Napi e-vangelium evangelium365

Napi e-vangelium evangelium365
Naponta frissül

Az www.evangelium365.hu az az evangéliumi rész olvasható, amely a katolikus egyház liturgikus rendje szerint a szentmiséken aznap elhangzik, valamint a hozzá kapcsolódó elmélkedés, illetve magyarázat, továbbá egy napi ima. 

@vangelium365, Horváth István Sándor

Evangélium, elmélkedésimádságkedd

Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
28

 

 

Evangélium

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”  
Mk 3,31-35

Elmélkedés

Az ördöggel való szövetkezés képtelen vádja után Jézus családtagjai érkeznek meg. Jövetelük célját Márk evangélista korábban ismertette: „Rokonai elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette” (Mk 3,21). A mai részletben ez már nincs megismételve, de érdemes emlékeznünk rá, mert ennek ismeretében könnyebben megértjük Jézus reakcióját. Úgy tűnik, hogy a rokonság pontosan értesül Jézus tevékenységéről és arról is, hogy egyesek őrültnek, háborodottnak tartják. Kellemetlen számukra, hogy egy családtagjukról ilyen dolgokat híresztelnek, ezért azt szeretnék elérni, hogy Jézus ne tevékenykedjen tovább. Ha ugyanis nem volna olyan sokat a nagy nyilvánosság előtt, akkor elejét lehetne venni a szóbeszédnek. 
A rokonok érkezésének hírére Jézus beszélni kezd az ő új családjáról. Nem tagadja meg édesanyját és családtagjait, nem tagadja meg származását, de felvázolja a hozzá való tartozás, kötődés új lehetőségét. Mindazokat családtagjának tekint, akik Isten akaratát megteszik. És ez a kötelék, ez a lelki kapcsolat akár még a vér szerinti kapcsolatoknál is erősebb lehet. Ahol az Isten jelen van, ott család születik. Amely családban megtapasztalható és megélhető a szeretet, ott jelen van az Isten. Az ő közelében mindannyian családra, otthonra lelhetünk. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádsághétfő

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
27

 

 

Evangélium

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”  
Mk 3,22-30

Elmélkedés

A farizeusok és az írástudók főként Jézus nyilvános működésének kezdeti időszakában leginkább azon csodálkoznak el, hogy a gonosz lelkeket kiűzi a megszállottakból. Hogyan képes erre? Kitől van hatalma ilyen rendkívüli cselekedetekre? Más esetekben, amikor meggyógyít egy-egy beteget, legfeljebb azon csodálkoznak, hogy miért éppen szombaton tesz ilyet, amikor a nyugalom napja van, és nem volna szabad ilyenkor semmiféle munkát végezni, még gyógyítani sem. Az ördögűzések ténye előtt teljesen megdöbbenten állnak. Megtapasztalják, hogy az Úr szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, akkor azok engedelmeskednek neki, elhagyják azt, akit addig megszállva tartottak. A farizeusoknak eszébe sem jut, hogy kétségbe vonják Jézus különleges erejét, de mindenképpen tudni szeretnék, hogy kitől származik ez a hatalom. 
Mivel más magyarázatot nem találnak, ezért előállnak azzal, hogy bizonyára magától a gonosztól kapja az erőt, az ördögök fejedelmével, Belzebubbal szövetkezve képes ilyen rendkívüli dolgokra. Jézus viszonylag könnyen védekezik rávilágítva a vád belső ellentmondására. A gonosz lélek senkinek sem fog hatalmat adni ahhoz, hogy saját befolyását megszüntesse. Senkinek sem ad olyan erőt, amit ellene fordíthatnak. 
Hiszek-e abban, hogy Jézus az én életemből is képes kiűzni a rosszat? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságÉvközi 3. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
26

 

 

