Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A húsvéti időszakban, az őskeresztény egyházhoz hasonlóan, visszatérünk Jézus szavaihoz, amelyek szenvedése, halála és feltámadása fényében nyerik el teljes jelentésüket. Ami egykor elkerülte a tanítványok figyelmét, vagy szomorúságot okozott nekik, most újra eszükbe jut, megmelengeti a szívüket és reménnyel tölti el őket.

A vasárnap hirdetett evangélium a Mester utolsó vacsora alatti párbeszédét mutatja be a tanítványaival. Különösen egy olyan ígéretet hallunk, amely ettől a pillanattól kezdve bevon minket feltámadásának a misztériumába. Jézus így szól: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,3). Az apostolok így rájönnek, hogy Istennél mindenki számára van hely. Kettőjük már megtapasztalta ezt, amikor először találkoztak Jézussal a Jordán folyónál. Jézus észrevette, hogy követik őt, és aznap délután meghívta őket, hogy látogassák meg ott, ahol lakik (vö. Jn 1,39). Most is, a halállal szembesülve, Jézus egy otthonról beszél, de ezúttal egy nagyon nagy otthonról. Ez az ő Atyja és a mi Atyánk háza, ahol mindenkinek van helye. A Fiú úgy írja le önmagát, mint a szolgát, aki előkészíti a szobákat, hogy minden testvér, amikor megérkezik, készen találja a sajátját, és azt érezze, hogy mindig is várták, és végre megtalálták.

Kedves barátaim! Abban a régi világban, amelyben még mindig vándorlunk, a figyelmet az exkluzív helyek, a csak kevesek számára elérhető élmények és az a kiváltság vonzza, hogy olyan helyekre mehetünk, ahová mások nem juthatnak. Azonban abban az új világban, ahová a Feltámadott vezet minket, a legértékesebb dolgok mindenki számára elérhetők. Ez azonban nem teszi őket kevésbé vonzóvá. Éppen ellenkezőleg: ami mindenki számára nyitva áll, az örömet szerez. A versengés helyét a hála veszi át; a befogadás legyőzi a kirekesztést; a bőség pedig már nem jár együtt az egyenlőtlenséggel. Mindenekelőtt senkit sem tévesztenek össze másvalakivel, és senki sem vész el. A halál azzal fenyeget, hogy kitörli az ember nevét és emlékét, de Istenben mindenki teljes mértékben önmaga marad. Valóban, ezt keressük egész életünkben, néha hajlandóak vagyunk bármit megtenni csak azért, hogy egy kis figyelmet és elismerést kapjunk.

„Higgyetek” – mondja nekünk Jézus. Ez a titok! „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek” (Jn 14,1). Pontosan ez a hit szabadítja meg a szívünket a birtoklás és a megszerzés iránti aggodalomtól, valamint attól a tévképzettől, hogy presztízsre kell törekednünk ahhoz, hogy értékesek legyünk. Minden embernek már eleve végtelen értéke van Isten misztériumában, amely az igazi valóság. Ha úgy szeretjük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, átadjuk ezt a tudatosságot egymásnak. Ez az új parancsolat; így előre megéljük a mennyországot a földön, és mindenkinek megmutatjuk, hogy a testvériség és a béke a hivatásunk.

Valóban, a szeretet által, a testvéreink sokasága között mindannyian rájövünk, hogy egyedülálló módon vagyunk megalkotva.

Imádkozzunk tehát Szűz Máriához, az Egyház Anyjához, hogy minden keresztény közösség mindenki számára nyitott otthon legyen, és figyelmesen forduljon minden egyes ember felé.

____________________

A Regina Caeli után: 

Kedves testvéreim!

Elkezdődött a május hónap: az egész Egyházban megújul az öröm, hogy Mária, a mi Édesanyánk nevében összegyűlünk, különösen a közös rózsafüzér imádkozásával.  Felelevenítjük a Jézus mennybemenetele és pünkösd közötti napokat, amikor a tanítványok összegyűltek az emeleti teremben, hogy segítségül hívják a Szentlelket.  A Szent Szűz Mária közöttük maradt, a szíve őrködött a tűz felett, amely mindannyiuk imáját élénkítette. Rátok bízom a szándékaimat, különösen az Egyházon belüli összetartozásért és a világbékéért.

Ma van az UNESCO által támogatott Sajtószabadság Világnapja.  Sajnos ezt a jogot gyakran megsértik – néha nyíltan, néha finomabb módszerekkel.  Emlékezzünk a háborúk és az erőszak áldozatává vált sok újságíróra és riporterre.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat – a római híveket és a számos országból érkezett zarándokokat!

Üdvözlöm a Hermanas Franciscanas de los Sagrados Corazones iskoláinak tanárait – szerzeteseket és laikusokat –, valamint a madridi, granadai, minneapolisi és malajziai híveket; továbbá a peruiakat, akik Rómában a Virgen de Chapi de Arequipa Egyesületet alkotják.

Üdvözlöm a Meter Egyesületet, amely harminc éve elkötelezetten küzd a kiskorúak védelméért a visszaélések csapása ellen, bevonva az egyházi és polgári közösségeket, valamint előmozdítva az áldozatok támogatását és a megelőzést célzó oktatást. Köszönöm a munkájukat!

Örömmel köszöntöm a padovai hívőket, a Gruppo Giovani Valdaso és a Piossasco-i Kamilus-közösség Punto Giovani csoportját, a Noale-i Vikariátus Katolikus Akcióját, a verolanuovai és cadignanói fiatalokat, a Coredo-Predaia ifjúsági kórust, valamint a trapani Liceo Fardella – Ximenes diákjait.

Mindenkinek áldott vasárnapot kívánok!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260503-regina-caeli.html