképpen a Léleknek adjuk át magunkat, nem pedig a világi hatalomnak. Fáradhatatlanul hirdetjük a békét azoknak, akik háborút akarnak, hirdetjük a megbocsátást azoknak, akik bosszút akarnak állni, hirdetjük a befogadást és a szolidaritást azoknak, akik elzárják az ajtókat és korlátokat emelnek, hirdetjük az életet azoknak, akik a halált választják, hirdetjük a tiszteletet azoknak, akik szeretnek megalázni, sértegetni és elutasítani, hirdetjük a hűséget azoknak, akik minden köteléket elvágnának, és így összekeverik a szabadságot a sivár és üres individualizmussal. Nem ijedünk meg a nehézségektől, a gúnytól és az ellenállástól sem, amelyek ma sem hiányoznak az apostolkodásból, mint mindig (vö. ApCsel 4,1-31).

Ugyanakkor, amikor ezzel az erővel cselekszünk, igehirdetésünk arra törekszik, hogy szelíd legyen, mindenkit befogadó. Ne felejtsük el: mindenkit, mindenkit, mindenkit. Ne felejtsük el a példázatot azokról, akiket meghívtak az ünnepre, de nem akartak elmenni: „Menjetek tehát az utcára, és hozzatok mindenkit, mindenkit, mindenkit, a rosszakat és a jókat, mindenkit” (vö. Mt 22,9-10). A Lélek erőt ad nekünk, hogy menjünk és hívjunk mindenkit szelíden, ő adja meg nekünk a szelídséget, hogy mindenkit befogadjunk.

Mindannyiunknak, testvérek, nagy szükségünk van a reményre, ami nem optimizmus, nem, ez valami más. Szükségünk van a reményre. A reményt úgy ábrázoljuk, mint egy horgonyt, ott a parton, és a kötelébe kapaszkodva haladunk a remény felé. Szükségünk van a reményre, fel kell emelnünk tekintetünket a béke, a testvériség, az igazságosság és a szolidaritás horizontjaira. Egyedül ez az élet útja, nincs más. Természetesen ez nem mindig könnyű, sőt, van, amikor az út kanyargós és emelkedő. Mégis tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, megvan a bizonyosságunk, hogy a Szentlélek segítségével és ajándékaival együtt tudunk járni, és ezt az utat egyre hívogatóbbá tehetjük mások számára is.

Testvérek, újítsuk meg hitünket a Vigasztaló jelenlétében, aki mellettünk van, és imádkozzunk tovább:

Jöjj el, Teremtő Lélek, világosítsd meg elménket,
töltsd be szívünket kegyelmeddel, vezesd lépteinket,
adj békét világunknak. Ámen.

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/homilies/2024/documents/20240519-omelia-pentecoste.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa katekézis sorozata Bűnök és erények19. Szeretet

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
15
Ferenc pápa katekézis sorozata Bűnök és erények 19. Szeretet

Kedves testvéreim, jónapot kívánok!

Ma a harmadik teológiai erényről, a szeretetről fogunk beszélni. A másik kettő, emlékezzünk, a hit és a remény volt: ma a harmadikról, a szeretetről fogunk beszélni. Ez a csúcspontja annak az egész útnak, amelyet az erényekről szóló katekézisekkel tettünk meg. A szeretetre gondolni azonnal kitágítja a szívet, és kitágítja az elmét, felidézi Szent Pál ihletett szavait a Korinthusiakhoz írt első levélben. E csodálatos himnusz befejezéseként Szent Pál a teológiai erények hármasát idézi, és felkiált: „Addig megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de közülük a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13).

