A Pápa hangja

https://www.youtube.com/watch?v=Hi3IIbmcCDU

https://www.youtube.com/watch?v=lAudmA9oAoA

Habemus Papam! 

Imádkozzunk együtt XIV. LEÓ pápáért.

A Szentlélek vezesse és erősítse meg küldetésében, hogy vezesse Krisztus Egyházát és szolgálja az egész emberiséget.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy Krisztus mennybemenetele után és a pünkösdre való várakozás idején mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával együtt. (vö. ApCsel 1,14).

Pontosan ezt tesszük néhány órával a konklávé kezdete előtt, a Szűzanya tekintete alatt az oltár mellett, ebben a bazilikában, amely Péter apostol sírja fölött emelkedik.

Úgy érezzük, hogy Isten egész népével egységben vagyunk a hit, a pápa iránti szeretet és a bizakodó várakozás érzésében.

Azért vagyunk itt, hogy a Szentlélek segítségét kérjük, hogy az ő világosságát és erejét kérjük, hogy a megválasztott pápa az legyen, akire az Egyháznak és az emberiségnek szüksége van a történelem e nehéz és bonyolult fordulópontján.

A Szentlélek segítségül hívásával imádkozni az egyetlen helyes és megfelelő hozzáállás, amikor a bíborosválasztók a legnagyobb emberi és egyházi felelősséggel járó cselekedetre készülnek, és egy kivételes jelentőségű döntést hoznak. Ez egy olyan emberi cselekedet, amelynél minden személyes megfontolást félre kell tenni, és csak Jézus Krisztus Istenét, valamint az Egyház és az emberiség javát kell szem előtt tartani és a szívünkben hordozni.

Az elhangzott evangéliumban olyan szavak szólalnak meg, amelyek Jézus legfőbb üzenetének és végrendeletének lényegéhez vezetnek el bennünket, amelyet apostolainak az utolsó vacsora estéjén, az emeleti teremben adott át: „Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”.  Mintha ezt az „ahogyan én szerettelek titeket” pontosítaná, és jelezné, hogy szeretetünknek meddig kell elmennie, Jézus így folytatja: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Ez a szeretet üzenete, amelyet Jézus „új” parancsolatnak nevez. Azért új, mert pozitívvá alakítja át, és nagymértékben kibővíti az Ószövetség figyelmeztetését, amely így szólt: „Ne tedd másokkal azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek”.

A Jézus által kinyilatkoztatott szeretet nem ismer határokat, és jellemeznie kell minden tanítványának gondolatait és cselekedeteit, akiknek mindig hiteles szeretetet kell tanúsítaniuk viselkedésükben, és el kell kötelezniük magukat egy új civilizáció építésére, amit VI. Pál „a szeretet civilizációjának” nevezett.  A szeretet az egyetlen erő, amely képes megváltoztatni a világot.

Jézus az utolsó vacsora kezdetén egy meglepő gesztussal adott példát erre a szeretetre: megalázkodott mások szolgálatában, megmosta az apostolok lábát, megkülönböztetés nélkül, és nem zárta ki Júdást sem, aki el fogja árulni őt.

Jézusnak ez az üzenete kapcsolódik ahhoz, amit a szentmise első olvasmányában hallottunk, amelyben Izajás próféta emlékeztetett bennünket arra, hogy a pásztorok alapvető tulajdonsága a teljes önátadásig elmenő szeretet.

Ennek az eucharisztikus ünnepnek a liturgikus szövegei tehát testvéri szeretetre, kölcsönös segítségnyújtásra és az egyházi közösség és az egyetemes emberi testvériség iránti elkötelezettségre hívnak bennünket.  Péter minden utódjának feladatai közé tartozik a közösség ápolása: minden kereszténynek Krisztussal való közössége; a püspököknek a pápával való közössége; a püspökök egymás közötti közössége.  Ez a közösség nem önmagára irányul, hanem teljes mértékben a személyek, népek és kultúrák közötti közösségre, azzal a gondossággal, hogy az Egyház mindig „a közösség otthona és iskolája” legyen.

Ez egyúttal határozott felhívás arra, hogy az Egyház egységét a Krisztus által az apostoloknak kijelölt úton tartsuk fenn.  Az Egyház egysége Krisztus akarata; olyan egység, amely nem egyformaságot jelent, hanem szilárd és mély közösséget a sokféleségben, feltéve, hogy az evangéliumhoz való teljes hűség megmarad.

