Ma van sok országban Krisztus Legszentebb Testének és Vérének ünnepe, az Úrnapja. Az evangélium a kenyerek és halak csodájáról szól. Túl azon, hogy csoda, a csoda „jel”, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten ajándékai, még a legkisebbek is, gyarapodnak, ha megosztjuk őket.

Az Eucharisztia által az Úr befogadja, megszenteli és megáldja a kenyeret és a bort, amelyet életünk felajánlásával együtt az oltárra helyezünk, és átváltoztatja őket Krisztus Testévé és Vérévé, a szeretet áldozatává a világ üdvösségéért. Isten egyesíti magát velünk azáltal, hogy örömmel fogadja el, amit hozunk, és arra hív minket, hogy csatlakozzunk Hozzá, és hasonlóképpen örömmel fogadjuk és osztozzunk szeretetének ajándékában

Riasztó hírek érkeznek a Közel-Keletről, különösen Iránból. Ebben a drámai helyzetben, amely Izraelt és Palesztinát is magában foglalja, a lakosság mindennapi szenvedései feledésbe merülhetnek, különösen Gázában és más területeken, ahol egyre sürgetőbbé válik a megfelelő humanitárius segítségnyújtás.

Ma, mint soha korábban, az emberiség békéért kiált és békét kér. Ez a kiáltás felelősséget és józan észt követel, és nem szabad, hogy elnyomja a fegyverek zaja és a konfliktust szító retorikus szavak. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi felelőssége, hogy megállítsa a háború tragédiáját, mielőtt helyrehozhatatlan szakadék keletkezik. Nincsenek „távoli” konfliktusok, amikor az emberi méltóság forog kockán.

A háború nem oldja meg a problémákat, hanem inkább felerősíti azokat, és mély sebeket ejt a népek történelmében, amelyek csak generációk alatt gyógyulnak be. Semmilyen fegyveres győzelem nem pótolhatja az anyák fájdalmát, a gyermekek félelmét, az ellopott jövőt. A diplomácia hallgattassa el a fegyvereket! A nemzetek békés cselekedetekkel, nem pedig erőszakkal és véres konfliktusokkal alakítsák jövőjüket!