Pál egy olyan közösséghez intézi ezeket a szavakat, amely a testvéri szeretet terén minden más, mint tökéletes: a korinthusi keresztények meglehetősen pereskedőek voltak, belső megosztottság volt tapasztalható, és voltak olyanok, akik mindig azt állították, hogy nekik van igazuk, és nem hallgattak másokra, mert alsóbbrendűnek tartották őket. Pál emlékezteti őket, hogy a tudás felfuvalkodik, míg a szeretet épít (vö. 1Kor 8,1). Az apostol ezután egy olyan botrányról számol be, amely még a keresztény közösség maximális egységének pillanatát, az „úrvacsorát”, az eucharisztikus ünneplést is érinti: még ott is vannak megosztottságok, és vannak, akik ezt kihasználva esznek és isznak, kirekesztve azokat, akiknek nincs semmijük (vö. 1 Kor 11,18-22). Ezzel szemben Pál kemény ítéletet mond: „Amikor együtt összegyűltök, nem az Úr vacsoráját eszitek” (20. v.), más, pogány szertartásotok van, ami nem az Úr vacsorája.

Ki tudja, talán a korinthusi közösségben senki sem gondolta, hogy bűnt követett el, és az apostol e kemény szavai kissé érthetetlenül hangzottak számukra. Valószínűleg mindannyian meg voltak győződve arról, hogy jó emberek, és ha a szeretetről kérdezték volna őket, azt válaszolták volna, hogy a szeretet bizonyára nagyon fontos érték számukra, akárcsak a barátság vagy a család. Napjainkban is sok „influencer” ajkán és sok dal refrénjében szerepel a szeretet. Sokat beszélünk a szeretetről, de mi is az a szeretet?

„De a másik szeretet?” - kérdezi Pál a korinthusi keresztényektől. Nem az a szeretet, amelyik felemelkedik, hanem az, amelyik leereszkedik; nem az, amelyik elvesz, hanem az, amelyik ad; nem az, amelyik megjelenik, hanem az, amelyik elrejtőzik. Pál aggódik amiatt, hogy Korinthusban - ahogyan közöttünk ma is – zűrzavar uralkodik, és hogy valójában nyoma sincs a szeretet teológiai erényének, annak, amely csak Istentől származik számunkra. És ha még szavakban mindenki azt bizonygatja is, hogy jó ember, hogy szereti a családját és a barátait, a valóságban nagyon keveset tudnak Isten szeretetéről.

Az ókeresztényeknek több görög szó állt rendelkezésükre a szeretet meghatározására. Végül az „agapé” szó alakult ki, amelyet általában „szeretet”-nek fordítunk. Mert valójában a keresztények a szeretet minden formájára képesek a világon: ők is szerelembe esnek, többé-kevésbé úgy, ahogy ez mindenkivel megtörténik. Ők is megtapasztalják a barátságban érzett jóindulatot. Ők is érzik a hazájuk iránti szeretetet és az egész emberiség iránti egyetemes szeretetet. De van egy nagyobb szeretet, egy olyan szeretet, amely Istentől származik és Isten felé irányul, amely lehetővé teszi számunkra, hogy szeressük Istent, hogy barátai legyünk, és lehetővé teszi számunkra, hogy úgy szeressük felebarátunkat, ahogyan Isten szereti őt, azzal a vággyal, hogy megosszuk a barátságot Istennel. Ez a szeretet Krisztus miatt oda vezet bennünket, ahová emberileg nem mennénk: ez a szeretet a szegények iránt, azok iránt, akik nem szerethetők, akik nem törődnek velünk és nem hálásak. Ez a szeretet az iránt, akit senki sem szeretne, még az ellenségünk iránt is. Még az ellenség iránt is. Ez „teológiai”: ez Istentől származik, ez a Szentlélek munkája bennünk.

Jézus hirdeti a hegyi beszédben: „Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót” (Lk 6,32-33). És így zárja a beszédet: „Szeressétek inkább ellenségeiteket” – ellenségeinkről rosszat szoktunk mondani – „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” (35. v.). Emlékezzünk erre: „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok”. Ezt ne felejtsük el!

