Dr. Frajka Félix atya homiliái

Dr. Frajka Félix atya homiliái
Hetente frissül

Dr. Frajka Félix atya homiliái

http://www.felixatya.hu

A Jászberényhez tartozó Boldogházán 1930-ban született szerzetes 1948-ban belépett a ferences rendbe, 1956-ban doktorált teológiából, és 1961-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát.

A ferencesek esztergomi és szentendrei gimnáziumában tanított 1991-ig, majd megszervezte a rózsadombi Szent Angéla Gimnáziumot, amely új épületszárnyakkal és tornacsarnokkal bővült 2002-ig tartó igazgatói működése idején.
Pedagógusi munkássága mellett a lelkipásztori tevékenység is mindig fontos volt számára. Közel négy évtizede került a II. kerületi Tövis utcai lelkészségre, ahol 1991-ben templomigazgatói lett. Vezetése alatt új rendház és hittanterem épült, a templom kívül-belül újjászületett. Három harang került a toronyba, a bejárati homlokzatot új üvegfreskó díszíti. A templom új orgonával és jelentős művészi alkotásokkal gazdagodott. Legutóbb a külső homlokzatot ékesítő, Mindszenty bíborost és a hét ferences vértanút ábrázoló nagyszabású domborművek megszületése tette teljessé a templomigazgató templomszépítő fáradozását.
Frajka Félix pedagógusi és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, a Szent Gellért-díj arany fokozatát, a Pro Cultura Christiana-díjat, valamint a II. Kerületért-emlékérmet.

Félixatyaévközi 32. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
09

Bevezetés

A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált, lehetetlen tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.

Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából a túlvilági élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni? Mit teszünk mi azért, hogy az ateista métely, ne mételyezzen tovább bennünket sem egyénileg, sem közösségileg? Itt a nagy lehetőség!

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, az örök élet hitében való ingadozásainkat. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg az örök élet elérését veszélyeztető vétkeinket! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem lépünk fel határozottabban a házasságot kikezdő tanokkal szemben. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Lukács evangéliumából a feltámadás kérdése című szakaszt (Lk. 20:27–39.) olvastatja föl az évközi harminckettedik vasárnapon az Egyház. Az ismert történet szerint a szadduceusok, az ókori zsidóság azon elöljáró csoportja, amelynek tagjai tagadták a feltámadást, az alábbi elméleti kérdéssel próbálták meg sarokba szorítani Jézust: a feltámadáskor kinek az asszonya lesz az a nő, aki a földi életben a sorban elhunyt hét fivér mindegyikének felesége volt? A felvetés a mózesi törvényekben gyökerezik: miszerint ha valakinek gyermek nélkül hal meg a testvére, köteles nőül venni az özvegyet, hogy „támasszon utódot testvérének”.

A szigorú rendelkezésnek, miként a mózesi törvényeknek általában, praktikus oka volt: ha egy zsidó férfinak genetikailag nem is lehetett, legalább jogi értelemben legyen örököse. Jézus, mint általában, közérthetően kezd bele a válaszába – „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek” –, majd az ószövetségi iratokban való jártasságát megcsillantva folytatja azt, 

A mai világunkban különösen életszerűtlen a mózesi törvények eme passzusa. A törvény arról árulkodik, hogy a családi kötelék – ószövetségi szóhasználattal: a vér parancsa – mindenekfölött áll.

A család szentsége természetesen ma is a keresztény tanok egyik sarkalatos pontja. Csak éppen az egyház már nem szab, nem szabhat meg polgári törvényeket, sőt már a rosszallását sem nagyon fejezheti ki, inkább csak szelíden kérleli a világiakat. Elveszítette az Európai Unióval szemben a legelemibb szellemi ütközetet, így az unió alapokmányába nem került be a keresztény gyökerekre való hivatkozás.

Ebből fakadóan nincs kétségbevonhatatlan, megfellebbezhetetlen érték, ezért relativizálható minden, de minden a jog eszközeivel. Így például a család fogalma is.

Az újkori szaddúceusok is hasonlóan gondolkodnak, mint a Jézus korabeliek. Nekik is központi kérdésük a nősülés, mégpedig a többszöri nősülés, a házasságkötés előtti együttélés, vagy a házasságkötést kiiktató puszta együttélés, földi örömök hajszolása. Ma már minden második házasság válással végződik, és deviáns együttélési formákat is családi közösségként akarnak elfogadtatni. Sőt! Nem a mózesi törvények szerint, hanem adoptálással, még utódokat is biztosítani.

És ezzel párhuzamosan, szkeptikus, s ironikus magatartás a halálon túli élettel szemben!

T. A valóságot, a problémákat tudomásul kell venni és időben és gyökereinél kell orvosolni. A közvélemény-kutatók igyekeznek kimutatni, hogy az emberek jelentős része, sőt a keresztények közül is sokan, - a mai modern szaddúceusok, - nem hisznek az örök életben.

Kedves Testvérek! Evangéliumban hallott Jézusi szavakat idézek: "Akik méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez." - mert Isten sokkal szebb világot készített, mint sem azt el tudnánk képzelni.

Mennyire szomorú lehet most Jézus, hogy az emberek elmennek nagyszerű meghívása mellett, és nem kérnek az örökkévalóságból. Mi, akik itt vagyunk, ne okozzuk Jézusnak ezt a szomorúságot, hanem engedjük szívünkbe az ő Lelkét, a Szentlelket, aki fölserkenti bennünk azon igazi örök élet utáni vágyat, amelyet „emberi szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Félixatyaévközi 31. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
03

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban Zakeus történetét olvastatja fel a Liturgia. Zakeus szerette volna látni Jézust, ezért mindenre hajlandó volt. Hogy Jézust láthassa, kistermete miatt felmászik a fügefára. És törekvésének meg lett a jutalma. Jézus észreveszi a legapróbb indulást is, és elébe megy az indulónak. Minden vasárnap alkalom erre az indulásra, alkalom arra, hogy Jézussal egy asztalhoz ülhessünk. Hogy méltók lehessünk erre. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk oly gyenge a Veled való találkozás utáni vágy. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a Veled való, találkozásaink, nem késztetnek Zakeus tetteihez hasonlókra. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem követjük példádat és nem hívjuk a mai Zakeusokat. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Temetőlátogatáskor, a sírok között sokszor elhangzik: "de jó ember volt. Egy Földön járó szent. Milyen nemes lélek". Pedig minden bizonnyal az elköltözött is gyarlóságokkal küzdő, sokszor csak az emlékezés éveinek távlatán át megszépítő, ideálissá növekedő testvérünk volt. Ennek ellenére valóban sokuk szentté lett földi életében.

A mai evangélium egy szentté változott embert állít elénk. A gazdag ifjú ellentétét, aki ugyan el akarta nyerni az örök életet, de amikor megtudta, hogy ehhez le kell mondani a gazdagságáról, szomorúan otthagyta a Mesterét.

Zakeus, akinek epizódját csak a Lukács evangéliumban olvassuk, két jelezővel rendelkezik: ő a vámosok feje, a jerikói vámhivatal igazgatója. Nem egyszerű köztisztviselő, hanem főnök. Ez az egyik jelző. És a másik jelző: gazdag. Nem pusztán megél valahogy a munkájából, hanem mások kizsákmányolásából gaz-dagodik meg. A két állítás bűnössége súlyát akarja hangoztatni.

A tömör leírás arról nem tudósít, vajon miért akarta Zakeus látni Jézust. Hallott felőle, talán tudott a farizeusról és a vámosról mondott példázatáról?

Egy bizonyos: nem az értelem vezette abba a pózba, amelyet kénytelen volt kis termete miatt elfoglalni, hanem a szíve. Az a tény, hogy egy fügefa lombjai között húzza meg magát, méltósága ellenére, mint egy utcagyerek fára mászik, nem is gondolva arra, hogy kinevetik. Valami belső, legyőzhetetlen vágyra utal, ami fellobbant benne, s amelyet Jézus tud, észrevesz és értékel.

Amint odaér, rögtön föltekint a fára és megszólítja. Mindkét igének fontos jelentése van. A föltekint -nek is, és a megszólítjá-nak is!

