23593 ima található a honlapon, összesen 31615 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    Dr. Frajka Félix atya homiliái
    Hetente frissül

    Dr. Frajka Félix atya homiliái

    http://www.felixatya.hu

    A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

    A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
    Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
    Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

    Félix atyaÉvközi 14. vasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    04

    Bevezetés

    Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.

    Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.

    Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus alakítsd a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.

    Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.

    Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.

    Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.

    De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.

    Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek!

    Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.

    Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.

    A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.

    Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.

    Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.

    Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.

    Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÉvközi 13. vasárnap

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    27

    Bevezető

    A mai evangéliumi szakaszban hallani fogjuk majd az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító jézusi szavakat. Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani, mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget? Milyen gyakran helyezzük saját akaratunkat az övé elé?

    Ha így járunk el, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhez fűződő kapcsolatainkat.

    Kirié litánia

    Meg kell újítani hitünket! Kizárólagossá tenni szeretetünket Isten iránt, lelkiismeretünket pedig ki kell finomítani a felebarátaink felé, aki Isten és Krisztus képmásai.

    El kell kezdeni a megújulást még ma. Ne várjunk holnapig, és ne várjuk azt, hogy majd más elkezdi, mert akkor sose kezdjük el.

    Ne várjuk meg azt, hogy az Istentől való elfordulásnak megtapasztaljuk következményeit, hiszen a történelem, már oly sokszor megmutatta nekünk: mivel jár az, ha valaki, vagy egy nemzet elfordul az Istentől.

    Evangélium után

    A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.

    Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.

    Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat. Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok. De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.

    Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!

    Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!

    Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!

    Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben. Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren. Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.

    Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét: menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni, mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s átnemesíti azt.

    Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve a már meg-lévőket, megelőzi azokat.

    Korunk hatalmas szellemi áramlatai, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszméi viszont arra késztetik a ma emberét, hogy elforduljon Istentől, Krisztustól. Elvesse Isten abszolút elsőbbségét és önmagát emelje Teremtője és Megváltója trónjára.

    A ma emberének érzelmi világ ez általszűkebb és szürkébb lett. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete. Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.

    Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy végleg elembertelenedjen az ember, s nem akarjuk, hogy egy nép vezetői azzal kérkedjenek, ami a szégyenük, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad, hogy elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen, s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és jobb irányba!

    Egy nép, egy társadalom, és az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához, és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.

    A Krisztus szeretetétől áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik mások felé is. Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, - hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÉvközi 12. vasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    20

    Bevezetés

    Sokkal többet értek ti, mint a verebek, hallani fogjuk a mai evangéliumban.

    Manapság a verébnek nincs tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek? Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér az ember, ha keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat! Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja: meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: az az igazi keresztény, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a hozzá hasonlók között, a templomban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy ezek szerint igazi keresztény vagyok-e?

     

    Kirié litánia

    Urunk! Bocsásd meg, hogy életünk nem tükrözi, hogy igazi keresztények vagyunk. Uram irgalmazz!

    Urunk! Bocsásd meg, hogy titkoljuk katolikus voltunkat. Krisztus kegyelmezz

    Urunk! Bocsásd meg, hogy csak a hívők közösségében valljuk magunkat követőidnek. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Be kell vallanunk, hogy az evangéliumban gyakran hallunk, olvasunk meghökkentő kijelentéseket. Ilyennek minősíthetjük többek között Jézus többször is (hatvannégyszer) felcsendülő figyelmeztetését: „Ne féljetek!” Ennek hallatán úgy gondoljuk: Könnyű ezt kimondani, de nehéz valóra váltani. Hiszen emberi létünk alapszínének nevezhetjük a félelmet.

    Megdöbbentő, hogy félnünk kell magától az embertől, s ma jobban, mint bármikor. Félnünk kell Kain testvérgyilkos unokáitól. Félnünk a betörőktől, a tolvajoktól. Félnünk a migránsoktól. Félünk az össze visszahazudozó közéleti személyiségektől. Félünk a permanens gyűlöletperzselő tüzétől. Félünk a hazugság és rágalom szennyes áradatától.

    Féltenünk kell a szeretet kötelékével hozzánk tartozó embereket, féltenünk a magyarságot, féltenünk a kereszténységet, féltenünk egyházunkat, féltenünk nemzeti és keresztény értékeinket, gyermekeink és unokáink jövőjét.

    Ki győzné felsorolni félelmeink okát? Arcunk szégyentől ég, hogy egymástól kell a legjobban félnünk.

    Az Úr Jézus tisztában van emberi természetünkkel és félelmeink jogosságával. Nyilvánvaló, hogy számos félelemnek életet őrző, védelmező szerepe van a jelenlegi világrendben. Arra késztetnek, hogy gondos munkával kiépítsük védő-állásainkat. Ezek megtételére buzdít bennünket akkor is, amikor a félelmek legyőzésére bátorít.

    Elsősorban azt a félelmet igyekszik eloszlatni, ami tanításának hirdetése és elfogadása jelenthet számunkra. Jómaga is rövid élete során állandó fenyegetettség állapotában élt. Ennek ellenére nem adta fel küldetését, Isten országának a hirdetését és bátran szembenézett a halállal is, mert tudta, hogy utána mi következik.