Ezekben a szavakban a szeretet teológiai erényként mutatkozik meg, és a 'carità' nevet veszi fel. A szeretet mint 'carità'. Azonnal rájövünk, hogy ezt a szeretetet nehéz, sőt lehetetlen gyakorolni, ha valaki nem Istenben él. Emberi természetünk spontán szeretetre késztet bennünket, ami jó és szép. Egy eszmény vagy egy nagy szeretet nevében még nagylelkűek is lehetünk, és hősies tetteket is véghezvihetünk. De Isten szeretete túlmutat ezeken a kritériumokon. A keresztény szeretet átöleli azt, ami nem szerethető, megbocsátást kínál – milyen nehéz is megbocsátani! Mennyi szeretet kell a megbocsátáshoz! – A keresztény szeretet megáldja azokat, akik átkozódnak, míg mi, ha egy sértéssel vagy átokkal szembesülünk, megszoktuk, hogy egy újabb sértéssel, egy újabb átokkal válaszolunk. Ez a szeretet olyan szenvedélyes, hogy szinte lehetetlennek tűnik, és mégis ez az egyetlen, ami megmarad belőlünk. A szeretet az a „szűk kapu”, amelyen át kell mennünk, hogy beléphessünk Isten országába. Mert az élet alkonyán nem a nemes szeretet alapján fognak megítélni bennünket; pontosan a szeretet, a valódi szeretet alapján fognak megítélni bennünket. Jézus ezt mondja nekünk, ami olyan gyönyörű: „Bizony, bizony mondom nektek, amint e legkisebb testvéreim közül egynek is megtettétek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Ez a gyönyörűség, a legnagyobb dolog a szeretetben. Előre és kitartás!

_____________________________

Különleges üdvözlet

Köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen a Szentszékkel foglalkozó brit parlamenti csoport képviselőit, valamint az Ugandából, Ausztráliából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Miközben pünkösd ünnepére készülünk, a Szentlélek ajándékainak gazdag kiáradását kérem rátok és családotokra. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat!

______________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim, a teológiai erényekről szóló folyamatos katekézisünkben most a szeretethez, a legnagyobb erényhez fordulunk (1Kor 13,13). A szeretet több mint puszta barátság, a család iránti ragaszkodás vagy a mások iránti jóindulat, a szeretet Isten ajándéka, amely arra irányul, hogy mindenekfelett szeressük őt és felebarátunkat, mint önmagunkat. A Szentlélek kegyelmével és Krisztus megváltó szeretetének ereje által képesek vagyunk úgy szeretni egymást, hogy az felülmúlja természetes hajlamainkat. A keresztény szeretetet vagy agapét úgy éljük meg, hogy szeretjük a szegényeket, a szerethetetlent és azokat, akik nem szeretnek minket, megbocsátunk mindazoknak, akik megbántottak minket, és megáldjuk azokat, akik átkoznak minket (Lk 6,28). Legyünk a keresztény szeretet hordozói minden ember számára, nagylelkűséggel és alázatos szolgálattal tanúságot téve Isten iránti szeretetünkről.

 

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2024/documents/20240515-udienza-generale.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa Regina CaeliUrunk mennybemenetele

Napi Ima12 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
12
Ferenc pápa Regina Caeli Urunk mennybemenetele

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Most szeretnék boldog vasárnapot kívánni a genovai fiataloknak.

Ma Olaszországban és más országokban is az Úr mennybemenetelének ünnepét ünneplik. A szentmise evangéliuma szerint Jézus, miután az apostolokra bízta műve folytatásának feladatát, „felvétetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Mk 16,19). Ezt mondja az evangélium: „felvétetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján”.

Jézus visszatérése az Atyához nem úgy jelenik meg számunkra, mintha elszakadt volna tőlünk, hanem inkább úgy, mintha megelőzött volna minket a célhoz, ami a mennyország. Ahogyan a hegyekben járva az ember felkapaszkodik egy csúcsra: gyalogol, nehezen, és végül az út egy kanyarulatánál megnyílik a horizont, és megpillantja a panorámát. Ekkor az egész test erőt merít, hogy nekivágjon a végső emelkedőnek. Az egész test – a karok, a lábak és minden izom – megfeszül és koncentrál, hogy elérje a csúcsot.

