Testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Megkeresztelkedése után Jézus elkezdte hirdetni az igét, és magához hívta első tanítványait: Simont, akit Péternek hívnak, testvérét, András, valamint Jakabot és Jánost. (vö. Mt 4,12–22). Ha jobban elgondolkodunk a mai evangéliumon, két kérdést tehetünk fel magunknak. Az első Jézus küldetésének időzítésére vonatkozik, a második pedig arra a helyre, amelyet prédikálásához és apostolainak elhívásához választott. Megkérdezhetjük: mikor kezdte? Hogy hol kezdte?

Először is, az evangélium azt mondja nekünk, hogy Jézus akkor kezdett el tanítani, „amikor hallotta, hogy Jánost fogságba vetették” (12. v.). Tehát egy látszólag nem megfelelő pillanatban. Keresztelő Jánost éppen bebörtönözték, és a nép vezetői láthatólag vonakodtak elfogadni a Messiás újdonságát. Nyilvánvalóan óvatosságra volt szükség ebben az időben. Mégis, éppen ebben a sötét helyzetben kezdte Jézus hirdetni az örömhír fényét: „Elközelgett a mennyek országa” (17. vers).

Életünkben, mind egyénileg, mind egyházként, a belső küzdelmek vagy a kedvezőtlennek ítélt körülmények arra késztethetnek bennünket, hogy úgy gondoljuk, nem ez a megfelelő idő az evangélium hirdetésére, döntéshozatalra, választásra vagy egy helyzet megváltoztatására. Így azonban kockáztatjuk, hogy a határozatlanság megbénít, vagy a túlzott óvatosság fogságába esünk, míg az evangélium arra hív minket, hogy merjünk bízni. Isten mindig munkálkodik; minden pillanat „Isten ideje”, még akkor is, ha nem érezzük magunkat készen, vagy ha a helyzet kedvezőtlennek tűnik.

Az evangélium betekintést nyújt abba is, hogy Jézus hol kezdte meg nyilvános küldetését. Azt olvassuk, hogy „elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le” (13. v.). Ezzel Galileában maradt – egy túlnyomórészt pogány területen, amelyet a kereskedelem kereszteződéssé és találkozási hellyé alakított. Multikulturális régiónak nevezhetnénk, amelyet különböző származású és vallási hovatartozású emberek jártak be. Ebben az értelemben az evangélium azt mutatja, hogy a Messiás, bár Izraelből származik, túllép saját földje határain, hogy a mindenkihez közel álló Istent hirdesse. Ő olyan Isten, aki senkit sem zár ki, és aki nem csak a „tiszták”-ért jön, hanem teljes mértékben belép az emberi helyzetek és kapcsolatok összetettségébe. Keresztényekként tehát nekünk is le kell küzdenünk az elszigetelődés kísértését. Az evangéliumot minden környezetben hirdetni és élni kell, hogy az a testvériség és a béke kovásza legyen minden ember, kultúra, vallás és nép között.

Testvéreim, az első tanítványokhoz hasonlóan mi is arra vagyunk hivatottak, hogy örömmel fogadjuk az Úr meghívását, tudva, hogy életünk minden pillanatát és helyét áthatja az ő jelenléte és szeretete. Imádkozzunk Szűz Máriához, hogy ő szerezze meg nekünk ezt a belső bizalmat, és kísérjen minket utunkon.

___________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ez a vasárnap, a rendes idő harmadik vasárnapja, az Isten Igéjének vasárnapja. Ferenc pápa hét évvel ezelőtt vezette be, hogy az egész Egyházban előmozdítsa a Szentírás ismeretét és nagyobb figyelmet szenteljen Isten Igéjének a liturgiában és a közösségek életében. Hálát adok és bátorítok mindazokat, akik hittel és szeretettel elkötelezték magukat ennek az előtérbe helyezett feladatnak.

Ezekben a napokban is folyamatos támadások érik Ukrajnát, amelynek teljes lakossága ki van téve a tél hidegének. Szomorúan követem a helyzetet, és együtt érzek a szenvedőkkel, akikért imádkozom. A harcok folytatódása, amely egyre súlyosabb következményekkel jár a civil lakosságra nézve, mélyíti a népek közötti szakadékot, és tovább távolítja a méltányos és tartós béke lehetőségét. Mindenkit arra buzdítok, hogy fokozza erőfeszítéseit a háború befejezése érdekében.

Ma van a Lepra Világnapja. Közel állok mindazokhoz, akiket ez a betegség érint. Támogató szavaimat fejezem ki az Olasz Raoul Follereau Baráti Társaságnak és mindazoknak, akik a leprás betegekről gondoskodnak, különösen elkötelezettségükért a betegek méltóságának védelme iránt.

Köszöntelek mindannyiatokat, Róma híveit és a különböző országokból érkezett zarándokokat!  Külön üdvözlöm a bolgár Rakovski plébánia kórusát, a panamai Quinceañeras csoportot, a spanyol Badajoz Zurbarán Intézet diákjait, valamint a firenzei San Marco Vecchio plébánia bérmálkozóit, a corigliano-rossanói Erodoto Általános Intézet iskolai közösségét és a leccei Cuori Aperti Önkéntes Egyesületet.

Melegen üdvözlöm a római Katolikus Akció fiataljait, szüleikkel, pedagógusaikkal és papjaikkal együtt, akik megszervezték a Béke Karavánját. Kedves gyermekek és fiatalok, köszönöm nektek, hogy segítetek nekünk, felnőtteknek, más szemszögből nézni a világot: az emberek és a különböző népek közötti együttműködés szemszögéből. Köszönöm! Legyetek béketeremtők otthon, az iskolában, a sportban, mindenhol. Soha ne legyetek erőszakosak, sem szavaitokkal, sem gesztusaitokkal. Soha! A gonoszt csak a jóval lehet legyőzni.

Imádkozzunk együtt ezekkel a fiatalokkal a békéért: Ukrajnában, a Közel-Keleten és minden olyan területen, ahol sajnos nem a nép érdekeit szolgáló harcok folynak.  A béke a népek tiszteletén alapul!

Ma véget ér a keresztény egységért való imahét. Délután, a hagyománynak megfelelően,  a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában celebrálom a vesperást, más keresztény felekezetek képviselőivel együtt. Köszönöm mindazoknak, akik részt vesznek, akár a médián keresztül is, és mindenkinek boldog vasárnapot kívánok.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260125-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=jQIysEuISbI