A #MaiEvangélium (Lk 21:5-19) arra hív minket, hogy gondolkodjunk el a történelem és a végidő viszontagságain. Jézus szavai azt hirdetik, hogy a gonosz támadása nem tudja elpusztítani a benne bízók reményét. Minél sötétebb az óra, annál inkább ragyog a hit, mint a nap.

A világ különböző régióiban sajnálatos módon jelen lévő háborús helyzetek különösen megerősítik, hogy tehetetlenek vagyunk. Az evangélium azonban emlékeztet bennünket arra, hogy éppen a történelem viharos eseményei közepette jön el az Úr, hogy megmentsen minket.

A mindennapi életünkben és a társadalomban tapasztalt üldöztetés, szenvedés, küzdelem és elnyomás közepette Isten nem hagy el minket. Isten mindig a kicsinyek, az árvák, az idegenek és az özvegyek oldalán áll.

Korunkban, amelyet még mindig régi és új formájú szegénység sújt, az Egyház arra törekszik, hogy a szegények anyja, a befogadás és az igazságosság helye legyen. (vö. Dilexi te, 39)

Sürgetem az államfőket és a nemzetek vezetőit, hogy hallgassanak a legszegényebbek kiáltására. Igazságosság nélkül nem lehet béke. A szegények sokféleképpen emlékeztetnek minket erre, a migrációval és kiáltásaikkal, amelyeket gyakran elfojt a jólét és a haladás mítosza, amely nem vesz figyelembe mindenkit.

A világ különböző részein a keresztények diszkriminációt és üldözést szenvednek. Különösen Bangladesre, Nigériára, Mozambikra, Szudánra és más országokra gondolok, ahonnan gyakran hallunk közösségek és imádkozóhelyek elleni támadásokról. Isten irgalmas Atya, aki békét kíván minden gyermeke között! Imádságban kísérem a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kivuban élő családokat, ahol az elmúlt napokban civilek mészárlására került sor. Imádkozzunk, hogy minden erőszak megszűnjön, és a hívők együtt működhessenek a közjóért.