„Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él.”
Él, és örökké él! Még akkor is, ha a mennybe ment. Nem hagyott el minket. Isten soha, de soha nem hagyja az embert magára. Az ember az, aki elhagyja, aki azt gondolja, csak bajt hoz rá, gyötri, szenvedteti, és nem szereti.
Krisztus földi élete befejeződött! Küldetését teljesítette. Megváltóként jött a mi megmentésünkre, azért, hogy ne az örök büntetés legyen az osztályrészünk, hanem kapjunk egy esélyt, hogy életünkkel a lehetőségeinket ki tudjuk használni. Ezt lelki értelemben írom. A választás a mi kezünkben van. Jézus mindenkiért volt a földön. Nem válogatott, hogy te templomba jársz, te nem, te káromkodsz, te nem. A kérdés csak az, hogy ezt a megváltást elfecsérlem-e, minek tekintem? Belekapaszkodom-e abba a mentőövbe, ami nem hagy a nyomorba dönteni, vagy nem törődöm vele.
A mennyből is gondot visel ránk! Velünk van a világ végezetéig! Ha Ő mondta, akkor ebben sohasem szabad kételkedni.
Egy elválás mindig fájdalommal jár. Az apostolok szomorúan nézték Jézust, ahogy a mennybe száll. Én is szomorú lettem volna. Akit szeretünk, szeretjük, ha körülöttünk van, biztonságban érezzük magunkat. Sokszor talán túlságosan is ragaszkodunk például a szeretteinkhez, nehéz elengedni őket. De mint mondjuk: „ez az élet rendje”! Jézus testben, a földi testében ment el, de mivel Isten is volt, van és örökké él, visszament a Mennyei Atyjához, elfoglalta a trónját.
Mennybemenetel ünnepe azt is jelenti, hogy örök lakást kapunk, ahol nem lesz sem távolság, sem hiány, sem fájdalom, sem betegség. Egy csodálatos örömteli helyet, amelyet Jézus készített számunkra.
Ha ez így nem lenne igaz, akkor semmi értelme nem lenne ennek a földi életnek. Mindent itt hagyunk, bármennyire kapaszkodunk is bele. Bármennyire küszködnek az ellen például, hogy annak aztán nem adom az örökségem, foggal-körömmel haragszunk, és jön a halál, és tépik, fosztogatják a vagyonunkat. Lelkünket viszont senki nem tudja sem kiüresíteni, sem elvenni! Ez a miénk, és ezzel lépünk Isten elé.
Mennybe ment drága Jézusom! Hátralévő életemmel is téged akarlak követni! Tanulni azt, hogyan jártad földi életed, hogyan tudtál minden körülmény ellenére higgadt maradni. Milyen volt az imaéleted és annak utána a tetteid? Miért figyeltek rád? Mit mondtál úgy, hogy annak voltak foganatja? Segíts minket, ó, drága Jézusom ebben. Ámen.