23756 ima található a honlapon, összesen 31838 imádkozás. Regisztrálj, majd kattints és imádkozz!

    Egyéb kategóriák

    Dr. Benyik György - Igézők

    Dr. Benyik György - Igézők
    Hetente frissül

    Dr. Benyik György:
    Igézők - Elmélkedések a liturgikus év ciklusának olvasmányairól (Agapé, Szeged 2012)

    Dr. Benyik György: Igéző

    Biblián belüli magyarázat (Előszó a kötet elé)

    Az Ószövetség és az Újszövetség nem csupán a Biblia egymás után íródott szövegeinek egyetlen kötetbe egybe szerkesztett változata, hanem a későbbi (újszövetségi) szövegek utalnak a korábbi (ószövetségi) szövegekre. A szentírási szövegeket nemcsak őrizték, hanem „használták” és értelmezték is a zsinagógában és a keresztény egyházban egyaránt. Ezért ezeknek a szövegeknek és a szövegekbe zárt isteni üzeneteknek többféle hallgatósága volt és van, ennél fogva igen gazdag az értelmezési története.

    Minden szövegnek van egy ún. történeti értelme, amelyet az emberi szerző a maga korában az első hallgatóságának vagy olvasóinak akart közölni. Ez igen közel áll a szöveg születésének történeti eseményeihez, számos esetben ezekre és az ezt át élő zsidók vallási érzéseire reflektál és azt bátorítja, a hitetlenség megromlása esetén  ezeket korholja.

    A későbbi olvasók számra ezek a szövegek modell értékűek lettek, éppen úgy lelki tápláléknak használták őket, mint elődeik, gyakran olyan intenzíven figyeltek oda a tanítására, hogy még ki is egészítették azt, a saját koruk igényei szerint.

    A prófétai szövegeket csak később kezdték felolvasni a zsinagógákban, ahhoz hasonlóan, mint a Tóra, Mózes öt könyvének kommentárjait. A Kr.e. 4. századra már ezek a szövegek is nagy tekintélyre tettek szert és a babiloni fogságból visszatért zsidók spirituális táplálékául, a jövendő reménység ébrentartására használták. Egyre inkább úgy vélték, hogy  Mózes és a próféták olyan rendkívüli isteni megvilágosításban részesültek, hogy szövegeiknek nem csak első értelme van, hanem számos titkos tanítást rejtettek el a szövegekben, amelyet csak később fedeztek fel bennük. A Biblia szövegeinek olvasói és hallgatói tehát önkritikusak voltak, tanulni akartak ezekből a szövegekből és nem szórakozni, időt tölteni ezeknek a szövegeknek az olvasásával. A Biblia olvasója és hallgatója tehát különbözik a profán irodalom olvasójától, mert meg van győződve arról, hogy bizonyos vallási ismeretekre csak ezen szövegek olvasása és megértése kapcsán tehet szert.

    A Kr.e. 2. században ezért olvasták többek között Qumránban (de a zsinagógában is) olyan lelkesen a prófétai szövegeket, mert bennük remélték megtalálni az eligazítást hétköznapi életükre és a történelem értelmére is.

    A zsidók és a keresztények Isten szabadításának mikéntjét és a végső szabadító érkezésének időpontját és körülményeit is szerették volna megtalálni ezekben a szövegekben. A Jézust követő zsidók azonban mesterük tanítása nyomán olyan szemléletre tettek szert, amely megtanította őket úgy olvasni a prófétákat, hogy azokból felismerték a Messiás Jézus tetteit. Jézus működése nélkül az ószövetségi szövegek a keresztény értelmüket soha nem nyerték volna el és nem érte volna őket az a szerencsés meglepetés, hogy a zsidóságtól elkülönült keresztény egyház éppen olyan szorgalmasan őrizte az „Írásokat” vagyis az ószövetségi szövegeket, mint a Jézus életét és tanítását rögzítő evangéliumokat és az ősegyház levelezését.

    Ennek egyik jele, hogy a próféták szövegeit a keresztény közösségekben is szívesen és rendszeresen felolvasták, és ezzel egy a zsidóságtól különböző, számban egyre gyarapodó másik közösségben is őrizték, sőt a pogány keresztények révén más népekkel is megismertették ezeket a szövegeket. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja következtében megszaporodtak azok az ószövetségi szövegek, amelyeket a keresztény liturgiában felolvasunk. Ennek következtében új feladat vár az igehirdetőkre, amikor ezeket egy a születési körülményeitől lényegesen különböző másik vallási közösségben kell felolvasni, az isteni kinyilatkoztatás tanújaként. Ez a kötet azoknak akar segítséget nyújtani, akik egyszerre szeretnék megtudni az ószövetségi szövegek történeti értelmét és a keresztény értelmezését. Igyekeztem közérthető módon összegezni több évszázados értelmezési szokásokat, hogy az mai olvasó könnyebben találja meg benne az örökké élő isteni bölcsességet és használja azt saját hétköznapjai vezérlő fonalául.

    Dr. Benyik György IGÉZŐKÉvközi 15. vasárnap Mt 13,1–23 „Némely mag…”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    12

     „Némely mag…”

    Jézus példázatait gyakorta félreértjük és egyszerű allegóriáknak tekintjük, amelyeknek alapja materiális dolog, például egy búzamag. Valójában Jézus többféleképpen értelmezhető példázatai mindig valamilyen tanítást hordozó cselekvésre épülnek. A magvető példázatában a magok eltérő sorsa és küzdelme az életért hordozza a tanítás alapjául szolgáló történést. Ezt a folyamatot Jézus és kortársai minden nap alaposan megfigyelték: az elvetett mag sorsától függött az aratás bősége és az élelmezésük biztonsága. Ebben a történetben az elvetett magok sorsa és küzdelme az életért szinte emberszerűvé válik. Az útszélre került mag (4. v.), a köves talajba esett mag (5. v.), a szúrós bogáncsok közé hullott mag (7. v.) olyan mozzanat a történetben, amely valószínűleg egy átlag földműves figyelmét elkerülte. A föld tulajdonosaként ő csak a jó földbe (8. v.) esett mag sorsával foglalkozik, mert abból van haszna. Jézus azonban, aki magát Isten küldöttének tekinti, és hallgatóságának a teremtő Isten szemléletmódját akarja tanítani, több figyelmet szentel azoknak a magoknak, amelyek nem a jó földbe hullottak.

    Jézus jó tanító, aki kincseiből régit és újat hoz elő. Rávezeti alkalmi hallgatóságát, hogy a közvetlen környezetükben vegye észre azokat az apró jelenségeket, amelyeket Istenhez emelkedett lelke segítségével tanítássá formálhat. Talán a szűkebb tanítványi kör féltékenykedett erre a módszerre, hogy Jézus mindenkit tanít. (A tekintélyesebb rabbik csak a beavatott, kipróbált tanítványaiknak adták tovább a tanítást.) A Mester nem akart hatalmat kovácsolni vallásosságából, hanem szemléletmódját minden érdeklődővel megosztotta. Bibliája ez esetben a természet volt, amelyet a Teremtő Isten írt neki. A könyvet Jézus könnyűszerrel olvasta, és erre az olvasásra mindenkit megtanított. Nem azokat a jeleket tárta fel, amelyeket az emberek találtak ki, hogy velük az írás és olvasás által meghosszabbítsák az emlékezetet. Ő egy lépéssel tovább ment, a próféták és az Ószövetség vallásos költőinek szemléletmódját tanította, nem csupán azt, amit ebből leírtak. A szombati zsinagógai olvasás kapcsán ő nemcsak a próféták szavait jegyezte meg, hanem az írásokból felfedezte az üzenetet.

    Ezzel a szemléletmóddal lenyűgözte a hallgatóságát, sőt még boldognak is nevezte őket (16. v.). „A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.” Feltehetően csak az akadékoskodó tanítványoknak kellett elmagyaráznia, hogy mit jelent az útszélre, a kövek, a tövisek közé esett mag, és az, amely jó földbe hullott. Hallgatóságából a félresikerült emberek – akik szerettek volna jámborak és vallásilag képzettek lenni, de az élet nehézségei miatt nem sikerült – értették szavait. Csodálkoztak azon, hogy Jézus beléjük lát, észreveszi azt, amit a vallás tanítói egyébként nem szoktak észrevenni: az eredménytelen igyekezetet. A farizeusok csak az eredményes vallásosságot értékelték. Jézus a kudarcot vallottat is értékeli. Tudja, a vallásos ember körülményei igen eltérőek, és sok esetben az eredmény nem mutatja az igyekezetet. De ez a mások előtt titokban maradt igyekezet, az ember élete küszködés, amely Isten előtt nem maradhat titokban. Ettől lesz a mai példázat örömhír, hogy Jézus ezeknek a félresikerült embereknek megmondja, Isten ezt a félsikert is értékeli. A lenézett, leértékelt embert Isten nagylelkűségével fölemeli. Mekkora erőt adhatott ezeknek a szegényeknek az, hogy az eltaposott mag, a tövisek között talált vékonyka, sápadt búzaszál Istenre ácsingózó életük példázata lett. A példázat felébresztette bennük a reményt: ők sem selejtek az Isten előtt, hanem kedves, értékes lelkek, és reménykedhetnek jutalomban. Isten világa most csak felsejlett vágyaikban, de ezeket az Isten előtti feltárulkozásukat még jutalmazhatja a Teremtő. Így minden emberi kezdeményezés reményt kapott, nemcsak némely mag.

