A tegnapi szentmise prédikációjában Szent Pál kitartó hite ragadott meg. Hajótörést szenvedett! Megkövezték! Börtönbe vetették! A legtöbbet szenvedett apostol volt! És MÉGIS AKKORA HITTEL MENT, TANÍTOTT, LEVELEKET ÍRT, ÉS KÖZBEN A SÁTÁN BORZASZTÓAN GYÖTÖRTE! Talán ennyire fanatikus volt? Ennyire szemellenzőt viselt? Nem!! Nem! Tudta, miért volt! Nem egyszer írta a leveleiben „üldöztem Krisztus egyházát... tövist kaptam a testembe”...  a damaszkuszi úton szólt hozzá az Úr, és észbe kapott, és teljes szívével Krisztust hirdette!

Tegnap erre világított rá a szentbeszéd elrejtett mondata.

Elég egy mondatot hazavinni a prédikációból, ami megvilágít és utat mutat!

Köszönöm, Istenem!