Az Úr Jézus tekintete Zakeus lelkébe mélyed, átjárja melegével, megaranyozza fényével. Történt mindez azért, mert nemcsak Zakeus akarta látni Jézust, hanem Jézus is látni akarta a vámost. Zakeus látomása terméketlen marad, ha nem találkozik az Úr Jézus tekintetével. Ráadásul Jézus megtetézi tekintetét biztató szavával is: Zakeus, gyere le gyorsan!

Ki tagadhatná, hogy földi életünk legnemesebb öröme abból fakad, ha a szeretet nevében, a szeretet hangján megszólít valaki. Ebből a megszólításból kiviláglik, hogy fontosak, kedvesek vagyunk a másik ember számára.

Hogy az Úr Jézus megszólító szavának milyen a hatalma, azt nem csupán Zakeus példája bizonyítja. Gondoljunk csak az apostolokra, akik Jézusnak hívó szavára mindent elhagytak és követték őt.

Gondolhatunk a neves és névtelen szentek seregére, akik még a keresztúton is követték Mesterüket.

De gondolhatunk magunkra is, akik azért vagyunk itt, mert Jézus ránk tekintett és nevünkön szólított.

Az Úr Jézusnak minden evangéliumban feljegyzett szava és mondta hangsúlyos. Ez a mondata is: "Ma a te házadban kell megszállnom!"

Zakeus örömmel fogadta házába Jézust. Egy asztalhoz ült vele, együtt étkeztek. Egy asztalnál étkezni valakivel nemcsak Keleten jelentett komoly kiváltságot és bizalmat. A magyar ember, ha egy asztalhoz ül valakivel és megosztja vele kenyerét, valamiképp sorsközösséget vállal vele. A közös étkezés egyfajta életközösség.

A zsidók megütköztek Jézus magatartásán, amikor a bűnös embernél, Zakeusnál szállt meg, s egy asztalhoz ült a vámosokkal.

Azt mondanom sem kell, hogy Jézus ezzel a tettével semmiképp sem helyeselte Zakeus cselekedeteit. Sőt, azok, akik Jézussal egy asztalnál ültek, azok mássá lettek!

Zakeus is mássá lett! Egy olyan fordulat következett be életében, amely egyszeriben összeszorítja, majd kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és restituciós, jóvátevő vallomást tesz: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette". Döbbenetes ez az elhatározás.

A különös eseményt Jézus történetzáró mondata látja el csattanóval: "Ma üdvösség költözött ebbe a házba, mert ő is Ábrahám fia". Kis túlzással mondható: maga az Úr Jézus nyilvánította őt szentté azzal, hogy Ábrahám, a hit atyja fiának nevezi.

Minden krisztushívő tudatában kell, hogy legyen annak, hogy ma is nagy számban élnek Zakeusok közöttünk, akik Jézus általunk közvetített pillantására és szavára várnak.

De egyáltalán, hiszünk-e mi abban, hogy ők is megtérhetnek? Bízunk-e abban, hogy Isten ma is meg akarja fordítani a bűnösök útját, s az embereket, akik eltávoztak tőle, egy asztalhoz akar ülni velük. Hiszünk-e mi abban, hogy ma is elérkezhet az üdvösség napja, a Krisztus nélkül élő mai emberhez is.

Merjük hinni! És merjük ennek megvalósításáért meg is tenni mindazt, ami tőlünk telik! "Mert az Emberfia azért jött, hogy - a mi segítségünkkel - megkeresse és üdvözítse, ami elveszett". Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaHalottak napja

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
02

Bevezetés

Kedves Testvérek!

Halottak napján, vagy az a körüli napokban igyekszik mindenki eljutni szerettei sírjához. Ilyenkor fehér virágokkal borított és gyertyák imbolygó fényével megvilágított sír-hantok között szeretteinkre emlékezve botorkálunk a temetőben. Körül leng bennünket ilyenkor az elmúlás hangulata, s egyre közelebb kerül hozzánk saját elmúlásunk gondolata is. S a költő szavaival mondjuk: ”Égnek a lelkemben kis rőzsedalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok.”

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy oly gyenge a mi örökkévalóságban való hitünk. Uram! Irgalmazz nekünk!

Urunk bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk elhunyt szeretteinkre. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vagyunk készek e világból való távozásunkra. Uram, irgalmazz nekünk!

 

Evangélium után

A halál szomorú ténye ellenére is, az ember lelke mélyén ott él a kiolthatatlan vágy az örökké élés, az el nem múlás után. Még a gyógyíthatatlan betegében is, még a halálos ágyon is, és elemi erővel tör fel a lélekből, még az utolsó pillanatban is.

 

Az embernek, mégis tudomásul kell vennie a megmásíthatatlant, az örök emberi sorsot, a halált is, a távozást a földi létből. – A fájdalmas, megrendítő, mindennél valóságosabb tényt. Akár gondolunk rá, akár nem - akár készülünk rá, akár nem. Egy napon kopogtat majd nálunk is az Úr.

Ezért figyelmeztet bennünket Jézus eme szavakkal: „Legyetek készen, mert egy órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!” - Eljön, szólítani fog bennünket is: „Adj számot sáfárkodásodról, mert többé nem sáfárkodhatsz!”

Mi hívők is gyakran gondolunk arra az órára, amikor eljön értünk az Úr. Hervadás és lombhullató fák haldoklása között is, sírok között is, az enyészet birodalmában is, a kripták néma csendjében is, keresztekre tekintve, saját elmúlásunkról elmélkedve is, Krisztus keresztjére tekintünk, és a föltámadott Krisztusba vetett hittel, a hervadáson túli kikeletre, síron túli égi otthonra, enyészeten túli örök életre gondolunk.

Ilyenkor, halottakról emlékezve, képletesen szólva, a hit lépcsőjén, a hit mankójára támaszkodva, átnézünk a túlvilágba, „ahol nincs többé halál, sem jajgatás, sem fájdalom,” csak örökké tartó boldogság!

Átnézünk abba az országba, amely országnak világító szövétneke az Isten Báránya, Üdvözítőnk, Jézus Krisztus.

Átnézünk abba az országba, amelyben összehasonlíthatatlanul többen élnek, mint itt a földön.

 

 

Átnézünk oda, ahol szeretteink vannak, és keressük őket. Különösen azokat a szeretteinket, akik csak gyertyalánghoz hasonló, pislákoló hittel távoztak az élők közül. És ajkunk imádságot remeg értük, mert fülünkbe cseng a Szentírás eme mondata: „Üdvös és hasznos dolog imádkozni az elhunytakért” Üdvös és hasznos, mert így ők is, a tisztuló lelkek is eljuthatnak Isten színről színre látására.

Imádkozunk, s elkezdünk beszélgetni velük, olyan őszintén és olyan szeretettel, mint az életben még soha. Szólítgatjuk őket. S nemcsak a hála, hanem a bocsánatkérés és a bánat érzésével is. Mert a velük való kapcsolatainkban volt olyan is, amin, míg éltek, nekünk kellett volna változtatnunk, de nem változtattunk. El kellett volna mondanunk, de nem mondtuk el. Meg kellett volna tennünk, de nem tettünk meg…

És kérjük őket, legyenek közbenjáróink, szószólóink az Úrnál, hogy az örök élet hitével járjuk élet-utunkat, és így eljussunk majd mi is örök otthonunkba, Isten színről-színre látására, s szeretteinkkel való boldog, s örökké tartó találkozásra.

Ámen.

 

Imádság

Valamennyien a saját lelkünkből fakadóan mondjuk az „Őszi tájék” című vers gondolatait:

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Ezért születünk hát, ez az életi cél?

Csak eddig a pálya, semmit se tovább?

Vagy itten az ember csak öltözik át?

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél,

Hiába hisz ember, hiába remél?

Hát semmi, de semmi, ami vigasztal

Ott túl amaz árkon, újra tavasszal…?

 

Sírhalmot ölelve az anya zokog.

Majd kigyúl a csillag, kisüt a Hold,

S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!”