    A magvető imája

    Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet!

    Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Évközi 14. vasárnap Mt 11,25–30„Megkönnyítlek titeket…”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Júl
    05

    „Megkönnyítlek titeket…”

    Sokan úgy vélik, hogy ez a himnikus szöveg Máté evangéliumának csúcspontja. Jézus a himnusz első részében (25–27. v.), a himnikus imádságban megfogalmazott buzdításban dicsőíti Istent, és egyben megfogalmazza kapcsolatát az Atyával. A második része követőinek szól, meghívás ebbe az Isten-közösségbe (28–30. v.). A szöveget egy rövid félmondat köti az előző szakaszhoz, amely nem tájékoztat arról, hogy ezt a himnuszt Jézus hol, mikor mondta el (25a). A zsoltárszerű ima inkább liturgikus környezetbe illene, mint a mostani szövegkörnyezetbe. Ilyen imák maradtak ránk a hellenista zsinagógákból, és nagy hatással voltak a keresztény himnuszköltészetre, mind Pál, mind a többi apostol levelében. Jézust nem tudósok vagy filozófusok követték, hanem a művelt emberek részéről sok esetben lenézett egyszerű, vallásos emberek, akik különösebben nem voltak érzékenyek az intellektuális eszmefuttatásra, annál inkább a szívbeli jámborságra. Jézus tanításából nem az isteni parancsok terhét érezték meg, hanem a gondoskodó Isten felüdítő közelségét. Jézus e tapasztalatukra utal, amikor a tanítását „igának” nevezve követésre hívja őket. Akik hallgatták, úgy élhették meg, hogy ha a törvény igája helyett Jézust követve Isten közelséget választják.

    A hagyomány szerint Jézus maga vallott Isten-kapcsolatáról (vö. Lk 10,21–22), és ezzel a későbbi Atya–Fiú szókapcsolatot követőire hagyta, személyisége titkának kifejezéseként. Ez még nem a Szentháromság tanának kifejtése, amely az a keresztény teológiában néhány évszázaddal később történik meg. De már itt használja ezt a relációt Isten közelségének e megfogalmazására. Ez a himnusz rokonságot mutat Mária énekével, amelyben Isten szintén az alázatosakat magasztalja fel (Lk 1,48). Feltehetően Jézus és környezete tapasztalta, hogy tanításukat és mozgalmukat a hivatalos zsidó körök nem fogadták örömmel. A farizeusok állandóan kötekedtek Jézussal, és irigykedtek népszerűségére. Az egyszerű emberek viszont megkapták, amit vártak a vallástól: Jézus a tanításával nem megalázta őket, hanem Isten közelébe emelte őket. Jézust és körét hivatalosan nem fogadták el, de az elfogadottság hiányát pótolta az egyszerű emberek körében újra ébredő vallásosság, amelyet a hivatalos vallás nem tudott elérni. Jézus ebből a körből teremt magának új vallási közösséget. Életében egyáltalán nem lépett ki a zsidóság kötelékéből, de ez az Isten-közeli élménye, és ennek a másokkal való hatékony megosztása tette csoportját olyanná, hogy képes volt a régi vallási kötöttségeket elhagyni, és új szolidaritást vállalni mindenkivel, aki ezt az Isten-közeli élményt osztja és keresi. Ez az igazi vallásosság lényege, és az ebből az élményből fakadó újszerű szolidaritás, erkölcsi igényesség. Jézus nem jellemezte a vallásos embert, nem adott neki aprólékos viselkedési szabályokat, nem adta meg a vallásos emberek munkaköri leírását, hanem helyette Isten-közeli élményt adott. Az emberekben aztán hatékonyan működött tovább az Isten jóindulata, így teremtett közösséget az üdvösség elérésére.

    Jogi eszközökkel irányítható a már meglévő közösség, a vallási közösség is, de jogi úton azt nem lehet létrehozni, működtetni. Ha vallási ellentétek elmérgesednek, akkor a vallás fölötti, jogi hatalommal rendelkező vezetők és ideológusok összecsapnak, és sok esetben hatalmi-politikai motívumok alapján hoznak létre zárt vallási közösségeket, amely képtelen szót érteni a másik vallási közösséggel, hanem inkább csak ellene támad. Ha találkoznak egymással az elmélyült vallásos emberek, akik az életükben valóban tapasztalták Isten közelségét, könnyen találnak közös nyelvet. Nem féltékenykednek egymás élményére, bölcsességére, mert úgy érzik, hogy gazdagodnak a mások tapasztalatából, és nem sodródnak veszélybe. A keresztények közötti párbeszéd előmozdítására nem alkalmasak azok, akik saját vallási közösségükben még nem élték meg Isten örömét. Vallás közötti párbeszédet sem tudnak folytatni azok, akiket a vallási műveltségük szűkkeblűvé tett, gyűlöletre indított a más vallások hívei iránt, így gyanakvással, félelemmel közelítenek hozzájuk. A vallások közötti gyanakvás és ellenségeskedés egyben annak az akaratlan bevallása, hogy olyan vallási kultúrát tanultunk meg, amely nem vitt egészen közel Istenhez, hanem szabályrendszerrel kötött gúzsba bennünket. Jézus nem ilyen vallási élményt adott tovább. Isten közelsége miatt felismerte, és nem hagyta veszni az emberi jóindulatot, tisztelt minden nagylelkű Istenhez fordulást. Ezért olyan üdítő olvasni szavait, hallgatni tanítását.

    A megfáradottak imája

    Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Péter és Pál ünnepe Mt 16,13–19Te Péter vagy, szikla

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    29

    Te Péter vagy, szikla

    Az apostolfejedelmeknek tartott Szent Péter és Szent Pál két igen eltérő egyéniség volt. Mindketten jelentősen hatottak a római egyházközségre, mégis egyikük sem alapította. Június 29-én, közös vértanúságuk napján emlékezünk meg róluk. Pétert a hagyomány szerint fejjel lefelé feszítették keresztre, Pált pedig, római polgárként karddal lefejezték.

    Vértanúságuk emlékének ünnepét legkorábban 258-ból ismerjük. Péterről a Vatikán-dombon, Pálról a Via Ostinense mellett lévő templomban, és mindkettőjükről a Szent Sebestyén-katakombában emlékeztek meg, ahol a keresztény üldözések idején sokáig elrejtették ereklyéiket. A 4. században a keresztények mindhárom helyen tartottak liturgikus megemlékezést. Három különböző régi miseszöveget ismerünk erről az ünnepről. Nagy Szent Leó pápa az 5. században arról számolt be, hogy e két apostol tisztelete az egész földkerekségen elterjedt. A két apostol sírjai fölé épült a római Szent Pál- és a Szent Péter-bazilika. Magyarországon legkorábban az apostolfejedelmek és népek apostola címmel emlékeztek meg róluk.

