A Keleti kereszténység ősi és mindig új szellemisége gyógyító erejű. Benne az emberi nyomorúság érzése egybeolvad az isteni irgalom iránti csodálattal, hogy kicsinységünk ne keltsen kétségbeesést, hanem a kegyelem befogadására hívjon bennünket.
 

Mennyi erőszak, mennyi háború van a világunkban! És mindezen borzalom felett, amelynek felháborodást kellene kiváltania, mert a katonai hódítás nevében emberek halnak meg, ott áll Krisztus hívása, aki megismétli: „Béke legyen veletek!”.
 

Krisztus békéje nem a konfliktus utáni síri csend, nem az elnyomás eredménye, hanem ajándék, amely rátekint az emberekre és újra aktivizálja az életüket. Imádkozzunk ezért a békéért, amely megbékélés, megbocsátás, bátorság a váltásra és az újrakezdésre.
 

A Szentszék rendelkezésre áll, hogy az ellenségek találkozhassanak és egymás szemébe nézhessenek, hogy a népek visszakapják a megérdemelt méltóságukat, a béke méltóságát. Szívemmel a kezemben szólok a népek vezetőihez: találkozzunk, folytassunk párbeszédet, tárgyaljunk!
 

A háború sohasem elkerülhetetlen, a fegyvereket el lehet és el is kell hallgattatni, mert azok nem megoldják, hanem növelik a problémákat; mert aki békét vet, nem pedig áldozatokat arat, az kerül be a történelembe; mert a másik nem ellenség, akit gyűlölni kell, hanem emberi lény, akivel beszélni kell.