 

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

 

1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj el-hunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessék örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitó-fán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaMindenszentek

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Nov
01

Bevezetés

Az egyházi év számos napján egy-egy szentet ünnepel az Anyaszentegyház. Ezzel az ünnepléssel nem csupán az ő dicsőségüket akarja szolgálni. Megadni a keresztény élet hőseinek a tiszteletet, amelyet áldozatos életükkel vagy vértanúhalálukkal kiérdemeltek. Hanem fel akarja hívni figyelmünket életpéldájukra is, mert oly ragyogó példát adtak ők nekünk a krisztusi élet megvalósítására.

Mindenszentek ünnepével arra figyelmeztet bennünket az Egyház, hogy nemcsak azok a szentek, akiket az egyház oltár magasába emelt. A közismert szenteknél jóval nagyobb az ismeretlen, szentté nem avatott szentek száma. János apostol meg-számlálhatatlannak nevezi seregüket. Ők valamennyien Jézus barátai és testvéreink, akik segítenek bennünket, hogy hozzájuk hasonló szeretettel járjuk a krisztusi élet útját.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben követjük mi az ő életpéldájukat, mennyiben akarunk mi is szentek, Krisztus másai lenni e világban?

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán tekintünk menybe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi segítségüket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak tiszteljük őket, hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy kitartóan imádkozzunk azon véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!

 

Evangélium után

Az emberiség mindig szerette a díszszemléket. Erről tanúskodik a Rómában látható majd kétezer éves Titus-diadalív. Ezt az antik diadalívet Titus római hadvezérnek, a későbbi császárnak emelték, aki 70-ben véres ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet.

A szokás máig nem szűnt meg, háborúk győztes befejezésekor, a győztesek díszszemlével köszöntik a háborúból hazatért katonákat.

Szívet melengető az olimpiai díszszemle, amelyen, a különböző nemzetek zászlói alatt vonulnak fel, az illető országok olimpikonjai.

A katonák és sportolók díszszemléiben közös vonás, hogy aki részt vehet rajta, az már megdolgozott, megküzdött érte. Vagy azzal, hogy győzött az ellenséggel szemben; vagy azzal, hogy teljesítette az olimpiai kvótát.

Ma, mindenszentek ünnepének olvasmányában egy „mennyei díszszemle” leírását hallottuk. Szent János apostol – a patmoszi látnok – látomásában láttatja velünk a szentek seregét: „Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal”

Mintha csak egy olimpiai díszszemlét látnánk, ahol a résztvevők nemzetenként elkülönülve, egyenruhában és zászlóval vonulnak fel.

A látomás szerint, a szentek felvonulnak Jézus előtt, kezükben a győzelmet jelentő pálmaággal, és a boldogságot szimbolizáló fehér ruhában. Mint valamiféle olimpikonok vagy győztes katonák, ők is a küzdelemből jönnek: Az Írás szavai szerint: „a nagy szorongattatásból”

A szorongattatáson elsősorban az apostol korában dúló keresztényüldözést lehet érteni, de jelenti a keresztények minden korban meglévőküzdelmét a hitetlen környezettel. A keresztényeknek mindig meg kellett küzdeniük azért, hogy egykor részt vehessenek a mennyei díszszemlén.

A küzdelem teljes erőbevetést igényel, nem lehet „félgőzzel” eljutni az életszentségre. A katona mindenét – életét – kockára teszi a harcban, az olimpikon teljes erőből küzd már a válogató versenyeken is az olimpiai kvótáért.

Aki nem csak egy földi díszszemlén, de a mennyei díszszemlén is ott akar lenni a szentek társaságában, annak erős akarattal kell küzdenie az életszentségért.

Ha egy katona felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz társainak, sőt hazájának.

Ha egy olimpikon felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz csapattársainak, s honfitársainak.

Ha egy keresztény felhagy az életszentségért folytatott küzdelemmel – és hányan megteszik ezt napjainkban! –, azzal kárt okoz saját magának, kárt okoz hittestvéreinek, s kárt nemzetének.

A szemlék nem csak a győztesek megbecsülésére szolgálnak, hanem arra is, hogy a szemlélőkben erősítsék az identitást, az azonosságtudatot.

Melyik magyart nem tölti el büszkeség, amikor egy-egy olimpiai bajnokunknak aranyérmet, néha többet is akasztanak a nyakába. Ilyenkor nagyon jó magyarnak lenni.

A mindenszentek ünnepe, amikor lelki szemeinkkel látjuk azt a mennyei díszszemlét, amelyről a Jelenések könyve ír, szintén jó érzéssel tölt el, s erősíti bennünk az identitást, a keresztény öntudatot.

Pál apostol ugyanis azt írja: „Nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe”

Amikor a mai napon a szentek mennyei díszszemléjét szemléljük, mi arra gondolunk, hogy nem vagyunk hazátlan jött-mentek e világban, hanem a szentek polgártársai, a küzdő egyház tagjai, akiknek, végleges hazánk a mennyben lesz, a mennyei díszszemle tagjaiként.

Ámen.

 

Halottak estéjén

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

 

1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj el-hunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessék örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitó-fán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

 

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 29. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
19

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz nagyon emberi, nagyon kézzelfogható történettel modellezi a kitartó ima szükségességét. Nem a gátlástalan igazságtalan bírót állítja elénk Jézus példaképként, hanem a kitartóan kérő, követelő asszonyt, és mondja mindannyiunknak: „szükséges mindenkor imádkozni!” De kérdem én: Szoktunk-e mi rendszeresen imádkozni?

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk rendszeresen! Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk szeretteinkért! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk ellenségeinkért. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Létbehívásunk, az élet színpadára lépésünk, megkérdezésünk nélkül történt. A sötétenlátó kényszernek tekinti létezését. De a legtöbb ember óriási ajándéknak, és szeretettel ragaszkodik hozzá.

Létünk ajándék jellegéből következik, hogy nemcsak születésünkben, hanem fennmaradásunkban is ajándékokra szorulunk. A szülői, a testvéri, a baráti, a hitvesi szeretet ajándékára. A tanítók, a nevelők, a művészek életszépítő ajándékára. A napsugár, a víz, a levegő, a föld ajándékára.

Gazdagodásra áhítozó életünknek szinte természetéből fakad a kérés szüksége és az elfogadás öröme. Nincs igaza annak, aki gőgösen kijelenti: nincs szükségem sem Istenre, sem az emberekre! A valóság azhogy földi boldogságunkhoz emberszívekre, örök boldogságunkhoz pedig Isten szívére szorulunk.

Tagadhatatlan tény, hogy amikor az ember gyönge volt és kevésbé tudott uralkodni a természet erőin, gyakrabban kulcsolta kezét imára, és fordult Isten felé. Fájdalmas tapasztalatai arra is megtanították, hogy kéréseit sokszor nem teljesítette az Isten. Ezért tartotta szükségesnek az Úr Jézus, hogy a meg nem hallgatott imák ügyében eligazítást adjon követőinek.

Érdemes erre fölfigyelnünk, hiszen gyakran halljuk, hogy valamikor nagyapáink idejében, ha vihar keveredett, meghúzták a harangot, szentelt gyertyát gyújtottak, s imára kulcsolódtak a kezek.

Ma azonban nyugodtan ül az ember szobájában imára kulcsolt kezek nélkül, mert megbízik a villámhárítóban. A technika vívmányai megkönnyítik az ember munkáját. Imádság nélkül is kényelmesen él. De csak addig, amíg az imádság nélkül kényelmesen élő ember hibájából meg nem döbbenti egy-egy tragikus katasztrófa, mint a gátat áttörő hömpölygő iszapáradat.

Sok ember úgy gondolja, hogy betegségéből is imádság nélkül, orvosságok, és műtétek segítségével gyógyul fel. Elfeledik, hogy a betegeket gyógyító orvos, Krisztusnak a jobbkeze. Sok kortársunk életében, talán a miénkben is, leértékelődött az ima, mert elfelejtettük már a költő nekünk is, és egy életre szóló figyelmeztetését: „Kis kacsóid összetéve, imádkozzál édes gyermekem.”