Minden pápa továbbra is Pétert és küldetését testesíti meg, és így Krisztust képviseli a földön; ő az a szikla, amelyre az Egyház épül (vö. Mt 16,18).

Az új pápa megválasztása nem egyszerű személyi egymásutániság, mégis mindig Péter apostol tér vissza.

A választó bíborosok a Sixtus-kápolnában adják le szavazataikat, azon a helyen, ahol - ahogy az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció mondja - „minden elősegíti Isten jelenlétének tudatosítását, akinek színe előtt egy napon minden egyes személy megítéltetik”.

Szent II. János Pál pápa római triptichonjában annak a reményének adott hangot, hogy a súlyos döntésről való szavazás óráiban Michelangelo fenyegető Jézus, a bíró képe mindenkit emlékeztet majd a felelősség nagyságára, hogy a „legfőbb kulcsokat” (Dante) a megfelelő kezekbe helyezzék.

Imádkozzunk tehát, hogy a Szentlélek, aki az elmúlt száz évben egy sor igazán szent és nagy pápát adott nekünk, adjon nekünk egy Isten szíve szerinti  új pápát az Egyház és az emberiség javára.

Imádkozzunk, hogy Isten olyan pápát adjon az Egyháznak, aki tudja, hogyan lehet a legjobban felébreszteni mindenki lelkiismeretét és az erkölcsi és lelki energiákat a mai társadalomban, amelyet a nagy technológiai fejlődés jellemez, de amely hajlamos megfeledkezni Istenről.

A mai világ sokat vár az Egyháztól azoknak az alapvető emberi és lelki értékeknek a védelmét illetően, amelyek nélkül az emberi együttélés nem lesz lehetséges.

Forrás: https://www.vatican.va/content/vatican/en/special/sede-vacante/sede-vacante-2025/20250507-omelia-proeligendo-pontifice.html

A fenséges Szent Péter téren, ahol Ferenc pápa oly sok alkalommal ünnepelte az Eucharisztiát és elnökölt hatalmas találkozókon az elmúlt tizenkét év során, most imádságra gyűltünk össze halandó teste mellett, szomorú szívvel, mégis a hit bizonyosságától támaszt nyerve, mely biztosít: az emberi létezés nem a sírban, hanem az Atya házában végződik, egy olyan boldog életben, amely nem ismer alkonyt.

A Bíborosi Kollégium nevében köszöntöm és szívből köszönetet mondok mindenkinek a jelenlétéért. Érzelemmel telve tiszteletteljes köszöntéssel és szívből jövő hálával fordulok a nagy számban érkezett államfőkhöz, a kormányfőkhöz és a hivatalos küldöttségekhez, amelyek számos országból érkeztek, hogy kifejezzék szeretetüket, tiszteletüket és megbecsülésüket a pápa iránt, aki itt hagyott minket.

A szeretet és a részvét kinyilvánításának az a mértéke, amelyet mindnyájan megtapasztaltunk a földi létből az örökkévalóságba távozása óta, megmutatja, Ferenc pápa gazdag pontifikátusa mennyire megérintette az emberek lelkét és szívét.

Az utolsó kép, amely vele kapcsolatban megmarad szemeinkben és szíveinkben, múlt vasárnapi. Húsvét ünnepén Ferenc pápa súlyos egészségügyi nehézségei ellenére személyesen akart áldást adni a Szent Péter bazilika erkélyéről, majd le akart jönni erre a térre, hogy a fedetlen pápamobilból köszöntse a húsvéti szentmisére egybegyűlt óriási tömeget.

Imádságunkkal most Istenre szeretnénk bízni szeretett pápánk lelkét, hogy adja meg neki az örök boldogságot az Ő végtelen szeretetének fényes és dicső távlatában.

Megvilágosít és vezet bennünket az evangélium szövege, ahol magának Krisztusnak a hangja visszhangzott, aki így szólította meg az apostolok közül az elsőt: „Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter válasza gyors és őszinte volt: „Uram, te mindent tudsz. Azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig rábízta a nagy küldetést: „Legeltesd juhaimat!” Ez Péternek s az ő utódainak a szüntelen feladata, a szeretet szolgálata a Mester és a mi Urunk Úr Krisztus nyomdokain.

