Kép forrás: youtube

Kedves testvéreim!

„Örüljünk mindnyájan az Úrban, mert Megváltónk megszületett a világban. Ma az igazi béke szállt alá hozzánk a mennyből” (Bevezető antifóna, éjféli karácsonyi mise). Így énekli a liturgia karácsony éjjelén, és Betlehem híre visszhangzik az Egyházban: a Szűz Máriától született Gyermek Krisztus, az Úr, akit az Atya küldött, hogy megmentsen minket a bűntől és a haláltól. Ő valóban a mi békességünk; Isten irgalmas szeretetével legyőzte a gyűlöletet és az ellenségeskedést. Ezért „az Úr születése a béke születése.” (Nagy Szent Leó, 26. prédikáció)

Jézus egy istállóban született, mert nem jutott számára hely a fogadóban. Amint megszületett, édesanyja, Mária „pólyába takarta, és jászolba fektette” (vö. Lk 2,7). Az Isten Fiát, aki által minden teremtetett, nem fogadták be, és egy szegényes, állatoknak való jászol volt a bölcsője.

Az Atya örök Igéje, akit a mennyek sem tudnak befogadni, úgy döntött, hogy így jön a világra. Szeretetből asszonytól akart születni, hogy így osztozzon az emberségünkben; szeretetből elfogadta a szegénységet és az elutasítást, azonosulva az elvetettekkel és kirekesztettekkel.

Már Jézus születésében megpillanthatjuk azt az alapvető döntést, amely Isten Fiának egész életét irányította, egészen a kereszthaláláig: azt az elhatározását, hogy nem hagy minket a bűn terhe alatt, hanem Ő maga viseli azt értünk, magára veszi. Csak Ő tudta ezt megtenni. Ugyanakkor azonban megmutatta nekünk, amit csak mi tudunk megtenni, vagyis hogy vállaljuk a saját részünket a felelősségből. Valóban, Isten, aki minket nélkülünk teremtett, nem fog nélkülünk üdvözíteni minket (vö. Szent Ágoston, 169. prédikáció, 11, 13), vagyis a szeretetre való szabad akaratunk nélkül. Akik nem szeretnek, azok nem menekülnek meg, hanem elvesznek. És akik nem szeretik testvérüket, akit látnak, azok nem szerethetik Istent, akit nem látnak (vö. 1 Jn 4,20).

Nővérek és testvérek, a felelősség a béke biztos útja. Ha mindannyian, minden szinten abbahagynánk mások vádolását, és ehelyett elismernénk a saját hibáinkat, bocsánatot kérve Istentől, és ha valóban belelátnánk mások szenvedéseibe, és szolidárisak lennénk a gyengékkel és az elnyomottakkal, akkor változna meg a világ.

Jézus Krisztus elsősorban azért a mi békességünk, mert megszabadít minket a bűntől, és mert megmutatja nekünk az utat a konfliktusok – minden konfliktus, legyen az emberek közötti vagy nemzetközi – leküzdésére. A bűntől megszabadult, bocsátot nyert és megbocsátott szív nélkül nem lehetünk a béke emberei vagy a béke építői. Ezért született Jézus Betlehemben és halt meg a kereszten: hogy megszabadítson minket a bűntől. Ő a Megváltó. Kegyelme által mindannyian megtehetjük és meg is kell tennünk a magunk részéről, hogy elutasítsuk a gyűlöletet, az erőszakot és az ellenségeskedést, és a párbeszédet, a békét és a megbékélést gyakoroljuk.

Ezen az ünnepi napon meleg és atyai üdvözletemet küldöm minden kereszténynek, különösen a Közel-Keleten élőknek, és akiket nemrégiben első apostoli utam során meglátogattam. Meghallgattam őket, amikor kifejezték a félelmeiket, és jól ismerem tehetetlenségüket a rájuk nehezedő hatalmi erőkkel szemben. A ma Betlehemben született Gyermek ugyanaz a Jézus, aki azt mondja: „Bennem békességet találtok. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

Kérjük Istentől az igazságot, békét és stabilitást Libanon, Palesztina, Izrael és Szíria számára, bízva ezekben az isteni szavakban: „Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre” (Iz 32,17).

Bízzuk az egész európai kontinenst a Béke Fejedelmére, kérve őt, hogy továbbra is inspirálja a közösség és az együttműködés szellemét, hűségben keresztény gyökereihez és történelméhez, valamint szolidarisan és elfogadóan a rászorulók iránt. Különösen imádkozzunk Ukrajna szenvedő népéért: csendesedjen el a fegyverek zaja, és a nemzetközi közösség támogatásával és elkötelezettségével a felek merjenek őszinte, közvetlen és tiszteletteljes párbeszédbe kezdeni.

