Kedves testvéreim, kellemes vasárnapot kívánok!

Az Urunk születésének ünneplése utáni második vasárnapon először is szeretném megújítani jókívánságaimat mindnyájatoknak. Holnapután, a Szent Péter-bazilika szent kapujának bezárásával lezárul a Remény Jubileuma. A karácsony misztériuma, amelyben még mindig élünk, arra emlékeztet bennünket, hogy reményünk alapja Isten megtestesülése. János prológusa, amelyet a liturgia ma elénk tár, világosan emlékeztet erre: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). A keresztény remény valóban nem optimista előrejelzéseken vagy emberi számításokon alapul, hanem Isten döntésén, hogy megosztja velünk az utunkat, hogy soha ne legyünk egyedül az életünk során. Ez Isten műve: Jézusban ő is közülünk való lett, úgy döntött, hogy velünk marad, és örökké velünk lévő Isten akart lenni.

Jézus eljövetele az emberi test gyengeségében újjáéleszti a reményünket. Ugyanakkor kettős elkötelezettséget ró ránk: az egyiket Isten, a másikat embertársaink iránt.

Elkötelezettek vagyunk Isten iránt, mert mivel ő testté lett, és emberi gyengeségünket választotta lakóhelyéül, arra vagyunk meghívva, hogy újragondoljuk, hogyan gondolunk rá, Jézus testéből, és nem egy elvont tanításból kiindulva. Ezért folyamatosan vizsgálnunk kell a szellemiségünket és a hitünk kifejezésének módjait, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy azok valóban testet öltöttek-e. Más szavakkal, képesnek kell lennünk arra, hogy elmélkedjünk, hirdessük és imádkozzunk a Jézusban megjelent Istenhez. Ő nem egy távoli istenség a tökéletes mennyben felettünk, hanem egy közeli Isten, aki a mi sérülékeny földünkön lakozik, aki testvéreink arcában jelenik meg, és a mindennapi élet körülményeiben mutatkozik meg.

Elkötelezettségünknek minden egyes ember iránt is következetesnek kell lennie. Mivel Isten egy lett közülünk, minden emberi lény az Ő tükörképe, az Ő képét hordozza és az Ő fényének szikrája van benne. Ez arra hív minket, hogy ismerjük el minden ember sérthetetlen méltóságát, és kölcsönös szeretetben ajánljuk fel magunkat egymásért. Sőt, a megtestesülés konkrét elkötelezettséget követel a testvériség és a közösség elősegítése iránt. Ezen elkötelezettség révén a szolidaritás válik minden emberi kapcsolat kritériumává, arra hívva minket, hogy törekedjünk az igazságosságra és a békére, gondoskodjunk a legkiszolgáltatottabbakról és védjük a gyengéket. Isten testté lett, ezért nincs hiteles istenimádat az emberiség iránti gondoskodás nélkül.

Testvéreim, a karácsony öröme ösztönözzön minket arra, hogy tovább haladjunk az utunkon. Kérjük Szűz Máriát, hogy tegyen minket egyre inkább készekké arra, hogy Istent és embertársainkat szolgáljuk.

_________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ismét együttérzésemet fejezem ki a svájci Crans-Montana tragédiája miatt szenvedők iránt, és imáimról biztosítom őket a meghalt fiatalokért, a sérültekért és családjaikért.

Mély aggodalommal követem a venezuelai eseményeket. A szeretett venezuelai nép javának minden más szempontnál előrébbvalónak kell lennie. Ennek eredményeként véget kell érnie az erőszaknak, és az igazságosság és a béke útjára kell lépni, garantálva az ország szuverenitását, biztosítva az alkotmányban rögzített jogállamiságot, tiszteletben tartva minden egyes ember emberi és polgári jogait, és együtt kell munkálkodnunk egy békés, együttműködésen, stabilitáson és harmónián alapuló jövő építésén, különös figyelmet fordítva a legszegényebbekre, akik a nehéz gazdasági helyzet miatt szenvednek. Imádkozom mindezért, és felkérlek benneteket is, hogy imádkozzatok, bízzuk imádságunkat Coromotoi Miasszonyunk, valamint José Gregorio Hernández és Carmen Rendiles szentek közbenjárására.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és különböző országokból érkezett zarándokokat, különösen a szlovákiaiakat és zágrábiakat, a máltai Gozo-székesegyház ministránsait és a franciaországi Fréjus-Toulon egyházmegyei szeminárium közösségét.

Üdvözlöm a Pugliano Oratórium csoportját Ercolanóból, a családokat és a lelkipásztorokat Postojnából és Porcellengóból, a hívőket Sant’Antonio Abate-ból, Torano Nuovóból és Collepassóból, valamint a Rocco-Cinquegrana Intézet tanárait Sant’Arpinóból, a cserkészeket Modena tartományból és Roccella Jonicából, valamint a bérmálkozókat Ula Tirso-ból, Neoneli és Trescore Balneario.

Kedves barátaim, továbbra is higgyünk a béke Istenében: imádkozzunk és legyünk szolidárisak a háborúk miatt szenvedő népekkel. Kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260104-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=6s3S2i0WHEc