Evangélium

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: 
Zabulon földje és Neftali földje, 
a tenger útja, a Jordán vidéke, 
a pogányok Galileája: 
A sötétben lakó nép nagy fényt lát, 
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre. 
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” 
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. 
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.  
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Emberhalászok 
Egy rövid történet nem a régi időkből és nem a bibliai tájakról, hanem napjainkból: Két halász a tengerparton a következő napra készíti elő a hálókat. Néha egy-egy nagyobb hullám a lábukat mossa. Nem zavarja őket, megszokták már. Miként azt is, hogy halászat közben, a tengeren, hajójuk néha nagyokat billen a nagyobb hullámokon. Munkájuk közben beszélgetnek. „Miért éppen halászokat hívott Jézus?” – kérdezi egyikük. A másik ezt feleli: „Tudod, akik a szárazföldön közlekednek, azoknak szilárd utakra van szükségük. Betonból és aszfaltból készült utakra. Aki autóval vagy más járművel közlekedik, az nem térhet le az útról. Minket, halászokat nem kötnek ilyen utak. Arra hajózunk, amerre akarunk. Bárhol tudunk halat fogni. Amerre a hajónk siklik a vízen, ott mindenütt út van.” 
Az evangélium Jézus tevékenységét mutatja be, amely iránymutató az Egyház és minden keresztény számára. Nem sokkal Jézus megkeresztelkedése után Keresztelő János börtönbe kerül, küldetése lezárult. Ezt követően kezdődik Jézus nyilvános működése. Jézus nem a fővárosban, Jeruzsálemben, a politikai, társadalmi és vallási élet központjában kezdi tevékenységét, hanem vidéken, a Galileai-tenger partján, a „sötétben lakó nép” körében, ahogyan az evangélista írja. Jézus fellépése világosságot, fényt hoz a népeknek. Az Úr számára nincs lenézett vidék vagy megvetett nép, ő mindenkinek megadja a tiszteletet. Ő sosem fordul el a mások által megvetett emberektől, hanem éppen őhozzájuk fordul. Azokon segít, akik nem számíthatnak mások segítségére, mert azt tartja küldetésének, hogy az üdvösség jóhírét mindenkinek hirdesse és Isten irgalmasságát mindenkihez közvetítse.
Elsőként nem a vezetőkhöz, nem a befolyásos emberekhez szól, hanem egyszerű halászokhoz, akiket meghív a követésére. Ezt a meghívást úgy is értelmezhetjük, hogy a sötétségből a világosságra hívja őket. Mert a Krisztussal való találkozás fényességet hoz az ember életébe. 
Jézus reményt ad az embereknek. Ezt kell meglátnunk abban, hogy Isten országának eljövetelét hirdeti és a szívek megtérését sürgeti. Olyan reményt ad, amely képessé teszi az embert arra, hogy a bűn sötétségéből átlépjen az Istennek tetsző élet világosságába. Reményt gyújt a szívekben, amely megszabadít a kételkedéstől és a szorongásoktól, és eltávolítja az ember lelkéből a félelmeket és a mindennapi aggodalmakat. A Jézus által hozott remény felemeli az emberi tekinteteket és lehetővé teszi, hogy előre tekintsenek, jövőjüket nagyobb távlatban lássák. Az Úr nem csak beszél és tanít, hanem gyógyít, csodákat tesz, jeleket mutat és közösséget szervez. 
Jézus munkája, szolgálata pontosan kijelöli az Egyház és a keresztény ember hivatását: reményt adni az embereknek, amellyel kiléphetnek szűkös világukból, szakíthatnak bűnös múltjukkal és beléphetnek Isten országába. Küldetésünk továbbá, hogy felnyissuk az emberek szemét, és megtanítsuk őket arra, hogy vegyék észre Isten jelenlétének és szeretetének jeleit a világban. Nem rendkívüli dolgokat és csodákat kell várni, nem ilyeneket kell kérni Istentől, hanem észre kell venni a legkisebb dolgokban is Isten gondoskodásának és jóságának megnyilvánulásait. Hivatásunk az is, hogy közösséget építsünk, s ebben a tevékenységünkben Jézus munkatársai vagyunk. Nem magunk köré szervezünk csoportokat, nem rajongókat gyűjtünk, hanem Jézushoz vezetjük az embereket. Ezt jelenti az emberhalászat, amiről az Úr beszél az evangéliumban, amikor meghívja az első tanítványokat. Csak az válhat emberhalásszá, aki Jézust követi. Csak az tudja korunkban hitelesen hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt, aki Jézushoz köti életét. Csak az tud az Úr számára tanítványokat gyűjteni, aki őmellette tapasztalta meg a közösséghez tartozás élményét. 
Bármerre is visz életutunk, mindenütt emberhalászok vagyunk. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságSzent Pál apostol megtérése