    Amikor tehát elküldi apostolait és apostoli Egyházát a világ-történet véres útjára, olyan feladattal bízza meg őket, amely félelmek éj-szakáján keresztül a húsvéti világosságra, tehát biztos győzelemre vezet.

    Nem az a baj, ha közben megdobogtatja szívünket a félelem. Ez csak akkor lenne veszedelmes, ha elnémulnánk, a bűnös hallgatás fedezékébe menekülnénk előle. Nem szabad felednünk egyetlen nap sem Babits híressé vált mondatát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”

    Az Úr Jézus nemcsak biztató szavakkal akarja eloszlatni félelmeinket, hanem arra is rámutat: Milyen erőkre támaszkodjunk, amikor megvalljuk Őt az emberek előtt. Az is nyilvánvaló, hogy félelmeink legyőzésére, segítségre szorulunk. A fenyegetett emberek fegyvert hordanak maguknál. A betörők ellen biztonsági zárakkal és riasztó berendezésekkel védekezünk. Az újgazdagok, a dúsgazdagok védő és őrző szolgálattal őriztetik magukat és vagyonukat.

    De vajon Jézus követője, az evangélium hirdetője milyen védelemre, kinek a védelmére számíthat? A gondviselő mennyei Atya védelmére! Az Úr Jézus azt mondja, hogy mennyei Atyánk még hajunk szálait is számontartja. Ne féljünk hát, sokkal többet értek ti a verebeknél. Ha hitünk és szeretetünk által Istenbe kapaszkodunk, akkor olyan erővel rendelkezünk, amellyel felülmúl-hatjuk valamennyi félelmünket. Pál apostollal vallhatjuk, hogy „bennünket semmiféle üldözés, de még a halál sem szakíthat el Krisztus szeretetétől!”

    Ez a halálon diadalmaskodó szeretet adott erőt a vértanúknak és kiontott vérük szent mag lett, amelyből kihajtott Isten vetése. Ha erre nem vállalkoznak az evangélium hirdetői, ha nem indulnak el a történelem útján, akkor ma nincs Egyház, nincs kereszténység, és itt és most nem hallhatnánk, a ne féljetek krisztusi bátorító szavakat.

    Isten földi országa a keresztények bátorságából születik. A félelem és terror hatására népünk nem egyszer megtagadta már hitét és nemzeti színeinket és vörös rongyokba öltözött. S mi lett a következménye? Tragédia.

    Hogy ilyen újabb tragédia be ne következzen, minden becsületes embernek egy emberként kell bátran szembefordulnia a nemzeti és keresztény értékeket rombolókkal. Igaz, ez nem megy bátorság és áldozat nélkül. Az igazság, a szabadság, a szeretet győzelme azonban minden áldozatot megér. Kiharcolói úgy ragyognak majd, mint a csillagok a világűrben.

    Bárcsak mi is közéjük tartoznánk és a magunk hatósugarában megtennénk mindig a tőlünk telhetőt, s megvallanánk mindig azt a Krisztust, aki minket is megvall majd akkor mennyei Atya előtt!

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaÚRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    13

    Bevezető

    Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék segít, hogy végigjárva életünk útját, Isten Országába jussunk.

    Az Úr testéhez csak megtisztult lélekkel közelíthetünk. Ezért tartsunk bűnbánatot a Szentmise kezdetén.

     

    Kirié litánia

    Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested és véred vételére, hogy életünk legyen. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!

    Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy majd életalkonyunkon, a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Az Egyház története számos bizonyítékot szolgáltat az Úr Jézus azon tanításának igaz voltához, mely szerint: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, Isten útjai nem a mi útjaink. Az érzékekhez kötődő és a gőg által megfertőzött értelem gyakran szembeszáll Isten gondolatával és akaratával. Mindezt előre látta Jézus, aki Pétert és a többi apostolt is megfeddte földízű gondolkodásuk miatt.

    Nem véletlen tehát, hogy az emberi okoskodás kezdettől fogva botrányosnak, oktalanságnak minősí-tette Jézus tanítását és élete eseményeit. Sokan úgy gondolják, ha nem is mondják ki, hogy Istennek reánk kellett volna bíznia Jézus életének megrendezését. Kifogásolják istállós születését, szégyenletes kereszthalálát és az utolsó vacsorán elhangzott ígéretét, hogy a kenyér és a bor köntösébe alázódva velünk marad a világ végezetéig.

    Már első tanítványai is megbotránkoztak, amikor önmagát az Élet Kenyerének nevezte. És ha emiatt többen elpártoltak Tőle, miért ne ismétlődne meg mindez a későbbiek folyamán?

    A keresztény üzenet történetét vizsgálva látjuk, hogy hívatlan úti-társként gyakran melléje szegődik szegődött az a törekvés, hogy lemérsékeljék Jézus szavait és megkérdőjelezzék rendelkezéseit. Ez lett a sorsa Jézus legnagyobb ajándékának, a szentmisén megjelenő eucharisztikus áldozatnak és lelki lakomának.

    Fájdalmas jelenség, hogy a lelki egység kenyeréül szánt jézusi ajándék a krisztushívők körében is nézeteltérésekhez és szakadásokhoz vezetett. Sokan – jóllehet előszeretettel hivatkoznak a Szentírás hitet meghatározó szerepére – elképzeléseik szűkös keretébe kényszerítik Jézus rendelkezését.

