Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Jézus tanításainak középpontjában az Isten Országának misztériuma áll, amelyet a mai evangélium egy kincshez és egy gyöngyhöz hasonlít (vö. Mt 13,44–52). A példabeszédek azt a meglepetést közvetítik, amelyet azok éreznek, akik olyasmit találnak, ami messze meghaladja mindazt, amiben reménykedhettek volna – annyira, hogy mindenük eladása vagy hátrahagyása már nem áldozatnak, hanem nyereségnek tűnik. Valóban, az evangélisták már a kezdetektől fogva úgy mutatják be Jézus hívását, hogy az ellenállhatatlan. Ez szabad választás, ugyanakkor sürgető is, és képes azonnali, teljes szívű válaszra ösztönözni. Ez az első fontos szempont annak megértéséhez, hogy Isten hogyan van közel hozzánk és hogyan adja magát megismerni: az Ő Országával való találkozás olyan fordulópontot jelent, amely nem korlátozza az életet, hanem kiszélesíti azt. Ha valamiben változnunk kell, az csak azért van, hogy az életünk nagyobb lehetőségek felé nyíljon meg, nem pedig kevesebbek felé.

Van egy második szempont is, amelynek Jézus nagy jelentőséget tulajdonít: aki megtalálja a mezőben elrejtett kincset, az valószínűleg egy paraszt, míg a gyöngy értékét egy kereskedő, talán egy utazó ismeri fel. Ezt még két példabeszéd követi, amelyek főszereplői halászok és egy, az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt jártas írnok. Más példabeszédek az Isten Országát egy tésztát gyúró vagy házát rendbe rakó asszonyhoz, egy háborút tervező királyhoz, egy tornyot tervező emberhez, kifizetéseket vagy befektetéseket kezelő gazdálkodókhoz, valamint pásztorokhoz és földművelőkhöz hasonlítják. Röviden: Isten Országa különböző módon tárja fel felbecsülhetetlen szépségét, de mindenkit – férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, gazdagokat és szegényeket – mélyreható megújulásra hív. Mindenki megérti és vonzódik hozzá.

Az Egyház ma is olyan emberek közössége, akik származásukban, kultúrájukban, képességeikben és felelősségeikben különböznek egymástól. Mégis mindannyian arra vagyunk hívva, hogy Jézus Krisztusban „egyet” ismerjünk fel magunkban: ő a rejtett kincs, a drága gyöngy, a háló, amely összegyűjti a szétszóródottakat. Jézus a kezdetektől fogva olyan embereket hívott magához és gyűjtött maga köré, akik egyébként soha nem ismerkedtek volna meg egymással. Így mutatta meg, hogy Istennek nincsenek kedvencei, hanem szabadon ajándékozza szeretetét, különösen a kicsinyeknek és az elhagyatottaknak.

Testvéreim, mindössze annyit kell tennünk, hogy kérjük ezt az ajándékot, pontosan azt, amelyet a fiatal Salamon király is kért (vö. 1 Királyok 3,5. 7–12). Ez az ajándék, hogy felismerjük a drága gyöngyöt, hogy felismerjük azt a kincset, amelyért érdemes mindent eladni. Miközben a fogyasztói kultúra alakítja az ízlésünket, folyamatosan új szükségleteket teremtve, csak azért, hogy olyan megoldásokat adjon el nekünk, amelyek soha nem elégítenek ki, sőt néha még a szívünket is megmérgezik, meg kell tanulnunk megragadni azt, ami igazán számít: az Istennel való kapcsolat kincsét, amely megnyit minket az örömre, és segít abban, hogy egymással való kapcsolatainkat teljesebben éljük meg.

Mária, a Bölcsesség Széke közbenjárása vezesse az élet iránti vágyunkat Jézus felé, hogy benne találja meg teljes beteljesülését.

_____________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Tegnap Libanonban boldoggá avatták Elias Hoayeket, aki 1899-től 1931-ig Antiochia maronita pátriárkája és a Szent Család Maronita Nővérek Kongregációjának alapítója volt. Több mint harminc éven át nagy odaadással és lelkipásztori érzékenységgel vezette a maronita egyházat. A párbeszéd és a remény embere volt, kiemelkedő egyházi, társadalmi és politikai vezető, olyannyira, hogy „Nagy-Libanon atyjának” nevezték. Az új boldog imái és közbenjárása mindig kísérjék a maronita hívőket szerte a világon, és szerezzenek békét Libanon minden lakójának, ennek a szívemhez közel álló országnak.