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
25

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.  
Mk 16,15-18

Elmélkedés

Ha össze szeretnénk állítani a tíz leginkább elkötelezett, legbuzgóbb bibliai személy listáját, Szent Pál apostol minden bizonnyal dobogós helyen szerepelne. Életszakaszaiban más-más ügy mellett kötelezte el magát. Ha vallásos, buzgó zsidó embert keresünk az újszövetségben, akkor ő valóban az. A farizeusokhoz, tehát a vallási törvényeket legszigorúbban értelmező és megtartó csoporthoz tartozott, és származását még a krisztusi hithez való csatlakozása után sem tagadta meg. A korintusiaknak szóló második levelében így ír: „Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is!” (2Kor 11,22). A filippieknek írt levélben pedig ezt olvassuk: „Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. Törvénytartó farizeus voltam” (Fil 3,5). 
A krisztusi hitet vallók megjelenése után új feladatot talált, mégpedig az új hit követőinek üldözését. És ezt nem csak immel-ámmal tette, hanem elkötelezetten, vakbuzgón. Nem volt semmire tekintettel, nem könyörült senkin. Ő maga írja a filippieknek az imént idézett rész folytatásában: „Isten egyházának szenvedélyes üldözője voltam” (Fil 3,6). Elszántságára és elkötelezettségére jellemző, hogy utólag is „szenvedélyesnek” nevezi önmaga ténykedését. 
Életébe újabb fordulatot nem saját elhatározása vagy döntése hoz, hanem a Krisztussal való találkozás. Az Úr az, aki megjelenik a damaszkuszi úton, ő ad új életcélt neki. Ettől kezdve elkötelezi magát Krisztus mellett, majd pedig valamivel később elkötelezetten hirdeti a krisztusi hitet a pogányok között. 
Felismerem-e, hogy mire hív Jézus, és elkötelezetten végzem-e szolgálatomat? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságpéntek

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
24

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.  
Mk 3,13-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet a tizenkét apostol kiválasztását, hatalommal való felruházását, feladatuk rövid megjelölését és nevük felsorolását tartalmazza. Jézus és a tizenkét apostol közös történetében a kezdeményezés, a választás Jézustól ered. Ő az, aki önállóan és szabadon cselekszik. A hegyre való felmenetele ünnepélyessé teszi az eseményt, kiemeli annak jelentőségét. Nem meghirdet egy feladatot, egy munkakört, amire lehet önként jelentkezni, hanem ő cselekszik, ő dönti el, hogy a tanítványok nagyobb köréből ki tartozzon ehhez a szűkebb társasághoz, az apostolok testületéhez. Senkinek nincs beleszólása a dologba. Még maguk a kiválasztottak sem kerülnek döntési helyzetbe, nem teszi fel nekik Jézus azt a kérdést, hogy akarnak-e a tizenkét apostol közé tartozni vagy sem. A leírásból az sem derül ki, hogy milyen szempontok vezették Jézust. Mi alapján döntött? Milyen tulajdonságokat és képességeket látott azokban, akikre választása esett? 
Itt nincs demokrácia. Nincs megkérdezve a nép, hogy kiket tart a legalkalmasabbnak az új feladatra, szolgálatra. Nincs népszavazás a kiválasztottak személyéről. Itt nem számít a rátermettség. Nem számít az érdem. Nincs szükség a kiválasztottak részéről semmiféle ígéretre vagy felajánlásra. Jézus egészen egyszerűen, teljes szabadsággal kijelöli őket és hatalmat ad nekik küldetésük teljesítéséhez. A kiválasztottak mindent Mesterüktől kapnak. 
Elfogadom-e azt a szolgálatot, amivel Jézus megbíz? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindenkit arra hívsz, hogy részese legyen Isten országának, s ebből az országból senki sincs kizárva származása vagy nyelve miatt. Még a legnagyobb bűnösök is meghívást kapnak, hogy megtérjenek és elfogadják Isten megbocsátó irgalmát. Te senkit sem zársz ki az üdvösségből, azaz mindenki üdvözülhet, hacsak valaki önmagát nem zárja ki. Segíts megértenem, hogy az üdvösségre szóló meghívás nekem is szól és arra hittel válaszoljak! Vezess engem az üdvösség, az örök élet útján! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságcsütörtök

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
23

 

 

Evangélium

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.  
Mk 3,7-12

Elmélkedés

Miután az elmúlt napokban olyan részeket olvastunk, amelyek a farizeusok Jézussal szembeni magatartását és vádaskodásaikat mutatták be, mostantól pozitívabb történetek következnek az evangéliumban. A mai részlet nem egy konkrét csodát vagy egy találkozást mutat be, hanem összegzése annak, hogy mivel telnek Jézus napjai. Kiderül, hogy nagyon sokan keresik őt, elsősorban azért, mert csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket, akiknek eddig reményük sem volt a gyógyulásra. 
Felmerül bennünk a kérdés: Miért tesz Jézus csodákat? Mi a szándéka azzal, hogy rendkívüli módon, isteni hatalmával segít a betegeknek? Mi a jelentősége ezeknek a rendkívüli tetteknek? Abban egészen biztosak lehetünk, hogy az Úr nem feltűnést akart kelteni csodáival és nem is az volt a szándéka, hogy kivívja az emberek elismerését. Ő biztosan nem vágyott semmiféle dicsőségre vagy hírnévre. A leghelyesebb, ha csodáit jelként értelmezzük, mert ez felel meg leginkább a bibliai hagyománynak. Olyan jelek, amelyek megjelenítik Isten irgalmasságát és megtapasztalhatóvá teszik azt az emberek számára. A csodák jelek, amelyek igazolják az emberek előtt Jézus isteni származását és hatalmát. A gyógyító vagy természeti csodák ugyanis azt bizonyítják, hogy Jézusnak hatalma van a természet erői, a gonosz erők és a betegség fölött. 
Bízom-e abban, hogy az Úrnak hatalma van ahhoz, hogy minden rossztól és a bűntől megszabadítson? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságszerda

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
22

 

 

Evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.  
Mk 3,1-6

Elmélkedés

A kalászszedés munkának, mégpedig szombaton tiltott munkának minősítése után egy csodatételről olvasunk a mai evangéliumban. Ebben az esetben már nem a tanítványok, hanem a Mester, Jézus tevékenysége a téma. És nem egy befejezett cselekvés ébreszti fel a farizeusokban a vádaskodás gondolatát, hanem Jézus várható cselekedete, tehát egy olyan dolog, amit még meg sem tett. 
Érdekes, hogy Márk evangélista úgy jegyzi le az esetet, hogy közben a farizeusok meg sem szólalnak. Jézus jól ismeri törvényértelmezésüket, nincs szükség arra, hogy álláspontjukat ismertessék. Még akkor sem szólalnak meg, akkor is hallgatnak, amikor Jézus egy kérdést tesz fel nekik: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Hallgatnak, mert talán érzik a szívük mélyén, hogy a helyes válasz nem felel meg a hagyományaiknak. Hallgatnak, mert a legszívesebben helyeselnék a gyógyítást, de ez nem felel meg a törvényi előírásaiknak. 
Ami a hallgatásuk után következik, egy kicsit megmosolyogtat minket. Mintha Jézus borsot akarna törni a farizeusok orra alá azzal, hogy nem tesz semmit, hanem csak szavával parancsol. Nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem érinti meg a beteg testrészt, a béna kart. Más csodáknál szinte mindig van egy érintése, egy mozdulata. Most csak beszél. Ennyit mond a betegnek: „Nyújtsd ki a kezedet!” És most magunk előtt látjuk a mosolyát, ahogyan a farizeusokra néz: Hát most ezt a rövidke mondatot próbáljátok meg munkának minősíteni! Ti akartok engem megakadályozni abban, hogy jót tegyek valakivel? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságkedd

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
21

 

 

Evangélium

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”  
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A Jézus és a farizeusok között zajló vitasorozat a böjt kérdése után a szombati pihenőnap témájával folytatódik. A kérdező farizeusok most is saját hagyományaikból indulnak ki, amely ott fut vakvágányra, ott távolodik el Isten eredeti szándékától, hogy ők akarják megszabni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni szombaton. Önmagában nem is volna gond azzal, ha ésszerűen minősítenék az emberi tevékenységeket, de túlzásokba esnek. Azt a tevékenységet, hogy Jézus tanítványai néhány búzakalászt letépnek, aratásnak, tehát munkának tekintik. Munkát viszont nem szabad szombaton végezni, mert ez a pihenőnap. Magyarázatuk szerint, ahogyan Isten a teremtés hat napja után megpihent a hetedik napon, ugyanúgy az embernek is a munkával töltött hat nap után pihennie kell a hetedik napon, vagyis szombaton. 
A zsidó vallási gondolkodás szerint a szombat Isten ajándéka a választott nép számára, hogy testi és lelki erejét megőrizze, illetve ezt a napot az istentiszteletnek szentelhesse. A szombati nyugalom megtartásának ez az eredeti értelme idővel elhomályosult, és úgy kezdtek tekinteni a szombatra vonatkozó törvényekre, mint amelyeket mindenáron meg kell tartani. Ennek köszönhetően Isten ajándéka, a szombati nyugalom hamar teherré, kötelező előírássá, kényszerű paranccsá vált. Ettől a lelkülettől akarja Jézus megtisztítani a szombatot és megóvni tanítványait. 
Milyen lelkülettel és hogyan tartom meg a mi pihenőnapunkat, a vasárnapot? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet. 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádsághétfő

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
20

 

 

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”  
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Ahogyan az idő múlásával egyre jobban kibontakozik Jézus szolgálata és egyre többekhez jut el tanítása és csodáinak híre, úgy sokasodnak körülötte a vallási vezetők, az írástudók és farizeusok ellenséges megnyilvánulásai. Az evangélisták, akik elsősorban az örömteli eseményeket igyekeznek bemutatni, nem hallgatnak az őt érő támadásokról sem, mert ezek fajulnak aztán odáig, hogy Jézust halálra ítélik és keresztre feszítik. Ezen a héten olyan történeteket olvasunk az evangéliumban, amelyek ezt a fokozatosan növekvő szembenállást mutatják be. 
Az első vita témája a böjt. A farizeusok nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem úgy tartják meg a böjtöt, ahogyan ők. A farizeusok saját hagyományaik felől közelítik meg a kérdést, s ennek megfelelően fogalmazzák meg elvárásaikat. Mivel ők hetente két napon is böjtöt tartanak, ezért úgy gondolják, hogy minden komolyabb tanítótól elvárható, hogy ugyanezt megkövetelje saját tanítványaitól. Ehelyett Jézus és tanítványai éppen egy ünnepi étkezésen, egy lakomán vesznek részt. Ne felejtsük, hogy a jelenet a vámos Lévi házában zajlik, aki vendégül látja Jézust és tanítványait. 
Válaszában Jézus világossá teszi, hogy az ő működésének, szolgálatának az időszaka az öröm ideje mindenki számára és nem a böjté. 
Jézus jelenlétében, az ő örömében élek-e? 
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságévközi 2. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
19