Mivel az emberek egy része ideig-óráig megvan ima és Isten nélkül is, sokan mondják ma: fölösleges az ima. De ők is csak addig, amíg meg nem ismerik az élet keresztjeit, a nélkülözést, a mások segítségére való utaltságot, az életenergiák csökkenését, a betegséget, a kórházi ágyat, a kínzó gyötrelmet, a gyógyíthatatlan betegséget, a halál gyors közeledését.

Mások meg valami automata-kezelőnek tekintik az Istent, aki csak azért létezik, hogy, amiként az automata, ha a megfelelő pénzt bedobtuk, kiadja a kívánt árut, úgy a jó Isten is, ha elmondunk egy-két imát, miatyánkot, már is automatikusan megadja nekünk a kért dolgot.

Az is helytelen, ha olyasmit kérünk az Úr Istentől, amit saját magunk is megszerezhetnénk, és megtételét, megadását Istenre hárítjuk.

Hiába imádkozzuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ha jómagunk megfeledkezünk kenyérszerző és kenyérosztó feladatunkról. A világon minden hatodik ember éhezik. De, ha nem feledkezünk meg erről, akkor igen is kérnünk kell, mert emberé a munka, s Istené az áldás.

Isten nem tűzoltó, akinek az a kötelessége, hogy az általunk okozott tüzeket oltogassa. Helytelen minden olyan kérés, amely ezeket Istennel akarja elvégeztetni. Hiszen azért ajándékozott meg nagyszerű képességekkel, ésszel és akarattal, hogy ne csupán kéregetők, hanem ajándékozók legyünk!

De nem helytelen, sőt üdvös, ha kéréseink olyan javak felé irányulnak, amelyek emberi erővel nem szerezhetők meg. Ilyen maga a hit is, amely megtanít bennünket szépen és boldogan élni e földön. A hit ajándékáért, növekedéséért nem szűnhetünk meg imádkozni soha.

Ezért szükséges mindenkor imádkozni! De csak az tud imádkozni, akinek van hite. És csak annak van hite, aki tud imádkozni. Igen szoros kölcsönhatás van a kettő között. A hit késztet bennünket az imára, és az ima növeli bennünk a hitet.

Már a kezdet kezdetén, Jézus kortársai között is sokan voltak, akik nem hittek Jézus Krisztusban. És úgy néz ki, hogy az üdvösség története folyamán végighúzódik ez a probléma olyannyira, hogy a jövőbe látó Jézus ajkáról szinte reményvesztetten hangzik el a kérdés: az Emberfia fog-e találni hitet a földön, amikor újra eljön? 

A hit megfogyatkozását látva magyar földön, hasonló reményvesztettséggel nézzük sokszor mi is a hazai helyzetet. S egyértelművé válik számunkra, hogy valóban nem lehetséges más megoldás csak az, amit az Úr Jézus hangoztat: szükséges mindenkor imádkozni.

Az imádsággal erőit megsokszorozó nép, csodadolgokra képes.

Amen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 28. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
12

Bevezetés

A mai, felolvasásra kerülő evangéliumi szakasz a Lukács evan-géliumának egy gyöngyszeme. Ha valamelyik folyóirat sportrovatának lennék az írója, a mai evangéliumot ezzel a címmel közölném: "9:1", azaz a hálátlanság 9:1 arányban legyőzte a hálát. Mennyire igaz! Mondjuk. Mennyire általános az emberi hálátlanság. A történet még érzelmi világunkat is megmozgatja, lelkiismeretvizsgálatra, vétkeink megbánására késztet.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a teremtett világ javaiért, amelyekkel megajándékozol bennünket nap, mint nap, soha nem mondunk köszönetet. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy kötelességeiket teljesítő testvéreinknek nem mondunk soha köszönetet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy Tőled mindig csak kérünk, s a kapott jókért pedig elfelejtünk hálát adni. Uram, irgalmazz!

Evangélium után.

Az imént felolvasott evangéliumból megismétlek két rövid részletet. Az egyik: „Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.

A másik: Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Ebben a történetben sok tanulság van a számunkra.

Elsőként azt vegyük észre, hogy a tíz bélpoklos hittel kér segítséget Jézustól. Így szólnak a Mesterhez: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Jézus válaszként elküldte őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat, hogy meggyógyultak.

Nem azonnal tisztultak meg Jézus szavaira, hanem útközben gyógyultak meg. Miért fontos ezt megjegyezni? Mert látnunk kell, hogy Jézus szavaiban bízva, hittel indultak el a papokhoz, még bélpoklosan. Nem kérdezték Jézustól: Miért mutassuk meg magunkat a papoknak, hiszen még mindig betegek vagyunk? Ha ezt tették volna, soha nem tapasztalhatták volna meg a gyógyulásukat. Készséggel teljesítették Jézus kérését. Hittel indultak el a papokhoz.

Amikor hitben cselekedtek, útközben gyógyultak meg. Tanulságos példa ez a számunkra is. Mert figyelmeztet bennünket is arra, hogy Jézus szavait, tanítását feltétel nélkül, hittel kell elfogadnunk, és a szerint cselekednünk. Orvosok mondják, hogy könnyebb azt a beteget meggyógyítani, aki hisz, mint azt, aki nem hisz. Nemzetünk meggyógyítása is könnyebb lenne, ha hívő lenne.

Arra is fel kell figyelnünk a történetben, hogy a tíz bélpoklos közül csak kilenc volt zsidó származású, a tízedik szamaritánus. A baj, a betegség összehozta őket. De a gyógyulás után már ismét szétváltak utjaik. A hálaadásban már nem voltak egyek. Külön utat jártak. Mert abban az időben a törvény szerint kizárólag a zsidó népnek volt joga a gyógyulásra.

Nehogy már mi keresztények is ilyen felfogásúak legyünk. Ne higgyük, hogy bennünket, keresztényeket különleges privilégiumok illetnek meg. Főleg ne higgyük azt, hogy a nem keresztények nem is tehetnek Istennek tetsző tetteket.

A történetnek van egy másik nagy tanulsága: az emberek a gyógyulást követően elfelejtenek hálát adni Istennek. Úgy néz ki, hogy az emberiséggel egyidős a hálátlanság. s egyre ismeretlenebb a hála.

Azt még csak kimondjuk, igaz nem mindig és nem mindenkinek, hogy "köszönöm". Az ilyen udvariassági köszönöm, önmagában nem elég. Mivel mindenkor van másoknak, sokaknak, köszönni valónk, állandósulnia kellene bennünk a hálás lelkületnek. Sajnos, sokan ennek az ellenkezőjét gyakorolják. Ki is mondják: "Nem szeretek senki lekötelezettje lenni."

Pedig, ha gondolkodunk, rájövünk. Mi állandó jelleggel egymásra vagyunk utalva, egymás munkája nélkül létezni sem tudnánk. Hálásnak lenni csupán annyit jelent, mint elméletben és gyakorlatban elismerni ezt a realitást.

Állandóan sok köszönnivalónk van, egymásnak Sok köszönni valónk van édesanyánknak, azért, hogy nem oltatta ki életünket, és áldozatos szeretettel felnevelt bennünket. Szüleinknek, akik testvérekkel ajándékoztak meg bennünket. Köszönnivalónk van testvéreinknek, nagyszüleinknek, rokonainknak, hitvestársunknak, gyermekeinknek, barátainknak. Munkatársainknak, busz, villamos és metróvezetőnek. És még felsorolhatatlan sokan másoknak.

És amiről leginkább megfeledkezünk. Köszönnivalónk van a mindenünket teremtő és Gondviselő Istenünknek. Iránta érzett hálánk abból a felismerésből fakad és erősödik meg, hogy életünk nem más, mint a teremtő és gondviselő Istenünk ajándékainak sorozata. Semmi mással nem fizethetünk értük, csak hálás köszönettel!

Ha rokkantat látok, ha vakkal találkozom, ha süketnémákat fedezek fel a járókelők között, ha kocsiban közlekedő mozgássérült elől térek ki a járdán. Ha utolsó fillérét is alkoholra költő hajléktalan nyújtja felém markát. Ha nevüket megmondani sem tudó, szellemileg leépülő embertestvérekkel kell szót értenem. S nálam fiatalabbat kell utolsó útjára kísérnem. És ki tudja még, hogy mennyi más jelenség tudatosítja bennem nap, mint nap, hogy életem minden pillanata és tartozéka a Jóistentől kapott ajándék, sőt már maga a puszta létem "életem” is.