Ferenc pápa az utolsó időkben tapasztalt törékenysége és szenvedése ellenére úgy döntött, hogy földi életének egészen a legutolsó napjáig végigjárja az ajándékozásnak ezt az útját. Követte Ura nyomdokait, a jó Pásztort, aki annyira szerette bárányait, hogy életét adta értük. Erővel és derűvel tette ezt, közel a nyájához, az Isten Egyházához. Amikor 2013. március 13-án a XVI. Benedek pápa utódát megválasztó konklávé döntése Bergoglio bíborosra esett, mögötte már ott álltak a Jézus Társaságában töltött szerzetesi élet évei, amelyeket mindenekelőtt a Buenos Aires-i Főegyházmegyében töltött huszonegy esztendei lelkipásztori szolgálat gazdagított, előbb segédpüspökként, majd koadjutor érsekként, végül pedig érsekként.

A Ferenc név felvétele melletti döntés rögvest azt a benyomást keltette, hogy program rejlik e választásban, egy olyan stílus, amelyre egész pápaságát akarta alapozni, ösztönzést merítve Assisi Szent Ferenc lelkületéből. Ferenc pápa mindig megőrizte temperamentumát és lelkipásztori vezetői stílusát, erős személyisége rögvest nyomot hagyott az Egyház kormányzásán, közvetlen kapcsolatot alakítva ki egyes személyekkel és egész népekkel. Arra vágyott, hogy közel legyen mindenkihez, kiemelt figyelmet szentelve a nehézségekkel küzdő embereknek, mérték nélkül áldozva különösképpen a föld legutolsóira, a kirekesztettekre. A nép körében élő pápa volt, akinek szíve nyitva állt mindenki előtt. Ezen felül olyan pápa volt, aki figyelmes volt a társadalomban felbukkanó újra, valamint arra, amit a Szentlélek élesztett az Egyházban.

A rá jellemző szókinccsel és képekben, metaforákban gazdag nyelvezettel mindig arra törekedett, hogy az evangélium bölcsességével világítsa meg korunk nehézségeit, a hit fényénél kínálva fel a választ, bátorítva arra, hogy keresztények módjára éljük meg változásokat hozó éveink kihívásait és ellentmondásait. Szerette „korszakváltásnak” nevezni korunkat. Nagyon spontán volt, informális módon fordult mindenkihez, még az Egyháztól távoli személyekhez is.

Áthatotta az emberi melegség és mélységesen érzékeny volt a kortárs drámákra. Ferenc pápa valóban osztozott korunk félelmeiben, szenvedéseiben és reményeiben, az emberek szívéhez közvetlenül és azonnal elérni képes üzenettel ajándékozott vigasztalást és bátorítást.

Karizmája volt a befogadásra és a meghallgatásra, ehhez járult egy olyan viselkedésmód, amelyet a mai korra való érzékenység jellemzett. Megérintette a szíveket, próbálta újraéleszteni az erkölcsi és lelki energiákat.

Az evangelizáció elsősége képezte pápasága vezérgondolatát, egyértelműen missziós jelleggel terjesztve az evangélium örömét, ami első apostoli buzdításának a címe is volt: Evangelii gaudium. Ez az öröm bizalommal és reménnyel tölti el mindazok szívét, akik az Istenre bízzák magukat.

Küldetése vezérfonala az a meggyőződés volt, hogy az Egyház otthon mindenki számára; olyan otthon, amelynek mindig nyitva állnak az ajtajai. Több alkalommal úgy hivatkozott képletesen az Egyházra, mint „tábori kórházra” egy csata után, ahol sok a sebesült. Ez az Egyház arra vágyik, hogy határozottan gondot viseljen az emberek problémáira és a kortárs világot sújtó nagy s fojtogató nehézségekre. Egy olyan Egyház ez, amely képes odahajolni minden emberhez, függetlenül a hitvallásoktól és életkörülményektől, gyógyítva a sebeiket. Számtalan gesztust tett a menekültek és az elvándorlók felé, buzdított az érdekükben. Folytonosan hangsúlyozta a szegények javára történő munka fontosságát.

Jelentőségteljes, hogy Ferenc pápa első útja Lampedusára vezetett. Ez a sziget szimbóluma a sok ezer vízbe fulladt ember életét követő kivándorlás drámájának. Ugyanezen irányba mutatott leszboszi útja, amelyen az ökumenikus pátriárkával és az athéni érsekkel vett részt, valamint a Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok határán bemutatott szentmiséje is, amikor apostoli látogatásra érkezett Mexikóba.

