Kedves testvéreim, boldog vasárnapot és még egyszer boldog húsvétot kívánok!

Ma, a húsvét utáni második vasárnapon, amelyet Szent II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasságnak szentelt, az evangélium a feltámadott Jézus Tamás apostol előtt való megjelenéséről szól (vö. Jn 20,19–31).  Ez az esemény húsvét után nyolc nappal történt, amikor a közösség összegyűlt. Ott Tamás találkozott a Mesterrel, aki meghívta, hogy nézze meg a szögek nyomait, tegye a kezét az oldalán lévő sebbe, és higgyen (vö. 27. v.). Ez a jelenet arra hív minket, hogy elmélkedjünk a feltámadott Jézussal való saját találkozásunkról. Hol találhatjuk meg őt? Hogyan ismerhetjük fel? Hogyan higgyünk?  Szent János, aki elmesélte az eseményt, pontos útmutatást ad nekünk: Tamás a nyolcadik napon találkozott Jézussal, az összegyűlt közösségben, és áldozatának a jelei alapján ismerte fel őt. Hitvallása, amely a negyedik evangélium legmagasabb szintű kifejezése, ebből az élményből fakadt: „Én Uram, én Istenem!” (28. v.)

Természetesen nem mindig könnyű hinni.  Tamásnak sem volt könnyű, és nekünk sem az.  A hitet táplálni és gondozni kell.  Ezért a „nyolcadik napon” – vagyis minden vasárnap – az Egyház arra hív minket, hogy tegyünk úgy, ahogyan az első tanítványok tettek: gyülekezzünk össze és ünnepeljük az Eucharisztia szentségét.  A szentmisén Jézus szavait hallgatjuk, imádkozunk, hitvallást teszünk, szeretetből megosztjuk Isten ajándékait, és az életünket Krisztus áldozatával egyesítve felajánljuk.  Testének és Vérének vétele által mi is tanúi lehetünk a feltámadásának, amint azt a „mise” kifejezés is jelzi, amely „küldést” vagy „küldetést” jelent (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 1332).

A vasárnapi szentmise elengedhetetlen része a keresztény életnek. Holnap indulok apostoli utamra Afrikába. Az afrikai egyház korai időszakának néhány vértanúja, különösen az abitenei vértanúk gyönyörű tanúságtételt hagytak ránk erről. Amikor felajánlották nekik, hogy megmenthetik az életüket, ha lemondanak a szentmise ünnepléséről, azt válaszolták, hogy nem tudnak élni az Úr napjának megünneplése nélkül.  Ott növekszik és erősödik a hitünk. Ott egyesülnek az erőfeszítéseink – bár korlátozottak is – Isten kegyelmével egy test, Krisztus Teste tagjainak cselekedeteivel, az egész emberiséget átfogó egyetlen nagy üdvösségi terv megvalósítása érdekében. Az Eucharisztia által válnak a kezeink „a Feltámadott kezeivé”, tanúságot téve jelenlétéről, irgalmáról és békéjéről.  A munka, az áldozat, a betegség és az évek múlásának jelei gyakran belevésődnek a kezeinkbe, éppúgy, mint a gyengéd simogatás, a kézfogás vagy a szeretet gesztusa.

Kedves testvéreim, egy olyan világban, amelynek oly nagy szüksége van a békére, ez arra hív minket, hogy minden eddiginél kitartóbbak és hűségesebbek legyünk a feltámadott Úrral való eucharisztikus találkozásunkban, hogy így a szeretet tanúiként és a megbékélés hírnökeiként indulhassunk útnak.  Segítsen bennünket ebben Szűz Mária, aki áldott, mert ő volt az első, aki látás nélkül hitt (vö. Jn 20,29).

__________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Számos keleti egyház a Julián-naptár szerint ma ünnepli a húsvétot. A feltámadott Úrba vetett hit közösségében szívből jövő békés üdvözletemet küldöm mindezeknek a közösségeknek. E kívánságaimat buzgó imámmal kísérem mindazokért, akik a háború miatt szenvednek, különösen az ukrán népért. Krisztus világossága vigasztalja meg a meggyötört szíveket, és erősítse meg a béke reményét!  Ne lankadjon a nemzetközi közösség figyelme e háború tragédiája iránt!

A bánatnak, a félelemnek és az Istenbe vetett rendíthetetlen reménynek ezekben a napjaiban minden eddiginél közelebb érzem magam a szeretett libanoni néphez.  Az emberiesség elve, amely minden ember lelkiismeretébe be van írva és a nemzetközi jogban is elismert, erkölcsi kötelezettséget ró a polgári lakosság védelmére a háború szörnyű következményeitől.  Felszólítom a konfliktusban részt vevő feleket, hogy hirdessenek tűzszünetet, és sürgősen keressenek békés megoldást.

Jövő szerdán lesz a szudáni véres konfliktus kezdetének harmadik évfordulója.  Mennyit szenved a szudáni nép, ennak az embertelen tragédiának az ártatlan áldozatai!  Ismét felhívom a háborúzó feleket, hogy hallgattassák el a fegyvereiket, és előfeltételek nélkül kezdjenek őszinte párbeszédet, amelynek célja ennek a testvérgyilkos háborúnak a mielőbbi befejezése.

Üdvözöllek mindnyájatokat – rómaiakat és zarándokokat egyaránt –, különösen azokat a hívőket, akik az Isteni Irgalmasság vasárnapját ünnepelték a Santo Spirito in Sassia-kápolnában.

Köszöntöm a linzi egyházmegyéből érkezett Musikverein Kleinraming együttest, a Lengyelországból érkezett hívőket, a párizsi Collège Saint Jean de Passy diákjait, valamint a Focolare Mozgalom különböző nemzetiségű tagjait. Üdvözlöm továbbá a San Benedetto Po közösség zarándokcsoportját, valamint a Santarcangelo di Romagna és San Vito bérmálkozóit.

Holnap indulok tíz napos apostoli utamra négy afrikai országba: Algériába, Kamerunba, Angolába és Egyenlítői-Guineába. Kérem, imádkozzatok értem.

Mindenkinek boldog vasárnapot kívánok!

Forrás: https://www.vatican.va/content/leo-xiv/en/angelus/2026/documents/20260412-regina-caeli.html