Őseink, amikor szentmisére indultak azt mondták: Megyünk hálát adni. Mi másért jövünk mi is e templomba, szentmisére, mint hálát adni? Mert valóban méltó, és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Szentséges Atyánk néked, szeretett Fiad Jézus Krisztus által.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 27. vasárnap

Napi Ima3 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
05

Bevezetés

A mai Igeliturgia evangéliumi szakaszában azt kérik az apostolok Jézustól, hogy „növeld bennünk a hitet!”. Ha azt akarjuk, hogy hitünk élő legyen, ápolnunk és növelnünk kell Urunk Jézus segítségével. Miként az életet, úgy az életünket éltető hitet is tovább kell adnunk. Megtesszük-e mi e feladatatainkat? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törődünk eléggé az életünknek célt és tartalmat adó hitünk erősítésével és növelésével. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bátortalanok vagyunk hitünk megvallásában. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly félénkek és visszafogottak vagyunk még a ránk bázottaknak történő hitünk továbbadásában is. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az életben csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy hitüket töretlenül megőrizték, bátran megvallották, szerinte alakították életüket. A kételyek szakadéka itt tátong mellettünk, hamis képzetek, hazug propaganda, bűnös szokások felhői takarják el hitünk vezérlő csillagát.

Ez a felismerés adta a kérést az apostolok ajkára: Növeld bennünk a hitet! Az Úr Jézus közelében fokozottabban érezték: a hit akkor egészséges, ha növekszik, ha egyre jobban reánk teríti áldott lombsátorát. Ennek a növekedésnek záloga, hogy egész személyiségünkkel Isten felé forduljunk. Belőle árad az a fény és a meleg, ami biztosítja hitünk növekedését.

Az Úr Jézus egy hihetetlennek tűnő képpel szemlélteti a hit jelentőségét. Egy mustármagnyi hit elegendő, hogy a szederfa kiszakadjon a földből, és gyökeret verjen a tengerben. A merész hasonlattal akarja Jézus szemléltetni a hitnek életet átformáló, szinte a lehetetlent is megvalósító erejét.

Gondoljunk csak a pünkösd-kor megszülető zsenge Egyház esetére! A mustármagnyi közösség, az apostolok lelkes hite fává növekszik, és gyökeret ver a pogányság, egy ellenséges világ tengerében.

Gondolhatunk azokra az egye-di esetekre, amikor valaki elnyeri a hit ajándékát, és ez kiemeli az alkoholizmus, a kábítószerélvezés szenvedélyéből.

A dúsgazdag milliomos szétosztja vagyonát és elmegy a harmadik világba betegeket ápolni.

Egészséges, szép fiatal leány lemond a szerelemről, a házasságról, az anyaságról és Krisztust szolgálja az élet elesettjeiben.

Vajon mi mást bizonyítanak ezek a példák, mint a hit csodálatos erejét!

Ha ilyen hordereje van a hitnek, akkor mi sem tehetünk mást, mint az apostolok és kérjük Urunkat, hogy ne csak őrizze meg, hanem növelje is bennünk a hitet.

Hisz a bennünket körülvevő, s még otthonainkba is behatoló közszellem, nem növelni, hanem csökkenteni, s kioltani igyekszik a hitet. Annak ellenére, hogy a vallások reneszánszát éli a világ.

Különösen is a Glóbusznak azon a részein, ahol üldözték, de ott is, ahol szabadelvű, dohos vallásellenes eszmék formálták, illetve formálják még ma is a közvéleményt.

Ez az oka annak, hogy még ma is sokan úgy vélekednek, hogy megalázó a hívő magatartás.

Ez a megállapítás azonban nélkülöz minden komoly alapot. Hiszen a hit olyan igazságok elfogadása, amelyeket Isten üzenetéből ismerünk meg.

Az emberek mindig keresték az Istenhez vezető utakat. Sokan és sokféleképpen próbálták Őt megközelíteni.

Mi, keresztények ezzel szem-ben azt valljuk, hogy Jézus Krisztus élete, tanítása és keresztútja vezeti el az embereket Istenhez. Tőle kaptunk olyan válaszokat, eligazításokat, amelyek túlmutatnak a tudomány világán. Ha ezeket elfogadjuk, nem kell megtagadnunk tudományos nézeteinket.

A hit igazságai nem lezárják az ember előtt a kutatás útjait, hanem sokkalta inkább megnyitják azokat. A Világmindenség végtelenjére emlékeztetnek, amely véget nem érő kalandra csábítja az embert.

A hit növekedése érdekében el kell távolítanunk, az emberi tudatból a tudat alatt is ható akadályokat, téves hiedelmeket

Természetesen nem elegendő az akadályok eltávolítása, a sorom-pók felhúzása. Hitünk csak akkor tud növekedni, ha megfelelő táplálékban részesül. Ilyen táplálék maga az Isten Igéje, annak olvasása és hallgatása.

A vallásos kérdésekkel való foglalkozás. Neves protestáns teológus mondta, hogy a teológiával való foglalkozás a legférfiasabb foglalkozás a világon.

Az Isten Igéjének hallgatása, vallásos írások olvasása csak akkor növeli hitünket, ha életté válik bennünk. Tudhatja valaki kívülről az egész Szentírást vagy a katekizmust, és ugyanakkor lehet hit nélküli ember. A hit pedig csak akkor lesz élő valóság számunkra, ha kovászként átjárja életünket.

Ha pedig átjárja életünket a hit, akkor nem feledkezhetünk meg az adakozásról sem. Hitünk az által is erősödik, növekszik, ha tovább adjuk embertársainknak.

Miként a tovább adott szeretet gazdagítja a saját szeretetkincsünket, ugyanúgy, a másoknak, rokonainknak, honfitársainknak átadott hit is növeli, erősíti a miénket is.

Ámen

Hiszek az egy Istenben…

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaSzentírás vasárnapja

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
28

Bevezetés

Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De ma, a nagy bibliafordító, Szent Jeromos ünnepe közeledtével, szeptember utolsó vasárnapján, Szentírás vasárnapján, különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire. Testvéreim! Milyen könyvnek tekintjük mi a Szentírást? Valóban szentiratnak? Nekünk szóló üzeneteket tartalmazónak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

 

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán vesszük kezünkbe a Szentírást. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy olvasásakor mindig megtaláljuk a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy a nekünk szóló üzeneted szerint alakítsuk életünket. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Köztudomású, hogy a biblia igen előkelő helyet foglal el az emberiség könyvtárában. A régmúlt idők legelterjedtebb könyve a Szentírás volt. Egyszerűen "A könyveknek, a görög Büblosz szó többesével, Bibliának nevezték

A könyvnyomtatás feltalálásakor a Biblia volt az első nyomtatásban megjelent könyv. Amikor pedig valamely nép kereszténnyé lett, hamarosan lefordították nyelvére a Szentírást. A lefordított Szentírás a legtöbb nép életében kulturális szempontból is korszakalkotó esemény volt. Nyelvük a fordítás által lett "irodalmi" nyelvvé.

A biblia volt az írni-olvasni tanulók olvasókönyve.

Szinte nincs a művészetnek, kultúrának olyan területe, ahol ne lenne érezhető a Biblia hatása. Sok művészi alkotást egyszerűen meg sem érthetünk a Biblia világának ismerete nélkül.

Tudjuk, hogy a Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is a biztosítéka.

Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv büszkélkedhet?

Abban hogy a biblia nem csupán az ember szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is. A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival túlmutat az emberi tapasztalás határain.

A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk megszentelése, emberségünk nemesítése.

Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.

Mi hívők nem érhetjük be azzal, hogy itt a szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.

Vagy igen? De akkor hogyan olvassuk? 