    Szinte érthetetlen, hogy akik hisznek Jézus istenségében, halálból történt feltámadásában, csatlakoznak az egykor elpártoló tanítványokhoz és felvetik a kétkedő kérdést: Hogyan adhatja magát eledelül? Az ember gőgös istenkedésével szinte nem akarja megengedni, hogy Jézus isteni módon cselekedjék.

    Képzeljük magunkat az utolsó vacsora termében végrendelkező, apostolaitól búcsúzó isteni Megváltónk helyébe. Szenvedésének elő-estéjén adni akart valamit, nemcsak apostolainak, hanem valamennyi Benne hívőnek. Valamit, ami velünk marad, és biztosítja a rá emlékezést. Mivel a legtöbbet akarja adni, ön-magánál kevesebbet nem adhat, ezért önmagát adja.

    S mily csodálatos isteni öt-lettel ezt meg is valósítja! Kenyérbe és borba rejti istenségét és emberségét. Mindezt halála előtt, mintegy végrendeletként hagyja ránk. Ezért írja Pál apostol: „Valahányszor ezt a kenyeret eszitek, az Úr halálát hirdetitek…” De hát miért akar minket az Úr éppen halálára emlékeztetni? Mert számunkra Jézus halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.

    Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná Jézusunk szeretetét, akkor nem lenne egy szentmise sem, amelyen a hívek ne járulnának az Úr asztalához.

    A keresztény élet lényege az, hogy méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Meghalljuk a nekünk szóló jézusi szavakat: Vegyétek és egyétek.”

    Vajon mi menthetné meg elkereszténytelenedő, elembertelenedő, s agonizáló világunk életét? Semmi más, mint az Eucharisztia.

    Az Úr testét és vérét magukhoz venni vonakodók miatt, nem tudom elhallgatni és nem kimondani az Úr Jézus eme szavait: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

    Ha nem azért nem keresztény e társadalmunk, mert nem eszik az Élet kenyerét. És ha nem keresztények az emberek, nem azért nem azok e, mert nincs meg bennünk az az élet, amelyet Krisztus teste és vére táplál?

    Vegyük hát, hogy életünk legyen, s minél bőségesebben!

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaSzentháromságvasárnapja

    Napi Ima2 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    06

    Bevezetés

    A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb misztériumának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső misztériumára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié Litánia

    Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!

    Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad megígért, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A keresztény teológusok a kezdet kezdete óta sokat fáradoznak annak érdekében, hogy értelmünk közelébe hozzák a jézusi üzenetet, amely szerint az egy Isten valami-képp három is.  Bármennyire is tiszteletet és elismerést érdemelnek erőfeszítéseik, a nagy titok kapujában ők is megállásra kényszerülnek.

    El kell fogadnunk, Szent Bernát figyelmeztetését, amely szerint a Szentháromság titkát föltárni terem-tett lény részéről lehetetlenség, hinni azonban dicséretes jámborság, látni pedig maga az örökké tartó boldogság.

    A keresztény ember szent-háromságos hitét tömören így fogalmazhatnánk meg: A Keresztény ember: Hisz az Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében. Hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Hisz a Szentlélekben, Aki megszenteli és vezeti a világ végéig a krisztushívők sokaságát.

    A gondolkodó ember ősi vágya Isten megismerése és a Vele kialakítandó kapcsolat megteremtése. A történelem folyamán az ember sokféleképp próbálta ezt elérni.

    Az ember istenlátásának eme ősi vágyát, Jézus Krisztus teljesített be. Amikor Fülöp apostol azt kérte tőle, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus kijelentette: „Aki engem lát, az Atyát is látja”. Ő volt az, aki kinyilatkoztatta Isten szentháromságos természetét, belső életének mibenlétét.

    A legtöbb pogány vallásban az emberi képzelet, félelmetes, kegyetlen vonásokkal ruházta fel isteneit.

    Mi, keresztények, nem egy elképzelt, hanem Jézus által kinyilatkoztatott szentháromságos, szerető Istenben hiszünk. Ennek a szerető szentháromságos Istennek a hirdetését, és a benne hívőknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében való megkeresztelését tette apostolai feladatává e földről történő búcsúzásakor az Úr Jézus Krisztus.

    Nincs nehezebb, de egyben fontosabb feladat, mint Jézusnak eme óhaját, eme végrendeletét teljesíteni, mint beszélni Istenről és az Ő országáról. Az a keresztény azonban, akinek életét kovászként járja át a jézusi tanítás, nem tétlenkedhet, nem hallgathat. Pál apostollal vallja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”!

    Ennek a tanúságtételnek indítéka annak a kincsnek a birtoklása, amit a Jézustól kapott örömhír jelent számunkra. Akit meghódított Jézus személye, tanítása, szeretete, az kötelességének érzi, hogy másokat is megajándékozzon ezzel a kinccsel.

    Igaz, hogy a mai világban le-csökkent a hit és az erkölcs árfolyama, és ennek vészes következményeit a bőrünkön tapasztaljuk. Kiderült, bebizonyosodott, hogy egy hitetlen világban élni annyi, mint egy értelmetlen, céltalan élet sötétjében botorkálni.