Negyvenhét fárasztó apostoli útja közül különösen is bevonul a történelembe a 2021-es iraki látogatás, amelyet minden kockázat dacára vállalt. Ez a nehéz apostoli út gyógyírt kínált az iraki lakosság nyílt sebeire, amely oly sokat szenvedett az ISIS embertelen tettei okán. Ez a látogatás fontos volt a vallásközi párbeszéd miatt is: ez lelkipásztori művének egy másik jelentőségteljes dimenziója. 2024-es, négy ázsiai és óceániai országot érintő útja évén a pápa eljutott „a világ leginkább periférikus perifériájára”.

Ferenc pápa mindig az irgalmasság evangéliumát helyezte a középpontba, ismételten kiemelve, hogy Isten nem fárad bele a megbocsátásba: Ő mindig megbocsát, bármilyen körülmények között legyen is az, aki a bocsánatát kéri és visszatér a helyes útra. Éppen ezért határozottan kívánta az Irgalmasság rendkívüli szent évét, rávilágítva, hogy az irgalmasság „az evangélium szíve”.

Az evangélium irgalmassága és öröme Ferenc pápa két kulcsszava.

A „leselejtezés kultúrájával” szemben a találkozás és a szolidaritás kultúrájáról beszélt. Vibráló tónusokkal járta át egész pápaságát a testvériség témája. „Fratelli tutti” kezdetű enciklikájában arra törekedett, hogy újraélessze a testvériségre való világszintű törekvést, mivel mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, aki a mennyekben van. Gyakran erőteljesen emlékeztetett rá, hogy mindannyian ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk és hogy senki sem üdvözül egyedül.

2019-ben, az Egyesült Arab Emirátusokba tett útja során Ferenc pápa aláírt egy dokumentumot „Az emberi testvériség a világbékéért és a közös együttélésért” címmel, felhívva a figyelmet az Isten közös atyaságára.

Az egész világ férfijaihoz és nőihez fordulva Laudato sì kezdetű enciklikájával felhívta a figyelmet a közös otthonunkkal szembeni kötelezettségeinkre és felelősségünkre. „Senki sem mentheti meg magát egyedül.”

Ezekben az években megannyi háború dühöngött, embertelen rettenetet és megszámlálhatatlan áldozatot, pusztulást hozva magával. Ferenc pápa szünet nélkül felemelte szavát, a békét kérve és meghívva az értelmes gondolkodásra, az őszinte tárgyalásokra, hogy megtaláljuk a lehetséges megoldásokat. A háború ugyanis —miként mondta— csakis az emberek halálát, a házak, kórházak és iskolák pusztulását hozza magával. A háború mindig rosszabb állapotban hagyja hátra a világot, mint amilyenben előtte volt: ez mindig és mindenki számára fájdalmas és tragikus vereség.

„Hidakat építsünk, ne falakat!” — többször elismételte ezt az intést. Péter apostol utódaként a hit javára végzett szolgálata mindig összekapcsolódott az ember szolgálatával, megérintve az emberség összes dimenzióját. Sokan vagyunk itt, hogy az egész kereszténységgel lelki közösségben imádkozzunk Ferenc pápáért. Az Isten fogadja be őt szeretetének mérhetetlenségébe!

Ferenc pápa szerette ezzel befejezni beszédeit és találkozásait: „Ne felejtsetek el imádkozni értem!” Kedves Ferenc pápa, most tőled kérjük, hogy imádkozz értünk! Az égből most te áldd meg az Egyházat, áldd meg Rómát, áldd meg az egész világot, ahogyan ezt múlt vasárnap tetted ennek a bazilikának az erkélyéről, utoljára magadhoz ölelve az Isten egész népét, s vele lélekben az emberiséget is, amely őszinte szívvel keresi az igazságot és ébren tartja a remény lángját!

Fordította: Dr. Török Csaba atya, teológia professzor

Okirat Őszentségének, Ferenc pápának a földi életből való jámbor elköltözésére

Szent emlékezetű Ferenc elhalálozása, koporsóba tétele és eltemetése

Ferenc, az Egyház szeretett pásztora, aki velünk együtt a remény zarándoka volt, aki útmutatónk és útitársunk volt a nagy cél, a Menny felé, ahová meghívást kaptunk, a 2025-ös szentév április 21-én, reggel 7.35-kor, miközben a Húsvét fénye világította meg Húsvét nyolcadának második napját, Húsvéthétfőt, ebből a világból az Atyához távozott. Az egész keresztény közösség dicsőítette Istent – különösen is a szegények – az evangélium és Krisztus misztikus Jegyese érdekében bátran és hűséggel végzett szolgálatért.

Ferenc a 266. pápa volt. Emléke megmarad az Egyház és az egész emberiség szívében.