Továbbra is mély aggodalommal követem a Szentföldön zajló és egyre fokozódó erőszakot, ahol az elmúlt napokban Ciszjordániában és Gázában egyaránt ismét számos civil vált áldozattá. Szívből jövő felhívást intézek a tárgyalások újrafelvételére, hogy minden ember egyenlő méltóságán és egyenlő jogain alapuló, igazságos politikai megoldás szülessen. Ugyanakkor sürgetem a további katonai akciók és egyoldalú döntések elutasítását, különösen azokat, amelyek megsértik az egyes vallások szent helyeinek tiszteletét és a status quo-t.

Hasonlóképpen megismétlem felhívásomat a Közel-Kelet egész területén kialakult helyzet kapcsán, ahol a katonai műveletek fokozódása ismét erőszakot és pusztítást okozott, számtalan civil életét veszélyeztetve, és tovább súlyosbítva az ivóvíz- és áramhiányt. Szívem mélyéből felszólítom az összes érintett felet, hogy függesszék fel a támadásokat, és sürgősen nyissák meg újra a párbeszéd és a diplomácia útjait, hogy az egész térség várva várt békéje késedelem nélkül megvalósulhasson.

Imádkozzunk továbbra is mindazokért szerte a világon, akik a háború miatt szenvednek. Az Úr érintse meg a hatalmon lévők szívét és világosítsa meg a gondolataikat, hogy hamarosan a megbékélés és a béke uralkodhasson.

Mivel pusztító tűzvészek sújtják Franciaország és Spanyolország különböző területeit, együttérzésemet fejezem ki mindazokkal, akiket ez érintett, és mindenkit arra buzdítok, hogy imádkozzon értük, valamint a mentési munkálatokban részt vevő mentőszolgálatokért.

Ma ünnepeljük a Nagyszülők és Idősek hatodik világnapját, amelynek témája Izajás próféta szavaiból származik: „Én sosem feledkezem meg rólad” (Iz 49,15). Adjunk együtt hálát az Úrnak azért az ajándékért, amelyet az idősek jelentenek az Egyház és a társadalom számára. Kötelezzük el magunkat arra is, hogy tiszteljük és megbecsüljük az általuk betöltött értékes szerepet, és gondoskodjunk arról, hogy mindig megkapják a nekik járó gondoskodást, figyelmet és segítséget.

Szeretettel üdvözlök minden itteni jelenlévőt, valamint mindazokat, akik Olaszország különböző részeiről és a világ különböző tájairól érkeztek ide!

Külön köszöntöm az Opera della Chiesa zarándokait és a velük utazó püspököket; üdvözlöm és köszöntöm az ukrán Chortkivből érkezett, a Nocera Superiore-i Szent Mihály arkangyal plébánia vendégei, a Kegyelem Házából érkezett gyermekeket; a Manerbio-i plébánia fiataljait; azokat, akik a Szent Jeanne-Antide Thouret halálának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett Nemzetközi Ifjúsági Találkozón vesznek részt; a belgiumi Maldegemből érkezett „Ӧnze-Lieve-Vrouw Ster-Der-Zee” katolikus diákmozgalom fiatal zarándokait; valamint a velletrii Carabinieri Kiképző Iskola kadétjait, akiket káplánjuk és parancsnokaik kísérnek.

Üdvözlöm továbbá a kameruni Katolikus Férfiak Egyesületének tagjait is.

Külön köszöntöm a Castel Gandolfo-i Sagra delle Pesche fesztivál résztvevőit, akik betakarításuk gyümölcseit hozták el áldásra.

Ma este itt, Rómában, a Tiberis folyón kerül sor a hagyományos Madonna Fiumarola-felvonulásra. Mária, Jézus Anyja, szerezze meg mindazok számára, akik ezen a gyönyörű hagyományon részt vesznek, és mindannyiunk számára azt a kegyelmet, hogy minden nap az evangélium tanításai szerint éljünk.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260726-angelus.html