Testvéreim, jó napot és kellemes vasárnapot kívánok!

Húsvéti utunkat folytatva a mai evangéliumban Jézus önmagát a pásztorhoz és ugyanakkor a juhok aklának kapujához hasonlítja. (vö. Jn 10,1–10)

Jézus szembeállítja a pásztort a tolvajjal. Valóban, azt mondja, hogy „aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló” (1. vers). Majd ezt még világosabbá teszi: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (10. vers). A különbség világos: a pásztort különleges kötelék köti a juhaihoz, ezért a juhok aklába vezető kapun mehet be. Másrészt, ha valakinek át kell másznia a kerítésen, hogy bejusson, akkor az biztosan tolvaj, aki el akarja lopni a juhokat.

Jézus azt mondja nekünk, hogy baráti kapcsolat fűzi hozzánk, mert ismer minket, a nevünkön szólít, vezet minket, és – ahogyan a pásztor teszi a juhaival – keres minket, amikor eltévedtünk, és bekötözi a sebeinket, amikor betegek vagyunk (vö. Ez 34,16). Jézus nem tolvajként jön, hogy elvegye az életünket és a szabadságunkat, hanem hogy az igazság ösvényein vezessen minket. Nem azért jön, hogy csapdába ejtse vagy megtévessze a lelkiismeretünket, hanem hogy bölcsességének fényével megvilágítsa. Nem azért jön, hogy beszennyezze a földi örömeinket, hanem hogy megnyissa őket egy teljesebb és tartósabb boldogság felé. Azoknak, akik rábízzák magukat, nincs mitől félniük, mert nem megfoszt minket az élettől, hanem azért jön, hogy bőségesen adja azt nekünk (vö. Ez 34,10).

Testvéreim, arra kaptunk meghívást, hogy gondolkodjunk el, és különösen vigyázzunk szívünk és életünk kapujára, mert aki belép, az vagy növeli az örömünket, vagy tolvajként ellopja azt tőlünk. A „tolvajok” sokféle formát ölthetnek. Lehetnek olyan emberek, akik a látszat ellenére elnyomják a szabadságunkat, vagy nem tisztelik a méltóságunkat; lehetnek olyan hiedelmek és előítéletek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy másokat és az életet derűsen szemléljük; téves elképzelések, amelyek negatív döntésekhez vezethetnek; vagy olyan felszínes és fogyasztói életmód, amely belül üressé tesz minket, és arra kényszerít, hogy folyamatosan önmagunkon túl éljünk. Ne feledkezzünk meg azokról a „tolvajokról” se, akik a Föld erőforrásainak kifosztásával, vérszomjas háborúkkal vagy a gonosz bármilyen formájának szításával nem tesznek mást, mint hogy megfosztanak mindannyiunkat a béke és a nyugalom által jellemzett jövő lehetőségétől.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Kitől szeretnénk, hogy vezessen minket az életben? Mely „tolvajok” próbáltak betörni a körünkbe? Sikerült nekik, vagy el tudtuk hárítani őket?

A mai evangélium arra hív bennünket, hogy bízzunk az Úrban. Nem azért jön, hogy bármit is elvegyen tőlünk. Éppen ellenkezőleg, ő a Jó Pásztor, aki megsokszorozza az életet, és bőségesen kínálja azt nekünk. A Boldogságos Szűz Mária kísérjen minket mindig az utunkon, és járjon közben értünk és az egész világért.

___________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Ma van a tragikus csernobili baleset 40. évfordulója, amely maradandó nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Ez az esemény az egyre hatékonyabb technológiák használatában rejlő kockázatokra figyelmeztet. Bízzuk Isten irgalmára azokat, akik meghaltak, és mindazokat, akik még mindig szenvednek a katasztrófa következményeitől. Kívánom, hogy a döntéshozatal minden szintjén a megfontoltság és a felelősségtudat érvényesüljön, hogy az atomenergia minden felhasználása az élet és a béke szolgálatába álljon.

Most pedig üdvözletemet küldöm nektek, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok: üdvözöllek Benneteket!

Köszöntöm a Szent György Rend és a Habsburg-Lotharingiai Európai Rend lovagjait és dámáit. Köszöntöm a brovari (Ukrajna) „Malva” tánccsoport gyermekeit; a szlovákiai Nagyszombati Érsekség Cantica Sacra kórusát; a bécsi, madridi és a Kanári-szigetekről érkezett híveket; és a lisszaboni Szent Tamás Iskola tanárait.

Köszöntöm továbbá a Bresciai Egyházmegye Val Camonica régiójából érkezett fiatalok nagy csoportját, valamint a Biadenéből és Caonadából érkezett fiatal ministránsokat; valamint a Trevisóból, Vicenzából, Crotonéből, Cariatiból, Oriából és Leccéből érkezett híveket; és az Isteni Irgalmasság Apostolai Egyesülete konferenciájának résztvevőit.

Külön üdvözlöm a Római Egyházmegye új papjainak, akiket ma reggel a Szent Péter-bazilikában szenteltem fel, a családtagjait és barátait,: kérem, hogy továbbra is kísérjétek imáitokkal az evangélium e fiatal szolgáit.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek.

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260426-regina-caeli.html