    A céltalan élet sötétjében botorkáló, s istenhit nélkül élő emberek kétségbeesetten menekülnek a káros szenvedélyek világába, az alkohol, a kábítószerek mámorába. Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép pusztulása, a szellemi, az erkölcsi értékek hanyatlásával kezdődik.

    Jaj, annak a népnek, amelynek vezetői nem vallják már azt, amit elődeik vallottak, hogy a vallás mindenkinek a legszentebb ügye, ha-nem visszatérnek az unos-untalan hangoztatott jelszóhoz: a vallás magánügy. S akik magukról azt hirdették, hogy távol tartják magukat minden ideológia vitától, de a leg-merevebben ragaszkodnak alapvető ideológiai tételükhöz: a közömbös, semleges világnézetükhöz. És ezt erőszakos eszközökkel egyeduralkodóvá akarják tenni a társadalom minden területén. Mi más ez, mint a keresztény valláserkölcs, s maga az istenhit kiiktatása az élet minden területéről, egy lassú nemzethaláshoz.

    Mi, akiket a háromságos egy Isten nevében kereszteltek meg, s akiknek életét áthatja a Benne való hit, ellene mondunk e sátáni cselvetésnek. S célunk nem távoltartani, hanem elvezetni minden embertest-vérünket, a háromságos egy Isten ismeretére, hogy egykor mindannyi-an eljussunk a színről színre való látására is.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaPünkösdvasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    30

    Bevezetés

    Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

    Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

     

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

    Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

    De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

    Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

    Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

    A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

    Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

    A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

    Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

    Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

    Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

    Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

    Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

    Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

    Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

    A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

    És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

    Megmozdult a Lélek és új világot teremtett. És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaUrunk mennybemenetele

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    23

    Bevezetés

    Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

    A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié Litánia

    Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és a szerint éljen. Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    „Menjetek!”

    Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus isa leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

    Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

    Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

    Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

    Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

    Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

    És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa

    Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

    A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

    Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

    Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

    Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

    Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

    Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt.

    Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

    Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele.

    Jó tudnunk és erősen hinnünk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. Én veletek vagyok a világ végéig, mondja az Úr.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    16

    Bevezető

    A húsvéti örvendezés hatodik hetét kezdjük a mai vasárnapon. Most már lassan hitünk harmadik legfontosabb eseményére kell figyelnünk, mely egyre közelebb kerül hozzánk. Ez pedig a pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának napja. A mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is erre hangol bennünket. Az evangéliumban, az utolsó vacsora búcsúbeszédéből azt a részt halljuk majd, amikor Jézus megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad.

    Kirié litánia

    Urunk, Jézus Krisztus, Te kinyilatkoztattad nekünk az Atya szeretetét. Uram, irgalmazz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te közbenjársz értünk az Atyánál. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk, Jézus Krisztus, Te megerősítesz bennünket Szentlelked által. Uram, irgalmazz!

    Az Evangélium után

    Egy mai végrendelet kb. így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, XY örökösömre, hagyom." – Az Úr Jézus egészen más végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült figyelemmel hallgatták búcsúszavait.

    Mit hagyott Krisztus örököseire?

    A Szentlelket, mint ügyvédet

    A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket.

    Nemcsak a gyászolóknak van szükségük vigasztalóra, hanem mindnyájunknak egy jó ügyvédre, aki velünk marad örökre.

    Mit hagyott Jézus örököseire?

    Az igazság érvényesülését

    A mai világ egyik legnagyobb vétke az igazság relativizálása. El akarják hitetni az emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"

    Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodhatja a fejét, és végképp nem tud dönteni. És ez a cél, kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést, hogy nincs igazság.

    Ha valamikor szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az „Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van, hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban, rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság szerint az erkölcstelenség közepette is.

    Mit hagyott Jézus örököseire?

    Az árvaság feloldását

    Munkácsy megrendítő festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír, a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet hosszan szemlélve a kislányt sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha szülőtlen árva marad!

    Hasonló árvaságérzés fogja el a tanítványt, ha elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat, filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a tanítványra, ha tanító nélkül árva marad.

    Érthető, ha az apostolok szívét is elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem magára gondolt, hanem apostolaira. őket akarta megvigasztalni. És mivel vigasztalta őket?

    „Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a világ végén dicsőségesen visszatér, vagy, hogy a halál pillanatában eljön értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva be is következik. És attól kezdve teljesül: „Én veletek maradok a világ végezetéig."

    Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni, még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken! Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" És az apostolok is ezt az örömhírt viszik majd a világba: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul ÉL.

    Mit hagyott Krisztus örököseire?

    Szeretetét

    „Aki teljesíti parancsaimat és szeret engem, azt Atyám is, én is szeretni fogom,"- mondja Jézus.

    A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva, szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának eszkimó jelenete. - Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik", ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem jelenti, hogy szükségszerűen sikeres lesz a földi életünk, hanem azt, hogy ez a szeretet mindent a javunkra fordít az életben. Merjünk bízni abban, hogy az Úristen tudja, mi válik a mi javunkra. És ha ebben bízunk, akkor ez a szeretet önmagunk fölé emel minket, és képessé tesz még a lehetetlen megtételére is.

    Az Úr jézus utolsó vacsorai búcsúbeszédéből nem a Siralomház hangulata, nem a magába roskadó reménytelenség árad, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat.