Szabad elolvasni a lábjegyzeteket is, hogy jobban megértsük. Szabad Szentírással kapcsolatos tanulmányokat is olvasni. A teológiai tudományok közül a Szentírás a leggyorsabban fejlődő, a legtudományosabb irodalmi, történelmi és archeológiai módszereket és kutatási eredményeket felhasználó tudomány. Szabad ilyen vonatkozású könyveket is olvasgatni.

Vegyük figyelembe, hogy mikor íródott, és kiknek. Azt, hogy az Ószövetség sok könyvében a leírtak az események után, csak jóval később íródtak le, és csak századokkal később álltak össze az egyes könyvek egy egységes művé.

Az Evangéliumok is csak pár évtizeddel a történtek után. Szabad észrevenni a Szentíró korának az egyes művekre történt hatását.

Ne azt nézzük, hogy hogyan ír le valamit a Szentíró. Kiszínezi e, vagy nem? Sok esetben igen. Hanem azt kérdezzük mindig: mit akar a Szentíró közölni a leírt szavakkal? Mit üzen azokkal nekem az Isten?

Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni kell, hanem élni is! Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél ezer évvel ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az evangéliumok. Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagytak el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!

Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan, szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk Istenünk ember-szerető üzenetére.

Befejezésként véssük mélyen emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:

„Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá válnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke! 
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne."

Ámen

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 25. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
21

Bevezetés

Kedves Testvéreim. A mai igeliturgiában elgondolkodhatunk az anyagiakhoz való viszonyunkról. Nagyon sok keresztényt is komoly küzdelemre sarkall a pénzgyűjtés vágya. Az ószövetség nem ítéli el az irgalmasságot gyakorló gazdagságot, a mai evangéliumban pedig azzal találkozunk, hogy Isten azért adta a földi javakat, hogy örök üdvösségünk biztosítására használjuk fel. Egy biztos, hogy mindig probléma volt az embereknek a gazdagság kérdése: hogyan lehet ezzel kapcsolatban hiteles keresztény életet élni.

A rövid csendben önmagunkkal szemben is kritikusan vizsgáljuk meg az anyagiakhoz való viszonyunkat, bánjuk meg bűneinket és kérjünk bocsánatot, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.

 

Kirié litánia

Jézusunk, ha nem tudtunk jól bánni anyagi javainkkal és tékozlóan éltünk, Uram, irgalmazz!

Jézusunk, ha nem tudtunk hálát adni körülményeinkért, és csak elégedetlenkedtünk, Krisztus, kegyelmezz!

Jézusunk, ha nem tudtunk jó intézőid lenni, és nem kamatoztattuk, amit ránk bíztál, Uram, irgalmazz!

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. Ámen!

 

Evangélium után

A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában a hamis sáfárról szóló elbeszélést hallottuk.

A jó pénzgazdálkodás igen fontos egy jól működő államgépezetben. Rendkívül komoly szakmai ismeretet igényel. Nem közömbös egy nép számára, hogy kik állnak a pénzintézetek élén. Jó szakemberek felvirágoztathatják az országot. A-hozzá nem értők pedig egy országot, emberek millióit tehetik anyagilag tönkre.

Amióta a világ áll, mindig nagy a kísértés, a vagyonnal, a pénzzel, mint nagyhatalommal való visszaélés, szinte a társadalom valamennyi rétegében. Ezért olvastat az Egyház az Igeliturgiában olyan szentírási részleteket, amelyek rámutatnak ezekre, a kísértésekre, Az evangéliumban a hamis sáfárról szólót.

T. Mi, valamennyien, bizonyos értelemben, szintén vagyonkezelők vagyunk. A bibliai őstörténet szerint Isten már a teremtés hajnalán az ember uralma alá helyezte a földet. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az ember lett a föld tulajdonosa. Istené a föld, mind a teremtés, mind a megváltás jogán. Mi emberek csak bérlői intézői vagyunk Isten világának, elvileg minden ember.

Sok igazság van abban a megállapításban, hogy minden gazdagság, amely nem szolgálja a közjó érdekeit, igazságtalan. Nem ez vagy az, az oka annak, hogy oly sok e földön a szegény, hanem egyesek mohósága, vagyonhalmozása. Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra.

Amíg e földön éhező népek és emberek élnek. ez annak a jele, hogy nem jó intézői vagyunk Isten vagyonának. Isten mindenkinek szánta a földet, mindenkinek a munkát, mindenkinek, annak gyümölcsét, a tisztességes megélhetést.

A tragédia, a jézusi példabeszéd szerint az, hogy a Mammon imádói, ügyintézői nagyobb okossággal teszik ma a maguk dolgát, mint a hívők, a világosság fiai, az igazság és szeretet napszámosai

Ha felületesen hallgattuk a mai evangélium szavait, akkor megbotránkozhattunk azon, hogy az Úr megdicsérte az iratokat, adósleveleket meghamisító, gyenge jellemű intézőt.

Ha viszont az evangéliumot nem felületesen hallgattuk, hanem elmélyedve, elgondolkodva a hallottakon, akkor az első, ami egyből nyilvánvaló, hogy Jézus nem az okirat-hamisítást dicsérte meg, hanem az intéző leleményességét.

És ezzel bennünket, az Ő követőit akart arra sarkalni, hogy ne a világfiai legyenek már nálunk okosabbak, hanem mi legyünk náluknál sokkal okosabbak. Leleményességre és okosságra ugyanis nekünk is, a világosság fiainak is szükségünk van. Nemcsak az elbocsájtások idején, hanem mindenkor, a sátánnal, a hazugság atyjával vívott harcainkban. Nem lehetünk ugyanis, bárgyú legyőzöttek, átvertek, s minden kompromisszumra kész megalkuvók! Nem szolgálhatunk az Istennek is meg a Mammonnak is!

Mi, krisztushívők, a világosság legyünk hát józanok és okosak. Legalább annyira, mint e világ fiai. Legyünk okosak, mint a kígyók, s szelídek, mint a galambok, és nagyon bölcsek, amikor döntési helyzetbe kerülünk. Nem lehet számunkra közömbös, hogy kik és hogyan sáfárkodnak a gyermekeink és unokáink javaival? Hogy marad e még számukra valami, őseink vérrel és verejtékkel megszerzett és őrzött kincseiből, vagy minden az idegenek kezébe kerül?

De legyünk okos és becsületes intézői egyéni ügyeinknek is. Ne áldozzunk fel mindent a pénzért. És okosan gazdálkodjunk azzal, amink van, hogy jusson belőle a rászorulóknak is, akik majd egykor befogadnak bennünket az örök hajlékokba.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 24. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
14

Bevezetés

A mai, évközi 24. vasárnap Jézus két, rövid, de nagyon sokat mondó hasonlatát közli majd velünk. Az elveszett juhról, és az elveszett drachmáról szólót, s az azok megtalálása fölötti örömről.
Gondolunk e mi azokra a testvéreinkre, akik egykor velünk, közöttünk éltek, de életük folyamán eltávolodtak, eltévelyegtek tőlünk.
Keressük e mi őket? Mit teszünk mi értük, hogy megtaláljuk őket, és vállra véve hozzuk vissza őket közösségünkbe? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem keressük a jó Pásztor szeretetével az eltévedt bárányokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a megtalált bárányokat nem segítjük kellően beilleszkedni közösségünkbe. Krisztus ke-gyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tudjuk embertársainkat örömre hangolni. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Emberi természetünkből következik, hogy kiegészülésre szoruló létünk más emberek barátságára vágyik. Ezért jelentenek számunkra pótolhatatlan kincset a jó szülők, hitvesek, gyermekek, barátok. Ezért ragaszkodunk szellemi és anyagi javainkhoz, amelyeket talán verejtékes munkával szereztünk meg. Szívünkbe szúr a fájdalom tövise, ha ezek közül elveszítünk valakit vagy valamit. Ám az elvesztés fájdalmánál mindig nagyobb a megtalálás öröme.

A mai evangélium jóhíre erről az örömről beszél. Jézus arra tanít, hogy a megtalálás nemcsak az ember, hanem az Isten számára is öröm. Az elveszett bárány, az elveszett drahma, a bűnben elveszett ember megtalálása nemcsak a szegény embernek, hanem a gazdag Istennek is örömet és boldogságot jelent.

