„A mindennapi élet apró mozzanataiban, a természetben és embertársainkban is vegyük észre a teremtő jelenlétét, nemcsak a templom falai között.”

Megtaláltam a legszebb idézetet, amely hűen kifejezi azokat az emberi eszemmel fel nem fogható csodákat, amikre ez a szép mondat a válasz!

Isten csodáit észrevenni! Látni a magasságokat, a mélységeket. Az emelkedőket, a síkságokat. A napsütötte táj világos színét, és az árnyoldal sötétebb színét. A messzeségben nyúló legelőt, bárányokat, lovasok kitartó „munkáját” vagy éppen az egyes fogat egyedüli „harcát”, amelyet a két lovassággal szemben kell megtenni. A kis paci hűséges ragaszkodását anyjához. A vízesés patak útját... igen! Megtalálni, meglátni mindezt!

Megtalálni, meglátni a hívő embereket ahogy a cél felé kitartóan, megizzadva haladnak. Sokan!! Mi hajtja őket? Miért indultak el? Meglátni a csodát, Istennel találkozni, Máriát dicsérni, hálát adni, kérni, köszönni, JAJ DE SOK MINDENT !

MINDEZT MEGLÁTNI, OTT LENNI! ÉREZNI AZT AZ ÉDESANYAI SZERETETET! RAGASZKODNI HOZZÁ!

MÁRIÁNAK NEM LEHET NEMET MONDANI!! NEM!! NAGYON NEM! Ő olyan édesanya, akinek a szava a legszebben szól!

„Megtalálni Istent mindenben!”

Köszönöm Istenem!