    Máté evangéliuma kiemelt figyelmet szentel Péternek, és számos saját forrást dolgozott fel. A mai jelenet Fülöp negyedes fejedelem területéhez tartozó vidéken történt (13. v.). A szöveg stilisztikai sajátosságai arám forrásra vezethetők vissza, melyet szerkesztéskor az evangélista kicsit módosított. Véleményünk szerint valamelyik palesztinai egyház, amely fogékony volt Péter kiemelkedő szerepének értékelésére, őrizte ezt a történetet, addig, amíg be nem került az evangéliumba. A jelenet bevezetőjében Jézus kíváncsi a róla elterjedt véleményekre, elsősorban arra, hogyan gondolkodik a messiásságáról a nép és a szűkebb tanítványi kör (14. v.). Jézus önmagára az „Emberfia” címet használja (13. v.), az a kifejezés először Dániel próféta könyvében (7,13–14) jelent meg. Jézus eltérő válaszokat kap: a messiási elképzeléseket hazafias és nemzeti érzések hatják át. Péter a többi apostol szóvivőjeként kijelenti: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (16. v.). A hatásos deklaráció ellenére világos, hogy Péter és az apostolok messiási elképzelése és Jézus messiási értelmezése jelentősen eltér egymástól (21–23. v.). A kijelentés után ugyanis Péter konfliktusba kerül Jézussal, akit óv attól, hogy Jeruzsálembe menjen, mert ott elfogják majd és megölik. Jézus emiatt kéri tanítványaitól, hogy titkolják el messiásságát. Péter válasza pedig úgy látszólag többet tartalmaz, mint amit első hallásra megértenek a körül állók. Ez a messiási cím, illetve az Isten Fia cím szerepelni fog Jézusnak a nagytanács előtt lefolytatott vallási perében. Péter a „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” vallomással alapozta meg különleges tekintélyét az egyházban és a tanítványi körben. Máté közösségében Pétert az apostoli kollégium vezetőjének tekintették. Jézus válaszában a „test és vér” (17. v.) kifejezés az emberi erőforrásokra utaló hebraizmus, amely Jézus szerint nem elegendő ennek a felismerésnek a megtételére – ahhoz valami felsőbb isteni segítség, kinyilatkoztatás szükséges! Aki erre a felismerésre képes, az összhangban él a teremtést felügyelő Isten elképzelésével. Lukács evangéliumában (22,31–32) Péter kapja a testvérek megerősítésének feladatát is, miután megtér.

    Péter missziójának jelei a szikla (18. v.), a kulcsok (19. v.) és az oldás-kötés (19b). Az arám szövegben szereplő „képha”, azaz szikla jelentésű szó görög fordítása harmonizál Péter nevével: „petra”. Ez egyben Simon Péter névváltoztatásának története is, amely utal új feladatára. Jézus nem kezdett jövendő követőinek szisztematikus megszervezésébe olyan szinten, hogy egyházalapításról, szervezeti szabályok és vezetői intézményrendszer kialakítására tett volna kezdeményezéseket. A szövegben szereplő „eklészia” (egyház) szó (18. v.) még nem jogi-szervezeti értelemben funkcionál, Jézus korában az ő összehívott barátaira vonatkozott. Sokan kapcsolatba hozzák az egyház szót a héber „qahal” (vallási gyülekezet) szóval. De ez a vallási csoport Jézus szavai szerint olyan erős lesz, hogy kiállja a gonoszság erőinek támadását is (18b). A bizakodás alapja, hogy „sziklára épült”, vagyis olyan szilárd alapra, amely megvédi a támadásoktól.

    A kulcsok hatalmának jelképeiről legkorábban az Iz 22,22-ben olvashatunk, ahol Eljakim király a kulcsok vállra helyezésének szertartásával kapja meg a hatalmat, hogy megnyissa a bezárt királyi palotát. Jézus másutt is utal a kulcsok hatalmára, többek között a farizeusokkal folytatott vitában, ahol azért korholja farizeus ellenfeleit, mert visszaélve hatalmukkal kizárják az embereket a menynyek országából (Mt 23,13). A Jelenések könyvében a kulcsok hatalmának birtokosa Jézus. Péter feladata, hogy a – farizeusokkal ellentétben – Jézus távollétében beengedje az üdvösség országába az oda kívánkozókat. A kulcsok hatalma eredetileg a bűnbocsátás hatalmát jelentette. A mennyek országa és az egyház hasonló jelentésű ebben a szövegben, de a mennyek országa tágabb, mint az egyház. Az utolsó metafora az oldás és kötésre vonatkozik. Az általános rabbinikus értelmezés szerint a feloldás a megengedést jelentette, a megkötés pedig a tiltást. A rabbik különböző módon gyakorolták ezt a hatalmat tanítványaik felett. Csak ritkán jelentette ez a közösségből való kizárást vagy a visszafogadást. Máté közösségének tagjai túlnyomórészt zsidó-keresztények lehettek, akik nem éppen lelkesedtek azért, hogy a jóakaratú pogányokat befogadják az egyházba. Péter bár zsidó volt, kiállt a pogányok egyházba való egyenrangú befogadása mellett.

    A szöveg elsőséget biztosít Péternek az apostoli kollégiumban, de a katolikus és protestáns exegéták másképpen értelmezik az elsőség kérdését. Ennek oka, hogy a Katolikus Egyház erre az evangéliumi szakaszra alapozza Róma püspökének a jurisdikciós primátusát. Ez pedig azt jelenti, hogy a pápának joga van más egyházak életébe beleszólni, azok fölé vezetőket kinevezni, valamint hogy állásfoglalását a vitás kérdésekről a helyi egyházak kötelesek elfogadni. Erre azonban csak a Máté evangéliumában található szöveg ad alapot. Az ősegyházi szövegekből kevés információt kapunk arról, hogy vajon Péter ezt a megbízását folyamatosan gyakorolta-e? Jóllehet az Apostolok Cselekedetei irányítónak tartja (3,16), de nem a jelen evangéliumi szakasz által sugallt értelemben. Péter befolyása ebben az időben inkább csak a zsidó-keresztény körökre korlátozódik, a pogányok szellemi vezére Pál lesz (Gal 2,7–8). Pál leveleiből Jakab apostol látszik a legtekintélyesebb keresztény vezetőnek (Gal 2,9), őt követi Péter és János.

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Évközi 13. vasárnapMt 10,37–42 „Nem méltó hozzám…”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    28

    „Nem méltó hozzám…”

    Ebben a szakaszban ellentétek sora szerepel, amelyet könnyen félre is érthet az ember. Nem hiszem, hogy Jézus uszítani akart volna bárkit is a szülei ellen (37. v.). Arról sem olvashatunk példázatot, hogy a szülőket a gyermekeik ellen akarta volna hangolni (38. v.). Ezek az ellentétek mindegyike summás túlzás, amely arra szolgál, hogy sorrendet teremtsen az ember értékrendjében, a keresztény értékrend felvázolása érdekében. Az „igaz ember” (41b) tulajdonságai: annyira szereti Istent, hogy túl tud látni a szülei meggyőződésén és vallásos nevelésén; meri bírálni a saját gyermekei magatartását is; tudja, hogy a prófétákkal (41. v.) rokonlelkek képesek arra, hogy mindentől függetlenül támogassák az igaz embereket. Jézus tisztában van azzal, hogy tanítása új családi kapcsolatot teremt a követői között. Ehhez hasonló szoros társadalmi kötődés alakult ki a terapeuták és az esszénusok között Jézus korában. A csoportokba tartozók támogatták egymás családját, sőt gyakran vagyonközösségre léptek. Jézus tehát nem csupán arra számít, hogy tanítványai majd memorizálják szavait, vagy közösen lelkesednek érte, hanem felszólítja őket, hogy az egyéni életüket, a társadalmi kapcsolataikat átformálják. Nagyon jól tudja, hogy a tanítását komolyan vevők időnként komoly döntésre kényszerülnek. Az üldözött keresztények, a vértanúk hite erősebbnek bizonyult, mint a személyes kötődésük. Mert úgy vélték, hogy ezzel a meggyőződésükkel alakítják a világot. Úgy értelmezték az életükben megvalósított evangéliumot, mint Isten igéjének kovászát, amely új társadalmat teremt, új szolidaritást hoz létre, az istenhívők között.

    A magyarázóknak a legnagyobb nehézséget a „kereszthordozás” (39. v.) kifejezés jelenti. Ugyanis a latin és a görög nyelvben ennek nincs megfelelője. Az elítéltek maguk vitték keresztjüket a vesztőhelyig. A kereszthordozás képe azonban később egybeesik Jézus keresztúti szenvedésének leírásával. Húsvét után a keresztény terminológia a kereszthordozást könnyen azonosította Jézus szenvedésével. De ha a kifejezés húsvét előtti, akkor egyesek szerint csak a zélóták szótárában szerepelhetett, akiknek a feje felett lebegett ez a halálmód. De ez esetben értelmezés szempontjából problémát jelent, hogy Jézus elhatárolódik a zélótáktól (akkor nem szánhat követőinek zélóta sorsot!). A fő kérdés: vajon ez Jézustól eredő mondás, vagy talán egy szenvedésre vonatkozó mondását értelmeztek később a szenvedésének fényében? Sokan úgy vélik, hogy utalás Ezekiel próféta mondására, amely szerint kereszttel (eredetileg tau jellel) jelölik meg a Jeruzsálem pusztulásán sírókat. A Jézus-követők keresztsége egyben megjelölés, beiktatást Pál közösségébe (Gal 6,14). A Jézus tanításával megjelöltek tehát sajátos elkötelezettségüknek cselekedetekben megnyilvánuló bélyegét egész életükben hordozzák, mert csak így maradhatnak hűségesek Mesterükhöz. Az értelmezés szerint nem feltétlenül a szenvedés keresztjére utal a Jézus-mondás, hanem az elkötelezettség folyamatosságára.