    Mi nem egy süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus hős elszánt követői vagyunk. Hanem annak a Jézusnak, aki azt mondja nekünk: „Bízzatok, én legyőztem a világot! Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHúsvét 5. vasárnap

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    09

    Bevezető

    Aki felnézett már a budapesti Szent István Bazilika homlokzatára, az ezt láthatta kőbe vésve: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Bazilikát építő elődeink számára oly annyira fontos volt ez a jézusi mondat, hogy felvésették Budapest legnagyobb templomára. De fontosak e számunkra is e jézusi szavak? És annyira e, hogy tartósan bevéssük ezeket a szavakat a szívünkbe is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

    Kirié litánia

    Urunk Jézus! Te vagy az Út! Add, hogy mindig a Te utadon járjunk. Uram irgalmazz!

    Urunk Jézus! Te vagy az Igazság. Add, hogy mindig a Te Igazságod vezéreljen minket. Krisztus kegyelmezz!

    Urunk Jézus! Te vagy az Élet! Add, hogy életünk a tiédhez legyen hasonló mindig. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    A „Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Jézusi szavak elhangzása után az apostolok kíváncsian várták, hogy mivel vigasztalja meg őket Mesterük. Ő pedig így folytatta beszédét: „Higgyetek Istenben, és Bennem is higgyetek!”

    Az utóbbi évtizedeket méltán nevezhetjük a nyugtalanság, a féle-lem, az aggodalmak korszakának. Hiába próbáljuk körül bástyázni életünket különféle biztonsági intézkedésekkel, a technika vívmányaival, mindez nem orvosolja nyugtalanságunkat. Minden kísérletezés ellenére egy istentelen világban élni annyi, mint egy nyugtalan, félelmes világ-ban vergődni. Ebből az állapotból az Úr Jézus figyelmeztetése szerint csak az Istenben és a Benne való hit emelheti ki az emberiséget, s nemzetünket.

    Minden embernek van valamilyen sejtése, fogalma, s hite az Isten-ről. De olyan, amelyikre építhetné életét, s épülhetne nemzetünk élete, jelene és jövője, már jóval kevesebbnek. A magára hagyott emberi értelem csak keveset tud meg Istenről. Hogy ki Ő, s miként szerezhetünk Róla megbízható ismereteket, ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen Urunk Jézus Krisztus közvetítő szerepe.

    Jézus számtalan olyan igazságot közölt velünk, amelyet nem lehet fölfedezni értelmünk segítségével. Ő maga szinte elénk élte az Istent. Tőle tudtuk meg: Isten nem valami kegyetlen zsarnok, hanem szerető atyánk. Nem a törvény, nem az igazság Istene csupán, hanem az irgalomé is. Nem követelésekkel fordul az emberek felé, hanem adományokkal. Nem ítélkezni akar fölöttünk, hanem megbocsátani és kegyelmezni. Nem lesújtani, hanem fölemelni. Nem az igazak Istene csupán, hanem a bűnösöké is.

    Ezért mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Az ember nem érti, hogy a TV-ékben, mozikban, valamint a rádiók hullámain miért kap főszerepet az emberi bűn és gonoszság bemutatása? Egyesek azzal érvelnek, hogy a bűn bemutatásával akarják megdöbbenteni, és jobb belátásra bírni a nézőket. Azt hiszem, egészen másról van itt szó. Valami sátáni erőfeszítésről annak érdekében, hogy az ember megadja magát sorsának és összetörje azokat az eszméket, amelyeket Isten állított elénk Jézus Krisztusban. Valakinek érdeke, hogy az emberek ne járják az igazság és az igaz élet útját. Mindannyian szomorúan tapasztaljuk, hogy hová vezet mindez.

     A lelki béke, a nyugalom partja felé Jézus az egyetlen s biztos út.

    A szomorkodó apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte apostolainak, hogy Atyja házában, ahol bőségben van hely, otthont készít számukra, hogy ott lehessenek vele ők, és mindazok, akik hisznek benne.

    Amikor Jézus eme szavait halljuk: „Atyám házában sok lakó-hely van”, ne csak a mennyországra gondoljunk. Hiszen a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod. Mennyivel több lakóhely lenne a földön is, ha Föld valóban atyai ház lenne mindenki számára! Ha harcászati eszközökkel nem lerombolnák az emberek lakóhelyét, hanem folytonosan építenének, hogy bőségesen legyen lakóhely minden ember számára e földön is!

    Napjainkban egyre növekszik a hajléktalan emberek száma. Jól tudjuk, hogy ennek milyen következményei vannak. Az otthontalan ember idegenül érzi magát a földön. A miért vagyunk e világon kérdésre? Tamási Áron Ábeljének adott válasza: „hogy otthon legyünk valahol e világban”, nem teljesedik be életében. Az embernek előbb földi, emberi otthonra van szüksége, hogy fölébresszük benne a mennyei haza iránti vágyat. Nekünk otthonnal bíró emberek közösségének van tehát bőven tennivalónk!

    Köztudomású, hogy egy házat igazi otthonná csak a szeretet varázsolhat. Templomaink is akkor változnak  újra a hívek közös otthonává, ha a szeretet vezérli és egyesíti őket testvéri közösségben.