A betlehemi Kisdedtől békét és vigaszt kérünk a világ jelenlegi háborúinak áldozataiért, különösen azokért, az elfeledettekért, és az igazságtalanság, politikai instabilitás, vallási üldözés és terrorizmus miatt szenvedőkért. Különösen gondolunk a szudáni, dél-szudáni, mali, burkina fasói és kongói testvéreinkre.

A Remény jubileumának utolsó napjaiban imádkozzunk az emberré lett Istenhez a szeretett haiti népért, hogy megszűnjön az országban mindenféle erőszak, és előrelépés történjen a béke és a megbékélés útján.

A Gyermek Jézus inspirálja azokat Latin-Amerikában, akik politikai felelősséggel bírnak, hogy a számos kihívással szembesülve a közös jó érdekében a párbeszédnek, és ne az ideológiai és pártpolitikai előítéleteknek adjanak teret.

Kérjük a Béke Fejedelmét, hogy világítsa meg Mianmart a megbékélés jövőjének fényével, adja vissza a reményt a fiatalabb generációknak, vezesse egész népét a béke útján, és legyen azok mellett, akik menedék, biztonság vagy a holnapba vetett bizalom nélkül élnek.

Kérjük az Urat, hogy álljon helyre Thaiföld és Kambodzsa közötti ősi barátság, és hogy a felek továbbra is a megbékélésre és a békére törekedjenek.

Istenre bízzuk Dél-Ázsia és Óceánia népeit is, akiket a közelmúltbeli egész közösségeket sújtó pusztító természeti katasztrófák súlyosan megpróbáltak. Ilyen megpróbáltatások közepette arra hívok mindenkit, hogy szívből jövő meggyőződéssel újítsuk meg közös elkötelezettségünket a szenvedők megsegítésére.

Kedves testvéreim, az éjszaka sötétjében „az igazi világosság a világba jött, hogy megvilágítson minden embert” (Jn 1,9), de „az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). Ne engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a közöny a szenvedők iránt, mert Isten nem közömbös a mi nyomorúságunk iránt.

Jézus emberré válásával magára vette esendőségünket, azonosulva mindannyiunkkal: azokkal, akiknek semmijük sincs, és mindent elvesztettek, mint például Gáza lakói; azokkal, akiket az éhség és a szegénység sújt, mint például a jemeni nép; azokkal, akik a hazájukból menekülnek, hogy máshol keressenek jövőt, mint a sok menekült és migráns, akik átkelnek a Földközi-tengeren vagy átszelik az amerikai kontinenst; azokkal, akik elvesztették az állásukat, és azokkal, akik munkát keresnek, mint a sok fiatal, akik nehezen találnak munkát; azokkal, akiket kizsákmányolnak, mint sok alulfizetett munkavállaló; a börtönben lévőkkel, akik gyakran embertelen körülmények között élnek.

A béke minden földről felszálló könyörgése eléri Isten szívét, ahogy egy költő írta:

„Nem a fegyverszünet békéje,
még csak nem is a farkas és a bárány látomása,
hanem inkább
az a béke, ami a szívben van az izgalom elmúltával,
és csak a nagy fáradtságról tudunk beszélni...

Jöjjön el
mint a vadvirágok,
hirtelen, mert a mezőnek
szüksége van rá: a természeti békére.” [1]

Ezen a szent napon nyissuk meg a szívünket testvéreinknek, akik szükségben vannak vagy fájdalmat éreznek. Ezzel megnyitjuk szívünket a Kisded Jézus felé, aki tárt karokkal fogad minket, és kinyilatkoztatja nekünk istenségét: „De mindazoknak, akik befogadták őt… hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12).

Néhány nap múlva véget ér a jubileumi év. A Szent Kapuk bezárulnak, de Krisztus, a mi reménységünk, mindig velünk marad! Ő a mindig nyitva álló Kapu, amely elvezet minket Isten életébe. Ez a mai nap örömteli hirdetése: a megszületett Gyermek az emberré lett Isten; nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen; megjelenése nem múló, mert azért jött, hogy maradjon és önmagát adja. Benne minden sebünk begyógyul, és minden szív megnyugvást és békét talál. „Az Úr születése a béke születése.”

Szívből kívánok mindannyiatoknak békés, áldott karácsonyt!

________________________ 

[1] Y. Amichai, „Wildpeace”, The Poetry of Yehuda Amichai , Farrar, Straus és Giroux, 2015.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/messages/urbi/documents/20251225-urbi-et-orbi-natale.html

https://www.youtube.com/watch?v=aqAH5Bdt9yk