Mily vigasztaló, mily öröm tudnunk azt, hogy Isten számára ilyen fontosak vagyunk. Annyira magáénak tart minket, hogy szomorúságot jelent elvesztésünk és örömöt megtalálásunk. Nem, semmiképpen nem hajlandó lemondani rólunk! Ragaszkodik hozzánk, és mindent megtesz, hogy újra megtaláljon minket. Nemcsak vár ránk, hanem utánunk jön és keresi az elveszettet.

Vigasztaló üzenet ez mindannyiunk számára! Hiszen ki nem járta meg közülünk a hűtlenség, az "első szeretet" eltékozlásának szomorú útjait? Sokszor Ádámként bujkáltunk Isten elől szégyenkező bűntudatunkban. Nem válaszoltunk, midőn utánunk kiáltotta: Ádám, hol vagy?

És mennyien vannak a templomot messze elkerülők körében, akik nem is hallják Isten őket kereső Ádám hol vagy-át? Istent azonban nem lehet fölülmúlni a nagylelkűségben! Mindig többet ad, mint amennyit kérünk Tőle

Azt is érdemes megfigyelnünk, hogy Istennek különös öröme telik az átváltoztatásban! Nem liturgikus, nem dogmatikus értelemben értve a szót, hanem profán értelemben. Ennek a folytonos átváltoztató, folytonos teremtő akaratnak szolgája maga az evolúció, amely úgy dolgozik az anyag átváltoztatásában, mint a kovász a tésztában. Isten átváltoztató szeretete alkotta meg az embert is, akiben fölragyogott a szellem, az öntudat fényessége.

Ezt az átváltoztató munkát folytatta Jézus is, nem a természet, hanem a kegyelem erejével.

Nyilvánvaló azonban, hogy Isten kereső szeretetére nekünk is válaszolnunk kell! Isten kegyelme előtt nem szabad megkeményíteni szívünket és bezárni tenyerünket. Szépen írja a kelkiíró: "Ha egy út megnyílik előttünk, rá kell lépnünk. Ha egy könyv kerül kezünkbe, el kell olvasnunk. Ha egy jó barát szól hozzánk, meg kell hallgatnunk.

Isten pedig mindig úgy jön hozzánk, mint egy út, mint egy könyv, mint egy jóbarát. Az út, amely Hozzá, a végtelenül fantáziadús Istenhez vezet: a nagy természet. Amióta élőlény van e világon nem volt, nincs és nem is lesz két egyforma. Még fűszál, s virágszirom s hajszál sem! A könyv, amely róla szól: a Biblia, amelyből megismerhetjük a gondviselő Isten emberért tett nagy tetteit. jó barát, aki megajándékoz bizalmával: Jézus Krisztus. Őt állítsuk magunk elé példaképül. Őt, aki a mai evangéliumban ragyogóan megrajzolt pásztor metaforájában, voltaképpen önmagát mintázta meg.

Mit tett az a példabeszédbeli pásztor? Utánament az eltévedtnek.

Amikor a száz juh közül egy elcsatangolt, a pásztor azonnal észrevette. Nem nyugtatta meg magát azzal, hogy „de hát maradt még 99”. Ő minden juhot sajátjának érzett. Fájt neki egyetlen egynek az elvesztése is. Nem írta le, nem húzta ki a névsorból. Nem is kezdett siránkozásba a károsodás miatt. Ehelyett keresésére indult.

Tartsunk tükröt magunk elé. És kérdezzük meg őszintén magunktól: keressük mi egyáltalán az eltévelyedett bárányokat? Feladva kényelmünket, utánamegyünk az eltévelyedettnek? Vagy sajnáljuk értük még a legkisebb fáradságot is?

Annál megdöbbentőbb a mi felelősségünk, mivel Jézus egyetlen elcsatangoltról beszél. A 99 hűséges maradt. Ma azonban mintha fordítva lenne: 99 kóborol el, és egy marad az akolban. Őket ki hozza vissza? Egy pásztor nem is lenne elegendő megmentésükre. A Mester ezért keres munkatársakat. És a hűségesekben találja meg őket. Reményem szerint az itt jelenlevő testvéreimben.

A jó pásztor a rossz útra tért juhot visszavitte, a közösségbe, visszavitte a 99 közé.

A lelki elmagányosodást csak a társaság tudja feloldani. Nincs „Maszek kereszténység”, ez fából vaskarika. Szükség van a közös élményekre, ünneplésekre, baráti kapcsolatokra. A közösség biztonságát, erősítését semmi sem pótolhatja.

Végül a jó pásztor örömhangulatot teremtett. Összehívta barátait, társait. Örömre szólította fel őket. S vidám hangulatba hozta őket. Békesség szállt rájuk.

Bárcsak ránk, s hazánkra is, népünk őseink hitéhez történő várva várt visszatérésekor.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 23. vasárnap

Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

Szep
07

Bevezetés

A mai Igeliturgia olvasmánya mély bölcseleti gondolatokat tartalmaz. A szentlecke Egy 25 soros rövidke irat a levélírás műfajának páratlan remeke egy szökött rabszolga testvérként való visszafogadása érdekében. Az evangélium pedig az ember örök problémájáról, a kereszthordozásról.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk életünk nagy kérdéseivel szemben. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg az élet elesettjeivel szembeni közömbösségünket! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy keresztjeink viseléséhez nem kérjük a te segítségedet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Alig sejtjük, amik a földön vannak....” Sohasem tett az emberiség akkora lépéseket a világmindenség megismerésében, mint az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb elmék azonban mindig érzik azt, amit a Bölcsesség könyvéből vett első olvasmányban hallottunk: "Alig sejtjük, amik a földön vannak, s csak fáradsággal jövünk rá arra, ami szemünk előtt van. Az égieket pedig, ki tudná, kifürkészni?”

Valóban. A tudomány egyre nagyobb sebességgel halad előre, de minden tudományágban, nagyon sok a még csak sejtett, de meg nem fejtett titok, de még több - végtelen -a nem is sejtett titok!

A TV nézők igen gyakran láthatnak az élővilág különböző területeiről szóló, lenyűgözően szép, gondolkodásra s elmélkedésre késztető filmeket. Ilyenkor, nézve a képernyőt, megtelik a lelkem csodálkozással, megtelik a lelkem istenszerelemmel.

Gyakran invitálnak szinte nap, mint nap, hogy menjek csodát látni velünk szomszédos déli országba, ahol állítólag naponként történtek és történnek jelenések, sőt még csodák is. De mindig elhárítom. Mert, amit környezetemben látok, az számomra mind egy-egy csoda. A fűszáltól a virágig, a szemmel alig látható piciny élőlényektől a hatalmas méretűekig, a kicsiny pataktál, a bőséges vízhozamú folyókig, a vízesésektől a végtelen óceánokig, a zöldellő erdőktől az örök hó fedte hegyóriásokig, Naprendszerünk bolygóitól a Tejútrendszerekig, minden egy-egy csoda.

Pedagógusok, tapasztalják, milyen nehéz egy szavalókórust betanítani, vagy egy közös tornagyakorlatot bemutatni. Nézzük meg viszont ilyenkor ősszel a tájaink felett átrepülő, költöző madarakat! Nézzünk meg őszi időben egy olyan seregélycsoportot, amelybe száznál több madár verődött össze. Micsoda merész mutatványokat végeznek. Egyszerre fordulnak, kanyarodnak, emelkednek fel, vagy ereszkednek le. Pedig nincsenek vezényszavak. Nehéz is lenne kifejezni madárnyelven, hogy ilyen vagy olyan szög alatt forduljanak jobbra vagy balra, le vagy föl.

A fecskék ősszel gyülekeznek, csoportokba rendeződnek, s elbúcsúznak, s délre mennek, s a tavasz hírnökeiként visszatérnek, s mindegyik megtalálja a saját fészkét. Mire képes ez a törékeny kis madár. De valamennyi! Úgy megcsodáltam pár évvel ezelőtt Dél Afrikában, januárban a már idekészülő gólyákat. S azon is elgondolkoztam, hogy mindig a hím érkezik meg elsőnek a fészkére, s kijavítja, elkészíti, amikorra megérkezik a párja.