    A szeretetnek kell átmelengetnie családi otthonainkat, de a nagyobb családokat is, közösségeket is, így nemzetünket is!

    S miként a pusztában vándorló népet a tűzoszlop vezette a sötétségben az Ígéret földje felé, úgy bennünket pedig, ha beborul felettünk az ég, vagy ha sötétség borul ránk, a szeretet lángoszlopa kell, hogy vezessen a gyűlölködés világában is a boldogabb jövőbe, s ha majd üt a végóránk, akkor pedig az örök otthonunkba is.

    Ámen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    02

    Bevezetés

    Ma, húsvét 4 vasárnapját, Jópásztor vasárnapját, immár 57. alkalommal a Hivatások, a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjának szenteljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, s imáinkkal mutassuk meg a Jópásztor, övéiről gondoskodó szeretetét e világban. Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott eme hívatásunkat?

    Kirie litánia

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

    Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

    Evangélium után

    A mai evangéliumi szakasz-ban Jézus a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi a pásztor.

    Valami ehhez hasonló szolgálatot vállalt Jézus is, amikor megalapította Egyházát és arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit. Ezért nevezhette magát kapunak. Csak rajta keresztül juthatunk az istenszeretők boldog közösségébe.

    Jól tudjuk, hogy Jézus jópász-tori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának. Róluk, a láthatatlanul közöttünk maradó Jézus jópásztorairól, a papi hivatásokról, a papi szolgálatról, a pap életéről sokféleképp szoktak szólni az emberek, a hívők is. Csak egyet nem szoktak tenni: Köszönetet mondani nekik.

    Úgy érzem, a mi templomi közösségünk szeretné pótolni ezt a mulasztását, és szeretne köszönetet mondani a világegyház különböző helyein, különböző szolgálatokat teljesítő paptestvéreknek, még pedig azokkal a szavakkal, amelyekkel egy korábbi nemzetközi szimpózium résztvevői: a kúriák bíborosai, érsekei, püspökei, papok, szerzetesek, és világiak, az egész egyház hangjaként mondtak köszönetet valamennyi papnak.

    Halljunk ezekből egy párat kivonatosan, mint a mi szívünkből is fakadókat.

    Köszönet nektek, papok, életetekért, amelyek püspökeitek kézrá-tételekor Krisztusnak ajándékoztatok, és ezzel ti is jó Pásztorai lettek e világnak.

    Köszönet nektek, papok, akik magatokat a lelkek gondozásának szentelitek, plébániákon és közösségekben, a kultúra, a munka és a szenvedés területén mindenhol, ahol az ember él és Istent keresi.

    Köszönet a szentségek kiszolgáltatásáért, a szentmise hűséges és buzgó ünnepléséért. Köszönet azért, hogy az Egyház és az egész teremtés hangjává váltok a szent zsolozsma napi végzésében.

    Hála azért az odaadásért, amellyel a papok csökkenő száma miatt ti naponként hősiességig menő nagylelkűséggel teszitek a vállatokra nehezedő jópásztori munkát.

    Köszönet nektek papok, hitvallók, akik testeteken hordozzátok Krisztus és az Egyház szenvedésének jeleit.

    Hála nektek, akik életeteket adjátok oda barátaitokért, Jézus Krisztus nagy művért, az ő titokzatos testéért, az egyházért.

    Köszönet nektek misszionáriusok, akik elviszitek Krisztust, az üdvösséget a föld és az emberi szívek legvégső határáig.

    Köszönet nektek, megszentelt élet intézményeiben és az apostoli élet közösségeiben élőknek, akik a kolostorokban engeditek a világ szívét tovább dobogni. Hála legyen néktek!

    Köszönet néktek, fiatal papok, akik " igent"- mondásotokkal felkínáltátok fiatal életeteket Krisztusnak és az Egyháznak: Napról napra és életetek minden körülménye között újuljon meg buzgóságtok!

    Köszönet nektek, idős és beteg papok, akik erőtök megfogyatkozása ellenére szenvedéseitek felajánlásával teljes szolgálatot végeztek.

    Köszönet nektek, papok, akik az Egyház szociális tanítását követve síkra szálltok minden kitaszított ember igazáért.

    Köszönet nektek, papok, akik ebben a halál kultúrájától fenyegetett korszakban bátran védelmezitek és nagyra tartjátok az élet értékét és kultúráját annak kezdetétől természetes végéig.

    Köszönet néktek paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva élitek életalkonyotokat a papi otthonokban. Kísérjen benneteket az a bizonyosság, hogy nem vagytok egyedül! Lélekben Veletek vagyunk, S Veletek van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyház éltetőlelke!

    Köszönet Neked, Péter utóda, aki papi életed példájával és tanításoddal megerősíted a papokat, testvéreidet a Krisztushoz való tartozásuk tudatában és nemeslelkű szolgálatukban, amit az Egyházban az emberek javára végeznek.

    Köszönet nektek, nők és férfiak, akik papjaitokat (érdemtelenül engem is) rokonszenvetekkel és imádságtokkal bátorítjátok és támogatjátok feladataikban helyes együtt-működésetek által.

    Egészen különleges hála nektek, édesanyák és édesapák, akik papot adtatok az Egyháznak!

