Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Ma van sok országban Krisztus Legszentebb Testének és Vérének ünnepe, az Úrnapja. Az evangélium a kenyerek és halak csodájáról számol be (vö. Lk 9,11-17).

Hogy táplálékot adjon a több ezer embernek, akik eljöttek, hogy meghallgassák őt, és gyógyulást kérjenek, Jézus arra hívta az apostolokat, hogy hozzák el neki azt a keveset, amijük van; majd megáldotta a kenyereket és a halakat, és azt mondta nekik, hogy osszák szét mindenkinek. Az eredmény megdöbbentő volt: nemcsak hogy mindenki kapott elegendő élelmet, hanem bőségesen maradt is belőle (vö. Lk 9:17).

Túl azon, hogy csoda, a csoda „jel”, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ajándékai, még a legkisebbek is, gyarapodnak, ha megosztjuk őket.

Ennek olvasása Úrnapján azonban egy még mélyebb valóságról való elmélkedésre késztet bennünket. Tudjuk ugyanis, hogy minden emberi megosztás gyökerében egy nagyobb megosztás rejlik, amely megelőzi azt, nevezetesen Isten osztozása velünk. Ő, a Teremtő, aki életet adott nekünk, hogy megmentsen minket, megkérte egyik teremtményét, hogy legyen az Édesanyja, hogy adjon neki olyan törékeny, korlátos, halandó testet, mint a miénk, rábízva magát, mint gyermekét. Ily módon a végletekig osztozott szegénységünkben, azt a keveset választotta, amit mi fel tudtunk ajánlani neki, hogy megváltson minket (vö. Nicholas Cabasilas, A Krisztusban való élet, IV, 3).

Gondoljunk arra, milyen csodálatos, amikor ajándékot adunk - még ha keveset is, a lehetőségeinkhez mérten - és látjuk, hogy a címzett értékeli azt; milyen boldogok vagyunk, amikor az ajándék, egyszerűsége ellenére, még jobban összeköt bennünket azokkal, akiket szeretünk. Valóban, ami köztünk és Isten között az Eucharisztia által történik, az éppen az, hogy az Úr befogadja, megszenteli és megáldja a kenyeret és a bort, amelyet életünk felajánlásával együtt az oltárra helyezünk, és átváltoztatja őket Krisztus Testévé és Vérévé, a szeretet áldozatává a világ üdvösségéért. Isten egyesíti magát velünk azáltal, hogy örömmel fogadja el, amit hozunk, és arra hív minket, hogy csatlakozzunk Hozzá, és hasonlóképpen örömmel fogadjuk és osztozzunk szeretetének ajándékában. Ily módon - mondja Szent Ágoston - „ahogyan egy kenyér az egyes szemekből összegyűjtött egybeforrt szemekből áll össze... ugyanígy Krisztus teste is eggyé válik a szeretet harmóniája által” (Szentbeszéd 229/A, 2).

Kedves barátaim, ma este részt veszünk az eucharisztikus körmeneten. Együtt ünnepeljük a szentmisét, majd elindulunk, és végigvisszük a szentséget városunk utcáin. Énekelni, imádkozni fogunk, és végül összegyűlünk a Santa Mária Maggiore Bazilika előtt, hogy az Úr áldását kérjük otthonainkra, családjainkra és az egész emberiségre. Legyen ez az ünnepség annak a mindennapi elkötelezettségünknek a jele, hogy az oltártól és a tabernákulumtól elindulva, a szolidaritás és a szeretet szellemében a közösség és a béke hordozóiként induljunk el másokért.

_____________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Továbbra is riasztó hírek érkeznek a Közel-Keletről, különösen Iránból. E tragikus környezetben, amely Izraelt és Palesztinát is magában foglalja, fennáll a veszély, hogy elfelejtődnek az emberek mindennapi szenvedései, különösen Gázában és a többi területen, ahol egyre sürgetőbbé válik a megfelelő humanitárius segítség szükségessége.

Ma jobban, mint valaha, az emberiség kiált és kiált a békéért. Ez a kiáltás felelősséget és józan észt igényel, és nem szabad, hogy elnyomja a fegyverropogás vagy a konfliktust szító retorika. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi felelőssége, hogy megállítsa a háború tragédiáját, mielőtt az helyrehozhatatlan szakadékká válna. Nincsenek „távoli” konfliktusok, amikor az emberi méltóság forog kockán.

A háború nem oldja meg a problémákat, ellenkezőleg, felerősíti azokat, és mély sebeket ejt a népek történelmén, amelyek begyógyulása generációkat vesz igénybe. Semmilyen fegyveres győzelem nem kárpótolhatja az anyák fájdalmát, a gyermekek félelmét vagy az ellopott jövőt.

A diplomácia hallgattassa el a fegyvereket! A nemzetek a béke műveivel, ne pedig erőszakkal és véres konfliktusokkal tervezzék meg jövőjüket!

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Örömmel köszöntöm a kormányok jubileuma alkalmából itt jelenlévő parlamenti képviselőket és polgármestereket.

Köszöntöm a kolumbiai Bogotá és Sampués híveit; a Lengyelországból érkezett híveket, köztük egy krakkói műszaki intézet diákjait és tanárait; az osztrák Strengberg Music Band-et; a németországi Hannoverből érkezett híveket; a Gioia Tauro-i bérmálkozókat és a Tempio Pausania fiataljait.

Mindenkinek boldog vasárnapot kívánok, és megáldom azokat, akik ma aktívan részt vesznek az Úrnapja ünnepén, beleértve azokat is, akik énekelnek, zenélnek, virágokkal díszítik, kézműves termékeket állítanak ki, és mindenekelőtt az imádkozókat és a körmenetben részt vevőket. Köszönöm mindannyiatoknak, és szép vasárnapot kívánok!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2025/documents/20250622-angelus.html