Mi, az Egyház pontosan az a test vagyunk, amelyet Jézus, miután felment a mennybe, magával ránt, mint egy kötélhúzással. Ő az, aki felébreszt bennünket, és az Ő Igéjével és a szentségek kegyelmével közli velünk annak a Hazának a szépségét, amely felé tartunk. Ezért mi is, az Ő tagjai - Jézus tagjai vagyunk - örömmel emelkedünk felfelé Vele, a mi vezetőnkkel együtt, tudva, hogy az egyikünk lépése mindenki lépése, és hogy senki sem veszhet el vagy maradhat le, mert mi egyetlen test vagyunk (vö. Kol 1,18; 1 Kor 12,12-27).

Figyeljünk figyelmesen: lépésről lépésre, lépcsőfokról lépcsőfokra, Jézus megmutatja nekünk az utat. Melyek ezek a lépcsőfokok, amelyeket meg kell tennünk? A mai evangélium azt mondja: „hirdessétek az evangéliumot, kereszteljetek, űzzétek ki az ördögöket, vegyétek fel a kígyókat, tegyétek a kezeteket a betegekre” (vö. Mk 16,16.18); összefoglalva, hogy a szeretet cselekedeteit végezzük: életet és reményt adni, távol tartani magunkat a bűn és a kisszerűség minden formájától, a rosszra jóval válaszolni, közel lenni a szenvedőkhöz. Ez a „lépésről lépésre”. Minél inkább ezt tesszük, minél inkább hagyjuk, hogy a Lélek átalakítson bennünket, minél inkább követjük az Ő példáját, mint a hegyekben, érezzük, hogy a levegő körülöttünk könnyűvé és tisztává válik, a horizont tágul és a cél közel van, a szavaink és gesztusaink jók lesznek, az értzelmünk és a szívünk kitágul és fellélegzik.

Így kérdezzük meg magunktól: él-e bennem az Isten iránti vágy, az Ő végtelen szeretete iránti vágy, az Ő élete iránt, amely örök élet? Vagy egy kicsit eltompultam és lehorgonyoztam a mulandó dolgokhoz, vagy a pénzhez, vagy a sikerhez, vagy az élvezetekhez? Vajon a Mennyország iránti vágyam elszigetel-e, magamba zár-e, vagy arra késztet, hogy nagy és önzetlen szívvel szeressem testvéreimet, hogy érezzem, hogy ők a társaim a mennybe vezető úton?

Mária, Ő, aki már megérkezett a célhoz, segítsen bennünket, hogy együtt, örömmel haladjunk a Mennyország dicsősége felé.

________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Miközben a Feltámadott Úr mennybemenetelét ünnepeljük, aki szabaddá tesz és szabadnak akar minket, megújítom felhívásomat az összes fogoly általános cseréjére Oroszország és Ukrajna között, biztosítva a Szentszék készségét, hogy minden erőfeszítést támogasson ebben a tekintetben, különösen a súlyosan sérültek és betegek esetében. Imádkozzunk továbbra is a békéért Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Mianmarban... Imádkozzunk a békéért.

Ma van a Tömegkommunikáció Világnapja, melynek témája: „A mesterséges intelligencia és a szív bölcsessége”. Csak a szív bölcsességének helyreállításával tudjuk értelmezni korunk igényeit, és újra felfedezni a teljesen emberi kommunikáció felé vezető utat. Köszönjük a kommunikációban dolgozók munkáját!

Ma sok országban ünneplik az anyák napját: gondoljunk hálásan minden édesanyára, és imádkozzunk a mennybe ment édesanyákért is. Bízzuk az édesanyákat Mária, mennyei édesanyánk oltalmára. Nagy tapsot minden édesanyának!

Köszöntöm a Rómából, Olaszország és a világ különböző részeiből érkezett zarándokokat, különösen a Magyarországról és Máltáról érkezetteket, a lisszaboni Colégio da São Tomás diákjait, valamint az Ausztriából és Németországból érkezett zenei együtteseket, akik XVI. Benedek pápa emléke előtt tisztelegnek. Jól játszanak! Köszönjük! Köszöntöm továbbá Pesaro, Cagliari, Giulianova Lido híveit és a kerékpárral érkezett ponti sul Mincio híveit, az AVIS véradókat, a torinói „Young Mountain” Egyesületet, a genovai bérmálkozásra készülőket és a fibromyalgiában szenvedőket az e kórképnek szentelt napon.