Mai kifejezésekkel kérdezve: Micsoda computerrel rendelkezhetik mindenegyes élőlény, s mennyi programmal? Vajon ki készítette e computereket, vajon ki írta a bonyolult programokat az ösztönös, gépies automatikus cselekedet sorozathoz, s ki futtatja ezeket a programokat?

Az első olvasmány szavait ismételve: „alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal jövünk rá arra, ami a szemünk e1őtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?”

Azután meg, épp a legkézenfekvőbb, és legfontosabb kérdésekre a természettudományok, természetüknél fogva, képtelenek válaszolni. Így nem tudnak felelni erre: Miért van ez a vi1ág? Mit keresünk mi, emberek a létben? Mi célja volt velünk annak, aki létrehozott? Mi tudna boldoggá tenni bennünket?

Ezeken a bölcselkedő elme is hiába gondolkozik. "Mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tűnődő elmét."

Sok mindent kitaláltunk, ami kényelmesebbé teszi az életünket. De kitaláltunk-e valamit is, ami valóban szebbé teszi az ember életét? Megfejtettük-e a boldogság titkát? És a szenvedését, és az elmúlásét?

A legalapvetőbb emberi problémákra, amelyek túl vannak a tudományok határain, csak az Isten adhat megoldást. Ő, aki kigondolta és létrehozta e világot, s benne az embert. Aki hittel elfogadja Őt, az biztos benne, hogy Istenünk valóban megadta az eligazítást... Biztos abban, hogy csak a kinyilatkoztatás által "lettek egyenessé a földön levők útjai

Szent Lelke megtanít bennünket az igazi bölcsességre, hogy honnét van és hová visz életünk. Hittel valljuk, Istentő1 jöttem. Örök tervébe én is beletartozom. Övé vagyok. Ha a világ el is akar rabolni engem, és ki szeretne magának tulajdonítani, beleegyezésem nélkül nem teheti. Isten alkotása, épülete, temploma vagyok. Nem akarok félre sikerült, vagy befejezetlen épület lenni, hanem az Úr Isten remekműve! Ne feledjük az első olvasmányban hallott szavakat: "Csak az Istentől kapott kinyilatkoztatás által lettek egyenessé a földön levők útjai!"

A miénk is, csak az isteni kinyilatkoztatásra épü1ő hívő élettel, a mai evangéliumban Krisztus által kért tettek teljesítésével, lesz egyenessé, örök életre vezetővé!

Amen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

FélixatyaÉvközi 22. vasárnap

Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
31

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz arról számol be, hogy egy vezető farizeus vendégül látja Jézust. Jézus figyelve a vendégeket, két fontos tanítást ad. Egyet a meghívottaknak, a vendégeknek, és egy másikat a meghívónak, a házi gazdának. A vendégeknek szóló tanács arról szól, hogy hogyan foglaljanak helyet az asztalnál. A másik, a házigazdának szóló tanács, hogy kiket hívjon meg vendégül. Mi, mint vendégek az első helyet keressük-e? És mint vendégül látók, hívunk e szegényeket vendégségbe?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy gyakran voltunk, s vagyunk kevélyek. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a nálunk alacsonyabb műveltségi szinten élőket, lenézzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a szenvedélybetegeket és hajléktalanokat megvetjük, s emberszámba sem vesszük. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Az ókori keleten különösen fontosak voltak az étkezési szokások. Az étkezési asztalnál a helyek a rangoknak megfelelően voltak kiosztva. S a rangsor szerint kellett a vendégeknek helyet foglalni. Így amikor megérkeztek, mindenki kereste, hogy melyik az ő helye

Jézus első példázata, első látásra egy egyszerű tanácsnak indul. "foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb!” Milyen kitüntetés lesz ez számodra. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják”

A keresztény erények közül az egyik legalapvetőbb erény: a szerénység, az alázatosság.

Az alázatosság ugyanis nem más, mint a valóság tudomásul vétele. Önmagunk és embertársaink olyanként való elfogadása, mint amilyenek vagyunk. Annak szerény - alázatos tudomásulvétele, hogy az emberek létezésük első pillanatától kezdve különbözők.

Nem egyformáknak, nem egyenlőknek születünk. Hamis a nagy forradalom tömegeket megszédítő egyenlőség jelszava. Tragikomikus a férfi és nő közötti különbséget tagadó, liberálisok által támogatott feminista tanítás is!

Az emberiség józanabbik része és legnagyobbjai ennek mindig is tudatában voltak. Amikor Haydint, a nagy zeneszerzőt 76.-ik születésnapján a Teremtés című oratóriumának előadásával ünnepelték, a közönség tombolva ünnepelt, s az idős ember viszont csendet intett és így szólt: "Nem tőlem, onnan felülről jön minden jó!"

Viszont senki sem kifogásolhatja az egészséges önbizalmat és a helyes mértékű ambíciót sem. Ezeknek is megvan a maguk jelentősége. Komoly hajtóerői életünknek! Tehetségünkbe vetett bizalom vezérli lépteinket a sikerek csúcsa felé.

Az is természetes, hogy nem csak a sportban de az emberi társadalomban szinte az élet valamennyi területén megfigyelhető bizonyos versengés az első helyekért. Ezt sem kell eleve elítélnünk, ameddig tisztességes, sportszerű eszközökkel történik mindez!

Mindenki jó helyen akar ülni a színházban, a moziban, a vonaton, a sportpályákon. Sokan még a templomban is válogatják a helyeket. Igaz itt nem az első helyeket, hanem az utolsókat. Helyesebben nem az első padsorokat, hanem az utolsó pad-sorokat. Nem tudom miért, de eléggé általános szokás. Nem hiszem, hogy azért, hogy elsők lehessenek távozáskor.

A munkahelyén is minden ember fölfelé törekszik, a fizetés ranglistáján is.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy nem kerülhet mindenki az első helyre. De az sem kifogásolható, ha valaki megérdemelten kerül a "főhelyre", amelynek a közösség látja a hasznát. Ám vétkes, átkos, sőt tragikus is lehet az a hiúság, amely őt meg nem illető helyre tör, és nem válogat az eszközeiben.

Ki ne emlékezne az idősebbek közül azokra a gőgös hangokra, amelyek a második világháború alatt és utána uralkodtak Európában? Hogy felmagasztaltatták egyesek magukat, akikért megszédített ezrek rajongtak, s akiktől ugyanakkor józan milliók rettegtek.

S hová lettek ők? Hogy őrzi emléküket a történelem?

Örökérvényűek a krisztusi szavak: Aki magát felmagasztalja, megaláztatik.

A mai evangéliumi szakasz másik jézusi példázata a vendéglátónak szól, s rajta keresztül nekünk. Egészen új körülményt jelent, hogy közvetlenül a házigazdához fordul. Látva a helyekért való tolakodást, Jézus még egy fontos figyelmeztetést mond hallgatóinak.

Jézus tökéletesen ismeri az emberi gondolkodást! Az étkezési meghívásoknál a barátokat, rokonokat, ismerősöket és a gazdagokat hívják meg. Jézus helyteleníti ezt a felfogást, mert ennek hátterében a viszonzás lehetősége áll. Hátterében az a számítás áll, hogy amint másokat meghívott asztalához, úgy ő is elvárhatja, hogy a meghívottak viszonozzák a meghívást, és ők is vendégül lássák őt.

Jézus váratlan fordulattal, saját elvárását adja elő. Hívd meg a szegényeket, a bénákat, sántákat, vakokat. Ők nem tudják ezt neked viszonozni. Irreális elvárásnak tűnik ez a lakomát adók számára. De a mögötte lévő gondolat megfontolandó. A krisztuskövetőknek sohasem szabad megfeledkezniük azokról, akik nem tudják viszonozni jó tetteiket.

A liturgia szavaival kell kérnünk Urunkat, aki szerette a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és bűnöst. És nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett. „Nyisd meg Urunk szívünket a körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre.

Ennél szebb, alázatosabb szolgálata nem lehet a keresztény embernek.

Ámen.

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."