    Amikor az emberek folyamatosan változtatják véleményüket, nézeteiket, és amikor a hangoztatott szép eszmék közül valamelyiket személyesen is meg kellene valósítani, akkor ez a következetesség valóban a kiválasztottság bélyegének látszik. Kétségtelen, aki szalad az élet lehetőségei után, annak ez a fajta elkötelezettség azt jelenti, hogy lemarad az újdonságokról. Aki viszont megérti Krisztus tanítványának szemléletmódját, az nem elveszíti az életét, hanem megtalál egy olyan életideált, amely neki szilárdságot, környezetének pedig új kötődést jelent. Azok, akik ezt az emberi alapállást követik, azok könnyen fogadják el egymást, könnyen fogadják be Jézust, Isten országának küldöttét.

    Az életét elveszítő és megtaláló tanítvány imája

    Azt kérted, Uram, hogy téged szeresselek jobban, mint a hozzám legközelebb álló szeretteimet.

    Arra kértél, vegyem fel a keresztemet, és kövesselek, ne nézzek hátra, szeretteim és korábbi életem felé.

    Arra vágytál, hogy veszítsem el az életem érted, adjak fel mindent, azért, hogy benned újra megtaláljam.

    Nem mondom, hogy tisztán értettem, miért, de megtettem mindezt, érted, Uram.

    Rád bíztam magam, és hittem benned.

    És többet kaptam, mint reméltem.

    Cserébe Élettel töltöttél meg, és felelősségteljes küldetést adtál. Azóta nem élek cél és otthon nélkül.

    Jelenléteddel betöltöd és boldoggá teszed életemet.

    Különleges szépséget adsz minden napomnak.

    Istenem! A bátorságért imádkozom.

    Add, hogy minél több ember merje elveszíteni életét, és ezáltal egy teljesebb, igazibb életet kapjon tőled. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐKÉvközi 12. vasárnap Mt 10,26–33 „Ne féljetek!”

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    21

    „Ne féljetek!”

    Mindenki fél az üldözéstől és az üldözőktől. Jézus számos esetben foglalkozik az üldözéssel, különböző szempontból. Boldognak nevezi azokat, akiket miatta üldöznek (5,11). Tanítványait arra figyelmeztette, hogy az üldözés a próféták sorsa (5,12), és arra kérte őket, hogy imádkozzanak az üldözőikért (5,44). Természetesen ez az Isten tanítása miatti üldözésre vonatkozik. Sőt Jézus szerint rengeteg dolgot kap – testvért, nővért is – a keresztény ember az üldözések közepette is (Mk 10,30). János evangéliumából világos, hogy az üldözés éppen úgy hozzátartozik a tanítvány életéhez, mint ahogyan Jézus életéhez hozzátartozott (Jn 15,20).

    Az üldözők Jézus elképzelése szerint kétfélék: az egyik csoportba tartoznak azok, akik megölik a testet, a másik csoportba pedig a veszélyesebbek, akik a lelket is és a testet is el tudják pusztítani (Mt 10,28). Ezért azt tanácsolja, hogy a keresztény hitet félelem nélkül éljék meg, mert úgysem lehet elrejteni a keresztény üzenetet és annak hirdetőjét. Jézus szótárában az örök élet értékesebb, mint az evilági élet, és egyes helyzetben jobb azt elveszteni, mint megőrizni.

    Felhívja a figyelmet arra is, hogy Isten mindig tevékenykedik, minden emberre gondja van. Az üldözők pedig éppen üldözőik kegyetlensége miatt gondolják Istenről, hogy megfeledkezett róluk. Az üldözött keresztény ember sorsa is Isten kezében van, mint a verebeké. Ez a megjegyzés a jövendő rettenhetetlen bátorságra vértanúkat készíti fel, mert Isten ezzel a vértanúsággal is tervez velük valamit. A hitvallás vagy hittagadás kérdése az egyik legfontosabb lépés az emberi személy fejlődése szempontjából, éppen úgy, mint jövendő üdvössége szempontjából. Az evangélista talán már itt is rejtve utal Péter tagadására (Mt 26,74).

    A hit és a meggyőződés értéke abból ered, hogy milyen bátran vallják meg azok, akik hisznek benne. A kiszolgáltatottság sok esetben minden félelem szülőanyja. Victor Hugo szerint akit megfélemlítnek, keveset beszél, mintha a rémület rászólna: csitt! Ezt az állapotot akarják elkerülni Jézus és hitvalló tanítványai. Már Kossuth Lajos is megmondta, hogy a félelem, rossz tanácsadó. Roosevelt, az USA egykori elnöke kijelentette: „…az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az a félelem.” A történelemből látjuk, hogyan irányítják félelemmel a kisembereket. Sőt a mi életünkben is mindennapos a félelem. A modern diktatúrák kifinomult eszközöket használnak a félelem felkeltésére és ébrentartására, csak azért, hogy sakkba tarthassák az embereket. A bűnözők társadalma sok esetben a bűnei fedezésére kényszeríti a megfélemlített ártatlan kisembereket. A modern polgári társadalom az egészség túlértékelésével és a betegségtől való rettegéssel piacot teremtett a hatékony és kevésbé hatékony gyógyszerek számára.

    Jézus nem fanatizálni akarja a tömegeket, hanem a félelem ellenszeréül felkínálja nekik az evangéliumban, az isteni gondviselésben való hitet. Itt nem tanításról van szó csupán, hanem a tanítás hatásáról azokban, akik befogadták. Arról a hitről van szó, amelyet a zsoltáros is megfogalmazott: „Ha sötét völgyben járok is,/nem félek a bajtól, hisz te velem vagy” (23,4). Amikor hitetlenséggel vagy a rafinált módon felkeltett félelemmel megfosztjuk magunkat a gondoskodó Isten jelenlétének érzésétől, hihetetlen merényletet követünk el magunk ellen. Az, aki egész életében nem foglalkozott az Istennel, és saját életét Isten nélkül építette, az a félelem és a pánik óráiban nem biztos, hogy képes lesz hinni abban, hogy Isten vele van. A szívbéli hit biztonságot ad, a halott hit vagy a hitetlenség a félelem bugyraival ismertet meg bennünket, akár most, de halálunk óráján biztosan.

    A félelem nélküliek imája

    Mindannyiunkban él félelem.

    A kisgyermek is sír az éjszaka közepén, ha felébred, és a sötétben nem lát semmit maga körül. Fél, mert egyedül van, elveszett, kiszolgáltatott. Ösztönösen egy nevet kiált, akinek jelenlétében megnyugvást lel.

    A félelem a reménytelenségből fakad.

    Sötét és kilátástalan annak a félelme, aki nem Istennél remél oltalmat.

    Istenem, értük imádkozom most!

    Add, hogy egyszer egy kétségbeesett pillanatukban rád ébredjenek.

    Hiszen senki sincs egyedül. Időnként talán nehezen veszik észre jelenléted, de szeretném, ha megéreznék, hogy élsz.

    Hogy a léted szeretet és gondoskodás.

    Bárcsak tudnák, hogy mennyire vágysz a bizalmukra.

    Köszönöm, hogy én hittel fordulok hozzád kéréseimben.

    Kérlek, tekints mindazokra, akik félnek, mert még nem találtak rád. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Mária Szent Szívének ünnepe Lk 2,41–51„Miért kerestek?”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    20

    „Miért kerestek?”

    Az ünnep nyomai a 11. században tűnnek föl, tiszteletét ugyanaz a misztikus kör népszerűsíti, mint Jézus Szívének tiszteletét. Az egyházatyák nem beszélnek Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, a kifejezés csak Eademerrel (†1124k.) jelent meg a teológiában. Kedvező fogadtatásra talált a misztikusok között ez az elgondolás, elsősorban Szent Mechtild, Szent Gertrúd és Svéd Szent Brigitta népszerűsítette a tiszteletet. 1646-ban Eudes Szent János kongregációja kérte, hogy engedélyezzék nekik a Mária Szíve tiszteletet. 1672-ben számos francia egyházmegye átvette ezt a szokást a Rítuskongregáció 1669-es tiltása ellenére. VII. Piusz pápa (1800–1823) engedélyezte egy szerzetesközösség számára Mária Szívének a tiszteletét, X. Piusz pápa (1907) pedig a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek is. Döntő lökést adott az egész kultusz elterjedésének, amikor XII. Piusz pápa 1942-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget. A fatimai jelenések után méginkább megerősödött a kultusz. II. János Pál pápa 1981-ben, az Efezusi Zsinat 1550. évfordulóján, akarta elvégezni a felajánlást, de ezt egy időre meghiúsította az ellene elkövetett merénylet. Az 1984-es fatimai látogatása alkalmával a pápa ezt megtette, majd 2000-ben megismételte a felajánlást Rómában a világegyház összes püspökével együtt.