 

 

Evangélium

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” 
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”  
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Lelkiismeretes ember 
Számos élethelyzetben mérlegelnünk kell, hogy megtegyünk-e valamit. Belső késztetést érzünk, Isten hívását érezzük egy feladatra, de mégis mérlegelünk, töprengünk. Megtegyük vagy ne tegyük meg? Ekkor megszólal valahonnan a háttérből a gyávaság: Biztonságos ez számunkra? Utána rögtön halljuk egy másik irányból a célszerűséget: Hasznunkra lesz ez a dolog? Megéri megtenni? Rögtön ezután elénk áll a hiúság: Népszerű lesz ez a dolog? Hogy fogják megítélni az emberek? Végül a bensőnk mélyéről a lelkiismeret hangját is halljuk: Helyes ez? Látnunk kell, hogy egy-egy döntés előtt ezek a dolgok befolyásolnak minket. Aztán eljön az idő, amikor azt látjuk, hogy egyáltalán nem biztonságos, nem is éri meg, de még csak népszerűek sem leszünk miatta, de mégis meg kell tennünk valamit, mert a lelkiismeretünk azt súgja, hogy ez a helyes. 
Keresztelő Szent János, akiről a mai evangéliumban olvasunk lelkiismeretes ember volt. Mindig a szíve mélyén megszólaló hangot követte, mert meg volt győződve róla, hogy az az Isten hangja. Amikor figyelmeztette Heródes fejedelmet, hogy nem szabad feleségül vennie és együtt élni testvére feleségével, akkor előtte ő is hallhatta a gyávaságtól, hogy egyáltalán nem biztonságos, amit tenni akar. Nem biztonságos, hanem veszélyes, sőt, életveszélyes, ha bírálni merészeli a fejedelmet. De nem hallgatott, hanem megszólalt, mert a lelkiismerete azt mondta, hogy helyes, amit tesz. Az életével fizetett érte. 
Életének egy korábbi eseménye, amikor tanúságot tesz Jézusról. Ezt olvassuk a mai evangéliumban. Keresztelő Jánosnak voltak tanítványai, akik közül ketten, András és János, rögtön követni kezdték Jézust és az ő tanítványai lettek ettől kezdve. Keresztelő János egészen biztosan tisztában volt azzal, hogy tanúságtételének ez lesz a következménye. Lehet, hogy a célszerűség azt súgta neki, hogy ez nem éri meg, mert elmennek a tanítványaid és szépen lassan mind elfogynak mellőled, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely szerint helyes, amit tesz. Egyáltalán nem sajnálja, hogy tanítványai Jézus nyomába szegődnek, hanem ezt mondja: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30). 
Még korábban János ezt mondta azoknak a farizeusoknak, akik a néppel együtt keresztelkedni mentek hozzá: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét” (Mt 3,7-8). Bár a meglehetősen kemény szóhasználat miatt azt is gondolhatnánk, hogy haragból vagy hirtelen indulatból mondta ezt, de nem így van. János tudatosan mondta ezt, megfontoltan szólt így a vallási vezetőkhöz. Talán egy pillanatra megkísértette őt a hiúság, hogy ezzel nem lesz népszerű, ez nem fog tetszeni a farizeusoknak, ettől nem biztos, hogy megtérnek, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely azt mondta, hogy ez a helyes. Isten arra kéri őt, hogy ne hallgasson, hanem figyelmeztessen mindenkit, hirdesse mindenkinek, hogy Isten nem alakoskodást, nem színlelést, hanem őszinte bűnbánatot vár. 
Keresztelő János életpéldája arra ösztönöz minket, hogy minden élethelyzetben és minden döntési helyzetben hallgassunk lelkiismeretünk szavára és bátran tegyük meg azt, amit Isten ilyen módon kér tőlünk. Tegyük meg, mert ez a helyes! 
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságÁrpád-házi Szent Margit

