Kedves testvéreim, örömteli vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumi olvasmány (vö. Jn 1,29-34) Keresztelő Jánosról szól, aki felismerte Jézust, mint az Isten Bárányát, a Messiást, és így hirdette: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (v. 29).  Hozzáteszi: „Azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben” (31. v.).

János felismerte Jézust, mint Megváltót; hirdette Jézus istenségét és küldetését Izráel népének, majd félreállt, miután teljesítette a feladatát, amint azt szavai is tanúsítják: „Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én” (30. v.).

A Keresztelő olyan ember volt, akit a tömegek nagyon szerettek, olyannyira, hogy még a jeruzsálemi hatóságok is féltek tőle (vö. Jn 1,19). Könnyű lett volna kihasználnia ezt a hírnevet, de ő nem engedett a siker és a népszerűség csábításának. Jézus előtt felismerte saját kicsinységét, és helyet adott Jézus nagyságának.  János tudta, hogy azért küldték, hogy előkészítse az Úr útját (vö. Mik 1,3; Iz 40,3), és amikor az Úr eljött, örömmel és alázatosan ismerte el Isten jelenlétét, és kilépett a reflektorfényből.

Milyen fontos számunkra ma az ő tanúságtétele! Valóban, a jóváhagyásnak, a konszenzusnak és a láthatóságnak gyakran túlzott jelentőséget tulajdonítanak, olyannyira, hogy az emberek gondolatait, viselkedését, sőt belső életét is ez határozza meg. Ez szenvedést és megosztottságot okoz, és törékeny, csalódást keltő és korlátozó életmódokat és kapcsolatokat eredményez. Az igazság az, hogy nincs szükségünk ezekre a „boldogság helyettesítőkre”.  Örömünk és nagyságunk nem a siker vagy a hírnév múló illúzióin alapul, hanem azon, hogy tudjuk, hogy mennyei Atyánk szeret és akar minket.

A szeretet, amelyről Jézus beszél, az Isten szeretete, aki még ma is eljön közénk, nem azért, hogy látványos mutatványokkal kápráztasson el minket, hanem hogy megossza velünk a küzdelmeinket és magára vegye a terheinket. Ezzel feltárja előttünk az igazságot arról, hogy kik vagyunk és mennyire értékesek vagyunk az Ő szemében.

Drága barátaim, ne hagyjuk, hogy elterelődjön a figyelmünk az Úr közöttünk való jelenlétéről. Ne pazaroljuk az időnket és az energiánkat a látszatra törekvésre. Inkább tanuljunk Keresztelő Jánostól, hogy éberek maradjunk, szeressük az egyszerűséget, legyenek őszinték a szavaink, éljünk józanul, és mélyítsük elménket és szívünket.  Legyünk elégedettek azzal, ami lényeges, és ha lehetséges, minden nap fordítsunk időt egy különleges pillanatra, amikor csendben megállunk imádkozni, elmélkedni és hallgatni – más szóval „visszavonulni a sivatagba”, hogy találkozzunk az Úrral és vele maradjunk.

Szűz Mária, az egyszerűség, a bölcsesség és az alázatosság példaképe segítsen minket ebben az elhatározásban.

______________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ma kezdődik az imahét a keresztények egységéért.  Ennek a kezdeményezésnek a gyökerei két évszázaddal ezelőttre nyúlnak vissza, és XIII. Leó pápa nagyban támogatta.  Pontosan száz évvel ezelőtt jelent meg először a „Javaslatok a keresztény egységért való imahétre”.  Az idei téma Szent Pál efezusi leveléből származik: „Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól” (4,4).  Az imákat és elmélkedéseket egy ökumenikus csoport készítette, amelyet az Örmény Apostoli Egyház Egyházközi Kapcsolatok Osztálya koordinált.  Ezekben a napokban minden katolikus közösséget arra buzdítok, hogy mélyítsék el imáikat a keresztények teljes, látható egységéért.

Az egység iránti felelősségünket kísérje a világ békéjéért és igazságosságáért való rendíthetetlen elkötelezettség. Ma különösen szeretnék emlékeztetni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő emberek nagy szenvedéseire. Sokan kénytelenek voltak elmenekülni az országukból – főleg Burundiba – az erőszak miatt, és súlyos humanitárius válsággal kell szembenézniük. Imádkozzunk, hogy a konfliktusban álló felek között érvényesüljön mindig a megbékélés és a béke érdekében folytatott párbeszéd.

Biztosítom imáimról a közelmúltbeli dél-afrikai áradások áldozatait is.

Melegen üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat!

Örömmel köszöntöm az angliai Wargrave-i Piggot Iskola csoportját, valamint a Compitese plébániai közösség Fratres csoportját.  Üdvözlöm a különböző országokból érkezett hívőket, családokat és egyesületeket is.  Köszönöm jelenlétüket és imáikat!

Kellemes vasárnapot kívánok mindnyájatoknak.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260118-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=nBxX8odUTCk