    A kultusz lényegében hasonlít a Jézus Szíve-tisztelethez, lelki azonosulás Máriával. Azért népszerű, mert a hívő azzal a Máriával azonosul, aki teljesen ember, és mint ilyen, nem pontosan érti, hogy mi miért történik vele. A tizenkét éves Jézus templomi jelenetében a Fiú és szüleinek a gondolatai vallásosságuk ellenére igen különböznek. A családi hagyomány Jézust teljes messiási öntudattal rendelkező, küldetésére felkészült gyermekként mutatja be. De ugyanakkor azt is látjuk, hogy Jézus lelkéhez oly közel álló és a maguk kapott feladatát vallásilag kitűnően végző szülők is nem értik Fiuk szokatlan templomi viselkedését.

    A mai evangéliumi szakasz nem kapcsolódik szorosan Jézus születéséhez, hanem gyermekkoráról szóló ritka történet. A kánonon kívüli művek, az ún. apokrifek a népi fantáziának megfelelően, az egyes eretnekségek szájíze szerint számos történetet ismernek Jézus gyermekkoráról, de ezek történeti megbízhatósága igen kérdéses.

    A Jézus korabeli törvényelőírás és gyakorlat szerint minden tizenhárom évét betöltött zsidó férfi elzarándokolt Jeruzsálembe. Ezt a történetet tehát Jézus kiskamasz korából származtathatjuk. A húsvéti zarándoklat Jeruzsálemben töltött ideje egy-két nap volt, annak ellenére, hogy egy hétig tartottak az ünnepek. A Fiú elveszése nem annyira a szülők gondatlanságának a következménye, hanem inkább Lukács írói fogásának következménye, hogy a megtalálás katarzisát átélt szülők Jézus kijelentését és a helyzetet talányosan értelmezzék, a jövendő Messiás korai megnyilatkozásaként.

    A történetet azért is különösnek tartjuk, mert a gyermekségelbeszélés részleteiben Lukács evangélista sokkal többet mondott el a „messiási gyermekről”, mint amit a gyermekkor szereplői megértettek és felfogtak. Az így bemutatott csodálatos gyermek elveszésének és megtalálásának nagyon is hétköznapi története mögött könnyű felfedezni az isteni bölcsesség korai megnyilvánulásait. Jézus a Templom tudósai között jelenik meg, akiket a zsidó közösség legképzettebb képviselőinek tartottak. A szellemes kérdéseket és válaszokat a történet nem részletezi, csak a hivatalos tanítók reakcióit írja le.

    A történetben a háromnapos keresés (46. v.) akár Jézus háromnapos sírba nyugvásának, vagyis az emberek szeme előli eltűnésének az előképe is lehet. Ugyanis a gyermekkor evangéliuma megírása idején Jézus halála és elítélésének eseményei már a múlté. Emiatt ha az emlékező szülőtől származik a történet, ha családi közegből, a gyermekkori események felidézését átszínezte a későbbi események ismerete, és azok fényében Jézus bölcsessége új jelentést kapott. Jézus a halálakor sem tűnt el, és szűnt meg tanítani, hanem éppen a halálával is tanított. Halála után pedig Izrael nagyjaival egyenrangú tanítóként vonult be a történelembe, és – a keresztény teológusok leírása szerint – Isten jobbján foglal helyet.

    Anyai szempontból Máriának teljesen jogos a Fiához intézett szemrehányása. A figyelmeztetés stílusa akármelyik gyermekét kereső anya szájába adható: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk” (48. v.). Még önkritikát is tartalmaz, hiszen a szülők önmagukat okolják az elvesztésért. Jézus válasza szokatlan, inkább egy mai nagyszájú, önállóságra törekvő kiskamasz szüleit kioktató megjegyzése, mint az engedelmes Jézushoz illő: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (49. v.). A felületes olvasó elsiklik a következő mondat felett: „Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat” –, pedig ez azt jelzi, hogy a családi környezetben megőrzött Jézus anekdota éppen az értetlenségre épül. Olyan valamit mondott a „gyermekszáj”, amit a szülők nem értettek.

    Lukács nem is magyarázza tovább a jelenetet, mindössze a gyermek Jézus további életéről állít ki eminens igazolást. A későbbi magyarázók nem mulasztják el kínos aprólékossággal felmenteni Jézust a szülőkkel szembeni engedetlenség vádja alól. Jézus ún. rejtett életét előszeretettel színezik ki az apokrif evangéliumok, továbbá a Jézus gyermekkorát ábrázoló festők és irodalmárok. Arról, hogy ez a kijelentése nem múlt el nyomtalanul, tanúskodik a megjegyzés: „Szavait anyja mind megőrizte szívében” (51. b.). Ezzel Lukács arra is utal, hogy elhangzásuk idején sem József, sem Mária nem tudott mit kezdeni Jézus válaszával, és nem is értelmezték teológiai, üdvtörténeti összefüggésben. A történet utolsó mondata az evangélista hozzáfűzése és értékelése az elhangzottakról. A testi növekedés mellett kitér az „isteni bölcsességben” való növekedésére is. Ez a mondat ellentétben áll a kopt irodalomban meghonosodott történetekkel, amelyben a koravén Jézus állandóan teológiai szlogeneket mond, és messiási idézetekkel válaszol anyja egyszerű kérdéseire is.

    Talán a hívő fantázia túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít Jézus isteni természetének a gyermekkori események kapcsán, így megfosztja a történetet a hihető emberi reakcióktól. Ezzel a későbbi hagiográfia szabályait követi, amelyben a szenteket már gyermekkorukban is tökéletes szenteknek kellett ábrázolni. Az isteni tulajdonságok azonban mindegyikükben lassan fejlődnek, és sok esetben rejtve maradnak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az isteni bölcsesség részben már a gyermekekben is megvan. Talán ezzel az alázattal kellene közelednünk fantáziavilágukhoz, amely néha gazdagabb, mint a mi pragmatikus, racionalista világunk. Sok szülő tanulhat kicsiny gyermekétől, ha megőrzi szívében nemcsak a kópéságát, hanem amit mondott nyiladozó elméjének vallási útkeresése közben. A sértetlen emberi lélek Isten kapcsolatából csak annyit fog fel az anya szíve, amelyet az ő vallásos lelke be tud fogadni. Nagy baj, ha a gyermek vallásos útkeresését a hitetlen, sérült lelkű anya dorongolja le, a maga hitetlenségét erőltetve a nyiladozó lélek próbálkozásaira.

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Jézus Szent Szívének ünnepe Mt 11,25–30„Gyertek hozzám mindnyájan…”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    19

    „Gyertek hozzám mindnyájan…”

    Jézus ebben a szakaszban bölcsességi tanítóként mutatkozik be. Az ószövetségi Szentírásban számos könyv maradt ránk bölcsességi tanítással. Ennek az irodalomnak a lényege a természetfölötti és természetes életbölcsesség közvetítése tömör formában. Kezdetben a királyok adták át uralkodási tapasztalataikat gyermekeiknek rövid mondásokban, később a zsidó királyi udvar tisztviselőit oktatták ilyen mondásokkal, legvégül önálló bölcsességi könyvek és gyűjtemények születtek. Az irodalom hagyományos patrónusa Salamon király, de számos esetben ezt az irodalmat Egyiptom és Közel-Kelet bölcseletéből gyűjtötték össze. Jézustól is származnak ilyen mondások a más szemében meglátott szálkáról és a magunkéban fel nem fedezett gerendáról (Mt 7,3). A bölcsességi tanítók általában képzett, előkelő emberekhez fordultak, és nem az egyszerű, nyomorult emberekhez. Jézus azonban nem a bölcsességi irodalom hagyományos címzettjeihez szól, hanem a farizeusok és írástudók által lebecsült egyszerű emberekhez, a szegényekhez és a megfáradottakhoz, akik az élet terheit viselik (Mt 11,28). Az is újdonság, hogy a jelen esetben önmaga életét ajánlja bölcseleti tanításként.

    A megfáradottaknak azokat a zsidó kisembereket tartották, akik a sok liturgikus előírásba belefáradtak, valamint a rabbinikus okoskodásban kétkedőket (20–24). A nép szegényeire is, az „anawim”okra is szoktak gondolni, akik Isten keresésébe belefáradtak. Ezeknek ajánlja Jézus a rabbinikus tanítás nehéz igája helyett saját magát. Követői úgy fejezték ki együttérzésüket mesterükkel, hogy hozzá mentek. Fizikailag is tőle kértek tanácsokat életük elviselésére. Számos tanácstalan elindult, hogy megkeresse, hol tanít, vagyis fizikailag is nyomába eredt. Jézus iskolája az együttérzés, a megértés iskolája. Ez teszi az ő igáját „édessé” és „könnyűvé” (30).