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
18

 

 

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!  
Mt 25,1-13

Elmélkedés

A tíz szűzről szóló példabeszédet figyelmesen olvasva találunk néhány furcsaságot a történetben. Hol van például a menyasszony? Egy vőlegény mellé mindenképpen járna egy menyasszony is, de ő nem szerepel a történetben. Továbbá: Miért késik a vőlegény? A saját lakodalmi ünnepségéről nem illik elkésnie egy vőlegénynek. Furcsa, hogy az üzletek éjszaka is nyitva vannak, a balgák el tudnak menni olajat vásárolni. Szokatlan, hogy mind a tízen elalszanak. Ésszerűbb volna, hogy legalább egy valaki maradjon ébren, s ha itt az idő, ő majd felébreszti a többieket. Ezek a furcsaságok abba az irányba terelik gondolatainkat, hogy inkább egy jelképes példázatról van szó, mintsem egy lakodalmi ünnepség leírásáról. 
Jézus példázata az ő visszatéréséről az idők végén, a vele való találkozásról szól. Ő maga a vőlegény. Mivel jövetelének pontos idejét senki nem tudhatja előre, ezért szüntelenül várni kell őt, illetve felkészültnek kell lenni. A szüzek az embereket jelképezik. Egy részük bölcs, előrelátó, gyakorlatias, másik részük viszont kissé hanyag, könnyelmű és felelőtlen. 
A balgák jól tudták, hogy lámpást kell magukkal vinni, de úgy gondolták, hogy az abban lévő olaj elegendő lesz. Elég is lett volna bizonyára, ha időben érkezik a vőlegény. A váratlan helyzetben pótolni akarják mulasztásukat. Balszerencséjükre éppen akkor érkezik meg a vőlegény, s csak azok jutnak be az ünnepség helyszínére, akik készen állnak. 
Ha nem akarunk a balgák sorsára jutni, akkor legyünk mindenkor felkészültek az Úrral való találkozásra! 
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Evangélium, elmélkedésimádságpéntek

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Jan
17

 

 

Evangélium

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” 
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. 
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”  
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A szerdai evangélium kapcsán arról elmélkedtünk, hogy milyen jelentősége van annak, hogy az emberek a magatehetetlen betegeket Jézushoz viszik, illetve közbenjárnak nála a gyógyulás érdekében. A mai evangéliumban szintén megfigyelhető ez a mozzanat. Márk evangélista külön is megemlíti, hogy négyen vitték a bénát hordágyon. Ez a megjegyzés a bénultság komolyságát is jelzi. A béna cipeléséhez négy ember szükséges, a maga erejéből egyetlen lépést sem tudna tenni. Négy ember egyetértésének, közös szándékának és közös cselekvésének az eredménye az, hogy a béna eljut addig a házig, ahol Jézus éppen tartózkodik. Egy akadályt, a távolságot már legyőzték, közel vannak ahhoz, hogy a beteg Jézus elé kerüljön. De a házhoz érve újabb nehézségbe ütköznek, mert akkora a tömeg, hogy nem tudnak az Úr közvetlen közelébe kerülni. 
Úgy tűnik viszont, hogy számukra nincs akadály. Közös tervüket mindenképpen szeretnék megvalósítani. Ha már idáig elcipelték, akkor bizonyára ahhoz is volna erejük, hogy hazavigyék a hordágyon a bénát, de ez meg sem fordul a fejükben. Gyorsan megoldást keresnek, még attól sem riadnak vissza, hogy megbontsák a ház tetejét, s onnan felülről engedjék le a hordágyat a bénával. Elszántságuk eredményeként így kerül Jézus elé a beteg, akit aztán Jézus meggyógyít és saját lábán távozhat. 
Csak akkor kerülhetek Jézus közelébe, ha nem hátrálok meg a nehézségek láttán és leleményesen leküzdöm az akadályokat. 
© Horváth István Sándor


Imádság

Ó, Uram Jézus, te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán te vagy bennem! 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."