Dicsőítelek téged, Élet Ura! Köszönöm, hogy engem választottál ki a magaslatok közül, hogy elhordozzam a te nagyságodat. Bár én óriási vagyok, kiterjedt, magas és szilárd, és ősibb minden élőnél, de összehasonlíthatatlan a te nagyságod, melyet méltó voltam elhordozni, a te mindenhatóságod, a te szilárdságod, melynek tanúja voltam, és a te örökkévalóságod, hiszen te mindennél előbb voltál és láttad az én teremtésemet is. Köszönöm, hogy tanúja lehettem a te színeváltozásodnak, amikor ruháid fényessége beragyogta szikláimat. Ó, milyen boldog lettem volna, ha három sátrat állítottak volna fel fennsíkomon, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. De kimondhatatlanul boldog vagyok a többi magaslatok közül, hiszen felhőként teremtő Atyám szállt le a csúcsomra, hogy hangos szózattal dicsőítsen meg téged. Tanítványaidnak meghagytad ugyan, hogy amit láttak, senkinek el ne mondják, de én ezután már csak azért fogok létezni, hogy a rajtam történteket hirdessem, hogy magaslatom a te dicsőségedet zengje mostantól fogva a feltámadásodig, és azon túl az idők végezetéig, amíg fönnáll a világ. Amen.