    Jézus „alázatos szívűnek” nevezi magát (29. v.), ez azonban nem annyira érzelmet, mint gondolkodásmódot jelentett akkoriban. Az ókori szemita elképzelés szerint az ember intellektuális tevékenységének központja a szív, nem pedig a fej, és nincs érzelemtől mentes gondolkodás. A szeretet és a gyűlölet, a szimpátia és az antipátia számos esetben az őrültség vagy a higgadtság, a gondolkodás irányát, az ítéletalkotást legalább annyira befolyásolja, mint a logika. Jézusnál a kicsinység lelke mélyéig hatolt. Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig (Fil 2,8), annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a „szenvedésből engedelmességet tanult” (Zsid 5,8).

    A vallások fejlődéstörténetében elkerülhetetlen az előírások szaporodása, amelyek gyakran elfedik a lényeget. Amikor a Jézus Szívekultusz beindult, akkor az annak a felfedezése volt, hogy a teológiai és morális rendszereken túl jó, ha felfedezzük Jézus magatartását, mint kulcsot minden keresztény gondolkodási rendszer megértéséhez. Műveltnek és műveletlennek, gazdagnak és szegénynek, egyaránt az a feladata, hogy a saját életét mederbe terelje. Jézus a maga korában törődött a legegyszerűbb és a legszerencsétlenebb emberekkel. Az Egyháznak is gondja van a legszerencsétlenebb emberekre, akikkel sok esetben nem a tanítás elvontsága, nem is az előírások, hanem az együttérzés adja a legnagyobb segítséget. Az Egyház és hivatalos képviselői sohasem tevékenykedhetnek úgy, hogy homályba borítsák Jézus alapvető együttérzését a bűnösök és nyomorultak iránt. Ennek a szerető együttérzésnek a hiánya az egyik legnagyobb hiba, mert éppen azt az Isten-képet homályosítja el, amelyet Jézus akart nekünk hirdetni. A nyomorult és kétségbeesett embereknek akár hívők, akár kétkedők, akár hitetlenek, mindig plusz terhet jelent az Istentől való elhagyatottság érzése. Jézus ezt a terhet egyértelműen le akarta venni követői válláról, és az őt követőknek is azt ajánlotta, hogy az együttérzés és az irgalmasság útján kezdjék hirdetni országa örömhírét. Minden más módszer elhibázott.

     

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐKÚrnapja Jn 6,51–58 „Nem lesz élet bennetek”

    Napi Ima0 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    14

    „Nem lesz élet bennetek”

    Az élet szót gyakorta helyettesítjük a magyar nyelvben, vagy ellentétekben fogalmazunk: élet, halál, feltámadás. Néha rokon jelentése van az üdvösséggel, a valósággal, sőt jelent egy folyamatot, amikor életpályát írunk le, vagy futunk be, jelenti a megélhetést is. Vannak életbevágóan fontos dolgok, amelyek egyébként általában létkérdések minden életerős vagy élettől duzzadó ember számára, akinek felelős az életfelfogása, vagy életszemlélete kiegyensúlyozott. A legszebb életképek olyan életmódot mutatnak be, amely sokakra jellemző életstílust, életvitelt tár föl egyetlen képben. Elvárjuk ezektől a képektől, hogy hassa át őket az életöröm és a derűs életkedv.

    Ezekben a mondatokban az élet szó mindig más-más jelentésben fordul elő. A Bibliában is több jelentése van az élet szónak. Az Ószövetségben legtöbb esetben az élőlényeket jelenti, azokat, akik mozognak, tehát a Biblia kizárja a növényeket ebből a kategóriából. Az Ószövetségben soha sem tekintenek az életre, mint elfont fogalomra, azt a jelenséget fejezi ki vele, amely az élettelen húst élővé, mozgékonnyá teszi, és ez az adomány minden esetben Istentől ered. Az élet a princípiumának a lélek szó felel meg, amely olyan légnemű, megfoghatatlan, mint a szél. Az élet megfoghatatlan elvének hordozója a vér, ezért tilos ezt enni az ószövetségi rituális törvények szerint. A morális élet és gondolkodás központja a szív, mely egyaránt magába foglalja az értelmi gondolkodást és érzelmi, akarati döntést.

    Az Újszövetségben az élet emberre, állatra és növényre egyaránt jellemző tulajdonság és állapot.

    Legfontosabb jelentése az ember testi élete, mely a halál állapotában szűnik meg, de újra vonatkozik azokra is, akik feltámadnak. Isten az élet ura, Istent tehát leírhatjuk az élet szóval is, mely abszolút értelemben egyedül rá vonatkozik. De gyakorta beszélnek az apostoli levelek megújult életről is, melyben a hívő a megtérés után részesül. Ezt az életet jellemzi a „Szentlélekben való élet”. Az „örök élet” olyan jelenség, melyet a Krisztusban hívők már most is birtokolnak, és a halál után is megőriznek. Ezek után kérdezhetjük: mindazok, akik Krisztus testét és vérét eszik, milyen életben részesülnek, illetve akik nem eszik, azok miről maradnak le? Az élet szó ez esetben átvitt értelemben szerepel. Krisztusi életmódot jelent. II. János Pál pápa sokat hangoztatta, mivel lassan feledésbe merül ez az egyszerű tétel: „Az élet Isten ajándéka”, minden esetben az Isten önmagából ad valamit nekünk. Amikor a szentségi életben Krisztus testével és vérével táplálkozunk, akkor szimbolikus és valóságos értelemben is az Élet Urával teremtünk kapcsolatot. Felelevenítjük azt az érzést és állapotot, amely bennünket az élet forrásához, az Istenhez köt. De ugyanakkor hitvallást is teszünk Krisztus mellett, aki olyan emberi életet élt, amely vissza tudta állítani az édent az emberek világában, helyreállítva a bűn által megromlott viszonyt Isten és ember között.

    Ha tehát nem táplálkozunk Krisztus életével, nem lesz bennünk ez az élet. A vér folyik, táplálkozunk, fölkelünk és lefekszünk, de az életünk elporlik az apró dolgokban, és nem építjük azt az életet, amelyet Isten szánt nekünk. Ezt jelenti: „nem lesz bennünk élet”.

    Úr napján körbehordjuk a kenyeret, Krisztus Testét, és ne feledjük, enélkül a táplálék nélkül nincs igazi élet bennünk.

    Sartre mondta: „Az ember nekivág életének és kirajzolja arculatát”, de nem fedezi föl, hogy az Isten is megrajzolt egy arculatot, és ezt a mintát érdemesebb utánozni, mint az elrontott mintákat.

    A Jézus testével táplálkozók imája

    Köszönet és hála neked, Urunk, aki táplálékul nyújtod felénk tested, a mennyből alászálló kenyeret, hogy aki e kenyérből eszik, az örökké éljen. Elfogadom, Uram ezt a hatalmas, Szent Szívedből jövő áldozatod, és megtartom szövetségedet, hogy én benned élhessek, te meg bennem, mert életem, amit adtál, csak az öröklétben hirdetheti mindenkor hatalmas fenségedet és dicsőségedet. Mi Urunk! Legyen tetszésed szerint, most és mindörökké! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Szentháromság vasárnapja Jn 3,16–18„Úgy szerette Isten a világot…”

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Jún
    07

    „Úgy szerette Isten a világot…”

    Isten és a világ nem ugyanazon a pályán mozog, nem ugyanazokat a törvényszerűségeket követi, sőt nem ugyanazokat az értékeket szeretné megvalósítani. A Biblia Istennek és a világnak a konfliktusát a bűnbeesés történetével indokolja. Feltételezi, hogy valamikor Isten és a világ között tökéletes harmónia létezett. Ezt követően azonban megbomlott az isteni rend a földön, és ez megrontotta az Isten és ember, az ember és ember, valamint az ember és a természet viszonyát. Ezen viszonyok helyreállítása kezdődött a törvényadással, folytatódott a prófétai figyelmeztetésekkel, és beteljesedett Jézus Krisztus eljövetelével.

    A világ és az Isten, valamint a hívők és a nemhívők radikális szembeállítása a János-evangélium sajátossága.