Köszönetet mondok a Szent Péter téri oszlopcsarnok alatt látható „Változások” című fotókiállítás szervezőinek. A világ minden tájáról származó fényképek közös otthonunk szépségét dokumentálják, a Teremtő ajándékát, amelyet meg kell őriznünk. Meghívlak benneteket, hogy látogassatok el erre a kiállításra!

Köszöntelek mindnyájatokat, és az Immacolata fiataljait. Mindenkinek szép vasárnapot, és jó utat kívánok a genovaiaknak! Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240512-regina-caeli.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Ferenc pápa katekézise Bűnök és erények18. Remény

Napi Ima11 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
08
Ferenc pápa katekézise Bűnök és erények 18. Remény

Kedves testvéreim!

A legutóbbi katekézisben a teológiai erényekről kezdtünk el elmélkedni. Ezekből három van: a hit, a remény és a szeretet. Legutóbb a hitről elmélkedtünk. Most a reményen van a sor. „A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre mint boldogságunkra.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1817. sz.) Ezek a szavak megerősítenek bennünket abban, hogy a remény a szívünknek felkínált válasz, amikor az abszolút kérdés felmerül bennünk: „Mi lesz velem? Mi az út célja? Mi a világ sorsa?”

Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az ezekre a kérdésekre adott negatív válasz szomorúságot szül. Ha nincs értelme az élet útjának, ha az elején és a végén nincs semmi, akkor azt kérdezzük magunktól, hogy miért is kellene járnunk: így születik meg az ember kétségbeesése, a 'minden értelmetlen'-nek érzése. Sokan fellázadhatnak: „Törekedtem arra, hogy erényes legyek, hogy megfontolt, igazságos, erős, mértékletes legyek. Én is voltam már hithű férfi vagy nő..... Mi értelme volt a küzdelmemnek, ha itt mindennek vége?”. Ha a remény hiányzik, az összes többi erényt az a veszély fenyegeti, hogy összeomlik és hamuvá válik. Ha nem létezne megbízható holnap, fényes horizont, akkor csak arra a következtetésre lehetne jutni, hogy az erény hiábavaló erőfeszítés. „Csak akkor válik lehetővé a jelen megélése is, ha a jövő mint pozitív valóság biztos.” – mondta XVI. Benedek (Spe salvi enciklika, 2)

A keresztényeknek nem saját érdemeik révén van reményük. Ha hisznek a jövőben, az azért van, mert Krisztus meghalt és feltámadt, és nekünk adta a Lelkét. „A megváltás abban az értelemben kínálkozik számunkra, hogy reményt kaptunk, megbízható reményt, amelynek köszönhetően szembenézhetünk a jelenünkkel.” (uo., 1) Ebben az értelemben ismét azt mondjuk, hogy a remény teológiai erény: nem tőlünk ered, nem egy olyan önfejűség, amiről meg akarjuk magunkat győzni, hanem olyan ajándék, amely közvetlenül Istentől származik.

Sok kételkedő kereszténynek, akik még nem születtek teljesen újjá a reménységre, Pál apostol a keresztény tapasztalat új logikáját állítja elébe, és azt mondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitetek, és még mindig a bűneidben vagytok. Akkor azok is elvesztek, akik elaludtak Krisztusban. Ha csak ezért az életért reménykedtünk Krisztusban, akkor minden ember közül mi vagyunk a legszánandóbbak.” (1Kor 15,17-19) Mintha azt mondaná: ha hiszel Krisztus feltámadásában, akkor biztosan tudod, hogy nincs vereség és nincs halál örökké. De ha nem hiszel Krisztus feltámadásában, akkor minden üres lesz, még az apostolok prédikációja is.