A 2013. március 13-án pápává választott Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, piemonti emigránsok gyermekeként: édesapja, Mario könyvelő volt, a vasútnál dolgozott, édesanyja, Regina Sivori pedig a háztartást vezette és öt gyermekük neveléséről gondoskodott.

Miután vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, a papi pályát választotta. Először az egyházmegyei szemináriumba lépett be, 1958. március 11-én pedig a Jézus Társasága noviciátusába. Humán tudományokat tanult Chilében, majd 1963-ban visszatért Argentínába, és a San Miguel-i Szent József Főiskolán filozófia szakon szerzett diplomát. Irodalom- és pszichológiatanár volt a Santa Fé-i Immaculata Iskolában és a Buenos Aires-i Colegio del Salvador nevű iskolában.

1969. december 13-án szentelte pappá Ramón José Castellano érsek, majd 1973. április 22-én örökfogadalmat tett a jezsuitáknál.

Miután novíciusmesterként szolgált a San Miguel-i Villa Barilariban, a teológiai kar professzora, a Jézus Társasága tartományi konzultora és a főiskola rektora volt, 1973. július 31-én pedig az argentin jezsuiták tartományfőnökévé nevezték ki.

1986 után néhány évet Németországban töltött, hogy befejezze doktori disszertációját, azt követően visszatért Argentínába, Antonio Quarracino bíboros pedig közeli munkatársának választotta. II. János Pál 1992. május 20-án aucai címzetes püspökké és Buenos Aires segédpüspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondatául a Miserando atque eligendo-t választotta, címerébe pedig a Jézus Társaságának jelképét, az IHS Jézus-monogramot tette. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érsekévé nevezték ki, Quarracino bíboros halála után pedig 1998. február 28-án ő lett az utóda érsekként, Argentína prímásaként, az országban élő keleti rítusú hívők ordináriusaként és Katolikus Egyetem nagykancellárjaként. II. János Pál a 2001. február 21-i konzisztóriumon bíborossá nevezte ki, római címtemploma a Bellarmin Szent Róbert-templom lett. A rákövetkező év októberében a Püspöki Szinódus tizedik rendes közgyűlésén főrelátor-helyettes volt.

Egyszerű és nagyon szeretett pásztor volt főegyházmegyéjében, melyet keresztül-kasul beutazott, metróval és autóbusszal is. Egy lakásban élt, maga készítette a vacsoráját, mert a többi emberhez hasonlónak érezte magát.

XVI. Benedek lemondása után a konklávéra összegyűlt bíborosok 2013. március 13-án pápává választották, ő pedig a Ferenc nevet vette fel, mert az assisi szent példáját követve elsősorban a világ legszegényebbjeivel akart törődni. Az áldások erkélyéről a következő szavakkal mutatkozott be: „Fivéreim és nővéreim, jó estét kívánok! Most pedig elkezdjük ezt az utat: a püspök és nép közös útját, a római egyházét, mely a szeretetben vezető szerepet tölt be az összes egyház között, a testvériség, a szeretet, az egymás iránti bizalom útját.” És miután lehajtotta a fejét, így szólt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem: ez a nép imája, a nép áldást kér püspökére.” Március 19-én, Szent József ünnepén kezdte meg hivatalosan péteri szolgálatát.

Ferenc, aki mindig odafigyelt a legszegényebbekre és a társadalom kivetettjeire, megválasztása után azonnal a Szent Márta Házat választotta lakóhelyéül, mert nem tudta nélkülözni az emberekkel való érintkezést.

Az első Nagycsütörtöktől kezdve a Vatikánon kívül akarta bemutatni az utolsó vacsora emlékére végzendő misét, minden alkalommal börtönökbe, fogyatékkal élőket vagy drogfüggőket segítő intézményekbe ment. A papokat arra biztatta, hogy mindig készségesen szolgáltassák ki az irgalmasság szentségét, legyen bátorságuk elhagyni a sekrestyét, hogy az elveszett bárányok keresésére induljanak, és tartsák nyitva a templom ajtaját, hogy bárkit fogadhassanak, akik vágynak az Atyaisten arcával való találkozásra.

Péteri szolgálatát fáradhatatlan odaadással gyakorolta a muszlimokkal és más vallások képviselőivel folytatott párbeszéd érdekében, időnként imatalálkozókra hívta őket össze, és közös nyilatkozatokat írt alá a különböző vallások tagjai közötti egyetértés érdekében, ilyen például a 2019. február 4-én Abu-Dzabiban et-Tajjeb szunnita vezetővel aláírt, az emberi testvériségről szóló dokumentum. Az utolsók, az idősek és a kicsinyek iránti szeretete indította arra, hogy bevezesse a szegények világnapját, a nagyszülők és idősek világnapját és a gyerekek világnapját. Isten igéjének vasárnapját is bevezette.