    János evangéliumában, de az újszövetségi írásokban is, a világ a bűn által átjárt társadalmat és a sátán hatalmában lévő emberiséget jelenti. Ebben a körben Isten igazsága és igazságossága nem jelenik meg. Legfeltűnőbbek benne azok az emberek, akik lázadnak Isten ellen. Egyben csalóka világ is ez, hiszen hallatlanul szilárdnak látszó törvényszerűségei gyakorta kevesek kiváltságát szolgálják, és sokakat rabszolgasorshoz hasonló kiszolgáltatottságba taszítanak. Ezt a világot gonosz szellemek, alantas indulatok és érzések kormányozzák. Ez a társadalom akarati ellenállása miatt képtelen megérteni Isten igazságosságát, Isten bölcsességét. Ennek a világnak a békéje az anyagi biztonság kérészéletű békéje.

    Ha Isten és a világ viszonyát most nem a világ oldaláról, hanem Isten felől közelítjük meg, akkor a mai evangéliumi szakasz kiindulási pontja és kulcsmondata ennek a megközelítésnek: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda…”. Annak ellenére, hogy Isten elítéli ezt a világot, mégsem elveszíteni, hanem megmenteni akarja. Jézust csak az érti meg, aki felfedezi, Jézusnak sem országa, sem értékrendje, sem hatalma, sem tanítási módszerei nem ebből a világból valók. Közte és az Isten között nincs szakadás, de ezért gyűlöli őt a világ, mert benne semmi közös nincs a bűnös világgal. A világ mozgatórugója a gyűlölet, Isten és Jézus Krisztus mozgatója és pedagógiai elve viszont a szeretet. Ez ugyan János evangéliumából annyira nem világos, de Jézus a bűnösöket is szereti, gyűlölőit is meg akarja váltani.

    Jézus halálával vette el az ember bűnét, és megkezdett felépíteni követőivel egy új világot. Jézus megváltott világa és a bűnös világ harcban áll egymással. Annak ellenére, hogy Jézus feltámadása óta ennek a harcnak a kimenetele eldőlt, mégis a két világ közötti engesztelhetetlen harc ma is folytatódik. Radnóti Miklós jól fogalmazta meg a mi helyzetünket: „Még szomorú sem vagyok, megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már néha nem is fáj undorodom csak.”

    A keresztényeknek pozitív küldetésük van a világban. Jézus Krisztus követőinek, a keresztényeknek is tanúságot kell tenni az igazságról. A tanúságtétel közben azonban számolnunk kell a világ ellenkezésével, gyűlöletével, értetlenségével, sőt az üldözésével is! A világban az emberi viszonyok mindig a hatalmasok és elnyomottak, erősek és kiszolgáltatottak viszonyában értelmezendők. Az isteni személyek közötti párbeszéd sohasem a nagyobb és kisebb közötti párbeszédet jelenti. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti párbeszéd egyenlők közötti párbeszéd, nem a bűnösök harcával és vetélkedésével megterhelt párbeszéd, hanem a szerető személyek egymás felé fordulása. Ezért Jézus követőinek a Szentháromság életét kell megérteniük, ha azt a világot kívánják építeni, amit Isten akart.

    Az egyszülött Fiúban hívők imája

    Hálát adunk neked, Jézus Krisztus, aki köztünk jártál. Emberi testben, emberi érzéseinket megismerve éltél, s fájdalmak közt meghaltál, hogy feltámadásod által megváltsad bűneinket, és üdvösséget szerezz a világnak. Kérünk, engedd, hogy benned élhessünk, Szentlelked tartson meg és vezessen a szeretet ösvényén, hogy életünkkel és szavainkkal örökké hirdethessük mindenkinek az evangéliumot, országodat és dicsőségedet! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Pünkösdvasárnap Jn 20,19–23„Vegyétek a Szentlelket”

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    31

    „Vegyétek a Szentlelket”

    A szinoptikus evangéliumok eseményeinek sorrendjét követve a Lélek eljövetele kiszorul a szinoptikus elbeszélésekből. (Legjelentősebb elbeszélésével az Apostolok Cselekedetei könyvben találkozhatunk.) Emiatt Jézus működése és a Szentlélek működése a hagyományos keresztény gondolkodásban időbelileg elkülönül: Jézus az apostoli korban, a Lélek pedig az egyház korszakában tevékenykedik. Így a Szentlélek nem harmadik isteni személyként, hanem Jézus az egyháztörténetében helyettesítő személyként tűnik fel.

    János evangéliumában azonban egészen más elbeszélést találunk. Emiatt nevezték az ókorban a szinoptikus evangéliumokat testi evangéliumoknak, János evangéliumát pedig lelki, azaz pneumatikus evangéliumnak. Az előzők ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek Jézus működésének külső leírására, mint lelkének rezdülésére, Isten-kapcsolatának bemutatására.

    János elbeszélése a feltámadási jelenések sorába illeszkedik, amelyről a szinoptikusok is tudnak. A Feltámadt üzenete elsősorban békeüzenet, ezért így köszönti a zárt ajtó mögött rettegő tanítványokat: „Békesség nektek!” (19. v.). A hagyományos zsidó köszöntés ezúttal tényleg a felizgatott tanítványok megnyugtatására is szolgál. Ezt követi Jézus gesztusa, sebeinek megmutatása (20. v.), amelynek célja azonosságának igazolása. A félelem szertefoszlik, s az öröm hangulatában hangzik el a küldetési parancs (21. v.), amelynek mintája Jézus küldetése volt. Majd „rájuk lehelt” (22. v.) – Jézus saját spiritualitását ilyen különös gesztussal kívánja tanítványainak továbbadni. De küldetését konkréttá teszi, amikor ezt a szertartást a bűnbocsátó hatalom átadásával társítja (23. v.).

    Ebben a jelenetben Jézus és a Szentlélek nem különül el egymástól, mint az Apostolok Cselekedetei elbeszélésben, hanem Jézus Lelkének hatásaként jelenik meg, a tanítványokban működve. A Szentlélekről szóló tanítást vagy a Szentháromság összefüggésében fejtették ki később a teológusok, vagy a hit megerősítésének és az egyházban ható Jézus tanításának a felelősévé, őrzőjévé tették. Jézus tanítványainak gondolkodását, nemcsak Jézus szavai, hanem tettei és a vele átélt élmények is legalább olyan mértékben befolyásolják, mint a hallott szavak. Ez a hármas hatás kölcsönösen erősíti egymást, és a célja egy olyan keresztény személyiség kialakítása, aki nem Jézus szavait szajkózza el csupán, hanem belülről érti Jézus gondolkodását és Isten szándékát.

    A keresztény ember előbb Jézus történetével, majd Jézus tanításával találkozik, majd jobban megérti viselkedési módját, és csak felnőtt korában válik képessé arra, hogy megértse Jézus Lelkét is. Ennek a belső megértésnek kulcsszerepe van Jézus valódi megértésében és a Jézus-tanítvány elköteleződésének folyamatában. Érdekes módon ez a végleges, tántoríthatatlan elköteleződés az apostolok életében is csak Jézus feltámadása után történt meg. De az evangéliumok homályban hagyják ennek időbeli pontosítását, mindössze hangsúlyozzák, hogy az elköteleződés megváltoztatta a tanítványokat. A kisegyházakban ennek hangsúlyozására vezették be a felnőttkeresztséget, vagy ezért kérik, hogy a megtérő keresztény pontosan jelölje meg megtérésének idejét és körülményeit.

    A Katolikus Egyházban ezt nem kell számon tartani, a mélységes elköteleződésnek a folyamatát ugyanis nem mindig tudjuk időben lemérni. Egy biztos, Jézus története a Lélek által folytatódik bennünk, mert a megváltás művének folytatására vagyunk kötelezve. Pál ezt így fogalmazta: „...testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára” (Kol 1,24).

    A Szentlelket befogadó tanítványok imája

    Tüzes lángként jött szereteted, Urunk! A te akaratodból lettünk most segítségedre, hogy szavunk, gondolataink, tetteink dicsőítsék meg hatalmadat. Befogadtuk Szentlelked, elfogadtuk az ajándékot, amit tőled kaptunk. Erős és biztos vár vagy, Uram, rendelésed előtt meghajol minden térd, mert nem lehet kibújni utánunk nyúló karod elől. Szelíd szereteted, kitartó hűséged, önfeláldozó személyed megkötöz a viszontszeretet béklyójával. Szabadon fűzöl minket magadhoz, hogy átérezzük, mit jelent édes igád és könnyű terhed. Ami földi szemmel értelmetlen és céltalan, teher és iga, az Szentlelked megerősítése által a legvonzóbb életforma, végtelen istenségednek egy gyertyalángnyi megnyilatkozása. Szentlélek, lobogj örökké szívünkben, hogy állhatatosak maradhassunk életünk viharai közben. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Pünkösd vigíliája Jn 7,37–39„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    30

    „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”

    János evangéliumának ez a része a sátoros ünnep liturgiájában járatos olvasóknak íródott. A liturgikus utalások a szertartáselemekhez kapcsolódnak, és sajátos értelmet adnak neki. Az ünnepi hét utolsó napjának (37. v., vö. Lev 23,36) liturgiájához tartozott a vízszertartás. A napkelte előtt a templomtérről indult a körmenet a Siloe tavához (vö. Jn 9,7), és onnan vízzel töltött aranykannával tért vissza a szertartást vezető főpap. Ekkor megszólaltak a harsonák, ami az Iz 12,3-ra emlékeztetett „Örvendezve fogtok vizet meríteni az üdvösség forrásából.” Eredetileg esőidéző szertartásként ismerték ezt a szöveget, de Jézus idejében már erősen messiási színezetet nyert a szertartás.

