Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A boldogságok kinyilvánítását követő beszédében Jézus azokhoz szól, akik életre váltják azokat, mondván, hogy nekik köszönhetően a föld már nem ugyanaz, és a világ már nincs sötétségben. „Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13-14). Valóban, az igazi öröm ízesíti az életet, és hoz fényt oda, ahol korábban nem volt. Ez az öröm az életmódból fakad, abból, ahogyan a földön élünk és együtt élünk, amit kívánnunk és választanunk kell. Ez az élet ragyog Jézusban, az ő szavainak és cselekedeteinek új ízében.  Miután találkoztunk Jézussal szegénységében, szelídségében és egyszerűségében, igazságosság iránti éhségében és szomjúságában, amely megnyitja az irgalmat és a békét, mint az átalakulás és a megbékélés erejét, azok, akik távol tartják magukat mindezektől, unalmasnak és szürkének tűnnek.

Izajás próféta felsorolja azokat a konkrét gesztusokat, amelyekkel legyőzhető az igazságtalanság: osszuk meg a kenyerünket az éhezőkkel, fogadjuk be otthonunkba a szegényeket és a hajléktalanokat, ruházzuk fel azokat, akiket mezítelennek látunk, és ne hanyagoljuk el a szomszédainkat és a saját otthonunkban élőket (vö. 58,7). A próféta így folytatja: „Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged” (v. 8).  Egyrészt van a fény, amelyet nem lehet elrejteni, mert olyan nagy, mint a nap, amely minden reggel elűzi a sötétséget; másrészt van a seb, amely egykor égett, de most gyógyul.

Valóban fájdalmas elveszíteni az ízt és feladni az örömöt; mégis lehetséges, hogy ilyen seb van a szívünkben. Úgy tűnik, Jézus arra figyelmezteti a hallgatóit, hogy ne mondjanak lel az örömről.  A só, amely elvesztette ízét, mondja, „nem való egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek” (Mt 5,13). Hányan – talán mi magunk is – érezzük úgy, hogy értéktelenek vagy megtörtek vagyunk. Mintha elrejtettük volna a világosságunkat.  Jézus azonban olyan Istent hirdet, aki soha nem dob el minket, olyan Atyát, aki törődik a nevünkkel és egyediségünkkel. Minden seb, még a legmélyebb is, meggyógyul, ha befogadjuk a boldogságok szavait, és visszatérünk az evangélium útjára.

Sőt, a mások iránti nyitottság és figyelem cselekedetei újra felébresztik az örömünket. Ugyanakkor azonban ezek a gesztusok egyszerűségük révén szembe állítanak bennünket a világgal.  Jézus maga is kísértésbe esett a sivatagban, hogy más utakat kövessen, hogy érvényesítse a saját identitását, hogy dicsőítse azt, és hogy a világ a lábai előtt heverjen.  Mégis elutasította azokat az utakat, amelyek miatt elvesztette volna igazi ízét, azt, amelyet minden vasárnap megtalálunk a megtört kenyérben, amely az élet odaadása és a csendes szeretet.

Testvéreim, táplálkozzunk és világosodjunk meg a Jézussal való közösségben.  Akkor, minden dicsekvés nélkül, olyanok leszünk, mint egy hegytetőn álló város, amely nem csak látható, hanem vonzó és befogadó is: Isten városa, ahol mindenki mélyen legbelül élni és békét találni vágyik.  Most fordítsuk tekintetünket és imáinkat Szűz Máriára, a Mennyek Kapujára, hogy segítsen bennünket, hogy Fia tanítványai legyünk és maradjunk.

_________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Tegnap Huércal-Overában, Spanyolországban, boldoggá avatták Salvatore Valera Parra atyát.  Ő egy teljesen népének elkötelezett plébános volt, alázatos és nagylelkű a lelkipásztori szeretetben.  Az ő papi példája, hogy a lényegre koncentrált, inspirálhatja a mai papokat, hogy hűségesen éljék mindennapjaikat egyszerűségben és aszkézisben.

Szomorúan és aggodalommal értesültem a közelmúltbeli, számos emberéletet követelő támadásokról Nigéria különböző közösségei ellen.  Imádságban vagyok az erőszaktól és a terrorizmustól sújtott minden áldozattal.  Ugyanakkor remélem, hogy az illetékes hatóságok továbbra is eltökélten dolgoznak minden polgár biztonságának és életének védelme érdekében.

Ma, Szent Jozefina Bakhita emléknapján ünnepeljük az emberkereskedelem elleni imádság és elmélkedés világnapját.  Köszönöm a szerzeteseknek és mindazoknak, akik elkötelezettek a rabszolgaság mai formáinak leküzdése és felszámolása mellett.  Velük együtt mondom: a béke a méltósággal kezdődik!

Imádkozom a portugál, marokkói, spanyol – különösen az andalúziai Grazalemába való – és dél-olasz, különösen a szicíliai Niscemi lakosokért, akiket árvizek és földcsuszamlások sújtottak.  Bátorítom a közösségeket, hogy maradjanak egységesek és támogassák egymást, Szűz Mária anyai védelme alatt.

Most köszöntelek mindannyiatokat: a rómaiakat, az olaszországi és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Üdvözlöm a spanyolországi Melilla, Murcia és Malaga híveit, a belorusz, litván és lett híveket, a spanyolországi Olivenza diákjait és a máltai bérmálásra készülőket. Üdvözlöm a Brescia egyházmegye három oratóriumából csatlakozó fiatalokat is.

Folytassuk az imádkozást a békéért. A történelem megtanít minket arra, hogy a gazdasági és katonai hatalom stratégiái nem biztosítanak jövőt az emberiségnek. A jövő a népek közötti tiszteletben és testvériségben rejlik.

Mindnyájatoknak boldog vasárnapot kívánok.
 

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260208-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=LXQ_9ZPsnBY