Minden elődjénél szélesebb körűvé tette a bíborosi testületet: tíz konzisztóriumot hívott össze, melyeken 163 bíborost, köztük 133 választó és 30 nem választó bíborost nevezett ki 73 nemzetből, melyek közül 23-nak korábban sosem volt bíborosa. A Püspöki Szinódus öt közgyűlését hívta össze, három rendes közgyűlést, melyek a család, az ifjúság és a szinodalitás témájával foglalkoztak, egy rendkívüli közgyűlést, mely szintén a család témájával, és egy különleges közgyűlést, mely az Amazonas-medence témájával foglalkozott.

Újra és újra felemelte szavát az ártatlanok védelmében. A koronavírus-járvány idején, 2020. március 27-én este egyedül akart imádkozni a Szent Péter téren – melynek oszlopcsarnoka jelképesen átölelte Rómát és a világot – az ismeretlen betegségtől megrémült és megsebzett emberiségért. Pápaságának utolsó éveiben számos felhívást fogalmazott meg a békéért és a különféle országokban – különösen Ukrajnában, valamint Palesztinában, Izraelben, Libanonban és Mianmarban – darabokban zajló harmadik világháborúval szemben.

2021. július 4-én, mivel meg kellett műteni, tíz napig az Agostino Gemelli kórházban tartózkodott, 2025. február 14-én pedig ismét ugyanabba a kórházba ment, ahol kétoldali tüdőgyulladás miatt harmincnyolc napot töltött. A Vatikánba visszatérve élete utolsó heteit a Szent Márta Házban töltötte, a végsőkig ugyanazzal a szenvedéllyel szentelte magát péteri szolgálatának, jóllehet még nem épült fel teljesen. Húsvétvasárnap, 2025. április 20-án, még egyszer utoljára megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, hogy Urbi et Orbi áldást adjon.

Ami a tanbeli megnyilatkozásokat illeti, Ferenc pápa tanítóhivatala nagyon gazdag volt. A Szentatya az Evangelii gaudium kezdetű – józan és alázatos stílusban írt – buzdításban (2013. november 24.) terjesztette elő apostoli programját, melynek főbb súlypontjai a missziós munkára való nyitottság, az apostoli bátorság és az irgalmasság, figyelve az önreferencialitás és a lelki világiasság veszélyének elkerülésére az Egyházban. A főbb dokumentumok közé tartozik négy enciklika: a Lumen fidei (2013. június 29.), mely az Istenbe vetett hit témájával foglalkozik, a Laudato si’ (2015. május 24.), mely az ökológia témájával és az emberiségnek az éghajlatváltozást érintő felelősségével foglalkozik, a Fratelli tutti (2020. október 3.), mely az emberi testvériségről és a társadalmi barátságról szól, valamint a Dilexit nos (2024. október 24.) a Jézus szíve-tiszteletről. Közzétett 7 apostoli buzdítást, 39 apostoli konstitúciót, számos apostoli levelet, többségükben motu proprio formájában, szentévet meghirdető 2 bullát, ezeken túl pedig katekéziseket tartott az általános kihallgatásokon és beszédeket mondott a világ legkülönbözőbb tájain. Miután létrehozta a Kommunikációért és a Gazdaságért felelős titkárságokat, valamint a Világiakért, a Családért és az Életért felelős dikasztériumot, illetve az Átfogó Emberi Fejlődés szolgálatáért felelős dikasztériumot, a Praedicate evangelium kezdetű apostoli konstitúció (2022. március 19.) kibocsátásával megreformálta a Római Kúriát. Módosította a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárást az Egyházi Törvénykönyvben (CIC) és a Keleti Egyházak Törvénykönyvében (CCEO) (Mitis et misericors Iesus és Mitis Iudex Dominus Iesus motu propriók), és szigorította a klerikusok által kiskorúak vagy kiszolgáltatott személyek ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó jogszabályokat (Vos estis lux mundi motu proprio).

Ferenc csodálatra méltó tanúságot hagyott örökül emberségről, szent életről és egyetemes atyaságról mindenki számára.

(A szertartások és a temetés tanúi…)

Fordította: Tőzsér Endre SP