    Ebben az ellentmondásokkal teli világban hősies, nem mindennapi feladat vár Krisztus papjaira, korunk jópásztoraira. Imádkozzunk azért, hogy valóban azok is legyenek és megújult lélekkel, bátor hirdetői legyenek a jóhírnek e világban, ott és azon a helyen, ahová a Gondviselés állította őket őrállóknak.

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    25

    Bevezetés

    A Föltámadt Jézus húsvét utáni találkozásai közül talán a szívünket legjobban megérintő, a mi szívünket is lelkendezésre késztető, emmauszi tanítványokról szóló, történetet fogjuk hallani az evangéliumban. Életünkben nem először. Épp ezért az ezzel kapcsolatos korábbi szép élményeink felidézésével hangoljuk lelkünket a Húsvéti Szent Titok méltó megünneplésére.

    Kirié litánia

    Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

     Jézus Krisztus! Aki a kenyértöréskor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Azt hiszem, amikor Lukács evangélista leírta az emmauszi tanítványok történetét, akkor minden kor keresztény emberének alkalmat kívánt adni az önmagára történő alkalmazására, arra, hogy a tanítványokban önmagunkra ismerjünk.

    A történet ugyanis egyszerre reális és szimbolikus. Ebből adódóan örök és mindig időszerűsíthető. Szinte kortársai lehetünk a Föltámadt Krisztusnak és a tanítványoknak. Ebből adódik, hogy nemcsak egy konkrét esemény leírásaként foghatjuk fel ezt az evangéliumi szakaszt, hanem az emberi élet útjáról, a hitről, a vendéglátásról, jövendölések bizonyító erejéről szóló tanításként is.

    A leírtakból tudjuk, hogy a mai evangéliumi szakaszban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok még leragadtak a nagypénteki eseményeknél, és a gyász érzései töltötték be lelküket.

    Jézus elvesztésében mindannak összeomlását látták, amiben addig hittek, és ami jobb jövőt ígért nekik, mert még nem értették Jézus küldetését és nem hitték el, amit már hallottak másoktól: hogy a sírban nem találtak senkit és Jézus feltámadt. A történetnek ez a része, a jóban való remény és a remény szétzúzódásának példázata.

    A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk mi is barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Mi is sokszor táplálunk, bizonyos helyzetekben, megvalósíthatatlan reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink, arról, hogy a jó Isten jobban tudja, mint mi, hogy mi válik a javunkra.

    Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordult volna vissza, nem ment volna Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

    Tudjuk, hogy a letört, elkeseredett emberek elveszítik a tisztánlátásukat. Talán ez is, a tanítványok letörtsége is, oka volt annak, hogy nem ismerték fel a hozzájuk társult Jézust. De Jézus hozzá segíti őket a tisztánlátáshoz.

    Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van.

    Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a Jeruzsálemből leverten távozó két tanítvány mellé is.

    Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, és úgy érezzük, hogy nem tudunk kitörni ebből a nehéz helyzetből.

    Mi lesz velünk, mi lesz a családunkkal, mi lesz nemzetünkkel, mi lesz a járvány sújtotta emberiséggel, ha mindez így folytatódik tovább? Miért nem járhatunk az őseink által kitaposott úton? Miért bántják mindig a magyart és keresztényt azok, akik bár köztünk élnek, de nincs semmi kötődésük sem a magyarsághoz sem a kereszténységhez?

    A hívő ember ebben a kaotikus állapotban is bizakodó. A két tanítványhoz hasonlóan meghallgatja az Úr Jézus tanítását, aki az Írásokból bizonyítja, hogy ami megtörtént, annak meg kellett történnie és így kellett történnie. A hétköznapi életünkben sincs ez másképp. Isten mindent, ami megtörtént, a javunkra fordít.

    A két tanítvány meghívja az Úr Jézust a vacsorához gyönyörű szép, és sokféleképpen értelmezett szavakkal, „Maradj velünk, mert lemenőben már a nap.” És a kenyértörés mozdulatában a tanítványok fölismerik elsiratott Mesterüket. A találkozás nem maradt eredménytelen, visszafordulásra késztette őket.

    Bárcsak mi is gyakrabban ülnénk egy asztalhoz Jézussal. És elfogadnánk az Úr Jézus eucharisztikus lakomára történő meghívását.

    Bárcsak minél több honfitársunk találkozna az Emmauszi tanítványokhoz hasonlóan Jézussal az eucharisztikus lakomán is.

    Ha körülnézünk közvetlen környezetünkben, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy még mindig, milyen sok embertársunk járja az emmauszi tanítványokéhoz hasonló lélekkel az életútját.

    Annak ellenére, hogy Jézus ma is itt jár közöttünk, s mellénk akar szegődni. Példájával bíztatni akarja Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévedettek, a csüggedők felé. S miként ő az Emmauszi tanítványokban, úgy mi is kortársainkban élesszük újjá a föltámadásban való hitet, s reményt.

    Mi hívő keresztények ugyanis, a remény, s a föltámadás népe vagyunk. S azért fáradozunk, s könyörgünk, hogy szomorú helyzetünkben, Jézus mellénk és honfitársaink mellé álljon, s hazahívó szavát minden magyar meghallja.

    Ámen

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Félix atyaHÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA

    Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

    Ápr
    18

    Bevezetés

    A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.

     

    Kirie litánia

    Jézus Krisztus! Te vagy a szívűnk békessége. Uram irgalmazz!

