Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumban (Mt 10,37–42) Jézus néhány tanácsát hallhatjuk arról, hogyan kövessük őt, és hogyan legyünk az ő országának tanúi. Ez nem csupán külső cselekedetek kérdése, hanem arról szól, hogy teljes mértékben elkötelezzük magunkat a vele való szeretetteljes kapcsolat mellett. Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, a szeretetnek legalább három dologra van szüksége: lemondásra, veszteségre és vendégszeretetre.

Az első: a lemondás. Jézus azt mondja: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (37. v.). Amikor az Úr elkezdi az apostolait szétküldeni, azt akarja, hogy mentesek legyenek mindenféle kötöttségtől. Ez azonban mindenkire vonatkozik, hiszen még a legfontosabb kapcsolatok is csak a Krisztus által nekünk adásuk révén nyerik el teljességüket.  Vegyük például a házasságot: azt csak úgy élhetjük meg teljes mértékben, ha „elhagyjuk” szüleink házát (vö. Mt 19,6), hogy elkötelezzük magunkat a házasság mellett. Gondolhatunk a gyermekek nevelésére is. Azzal segítjük őket abban, hogy kiteljesedjenek és boldogok legyenek, ha megtanítjuk őket „a saját lábukra állni” és saját döntéseket hozni. Szent Ágoston így fogalmaz: „Fájdalmas elszakadni attól, amit szeretsz.  Mégis, még a földműves is átmenetileg elveszíti azt, amit elvet” (330. prédikáció: 2).  Csak akkor láthatjuk az elvetett magot kivirágozni, ha „elveszítjük” azt a földben.

Ebben az értelemben a szeretet egyben veszteség is. Nehéz ezt megértenünk, különösen egy olyan világban, ahol a veszteséget gyengeségnek tekintik, és ahol a birtoklás és a megszerzés megszállottjai vagyunk. A szeretet azonban csak az önátadásban hoz gyümölcsöt: amikor hajlandók vagyunk egy kicsit lemondani magunkról, hogy helyet adjunk másnak; egy kicsit időt áldozni arra, hogy meghallgassunk egy barátot; kissé lemondani a kényelmünkről, hogy osztozzunk a gondokban.  Az evangélium szerint azok, akik pusztán önmagukért ragaszkodnak az életükhöz, valójában elveszítik azt (vö. 39. vers), mert nem nyílnak meg a szeretet örömére, és így terméketlenné válnak.  Ezért Jézus arra hív minket, hogy fogadjuk el a keresztet.  Ő feláldozta magát, elveszítette önmagát, és éppen így részesülhettünk bőségesen az ő életében.  Ugyanígy, ha az önátadás logikája szerint élünk, mi is képesek leszünk új életet teremteni a kapcsolatainkban.

Végül: a vendégszeretet. A szeretet konkrét döntésekben és cselekedetekben nyilvánul meg; olyan apró, mindennapi gesztusokból álló elkötelezettségben, mint például egy pohár víz felajánlása valakinek, aki szomjas (vö. 42. vers).  Jézus minden ellátás nélkül küldte el tanítványait maga előtt, hogy mások segítségére szorulva vendégszeretetet ébresszenek azokban, akikkel találkoztak.  Azok befogadásával, akik Jézus nevében jönnek, őt és az őt küldő mennyei Atyát fogadjuk be.  Valóban, az Úr iránti szeretet mindig magában foglalja testvéreink befogadását is.

Kedves barátaim, imádkozzunk a Szűzhöz, Máriához, aki szerette a Fiát, annak a tudatában, hogy el fogja veszíteni Őt. Segítsen bennünket, hogy Krisztus szeretetének alázatos és örömteli tanúi legyünk.
____________________

Az Úrangyala után:

Kedves testvéreim,

Szeretném kifejezni szolidaritásomat a venezuelai testvéreinkkel, akiket a közelmúltban számos halálos áldozatot és sérültet, valamint hatalmas anyagi károkat okozó földrengések sújtottak.  Imádkozom az Úrhoz az elhunytak örök nyugalmáért, és megújítom lelki együttérzésemet a családjaikkal, a sérültekkel és mindazokkal, akiket megrázott ez a tragédia.  Hálámat és bátorításomat szeretném kifejezni azoknak is, akik nagylelkűen közreműködnek a kutatási és mentési munkálatokban, valamint segítséget nyújtanak.

Most pedig köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat egyaránt.  Köszönöm, hogy eljöttetek ebben a hőségben!

Üdvözlöm a kameruni Kumba egyházmegyéből érkezett hívőket, valamint a különböző más országokból érkezetteket.

Köszöntöm a fiatal kamilliánus szerzeteseket; a Priolo Gargallo, Avola, Regalbuto és Bari plébániai csoportjait; a roveretói cserkészeket; valamint a padovai egyházmegyéből, Mestrinóból érkezett fiatalokat, akik első szentáldozásukat és bérmálásukat fogadták.

Mindenkinek boldog vasárnapot kívánok!  Holnap találkozunk Szent Péter és Pál ünnepén.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260628-angelus.html