„Halljam, mit szól hozzá az Úr Isten! Békességet hirdet népének, híveinek, azoknak, akik szívükben hozzá fordulnak.” (Zsolt 85,8) E zsoltár szavai méltóképpen kísérik ma esti rózsafüzér-imádkozásunkat, mert kifejezik azt a reményt, amelyre szükségünk van, különösen a jelenlegi nehézségek és erőszak közepette.

Készítsük fel szívünket Isten szavának meghallgatására, hogy imádságban megérthessük a történelem eseményeinek jelentését, felismerve Isten gondviselését, aki mindig vezeti és fenntart minket. Szűz Mária a hívő példaképe, aki szíve fülét arra fordítja, hogy meghallgassa, „mit mond Isten”. Példakép számunkra az engedelmességében, amely a megtestesülésben befogadta Isten Fiát méhébe.

A rózsafüzér misztériumainak Máriával való szemlélése arra vezet minket, hogy felismerjük Jézus Krisztusban az Atya egyetlen utolsó szavát, a béke szavát mindazok számára, akik bűnbánó szívvel térnek vissza hozzá. Az Úr soha nem hagy el minket, még akkor sem, ha elfelejtjük őt, még akkor sem, ha eltévedünk. Keres minket, és örök szeretetével közeledik hozzánk. Ahogy Izajás próféta emlékeztet minket: „Béke, béke, közel és távol valóknak – mondja az Úr” (57,19). Aki bízik Istenben, megérti ezt a békehirdetést, és a béke eszközévé válik, saját kezűleg építve azt (vö. Mt 5,9).

A béke valójában nem egy laboratóriumban tesztelendő elmélet, nem naiv illúzió, nem is önérdekből fakadó dolog. Ha őszinte szívvel keressük, inkább mindennapi elkötelezettség: az igazságosságból és a szeretetből fakad, mint a személyeket, családokat, közösségeket és népeket egyesítő harmónia. Még ebben a feszültséggel és konfliktusokkal teli időszakban is lehetségessé válik a béke, ha úgy döntünk, hogy meghallgatjuk azok kiáltását, akiket megfosztottak tőle: ártatlan gyermekek, gyötrődő anyák és apák, bántalmazott foglyok, menekültek és minden korosztály szenvedő emberei. Mindannyiuknak csak egy szó van az ajkán: béke!

Jól tudjuk, hogy a béke mindig lehetséges, mert Isten ajándéka. Ennek a békének, az ő békéjének arca van: Jézus Krisztusé, Isten Fiáé, aki értünk adott életével kibékítette a mennyet és a földet. Ahogy Pál apostol írja: „Ő a mi békénk” ( Ef 2,14). Ő az, aki lebontja az ellenségeskedés falait, alázattal legyőzi a gőgöt, és megváltja az egész teremtést a bűntől.

Amikor az Úr Jézus velünk van, és mi az ő szeretetének igazi tanítványaiként viselkedünk, akkor képes a Szentlélek megvalósítani azt, ami emberileg lehetetlennek tűnik. Épp ellenkezőleg, amikor eltávolodunk Istentől, az emberiségtől, a felebarátainktól is eltávolodunk, és közömbösek vagyunk a szenvedésük iránt. Valahányszor visszatérünk az Úrhoz, az ő békéje a mi felelősségünkké válik, kinek-kinek a kötelességei és feladatai szerint.

Így imánk küldetéssé és próféciává válik. Az ártatlanok kiáltását többé nem szabad hallani városainkban. Senkinek sem szabadna elmenekülnie otthonából a bombák fenyegetése miatt. A hatalomvágynak és a szavak erőszakának utat kell engednie az igazságosság és az igazság utáni szomjúságnak. Mégis mindenkinek meg kell tennie a magáét, kezdve apró, de fontos dolgokkal, tartózkodva a szóbeli vagy fizikai erőszak minden formájától a mindennapi életben és a közösségi médiában is.

Kedves testvéreim és nővéreim, az igazi béke a szerető szívben kezdődik. Tanúságot tesznek róla az ajkak, amelyek a megbékélés szavait szólják. Visszatükröződik a szemekben, amelyek szelíden és bölcsen tekintenek a világra. Ez az igazi erő, az igazság és a szeretet ereje.

Isten béketeremtőket keres! Boldogságos Szűzanya segítsen minket, hogy minden nap válaszolhassunk neki a saját „Itt vagyok”-unkkal, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/speeches/2026/may/documents/20260530-rosario-mese-mariano.html