Urunk! Seregek Ura! Emlékezz meg rólunk nyomorúságunkban, elhagyatottságunkban, feszült várakozásunkban! Atyáinknak ígéretet tettél, hogy elküldöd a Fölkentet, a Királyt, aki megszabadít minket rabságunkból. Vajon tényleg remélhetjük, hogy eljött az idő? Vajon tényleg ujjonghatunk, hogy leveszed rólunk sújtó kezed, megáldasz, és gyászunkat ünnepre fordítod?

Urunk, ez az ember, aki a pusztában kiált, igazat szól-e? Kit várjunk? Urunk! Nyisd fel szemünket! Add, hogy felismerjük azt, akit megváltóként küldesz nyomorúságos életünkbe. Adj bizalmat, hitet, bölcsességet és alázatot, nehogy fásultságunkban, oktalanságunkban vagy gőgünktől elvakultan ne ismerjük fel azt, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni, aki hatalmasabb és erősebb mindenkinél, akit te küldesz nekünk, Urunk!

Küldd el! Mutasd meg, kicsoda ő! Adj jelet!

„…Megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből…” Amen.