A remény olyan erény, amely ellen gyakran vétkezünk: a rossz nosztalgiában, a melankóliában, amikor azt gondoljuk, hogy a múlt boldogsága örökre eltemetve van. A remény ellen vétkezünk, amikor bűneink miatt csüggedünk, elfelejtve, hogy Isten irgalmas és nagyobb a szívünknél. És ezt ne felejtsük el, testvérek és nővérek: Isten mindent megbocsát, Isten mindig megbocsát. Mi vagyunk azok, akik belefáradunk a bocsánatkérésbe. De ne felejtsük el ezt az igazságot: Isten mindent megbocsát, Isten mindig megbocsát. A remény ellen vétkezünk, amikor elkeseredünk bűneink miatt; a remény ellen vétkezünk, amikor a bennünk lévő ősz kioltja a tavaszt; amikor Isten szeretete megszűnik örök tűznek lenni, és nincs bátorságunk olyan döntéseket hozni, amelyek egy életre elköteleznek bennünket.

A mai világnak nagy szüksége van erre a keresztény erényre! A világnak szüksége van a reményre, ahogyan szüksége van a türelemre is, amely erény szoros kapcsolatban jár a reménnyel. A türelmes emberek a jóság szövői. Makacsul vágynak a békére, és még ha némelyikük elhamarkodott is, és mindent, és azonnal szeretne, a türelem képes kivárni. Még akkor is, amikor körülöttünk sokan a kiábrándultságnak hódolnak, azok, akiket a remény éltet és türelmesek, képesek átvészelni a legsötétebb éjszakákat is. A remény és a türelem együtt jár.


A remény a fiatal szívűek erénye; és itt az életkor nem számít. Mert vannak olyan idősek is, akiknek szeme tele van fénnyel, akik állandóan a jövő felé törekedve élnek. Gondoljunk az evangélium két nagy öregjére, Simeonra és Annára: ők nem fáradtak bele a várakozásba, és földi útjuk utolsó szakaszát áldottnak látták a Messiással való találkozásban, akit felismertek Jézusban, akit szülei a templomba hoztak. Micsoda kegyelem, ha mindannyiunk számára így lenne! Ha egy hosszú zarándoklat után, letéve nyeregtáskánkat és botunkat, szívünket soha nem érzett öröm töltené el, és mi is felkiálthatnánk: „Uram, most engedd el szolgádat békességben, / a te igéd szerint, / mert látták szemeim a te üdvösségedet, / amelyet minden nép színe előtt készítettél, / világosság a pogányok kinyilatkoztatására, / és dicsőségére népednek, Izraelnek” (Lk 2,29-32).

Testvérek, menjünk előre, és kérjük a kegyelmet, hogy legyen reményünk, reménykedjünk türelemmel. Mindig a végleges találkozás felé nézzünk; mindig nézzünk arra, hogy az Úr mindig közel van hozzánk, hogy a halál soha, de soha nem fog győzedelmeskedni. Menjünk előre, és kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk a reménynek ezt a nagyszerű erényét, türelemmel kísérve. Hála érte.

_____________________________

Különleges üdvözlet

Köszöntöm a mai audiencián részt vevő összes angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen azokat, akik Kamerunból, Indiából, a Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Miközben készülünk a mennybemenetel ünnepének megünneplésére, a mi Urunk Jézus Krisztus, a feltámadott és mennybe felment Jézus Krisztus örömét és békéjét hívom segítségül Rátok és családjaitokra. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat!   

______________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim, a teológiai erényekről szóló folyamatos katekézisünkben most a reményt vizsgáljuk, amellyel az örök élet boldogságát kívánjuk. Remény nélkül az erényes élet elérhetetlennek tűnik. A keresztény remény alapja maga az Úr, aki meghalt és feltámadt értünk. Az ő követőiként bízunk az ő ígéreteiben, különösen a Szentlélek ajándékában, és minden nap arra törekszünk, hogy hivatásunkhoz méltó módon éljünk. A türelem kéz a kézben jár a reménységgel, és biztos utat biztosít előre. Amikor ezek kísérnek bennünket az élet útján, emlékezünk Isten irgalmára és hűséges szeretetére. Ez segít elkerülni, hogy a múlt iránti nosztalgia, a melankólia vagy a csüggedés foglyul ejtsen bennünket. Fiatalos szívvel tartsunk ki Simeonhoz és Annához hasonlóan a reményben. A Szentatya most olaszul üdvözöl bennünket.

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2024/documents/20240508-udienza-generale.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."