Kedves testvéreim, kellemes vasárnapot kívánok!

A liturgikus év végéhez közeledve a mai evangélium (Lk 21,5-19) arra hív minket, hogy gondolkodjunk el a történelem viszontagságairól és a végső időkben.  Ezeket az eseményeket látva és ismerve a mi szívünket, Jézus arra hív bennünket, hogy ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem: „Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok” – mondja –, „ne rémüldözzetek” (9. v.).

Felhívása nagyon időszerű, mert sajnos naponta hallunk híreket konfliktusokról, katasztrófákról és üldözésekről, amelyek millióknak okoznak szenvedést.  Ezekkel a szenvedésekkel és az azokat figyelmen kívül hagyó közönyösséggel szemben azonban Jézus szavai azt hirdetik, hogy a gonosz támadása nem tudja elpusztítani a Benne bízók reményét.  Minél sötétebb az óra, annál jobban – mint a nap – ragyog a hit.

Krisztus kétszer is megerősíti, hogy „az én nevemért” sokan szenvednek majd erőszakot és árulást (Lk 21,12.17), de éppen akkor lesz lehetőségük tanúságot tenni (vö. 13. vers). Hívatásunk, hogy kövessük a Mester példáját, aki a kereszten mutatta meg határtalan szeretetét. Ez a bátorítás mindannyiunkat érint.  A keresztények üldözése ugyanis nem csak bántalmazással és fegyverekkel történik, hanem szavakkal is, azaz hazugságokkal és ideológiai manipulációval. Különösen akkor, amikor ezek a fizikai és erkölcsi gonoszságok nyomják el bennünket, arra vagyunk hivatottak, hogy tanúskodjunk a világot megmentő igazságról, az embereket az elnyomásból megváltó igazságosságról, a mindenkinek a békéhez vezető utat mutató reményről.

Jézus szavai prófétai módon tanúsítják, hogy a történelem katasztrófái és szenvedései véget fognak érni. Ugyanakkor azoknak az öröme, akik őt Megváltónak ismerik el, örökké tartani fog. „Kitartásotokkal megmentitek lelketeket” (Lk 21,19): az Úrnak ez az ígérete ad erőt nekünk, hogy ellenálljunk a történelem fenyegető eseményeinek és minden sértésnek.  Nem maradunk tehetetlenek a szenvedés előtt, mert ő maga ad nekünk „ékesszólást és bölcsességet” (15. v.), hogy mindig buzgó szívvel tegyünk jót.

Kedves barátaim, az Egyház története során elsősorban a vértanúk emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten kegyelme még az erőszakot is a megváltás jelévé tudja változtatni.  Ezért csatlakozzunk azokhoz a testvéreinkhez, akik Jézus nevéért szenvednek, és bízzunk Mária, a keresztények segítsége közbenjárásában. Minden megpróbáltatásban és nehézségben vigasztaljon és támogasson minket a Boldogságos Szűz.

____________________

Az Úrangyala után:

Kedves testvéreim!

Ahogy az evangéliumról szóló elmélkedésemben említettem, a keresztények ma is szenvednek a diszkriminációtól és az üldöztetéstől a világ különböző részein.  Különösen Bangladesre, Nigériára, Mozambikra, Szudánra és más országokra gondolok, ahonnan gyakran hallunk híreket közösségek és imádkozóhelyek elleni támadásokról. Isten irgalmas Atya, és békét kíván minden gyermeke között! Imádkozom a Kongói Demokratikus Köztársaság Kivu tartományában élő családokért, ahol az elmúlt napokban civilek ellen elkövetett mészárlás történt, és legalább húsz áldozatot követelt egy terrortámadás.  Imádkozzunk, hogy megszűnjön minden erőszak, és a hívők együtt munkálkodjanak a közjóért.

Szomorúan követem a híreket a támadásokról, amelyek továbbra is számos ukrán várost, köztük Kijevet sújtják. Ezek áldozatokat és sérülteket – köztük gyermekeket – követelnek, és hatalmas károkat okoznak a polgári infrastruktúrában, családokat téve hajléktalanná a hideg idő beköszöntével. Közelségemről biztosítom a súlyosan érintetteket. Nem szabad megszoknunk a háborút és a pusztítást! Imádkozzunk együtt a háború sújtotta Ukrajna igazságos és tartós békéjéért.

Imádkozom azokért is, akik szerdán súlyos közúti baleset áldozatai lettek Peru déli részén. Az Úr fogadja be a meghaltakat, segítse a sérülteket és vigasztalja a gyászoló családokat.

Tegnap Bariban boldoggá avatták Carmelo De Palmát.  Ő egy egyházmegyei pap volt, aki 1961-ben halt meg, miután életét nagylelkűen a gyónás és a lelki kísérés szolgálatának szentelte.  Tanúságtétele ösztönözze a papokat, hogy fenntartások nélkül adják magukat Isten szent népének szolgálatára.

Ma ünnepeljük a szegények világnapját.  Köszönöm mindazoknak az egyházmegyékben és a plébániákon, akik szolidaritási kezdeményezéseket szerveztek a leghátrányosabb helyzetűek számára.  Ez egy alkalmas nap arra, hogy ismét rávilágítsunk a szegények iránti szeretetről szóló Dilexi Te („Szerettelek”) apostoli buzdításra, a Ferenc pápa által élete utolsó hónapjaiban előkészített dokumentumra, amelyet nagy örömmel fejeztem be.

Ezen a napon emlékezünk mindazokra is, akik közlekedési balesetekben haltak meg, amelyeket túl gyakran felelőtlen magatartás okozott. Mindannyian vizsgáljuk meg lelkiismeretünket ebben a kérdésben.

Csatlakozom az olasz egyházhoz, amely mára a „Bántalmazás áldozataiért és túlélőiért való imádság napját” hirdeti meg, hogy a tisztelet kultúrája növekedjen és biztosítsa minden ember, különösen a kiskorúak és a legsebezhetőbbek méltóságának védelmét.

Szeretettel köszöntelek most mindannyiatokat, a római híveket és a zarándokokat Olaszországból és a világ számos részéről, különösen azokat, akik Montenegróból, Barból, Spanyolországból, Valenciából, Görögországból, Puerto Ricóból, Bulgáriából, Szófiából, az Amerikai Egyesült Államokból, Bismarckból érkeztek, a Chicagói Katolikus Teológiai Unió hallgatóit és a német Eintracht Nentershausen kórust.

Üdvözlöm a lengyel zarándokokat, emlékezve a második világháború után a lengyel püspökök által a német püspököknek címzett megbékélési üzenet évfordulójára. Végül köszöntöm a Vincés Családot és Lurago d’Erba, Coiano, Cusago, Paderno Dugnano és Borno csoportjait.

Köszönöm mindnyájatoknak, és kellemes vasárnapot kívánok!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2025/documents/20251116-angelus.html