A hit! Hiszem, ha zarándokolni megyek, ha éppen a helyi templomunkban „zarándokolok”, hiszem, hogy Jézussal találkozom!

Nem egy képhez, egy szoborhoz, egy ostyához megyek, hanem tudom, KIHEZ! TUDOM, KI VAN BENNE! Élettelen? Nem szól, és minek menjek oda, nem ad választ a kérdésemre? Hiszem, hogy ad! Akkor is, ha meg sem szólal. Bár, ez is hit kérdése.

Emberek által közvetít.  Felismertem már életem során, hogy „Az Isten szólt belőled”? ... És mikor jött a „kegyelmi hatás”? A „kezelés” megkezdése alatt, már egyszerre „mint ha elmegyünk egy Rehab kezelésre”? Első alkalommal érezzük ennek a hatását? vagy eltelik pár nap? A lelki életben is van, amikor ez a hatás úgy „leül, letelepszik”. Érik bennünk.

Bennem most érlelte meg a lelki gyümölcsét. Érzem, Isten munkálkodik. Isten által tovább adom a kapott kegyelmeket. Adja a szavakat, a gondolatot. Szükségem van rá! Lendületet ad.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a könyvemnek is ez volt a titka! Ott, a Kiscelli Szűzanya „ölében”  kaptam ezeket a gondolatokat. Csodálatos az Ő jelenlétében erősödni. Dalra fakadni... megköszönni azokat a mérhetetlen lelki kincseket, amelyeket kaphattam.

Hiszem, hogy az öléből nem estem ki, ma is boldogan megyek hozzá. Ő az, aki mindig „hazavár Kiscellbe is”.