Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai evangélium (Lk 10:1-12, 17-20) a küldetés fontosságára emlékeztet bennünket, amelyre mindannyian meg vagyunk hívva, mindenki a saját hivatásának megfelelően és abban a sajátos helyzetben, amelybe az Úr helyezett minket.

Jézus hetvenkét tanítványt küld ki (1. v.). Ez a szimbolikus szám azt jelzi, hogy az evangélium reménysége minden népnek szól, mert ilyen széles Isten szíve és ilyen bőséges az aratása. Isten valóban tovább munkálkodik a világban, hogy minden gyermeke megtapasztalja szeretetét és üdvözüljön.

Ugyanakkor Jézus azt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (2. v.).

Egyrészt Isten, mint egy vető, bőkezűen ment ki a világba, a történelem folyamán, és elvetette az emberek szívében a végtelen, a beteljesedett élet és a szabaddá tevő üdvösség utáni vágyat. Az aratás tehát bőséges. Isten Országa úgy növekszik, mint a mag a földben, és a mai nők és férfiak, még ha látszólag el is nyomja őket annyi más dolog, akkor is vágyakoznak egy nagyobb igazság után; keresik életük teljesebb értelmét, vágynak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet utáni vágyakozást.

Másfelől azonban kevés a munkás, aki kimegy az Úr által vetett mezőre; kevesen vannak, akik Jézus szemével képesek megkülönböztetni az aratásra érett jó gabonát (vö. Jn 4,35-38). Az Úr valami nagyszerűt akar tenni az életünkben és az emberiség történelmében, mégis kevesen vannak, akik ezt észreveszik, megállnak, hogy befogadják az ajándékot, majd hirdetik és megosztják másokkal.

Kedves testvéreim, az Egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik úgy teljesítik vallási kötelességeiket, mintha a hit csupán egy külső címke lenne. Olyan munkásokra van szükségünk, akik buzgón dolgoznak a missziós mezőn, szerető tanítványokra, akik mindenütt tanúságot tesznek Isten országáról. Talán nincs hiány „időszakos keresztényekből”, akik időnként valamilyen vallásos érzés alapján cselekszenek, vagy szórványos eseményeken vesznek részt. De kevesen vannak, akik készek arra, hogy nap mint nap Isten aratásában munkálkodjanak, saját szívükben megművelve az evangélium magját, hogy aztán megosszák azt családjukban, munkahelyükön vagy tanulmányaik helyén, társadalmi környezetükben és a rászorulókkal.

Ehhez nincs szükségünk túl sok elméleti elképzelésre a lelkipásztori tervekről. Ehelyett az aratás Urához kell imádkoznunk. Elsőbbséget kell tehát adni az Úrral való kapcsolatunknak és a Vele való párbeszédünk ápolásának. Így fog minket az ő munkásaivá tenni, és elküldeni a világ mezejére, hogy tanúságot tegyünk az ő országáról.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, aki nagylelkűen igent mondott az üdvösség munkájában való részvételre, hogy járjon közben értünk, és kísérjen minket az Úr követésének útján, hogy mi is örömmel munkálkodjunk Isten országában.

___________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római híveket és zarándokokat Olaszországból és különböző országokból. Az év ezen időszakának nagy melegében még bátrabb és csodálatra méltóbb az utazásotok azért, hogy áthaladjatok a Szent Kapukon!

Külön üdvözlöm a Szent Szív Ferences Missziós Nővéreket, a Strzyzow iskola diákjait és szüleit, valamint a lengyelországi Legnicából érkező híveket, és az Ukrajnából érkezett görögkatolikus csoportot.

Köszöntöm továbbá a Romano di Lombardia, Melia (Reggio Calabria), Sassari és a Firenzei Főegyházmegye latin-amerikai közösségének zarándokait.

Üdvözlöm az angol nyelvű zarándokokat. Őszinte részvétemet szeretném kifejezni minden családnak, akik elvesztették szeretteiket, különösen a lányaikat, akik a nyári táborban voltak, a Guadalupe folyó áradása által okozott katasztrófában az Egyesült Államokban, Texasban. Imádkozunk értük.

Kedves barátaim, a béke minden nép vágya, és ez a háború által szétszakítottak fájdalmas kiáltása. Kérjük az Urat, hogy érintse meg a népek vezetőinek szívét és bátorítsa őket arra, hogy a fegyveres erőszakot a párbeszédre való törekvés váltsa fel.

Ma délután Castel Gandolfóba utazom, ahol egy rövid pihenőidőt szándékozom tartani. Remélem, hogy mindenki tud majd egy kis szabadságot élvezni, hogy testileg és lelkileg is helyrejöjjön.

Boldog vasárnapot kívánok mindannyiatoknak!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2025/documents/20250706-angelus.html