    Az elbeszélés központjában ez a mondat áll: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék” (37b). Jézus felszólítása ószövetségi reminisszenciákat ébreszt, másrészt nyilvánvalóan a szimbolikus beszéd, nemcsak az ivásról, hanem a tanításról is szól. A forrás pedig a tudás forrására is utal. A kumráni szövegekben ezt olvashatjuk „Te helyezted szívébe, hogy megnyithassa a tudás forrását minden értelme ember számára (1QH II,18). Ehhez hasonlít Rabbi Meir mondása: „Aki a Tórával önmagáért foglalatoskodik (…) Olyan lesz, mint egy soha ki nem apadó forrás, vagy mint egy folyam, amely erősebbé válik.”

    Jézus felhívása tehát arra vonatkozik, hogy tőle olyan bölcsességet szerezhet valaki, mint a Tóra olvasásából. Ebben az Isten bölcsessége emberi formában szólítja meg a tanításra szomjazókat. Már a Példabeszédek könyvében is olvashatjuk: „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!” (Péld 9,5 kk). A bölcsességi irodalomban a bölcsesség mindig Isten adománya, szinte Lelkének adománya volt. János evangélista a szertartáshoz kapcsolódóan Jézus felhívását közli, amely az isteni bölcsesség adományainak megosztásáról szól Jézus által.

    Más evangéliumok szívesebben beszélnek Isten Lelkének adományáról, vagy a Szentlélek közlését külsődleges jelek által írják le. Úgy ereszkedett le valakire az Isten Lelke, mint ahogyan egy galamb ér földet. Ezek az utalások is képi nyelven lelki jelenségre utalnak, de János elbeszélése radikálisabban a lelki történésre irányítja a figyelmet.

    Jézus tanítása lelki változást indít el a hallgatóiban, de csak azokban, akik tanítványává szegődnek, „hozzá mennek” (37b). Ahogyan a Jézussal fizikailag és lelkileg is együtt járó tanítványok fokozatos lelki átalakuláson mennek át, úgy a Jézust követők is részesülnek ebben a lelki változásban. Ez a lelki változás a keresztény egyházban is szükséges, és elengedhetetlen feltétele Jézus követésének és a keresztény létnek. Nevezik ezt a szertartásos vízzel való keresztelés mellett lélekkeresztségnek, azaz megtérésnek. A fontos azonban, hogy a keresztények a változásokat nem saját kiválóságuknak, egyéni lelki fejlődésük eredményének tekintik, hanem Jézus hatásának tulajdonítják.

    Az emberben lezajló lelki történéseket meglehetősen nehéz leírni. Azt is nehéz megmondani, a hallott tanításból mikor lesz megélt hit. Azt is nehéz elmondani, hogy az érdekességként, vagy vallástörténeti olvasmányként olvasott Biblia melyik pillanatban válik Isten Igéjévé az olvasó számára. De azt biztos, hogy e nélkül a változás nélkül nehezen nevezheti magát valaki Jézus tanítványának. Ezt a mozzanatot János evangéliuma messiási pillanatnak tekinti, magasztosságát olvasói előtt azzal emeli ki, hogy a róla szóló tudósítást egy közismert templomi szertartáshoz kapcsolja.

    Minden vallási irodalmat, és tanulmányt, sőt szertartást is azért végzünk, hogy átalakítson bennünket, és közelebb hozzon Jézushoz, részesítsen az ő szemléletmódjából, vagyis Lelkéből és képessé tegyen arra, hogy ilyen módon folytassuk művét.

    Szomjazó imája

    Krisztus, élő forrás! Eljöttem hozzád, hogy csillapítsam szomjamat. Te vagy az egyetlen, aki felüdíted kiszáradt lelkemet. A te forrásodból éltető, frissítő, erőt adó víz tör fel számomra. Add, hogy minden nap szomjazzalak. A te éltető Lelked töltse be sivár bensőmet. Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Dr. Benyik György IGÉZŐK Urunk mennybemenetele Mt 28,16–20„...tegyétek tanítványommá mind a népeket”

    Napi Ima1 imádkozás /layout/img/logo.png

    Máj
    24

    „...tegyétek tanítványommá mind a népeket”

    Az evangéliumok Jézusnak két tanítványi köréről tudnak. A tizenkét tanítványról, amelyeket hagyományosan apostoloknak nevezünk, illetve a 72 tanítványról, akik a Mester barátainak, követőinek tágabb körét alkották. Kétségtelen, hogy a hagyományos tanítványi állapotnak a Tizenkettő köre felelt meg legjobban, hiszen ezek a rabbinövendékekhez hasonlóan együtt éltek, laktak és jártak Jézussal, vagyis élete minden részletének tanúi voltak.

    Ettől függetlenül Jézus számtalanszor beszél tanítványairól. Tanítványain nem csupán a már említett két kört értette, hanem azokat is, akik feltámadása után válnak tanítványaivá. Erre utal például a próféta kijelentése: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél” (Mt 10,24; Lk 6,40). Ezzel már azt is jelezte, hogy hasonló sors, vagyis üldöztetés és meg nem értés is vár tanítványaira.

    De a köréje gyűlteknek így fogalmazta meg a missziós parancsot: „...tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Tanítványai zárt közösséget alkottak, és tanúságot tettek Mesterükről a feltámadás után. Tanúságtétel által ez a csoport adja tovább a hitet, Jézus tanítását a megtérésről, az Isten országáról és az ellenségszeretetről. Régi latin mondás szerint „Fides ex auditu”, azaz a „hit hallásból” ered. A hit tanítását nem írott formából, hanem személyes közvetítés által veszik át az utódok.

    Ma a hírközlő eszközök korában sokan azt gondolják, elegendő ezeregyszer elismételni egy nevet vagy tanítást, és az automatikusan belekerül a köztudatba. Érdekes, hogy amilyen gyorsan megtanulunk egy ilyen fogalmat, olyan gyorsan el is felejtjük. Senki nem tudja már megmondani, hogy korábban ki milyen miniszteri pontot töltött be, esetenként még a miniszterelnökök nevét is elfelejtjük, nagy hangon hirdetett programjukról nem is beszélve.

    Hasonlóan viszonyulunk az eszmékhez. De azokat az embereket, akikhez igazán közünk volt, és azokat az eszméket, amelyeket szeretteinktől – általunk megbecsült emberektől – szívtunk magunkba, soha nem felejtjük el. Éppen ezért a jó eszmékért személyesen vagyunk felelősek.Az igazi tanítvány, aki merészkedik a Mestere nyomába lépni, előbb-utóbb tanítóvá válik. Nietzschenek teljesen igaza van, hogy: „Rosszul háláljuk meg tanítónk munkáját, ha mindig csak tanítványok maradunk.” Ehhez még azt is hozzátenném, hogy aki mindig csak tanítvány marad, az nem is volt igazán az, hanem csak méltatlanul és terméketlenül hallgatott és látott mestereket, de semmit sem tanult tőlük. Talán éppen a legfontosabbat nem tanulta meg, hogy miként kell életpéldával tanítványokat szerezni.

    A „kételkedő egyesek” imája

    Jézusunk, hozzád kiált szavunk! Lábad előtt hever kételyekkel teli szívünk: hogy lehetséges az, hogy itt áll előttünk a feltámadott, aki egyedül volt képes győzedelmeskedni a halálon? Isteni hatalmadtól megszédülünk, Uram, nem vagyunk méltóak hozzád, hitünk nem áll kőszikla alapokon. Mi a mi küldetésünk? Hogyan tanítsuk az embereket, mikor mi magunk is tanulásra szorulunk? Kegyelmedre van szükségünk, mely eloszlatja tévelygéseinket. Kegyelmed nélkül nem tudunk olyan példát mutatni, mely kedves az emberek előtt. Állandó jelenléted hiányában magunk is elbukunk, és velünk együtt mindazok, akiket ránk bíztál. Ezért kérjük és köszönjük, hogy ígéretet adtál: velünk leszel minden nap a világ végéig! Amen.

    Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
    Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
    Ezt az imát még nem imádkoztad el!

    Küldetésünk

    Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."