    Jézus Krisztus! Te vagy az életünk: Krisztus kegyelmezz!

    Jézus Krisztus! Te vagy a boldogságaink forrása: Uram irgalmazz!

     

    Evangélium után

    Miközben Tamás Apostol történetét hallgatjuk, azt hiszem, mindnyájan rokonszenvet érzünk iránta. Ennek okát abban határozhatjuk meg, hogy legtöbbünk hite nem nélkülözi az átmeneti vagy tartós kételyeket, és mindig rászorulunk hitünk táplálására, erősítésére.

    Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy Jézus nem tesz szemrehányást Tamásnak, és jómaga vállalkozik kételyei eloszlatására. Ezzel is példát adott nekünk, hogy megértéssel forduljunk kételyekkel viaskodó testvéreink felé.

    Igaz, a józan értelem is elvezethet a hit kapujához, mivel a rendet, célszerűséget sugárzó világ-egyetem Isten feltételezése nélkül teljesen érthetetlen. Ám az is nyilvánvaló, hogy az élet fájdalmas titkai, számunkra érthetetlen jelenségei elhintik bennünk a kételyek magvait.

    Ezért a felnőtt hívő keresztények is, időnként újra és újra megvizsgálják hitüket, és korszerű magyarázatokkal igyekeznek azt elfogadhatóvá tenni, elsősorban ön-maguk számára.

    Az úgynevezett "fizikai bizonyosságra" való törekvés mindannyiunk közös vágya.

    E tekintetben alig különbözünk a "kételkedő" Tamástól, aki csak azt akarta elhinni, amit előtte már látott. Hozzánk hasonlóan meg-feledkezett arról, hogy a mindennapi életben sok olyan dologgal találkozunk, amelyet egyszerűen el kell fogadnunk, és hinni kényszerülünk. Hiszen képtelenné válna a mindennapi élet, ha csak azt hinnénk el, amit látunk.

    A világban sok olyan dologgal találkozunk, amit nem látunk, de mégis biztos létezőként elfogadunk. Így eszünk, értelmünk, gondolkodó képességünk létezését.

    A rádiózás, televíziózás, s mobiltelefonálás korában a bennünket körülvevő, testünkön is áthatoló, a tér minden pontjában jelenlevő és egymásra szuperponálódott elektromágneses mezőket, mint olyan anyagot, amit képtelenek vagyunk még elképzelni is, de kis millió dolgot tudunk róla, és végtelenül sok hang és képinformációt közvetítenek számunkra.

    Már a mindennapi életben is teljesen tarthatatlan a "Csak azt hiszem, amit látok" elv. Mennyivel inkább akkor a hit területén.

    Mégis Tamás apostolhoz hasonlóan látni szeretnénk mi is mindent. Közvetlenül érzékelni szeretnénk még az istenes dolgokat is. De bármennyire is vonakodunk Isten és dolgai elfogadásától, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy alig akad ember, aki képes végérvényesen szakítani vele.

    Még az ateisták is állandóan keresik a megfelelő okokat, bizonyítékokat Isten létének tagadásához.  Nem hisznek Benne, de foglalkoznak Vele. Mégis csak különös, hogy jóllehet Isten sehol sem mutatható ki teljes bizonyossággal, léte mégsem hagy nyugton senkit sem.

    Mégis csak különös, hogy szüntelenül keressük a dolgok végső okait. Keresünk és kutatunk, csak-hogy nyugtot találjon lelkünk. Ez a nyugalom mégsem akar bekövetkezni és várat magára.

    A bennünket körülvevő rejtélyek nyugtalansággal töltenek el, és Isten keresésére sarkallnak. Tapasztaljuk, hogy Isten nélkül sehol sem találunk boldogságot, nem találunk sem békét, sem örömet. Szent Ágostonnal valljuk: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned, O Uram!"

    Jól tudjuk, hogy a hit végső-soron nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem isteni ajándék. Szükséges viszont hozzá mindig a hinniakarás, az emberi igyekezet és jószándék, de sokkal inkább az isteni kegyelem, a Jézus szavára való odafigyelés. A "Nyújtsd ki kezedet… S ne légy hitetlen, hanem hívő" szavak meghallása is!

    Ma az evangéliumi szakasz-ban a "hitetlen" Tamás apostolról hallottunk. Inkább bizonyosságra törekvő volt ő, nyugtalan lélek, aki szüntelenül töprengett és kutatta az igazságot, akárcsak a legtöbben közülünk, akinek ugyancsak jócskán kijutott a töprengésből és a nyugtalanságból.

    Mégsem csüggedünk és veszítjük el bátorságunkat. Mert, miként Tamás apostol, úgy mi is, találkozhatunk a föltámadt Üdvözítővel. S miként Tamás apostol az apostolok közösségében, úgy mi is a hívők közösségében. Megtérése, hívővé válása előtt Tamás apostolnak előbb ugyanis vissza kellett térnie a hívők közösségébe. Csak miután visszatért oda, találkozott az Úrral és született meg benne a hitvallás: "Én Uram, én Istenem!"

    A visszatérésnek ez a lehetősége minden kétkedő és bizonytalankodó előtt mindig, de különösen is most nyitva áll. Éljünk hát vele!

    Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."