Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A most vasárnapi liturgiában hirdetett Isten igéje alapvető irányelveket kínál számunkra a gondolkodáshoz és a cselekvéshez. A Rómaiakhoz írt levélben azt olvassuk, hogy minden parancsolat „ebben az egyben foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Róm 13,9). Szent Pál egy nagyon erőteljes képpel hangsúlyozza ezt a pontot, amely az Úr imájában is megjelenik. Így ír: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel!” (8. v.).

Jézus arra tanított minket, hogy kérjük és gyakoroljuk az adósságok elengedését. Van azonban egy olyan adósságunk egymás iránt, amely nem rabszolgává tesz minket: a kölcsönös szeretet adóssága. Minden figyelem, gondoskodás és jóság, amit kaptunk, szabadabbá és a felelősségvállalásra alkalmasabbá tesz minket.

Ezen a vasárnapon az evangéliumban Jézus legalább két módot javasol minden keresztény közösség számára a kölcsönös szeretet gyakorlására. Az első az, hogy legyünk képesek testvéri kiigazításra. Ez egy kényes művészet, amelyet túl gyakran felednek el, és amely őszinteséget és fokozatos megközelítést igényel. Őszintén beszélni egymással – először szemtől szembe, majd, ha szükséges, két-három másik emberrel, végül pedig, ha szükséges, az egész közösséggel – azt jelenti, hogy szembenézünk a valósággal, és a problémákat és konfliktusokat növekedési lehetőségekké alakítjuk át. Panaszkodni és másokról rosszat mondani könnyebb, de ezek semmit sem érnek el, és sok helyzetet megbénítanak. Az evangélium viszont a szeretetből fakadó szabadságra tanít minket.

Van még egy második módja is annak, hogy testvérekként szeressük egymást, amely Jézus szerint még imádságunkat is átalakítja: az egyetértés. Nemcsak konfliktus esetén, hanem akkor is, amikor valamilyen ajándékért kérjük Istent. Az Úr így szól: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). Ez az ígéret arra utal, hogy lehetnek közös vágyaink, közös bánataink és közös reményeink, és hogy az imádság által növekedhetünk az egységben. Hit nélkül mindenki magányosnak érezheti magát, és gyanakvóvá válhat másokkal szemben, idegeneknek és ellenségeknek tekintve őket. A kegyelem által azonban testvérek vagyunk, akik harmóniában élhetünk: találkozunk egymással, megbocsátunk egymásnak és meghallgatjuk egymást az Úrban.

Kérjük Mária segítségét, aki az angyal bejelentése után sietve elment unokatestvére, Erzsébethez, hogy megossza vele a fogantatás örömét és nehézségeit, és tanítson meg minket is a testvéri szeretet örömteli kötelességére.

______________________

Az Úrangyala után:

Kedves testvéreim!

Fájdalommal a szívemben követtem nyomon a legutóbbi erőszakos támadásokról szóló híreket, amelyek a közelmúltban több ukrán várost és polgári infrastruktúrát érintettek, ártatlan emberek halálát okozva. Szívemből együttérzek a szenvedő emberekkel, akik évek óta gyötrelemben és félelemben élnek.

Ismét felhívást intézek az erőszak befejezésére, a pusztítás leállítására, valamint arra, hogy nyissuk meg a szívünket a párbeszéd és a béke felé! Remélem, hogy az elmúlt napokban a tárgyalások újraindítása érdekében tett erőfeszítések konkrét eredményeket hoznak, és teret nyitnak a diplomáciának.

Emeljük fel imáinkat az Úrhoz, hogy a világ minden konfliktusában a békesség uralkodjon.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Köszönöm, hogy itt vagytok!

Különösen üdvözlöm a lantershofeni (Németország) Studienhaus Sankt Lambert egyházmegyei szeminárium közösségét.

Örömmel fogadom továbbá a musestre-i (Treviso) Sant’Ulderico Vescovo plébánia zarándokcsoportját, valamint az Oppido Mamertina-Palmi egyházmegye kórusát, akiket a püspök kísér.

Ahogy a nyári szünet után fokozatosan visszatérünk a szokásos tevékenységeinkhez, kérjük az Urat, hogy kísérjen minket és tartson fenn minket a fényével.

Boldog vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260906-angelus.html